Tolnai Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 15. szám

TOLNAI NAPLÓ X. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 4RA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! !— A MAI SZÁMBAN: Hogyan tükrözi a modern kapitalizmus és a szocial­izmus gazdasági alaptörvénye a két társadalmi rend alapvető különbségét (2. o.) — A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tiltakozása a Rosenberg-házaspár fogva­­tartása ellen (3. o.) — Termelőszövetkezeteink elnökei, tagjai, egyénileg dolgozó parasztjaink tanuljanak bará­taink példájából (l. o.) — A népi demokráciák életéből (5. o.) L N AM EGYE­I' PÁRTBIZ­O­TTSÁG A'NA L APJ­A á* 1 öl j VASÁRNAP, 1»53 JANUAR lo A bírálat és önbírálat a párttagok és az egész dolgozó nép forradalmi szellemben va bolsevik ó nevelésének módszere A bírálat és önbírálat elmélyíté­se, a hibákkal szembeni engesztel­hetetlenség az SZKP szervezeti szabályzatának egyik leglényege­­sebb részét alkotja. A szervezeti szabályzat 3. pontjának g) alpont­ja minden párttag kötelességévé teszi, hogy „fejlessze az önbírálat és az alulról jövő bírálatot, tárja fel és igyekezzék kiküszöbölni a munkában mutatkozó hiányossá­gokat, harcoljon a munkában a látszatsiker, az önteltség és az ön­elégültség ellen. A bírálat elfoj­­tása súlyos bűn. Aki elfojtja a bírálatot és hivalkodással,­­ ma­­gasztalással helyettesíti, az nem maradhat meg a párt soraiban.1" Az SZKP XIX.­ kongresszusának és szervezeti szabályzatának feldol­gozását fel kell használnunk arra, hogy a mi sorainkban is, még job­ban tudatosítsuk a bírálat és ön­­bírálat jelentőségét, elmélyítsük helyes alkalmazását és megmagya­rázzuk a szervezeti szabályzat­inak azt a pontját, hogy a bírá­lat elfojtása súlyos bűn. Rákosi elvtárs az 1950. febr. 10-i KV-ülé­­sén bírálattal tárta fel a párton­­belüli demokrácia, a bírálc­t és ön­­bírálal terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valamennyi szer­ve és szervezete elé fontos fel­adatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és ön­­bírálat, a párton belü­li demokrá­cia kifejlesztését és következetes alkalmazását. Az 1950. február 10-i KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyí­tése, a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a taggyűléseken, párt­értekezleteken, termelési és egyéb értekezleteken, munkáslevelezőink leveleikben már jobban és bát­rabban alkalmazzák a bírálat és önbírálat fegyverét. Ez az előre­haladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még mes­­sze elmarad a megnövekedett kö­vetelmények mögött. A m­i megyénkben is elég gya­kori eset még, hogy egyes ve­zetők ,a párt utasítását megsértve, elnyomják, megtorolják a bírála­tot. Ilyen példával találkoztunk Felsőnyéken, ahol Gáspár István­­nét jogos bírálatáért kizárták a csoportból és csak a Szabad Föld erélyes közbelépése következté­ben vették vissza. Tamás Istvánná a dunaföldvári termelőszövetke­zeti csoportból számos levelet kül­dött szerkesztőségünkbe, amely­ben élesen felvetette bírálatában az ott előforduló hibákat. Bírála­táért hosszú ideig üldözték, ros­­­szabb beosztásba helyezték. Itt is erélyes közbelépésre volt szükség. Sáfrány Mária nagydorogi, Csi­­kesz Istvánná­l nagyszékelyi leve­lezőink esete ugyancsak bizonyít­ja, hogy vezető kádereink nem ismerik a bírálat, önbírálat hatal­mas­­ jelentőségét és megfélemlí­tik, megakadályozzák a becsületes párttagokat, dolgozókat abban, hogy a hibát az illetékes vezető pártszerv előtt feltárják. Szomorú, de még mindig elő­fordulnak nálunk olyan felhábo­rító esetek, mint például Bonyhád István majorban a termelőszövet­kezeti csoportban, ahol az egyik dolgozó, Lászlai József levelet írt a megyei lap szerkesztőségének amelyben megbírálta a vezetősé­get. Lászlai elvtárstól követelték mutassa meg a levelet, csupán leleményes­ évén múlott, hogy a levél „ellenőrzés" nélkül érkezett szerkesztőségünkbe. Utána hos­­­szú ideig „szenvedte“ a helyes bírálatot. De nemcsak­ levelezőink üldözése bizonyítja a bírálat el­fojtását. A most folyó tagkönyv­­kiosztó taggyűlések is arról tesz­nek bizonyságot, hogy a bírálat, önbírálat jelentőségével vezető kádereink sincsenek tisztában. A Megyei Tanács ünnepi taggyűlé­sén azért nem bontakozott ki vita a beszámoló után, azért nem volt bírálat, önbírálat, mert a Városi Pártbizottság nem tartotta azt szük­ségesnek, azzal indokolva, hogy „sokáig elhúzódott volna a tag­gyűlés." Így aztán azok a fontos kérdések, amelyek a­ pártszerve­zet, a tanács munkájának javítá­sát szolgálták volna nem kerül­tek megvitatásra, nem segítette a széleskörű bírálat kibontakozása azok megoldását. Hasonló esettel találkoztunk a Zomba-szentgáli tszcs-ben is. A párttitkár elvtárs Pánovics István azért­ nem bírált a taggyűlésen, mert „nem akarta elrontani az ünnepi hangulatot." Ahol a bírálat, önbírálat kibon­takozása helyes alkalmazására gondot fordítanak pártszerveze­teink, ott megjavul a munka és a feladatok megoldásának segítőjé­vé válik. A Tolnai Textilgyárban a taggyűlésen helyes bírálattal élt a tagság a vezetőség felé. Azóta lényegesen javult a munka, szé­lesedett az alulról jövő bírálat, kezdeményezés. Gyakori még ná­lunk az önkritika felszínes, formá­lis, komolytalan alkalmazása. Rá­kosi elvtárs a párt II. kongresszu­sán mondotta: „Egyre gyakrabban találkozunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és utána változatlanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyen veszi, afféle olcsó bűnbocsánat elkerülhetetlen velejárójának, sőt gyakran jogo­sítványnak arra, hogy helytelen, pártszerűtlen viselkedését foly­tassa. Az ilyen „visszaesőkkel" szemben, akik az önkritikát így alkalmazzák, fokozott eréllyel kell fellépnünk.“ A II. kongresszuson Rákosi elvtárs idézte Sztálin elv­társ szavait: „Nekünk nem akármi­féle önbírálatra van szükségünk nekünk olyan önbírálatra van szük­ségünk, amely növeli a munkás­osztály műveltségét, fejleszti har­ci szellemét, megerősíti a győze­lembe vetett hitét, megsokszoroz­za erőit és segít abban, hogy az ország igazi gazdájává váljék." „Nekünk, akik új nehéz felada­tok előtt állnnk — mondotta Rá­kosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbírálatra van szükségünk. Szórá vettük fel legfontosabb teendőink közé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irá­­nyít'uk rá » Vr,nar«=c­»,i-0n ker­­esztül pártunk figyelmét." Pártszervezetem«, ne elsősorban a párt- és tömegszervezeti és ál­lami vezetők ismerjék fel a bírá­lat és önbírálat jelentőségét mun­kánk megjavításában, előrehala­dásunkban, s mindenütt bátorítsák szorgalmazzák az alulról jövő, se­gítő bírálatot, a tömegek alulról jö­vő ellenőrzését. Minden intézmény­ben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki se féljen feltárni a hi­bákat, hanem bátran gyakoroljon építő bírálatot a hibák elkövetői­­vel szemben s követelje meg a hibák gyors kijavítását. A szerve­zeti szabályzat pontosan megha­tározza a párttagok jogait és kö­telességeit. A párttagok köteles­sége a hibák feltárása és az elle­nük való engesztelhetetlen harc. De ez a kötelesség egyben biz­tosítja a párttagok számára az alulról jövő ellenőrzésnek, a bí­rálatnak és a szabad vélemény­­nyilvánításnak, a hibák feltárásá­nak jogát is. A Tolnai Textilgyár fiataljainak vállalása a „roham­brigád“ cím elnyeréséért A DISZ Országos Kongresszusa nagy feladatok elé állította DISZ ifjainikat a tervek, a vállalások tel­jesítése érdekében. Farkas Mihály elvtárs a DISZ Országos Kongres­­­szusán többek között elmondta, hogy már az elmúlt évben is szép ered­ményeket mutattak fel. Ezt az­­ idei­ ,évben még jobban kiszélesítik és azon­­ igyekeznek, hogy a kongresszuson el­hangzott határozatokat minden rész­letében teljesítsék. Ennek sikere ér­dekében a brigád vállalást tett, hogy ezzel még jobban tudja fokozni tel­jesítményét. A vállalásukat a követ­kező­ pontokba foglalták össze: 1. Napi tervüket mindig 105 szá­zalékon felül teljesítik. 2. A munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében műhelybizottságot alakítanak és a legkisebb fegyelmi vétséget is azonnal elbírálják. 3. A minőségi tervet (75 százalék­ban cl<3ronos. 19 százalékban ma-DISZ ifjúságunknak az üzemekben rohambrigádokká kell fejlődnie, ami annyit jelent, hogy DISZ fiataljaink­ termelési százaléka felülmúlja a töb­bi brigádok elért termelés­i eredmé­nyét. sodrendű árutermelés) 100 százalék­ra teljesítik. 4. Meleg gépátadással megszünte­tik a váltási gépállást­, 5. Kollektív összefogással a gépek nagyfokú kihasználásáért harcolnak. A művezetők elhatározták, támogatni fogják az ifjúsági műhely tervének sikeres túlteljesítését .En­nek érdekében ők is vállalást tettek a következő versenyszempontok sze­­rint: 1. A 152~183. számú gépeken dol­gozó ifjúsági brigádokat munkamód­szeré­tadással, a gépek jó karbantar­tásával, a kollektiv szellem biztositá­­sával segítik és támogatják. 2. A fenti gépeken dolgozó fiatal szövőket csak saját kérésükre, a mű­­helybizottság előzetes beleegyezésével helyezik ki egy másik géphez. 3. A szerelési és sodrási­ idő meg­gyorsításával, valamint maximális hosszúságú láncok biztosításával sze­mélyes ügynek is tekintik a brigád tervének túlteljesítését.­­ Havonként egyszer műhelyérte­kezletet hívnak össze, ahol az előző hóban felmerült hibákat és eredmé­nyeket értékelik. A Tolna­ Textilgyár DISZ fiatal­jai ezeknek a ves súlypontok­nak a figyelembevételével akarják megvalósítani Farkas Mihály elvtárs határozatát és teljesíteni az 1953-as évi tervelőirányzatukat. Kapcsolód­jék be versenymozgalm­ukba a me­gye valamennyi üzemének fiatalsága és ezzel bizonyítsák be, hogy pártunk aranytartaléka, a DISZ fiatalság a termelés vonalán ,s megáll­ja a helyét. A Tolnai Textilgyár DISZ fiataljai Jó ütemben halad a tolnamolyei gépállomások téli gépjavítása A tolna megyei gépállomások a téli gépjavítások sikeres elvégzésére de­­cember 1-től március 1-ig terjedő ter­vet készítettek s ennek alapján a me­­­­gye 15 gépállomása ve­rsenybe v­ áM egymással. A téli gép­javítási mun­­k­ák több gépállomáson mér eddig is­­ jelentő­­­ előhaladást tettek: a megye gépállomásai január közepéig 12 gép­­féleség javítási tervét teljesítették,­­illetve túlteljesítették. A gépállomások versenyében a bölcskei gépállomás áll az élen, amely tárc­sajavítási tervét 110 százalékra, az összes munkagépek kijavítását pedig 71.8 százalék­ban végezte el január közepéig. Alig marad el mögötte a teveli gép­­állomás, amely tárcsa javítási tervét 100,‘ k [UNK]’kívé‘erjavító’i tervét pedig 150 százalékban teljesítette, s az összes munkagépek kijavításában 68,6 százalékos eredményt ért el. A kultivátorjarításban a leveli gép­­állomás mellett végzett a varsádb a tamási,­­a nagykónyi, a nagydorogi és a bonyhádi gépállomás, míg a tárcsajavítást a bonyhádi, a bél­e­­kei, az iregszemosei és a tevr­i gép­állomás teljesítette. Közel 300 holdat fásítottak az ősszel Tolna megyében Az őszi fásítások idején Toln­a me­gye,­­­ermel­őszövek­eze­tei, valamint legeltetési bizottságai és közületei 265 hold területen fásítottak, melynek során több mint félmillió facsemetét és 54.000 suhányot ültettek el -Leg­nagyobb arányú fásítást a bánya- és ipartelepek végeztek, amelyek tervü­ket 460 százalékban teljesítették, de jó munkát végeztek a községek is, amelyek 151, valamint a vasutak, amelyek 110 százalékban hajtották végre tervüket. Ugyanakkor lemara­dás mutatkozik mind a termelőcso­portoknál, mind a legeltetési­ bizottsá­goknál ,amelyek részben a facsemetéje késedelmes szállítása, részben az esős időjárás miatt nem tudták teljesíteni tervüket. A szokatlanul esős időjá­rást jól használták ki a bánya és ipartelepek, valamint a községek, amelyek olyan területen fásítottak, ahol előzőleg r­áa kellett szántani, s­ így az átázott talaj nem akadályoz­­hatta­­ a munkát. Az állami erdőgaz­­d­a­ágok a bányák és községek fá­sítás, túlteljesítését terven, felüli szállításokkal segítették elő. \ !N­agy az érdek­lődés a szekszárdi Képzőművészeti Szabadiskola iránt Lapunk hasábjain folyt le a Képző­művészeti­­ Szabadiskola vitája. Érvek és ellenérvek halmozódtak össze ’mi­nd­addig, amíg a képzőművészet lelkes barátja, Csániyi László kezébe nem vette az iskola megalakításának ügyét. Azóta már a Megyei Tanács népmű­velési osztálya rendelkezésükre is bo­csátotta a szükséges anyagi fedezetet. Hatalmas érdeklődés nyilvánul meg Szekszárd város dolgozói körében a Képzőművészeti Szabad­iskola iránt. Néhány nap óta tart a jelentkezés és már közel huszan jelentették be, hogy részt kívánnak venni az­ iskola mun­kájában, amely a rajzoktatás mellet» »« Iparművészet, a dekoráció, a művé­­szeti bonctan, a grafikai eljárások és a magyar m­űvésztörténet ismertetését is tantervébe vette. Derek István és Heiszmer György tűzoltók, Mihály Zsuz­sa tanuló, For­gács Józsefnn, Mihály Zoltán Népbolt alkalmazott és még sokan m­ások kí­vánnak bekapcsolódni a hosszú vita után végre meginduló Képzőművészeti Szabadiskola munkájába. A Simontornyai Bőrgyár dolgozóinak békeakarata tervük túlteljesítésében mutatkozik A béke ügye ma már mindenkié. Elvek, hitek, fajok ellentétei mind megsemmisülnek Átlagja az egész világot és tettekre mozgósítja a tes­­pedőket és további jó munkára a jól dolgozókat. Nem közömbös senki számára sem, a szovjet kolhozparaszt, a francia atomtudós, a német írónő, a koreai harcos és a magyar gyári­­munkás egyaránt — habár más for­­mában és más körülményei­ között ~ békéért harcol. Sóhajtozni, sírni nem lehet utána. A háború farkas­­csordája mindig a közelben ólálko­dik, támadásra készen csattogtatva véres agyarát. A meghunyás­zko­­dók az erőtlenek könnyű martalékai lehetnek a vérszomjas ordasnak. Magyarországon béke van! Pihen­nek mélyen a fegyverek s ágyúszó helyett boldog Hatolok játékos nótá­ja tölti be az országot, és mégis békeharcról ,a békéért való szilárd, harcos, következetes küzdelemről be­­szélünk. A mi feladatunk könnyebb, nem kell vérünket ontani érte, hanem mindennapi munkánk a nagy egész békeharcban szinte lényegtelennek ható jó elvégzésével, terveink vég­rehajtásával, túlteljesítésével küzdhe­tünk a békéért. És nemcsak küzdhe­tünk, de küzdünk is érte. Küzdenek a Simontornyai Bőrgyár dolgozói is, ak­ik egyetemesen csatlakoztak a gyár békebizottságának felhívása nyo­mán a sztahanovisták kezdeménye­zéséhez: nem lesz több igazolatlan távolmaradás — és azóta nem is volt ilyen az üzemben. Már beszámoltunk arról, hogy a 111. Magyar Békekongresszus után mi­lyen nagyszerű lendületet vett a Si­montornyai Bőrgyár békebizottságá­­nak­ munkája d­eceember 13-ra glo­bálisan befejezték múlt évi tervüket.­­Most további sikerek vannak a si­­montornyai dolgozóknál. Császár Ist­­ván sztahanovista békebizottsági ve­zetőségi tag 167 százalék eredményt ért el, Pénzes Béla 145, Udvardi Zol­tán 145, Kalászos Jánosáé 150, Polá­­kovics Istvánná 147 százalékos tel­jesítményével mutatta meg, hogy küzd a békéért és azt akarja, hogy ne legyen többé háború. A kivédő teljesítményt elérő dol­gozókat az üzem békebiotd­sága han­gos híradón keresztül ajándék leme­­zekkel köszönti. Ez a kitüntető el­ismerés a többi dolgozókat is arra serkenti, hogy még fokozottabban vegyék ki részüket a tervteljesítés­ből és még jobb harcosai legyenek a békéért küzdő dalaozók milliós seregének,

Next