Tolnai Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-26 / 72. szám

1858 MÁRCIUS 2« NAPLÓ Szakcs község népnevelői harcba indultak... Szerte a megyében népnevelő­­k Szá­sai beszélték meg a népnevel­ő érte­kezleteken a felszabadulási hét siker­­revit­el­étnek módozatait, így minőgaz­­dasá­gunk területén is. Lázas k­észülő­­dés volt tapasztalható Szakoz köz­ségben i­s. A falu legjobb népnevelői közül nyo­lcvanan gyűltek össze, hogy megbeszéljék azokat a feladatokat és jó módszereket, amelyek ráj­unk háru­l­nak hogy a község behozza a lema­radást a baromfi- és tojás­­legyűjtés­ben azért, hogy a még viss­zalévő 40 hold tavaszi árpa és zabvetést a köz­­ség dolgozó parasztjai telje­síthessék. A felszólalások özönérté­k megnyil­vánulása közben zajlott Itt az érte­kezlet, melyen a beszámol­ót Madaras elvtárs, párttitkár tartotta. Ismertette a népneve!­ltekés hogy a­ község még nem teljesítette 100­ százalékig a ta­vaszi vállalását. Feladatul jelölte meg, hogy ezt a hiányt egy-két nap alatt pótolni kell. "­ A, begyűjtésben "" mondotta, — főleg » baromfi- és tojásibegyűj­tésben a kcftzség le van maradva, habár egy b­iizonyos száza­ikka­l , emelni fogja g. teljesítésűiket az a 8 mázsa tojás, ajmi+ dolgozóink még 1952. decemberéiben adtak le, Hlin, 1953-as tojás­beaj­ást. A dombó­vári járási tanács begyűjtési osztály vezetője ezt a tojást mennyiséget el akarta titkolni, azonban a tanács erélyes követelésére mégis sikerült biztosítani. Madaras elv­társ dűnomlott­ a nép­tévé­­nknek, "hogy­ Sztálin elvtárs örökre hagyta rá azt ..erősítsük és szilárdítsuk még jobban kapcsolatain­kat a dolgozó töm­egekkel." Fel­adatunk mert az,­ - - mondotta befe­jezésül, -­- hogy mozgósítsuk dolgo­zóinkat a sztáliasi örökség nyomán a tavaszi munkák­, a begyűjtés telje­­s­ítése érdekében felszabadulásunk 8 évfordulójának méltó megünneplé­­sére. A­­ felszólalások során Balika e,v­­árs a következőket mondotta: ..Most atom, csak, mil­yen nagy feladatok várnak­­ ránk, n­épnevs,lökre. Jártam én k­épnevelői Dsurkát végezni de saj­nos eddig nem­ láttam még ilyen ért­hetően a feladataimat. Amikor a ve­téssel kapcso­­latban voltam dolgozó ársaim­­nál, elmondtam én, hogy vet­ni kell, azt is, hogy az állam iránti kötelességet teljesíteni kell, de min­dig másfelé jártam. Most jó, hogy megtudtam:­ állandóan egész évben egy területe­m lesz,­ ahová be vagyok osztva. Már magam elé is képzeltem, hogyan kell dolgoznom. Horváth József 7 holdas dolgozó paraszt elmondotta hogy ő a népne­­velőmunka során azt is felkutatta, hogy hol van elcserélhető gabona, s így mindjárt oda tudja, küldeni az olyanokat, akiknek nem volt. Minde­nütt felhívta a figyelmet arra, hogy a begyűjtés már a vetésnél kezdődik. Felszólalt: Kecskés László elvtárs 5 holdas dolgozó paraszt is, a község legjobb népnevelője. Versenyben áll a tavasziak vetésénél Rohonczi elv­­társsal. A versenyt meg is nyerte Kecskés elvtárs és újból versenyre hívta Rohonczi elvtársat de az egész község dolgozó parasztjait is. Ennek nyomán versenyben ált egymással Nagy György­ 16 és Topa István 7* holdas dolgozó párosát, eddig a ver­seny győztese Nagy elvtárs. Kecskés László elvtárs elmondotta, ő hogyan szokott agitálni. Eleinte még azt­ is mondták egyik-másik helyen, na ez a bolond Kecskés mit akar megint Azóta a jó felvilágosító mun­ka nyomán már nem mondanak ilyet,­ sőt, egyszer már bocsánatot is kértek, hogy ilyet is gondoltak róla. —­ £n­­ folytatta Kecskés elvtárs, — mi elő­tt­ elmentem népnevelőbe, először átgondoltam, hogy mi is a célom. Bi­zony amikor a begyűjtésiről kellett beszélni, nem resteltem, elővettem a begyűjtési rendeletet áttanulmányoz­­tam, hogy tudjak válaszolni is gazda­társaim kérdéseire. — Hogy hogyan kezdem el a be­szélgetést? Ezt még akkor sem tu­dom, ha odaért a kiskapuba. Vol­tam már úgyis, hogy éppen veszeke­dett az asszony az emberrel. Bizony én nekifogtam és kibékítettem őket. Megdicsértem a kisfiúkat, hogy mi­lyen szép úttörő lett belőle, még ját­szottam is vele. Aztán azt mondtam neki: látták-e már hogy a Nagy szomszéd kiment vetni. — Hát láttuk, persze,­­r­ felelték. — Már mi is ké­szülnénk — ez a baj, hogy „készül­nénk“ — mondom én, de nem ké­szülődtök, lehogy a szomszéd benne­teket ne hagyjátok magatokat, hi­szen ti is jó gazdák vagytok, ne engedjétek a paraszti becsületet. — Mondtam én még mást is, ki is men­tek másnap reggel, hogy majd meg­mutatjuk­. Idejében el is vetették a tavaszi búzát, az árpát meg a zabot is. Elmondta Kecskés elvtárs, hogy ez­után úgy fog dolgozni,­­hogy ahova most állandóan be van osztva, ott minden egyes dolgozónak megismeri az ügyes-ba­jos dolgait is azt is, ami a legfontosabb, hogy mi érdekli a leg­­jobban. Sok ilyen népnevelő van, Szakoson. Most, amikor újult erővel indulnak harcba­n, szakcsi népnevelők példát vehet róluk minden népnevelő. A községnek nincsen olyan zuga, ahol ne járnának ezek a népnevelők, a párt élharcosai. Hogy ilyen lelkesek a szakcsi népnevelők, de a dombóvári járás legtöbb községének népnevelői is, az annak köszönhető, hogy a téli időt nem fecsérelték el, hanem ta­nultak rendszeresen jártaik és járnak az oktatásra, ez a járási pártbizott­ság jó munkáját és a községi párt­­szervezetek harcos munkáját tükrözi. Kiss Ferenc A t’el«z»!»adu­l»si hét ero/elmével ü­nnepeluik április 4-ét! A Malomipari Egyesülés dolgozóinak harca a negyedéves terv teljesítéséért A Tolna megyei Malomipari Egye­sülés valamennyi üzemének dolgozói csatlakoztak a sztálinvárosi kohóépí­­tők kezdeményezéséhez, újabb­­ fel­ajánlásokat tettek a felszabadulási hét ünnepi versenyére. Mint ahogy levelükben is írják , mi­ is részt akarunk venni a termelés csatájában, a tervek sikeres teljesítésével akarjuk megünnepelni szabadságunk nagy ün­­nepét. A dombóvári és a bonyhádi üzem­ben minden egyes dolgozó tett szo­cialista kötelezettséget. Kiemelkedő eredményt a bonyhádi malomnál Cseke Ferenc sztahanovista henger­­őr ért és aki lebontott tervét a terv­­szerűség betarttsa mellett 110 száza­lékra teljesítette. Jó eredményt ért el Kasuha György Esztmérő­ is, ak­i normáját 125 százalékra teljesítette, de emellett átadt a munkamódszer­ét a malom új női dolgozóinak is. Az üzemek dolgozói az évi kar­bantartás lerövidítésére is tettek vál­lalásokat. A legszebb eredményt, a pincehelyi malom dolgozói érték­ el, akik, a 20 napra tervezett karbantar­­tási munkálatokat a vállalt 12 nap helyett 10 nap alatt végezték el. Ezen a téren jó eredményt ért el a dunaföldvári malom is, ahol a­­ dolgo­zók előreláthatóan idő előtt fejtik be a karbantartást. Ennél az üzej­etnél a két művezető, Weitstein István­­ és Szttfcovics Sándor jó szerve­­zése és műszaki segítség­ nyújtása tes­zi telhe­tővé, hogy a dolgozók teljesíteni tud­­ják vállalásaikat. A tamási malom dolgozói a felsza­­bad­ulási hétre igen komoly vállalást tettek. Kiemelkedő vállalást tett Ko­vácé Károly szitaőr, aki vállalta, hogy az eddig használatlanul elfekvő új mosógépet üzembe helyezi, amivel óriási megtakarítást fog elérni. Az I.r«.«szemesei malom dolgozói vállalá­saikat teljesítik. Az energia csökken­tésre tett vállalásaiknál mutatkozik i­ lemaradás, bár ezen a téren is van némi javulás az előző hónapokhoz­­ viszonyítva. A versenyben lemaradó üzemek kö­­zül elsősorban a paksi I. malmot kell megemlíteni. A malomnál történt transzformátor kapcsoló­ kiégés igen nagy üzemkiesést jelentett. Azóta is a malom erőgépe bizonytalanul dol­gozik- Az Egyesülés műszaki osztá­lya azonban igyekszik a hibák kikü­szöbölése érdekében minden adottsá­got felhasználni. A beérkező jegyző­könyvekből kicsendül a dolgozók akarata. A­ szakos a malom dolgozói így írják: ,,Minden erőnkkel azon leszünk, hogy vállalásainkat teljesít­sük, úgy érezzük, hogy a felszaba­dulási hét termelési csatájának meg­­nyerése minden egyes hazáját, szerető dolgozónak egyéni érdeke és becsü­letbeli ügye.“ BANKOS SÁNDOR munkaügyi előadó. Breiner Ilona, az I. sz. Mélyépí’ő Vállalat dolgozója nyerte a situier forintos tenyer­ményt Az­­ ötéves tervkölcsön h­atodik sor­solásának befejezése ut­ám. Breiner Ilona, az 1. sz. Mélyépítő­­ Vállalat m­unk­aerőgazdálkodási elő­adója öröm­től ragyogó arccal fogadja dolgozó­társainak szerencsekíván­atait. 2513—­­ 0190 számú 200 forintos kötvényével,­­megnyerte a százezer fo­­rintos főnye­reményt. A szerencsés és bol­ ffogi nyerő, 73­­ éves özvegy édesanyjával és nővére­­ családjával lakik cvvJht. A múltban varrónő volt és az­­ építésügyi minisz­térium tanfolyamát elvégezve került az 1. számú Mélyépítő Vállalathoz. — Veszünk bútort, rádiót és sok könyvet — mondja a boldog nyerő. A nyeremény nagy részét takarékba v­eszem, mert jól tudom, hogy ott van a legjobb helyen. Jelentős összeget adok a koreai gyermekeknek, hogy ők is, mint a mi fiatalságunk, minél hamarabb békében, jólétben éljenek. Tilta­kozó nagygyűlés Rostockban Rostock (ADN): R­ostock hajóépítő és kikötőváros több,, mint hatvanezer dolgozója hétfőn na­­gygyűlésten tilta­kozott az Ademuehadikf cínnek a né­met néppel szembe­­n elkövetett áru­lása ellen. A nagygyűlés­ hatvanezer részve­vője egyhangúlag elfogadott határo­zatában felkérte a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányát hogy a szocialista építőmunka védelmére nemzeti haderőt állítson fel. EGY ÉLENJÁRÓ TRAKWROSNO ELMONDJA ... Jelenleg a d sárpilisi gépállomás traktorosa­­ vagyok, — mondja Si­­poss Ilona traktoros. — 1952-ben kezdtem a motoron dolgozni, mint gyakornok. Gyakran lapozgatom az újságot, melyből olvasom, hogy sok traktoros elvtársnő milyen kimagas­ló eredmén­yeket ér el. — Eszembe jutot­t ,rz én, is traktoros vagyok. Szeretnék olyan eredményt elérni, mint a többi traktoros elvtársnők. Miután megismerkedtem a géppel és toldes vezető lettem, megnyílt előt­tem a lehetőség, hogy növeljem tel­­jesítményemet. Most Balogh Gyula a megye legjobb és az ország élen­­ járó traktorosával dolgozom, mint B.-műszakos. Ő átadó nekem mun­­kam­ódszerét, megmagyarázta, ho­ gyom, kell dolg­ozni. Köble elvtárs, a gépállomás vezetőnek politikai helyettese már a­iius 19-én nagy öröm­mel adta kezem­­be a Szabad Nép­et, hogy bent va­gyok az újságban. A 3—4 normál ho­ldas teljesítményem, i­ét szemben, .Időnként 7 normál hol­dat is teljesítettem. Ekkor elhatá­roztam, eszta nem elégszem meg, teljesítményi­­met állandósítani és még növelni akarom. Mikor ezt el­­határoztam,, a múlt emléke lebegett előttem. E­zelőtt 10 évvel még ál­modni sejl , mert egy cselédember gyereke arg • ót. háim ilyen génen dol­gozzon. .1 fest boldogan ülök a gé­pen, mer­t tudom, hogy ezzel saját jövőmet­­i­pí'em. Reggel, mikor rá­ ülök a g­épemre, magam körül látom a gyönyörű nagy búzatáblákat, ami a harmattól csak úgy csillog. Mi­lyen öröm dolgozni, szinte új életet kapok, ha a fektorkormány a ke­zemben forog. A miútra gondolok, nekünk nőknek milyen szomorúság volt az életünk. Én a felszabadulási hősre vállaltam, hogy mint B.-mű­­szakos, átlagosan 7 normálholdat teljesítek. A felszabadulási hét első npján a 7 normálholddal szemben 7,5 nor­málholdat teljesítettem. Ezt azzal a tudattal tettem, hogy bebizonyítsam, a nők megállják a helyüket a tér­­ívelésben. Elmondotta: SÍ FOSS ILONA a sárpilisi gépállomás élen­járó traktorom. ■ Hkíkée ^ éhigieék sHwyysmte ' Sebestyén István* Pintér János, Zsigmond Lajos, Wiesner József, Máthé József, Bucer József tolnai dolgozó parasztok, akik a koratavasziak vetését elvégezték és példamutató munkával készülnek április 4. méltó megünneplésére. 8 Nagy Hiány­oki Bányász SK labdarugói a „Felszabadulási Hét“ sikeréért Üzemi dolgozóink röpgyűlésen meg­fogadták, hogy hazánk felszabadulá­sának évfordulóját méltón fogják megünnepelni. Dolgozóink elsősorban a 480 perc kihasználását tűzték ki célul és ezen keresztül igyekeznek termelékenységi eredményeiket túl­­­szárnyalni. Nap, mint nap elszántáb­ban indulnak a tárnák mélyére, hogy népgazdaságunknak minél több éa jobb minőségű szenet, biztosíthassa­­nak és ezzel is bebizonyítsák a Szov­jetunió iránt érzett hűségüket. A felszabadulási hét első napjának műszak­váltásakor igen mozgalmas kép tárul szemeink elé az akna be­járójánál. Az üzemi pártszervezet, az ÜB.titkár és az üzemvezetőség várja a nap hőseit, akik példamutató har­cos kiállással a nap legjobb eredmé­nyét érték el. A táró bejárójában apró fények je­lennek meg, majd sorban egymás után a sportbrigád tagjai mosolyogva, lép­nek ki a márciusi napfénybe. A bá­nyász­ zenekar a sportinduló ritmikus hangjaival üdvözli a 220 százalékot elért sportbrigád tagjait. Baumgart­ner, Wéber, Guth, Lamuth és Rupa elv­társak mosolyogva fogadják a párt, a szakszervezet és az üzemveze­­tőség részéről az üdvözlést, majd ci­garettára gyújtva mesélik el a mai küzdelmes napot. Ki az irányítója a bogyiszlói népnevelőknek? Bogyiszló községben március 18-án népn­evelő értekezletet tartottak, ahol megvitatták azokat a feladatokat, me­lyek megvaló­sítá­sra vártak a felsza­badulási héten, hogy a tavaszi mun­kálatokat mielőbb befejezhessék. — Ezen a téren komoly feladat hárul népnevelőinkre. A feladat alól a bogyiszlói népnevelő­­ sem mentesek. Az ő községükben is komoly lema­radás van. A zab vetését már 100 százalékig elvégezték, de amint Fe­jes István elvtárs, a községi tanács elnöke mondotta, a tavaszi árpa­ve­tésnek 22-én még csak 21 százaléká­nál tartanak. A tavaszi búza vetési terv teljesítésénél is alig érték el a­ 78 százalékot, éppen úgy mint az őszi búza vetésnél. Nem dicsekedhet­ne­k a bogyiszlóiak a begyűjtési ered­ményeikkel sem. Tejből 68, tojásból pedig 3­5 százalékra teljesítették első negyedévi begyűjtési előirányzatu­kat. Nagy a lemaradás a baromfibe­­gyűjtésben is. A pártszervezet még­sem tett meg mindent annak érdeké­ben, hogy ezt a komoly lemaradást a népnevelők jó felvilágosító mun­kája segítségével pótolják. Ezt bizonyítja az is hogy a 19-án megtartott népnevelő-értekezlet hatá­­rozata csak határozat maradt. Az értekezleten a népnevel­ő fel­el­ősei­ el­határozták, hogy vasárnap agitációs napot tartanak, felkeresnek­ minden dolgozó parasztot, aki még nem vé­gezte el a tavasziak vetését, vagy a beadási kötelezettségük teljesítésé­vel vannak lemaradva. A tanács e­­ls készítette a kimutatást a hátralévő gazdákról. A népnevelők azonban a feléje sem mente­k a tanácsnak de a pártszervezetnek sem. Pedig a cso­­portbizalmiak váltig erőslködtek, hogy ők bizony kiértesítették mind a 70 népnevelőt. Ig­az, hogy volt aki azt mo­ndot­t­a, hogy 9 órára k­ell l e tanács­­házhoz menni, mivel onnét lesz az indulás. Többen pedig azt mondol­­ták, hogy 8 órára volt meghatározva az összejövetel. Nagy Miklós dolgo­zó paraszt az egyik pártcsoportbizal­­mi azt mondotta, hogy ő 8 órára é­­tesítette ki csoportját, de többen is ezt mondották. A népnevelők azon­ban még 9 órára sem jöttek. Ami­­­kor megkérdeztük a tanácselnököt,­­ hogy mikor indulnak ki a népneve­lők, azt a választ kaptuk, hogy ő 7 órát javasolt a kiindulás időpontjául. A pártszervezet azonban 9 órára ha­­tározta meg az indulás idejét. A köz­­ségi alapszervezet titkára, Angyal Mária elvtársnő pedig azt állította később hogy 8 órára határozták meg az időpontot. Úgy látszik, Bogyiszlói­ nincs gazdája a népnevelőknek, eb­­­ből adódott hogy senki sem tudta a kiindulás pontos idejét és ezért ki­lenc órakor a 70 népnevelőből mind­össze 8—10-en jöttek el. Ebből adó­dik az is, hogy a népnevelő felelősök nem járnak agitálni. Annyiban me­rül ki a munkájuk hogy összefogják csoportjukat. Pedig az olya­n dolgo­zó parasztok, mint Nagy Miklós 17 holdas középparaszt, aki már befejez­te a koratavasziak vetését és beadási kötelezettség­ét is teljesítette, bizo­nyára jó agitációs munkát tudna ki­fejteni. Sokkal jobbat, mint a föld­mű­vesszövetkezet dolgozói, olyanok is, mint Takács Lajos, aki hétköz­napokon ugyan folytat pultagitációt de mivel Tolnán lakik így vasárnap nem jár el agitálni. Agitációs munka helyett inkább vadászni jár el Bo­gyiszlóra, mint azt vasárnap is tette. Cukorkölcsönt kapnak a méhészek A méhcsaládok tavaszi átvizsgálá­­sa azt mutatja, hogy­ a múlt évi aszály következtében ki kel­l egészíteni a méhek élelemkészletét. Ezért kormány­zatunk a méhészek segítségére siet: kamat- és kezelési Srték­­mentes cu­­korkölcsönt biztosít részükre. A szük­séges cukormennyiség rendelkezésre áll szétosztásával a­z Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalatot bízták meg. (Budapest, IX. Bakáts utca 8.) Cu­korkölcsönt lehet kapni szerző­désben lekötött mézért, méhcsaládok­ért és rajokért. A kölcsön feltételei a következők: A termelők minden egy kiló szer­ződésiben lekötött mézért egy kiló cu­kor vásárlására jogosító­­ utalványt kapnak, amelyet április 30-ig valt­­hatnak be. A cukor átvételekor a föld­mű­vesszö­vetkezetek egyénileg gazdál­kodó csoportjainak tagja; kilónként hat forintot, a csoporton kívüli dol­gozók pedig nyolc forintot fizetnek. A különbözetet a méz árának elszá­molásakor vonja le a vállalat. A megvételre szerződésben lekötött minden méhcsaládért húsz kiló cuk­rot hitelez a vállalat. Minden húsz kiló cukor átvételeikor összesen 13,8Ä forintot kell kifizetni. A fennmaradó összeget az átadáskor vonják le. A méhcsaládokat 1953 szeptember 30-ig át kell adni. A cukorhitel söprött (rázott)­ rajra is kiterjed. Minden hét kiló méh után ugyancsak húsz kiló cukor, rá kap utalványt a méhész, agyag, olyan feltételekkel, mint * lakóWVí# család esetében, ...i J

Next