Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-28 / 99. szám

TOMIM : VI­LAG PROLETÁRJAI EGYESÜL­JETEM ! ------------------------------------------------— . Védd a békét, népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! Szavazz a népfrontra! v_____________!_________J AZ M­DP TOLNA MEGYEI PÁ­RTBIZOTTSÁGÁ­NAK LAPJA­­ ÉVFOLYAM. 91*. SZÁM •<) FH-LfIR KEDD, 1:5S ÁPRILIS 28 A nemzetközi helyzet és a magyar népi demokrácia A földkerekség összes népeinek fi­­gyelmét napjainkban az új háború megakadályozásának, a tartós béke biztosításának nagy kérdése köti le. Nincs földrész, nincs kicsiny vagy nagy ország, melynek népeiből ne váltottak volna ki mély együttérzést azok a kezdeményezések, melyeket a Szovjetunió, Kína és Korea tesznek a koreai háború megszüntetése, az összes vitás kérdések békés tárgya­­lások útján történő rendezése érde­kében. A Szovjetunió m­egingathatat­­lan következetes békepolitikája a nem­zetközi helyzet legdöntőbb tényező­jévé válik. Azok akik néhány hónappal ez­előtt megszakították a koreai fegy­verszüneti tárgyalásokat , ma újra tárgyalóasztalhoz ültek és kezdeti eredményként elfogadták a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésére vonatkozó javaslatot. Ilyen körülmények között érthető, ha Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke és kormányának más szóvi­vői válaszolnak a szovjet kormány­nak a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére vonatkozó javasla­­taira. ■ ■ A Pravda április 25 i száma nagy­­jelentőségű szerkesztőségi cikkében foglalkozott Eisenhower elnök leg­­utóbbi beszédével. A Pravda vezér­cikke igen nyomatékosan hang­sú­lyozza a Szovjetunió készségét a vi­­táj kérdését tárgyalások útján való tisztázására. Ugyanakkor visszauta­sítja a beszédében foglalt szovjetel­­lenes állításokat, mély, átfogó elem­zést ad napjaink nemzetközi hely­zetéről és újra leszögezi a szovjet kormány álláspontját a koreai fegy­verszünet, Németország,, Kína, a ke­­leteurópai népi demokratikus orszá­gok, az Egyesült­ Nemzetek Szerve­z­ete, a lefegyverzés és más fontos kérdésekben. A világ dolgozói Js azok a­ polgári körök is melyek hí­vei a kölcsönös megegyezésem ala­puló békének, egyetértéssel és he­lyesléssel fogadják a Pravda cikkét, mint a maguk álláspontjának a ki­­fejezőjét. A magyar n­épi demokrácia a legnagyobb: egyetértéssel és he­lyesléssel fogadja a Pravda cikkét és minden­­ erejével támogatja a Szov­jetunió lépéseit a vitás nemzetközi kérdések békés­ rendezése érdekében. Foglalkoznunk kell Eisenhower be­­szédének néhány olyan pontjával, amely a ma­gyar népet különösen kö­zelről érinti. Az Egyesült Á­llamok elnöke fel­veti Kelet Európa népei kormányzati formájának ..szabad megválasztása“ kérdését. ..Ha­jlandó­­­ megengedni“ „ választás szabadságát — kérdi az Egyesült Államok elnöke a Szovjet­uniótól. ..Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól — válaszolja a Pravda, — hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érdekében.“ Ilyen különös programmja azonban nincs a Szovjetuniónak­ Ilyen külö­nös programmja az Egyesült Álla­mok külügyminiszterének van, aki az elnökválasztási kampány idején többé-kevésbbé* nyíltan fegyveres in­­tervencióval fenyegette a népi de­mokratikus országokat és ..az elle­n­­állás szellemének kifejlesztését“ tűz­­te ki célul. Még különösebbé tette azt a programmot, hogy Dulles kül­­ügyminiszter, aki szereti az agres­­­szív külpolitikát ..dinamikusnak“ ne­vezni. a levitézlett tőkések, bankárok nagybirtokosok uralmának viss­zaá­­l­­­lását, eredeti módon,•„fe’szabadí­­tá-nak“ keresztelte el. Mi magyarok azonban — szeren­­csel? — nem így értjük a felszaba­dulást.. Mi ,,a kormányforma szabad megválasztásán“ nem azt értjük, hogy bárki „szabadon“ ránk kény­­­ezarülhess­se a tőkések és földbirtoko­sok uralmát. Élve a felszabadulás nyújtotta le­hetőséggel, melyet a Szovjet Had­­sereg nyújtott számunkra, népünk amerikai segítség nélkül választotta meg a számára legmegfelelőbb kor­mányzati formát, melyről köztudom­­á­sú, hogy a hatalmat a földet, az üzemeket, a gazdasági és kulturális fejlődés minden lehetőségét a nép kezébe adta. Eredményeink gazda­ság­i és kulturális fejlődésünk üte­­me, az eddigi és ezután következő országgyűlési választások bizonyítj­­ák, hogy történelmünk során a ma­gyar népi demokrácia az első olyan ,,kormányzati forma“, mely szabad­dá tette­­ egész népünket s melyhez minden erejével egységesen ragasz­kodik. Ami pedig a valóban szabadon vá­lasztott kormányrendszerünkbe tör­­ténő ,,külső beavatkozást“ illeti — népi demokráciánk nyolcéves törté­nete olyan összeesküvésekről, szabo­­társokról és kémtevékenységek so­rozatáról beszél, melyeknek szerve­zése, pénzelése és kezdeményezése szinte kivétel nélküli bizonyíthatóan kapcsolódik az Egyesült Államok egyes kormányzóköreihez. A beavat­­kozás politikája az eddigi tapaszta­latok szerint nem a Szovjetunió, ha­nem az Egyesült Államok részéről in­dul­ ki. Igen örvendetes fejlődést jelente­ne, ha az Egyesült Államok kormá­­nya Magyarországgal kapcsolatos politikájában hajlandó volna figye­lembe venni népünk szabadon vá­­lasztott kormányformáját, véleményét és érdekét. A magunk részéről csak nyomatékosan ismételhetjük a Magyar Függetlenségi Népfront vá­lasztási felírásának álláspontját: ■ Nem avatkozunk más államok bel­ügyedbe, de megköveteljük, hogy a mi belügyeinkbe se avatkozzék sen­ki.“ Azt hisszük ez világos és ért­hető mindenki számára. Eisenhower elnök az 1947-ben meg­indított, Marsha­l'terv néven ismert európai újjáépítési programm mintá­jára egy ,,világ-egélye­z­ési és újjá­építési alap“ létesítéséről beszélt. — Ami Magyarországot iHmeti, közis­mert, hogy egész tűrhetően újjáépült és fejlődött amerikai segély nélkül is. Sőt még az ENSZ gazdasági je­lentései is arról tanúskodnak hogy éppen a Szovjetunió és a népi de­­mokratikus országok — közöttük Ma­gyarország —, amelyek ilyen segély­­lyel nem éltek, jól fejlődtek. Viszont a „megsegélyezett“ országokban gya­kori a gazdasági pangás, visszaesés, gyárak bezárása, munkanélküliség. Ezek a tapasztalatok, továbbá az amerikai segéllyel járó nyílt be­avatkozás a ,,megsegélyezett“ orszá­­gok kül- és belpolitikájába, gazda­sági életébe — arra késztettek szá­mos országot, legutóbb Burmát, hogy az amerikai segélyről lemondjon. Magyarország megismert,, a köl­csönös segítség másik formáját", a szabad országok gazdasági együttmű­­ködését, egymás függetlenségének és érdekeinek tiszteletben tartása alap­ján. Amilyen rosszak a Mars-hall­­terv hínárjaira keveredett országok tapasztalatai az amerikai segéllyel, olyan előnyösek gazdasági együtt­működésünk tapasztalatai a Szovjet­­unióval és a nép­­demokratik­us or­­szágokkal., Érthető, ha nálunk szik­­rányi lelkesedést sem képes kiii­­tani az Egyesült Államok elnökének kijelentése, a „világsegélyezési alap­ról“. Ha valaki valóban hátrányos po­litikai és gazdasági felté­telek nél­­kül, hazánk függetlenségét és érde­keit tiszteletben tartva gazdasági kapcsolatot akar teremteni velünk, az előtt nyitva az út. ,,A Magyar Népköztársaság — hangsúlyozza a Magyar Függetlenség, Népfront vá­­lasztási felhívása •— békében akar élni, kereskedelmi és kulturális kap­csolatokat akar fenntartani nemcsak a baráti és szövetséges országokkal, hanem minden országgal.“ Meggyő­ződésünk hogy az ilyen, kölcsönös érdekek figyelembevételén alapuló kereskedelmi kapcsolatok elősegítik a békét míg az a gazdasági blokád, amelyet az Egyesült Államok vezető körei hazánk és más békeszerető or­­szágok ellen szerveztük nem moz­dítják elő a béke megszilárdításának az ügyét. Figyelem­mel olvastuk Eisenhower elnök beszédének azt a részét, amely szerint Kelet-Európa népeinek meg kell adni­a azt a jogot, hogy szaba­don társuljanak más országokkal egy jogi világközösségben.“ Ez nekünk is hő vágyunk. A Népfront válasz­­tási felhívása hangsúlyozza: „A Ma­­gyar Népköztársaság őszintén és fenntartás nélkül részt kíván venni a népek nemzetközi együttműködésé­­ben. Ezért ragaszkodik a békszerző­désben foglalt jogos igényének tel­jesítéséhez, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételéhez.“ Csakhogy Magyarország « „szabad társulásának jogát“ a Szovjetunió követelte, nem az Egyesült Államok. Ha csak a tavalyi esztendőt tekint­jük, január 28-án a Szovjetunió ja­vasotta egész sor ország, köztük ha­zánk felvételét. Június U-án, szep­tember 5-én, szeptember 8 án,, majd december 18-án újra javasolta a Szovjetunió 14 ország, köztük Ma­gyarország felvételét az ENSZ-be. Az Egyesült Államok volt az, amely minden egyes alkalommal megakadá­lyoz­ta a felvételt. Hazánkat a­ legközvetlenebbül érin­ti mindaz, ami Németország sorsát befolyásolja. Magyarország egy em­beröltő alatt két ízben vál­­t a német imperialisták rablóháborújának esz­közévé és­ áldozatává. De a háború után megismerhettünk egy másik Németországot, a Német Demokrati­kus Köztársaságot, amely nem tör a magyar nép békéje, függetlensége és gazdasági érdekei ellen,­­ amel­­­lyel hasznos, baráti­­­­ kapcsolatokat teremtettünk. „Nem­ világos-e — kérdi a „•Pravda“ cikke, —• hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi. Németország vala­mennyi szomszédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása ér­­dek­einek figyelembevételét és min­denekelőtt a német nép nemzeti tö­rekvéseinek következetes figyelembe­­vételéit. Számunkra ez éppoly vilá­gost, mint az, hogy Eisenhower elnök azon követelése, amely szerint Nyu­­gat-Németországot, a militarista Né­metországot, „szabad és egyenlőjogú partnerként“ kell bekapcsolni a nyu­gati európai háborús blokkba —­ a ma­­gyar nép érdekét alapvetően sérti. Magyarországnak békeszerető népe és kormánya van;­ politikája szilárd békepolitika. Nincs­­ egyetien állam­mal se oly vitás ügyünk, mehet­ne lehetne békés úton elintézni. Bé­kében akarunk élni minden ország­gal, bármilyen is legyen annak, belső rendszere. Ezért örömmel és teljes egyetértéssel fogadjuk a ,,Pravda“ vezércikkét, amely megfelelő, világí­tásba helyezi azokat a nemzetközi kérdéseket, amelyekről Eisenhower elnök nem kellő realitással és tár­gyilagossággal nyilatkozott. Békénk érdekében, bérpolitikánk szellemében szilárdan és tá­ntorí­tha­tatlan­ul támogatjuk a Szovjetunió békepoli­tikáját, s a magunk részéről is mindent meg akarunk tenni, ami előmozdíthatja a háború megakadá­lyozását, a béke, nemzetközi együtt­­működés biztosítását. Országszerte megkezdődtek a választási nagygyűlések A népfront választási diadala egyet jelent a béke magyar arcvonalának erősítésével, a tartós béke biztosításával Farkas Mihály elvtárs beszéde Pécsett Vasárnap reggel vonaton, mit­ón, autóbuszon, tehergépkocsin, vontatón és gyalog igyekezett megyénk dolgozó népe Pécsre, hogy köszöntse a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, néphadsere­günk főparancsnokát, megyénk képviselőjelöltjét, — több, m­int ötvenezer ember vonult fel, hogy meghall­gassa­ Farkas Mihály elvtársat. Nem is most találkoztak a baram­yamegyei dolgozók először Farkas előtár­sak­. Régi képviselője megyénk­nek, hallottuk beszédét 1049-ben Villányban, hallottuk az első bányásznapon Pécs­ szabotcson és beszéde mindig új lelkesedést, új erőt, hitet öntött dolgozó népünkbe. Eljöttek vasárnap reggel a vasasi, a szabolcsi, és a pécsbányatele­pi bányászok, eljöttek a Sopianából, a Porcelángyárból, eljöttek az egyetem, a főiskola hallgatói, eljöttek dolgozó parasztságunk legjobbjai, siklósiak, zalátaiak, szebényiek, kátolyiak, itt voltak a délszlávok, románok és német anyanyelvű dolgozóink képviselői, hogy egy emberként hitet tegyenek pártunk, a Függetlenségi Népfront­­ politikája mellett, hogy fogadalmat tegyenek Rákosi elvtárs egyik legközelebbi harcostársának, m­ég egységesebben, még következetee­sebben harcolunk a Népfront prog­ra­mm­jónak, az élére» terveknek a me­gvalósításáért.. __ Már a kora reggeli órákban elindult a menet « város központja, a Széchenyi-tér felé. Élen jötte­k a Petőfi-aknai bányászok, akik 122 százalékot értek elét szombati békeműszakon. Eljöttek István-akna dolgozói, a cfen­ « Bokor, a Buchmüller csapat dolgozói, akik messze 100 százalék­ felett tel­je­sítik tervüket. Eljöt­tek a Sopiana dolgozói, akik több gépet készítettek terven felül. Kar­öltve, a dolgozókkal vonultak fel a nagygyűlésre, honvédségünk tagjai. Már javában folyt a nagygyűlés, amikor még mindig hullámzott a tömeg a Széchenyi­ tér felé. El­foglalták a szomszédos utcákat, a Komm­a Lajos, a Bem, a Salai utcát. A hatalmas lelkesedés, a túrán fel­törő éljenzés és taps kifejezte azt az elszánt, akaratot, amellyel megye nn: dolgozó népe a Népfront politi­kájának megvalósításáért küzd, kifejezte azt a harcos egységet, amellyel dolgozó népünk felsorakozik, pár­tunk Központi Bizottsága, Rákosi elvtárs mögé. A Himnusz elhangzása után. Egri Gyula elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Boralyamegye Bizottságá­nak titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Farkas Mihály elvtárs lépett a mikrofon elé. — lisztért nagygyűlés! Elvtársak! Baranya megye dolgozói! — kezdte beszédét Farkas elvtárs. — Az or­­szággyű­lési választások előtt áll a magyar nép. A Magyar Független­ségi Népfront az új országgyűlési választások kiírásával kapcsolatosan felhívással fordult a válasz­tópokrá­­tok millióihoz, amelyben számadást adott arról a hatalmas a­lkotómunká­ról, amely 1949 től 1953 elejéig nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, és szeretett vezérnek. Rákosi elvtárs vezetése­­ alatt hasáinkban­ végbement. — Minden magyar dolgozó,­­legyen férfi vagy nő, ifjú vagy öreg, mun­kás, vagy dolgozó paraszt, mérnök, vagy orvos, tanuló vagy tanár, tiszt vagy harcos, aki hőn szereti a virág­­zásnak indult magyar hazát, a büsz­keség érzésével kellett hogy olvassa a hazánk nagy­­ szocialista átalakít­á­­s­áról, az új, boldog élet bátor ki­bontakozásáról szóló jelentést. A büszkeség érzése csak fokozódott a magyar dolgozók millióiban, amikor arról vet­tek tudomást, hogy a máso­dik ötéves terv megvalósításáva­­ 1959 ig felépül hazánkban a szocia­lista társadalom.­­ — Az 1949 május 15-én megválasz­tott országgyűlés jó munkát végzett. Az elmúlt közel négy év alatt fiatal népi államunk megizmosodott és megszilárdult. A kormányzati szer­­vekben mindenütt a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiség kép­viselői foglalnak helyet. Persze, ezek a­ fiatal állami szervek még időről időre hibákat követnek el. Ezek a hibák a tapasztalatlanságból és nem egyszer abból is erednek, hogy itt-ott imág ,állami és tanácsszer­veinkben a nép ügyesen álcázott ellensége meg­bújik. Ezeket a hibákat bátran fel kell tárni és feltétlenül el kell ér­nünk, hogy a megbújt ellenséges elemeket leleplezzük, eltávol­ítsuk és így biztosítsuk állami és tanácsszer­­vein­­k részéről a nép ügyének lelki­­ismeretes intézését. — Fiatal népi államunk szervei az ellenség elleni kíméletlen harcban erősödnek és mindjobban összeforr, nak­ népünkkel. Az elmúlt közel négy esztendő alatt belső és külső ellen­séges erők, a­ Ti­to-fasiszták magyar ügynöksége, a Rajk-banda, a jobb­oldali szociáldemokraták kártevő munkájaikkal újra, és újra kísérletet tettek fiatal népi államunk gyengí­tésére. Ezek a kártevők és az impe­rialista kémszervezetek azonban nem­ tudták végrehajtani' sötét, népellenes" terveiket, mert pártunk és korma, nyiluk, Rákosi elvtárs vezetése alatt, lerántotta róluk a leplet és lakat alá­ helyezte őket. Számolnunk kell azzal,­ hogy népünk belső és külső e­llensé­­gei a jövőben is megkísérlik, hogy gyengítsék népi államunk hatalmát. Ezért mindannyiunk kötelessége, hogy nagyfokú éberséggel őrködjünk népi államunk biztonsága fölött, hogy az ellenség minden kártevését időben leleplezzük és nép­ellenes ter­veinek végrehajtását megakadályoz­zuk. ■— A nyugat kapitalista­ urai nem jó szemmel nézik azt, hogy a­ népi demokratikus Magyarországon gyár­iparunk termelése lényegében három és fél év alatt a­­ háromszorosára emelkedett. Ők azt szeretnék, ha gyengék lennénk s ennek következ­tében olyan Truman-férfi könyöradó. Hiányt kérnénk tőlük. Nos, mi nem akarunk gyengék maradni az ipar területén sem. Ami pedig a Truman­­féle kön­yöradomány­okát illeti, úgy a tények egész sorozata igazolja, hogy azok segítségével az Egyesült Álla­mok csak gyengítik azokat az álla­mokat, amelyek ilyen könyöradomá­­nyokban részesülnek. Mi erősek let­­tünk, éppen annak eredményeként, hogy nem Truman-féle könyörado­­má­nyokra, hanem saját erőnkre, a hatalmas Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok önzetlen segít­ségére építettünk. A „Pravda"­ április 25 i számában megjelent vezércikk helyesen mutat rá a MarshalHerv új változatának céljaira. Iparunk gyors fejlődését kifogásol­ják , nyugaton azért se, mert­ ez erősíti nemzeti függetlenségünket. Úgy látszik, hogy erősödő nemzeti füg­get­lenségünk nem tetszik egyeseknek a kapitalista nyugaton. Nekik olyan magyar ,,függetlenség“ kellene, amely megengedné számunkra, hogy ők ha­tározzák meg iparunk,­­mezőgazdasá­gaink, kereskedelmünk fejlesztésének ütemét és talán rendszerünk jellegét se. Nos, az ilyen úgynevezett, „füg­getlenségből“ a magyar népnek már elege volt, nem kér többé belőle! A magyar nép a felszabadulás óta tud­ja, hogy csak az a­ függetlenség igazi, amely a népet teszi az ország gazdá­jává.­ Farkas elvtár« a továbbiakban számos tény­ és adatot sorolt f­el­ or­­szágunk további növekvő iparosítá­sáról, mezőgazdaságunk, kereskedel­münk, az egészségvédelem, a kultúra és a tudomány hatalmas fejlődéséről. Rész­­etesen ismertette Baranya me­gye fejlődésének magávalragadó té­nyeit, majd így folytatta: —­ Hazánk, a Szovjetunió vezetéké­vel, az egész szocialista front támo­gatásával tudta csak elérni eddigi csodálatos eredményeit. A szovjet gépek, nyersanyagok, szovjet mérnö­­­kök, technikusok, tanárok és akadé­mikusok,, a szovjet szí­nh­ánov­isták felmérhet­et­len segítséget nyújtottak új szabad életünk megteremtésében. Népünk ezért mélységes hálával és forró szeretettel z­árta szívébe a Szov­jetuniót s vigyázva vigyáz arra, hogy a magyar nép barátsága — a hatalmas Szovjetunió népeivel, a nagy Kínai Népköztársaság és a többi népi de­mokratikus ország népeivel kötött szoros testvéri szövetség alapján to­vábbra­ is biztosítva legyen és azon soha a legkisebb csorba ne essék. — Új alkotásaink és hatalmas ered­ményeink elérése köszönhető szorgal­mas­ és öntudatos munkásosztályunk­nak, derék dolgozó parasztságunk­nak, az új és régi értelmiségnek. (Folytatás ft 2. oldalon)

Next