Tolnai Napló, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-15 / 39. szám

t«N FEBRUAK 14 NAPLÓ A pártoktatás anyagához: A kapitalista világpiac összezsugorodása Sztálin elvtárs: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban'' című művének tanulmányozásához adunk segítséget az elvtársaknak ezzel a cikkünkkel, melynek befejező részét keddi számunkban fogjuk közölni. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági,problémái a Szovjetunióban“ című klasszikus munkájában kimutatta, hogy az egyedüli világpiac szétesése eleve meghatározta a kapitalista világrendszer általános válságának további elmélyülését. Sztálin elvtárs már 1927-ben rámutatott arra, hogy a piacok problémája továbbra is a modern kapitalizmus alapvető problémája. A XV. pártkongresszuson tartott előadói beszédében megjegyezte: „Általában az árufelvevő piacok és különösen a külföldi piacok problémájának, élesedése, a Aa új, párhuzamos világpiac, a szpetalista táborhoz tartozó országok piacaijak létrejötte rendkívül fontos változásokat idézett elő a nemzetközi kereskedelem területén. Meghiúsult az Egyesült Államoknak, Angliának és Fríztieiaországinak: minden olyan kísérletre, hogy megfojtsák ezt az új világpiacot: a valóságban nem megfojtás, hanem az új világpiac megszilárdílása lett, belőle. Ami pedig a kapitalista piacot illeti, ennek lehetőségei Szűkültek: viszonylagos szilárdságú, amely a második világháború előtt volt megfigyelhető, végetért.’ Az egyedüli világpiac szétesése következtóben gyors, ütemben szűkül a fő kapitalista országok (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) számára a világ erőforrásai kiaknázásá* uac eufóréja, csökken a kapitalista országok piacainak felvevőképessége, a tőkebefektetés területe, ugyanakkor fokozódik a megrendeléshiány a IX. or ttiágok vállalatainál. A kapitalista országok külkereskedelmének volumene ma körülbelül ugyanazon, a színvonalon áll, mint húsz évvel ezelőtt. Emellett jellemző a kapitalista országok külkeres* Védelmének fejlődésére a rendkívüli aránytahanifták. Ugyanakkor, amikor az Egyesült Államok monopolistái versenytársaik háború utíni meggyengülését kihasználva magukhoz ragadták a kapitalista világpiac számottevő részét és ennek eredményeképen 1937-hez viszonyítva 1951-re több mint kétszeresére emelték kivitelüket. Belgium, Svédország, Brazília és több más országok kivitele az 1937. évi színvonal körül mozog India kivitele-viaspot 1951-ben egyharmaddal, Argentíia és Burma kivitele pedig több mint féléve kisebb volt, mint 1937- ben. •Ujszerű viszonyok alakultak ki az új világpiacon, amely a demokratikus tábor országaira terjeszkedik ki. Ez országok lakosságának lélekszáma az emberiség egyharmada. A szocialista lettor országai gazdaságlag tömörültők,megteremtették a gazdasági tőkekiviteli piacok problémájának élesedése — ez jellemző a mai kapitalizmusra. A második világháború után az értékesítési probléma még égetőbb lett a kapitalizmus számára. A kapitalista kizsákmányolás szférája jelentősen szűkült. A kapitalista rendszerből kiváltak Kína és az európai népi demokratikus országok, amelyek a Szovjetunióval együtt megalakították a kapitalizmus táborával szembenálló egységes és hatalmas szocialista tábort. A két ellentétes tábor létezésének giaszidaságii eredménye az, volt, hogy szétesett az egyedüli, mindent átfogó világpiac és létrejött két, egymással szembenálló párhuzamos Világpiac. Amint Sztálin elvtárs rámutat, ez a szétesés a második világháború egyik legfontosabb gazdasági eredménye. együttműködésit ési kölcsönös segélynyújtást, amelynek alapja a kölcsönös segítésnek, és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya. Fontos emellett hangsúlyozni azt a tényt, hogy a demokrácia és a szocializmus tábora élén álló Szovjetunió ipari nagyhatalom. Nemcsak, hogy nincs szüksége ipari berendezések és gépek behozatalára a kapitalista országokból, hanem ezeket a cikkeket nagy mennyiségben szállítja a baráti országoknak. Az utolsó öt év folyamán a Szovjetuniónak a népi demokratikus országokba irányuló berendezés és gépkivitele a tízszeresére emelkedett. A szocialista tábor államainak kölcsönös kereskedelme szervez része tervgazdálkodásuknak. Az új világpiacon az áruforgalom tervszerűen fejlődik és mentes a válságoktól az anarchiától és a konjunkturális ingadozásoktól, amelyek szerves tartozékai a kapitalista országok külkereskedelmének. Ennek eredményeképen az új világ,piac felvevőképessége és a benne szereplő baráti országok kiviteli lehetőségei évről-évre növekszenek. A demokratikus országok közötti áruforgalom az 1948-tól 1952-ig terjedő idő alatt több mint háromszorosára emelkedett. Az elmúlt év első kilenc hónapja alatt az európai népi demokratikus országok áruforgalma az új világpiacon az 1951. év megfelelő időszakához viszonyítva 24 százalékos növekedési mutatóit. Az új világpiac áruforgalma szakadatlan bővülésének egyik legfőbb magyarázata az, hogy a szocialista labor valamennyi országéban kivétel nélkül gyors elemben fokozódik a termelés. „Bátran mondhatjuk — mutat rá Sztálin elvtárs, — hogy az ipar fejlődésének ilyen ütemével hamarosan sor kerül arra, hogy ezeknek az országoknak nemcsak hogy nem lesz szüksége áruimportra a kapitalista országokból, hanem maguk érzik majd szükségét, hogy külföldön helyezzék el termelésük árufeleslegeit.Hvatalos burzsoá statisztika sem képes eltitkolni. Franciaországban és Olaszországban a munkások reálbére 1952-ben alig fele volt a háború előttinek. Angliában 20 százalékkal alacsonyabb a háború előtti színvonalnál. Az imperialista országok néptömegei nem képesek megvásárolni a legelemibb létfenntartási cikkeket sem. A dolgozók vásárlóképességének csökkenését fokozza az állandó tömeges munkanélküliség. Ez idő szerint egyedül az Egyesült Államokban, Angliában, Nyugat-Németországban, Olaszországban és Japánban mintegy 32 millió teljesen és részlegesen munkanélküli van. A fizetésképes kereslet alacsony színvonala nemcsak az imperialista országok belső értékesítési lehetőségeit gyengíti, hanem behozatali lehetőségeiket is korlátozza. A kapitalista piac felvevőképessége szűkülésének másik, fontos tényezője az áruértékesítési lehetőségek csökkenése a gyarmati és függő országokban. Az imperialisták a maximális profitot hajszolva egyre jobban leigázzák és rabolják ezeknek az ex* szagoknak népeit. Indiában Indonéziában, Iránban és Afrika országaiban tízmilliók élnek az éhhalál szélén, milliók válnak az éhínség áldozatává. A gyarmati és függő országok ragadozó kizsákmányolása következtében ezekben az országokban a termelőerők fejlődése igen lassú, a lakosság vásárlóképessége pedig rohamosan esik. Lássunk egy jellemző példát. A Szaúd-Arábiában működő amerikai monopolisták minden tonna kitermelt olajból a kitermelési költségek kétszeresét kitevő hasznot vágnak zsebre. A munkások, akik közvetlenül az olajtelepeken dolgoznak, munkabér fejében az olaj eladási árának mindössze két százalékát kapják meg, a további 98 százalék a tőkés profitja marad. Az ENSZ titkárságának az 1949— 1950. évi világgazdasági helyzetre vonatkozó adatai szerint a földkerekség egyhatvanada lakosságának — ebbe a csoportba tartoznak Burma, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Ecuador, Ethiopia, Haiti, Szaud-Arábia, Thaiföld és más függő országok népei — nemzeti jövedelme alig öt százaléka a világ összes jövedelmének. A gyarmat és függő országok fékevesztett kirablása folytán tovább szűkül a kapitalista világpiac felvevőképessége. Afrika, amelynek lakossága 198 millió, lényegesen kevesebb árut hoz be, mint Belgium, Hollandia és Svájc, amelyek lakosságának száma, együttvéve 23 millió. India és Pakisztán 470 millió lakosságával ugyanannyi árut importál, mint Svájc, amelynek századrész annyi lakosa van, mint Indiának és Pakisztánnak. Az imperialista elnyomás súlyosbodása a gyarmatokon a háborút követő időszakban, tovább élezte az ellentéteket a gyarmatok és az anyaországok között, fokozta az elnyomott népek nemzeti felszabadító harcát. Mindez szükségképen még bonyolultabbá teszi az imperialisták számára az áruértékesítési és tőkekiviteli feltételeket a gyarmati és függő országokban. A tőkés világ országaiban a széles naptömegek vásárlói képességének rohamos csökkenése feltétlenül maga után vonja a fogyasztási cikkek külkereskedelmének csökkenését. Az ENSZ keretében működő nemzetközi élelmezésügyi szervezet (FAO) az 1950—1951. évre vonatkozó jelentésében beismeri, hogy „azoknak az embereknek többsége, akik a háború előtt éheztek, ma még jobban éheznek,“ és rámutat arra, hogy ,fiz élelmiszer-világkereskedelem a háború előtti színvonalhoz képest majdnem egyhannadával csökkent.“ (Folytatjuk. A kapitalista piac viszonylagos szilárdságának vége tömegek elnyomorodása csökkenti a kapitalizmus « megmaradt piacainak felvevőképességét . ■ A'kapitalzzmus táborában a felvevőpiacól problémájának élesedését nem meríti fel az a körülmény, hogy az,, új világpiac létrejötte következzéfegjűissziöétí! a kapitalista országok éra-értékesítési szférája. . A dolog lényege az, hogy a modern kapitalizmus gazdasági viszonyaira jellemző az éles ellentét a termelési viszonyok és a termelőerők jellege között. Ez jut kifejezésre a gazdasági élet rohamos rothadásában, a gazdasági válságok romboló hajtásának fokozódásában, az ipar misHariálásában, a konkurrencia-harc fokozódásában, egyik országnak másik ország részéről történő, leigázásában, a tömegiak nyomorának növekedésében, ami egyértelmű a modern kapitalizmus további bomlásával. Fokozottabban érvényesül gazdasági alaptörvénye, amelynek értelmében a kapitalista gazdasági élet nem a társadalom érdekében fejlődik, hanem a maximális tőkés profit biztosítása érdekében. Az imperialisták a maximális profit biztosítására irányuló törekvésükben fokozzák az általuk leigázott országok népeinek kizsákmányolását és kirablását, ami szükségszerűen a kapitalizmus számára megmaradt szűkült világpiac felvevőképességének csökkenéséhez vezet A kapitalista világpiac felvevőképessége szűkülésének fontos tényezője az áruk értékesítési feltételinek állandó romlása magukban az imperialista országokban. A tömegek fokozódó elnyomorodása következtében — hiszen végeredményben ezek a tömegek jelentik a legfőbb vásárlókat, — még jobban kiéleződött az ellentét a maximális profit biztosítására épített kapitalista termelés színvonala és a fizetésképes kereslet alacsony színvonala között. A széles néptömegek elnyomorodása olyan arányokat öltött, hogy ezt még a hir * Elméleti színvonalunk emelésé 1 segíti elő az 5 Példiás ítéletet hozott a bonyhádi járásbíróság az élelmiszerhalmozók és sórtaias szervezőn lelet! Rákosi elvtárs a parlamenti beszédében hangsúlyozta, hogy a tavalyi aszályos esztendő a közeiklás területén népgazdasáigumik számára olyan gondot okoz, amire a történelemben már «lg voot példa. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy dolgozóink számára a megfelelő kenyér és EsziteMiás biztosítva van, csak az szükséges, hogy tanuljunk meg úgy gazdálkodni, mint ahogy megköveteli a tavalyi aszályos esztendő. Ennek elemére tapasztalható, hogy olyan kislákok és befolyásuk átállt átló dolgozók is felvásárolják a lisztet és kenyeret, alkiknek biztosítva van az évi szükségletük. Az ilyen kulákokat és dolgozóidat bíróságunk szigorúan megbünteti. Lili Mihály,né 38 holdas kulákasszony, bonyhádi lakos annak ellenére, hogy lakásán egy mázsa ,malás lisztet, 1196 kiló kenyérfaztöt, 58 kiló rozsot, egy darab 3 kilós házi kenyeret tárolt, mégis naponta sorbanállást szervezett és maga is sorban állt a földművesszewtkezet üzlete előtt. Ezért a bonyhádi járásbíróság 4 évi börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 5 évi közügyektől való eltiltásra Félte. Fehérvári Béla, volt hentes és mészárost, ugyancsak bonyhádi lakost egy év és hat hónapi börtönre, 500 forint pénzbüntetésre, 1000 forinnt vagyonelkobzásra és 3 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. A dolgozó nép állama elítéli és súlyosan bünteti azokat a dolgozóikat is, akiik a földművesszövetkezetben vagy a jégboltnál olyan beosztásban dolgoznak, hogy aknia miHikájukkal zavart tudnak kienteni a kenyér és liszt ellátásban. Ilyen Bochtler József volt önálló kereskedő, aki Bonyhádon a szövetkezeti boltban dolgozott s 1953. február 6-án este 7 órakor, minit boltvezető a liszt és kenyér eladást beszüntette azzal, hogy a kenyér és liszt elfogyott. Majd záróra után a szövetkezeti bolt hátsó bejáratánál beengedte Fehérvári Béláit és annak a pult alól három kilogramm kenyeret és 2 kilogramm lisztet adott, ugyanakkor Fehérvári Béla lakásán nagyobb mennyiségű kenyeret és rozsot találtak. A bonyhádi járási bíróság Bochtler Józsefet 6 hónapi börtönre, 500 forint pénzbüntetésre ítélte. Mozaikok a Szovjetunió ipari életéből * Jyesuimajev mérnök értékes kezdeményezése Nyeszimajev mérnök a iAai 73/36. számú bányaigazgatóság vezetője a főteomlasztás új gépesített módszerét javasolta a frontokban különleges mulasztó villák segítségével. A módszer alkalmazása felére csökkenti a művelet idejét, megjavítja a munkaviszonyokat és nagyobb lehetőséget nyújt a bányaifa újbóli felhasználására. A módszer különösen értékes a ciklusos ütem szerint dolgozó frontokon, ahol a tőteomlasztás egyike a legbonyolultabb és leghosszabb ideig tartó műveleteknek. A legsikeresebben Gyemidov elvtárs munkacsapata gépesítette az omlasztást, aminek eredményeként decemberben 31 ciklust végeztek. A ftA nyafa megtakarítás 43—45 százalékos. Vontatott önkiürítő A Szovjetunióban a hatalmas építkezések gyors befejezését egyre több új gép segíti. A lépegető exkavátor például a kitermelt földet *»• ga viszi el a lávám helyre. A szterep per munka közben párszáz méterre továbbviszi a földet. Nagy segítséget nyújtanak az építők munkájában a lánctalpas exkavátorok is. Ezek a gépek a földet 10-—15 méterrel továbítják. Nagyobb távolság esetén a lánctalpas traktorok a kiemelt földet önkiürítő autókba öntik. Nehézségeket okozott sok esetben, hogy ezek az autók a talaj lágysága miatt nem tudtak az exkavátorok közelébe kerülni. Ilyen akadályt csak a hernyótalpas trtaktorok győznek le. A szovjet tervezők nem tértek ki a nehézség elől. új típusú ,,D—258-as pótkocsit készítenek,melyeket a hernyótalpas traktorhoz kapcsolnak. Az új kocsiszerelvény űrtartalma 12—15 köbméter, s egyszerre közel 25 tonna földet tud elszállítani. A traktor kezelője hidraulikus szerkezet segítségével kabinjából irényitja a gépet. Az új típusú pótkocsiból menet közben is ki lehet rakodni. Az újítók alkotó munkája Moszkvában a keményötvözetek kombinátjában már at évvel elett iS megalakult Kuznyecov elvtárs műhelyfőnök vezetésével at feltalálók brigádja. Tagjai Csernozubov géplakatos és két konstruktőr: Dmitriev és Jakovlev elvtársak. A brigád a keményötvözetek termelési folyamatainak gépesítési és automatizálási problémáin dolgozik. A brigád találmányai közé tartozik az új hidraulikus sajtoló automata, amely egyidejűleg több munkaigényes folyamatot végez el Az újító brigád a legmagasabb kitüntetésben részesült: a komplex brigád minden tagját Sztálin-díjjal tüntették ki. A brigád tagjai felajánlották, hogy bármely vállalat újítóinak és ésszerűsíőinek segítenek a munkaigényes folyamatok gépesítésére vonatkozó tervek összeállításában. Kezdeményezésük széleskörű visszhangra talált. Erre elég megemlíteni, hogy csak a keményötvözetek kombinátjában példájuk nyomán már 22 komplex észszerűsítő és feltaláló brigád működik. Ki takarít meg több fűtőanyagot Maksimilan Pieczynski a szczecini kikötőigazgatóság fűtője versenyre hívta Lengyelország fűtőit a nagyobb fűtőanyagmegtakarítás érdekében. Pieczynski már 1952-ben is jelentős sikereket ért el ezen a térert: az előírt tüzelőanyag több mint 40 százalékát megtakarította. Eredményét a kazán gondos kezdésének, a tökéletesen elégett koksz újbóli felhasználásának köszönhette. H Tatarozó tolnai építésvezetőség dolgozói párosversenyre hívják a simenienpi és hálaszéki építésvezetségeket A Tatarozó Vállalat építésvezetőségeinek dolgozói megértették a munkaverseny jelentőségét és harcba indultak az I. negyedéves terv idő előtti teljesítéséért. Hogy adott szavukat minden részletében, idő előtt, tudják teljesíteni, a tolna: építésvezetőség dolgozói, páros versenyre hívták ki a simontornyai és a bátiaszéki építésveze'őségeket a következő versenyezést pontok figyelembe vételével: 1. Első negyedéves tervünket 105 százalékban teljesítjük. 2. Az anyagtakarékosság terén az 1952. IV. negyedévi elért eredményünket 8 százalékkal túlteljesítjük. 3. A folyamatban lévő munkák közül a Hídja gólyafészek sertésfiaztatót, a palánki 100 férőhelyes istálló mintáit 1953. március 31-ig népgazdaságunknak átadjuk, s a paksi hajóállomás épületeit tető alá hozzuk. 4. A dolgozók 90 százalékát havi versenybe szervezzük. 5. Munkáinkat 60 százalékban szitahanov i módszerrrel fogjuk elkészíteni Sztahanovistáink számát 2 fővel emeljük. 6. Az igazolatlan mulasztók számát 10 százalékkal csökkentjük és a munkafegyelmet megszilárdítjuk. A munka minőségét megjavítjuk és a selejtet a legkisebb százalékra csökkentjük. A párosverseny havonkénti értékeitrsora a vállaltot vezetőségét kérjük fel. Felhívjuk a bátaszéki és simoi tornyai építésvezetőségek figyelmét, hogy csatlakozzanak ezen versenykihíváshoz és amennyiben valamely versenypontírot módosítani kívánnák, úgy arról bennünket a legrövidebb időn belül értesítsenek. Sehneringer Mártim párttitkára. Klein József ki-rend. vez. Kfeitzmann Márt,műhely biz, elnök.