Tolnai Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-18 / 15. szám
TOLNAI NAPLÓ X. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 4RA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! !— A MAI SZÁMBAN: Hogyan tükrözi a modern kapitalizmus és a szocializmus gazdasági alaptörvénye a két társadalmi rend alapvető különbségét (2. o.) — A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tiltakozása a Rosenberg-házaspár fogvatartása ellen (3. o.) — Termelőszövetkezeteink elnökei, tagjai, egyénileg dolgozó parasztjaink tanuljanak barátaink példájából (l. o.) — A népi demokráciák életéből (5. o.) L N AM EGYEI' PÁRTBIZOTTSÁG A'NA L APJA á* 1 öl j VASÁRNAP, 1»53 JANUAR lo A bírálat és önbírálat a párttagok és az egész dolgozó nép forradalmi szellemben va bolsevik ó nevelésének módszere A bírálat és önbírálat elmélyítése, a hibákkal szembeni engesztelhetetlenség az SZKP szervezeti szabályzatának egyik leglényegesebb részét alkotja. A szervezeti szabályzat 3. pontjának g) alpontja minden párttag kötelességévé teszi, hogy „fejlessze az önbírálat és az alulról jövő bírálatot, tárja fel és igyekezzék kiküszöbölni a munkában mutatkozó hiányosságokat, harcoljon a munkában a látszatsiker, az önteltség és az önelégültség ellen. A bírálat elfojtása súlyos bűn. Aki elfojtja a bírálatot és hivalkodással, magasztalással helyettesíti, az nem maradhat meg a párt soraiban.1" Az SZKP XIX. kongresszusának és szervezeti szabályzatának feldolgozását fel kell használnunk arra, hogy a mi sorainkban is, még jobban tudatosítsuk a bírálat és önbírálat jelentőségét, elmélyítsük helyes alkalmazását és megmagyarázzuk a szervezeti szabályzatinak azt a pontját, hogy a bírálat elfojtása súlyos bűn. Rákosi elvtárs az 1950. febr. 10-i KV-ülésén bírálattal tárta fel a pártonbelüli demokrácia, a bírálct és önbírálal terén elkövetett súlyos hibákat és a párt valamennyi szerve és szervezete elé fontos feladatként állította a hibák gyors kiküszöbölését, a bírálat és önbírálat, a párton belüli demokrácia kifejlesztését és következetes alkalmazását. Az 1950. február 10-i KV-ülés és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyítése, a bírálat és önbírálat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a taggyűléseken, pártértekezleteken, termelési és egyéb értekezleteken, munkáslevelezőink leveleikben már jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbírálat fegyverét. Ez az előrehaladás azonban csak egészséges kezdetnek tekinthető és még messze elmarad a megnövekedett követelmények mögött. A mi megyénkben is elég gyakori eset még, hogy egyes vezetők ,a párt utasítását megsértve, elnyomják, megtorolják a bírálatot. Ilyen példával találkoztunk Felsőnyéken, ahol Gáspár Istvánnét jogos bírálatáért kizárták a csoportból és csak a Szabad Föld erélyes közbelépése következtében vették vissza. Tamás Istvánná a dunaföldvári termelőszövetkezeti csoportból számos levelet küldött szerkesztőségünkbe, amelyben élesen felvetette bírálatában az ott előforduló hibákat. Bírálatáért hosszú ideig üldözték, rosszabb beosztásba helyezték. Itt is erélyes közbelépésre volt szükség. Sáfrány Mária nagydorogi, Csikesz Istvánnál nagyszékelyi levelezőink esete ugyancsak bizonyítja, hogy vezető kádereink nem ismerik a bírálat, önbírálat hatalmas jelentőségét és megfélemlítik, megakadályozzák a becsületes párttagokat, dolgozókat abban, hogy a hibát az illetékes vezető pártszerv előtt feltárják. Szomorú, de még mindig előfordulnak nálunk olyan felháborító esetek, mint például Bonyhád István majorban a termelőszövetkezeti csoportban, ahol az egyik dolgozó, Lászlai József levelet írt a megyei lap szerkesztőségének amelyben megbírálta a vezetőséget. Lászlai elvtárstól követelték mutassa meg a levelet, csupán leleményes évén múlott, hogy a levél „ellenőrzés" nélkül érkezett szerkesztőségünkbe. Utána hosszú ideig „szenvedte“ a helyes bírálatot. De nemcsak levelezőink üldözése bizonyítja a bírálat elfojtását. A most folyó tagkönyvkiosztó taggyűlések is arról tesznek bizonyságot, hogy a bírálat, önbírálat jelentőségével vezető kádereink sincsenek tisztában. A Megyei Tanács ünnepi taggyűlésén azért nem bontakozott ki vita a beszámoló után, azért nem volt bírálat, önbírálat, mert a Városi Pártbizottság nem tartotta azt szükségesnek, azzal indokolva, hogy „sokáig elhúzódott volna a taggyűlés." Így aztán azok a fontos kérdések, amelyek a pártszervezet, a tanács munkájának javítását szolgálták volna nem kerültek megvitatásra, nem segítette a széleskörű bírálat kibontakozása azok megoldását. Hasonló esettel találkoztunk a Zomba-szentgáli tszcs-ben is. A párttitkár elvtárs Pánovics István azért nem bírált a taggyűlésen, mert „nem akarta elrontani az ünnepi hangulatot." Ahol a bírálat, önbírálat kibontakozása helyes alkalmazására gondot fordítanak pártszervezeteink, ott megjavul a munka és a feladatok megoldásának segítőjévé válik. A Tolnai Textilgyárban a taggyűlésen helyes bírálattal élt a tagság a vezetőség felé. Azóta lényegesen javult a munka, szélesedett az alulról jövő bírálat, kezdeményezés. Gyakori még nálunk az önkritika felszínes, formális, komolytalan alkalmazása. Rákosi elvtárs a párt II. kongresszusán mondotta: „Egyre gyakrabban találkozunk az olyan párttaggal, aki önkritikát gyakorol és utána változatlanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyen veszi, afféle olcsó bűnbocsánat elkerülhetetlen velejárójának, sőt gyakran jogosítványnak arra, hogy helytelen, pártszerűtlen viselkedését folytassa. Az ilyen „visszaesőkkel" szemben, akik az önkritikát így alkalmazzák, fokozott eréllyel kell fellépnünk.“ A II. kongresszuson Rákosi elvtárs idézte Sztálin elvtárs szavait: „Nekünk nem akármiféle önbírálatra van szükségünk nekünk olyan önbírálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltségét, fejleszti harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszorozza erőit és segít abban, hogy az ország igazi gazdájává váljék." „Nekünk, akik új nehéz feladatok előtt állnnk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyancsak ilyen önbírálatra van szükségünk. Szórá vettük fel legfontosabb teendőink közé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkalmazását és ezért irányít'uk rá » Vr,nar«=c»,i-0n keresztül pártunk figyelmét." Pártszervezetem«, ne elsősorban a párt- és tömegszervezeti és állami vezetők ismerjék fel a bírálat és önbírálat jelentőségét munkánk megjavításában, előrehaladásunkban, s mindenütt bátorítsák szorgalmazzák az alulról jövő, segítő bírálatot, a tömegek alulról jövő ellenőrzését. Minden intézményben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki se féljen feltárni a hibákat, hanem bátran gyakoroljon építő bírálatot a hibák elkövetőivel szemben s követelje meg a hibák gyors kijavítását. A szervezeti szabályzat pontosan meghatározza a párttagok jogait és kötelességeit. A párttagok kötelessége a hibák feltárása és az ellenük való engesztelhetetlen harc. De ez a kötelesség egyben biztosítja a párttagok számára az alulról jövő ellenőrzésnek, a bírálatnak és a szabad véleménynyilvánításnak, a hibák feltárásának jogát is. A Tolnai Textilgyár fiataljainak vállalása a „rohambrigád“ cím elnyeréséért A DISZ Országos Kongresszusa nagy feladatok elé állította DISZ ifjainikat a tervek, a vállalások teljesítése érdekében. Farkas Mihály elvtárs a DISZ Országos Kongresszusán többek között elmondta, hogy már az elmúlt évben is szép eredményeket mutattak fel. Ezt az idei ,évben még jobban kiszélesítik és azon igyekeznek, hogy a kongresszuson elhangzott határozatokat minden részletében teljesítsék. Ennek sikere érdekében a brigád vállalást tett, hogy ezzel még jobban tudja fokozni teljesítményét. A vállalásukat a következő pontokba foglalták össze: 1. Napi tervüket mindig 105 százalékon felül teljesítik. 2. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében műhelybizottságot alakítanak és a legkisebb fegyelmi vétséget is azonnal elbírálják. 3. A minőségi tervet (75 százalékban cl<3ronos. 19 százalékban ma-DISZ ifjúságunknak az üzemekben rohambrigádokká kell fejlődnie, ami annyit jelent, hogy DISZ fiataljaink termelési százaléka felülmúlja a többi brigádok elért termelési eredményét. sodrendű árutermelés) 100 százalékra teljesítik. 4. Meleg gépátadással megszüntetik a váltási gépállást, 5. Kollektív összefogással a gépek nagyfokú kihasználásáért harcolnak. A művezetők elhatározták, támogatni fogják az ifjúsági műhely tervének sikeres túlteljesítését .Ennek érdekében ők is vállalást tettek a következő versenyszempontok szerint: 1. A 152~183. számú gépeken dolgozó ifjúsági brigádokat munkamódszerétadással, a gépek jó karbantartásával, a kollektiv szellem biztositásával segítik és támogatják. 2. A fenti gépeken dolgozó fiatal szövőket csak saját kérésükre, a műhelybizottság előzetes beleegyezésével helyezik ki egy másik géphez. 3. A szerelési és sodrási idő meggyorsításával, valamint maximális hosszúságú láncok biztosításával személyes ügynek is tekintik a brigád tervének túlteljesítését. Havonként egyszer műhelyértekezletet hívnak össze, ahol az előző hóban felmerült hibákat és eredményeket értékelik. A Tolna Textilgyár DISZ fiataljai ezeknek a ves súlypontoknak a figyelembevételével akarják megvalósítani Farkas Mihály elvtárs határozatát és teljesíteni az 1953-as évi tervelőirányzatukat. Kapcsolódjék be versenymozgalmukba a megye valamennyi üzemének fiatalsága és ezzel bizonyítsák be, hogy pártunk aranytartaléka, a DISZ fiatalság a termelés vonalán ,s megállja a helyét. A Tolnai Textilgyár DISZ fiataljai Jó ütemben halad a tolnamolyei gépállomások téli gépjavítása A tolna megyei gépállomások a téli gépjavítások sikeres elvégzésére december 1-től március 1-ig terjedő tervet készítettek s ennek alapján a megye 15 gépállomása versenybe v áM egymással. A téli gépjavítási munkák több gépállomáson mér eddig is jelentő előhaladást tettek: a megye gépállomásai január közepéig 12 gépféleség javítási tervét teljesítették,illetve túlteljesítették. A gépállomások versenyében a bölcskei gépállomás áll az élen, amely tárcsajavítási tervét 110 százalékra, az összes munkagépek kijavítását pedig 71.8 százalékban végezte el január közepéig. Alig marad el mögötte a teveli gépállomás, amely tárcsa javítási tervét 100,‘ k [UNK]’kívé‘erjavító’i tervét pedig 150 százalékban teljesítette, s az összes munkagépek kijavításában 68,6 százalékos eredményt ért el. A kultivátorjarításban a leveli gépállomás mellett végzett a varsádb a tamási,a nagykónyi, a nagydorogi és a bonyhádi gépállomás, míg a tárcsajavítást a bonyhádi, a bélekei, az iregszemosei és a tevri gépállomás teljesítette. Közel 300 holdat fásítottak az ősszel Tolna megyében Az őszi fásítások idején Tolna megye,ermelőszövekezetei, valamint legeltetési bizottságai és közületei 265 hold területen fásítottak, melynek során több mint félmillió facsemetét és 54.000 suhányot ültettek el -Legnagyobb arányú fásítást a bánya- és ipartelepek végeztek, amelyek tervüket 460 százalékban teljesítették, de jó munkát végeztek a községek is, amelyek 151, valamint a vasutak, amelyek 110 százalékban hajtották végre tervüket. Ugyanakkor lemaradás mutatkozik mind a termelőcsoportoknál, mind a legeltetési bizottságoknál ,amelyek részben a facsemetéje késedelmes szállítása, részben az esős időjárás miatt nem tudták teljesíteni tervüket. A szokatlanul esős időjárást jól használták ki a bánya és ipartelepek, valamint a községek, amelyek olyan területen fásítottak, ahol előzőleg ráa kellett szántani, s így az átázott talaj nem akadályozhatta a munkát. Az állami erdőgazdaágok a bányák és községek fásítás, túlteljesítését terven, felüli szállításokkal segítették elő. \ !Nagy az érdeklődés a szekszárdi Képzőművészeti Szabadiskola iránt Lapunk hasábjain folyt le a Képzőművészeti Szabadiskola vitája. Érvek és ellenérvek halmozódtak össze ’mindaddig, amíg a képzőművészet lelkes barátja, Csániyi László kezébe nem vette az iskola megalakításának ügyét. Azóta már a Megyei Tanács népművelési osztálya rendelkezésükre is bocsátotta a szükséges anyagi fedezetet. Hatalmas érdeklődés nyilvánul meg Szekszárd város dolgozói körében a Képzőművészeti Szabadiskola iránt. Néhány nap óta tart a jelentkezés és már közel huszan jelentették be, hogy részt kívánnak venni az iskola munkájában, amely a rajzoktatás mellet» »« Iparművészet, a dekoráció, a művészeti bonctan, a grafikai eljárások és a magyar művésztörténet ismertetését is tantervébe vette. Derek István és Heiszmer György tűzoltók, Mihály Zsuzsa tanuló, Forgács Józsefnn, Mihály Zoltán Népbolt alkalmazott és még sokan mások kívánnak bekapcsolódni a hosszú vita után végre meginduló Képzőművészeti Szabadiskola munkájába. A Simontornyai Bőrgyár dolgozóinak békeakarata tervük túlteljesítésében mutatkozik A béke ügye ma már mindenkié. Elvek, hitek, fajok ellentétei mind megsemmisülnek Átlagja az egész világot és tettekre mozgósítja a tespedőket és további jó munkára a jól dolgozókat. Nem közömbös senki számára sem, a szovjet kolhozparaszt, a francia atomtudós, a német írónő, a koreai harcos és a magyar gyárimunkás egyaránt — habár más formában és más körülményei között ~ békéért harcol. Sóhajtozni, sírni nem lehet utána. A háború farkascsordája mindig a közelben ólálkodik, támadásra készen csattogtatva véres agyarát. A meghunyászkodók az erőtlenek könnyű martalékai lehetnek a vérszomjas ordasnak. Magyarországon béke van! Pihennek mélyen a fegyverek s ágyúszó helyett boldog Hatolok játékos nótája tölti be az országot, és mégis békeharcról ,a békéért való szilárd, harcos, következetes küzdelemről beszélünk. A mi feladatunk könnyebb, nem kell vérünket ontani érte, hanem mindennapi munkánk a nagy egész békeharcban szinte lényegtelennek ható jó elvégzésével, terveink végrehajtásával, túlteljesítésével küzdhetünk a békéért. És nemcsak küzdhetünk, de küzdünk is érte. Küzdenek a Simontornyai Bőrgyár dolgozói is, akik egyetemesen csatlakoztak a gyár békebizottságának felhívása nyomán a sztahanovisták kezdeményezéséhez: nem lesz több igazolatlan távolmaradás — és azóta nem is volt ilyen az üzemben. Már beszámoltunk arról, hogy a 111. Magyar Békekongresszus után milyen nagyszerű lendületet vett a Simontornyai Bőrgyár békebizottságának munkája deceember 13-ra globálisan befejezték múlt évi tervüket.Most további sikerek vannak a simontornyai dolgozóknál. Császár István sztahanovista békebizottsági vezetőségi tag 167 százalék eredményt ért el, Pénzes Béla 145, Udvardi Zoltán 145, Kalászos Jánosáé 150, Polákovics Istvánná 147 százalékos teljesítményével mutatta meg, hogy küzd a békéért és azt akarja, hogy ne legyen többé háború. A kivédő teljesítményt elérő dolgozókat az üzem békebiotdsága hangos híradón keresztül ajándék lemezekkel köszönti. Ez a kitüntető elismerés a többi dolgozókat is arra serkenti, hogy még fokozottabban vegyék ki részüket a tervteljesítésből és még jobb harcosai legyenek a békéért küzdő dalaozók milliós seregének,