Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-22 / 169. szám

t a Á. begyűjtésben a tfintsi&i járás halad ax den A paksi járás a sereghajtó Az aratás befejezése után megyeszerte nagy lendülettel, indult meg a cséplés. A tavaszi munkálatok és az aratás során kialakult versenymozgalom továbbszélesedett a cséplésre és a begyűjtésre is. A járásaink között folyó versenymozgalomban a cséplési munkálatok során a járás , ha ész élen az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a cséplés beindulása óta a járás gabonatermésének 12.8 százaléka van elcsépelve, ami több, mint 40.909 mázsa gabonát tesz ki. A járások közötti versenyben a paksi járás lett a sereghajtó. Az aratási úgy látszik a tamási járás nem pihen meg babérain, továbbviszi a tempót és szinte repülő gyorsasággal hagyja maga mögött a begyűjtés terén a járásokat. Elcsépelt gabonájuknak 21,9 százalékát szolgáltatta be a földművesszövetkezet raktárába. A szekszárdi járást a cséplési munkálatoknál találjuk az élen. A begyűjtés terén azonban a második helyet foglalja el. Elcsépelt gabonájának 15,5 százalékát adták beszolgáltatásra. Ajánlatos volna számára versenyautón száguldani a tamási járás után, nehogy ismét lemaradjon. A járás dolgozó parasztsága tartja szem előtt, hogy aki beadási kötelezettségének közvetlen a cséplőgép alól tesz eleget, az nemcsak saját munkáját könnyíti meg, hanem a béketábort erősíti és súlyos csapást mér az imperialistákra. A begyűjtés teljesítéséért folyó nemes versenyben is a paksi járást találjuk sereghajtónak, szinte munkálatok során a második helyet foglalta el a versenyben, úgy látszik azonban, hogy kifáradt és most sereghajtónak zárkózik fel. Gabonatermésének mindössze 5,1 százalékát csépelte el i Megyeri viszonylatban búzatermésünknek 4.98, rozstermésünknek 4.85, őszriárpánknak 38,52 , tavaszi árpánknak pedig 6.22 százalékát csépeltük el. A cséplési munkálatokkal egyidőben megkezdődött a begyűjtés is. Dolgozó parasztságunk felismerte a begyűjtés jelentőségét és azokban a járásokban, ahol a pártszervezetek fokozták a felvilágosító munkájukat, szép eredmények mutatkoznak. Járásaink közül csigalassúsággal halad a begyűjtéssel, elcsépelt gabonájának 12,6 százalékát adta a begyűjtés teljesítésére. A járás pártbizottsága a tanáccsalkaröltve fektessen az eddiginél sokkal nagyobb súlyt arra, hogy a községi pártszervezetek és tanácsok az eddiginél sokkal jobb felvilágosító munkát végezzenek a dolgozó parasztság között, világosítsa fel azokat, hogy a begyűjtésben is személyesen kell, hogy példát mutassanak dolgozó parasztságunk felé. Községeink közül a begyűjtés terén jó eredményt értek el Szedres és Fácánkert községek, akik árpabeadási kötelezettségüknek 50 százalékban tettek eleget. Mőzs községben is jól halad a begyűjtés, a cséplés beindulása óta 700 mázsa beszolgáltatott gabonamennyiség gyűlt össze a földművesszövetkezet magtárába. Egyéni dolgozó parasztságunk is kiveszi a részét a versenymozgalomból. Tóth János morgai dolgozó paraszt terménybeadási kötelezettségét 150 százalékra teljesítette, Mérei János fácánikerti dolgozó paraszt búzabeadását 159, árpabeadását pedig 327 százalékra teljesítette. Daboczki István gerjeni 6 holdas dolgozó paraszt is példát mutatott árpabeadási kötelezettségének teljesítésével, árpabeadását 580 százalékra teljesítette. Ujiregen Tolmács Antal teljesítette 200 százalékra beadását. Pintér József 6 holdas dolgozó paraszt pedig 605 kiló gabonabeadási kötelezettségén felül még 800 kiló gabonát adott be ,,C“ jegyre közvetlen a cséplőgép alól. A cséplőgép alól szállította be beadási kötelezettségét a földművesszövetkezet magtárába Németh István ozorai dolgozó paraszt is, és azt 225 százalékra teljesítette. Kovács János 15 holdas simontornyai dolgozó paraszt is megértette a begyűjtés túlteljesítésének jelentőségét és közvetlen a cséplőgép alól 140 százalékra teljesítette beadását. Egyéni dolgozó parasztságunk között községeinkben egyre nagyobb számmal találjuk meg a kommunista példamutatást. Elvtársaink közül egyre többen felismerik a kommunista példamutatás jelentőségét. Ezt mutatja Kakasdi Lajos sióagárdi párttitkár elvtárs, aki 202 százalékra teljesítette gabonabeadási kötelezettségét és ezzel példát mutatott a község egész dolgozó parasztságának, hogy minden szem felesleges gabonájukat a földművesszövetkezet magtárába szállítva tudják csak kellően kivenni a részüket szocializmusunk építése az aratási versenyzett atasítási járás halad az élen. Minden szónál szebben beszél a tett... . Még a község bírója volt Tongori János, amikor először megragadta figyelmét a nagyüzemi gazdálkodás. Gyakran eszébe jutott, hogy azért mégiscsak van valami jó abban, amikor többen közösen gazdálkodnak, meg aztán gépekkel végzik az egyes mezőgazdasági munkálatokat. Dönteni azért nem döntött a nagyüzemi gazdálkodás felől. Magyarkeszin nem volt csoport és így nem is tudott volna belépni. Úgy gondolta, hogy az meg valami nagy feladat, hogy megalakítsanak egy termelőcsoportot. Telt-múlt az idő, megalakultak községeinkben a tanácsok is. Ekkor került a magyarkeszi tanács élére, mint elnök Tongori János. Ezután még több ok volt arra, hogy képzeletében gyakran megjelenjen egy termelőcsoport képe. Sűrűe,, hívták a járásra értekezletre és ott is majdnem mindig előjött a szó a termelőcsoportokról. „Valahogyan mégiscsak meg kellene nekünk is a csoportot alakítani, mert hiszen mi vagyunk a falu vezetői, nekünk kell itt is elöl menni“ — ötlött fel a gondolat. Tongori János tanácselnök agyában. Mondogatta is hol ennek, hol annak a faluban, hogy ki jönne vele a csoportba? Olyan azonban nem igen akadt, aki aláírta volna egyből a nyilatkozatot. Annál több volt azonban, akinek az agyában állandóan a nagyüzemi gazdálkodás képe lebegett és magában vitatkozott, hogy hogyan is megy az élet egy termelőcsoportban. Orbán Lajos is ezek közé tartozott. Három hold földön gazdálkodott és emellett a földművesszövetkezet 6,latiéivásárlója volt. Ő is gyakran járt vidéken, Tamásiba is behívták néha értekezletre. Eleinte csak hallott valamit a csoportról, de később már maga is kezdett érdeklődni. — Kérdezgette hogyan van a tagok jövedelme, hogyan segíti a csoportokat az állam? A válasz, amit kapott, mindig megnyugtató volt számára. Meg a télen történt, amikor Orbán Lajos az ujiregi termelőcsoportban járt. Úgy véletlenül történt az egész, mert hivatásának teljesítése közben kerüli az ujizegi csoportba. Olvasd a ! Szemébe tűnt a sok szép hízó, amelyek majdnem szállításra készen álltak. „É s ez mind a csoport tagjainak közös tulajdona“ — tűnődött magában. Akkorjában volt szállítás is a J csoportból. Már nem emlékszik rá pontosan, de legalább 100-at, vagy 150-et pont akkor adott el a csoport. Egy ilyen alkalommal járt Orbán Lajos a csoport istállójában is. Ott is volt, ami lekötötte figyelmét. Alig tudott eleget gyönyörködni az egyhelyen lévő sok szép tehénben, göbölyökben, meg a növendékillatokban. Még most is eszében van, amit látott: a tehenek olyan tiszták voltak, csak úgy ragyogtak. .Nem mulasztotta el azt sem Orbán János, hogy összehasonlítsa a csoport tagjai, meg az ő és a többi egyéni gazda életét. Csak úgy leste el a tagok életét, mégis azt állapította meg, hogy az ujizegi csoport tagjainak sokal jobb volt az élete, mint az övé. Nagyon tetszett neki, hogy minden embernek megvolt a maga beosztása. Látta az egyik alkalommal, amikor az ujiregi csoportban járt, hogy a csoport a C jegyre beadott gabonája után őrlési engedélyt kapott és így a tagok között osztozkodás volt. Ezt aztán már nem állhatta szó nélkül Orbán Lajos. Megkérdezte, hogy ki mennyit kap? A csoport tagjai megmagyarázták neki, akinek több a munkaegysége, az többet is kap, mint akinek kevesebb van. Ezt igazságosnak is találta, mert aki nem dolgozott, annak nem is adtak. Mikor ezt meghallotta a csoport tagjaitól, mindjárt arra gondolt, hogy ,,hiszen magányosan is csak úgy van, hogy ha nem dolgozunk, nincs is“ Minél többet hallott a csoport életéről, annál több mindenre volt kíváncsi. Mesélték a csoport tagjai azt is, hogy tenyészlovaik is voltak és milyen sok pénzt kaptak érte. Otthon mindezt a feleségének is el szokta mondani, a felesége azonban nem sok érdeklődést mutatott iránta. Férjére bízta ennek a döntő lépésnek a megtételét. Nem látta, csak hallotta, hogy mi van a csoportban, milyen ott az élet. Semleges maradt. Nem biztató férjét, hogy lépjen be a termelőcsoportba, de nem is ellenezte. Orbán Lajosnak azonban nem vette el a kedvét, hogy nem volt biztatója a családban. A hosszú téli estéken gyakran összejöttek egy-egy házhoz a szomszédok, egyéb házimunkálatokat végezni és közben beszélgettek. Ilyen helyeken gyakran megemlítette Orbán Lajos, hogy mit látott az ujiregi termelőcsoportban, meg a tamásiban és a nagyszokolyiban. Hittek is, nem is neki. Azt mondták, hogy „szeretnénk megnézni és saját szemünkkel meggyőződni róla.“ Közben beszélgettek erről a tanácselnökkel is, a párttitkárral is, meg a járásról is gyakran kijött valaki. Többször fel is vetődött, hogy meg kellene nézni egy termelőcsoportot, itt, valahol a környékben. Már össze is írták egypárszor a jelentkezőket, bizony egyszer sem indultak el a csoportlátogatásra, mert valamin mindig megakadtak. A csoportlátogatás nem sikerült, de mégis akadtak merész emberek Magyarkesziben, akik elírták a belépési nyilatkozatot. Nem hallgattak az olyan hangokra, amelyek visszatartották volna őket a csoportba való belépéstől. Tudták, hogy azokat a dolgozók ellenségei, a kulákok terjesztik. Orbán Lajos, Tongori János az elsők között írták alá a belépési nyilatkozatot. Utánuk még aláírta vagy 3—4 gazda a faluban, — főleg párttagok. Közben felvetődött az a kérdés is, hogy: „hányas típusú legyen?“ Volt, aki Illast akart, volt, aki először csak az I-est helyeselte. Végül is úgy döntöttek, hogy I-es, típusút alakítanak. Megalakulásra azonban nem került sor. Elérkezett Pártunk II. Kongresszusa és ott a Párt képviselői elhatározták, hogy szüneteltetni kell egy időre a termelőcsoportok alakítását, így hát nem alakult meg a termékcsoport. Megmaradtak azonban a belépési nyilatkozatok. Aláírta többek között a helyi pártszervezet elnöke is, aki 9 hold földön gazdálkodik. És azóta még jobban megerősödött a 6 magyarkeszi dolgozó parasztban a szilárd elhatározás: megalakítjuk az I. típusú termélőcsoportot. Már a tavasszal is megalakultak volna, ha nem érkezett volna olyan gyorsan a csoportok alakításának határideje. Azóta előkészítő bizottságként szerepel az a 6 tag, akik már aláírásukkal pecsételték meg elhatározásukat. Közben nem hagyták annyiban, hogy „most nem sikerült, majd az összes.“ Tovább gyűjtik a tagokat. Tögyesi Pál 14 holdas dolgozó paraszt is azt mondta, hogy szeretne ő is látni egy csoportot és akkor ő is belépne Várják sokan azt az alkalmat is, amikor saját szemükkel győződhetnek meg egy jól működő termelőcsoport életéről. Orbán Lajos már szinte maga előtt látja, hogy mennyivel szebb lesz az életük, ha közösen gazdálkodnak. Állandóan az jár az eszében, hogy a szorgalmas, magyarkeszi dolgozó parasztok, ha a termelőcsoportban is ennyit dolgoznának, mint most egyénileg, meg még a gépek is segítenének, — sokkal nagyobb eredményeket tudnának elérni. minden számát. 1 .Leli fejlődésedet segíti elől NAPLÓ 1951 JULIUS 22 Termelőcsoportjaink megerősítéséért (B. F.) Rákosi elvtáres kongreszszusi beszédében világosan megjelölte feladatainkat a termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztése terén. Félreérthetetlenül rámutatott arra, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének meggyorsítása érdekében. Többek között a következőket mondotta: „Az első és legfontosabb feladatunk megerősíteni a már meglévő termelőszövetkezeteket és gondoskodni róla, hogy ezek a szövetkezetek jó példáikkal, jó eredményeikkel vonzzák a dolgozó parasztságot.“ Ha megnézzük, hogy megyénkben hogyan áll ez a dolog, meg kell állapítanunk, hogy értünk el eredményeket. Számos olyan termelőcsoport van, ahol a tagság jól végzi a munkáját, jó terméseredményeket ér el és ezáltal leköti az egyéniek figyelmét. A bölcskei „Petőfi“ termelőcsoport tagjai jó munkájának például az lett az eredménye, hogy 2 új család lépett be az utóbbi napokban. De a többi egyéni dolgozó parasztaik is erősen figyelik a csoportot. Ezt nagyban elősegítette az is, hogy a csoport termésátlagai felülmúlják az egyéniekét. Hogy mennyire szükségesek a jó eredmények ahhoz, hogy az egyéniek megkedveljék a nagyüzemi gazdálkodást, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szintén bölcskei „Ságvári“ termelőcsoporthoz nem közelednek olyan mértékben az egyéniek, mint a „Petőfihez.“ Mi ennek az oka? Az, hogy a „Ságvári“ eredményei jóval gyengébbek a „Petőfiénél“. Szervezeti élete sem olyan, hogy az megtetszene az egyéneiknek. Pártunk és Rákosi elvtárs világosan rávilágított arra is, hogy a termelőcsoportok erősítése és az egyéniek felé jó példamutatás, nem kampányfeladat. Termelőcsoportjaink tagjainak állandóan szemük előtt kell, hogy legyen eredményeik fokozásának ügye. Állandóan arra kell törekedniük, hogy az egyénieknél jobb eredményeket érjenek el és így jövedelmük is nagyobb legyen az egyénieknél. A nagyobb eredmények elérésére megvan a lehetőség. A lehetőségek azonban csak úgy érnek valamit, ha azokat Pártunk útmutatását követve ki is használják csoportjaink. Csak az a csoport tud állandóan erősödni, ahol napirenden van a szervezeti élet javítása, a munkafe figyelem megszilárdítása és a munkálatok jó megszervezése. A kívülállók azt a csoportot kedvelik meg, melyben a tagok úgy élnek, mintha csak egy családhoz tartoznának. Ahol nincs meg a tagok közötti egyetértés, nem tartanak kellően össze a nehézségek leküzdésénél, oda az egyéniek nem szívesen lépnek be és azt gondolják, hogy általánosságban is ilyen egy termelőcsoport képe. A munkafegyelem szilárdsága is szervesen hozzátartozik az eredmények fokozásához. Az a csoport nem tud jó eredményt elérni, ahol a vezetőség sosem tudja, hogy ki hol dolgozik és a következő nap hány munkaerőre számíthat. A munkafegyelemhez tartozik a tagok egyéni munkaerejének és egyéb lehetőségeinek gazdaságos kihasználása is. Nem lehet jó eredményt elérni a helyes munkaszervezés nélkül sem. Ahol a munkaszervezés laza, "Ott gyengék az elért eredmények is. Főleg ezek a tényezők mutatják legszemléltetőbben termelőcsoportjaink erejét. Ahol ezek megvannak, jó eredményt tud a tagság felmutatni, amelyek vonzzák az egyénieket a nagyüzemi gazdálkodás felé. A mostani munkálatok alkalma nyújtanak arra termelőcsoportjainknak, hogy erősödjenek. A sok munka mind nagyobb és nagyobb erőbefektetéseket igényel. A szükséges erőt azonban csak úgy tudják biztosítani, ha követik Pártunk útmutatását a munkálatok megszervezése terén. Termelőcsoportjainknak tehát megerősödve kell kikerülniük a most folyó munkálato fehér Menetkört), arra kell törekedniük, hogy a hibák kiküszöbölésével, a jó munkaszervezés által feltárják a rejtett tartalékerejeiket. Az eddigi munkálatok során volt alkalmuk meggyőződni az egyenlősdi káros hatásáról is. Láthatják csoportjaink, hogy az egyenlősdi a munkaverseny elaltatója és így a nagyobb teljesítmények elérését is gátolja. Ami még ennél is több ,ahol egyenlősdi van, nem lehet igazságos a jövedelemosztás sem.“ Termelő csoportjainknak feltétlenül arra kell törekedniök, hogy a napi munkaégységbeírás igazságos legyen, kellően kidomborodjon az, hogy: „aki többet dolgozik, többet is keres.“ Gondoljanak arra termelőcsoportjaink, hogy az egyéni dolgozók legtöbbször ennél a kérdésnél okodnak meg, amikor a belépés fel-el gondolkoznak. Feltétlenül éílni kell termelő csoportjainknak azzal a lehetőséggel is, amelyet a minisztertanács legújabb határozata biztosít, hogy nemcsak a pénzt, hanem a kiosztásra kerülő terményt is a munkaegység arányában kell szétosztani. Itt is ki kell domborodni a „mindenkinek munkája szerinti“ elvnek. Amelyik csoportban ehhez ragaszkodnak, meg fog látszani az eredmény is, mert a legkisebbre fog csökkenni azoknak a száma, akik azért nem igyekeznek sok munkaegységet szerezni, mert arra számítanak, hogy úgyis egyformán kapják a terményt. Ennek a határozatnak a szigorú betartása feltétlenül a csoport munkaierejének növekedését fogja eredményezni. A jövedelemosztás módosí fásáról szóló rendeletet éppen ezért csoporttagjank nagy része örömmel is fogadta. Vannak azonban olyan tagok is, mint a dunakömlödi „Szabadság“ termelőcsoportban Demcsik János, aki nem helyesli azt. Demcsik János is azért nem helyesli, mert a nagy munkaidő alatt mindössze 12 munkaegységet szerzett, és így ő lényegesen kevesebb terményt fog kapni, mint az, aki lelkiismeretesen kivette részét a munkálatokból. Ennek a rendeletnek az ismertetése és végrehajtása tehát szervesen hozzátartozik ahhoz, hogy a csoport erősödjön és minél jobban lekösse az egyéni gazdák figyelmét. Amint Rákosi elvtárs mondotta, a termelőszövetkezetek megerősítése a legfontosabb feladat. Ha megnézzük, a csoportok erősítése nem egyszerűen gazdasági, hanem politikai feladat is. Politikai feladat azért, mertnem valósítható meg a tagság öntudatának állandó fokozása nélkül. Csak az a tag tud harcok építőjévé válni csoportjának, aki világosan látja, hogy minden csoport ereje a béketábor erejét is növeli. De tudnia kell azt is minden csoporttagnak, hogy szocializmusunk építésének gátja mezőgazdaságunk mai helyzete és éppen ezért fokozatosan át kell lépnünk a sokkal kifizetőbb, több árut termelő nagyüzemi gazdálkodásra. Mindez csak úgy érhető el, ha állandóan napirenden van termelőcsoportjainkban a politikai képzés is. A politikai képzés útján tudják csoporttagjaink, hogyan kell a békéért harcolni és hogyan kell az ellenséget gyűlölni, megalkuvás nélkül leleplezni. Járási Pártbizottságainknak és tanácsainknak is nagy segítséget kell adniok termelőcsoportjainknak ahhoz, hogy megbirkózhassanak ezekkel a feladatokkal. Rendszeressé kell tenniök a csoportok látogatását is. Konkrét útmutatással kell a tagságot ellátniuk, hogy tudják mit kell tenniük adott esetekben. Nem szabad olyannak előfordulni, hogy sokszor hónapokig sem látnak senkit a csoportban a Járási Pártbizottságtól, vagy a tanácstól. Ahol ilyen előfordul, a tagok csaknem teljesen magukra vannak hagyva és ilyenkor fordulnak elő olyan esetek, hogy a tagság nem helyes módszerrel fog hozzá egyes feladatok végrehajtásához. I A Kirov-gyár dolgozói nagy tömeggyűlést tartottak a Lenin-rend átvétele alkalmából Leningrád (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének határozata alapján ez év tavaszén Lenin-renddel tüntették ki a Kirov-gyárat, a gyár fennállásának 150. évfordulója alkalmából. Július 19-én a gyár munkásai, mérnökei technikusai és alkalmazottai nagy tömeggyűlést tartottak a magas kitüntetés átnyújtása alkalmából.