Tolnai Napló, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-11 / 9. szám

1«63 JAKIAK 11 Ezután a Bonyhádi Cipőgyár igazgatta, Györke Ignác emelkedett Szólásra,­­ s, elmondta, hogy milyen nagy jelentőségű a to­vábbi mun­kára ez az értekezlet és egy új versenyszakasz, egy új ver­senymozgalom elindítójává kell vál­­ni. A Szovjetunió műszaki tapaszta­latainak helyes alkalmazása kihat a terv teljesítésére. A Szovjetuniótól vettük át a műszaki szervezési és intézkedési te­rvek elkészítését. Ez igen nagy jelentőségű a műszaki dol­gozók számára, hisz megszabja a feladatok elvégzésének módját. Igen nagy jelentőségű az is, ha minél több dolgozó nyújtja be­ javaslatát a terv elkészítéséhez. üzemünkben az anyagellátás nehézségbe ütközött, ami abból adódik, hogy a Cipőipari Igazgatóság január 5-én már tervmó­dosítást akart végrehajtani, ami azt eredményezné, hogy át kellene sze­relnie a gépeket és visszaesést hoz­na a termelésben. Az eredetileg be­tervezett cikkelem gyártásánál az első napi terveket 1953-ban teljesí­teni tudtuk. Ha a központunk nem hajt végre ilyen tervmódosítást, ak­kor minden lehetőség megvan ahhoz, hogy 1958-ban még nagyobb ere­dmé­­nyeket érünk el tervünk teljesítésé­ben, mint az elmúlt évben, mond­ta Györkő elvtárs. NAPLÓ Tolna megye legjobb műszaki vezetőinek és főmérnökeinek tanácskozása Szekszárdon Tegnapi számunkban közöltük megyénk legjobb főmérnökeinek és műszaki vezetőinek értekezle­tén elhangzott beszámolók egy részét. Cikkünkben foglalkozunk a többi elvtársak beszámolóival. Gyopár Ferenc elv­árs a Bonyhádi Zom­áncnM főmérnöke elmondta,­­hogy a II. negyedévi rossz munka miatt nem tudták teljesíteni az elmúlt év előirányzatát. Hiába volt a dolgozóknak minden erőfeszí­tése, a­­ helytelen tervezés miatt és az állandó anyaghiány miatt az el­­múlt­ évi tervet csak 84 8 százalékra tudták teljesíteni. „A két verseny­­szakasz — november 7.. és december 21. — igen hatásos fegyver volt a tervteljesítésért folyó harcban, de mégsem tudták ilyen rövid idő alatt behozni az elmúlt hónapok nagy le­maradását. A versenyfelhívás meg­­jelenésekor műszaki értekezletet hív­tunk egybe és ezen határozatot hoz­tunk a munka megjavítására. Vál­lalatunk új vezetősége és az üzemi pártszervezet támogatása kísérte mindvégig a szocialista munka­verse­nyünket. Kéthetenként műszaki kon­­ferenciát tartottunk, melyen értékel­tük az­­ elmúlt hetek alatt végzett munkát és megbee­szélük a további feladatokat. 1953-ra mér jó előre felkészültünk. Műszaki osztályunk igen nagy gon­­dot­ fordított .az anyag biztosítása»­­h Q.p.y emiatt ne legyen veszély«ilet­­ve üzemünk egyenletes terne­lése. Ja­nuár 1-én a dolgozók már a felbon­tott terv alapján végezték munkáju­­kat Üzemrészein­k minden dolgozója váíl-lt kötelezettséget 5 éves ter­vünk negyedik évének teljesítésére. Döntő jelentőségű üzemünkben, hogy a gyártott áruk min­őségét az anyag­­takarékosság csökkentésével emell­jük. Az elmúlt évben e téren értünk el komoly eredményeket. A gyártott román­ sédé­nyek csaknem 50 százalé­­k­á­t hulladékanyagból állítottuk elő. Feladatul tűztük ki, hogy a szocialis­ta kötelesség­vállalások teljesítésének értékelését megjavítsuk. A szakszer­­vezeti bizottság ennek érdekében már mozgósította a bizalmiakat, akik e műszaki­ dolgozókkal végzik el a verseny értékelését. Az 1953-as terv sikeres­ teljesítései érdekében átszer­vezzük a minőségellenőrző szerveket és kiépítjük a diszpécser-hálózatot minden üzemrészben. Feladatul tűz­­tüik ki 1953-ra, hogy a Röder*moz­­galmat tovább fejlesztjük, és harco­­l urn­k a minél kevesebb 100 százalékon alul teljesítő dolgozók számának csökkentéséért. Csakis ezeknek a . -vT- ATlorrHrS ’ * *1 Óváry József s Bonyhádi Zománcművek igazgató is elmondta, hogy milyen szervezési in­tézkedéseket tettek ötéves tervünk negyedik évének beindulásakor. „Az 1952-es terv nem teljesítésünknek oka szerintem a műszaki vezetés rossz munkájából adódott. A szükséges nyersanyagot nem igényeltük előre, a különböző cikkek gyártásához a szerszámot nem biztosították. 1953- ban már biztosítva van az egy erdet­es termeléshez szükséges nyersanyag. És megvan minden lehetőség ahhoz — ezt vállaljuk is —hogy az 1952- es lemaradásunkat az első negyedév­­ben pótoljuk.” Magyar Ferenc elv­árs a Megyei Partbiizonság Ipari Osztályának vezetője elmondta: Hogy milyen nagy feladat vár a műszaki dolgozókra ötéves ter­­vünk negyedik évének teljesítése közben. ..Pártunk értékeli, és meg­becsüli a műszaki dolgozók munká­ját. Minden támogatást megad ahhoz, hogy a műszaki dolgozók­ között a szocialista munkaverseny mind szé­lesebb ala­pokon terjedjen el. Azon­ban szükséges az, hogy a munkaver­­seny kampányszerűségét­ kivétel nél­kül minden üzemben felszámolják és a dolgozók alulról jövő kezdeménye­­zését száz százalékig minél előbb valósíts­áik meg. Az elmúlt évben Róna elvtárs kezdeményezése döntő fordulatot jelentett üzemeink terv­­teljesítésében. Műszaki dolgozók fo­kozzák tovább a versenylendületet, harcoljanak a terv naponkénti telje­sítéséért. Munkájukban támaszkodja­nak a pártszervezetekre, melyek min­den segítséget ehhez megadnak.’4 — fejezte be hozzászólását Magyar elv­­társ. Schrottner Károly elvtárs a hozzá­szólásokra megadta a választ és fel­hívta az értekezleten résztvevő élen­járó dolgozókat, hogy még követke­zetesebben harcoljanak a párt-, a kormány- és a SZOT-határozatok végrehajtásáért. Építsék ki a bizal­­mi-, művezető- és a dolgozók közötti kapcsolatot és így harcoljanak az egyenet­len termelés megszüntetéséért az állami fegyelem betartásáért. El­lenőrizzék sarkszervezeti bizottsága­ink a műszaki dolgozók munkáját-, hogy a határozatokat mennyire hajt­­ják végre. Ha ezeket a tapasztalato­kat, melyek az értekezleten elhang­­zottak, termelő munkánkban napon­ta alkalmazzuk akkor biztosa­k lehe­tünk abban, hogy ötéves tervünk, ne­gyedik évét még nagyobb eredm­é­­nyekkel tudjuk zárni. A műszaki ve­zetők és főmérnökök tanácskozásán Putz Fereenc elviért az SZMT elnöke hozzászólásában még lelkesebb mun­kára serkentette a megjelent dolgo­­zókat. M­egk­ezd­t­e műk­ödését December 21-én avatták fel a paksi járási kultúrházbf, amely az avatás után rövidesen megkezdte munkáját. Egyelőre öt szakkör ala­kul a kultúrházon belül, melyek­ben a paksi járás irodalommal, ter­mészettud­om­ánn­y­al, m­­ezőga­zda­ság­gal, művészettel és sporttal foglal­­­kozó dolgozók kapnak munkájuk­hoz támogatást. Ugyanakkor a já­rási kultúrház ezrv közös községi az új járási kultúrh­áz járási kultúrversenyt Pakson már az új járási kultúrházban rende­zik. A kultúrház aktívái a verse­nyek megkezdéséig harminc méter vásznat dolgoznak fel díszletekre. A kultúrház létesítése előtt ros­­­szul működött Pakson a népkönyv­tár. A helytelen veztés miatt csak szórványos kölcsönzés volt, ami nagyban­­ hátráltatta az olvasó-moz­galom elterjesztését. Most a jutasi kultúrh­ázban kap új otthont a Jegyzetek Ózsák-pusztáról A pt­szhi­ti múltban nemcsak azt a regényes, szabad, tengervég­telenségű legelőt jelentette, amelyen Petőfi méneseinek patája­­ dobog és csikósaink kurjantása hallik, hanem beesett arcú, fénytelen szemű, rongyos ruhájú, konvenciós éhbérért kora hajnaltól napnyugtáig robo­toló emberek közösségét, akik mind cselédei, szolgái voltak az intézők­nek, az uraságoknak. Igénytelen volt ez a nép, engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kellett neki, megérezte ura gondolatait, s már teljesítette is. Szolgának, igénytelen cselédnek nevelték őket. Ma már csak múlt időben beszélhetünk a pusztai cselédek, em­­ber­telen nyomoráról. Az urak cselédeiből önálló dolgozó emberek lettek, akiket politikai, gazdasági és kulturális jogaik egy sorba he­lyeznek akár a legmagasabb politikai vagy gazadsági funkciót be­töltő, elvtársakkal is. És mégis Ózsák-pusztán valahogy nem ez a helyzeti... Szek­­szárd városhoz tartozó, tizenkét­­ kilométerre fekvő puszta még ma is a legszörnyűbb nyomor képét festi. Klámul a látogató, hogy a felsza­badulást követő nyolcadik esztendőben még ilyen felszabadulás előtti állapotok uralkodnak .• Gyönyörű világos iskolát kapott a tanya. De nincs fűtőanyag. A tudásra szomjas gyermekeket a tanítónő a maga apró kis szobájában oktatja. Zsúfolásig telik meg a parányi helyiség az összetöm­örü­lő 18—30 gyermektől! Ki a felelős ezért?... Kin­ek a gondatlansága, sőt embertelensége miatt mutatja a régi Ozsák-puszta képét a ma is? Az öcsényi Kendergyár fűtőanyagnak pozdorját ajánlott fel, de az illetékesek füle mellett elnyargalt ez az ajánlat, s az ü­gy talán még ma is a Városi Tanács egyik bürokrata tisztviselőjének mázsaszám öszegyűlt aktái között rejtőzik. Ki a felelős ezért­? Ha bárki inni akar Ózsák­pusztán, a két gémest út valamelyikéhez irányítják a készséges válaszadók. De itt már összeborzad az ember, egyrészt a félelemtől, másrészt az undortól. A térdig érő sárral borí­tott útra trágyát szórtak, hogy megközelíthessék a kutakat. A jól felázott talajon át az esőzések által magasan álló kútvízbe így aztán természetes egyszerűséggel csorog be a tífusz- és bélhurut-baktériu­­moktól hemzsegő trágyalé. Csodálkozhatunk rajta, ha aztán pár nap, egy hét, vagy két hónap múlva, embereket tizedelő járvány szalad vé­gig előbb a pusztán, majd a városon is. Ki a felelős mindezekért?... A gyermekek rendes tanulásáért és Ózsák-puszta dolgozóinak egészségéért ki a felelős?... A puszták ma már ne­m isten háta mögötti, jelentéktelen­­ települé­sek, a régi cselédek pedig nem állatnak nézett és tartott férgek, ha­nem becsületes dolgozói hazánknak és nem érdektelen, sem az ő egészségük, sem az, hogy gyermekeik rendesen járhassanak ;skor lába. „Tégla Berci" bírálata a szakszervezeti funkcionáriusokról Levelemben szeretnék foglalkozni a­­ V2. Építőipari Vállalat ü. B. el­nökének munkájával, aki nem fog­lalkozik kellően a dolgozók ügyei­vel. Már többször akartam vele beszélgetni és munkáját ellen­őrizni, de az elvtársat még soha ne­m­ találtam meg munkahelyén. Az helyes, hogy a dolgozók között van, de szerintem nem jó eljárás az, ha a munkahelyén sohasem fog­lalkozik a dolgozók problémáival. Szeretnék a dolgozók, ha az elv­­társ többet foglalkozna egy-egy fel­merülő kérdéssel, ami nagyban se­gítené őket munkájuk elvégzésé­ben is. De ugyanez tapasztalható a többi építőipari vállalatoknál is. Kiss elvtárs, a Tatarozó V­állalat Ü. B. elnöke sem foglalkozik a szakszer­ Vr/pt nHe»l nvn»*r»H )rn 1 rl­* den U. B. elnök feladata, hogy ezt a hiányosságát a legsürgősebben ki­javítsa, amivel nagyban tudják emelni vállalatuk tervtel­jesítését. Mokiin­k, építő­munkásoknak har­colnunk kell az 1955-ös év első ne­gyedévének sikeres megvalósítá­sáért. Használjunk ki minden egyes percet, igyekezzünk minél több újí­tással, észszerű­sítésekkel előre len­díteni előírt, tervelőirányzatunk tel­jesítését. Vegyenek példát a 73/2. Építőipari Vállalat dolgozói a Bony­­hádi Betonútépítő A sál­adat dolgozói­ról, akik lelkesen végezték el a reájuk háruló feladatokat. V­agy a Mórágyi Kőbánya dolgozóiról, akik szintén jól készültek fel az­ 1955-ös tervévü­nk megkezdésére, amit a­ már eddig elért eredmények is bi­zonyítanak. ^Teretné­m hn­yiz említett elvtár-

Next