Tolnai Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
r TOX.MAI VilinPríOl ETARJAt EGYESÜLT NAPLÓ DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSAGÁNAK lapja X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR A MAI SZÁMBAN: Eredményes munkát végzett a megye propagandistáinak tapasztalatcsere-értekezlete (2. o.) — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végrehajtásáról (3. o.) — Tanuljunk a szovjet bányászok életéből "(1. o.) — „Halászélet Hátán ” (6. o.) — A megyei tanács ülése megtárgyalta a soron lévő feladatokat (7. o.) — Mit tett a békéért Forró lerellené... (8. o.) ------------------------------------------------------------------------VASÁRNAP, 1953 FEBRUAR I A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Ma, február 1-én ünnepli másodízben népünk a magyar sajtó napját. Azért február elsején, mert 11 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először az akkor még illegalitásban, ezernyi veszély és ádáz üldözés közepette harcoló kommunista párt lapja, a Szabad Nép. Leírhatatlanul nehéz volt akkor a nemzet helyzete, halálos kockázatot jelentett kommunistának lenni, a nemzet megmentéséért harcolni. A Horthy-banda rettenetes terrorral igyekezett a pártot megsemmisíteni, a néptől elszigetelni. De a párt hangja, az illegális Szabad Nép segítségével áttört az elnyomás falán és eljutott a tömegekhez. A Szabad Nép megjelenésétől kezdve harcolt a békéért a háború ellen, hirdette a párt fő jelszavait, szeretetre nevelte a magyar népet a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Bátran harcolt a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért, mozgósított a fasizmus ellen. Éppen ezért akadályozták meg a Horthy-reakció pribékjei a lap további terjesztését. A csendőr pribékek kínzása következtében halt meg Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. A Szabad Nép a magyar hírlapirodalom történetében új típust képvisel. Voltak Magyarországon újságok, melyek politikai irányzatok fegyverei voltak, eszmékért küzdöttek, tábort gyűjtöttek. — írta Révai elvtárs „Százezrek Kenyere"1 című cikkében.Aztán voltak olyanok, amelyek kapitalisták vagy politikai szerepet játszó oligarchák magánvállalkozásai voltak. Eszmék képviselőjeként és egyben szervezett tömegek harci fegyvereként csak a munkássajtó lépett fel a magyar hírlapirodalomban. De valóban forradalmi, elméletében következetes, ideológiájában egységes munkásnapilap csak egy volt Magyarországon, a „Szabad Nép."' A Szabad Nép hirdette a párt igazságát, harcra hívta, szervezte, nevelte a magyar munkásosztályt a fasizmus ellen, a dolgozók felszabadulásáért és a békéért vívott küzdelemre. A felszabadulás előtt és azóta is naponta buzdít, lelkesít, tanít és mozgósítja dolgozó népünket. A Szabad Nép elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a küzdelemben, amelyet pártunk hazánk függetlenségéért, boldogulásáért és szocialista építéséért folytatott. A Szabad Nép azért lett az egész dolgozó magyar nép lapja, mert a bolsevik sajtó, a Pravda példáját követve, minden erővel igyekezett szélesíteni és szorosabbá tenni kapcsolatát a dolgozó tömegekkel, azzal is, hogy minden sorával a haza, a nép ügyét szolgálta; azzal is, hogy a sztálini tanítás szellemében, egyre nagyobb teret adott a lapban a levelezők írásainak. A Szabad Nép ma nem egyedül harcol. A minisztertanács határozata a magyar sajtó napjának megünnepléséről kifejezése annak a szeretetnek, megbecsülésnek, elismerésnek, amelyet dolgozó népünk, pártunk és államunk, a népi demokrácia haladó sajtója iránt tanúsít. Elismerése annak, hogy népi demokráciánk sajtója egészben véve követte azt az útmutatást, amelyet Rákosi elvtárs csaknem öt esztendővel ezelőtt adott: ,,a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé vált." Ennek a fejlődésnek egyik fontos tényezője az, hogy a mi sajtónk szabad. A háborús uszítók propagandistái gyakran hangoztatják, hogy Magyarországon „nincs sajtószabadság." De mit tudnak az imperialisták fizetett tollfordítói a szabadságról? A mi sajtónk szabad mindenféle reakciós korlátozástól, üzleti szemponttól: szabadon szolgálhatja a nép ügyét, szabadon hirdetheti az igazságot a természetről és a társadalomról, barátainkról és ellenségeinkről a magyar dolgozóknak. A mi sajtónk szabadon bírálhat, szabadon taníthat. A sajtó és annak munkatársai szabadok az anyagi gondoktól; a nép kezében vannak a nyomdák és papírgyárak. Szabad a mi sajtónk, mert minden múltbeli sajtónál hasonlíthatatlanul közelebb került a néphez: az országos napilapok, hetilapok és folyóiratok, a megyei napilapok mellett az üzemi és tömegszervezeti lapok százai jelennek meg és foglalkoznak egy-egy üzem vagy társadalmi réteg legsajátosabb problémájával. Ma az egész magyar sajtó előtt hatalmas feladatok állnak. Pártunk vezetésével a magyar nép lerakja a szocializmus alapjait, végrehajtja az ötéves tervet, amely szemünk láttára formálja át az országot és az embereket. Elképzelhető-e, megtisztelőbb feladat újságíró számára, mint a párt szavát a tömegekhez közvetíteni, a természet és embert átalakító munka sikereiről hírt adni, a munka hőseit példaként állítani egész népünk elé, harcolni az új világ megszületéséért, a régi ellen? Elképzelhető-e szentebb kötelesség újságíró számára, mint védelmezni ennek az alkotó munkának a békéjét, az imperialistákat és azok ügynökeit leleplezve harcolni a haza függetlenségéért, éberséget és nevelni a dolgozókat, a magyar népet, minden eszközzel erősíteni hazánk örök barátságát a szovjet néppel, a testvéri népi demokráciákkal, a szabadságért és békéért küzdő népekkel. Az újságíró tolla ma fegyver és szerszám egyszerre- Az újságíró az építés munkása és a béke katonája. A sajtónak szerveznie és mozgósítania kell népünket az előttünk álló feladatok megoldására és emellett nevelnie kell népünket, szakadatlanul munkálkodnia kell a dolgozók öntudatának emelésén. Hogy a feladatok sokaságát megoldhassa, a sajtó munkásainak még jobban meg kell ismerniök új életünket, a termelés, a munkaverseny, a munkafegyelemért vívott harc, a szövetkezeti mozgalom, az új kultúra problémáit. Még jobban el kell sajátítaniok a sajtó munkatársainak az élenjáró elméletet, a marxizmust-leninizmust, még többet kell tanulniok a szovjet sajtótól, még magasabbra kell emelniük munkájuk irodalmi és szakmai színvonalát — s még jobban meg kell ismerniök az ellenséget, különösen az ellenséges sajtót is, hogy annál nagyobb erővel tudják visszaverni támadásait. A magyar sajtó napja egész dolgozó népünk ünnepe. Dolgozóink az elmúlt évek alatt megszerették a sajtót és mint nélkülözhetetlen segítséget használták mindennapi munkájuk során. Eddigi feladataink megoldását, az ötéves terv döntő, harmadik évének befejezését, teljesítését, mezőgazdaságunk terén a hatalmas fejlődés elérését a sajtó munkája is segítette. S, hogy a sajtó feladatát a békéért vívott harccal összekapcsolva eredményesen valósította meg, azt annak köszönheti, hogy nőtt a kapcsolata a tömegekkel. Lenin és Sztálin elvtárs sokszor figyelmeztettek arra: „A lap elsőrendű kötelessége, hogy mennél közelebb álljon a munkások, a dolgozók tömegéhez, hogy állandóan hatással lehessen a tömegekre, hogy annak tudatos és vezető központja legyen. S a mi sajtónk egyre inkább azzá válik. Hazánk felszabadulásának tiszteletére Terven feláll 2 ezer loitraa szenet adunk népgazdaságunknak A nagymányoki bányászok levele Szuhakállóra A Szabad Nép január 11-én közölte a szuharcállói bányászok levelét, amely arra irányul, hogy bányász elvtársaink még nagyobb ütemben segítsék elő szénbányászatunk fejlődését. Ezt a levelet a Nagymányoki Szénbányák Vállalat dolgozói is magukénak érezték, amikor olvasták. Elhatározták, hogy a megyei sajtón keresztül értesítik a szuhakárói bányászokat a hősi erőfeszítésekről és felajánlásokról „Kedves s^uhaká^ki bányász elvtársak! Büszke örömmel olvastuk a Szabad Nép január 11-i számában közölt felhivástokcat amely — úgy érezzük, — hozzánk, nagymályoki vállalat dolgozóihoz is szól. Féltő aggodalommal figyeltük megmentésetek hősi erőfeszítéseit, és hozzátartozóitokkal, a bányászok nagy családjával együtt örvendeztünk, amikor életeteket a párt és Rákosi elvtárs közvetlen irányításával m* gmentették hősmentő elvtársaink. Vállalati’dolgozói, hogy meg* hálálják az,, a szeretetet és gondoskodást, amelyben népköztársaságunk a bányászokat részesíti, az alábbi vállalásokat tesszük április 4, hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tiszteletére. Úgy érezzük, hogy ezzel tartozunk pártunknak és dolgozó népünknek, de nektek, szuhakáűói elv* társaknak is. * Az 1953-as tervev első negyedében az operatív terven felül 2.000 tonna szenet adunk népi gazdaságunknak. í) A munkafegyelem megczilárdítása érdekében az 1952. évi átlag igazolatlan létszámot 10 százalékkal csökkentjük. O A minőség terén szérefajtáink **• 1952. évi átlagkalória értékét 3 százalékkal magjarítju3c, 4 A boy-mozgalom kiszélesítése*•’ érdekében vállaljuk, hogy a vállalaton belül 16 csapatot vonunk be a „Termél ma többet, mint tegnap’ ’-mozgalomba. *>A norma alatt teljesítők szó* f** mát az 1952. évhez viszonylva 10 százalékkal csökkentjük, í* A termelés jobb és egyenletesebb megszervezése érdekében a műszaki vezetők minden műszaki előfeltételt biztosítanak. A műszaki dolgozók vállalják, hogy a következő havi operatív terv dekádokra való bontását minden hónap 26--iig 100 százalékban elvégzik. Ígérjük nektek kedves szluhakállói elvtársak, hogy vállalásainkat kommunista becsülettel teljesítjük, hogy ezzel is elősegítsük szocialista hazánk építését és a több, jobb szén termelésével elősegítjük iparunk lendületes fejlődését. A Nagymányoki Szénbányák Vállalat dolgozói nevében: Lakatos József párttitkár, Móka István igazgató, Sovány Ferenc UB-alnök. Í . ladomány község az idén is példát akar mutatni a bonyhádi járásban Ladomány község már régebb óta élenjár e mezőgazdasági munkák ú j végzésében. Az állam iránti kötelezettségeiket maradéktalantul teljesíteték annak ellenére, hogy az elmúlt évben súlyosan érte az aszály a község területét is. Minden dolgozó paraszt eleget tett beadási kötelezettségeinek. ezt úgy tudták elérni hogy előző év őszén idejében elvégezték a mélyszántást, a trágyázást és a szükséges talajminikákat. Vetési tervüket 1952-ben elsőnek fejezték be a bonyhádi járásban. Munkájuk eredménye után elérték, hogy Ladomány község a bonyhádi járás büszkesége lett. A dolgozó párásatok a legutóbbi gazdagyülésin megfogadták, hogy minden erejüket merfszítve harcolnak tovább, azért, hogy méltók legyenek a dogozólop megbecsülésére. A községben minden dolgozó paraszt idejében gondoskodott arról, hogy tavaszi vétőmag szükség életét biztosítsa.. A párttagoknak, de velük együtt mind a 28 családnak az a véleménye, hogy 1953-ban még jobb munkával kell harconi a magasabb terméshozam növeléséért. Ezzel akarják meghálálni pártunk, államunk ajándékát, azt a szép kultúrházat, amit 1952-ben kaptak. A község dolgozó parasztjai kihasználják azokat a lehetőségeket, amely részükre biztosítva vannak. Húsz dolgozó paraszt vesz részt rendszeresen politikai oktatásban, ezenkívül a hetedikért megtartott Szabad Föld Téli Estéjén ott van tudomány község aprajd-nagyja. A község dolgozó parasztjai tisztán látják azt, hogy az eddiginél mennyiségiedt és minőségileg is többet és jobbat kell termelni, amihez elengedhetetlenül szükséges az élenjáró tudomány elsajátítása ,és annak gyakorlatban való megvalósítása. Bonyhád község dolgozó parasztjai példát vehetnek Ladomány község dolgozóitól, nekik is úgy kell harcolniuk a magasabb terméseredmények eléréséért, mint ahogy harcolnak a ladományi dolgozó parasztok, hogy kivegyék részüket a békéért, a szebb és boldogabb életet jelentő szocializmus megvalósításáért folyó küzdelemből. Lovak András VB cinük. A Tolnai Napló ankétja a megye legjobb termelőszövetkezeti állatgondozói részére A Tolnai Napló szerkesztőségének megírvására megyénk termelőszövetkezeteinek legjobb állatgondozói értekezletre jöttek össze január 29- én Szekszárdon, a megyei tanács kistermében, hogy megtárgyalják azokat a feladatokat, melyeket a minisztertanács kétéves adattenyégetéséről szóló határozata megkövetel alatgondozóinktól. Az értekezleten Csőke János elvtárs, a megyei tanács agropropagandistája ismerteti, hogy milyen nagy jelentősége van ma állatállományunk áttekiltetésénél annak, hogy állatgondozóink mennyiben tekintik szívügyüknek az állatok pontos takarmányozását. Csőke elvtárs különösen fölhívta az állatgondozók figyelmét a takarékosság kérdésére és arra, hogyan lehet egyszerű eljárással jó minőségű takarmányt biztosítani az állatok számára, amely átsegíti termelőcsoportjainkat a nehéz téli takarmányozások ideje alatt. Különösen hangsúlyozta a szalmafeltárást és a gyors silózést, amelyet minden termelőcsoportnál egyformán lehet alkalmazni. Amint mondotta Csőke elvtárs, az áttekUetés egyik fontos feltétele az, hogy bátran alkalmazzuk az új agrotechnikai eljárásokat. Minden tennefacsoportnál megvan a lehetősége a szalufa fel *árásnak és a gyors silózásnak egyaránt A gyors silózásnak az is az előnye, hogy 36 órai tárolás után már lehet ezen" az állatokkal. A takarmány bizt»sf‘á=n me'g az állatok gondozásáról részletesen beszélt Csőke elvtárs. Rámutatott a beteg állatok elkülönítésének jelentőségér e, mi' mondotta, — hacsak egy új álla .t kerül a már meglévők mellé, ne kössük azokat össze, hanem legalább 30 napig tartsuk külön megirigyeés alatt. — Az állategészségügyi védelem megköveteli a katántartást is, főleg a fertőtlenítést. Éppen ezért fontos, hogy álatgondozóink az állatok tisztántartása mellett rendszeresen takarítsák, meszeljék az istállókat, az ajtóba pedig klórmeszes ládát rakjanak, ami a lába, fertőtlenítésére szolgál. Hangsúlyozta, hogy igen nagy jelentősége van takarékosság szempontjából az itatásos borjúnevelésnak, melynek előnye amellett, hogy tejmegtakarítást eredményez az is, hogy az anyát hamarabb lehet pároztatni. Csőke elvtárs beszédében még rámutatott arra is, hogy a sertéstenyésztés terén milyen fejlett módszereket lehet alkalmazni. Például azt, hogy a két-három napos malacokat már arra szoktatjuk, hogy a szalmarágás helyett pörkölt árpát és darált borsót szórunk eléjük, melyeknek igen magas tápértékük van. Ez az eljárás nemcsak az elhullás lehetőségét csökkenti, de nagyban elősegíti az állatok fejlődését is. — Arra azonban — mint mondotta nagyon kell vigyázni, hogy a kismalacok moslékot és híg takarmányt ne kapjanak, mert igvn,koszosodnak Négyhetes koruk után tiszta vizet lehet T kikdi, és így könnyen elérhető 18 -20 kilós választási átlag. A beszámoló ulán Csécsi Gáspár elvtárs, a tengelici Petőfi tsz kitüntetett sertésgondozója mondotta el, hogy hogyan tudott felneveltetni 20 anyakocától 731 malacot. 1952-ben már úgy állította be ezt a törzsállo*mányt, hogy év végére háromszor fiaztatta le őket. Hogy ezt az eredményt elérhess*1, ahhoz szükséges volt, hogy a malacokat hathetes ko* iában elválassza és naponta egyszeri szoptatást elmulasszon, így az anyát hamarabb, már az ellés után négy héttel ki lehet búgatni. Csécsi elvtárs után Markovics György elvtárs, a naki lennel5 csoport sertésgondozója mondotta el, hogy náluk milyen komoly hiányosságok vannak a termelőcsoportban, nincsen a sertéseik számára megfelő férőhely, így komoly nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy elérje e tizes malási átlagot. Azért mégis 15— 17 kilogramm közötti választási átlagot ért el a malacokkal. Szál dán János, a zombai Béke téri melószövetkezet kitüntetett sertésgondozója is elmondotta, hogy milyen, módszereket alkalmaz a sertéstenyésztésben, de elmondotta azt is, hogy ezeket a módszereket még jobban tudná fokozni, ha a tsz vezetősége támogatná őt munkájában De amint mondotta, a vezetőség nem biztosítja számára azokat a kedvezményeket ,amelyeket a minisztertanács határozata biztosi: a sertésgondozók számára így például még a prémiumként esedékes malacaiét sem kapta meg. %