Tolnai Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

r TOX.MAI VilinPríOl ETARJAt EGYESÜL­T NAPLÓ DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSAGÁNAK lapja X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR A MAI SZÁMBAN: Eredményes munkát végzett a megye propagandistáinak tapasztalatcsere-értekezlete (2. o.) — A Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsának határozata az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről és végre­­hajtásáról (3. o.) — Tanuljunk a szovjet bányászok éle­­téből "(1. o.) — „Halászélet Hátán ” (6. o.) — A megyei tanács ülése megtárgyalta a soron lé­vő feladatokat (7. o.) — Mit tett a békéért Forró l­erellené... (8. o.) ------------------------------------------------------------------------­VASÁRNAP, 1953 FEBRUAR I A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Ma, február 1-én ünnepli má­sodízben népünk a magyar sajtó napját. Azért február elsején, mert 11 évvel ezelőtt ezen a napon je­lent meg először az akkor még ille­galitásban, ezernyi veszély és ádáz üldözés közepette harcoló kommu­­nis­­ta párt lapja, a Szabad Nép. Leírhatatlan­ul nehéz volt akkor a nemzet helyzete, halálos kockáza­tot jelentett kommunistának lenni, a nemzet megmentéséért harcolni. A Horthy-banda rettenetes terror­ral igyekezett a pártot megsem­­­­misíteni, a néptől elszigetelni. De a párt hangja, az illegális Szabad Nép segítségével áttört az elnyo­más falán és eljutott a tömegek­hez. A Szabad Nép megjelenésétől kezdve harcolt a békéért a háború ellen, hirdette a párt fő jelsza­vait, szeretetre nevelte a magyar népet a Szovjetunió és Sztálin elv­társ iránt. Bátran harcolt a mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekei­ért, mozgósított a fasizmus ellen. Éppen ezért akadályo­zták meg a Horthy-reakció pribékjei a lap to­vábbi terje­sztését. A csendőr pri­békek kínzása következtében halt meg Rózsa Ferenc elvtárs, a Szabad Nép első szerkesztője. A Szabad Nép a magyar hírlapiro­dalom történetében új típust kép­visel. Voltak Magyarországon új­ságok, melyek politikai irányza­tok fegyverei voltak, eszmékért küzdöttek, tábort gyűjtöttek. — írta Révai elv­tár­s „Százezrek Ke­nyere"1 című cikkében.­Aztán vol­­t­ak olyanok, amelyek kapitalisták vagy politikai szerepet játszó oli­garchák magánvállalkozásai vol­tak. Eszmék képviselőjeként és egyben szervezett tömegek harci fegyvereként csak a munkássajtó lépett fel a magyar hírlapiroda­lomban. De valóban forradalmi, elméletében következetes, ideoló­giájában egységes munkásnapilap csak egy volt Magyarországon, a „Szabad Nép."' A Szabad Nép hirdette a párt igazságát, harcra hívta, szervezte, nevelte a magyar munkásosztályt a fasizmus ellen, a dolgozók fel­­szabadulásáért és a békéért ví­vott küzdelemre. A felszabadulás előtt és azóta is naponta buzdít, lelkesít, tanít és mozgósítja dol­gozó népünket. A Szabad Nép elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a küzdelemben, amelyet pártunk hazánk függetlenségéért, boldogulásáért és szocialista épí­téséért folytatott. A Szabad Nép azért lett az egész dolgozó magyar nép lapja, mert a bolsevik sajtó, a Pravda példáját követve, min­den erővel igyekezett szélesíteni és szorosabbá tenni kapcsolatát a dolgozó tömegekkel, azzal is, hogy minden sorával a haza, a nép ügyét szolgálta; azzal is, hogy a sztálini tanítás szellemében, egyre nagyobb teret adott a lap­ban a levelezők írásainak. A Sza­bad Nép ma nem egyedül harcol. A minisztertanács határozata a magyar sajtó napjának megünnep­léséről kifejezése annak a szere­tetnek, megbecsülésnek, elisme­résnek, amelyet dolgozó népünk, pártunk és államunk, a népi de­mokrácia haladó sajtója iránt ta­núsít. Elismerése annak, hogy népi demokráciánk sajtója egész­­ben véve követte azt az útmuta­tást, amelyet Rákosi elvtárs csak­nem öt esztendővel ezelőtt adott: ,,a tömegnevelés, a nemzetneve­lés egyik legfontosabb eszközévé vált."­ Ennek a fejlődésnek egyik fon­tos tényezője az, hogy a mi saj­tónk szabad. A háborús uszítók propagandistái gyakran hangoztat­ják, hogy Magyarországon „nincs sajtószabadság." De mit tudnak az imperialisták fizetett tollfordí­­tói a szabadságról? A mi sajtónk szabad mindenféle reakciós korlá­tozástól, üzleti szemponttól: sza­badon szolgálhatja a nép ügyét, szabadon hirdetheti az igazságot a természetről és a társadalomról, barátainkról és ellenségeinkről a magyar dolgozóknak. A mi saj­tónk szabadon bírálhat, szabadon taníthat. A sajtó és annak mun­katársai szabadok az anyagi gon­doktól; a nép kezében vannak a nyomdák és papírgyárak. Szabad a mi sajtónk, mert minden múlt­beli sajtónál hasonlíthatatlanul közelebb került a néphez: az or­szágos napilapok, hetilapok és fo­lyóiratok, a megyei napilapok mellett az üzemi és tömegszerve­zeti lapok százai jelennek meg és foglalkoznak egy-egy üzem vagy társadalmi réteg legsajátosabb problémájával. Ma az egész magyar sajtó előtt hatalmas feladatok állnak. Pár­tunk vezetésével a magyar nép lerakja a szocializmus alapjait, végrehajtja az ötéves tervet, amely szemünk láttára formálja át az országot és az embereket. Elképzelhető-e, megtisztelőbb fel­adat újságíró számára, mint a párt szavát a tömegekhez közvetíteni, a természet és embert átalakító munka sikereiről hírt adni, a mun­ka hőseit példaként állítani egész népünk elé, harcolni az új világ megszületéséért, a­­ régi ellen? El­képzelhető-e szentebb kötelesség újságíró számára, mint védelmez­ni ennek az alkotó munkának a békéjét, az imperialistákat és azok ügynökeit leleplezve harcolni a haza függetlenségéért, éberséget és nevelni a dolgozókat, a magyar népet, minden eszközzel erősíteni hazánk örök barátságát a szovjet néppel, a testvéri népi demokráci­ákkal, a szabadságért és békéért küzdő népekkel. Az újságíró tolla ma fegyver és szerszám egyszerre- Az újságíró az építés munkása és a béke katonája. A sajtónak szerveznie és moz­gósítania kell népünket az előt­tünk álló feladatok megoldására és emellett nevelnie kell népün­ket, szakadatlanul munkálkodnia kell a dolgozók öntudatának eme­lésén. Hogy a feladatok sokaságát megoldhassa, a sajtó munkásainak még jobban meg kell ismerniök új életünket, a termelés, a munka­­verseny, a munkafegyelemért ví­vott harc, a szövetkezeti mozga­lom, az új kultúra problémáit. Még jobban el kell sajátítaniok a sajtó munkatársainak az élenjáró elméletet, a marxizmust-leniniz­­must, még többet kell tanulniok a szovjet sajtótól, még magasabbra kell emelniük munkájuk irodalmi és szakmai színvonalát — s még jobban meg kell ismerniök az el­lenséget, különösen az ellenséges sajtót is, hogy annál nagyobb erő­­vel tudják visszaverni támadásait. A magyar sajtó napja egész dol­gozó népünk ünnepe. Dolgozóink az elmúlt évek alatt megszerették a sajtót és mint nélkülözhetet­len segítséget használták minden­napi munkájuk során. Eddigi fel­adataink megoldását, az ötéves terv döntő, harmadik évének be­fejezését, teljesítését, mezőgazda­ságunk terén a hatalmas fejlődés elérését a sajtó munkája is segí­tette. S, hogy a sajtó feladatát a békéért vívott harccal összekap­csolva eredményesen valósította meg, azt annak köszönheti, hogy nőtt a kapcsolata a tömegekkel. Lenin és Sztálin elvtárs sokszor figyelmeztettek arra: „A lap első­­rendű kötelessége, hogy mennél közelebb álljon a munkások, a dolgozók tömegéhez, hogy állan­dóan hatással lehessen a töme­gekre, hogy annak tudatos és ve­zető központja legyen­. S a mi­­ sajtónk egyre inkább azzá válik. Hazánk felszabadulásának tiszteletére Terven feláll 2 ezer loitraa szenet adunk népgazdaságunknak A nagymányoki bányászok levele Szuhakállóra A Szabad Nép január 11-én kö­zölte a szuharcállói bányászok leve­lét, amely arra irányul, hogy bányász elvtársaink m­ég nagyobb ütemben segítsék elő szénbányászatunk fej­­lődését. Ezt a levelet a Nagymányoki Szénbányák Vállalat dolgozói is ma­gukénak érezték, amikor olvasták. Elhatározták, hogy a megyei sajtón keresztül értesítik a szuhakárói bá­nyászokat a hősi erőfeszítésekről és felajánlásokról „Kedves s^uhaká^k­i bányász elv­­társak! Büszke örömmel olvastuk a Sza­bad Nép január 11-i számában közölt felhivástokcat amely — úgy érezzük, — hozzánk, nagymályoki vállalat dolgozóihoz is szól. Féltő aggodalom­mal figyeltük megmentésetek hősi erőfeszítéseit, és hozzátartozóitokkal, a bányászok nagy családjával együtt örvendez­tünk, amikor életeteket a párt és Rákosi elvtárs közvetlen irá­nyításával m­* gmentették hős­mentő elvtársaink. Vállalati’dolgozói, hogy meg* hálálják az,, a szeretetet és gondos­kodást, amelyben népköztársaságunk a bányászokat részesíti, az alábbi vál­­lalásokat tesszük április 4, hazánk felszabadulásának 8. évfordulója tisz­teletére. Úgy érezzük, hogy ezzel tar­tozunk pártunknak és dolgozó né­pünknek, de nektek, szuhakáűói elv* társaknak is. * Az 1953-as tervev első negye­dében az operatív terven fe­lül 2.000 tonna szenet adunk népi gazdaságunknak. í) A munka­fegyelem megczilár­­dítása érdekében az 1952. évi átlag igazolatlan létszámot 10 száza­lékkal csökkentjük. O A minőség terén szérefajtáink **• 1952. évi átlagkalória értékét 3 százalékkal magj­arítju3c, 4 A boy-mozgalom kiszélesítése­­*•’ érdekében vállaljuk, hogy a vállalaton belül 16 csapatot vonunk be a „Termél ma többet, mint teg­nap’ ’-mozgal­omba. *>A norma alatt teljesítők szó* f** mát az 1952. évhez vis­zonyl­­­va 10 százalékkal csökkentjük, í* A termelés jobb és egyenlete­­­­­sebb megszervezése érdekében a műszaki vezetők minden műszaki előfeltételt biztosítanak. A műszaki dolgozók vállalják, hogy a következő havi operatív terv dekádokra való bontását minden hónap 26--­iig 100 százalékban elvégzik. Ígérjük nektek kedves szluhakállói elvtársak, hogy vállalásainkat kom­munista becsülettel teljesítjük, hogy ezzel is elősegítsük szocialista ha­zánk építését és a több, jobb szén termelésével elősegítjük iparunk len­dületes fejlődését. A Nagymányoki Szénbányák Vál­lalat dolgozói nevében: Lakatos József párttitkár, Móka István igazgató, Sovány Ferenc UB-alnök. Í . ladomány község az idén is példát a­kar mutatni a bonyhádi járásban La­domá­ny község már régebb óta élenjár e­ mezőgazdasági munkák ú­­­ j végzésében. Az állam iránti kötele­zettségeiket maradéktalantul teljesíte­­ték annak ellenére, hogy az elmúlt évben súlyosan érte az aszály a köz­ség területét is. Minden dolgozó pa­raszt eleget tett beadási kötelezett­ségeinek. ezt úgy tudták elérni hogy előző év őszén idejében elvégezték a mélyszántást, a trágyázást és a szükséges talajminikákat. Vetési ter­­vüket 1952-ben elsőnek fejezt­ék be a bonyhádi járásban. Munkájuk eredménye után elér­ték, hogy Ladomány község a bony­hádi járás büszkesége lett. A dolgo­zó párásatok a­ legutóbbi gazdagyü­­lés­in megfogadták, hogy minden ere­­jüket merf­szítve harcolnak tovább, azért, hogy méltók legyenek a do­­­gozól­­­op megbecsülésére. A község­­ben minden dolgozó paraszt idejé­ben gondoskodott arról, hogy tavaszi vétőmag szükség életét biztosítsa.. A párttagoknak, de velük együtt mind a 28 családnak az a véleménye, hogy 1953-ban még jobb munkával kell harco­ni a magasabb termés­hozam növeléséért. Ezzel akarják meghálálni pártunk, államunk aján­dékát, azt a szép kultúrházat, amit 1952-ben kaptak. A­­ község dolgozó parasztjai ki­­használják azokat a lehetőségeket, amely­­­ részükre biztosítva vannak. Húsz dolgozó paraszt vesz részt rend­szeresen politikai oktatásban, ezen­kívül a hetedikért megtartott Szabad Föld Téli Estéjén ott van tudomány község aprajd-nagyja. A község dol­gozó parasztjai tisztán látják azt, hogy az edd­iginél mennyiségi­edt és minőségileg is többet és jobbat kell termelni, amihez elengedhetetlenül szükséges az élenjáró tudomány el­sajátítása ,és annak gyakorlatban való megvalósítása. Bonyhád község dolgozó parasztjai példát vehetnek Ladomány község dolgozóitól, nekik is úgy kell harcol­­niuk a magasabb terméseredmények eléréséért, mint ahogy harcolnak a ladományi dolgozó parasztok, hogy kivegyék részüket a békéért, a szebb és boldogabb életet jelentő szocializ­mus megvalósításáért folyó küzde­lemből. Lovak András VB cinük. A Tolnai Napló ankétja a megye legjobb termelőszövetkezeti állat­gondozói részére A Tolnai Napló szerkesztőségének megír­­vására megyénk termelőszö­­v­etkezeteinek legjobb állatgondozói értekezletre jöttek össze január 29- én Szekszárdon, a megyei tanács kis­termében, hogy megtárgyalják azo­­kat a feladatokat, melyeket a m­i­nisztertanács kétéves adat­tenyége­téséről szóló határozata meg­követ­el alatgondozóinktól. Az értekezleten Csőke János elvtárs, a megyei tanács agropropagandistája ismerteti, hogy milyen nagy jelentősége van ma ál­latállományunk áttekil­tetésénél an­nak, hogy állatgondozóink mennyi­ben tekintik szívügyüknek az álla­tok pontos takarmányozását. Csőke elvtárs különösen fölhívta az állat­gondozók figyelmét a takarékosság kérdésére és arra, hogyan lehet egy­szerű eljárással jó minőségű takar­mányt biztosítani az állatok számára, amely átsegíti termelőcsoportjainkat a nehéz téli takarmányozások ideje alatt. Különösen hangsúlyozta a szal­­m­afeltárást és a gyors silózést, ame­lyet minden termelőcsoportnál egy­formán lehet alkalmazni. Amint mondotta Csőke elvtárs, az áttekUe­­tés egyik fontos fel­tétele az, hogy bátran alkalmazzuk az új agrotech­nikai eljárásokat. Minden tenne­fa­csoportnál megvan a lehetősége a szaluf­a f­e­l *­á­rásna­k és a gyors siló­­zásnak egyaránt A gyors silózásnak az is az előnye, hogy 36 órai tárolás után már lehet eze­n­" az állatokkal. A takarmány bizt»sf‘á=n me'g az állatok gondozásáról részletesen be­szélt Csőke elvtárs. Rámutatott a be­teg állatok elkülönítésének jelentő­ségér­ e, mi­' mondotta, — hacsak egy új álla­ .t kerül a már meglévők mellé, ne kössük azokat össze, ha­nem legalább 30 napig tartsuk kü­lön megirigye­és alatt. — Az állat­­egészségügyi védelem megköveteli a k­­atántartást is, főleg a fertőtle­­nítést. Éppen ezért fontos, hogy á­­­latgondozóink az állatok tisztántar­tása mellett rendszeresen takarítsák, meszeljék az istállókat, az ajtóba pedig klórmeszes ládát rakjanak, ami a lába­, fertőtlenítésére szolgál. Hangsúlyozta, hogy igen nagy jelen­tősége van takarékosság szempont­jából az itatásos borjúnevelésnak, melynek előnye amellett, hogy tej­­megtakarítást eredményez az is, hogy az anyát hamarabb lehet pároz­­tatni­. Csőke elvtárs beszédében még rámutatott arra is, hogy a sertéste­nyésztés terén milyen fejlett módsze­reket lehet alkalmazni. Például azt, hogy a két-három napos malacokat már a­rra szoktatjuk, hogy a szalma­­rágás helyett pörkölt árpát és darált borsót szórunk eléjük, melyeknek igen magas tápértékük van. Ez az eljárás nemcsak az elhullás lehetősé­gét csökkenti, de nagyban elősegíti az állatok fejlődését is. — Arra azon­ban — mint mondotta nagyon kell vigyázni, hogy a kismalacok mos­lékot és híg takarmányt ne kapja­nak, mert igv­n,koszosodnak Négy­hetes koruk után tiszta vizet lehet T­ kik­­di, és így könnyen elérhető 18 -20 kilós választási átlag. A beszámoló ulán Csécsi Gáspár elvtárs, a tengelici Petőfi tsz kitün­tetett sertésgondozója mondotta el, hogy hogyan tudott felneveltetni 20 anyakocától 731 malacot. 1952-ben már úgy állította be ezt a törzsállo*­mányt, hogy év végére háromszor fiaztatta le őket. Hogy ezt az ered­ményt elérhess*1, ahhoz szükséges volt, hogy a malacokat hathetes ko* iában elválassza és naponta egyszeri szoptatást elmulasszon, így az anyát hamarabb, már az ellés után négy héttel ki lehet búgatni. Csécsi elvtárs után Markovics György elvtárs, a naki lennel5 cso­port sertésgondozója mondotta el, hogy náluk milyen komoly hiányos­ságok vannak a termelőcsoportban, nincsen a sertéseik számára megfelő férőhely, így komoly nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy elérje e tizes malási átlagot. Azért mégis 15— 17 kilogramm közötti választási át­­lagot ért el a malacokkal. Szál dán János, a zombai Béke téri melószövetkezet kitüntetett sertésgon­dozója is elmondotta, hogy milyen, módszereket alkalmaz a sertést­e­­nyésztésben, de elmondotta azt is, hogy ezeket a módszereket még job­ban tudná fokozni, ha a tsz vezető­­sége támogatná őt munkájában De amint mondotta, a vezetőség nem biztosítja számára azokat a kedvez­ményeket ,amelyeket a miniszterta­nács határozata biztosi: a sertésgon­dozók számára így például még a prémiumként esedékes malacaiét sem kapta meg. %

Next