Tolnai Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-05 / 54. szám

TOLNAI NAPLÓ VIÁC PROlEK­hlAI EGYESÜLJETEK’. rl A MAI SZAMBÁN; VistnsaMj­n tvtárs beszéde az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának március 2-i ü­lésén (2. o.) — Nemzetközi szemle (2. o.) — Felhívás Szekszárd város asszonyaihoz (3. o.) — Dunaföldváron jól, Faddon rosszul foglalkoz­­nak a tavaszi munkálatok irányításával (3. o.) — Ten­­gelicen ismét csárdást táncolnak a fiatalok ... (1. o.) — lüső fecskék (4. o.) — X. ÉVFOLYAM, *4. SZÁM ARA .10 FILLÉR__________________________________________________CSÜTÖRTÖK, 1‘.­53 MÁRCIUS 5 J Kormányközlemény Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és az SZKP Központi Bizottsága titkárának betegségéről Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió Miniszt­er­­i Tanácsa, közli, hogy pártunkat és népünket szerencsétlenség érte. J. V. Sztálin elvtárs súlyosan megbetege­dett, Sztálin elv­társa, március 2-ára vir­radó éjjel, Moszkvában, lakásán agyvérzés érte amely az agynak az élet szempontjából fontos területeire terjedt, ki. Sztálin elvtárs eszméletét vesztette. Jobb karja és lába meg­bénult, elvesztette beszél­ő képességét. A szívműködésben és légzésben sú­lyos zavarok állottak be. Sztálin elvtárs gyógykezelését a legjobb orvosi erők végzik. P. J. Lu­­komezttdj belgyógyás­z-professzor. N. V. Komovalov ideggyógyász profes­­­szor, a Szovjetunió orvostudományi akadémiájának, rendes tagja, A. L. Mjasz­nyi­kov belgyógyász professzor a Szovjetunió orvostudományi aka­­­­démi­ájának rendes tagja, J. M. Ta­rej­e­v belgyógyász professzor, a Szov­jetunió orvostudományi akadémiájá­nak rendes tag­ja, I. N. Filimonov Moszkva (TASZSZ) 1053 március 2-ára virradó éj­szaka J. V. Sztálin­nál hirtelen agyvérzés lépett fel, amely kiterjedt az agy létfont­osságú területeire. Ennek következtében be­következett a jobbláb és a jobbkéz bénulása, az öntudat és a beszéiö­­képesség elvesztésével. Március 2-án és 3-án megfelelő gyógykezelési intéz­kedések történtek, hogy megjavítsák a légzési és vérkeringési funciókat, amelyekben zavar állt be. Ezek eddig nem eredményezn­ek lényeges fordula­tot a b­etegség folyamatában. Márchus 1-én hajnali két órakor J. V. Sztálin egészségi állapot­a továbbra is súlyos. Jelentős légzési zavarok észlelhetők: a légzés gyakorisága eléri a percen­kénti harminchatot, a légzés ritmusa szabálytalan, huzamosabb periodikus szünetekkel. Az érvelés gyorsulása észlelhető, percenként százhúszig, tel­jes arythm­ia, a maximális vérnyomás 220,­­a minim­ális vérnyomás 120. Test­­­hőmérséklet 38.2 fok. A légzési és a vérkeringési zavarral kapcsolat­ban hypoxia észlelhető. A nagyagy funk­cióiban beállott zavar némileg foko­zódott­. Ez idő szerin­t 3 szervezet létfontos­ságú funcióinak helyreállítására irá­nyuló belgyógyászati intézkedések folynak, de következtében rövidebb vagy hosszabb ideig nem vehet részt a ve­zetés munkájában. A Központi Bizet'"'' 7 és a Minisz­tertanács a párt és az ország veze­tésében teljes komolysággal veszi számba mindazokat a körülménye­ket, amelyek Salal­in elv­társnak a vezető állami és pártmunkából való ideiglenes kiválásával kapcsolatosa­k. A Központi Bizottság és a Minisz­tertanács kifejezi meggyőződését, hogy pártunk és az egész szovjet nép e nehéz napokban a legnagyobb egységet és összeforrottságot lelki­­erőt és éberséget tanúsítja, megk­­ö­ tiözi energiáját a kommunizmus or­szágunkban folyó építésében, még szorosabban tömörül a Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szov­jetunió kormánya körül. 1953. március 3. A Szovjetunió Kom­ionizsta Pártjának Központi Bizott­sága. A Szovjetunió Minisztertanácsa A. F. Tretyakov, a Szovjetunió egészségügyi minisztere, I. I. Kuperin, a Kreml egészségügyi igazgatásának vezeője, P. J. Lukomszki­j profes­­­szor, a Szovjetunió egészségügyi mi­­ o­ar­énumának vezető­ belgyógyásza, N. A­. Komovalov professzor, az orvos­tudományi akadémia rendes tagja, A. L. Mjasznyikov, professzor, az orvos­­tudományi akadémia rendes tagja, J.­­L Tarejev professzor, az orvos­tudományi akadémia rendes tagja, T. N. FiCsimonov, I. Sz. Glazunov, A. Tkacsev professzorok, \'. I. Ivanov- Nyeznamov docens, (MTI) Jelentés J. V. Sztálin elvtárs egészségi állapotáról 1953 március 4-én két órakor Tanácsaink fd­czott felelőssége a Karászi munkákban hogy Sztálin elvtárs súlyos bolog*és Gazdag aratást, jó termést aka­runk. Ez az érdeke az egész or­szágnak, de minden egyes dolgo­zó parasztnak is. Évszázadok óta ismerjük a bölcs közmondást: ,,Ki mint vet, úgy arat." E közmondás az évek múltán mit sem veszített igazságából, sőt minél fejlettebb a mezőgazdaság technikája, mi­nél jobban ki tudjuk küszöbölni a természet mostohaságainak ká­ros következményeit, annál érvé­nyesebb. Különösen áll ez a mi megyénkre, ahol a begyűjtési ter­vek teljesítésével az elmúlt év­ben komoly hiányosságok voltak. Az időben elvégzett jó tavaszi munkálatok, pedig elsősorban biz­­tosítékai annak, hogy az állam­mal szembeni kötelességünknek is eleget tudjunk tenni. Ebben a munkában hatalmas feladat hárul tanácsainkra, mint az államapparátus helyi szerveire, s egyúttal a legszélesebb tömeg­­szervezetre. Éppen ez különösen fontos felelősséget ró a tanácsok­ra abban, hogy a tavaszi munka előkészítése és végrehajtása ide­jén egy jottányit se térjenek el a minisztertanács határozatától. Ebben a munkában azonban nem elegendő az, hogy a határozatokat ismertetik, s csak végnélküli do­bolásokkal akarják mozgósítani a falu népét, hanem harcba kell szólítani a társadalmi bizottságo­kat, az állandó bizottságokat, s a tanácstagok széles tömegeit. A m­őzsi, a kétyi, a zombai, a szakadáti, kalaznói, s a többi köz­­ség társadalmi és állandó bizottsá­­ga, legyen példakép megyénk töb­­bi községének számára is. Ezeken a helyeken a tanácsülések a gaz­­dan­apok, a tavaszi munkálatok sikeres, határidő előtti teljesíté­sének biztosítékai lettek, mint Zombán, Kéty és a többi helye­ken a versenymozgalom széles­körű elterjedésének nagyszerű eseményeivé váltak. Ez csak azért volt lehetséges, mert a tanács ve­­zetőinek a különböző bizottságo­kon keresztül jó kapcsolata van a dolgozó tömegekkel. A bizott­ságok nemcsak megalakultak, ha­nem működnek is, nem úgy, mint Varsádon, Felsőnánán, Pálfán, vagy Kölesden. Az ilyen tanácsok nem is tud­nak bátran és eredménnyel tá­maszkodni a dolgozó parasztokra. A munkák természetesen az ilyen helyeken állnak s az eredmény késedelmeskedés, lemaradás, szé­gyen a községre nézve. Az ilyen helyeken hiányzik a tanács dol­gozóinak, a tanácstagoknak a fel­­világosító, népnevelő munkájuk. Nem magyarázzák meg eléggé a falu dolgozó parasztjainak, hogy mit jelent a szocializmus építése, mit jelent az a nagy különbség, ami a népi demokratikus orszá­gok szabad, független, egyre jobb életet élő dolgozó parasztjai és az imperialista országok nyomor­gó dolgozó parasztsága között van. Az amerikai kisfarmerek pél­­dául birtokukat kénytelenek el­adni, vagy kölcsönnel megterhel­ni, melyért a bankok 30—40 szá­zalékos uzsorakamatot követel­nek. A bankok előbb-utóbb ki­forgatják mindenükből a parasz­tokat, s a nincstelen földnélküli bérrabszolgák keserves sorsára juttatják őket. Ezio Taddei olasz író egyik könyvében megszólaltat egy ilyen farmert: „Nyugat Virginiából szár­mazom, nevem Harry Ken, föld­munkás vagyok. Havi 6 dollárt keresek, napi 14 órai munkával... Szalmakunyhóban alszom... — Ugyanabban a szalmakunyhóban laknak velem együtt szüleim és két hunom, öltözetem: egy krump­lis zsák, amelyen lyukakat fúr­tam karjaim számára, örem egy kötél. A déli államokban sok­ezer hozzám hasonló ember él." Így pusztulnak lassan az ameri­kai kis farmok és terebélyesed­nek a kapitalista nagybirtokosok. Ilyen példákon keresztül is meg­mutathatják milyen a parasztsors a nyugati tőkés országokban. Ez egyúttal mozgósítja a mi dolgo­zó parasztjainkat a még jobb munkára, mert hisz látják, hogy a mi országunkban, milyen kor­látlan lehetősége van dolgozó pa­rasztságunknak a felemelkedésre, a szebb, ajbo­ldogabb életre. Tanácsaink vezetőire különösen most még fokozottabban érvényes, amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán Malen­­kov elvtárs a vezetőkről mondott: „A pártnak nem begyepesedett és közömbös hivatalnokokra van szüksége, akik egyéni nyugalmu­kat előbbre valónak tartják az ügy érdekeinél, hanem olyan harcosokra, akik lankadatlanul és önfeláldozóan küzdenek a párt és a kormány utasításainak végre­hajtásáért, akik mindennél előbb­re valónak tartják az állam érde­keit." A dolgozókkal való szoros kapcsolat hiánya mutatkozott meg Gyulaj községben is, ahol hiába dobálták ki, hogy gazdagyűlés lesz, mégis csak igen kevés dol­gozó paraszt jelent meg. Nem is siker­ült olyan erős hadsereget szervezni a tanácsnak, mint a fent említett községekben. Tanácsaink legfontosabb fel­adata most az, hogy a tavaszi bú­za cserevetőmagvak a legsürge­­tőbben eljussanak a­ figjyönó­ pa­rasztokhoz és azt a legrövidebb időn belül el is vessék. Az ellen­őrzés itt is rendkívüli fontosság­gal bír. Éppen ennek hiányában a bonyhádi járás tanácsainál pél­dául sok a más egyéb fuvarozás, de keveset törődnek a vetőmag­­cserével. Egyes járási tanácsok­nál például az a hiba, hogy a já­rás egyik részével többet foglal­koznak, mint a másikkal, s így a járás egyik részében jól mennek­­ a munkák, míg a másik részében­­ lemaradások vannak. Ezt a lehe­tetlen állapotot sürgősen fel kell­­ számolni. A Terményforgalmi Vál­­lalatnak is meg kell javítania a munkáját. Nem történhet az meg, hogy például Aparhantra más községnek szóló vetőmag érke­zett A terv­törvény. Tanácsaink fe­lelősek azért, hogy e törvény pontosan megvalósuljon. Csak az a tanács tudja e munkákat jól végrehajtani, amelyik biztosan tá­maszkodik az élenjáró dolgozó parasztokon keresztül az egész falu dolgozó parasztságára. Ha ebben a harcban egy pillanatra sem tévesztik szem elől az osz­tályellenség, a kulákok, s a kle­rikális reakció elleni kíméletlen harcot. Ha ebben a munkában i mindenkor a pártszervezetekkel­­ szorosan­­ együttműködve, harco­­­­san igyekeznek a feladatokat meg­oldani, így érhetik el, hogy a falu dolgozói megnövekedett öntuda­­­­tuknak, hazaszeretetüknek meg­felelően legjobb tudásukkal és minden erejükkel látnak hozzá a tavaszi munkálatokhoz. így ösz­tönöz és lelkesít minden egyes falusi dolgozót az a tudat, hogy : saját javáért, ötéves tervünkért, a békéért küzd, hogy az idei jó­­ termés segít magas­abbra emelni Sztálinváros falait, segíti az épü­lő üzemek százait, amelyek még­­ több gépét, villanyt, iparcikket­­ küldenek majd a mezőgazdaság­nak, a falu dolgozóinak. Tanácsaink jó munkáidtól függ elérni azt, hogy gépállomásaink segítségével minden faluban éj­jél szántsanak, nappal pedig ves­senek s elsősorban a tavaszi bú­zák kerüljenek a földbe. f14R-BEN AZ IDEI HO TERME LEVELEZŐINK A TAVASZI MUNKÁKRÓL Tudjuk, hogy hő termésre csak korai vetéssel számíthatunk Termelőcsoportunk a tavaszi mun­kálatok megkezdése előtt csoportgyü­­lésre jött össze, hogy újjá válassza a vezetőséget, ami azért vált szüksé­gessé,­­mert új belépők is vannak cso­portunkban .A héttagú veze­tőségt,er­­­ kettőt már az új belépők közül vá­lasztottunk. Salamon Gáspár 10 hol­das középparasztot, aki szintén az új belépők között vám, brigádvezető­nek választottuk meg. Ő volt az első, aki csoportunk eredményeit látva, rá* Lépet­t a nagyüzemi gazdálkodás út­jára. Példáját még négyen követték. Itt még többen is közelednek cso­portunk MA A tavaszi munkálatok megkezdése előtt újjászerveztük a brigádokat, munkacsapatokat, a brigádoknak jegyzőikönyvileg adtuk át a földterü­­leteket, amit felosztottunk a munka­csapatok között !«. Április 4-re­­.Pe­dig felajánlot­tuk, hogy mihelyt az idő megengedi, megkezdjük a talaj­­előkészítés­t a vetéshez. Nem akarunk lemaradni a tavasziak vetésével sem, éppen úgy, mint az asszal a búza vetésével. Tudjuk azt, hogy bő »ér­méére csak a korai vetésnél számít­hatunk. LUDAS ANDRÁS Tevői, Alkotmány tszcs.. Éjjel-nappal vetnek, simitóznak a juhéi állami gazdaságban Traktorok, vontatók dübörgő za­jától hangos éjjel-nap­pal a juhéi határ. Két műszakban végzik a mun­kát. Virradattól fű­tét estig vetnek, éjszaka eimitózna­k és fogaséinak. A munkát úgy szervezték meg, hogy a simítózás 33—10 holddal a vetés előtt halad. Valamennyi tavaszi vetésüket a fejlett agrotechnikai eljárások adó­kalanazásával végzik. Március 2-án­­ estig 50 hokd tavaszi árpát vetettek kérészisorosan, és 30 hold olaj sem. A gépesítés területén két brigád dolgozik, a juhéi brigád Pere elvtárs vezetésével, a másik brigád Bencze elvtárs vezetésével. A két brigád egy­mással versenyben végzi a munkát. Jelenleg Pere elvtárs brigádja var­hat, 20 százalékkal lehagyta Bencze elv­társ brigádját. A Benozo brigádnak­ meg kell fogni a munka végét, hogy pótolja azt a lemaradást, amellyel maga mögött hagyta versenytársa. Az eddiginél több gondot fordítsanak a gépek karbantartására és tervszerű kihasználására. Ahhoz, hogy a juhéi állami gazdaság dolgozóinak kezdeti lendít­let­e tovább fokozódjon, feltét­len szükséges, hogy Polim^í szaktan» a növénytermesztés főagronomusa az eddiginél sokkal jobban szervezze a növénytermelés munkáját. Perneki szaktárnak tisztában kell lenni az­zal­, hogy a papírra vetett tervek el­készítésével­ nem tudják biztosítani dolgozó népünk kenyéreit, hanem csak úgy, ha a terveket maradéktalanul meg is valósítják. A tavaszi munkálatok megkezdésével megszilárdítjuk a munkafegyelmet Közel 3 esztendeje annak, hogy termál­­csoportunk megalakult. Az­óta igen komoly­­ tapasztala­tokkal lettünk gazdagabbak. Megalakulásunk első osztendejében igen szép eredményt értünk el 10 kiló búza jutott 1 munkaegységre a zárszámadáskor. Azóta azonban gyengébbek az ered­ményeink.­­Mindig a­­ vezetőségben keressük a hibát. Ennek az eredménye lett az, hogy már négyezer választottunk új elnököt. Ebben az évben azonban ráébredtünk, hogy a legnagyobb hiba a tagságban van, mert a tag­ság nem teszi magásévá a toraié’­őcsop­ort alapszabályait. Főleg ped­ig a mun­kafegyelem körül van a hiba. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a tavaszi munkálatok megkezdésével megszilárdítjuk a munkafegyelmet. Gazdasági szerszámaink már kijavítva várják a munkálatok megkezdését. A vető­magvak is készen állanak a vetésre. A gépállomással pedig szerződést kötöttünk a bő termés sikere érdekében és az már küldött is vontatót melynek segítségével trágyázzuk földjeinket. EGYED KÁROLY Felsőnyék, Vörös Csillag tszcs

Next