Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

1953 ÁPRILIS 26 NAPLÓ Látogatás a ,,százötven százalékos" építkezésen Épül Szekszárd egyik büszkesége, a gyapotegrenáló ötéves tervünk eredményeképpen Szekszárd is ipari várossá fog fejlődni. Amit a terv előírt az ma már megvalósulás felé halad. A múlt évben készült el Gépjavító Vállalat, amely ma már javítja mezőgazdaságunk számára a traktorokat és a különböző mezőgazdasági gépeket. Két éve kezdték el építeni ötéves tervünk egyik nagyobb megyei alkotását a Szekszárdi Gyapotegrenálót a Gépjavító Vállalat épülete mellett. Hatalmas munka folyik itt. Fejlődő mezőgazdaságunk számára igen nagy jelentőségű lesz ez az üzem, hisz kapacitásai olyan nagy lesz, hogy egész Dunántúl gyapottermését fel tudja dolgozni. Ebben az évben több mint 12 millió forint beruházást fordít államunk ennek továbbépítésére. Az építkezés terén is folyt a munka, az A) épületrész belső munkálatait végezték és a tavasz beálltával teljes kapacitással elkezdték építeni a B) és C) épületrészeket ezelőtt egy hete pedig a készáruraktár építését kezdték meg. Az építőmunkások az év minden napján teljesítették, sőt túlteljesítették tervüket. Több mint tíz különböző szakmájú brigád összehangolt munkájának eredménye ez. Az elmúlt év decemberéig azonban a munka nem ment ilyen, ütemesen, a tervteljesítéssel sokszor lemaradtak az építésveztőknek nem volt meg a kellő kapcsolatuk a dolgozókkal, nem sok figyelmet fordítottak a dolgozók javára .December 8-án fordulópont volt az építkezésen. A 73/2. Építőipari Vállalat vezetősége felülvizsgálta az építkezés menetét és a hibák kijavítását megkezdték. Erre az építkezésre helyezték Szabó Pál elvtársat főmunkavezetőnek aki részt vett a Mátravidéki Erőmű építkezésén. Tapasztalatát alkalmazta. Azóta a munkaverseny is szárnyra kapott, ma már minden dolgozó részt vesz a munkaversenyben, most a választási békeversenyhez csatlakoztak és elhatározták, hogy ők újabb munkagyőzelmekkel ünneplik meg az országgyűlési választások napját. A vállalat ezt az építkezést ,,150 százalékosnak“ nevezi, mert minden brigád napi tervét állandóan 150 százalék felett teljesíti. Április 22-én sem volt olyan brigád, melynek teljesítménye 150 százalék alatt volna. Pruzsima János sztahanovista kőműves brigádja ezen a napon 199.3 százalékos tervteljesítést ért el. A Kardos Pál állványozó brigád 186.4 a Dömötör segédmunkás brigád 161.1 százalékos tervteljesítést értek el április 22-én. A szép termelési eredmények mellett természetesen vannak kisebb hibák is, melyek zavarólag hatnak a termelésre, például a múlt héten egyik délután az állványozóknak kellett az épületre felhordani a gerendákat és pallókat miközben a daru állt. Az ilyen eset még több figyelmet követel az építés vezetőitől. A „Tiszta gyárat május 1-re“ mozgalom eredményei megyénkben A Dunaföldvári Kendergyár fiataljai a pénteki nap folyamén üzemtakarítást tartottak, 16 mázsa vashulladékot szedtek össze az üzem rendeién. Elhatározták, hogy ezt az eredményt fokozni fogják és a hétfői nap folyamán tovább folytatják a munkát, mert mintegy 25—-80 mázsa vashulladékot akarnak összeszedni. A Paksi Konzervgyár fiataljai is hozzáláttak az üzemükhöz tartozó pincék takarításához, és 16 mázsa 50 kiló vashulladékot gyűjtöttek. A gyűjtésben 16 fiatal vett részt. Példamutatóan dolgoztak Heiszter József, Orova Júlia. Nagy Erzsébet DISZ titkár elvtársnőnek kezdetben az volt a véleménye, hogy nálunk nem sokra lehet menni a fiatalokkal, — az eredmény azonban mást mutat. A dunaföldvári községi DISZ szervezetnél sincsen minden rendben. — Schwarcz DISZ titkár elvtárs nem szervezte meg kelően a vasárnapi fémgyűjtést. A vezetőségi ülésen ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztak. Schwarcz elvtársnak az a véleménye a vasárnapi fémgyűjtésről, hogy „gyűjtenek a fiatalok hétköznap, mi külön kampányt nem szervezünk.“ Valóban a DISZ szervezet tagsága mintegy 40 mázsa vashulladékot gyűjtött, de ez egyáltalán nem fogomlta fel a szervezetet, hogy most „babéraikon" megpihenjenek. Kellő szervezés mellett DISZ szervezetük első lehetne a megyében, hisz vannak olyan helyek, ahol található 4—10 mázsa vashulladékosak el kell menni érte.* A szombati, vasárnapi fémgyűjtés nem haladt kellően a paksi járásban. A paksi közgazdasági gimnázium 50 fiattal helyett csak 10 fiatalt mozgósított. Kem készítették kellően elő a gyűjtést és így a fiatalok sok he vről azzal tértek vissza, hogy nincs vas. Vezetőink számolják fel a „nincs vas“ hangulatot úgy, hogy szervezzenek felkutató brigádokat fiataljaink között, és személyes példamutatással vigyék sikerre az alapszervezettel a fémgyűjtési csatát. Az újitómozgalom eredményei a Bonyhádi Cipőgyárban Ahhoz, hogy a tervet sikeresen lehessen megvalósítani, okvetlenül szükséges a különféle mozgalmak bevezetése, az újító mozgalom kiszélesítése. Most, a választási békeverseny ideje alatt is az a fő cél, hogy a tett vállalásokat a legkönnyebb munkamódszerrel vigyük győzelemre, üzemi dolgozóink és vezetősége ma már mindjobban iezdik felismerni az újítás jelentőségét és fontosságát. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói ebben az évben 43 újítást nyújtottak be, amelyből 31-et el is fogadott az újító bizottság. Az évi gazdasági eredmény meghaladja a 405.001 forintot. Az újítások bevezetésénél élenjárnak Felszegi Ferenc kétszeres sztahanovista karbantartó csoportvezető, Kis Fazekas Pál művezető, Appeeler István csákozó mester, Szabó Károly modeller és Tóth József, akik többszöri újításukkal segítik a dolgozók munkáját. De van az üzemben még több ilyen dolgozó, akik valamennyien azon vannak, hogy minél könnyebben, minél rövidebb idő alatt lehessen egy munkafolyamatot elvégezni. Az elkövetkezendő időkben is nagy gondot fordítanak az újításokra. Az üzem dolgozói ezzel akarják még sikeresebben megvalósítani felajánlásaikat, a pártnak, Rákosi elvtársnak adott szavukat. Minden héten tartanak újítási értekezletet, ahova meghívnak 30 dolgozót és ismertetik velük az újítási mozgalom jelentőségét és fontosságát. Büszkén el lehet mondaini, hogy mostanában sokkal többet törődnek az üzem dolgozói ezzel a kérdéssel, szívügyüknek tekintik üzemük állandó fejlesztését. I 0 Meddig ülnek babéraikon a Paksi Konzervgyárban ? Mérföldek léptékkel közeledik május 17-e, amikor dolgozó népünk egységesen járul majd az urnák elé, hogy szavazatával is hitet tegyen a párt és az állam iránti hűségéről. A Gheorghiu-Dej Hajógyár felhívása nagy visszhangra talált megyénk üzemeiben. A dolgozók lelkesen csallakoztak a felhíváshoz és kötelezettséget vállaltak, hogy munkájuk fokozásával újabb termelési eredményekkel készülnek erre a nagy napra*. A Paksi Konzervgyárban jelenleg szezon eleji időszak van, most készülnek a ..nagy szezonra, és közben végzik a rendes havi terv teljesítését. Több mint két hete, hogy megjelent a hajógyáriak versenyfelhívása, azóta az ország különböző részein, megyénk üzemeiben is csatlakoztak ehhez. A Pálcas Konzervgyárban ezt nem tapasztalhatjuk. A dolgozókat a pártszervezet és a szakszervezet nem mozgósította a felhívásra. Megpihentek babérjaikon, megelégedtek azzal, hogy az első negyedéves tervet túlteljesítették. Nem tartották szem előtt, hogy munkánk állandó harcból áll, hogy újabb eredményeket kell elérni, nagy csatákat kell vívni a termelés frontján, hogy teljesíteni tudjuk a népgazdasági tervet Pedig a konzervgyár dolgozói már igen sok esetben bebizonyy ittották, hogy a munkaversenyben aktívan részt tudnak venni és magas eredményeket tudnak elérni tervük teljesítésében. Erről beszélnek Weisz Erzsébet és Kolonier Anna élenjáró ifjúmunkások is. Megnyugodott a vállalat vezetősége és pártszervezete, hogy a havi munkaverseny szervezése most folyik. De már ez is késő, mert április hónap közepén kezdték el a havi tervre történő felajánlások szervezését. Mit tett április 15-ig a szakszervezeti bizottság, hogy csak 15 napos késéssel kezdett mozgósítni a tervteljesítésre. Addig az ideig csak „megy minden magától“ hiedelemben voltaik. Elit eledkeztek arról, hogy a raumika versenyt állandóan szervezni és irányítani kell és a szakszervezeti bizottságnak kell e téren a gazda szerepét betölteni. Nagy feladatok állnak előttünk, és e nagy feladat megoldását csak még jobb munkával tudjuk elvégezni. Éppen ezért föl kell éleszteni a konzervgyárban a verseny agitációt, föl ki kell számolni az elbizakodottságot. Nem elég az, hogy az elmúlt évben 8 hónapig az álüzem második helyezettjei voltak. Arról kell törekkedni, hogy ebben az évben is elnyerjék a megtisztelő címet. Ehhz a lehetőség megvan, a dolgozók írről beszélnek, hogy ebben az évben ismét visszakerül hozzájuk az Elfimezésügyi Minisztérium vándorzáslaja, csak az kell, hogy a pártszervezet váljon területének gazdájává, irányítsa, és mozgósítsa a tömegszervezeteken keresővül a dolgozókat a tervfeladatokra. Még nem késő, hogy csatlakozzanak a GheorghiU-Dej Hajógyár felhívásához, hogy ők is kifelezettséget vállaljanak, és még jobb munkával ünnepeljék május 11-ei. Mozgósítsák a pártcsoport bizalomia«kát és a szakszervezeti bizalatiakat a verseny agitációra és a választási agitációra. Mondják el a dolgozóknak, hogy mit kapott Üzeműik az érvtől, és mi fog még épülni ebben és a következő évben. Pataky elvtárs az üzem párttitkáihelyettese nem is tud arról, hogy ki Gheorghiu.De a Hajógyári dolgozok felhívással fordultak voltak az ország dolgozóihoz?! Természetesen így nem is lehet irányítani. Nem is lehet a versenyt szervezni és egy üzemnek a gazdájává lenni. A Szabad Nép pártunk központi lapja és ezen kerészül hallatja szavát pártunk. Éppen ezért megengedhetetlen az, hogy ilyen fontos üzem párttitkára ne hűljön ilyen nagyjelentőségű felhívásról, mint a hajógyáriaké volt. Nem lehet arra hivatkozni, hogy a szakmunka miatt Pataky elvtárs nem tudott foglalkozni a pártügyekkal Tan Hómk*nem győzték eléggé hangoztatni, hogy a pártmunka elválaszthatottan a gazdasági munkától, össze kell kötni a mindennapi politikai nevelő munkát még a Paksi Konzervgyárban is a tervek teljesítésére történő megzósítással. Karolják fel a dolgozók kezdeményezését és azt fejlesszék tovább, hogy ne csak egy hónapos , munkaversenyszerződést kössenek, hanem hosszú lejáratú szerződéssel készüljenek május 17-re. Még nagyobb eredmények eléréséért kell mozgósítani a dolgozókat a tervteljesítésre, hogy ebben az évben elnyerjék az Élelmezési Minisztérium vándorzásalaját. ... Iiajknak titkos találkozást kellett létrehoznia Itankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. Itankovicsot és két kísérőjét Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője Tarisztivás Györgyi, paksi tanítónő kalauzolta a találkozás színhelyére. (A Rajk László és társai elírni bűnper vádiratából.) 1&42 egyik februári éjszakáján a szokottnál is népesebb volt a paksi Baumann-vendéglő. A járás földbirtokosai, a távoli tanyákról is eljöttek a csengés szánokon, hogy megünnepeljék szeretett főjegyzőjük Tarisznyáig György születésnapját. Itt volt Klein Antal, nagybirtokos és képviselő, a bölcskei Szakács-család három férfitagja, a Bartókok, az Erdélyiek, sőt még az ózdi Pesti-farmiia két aranyifja is besiránkozott ezen az estén Pallosra. Őket különös tisztelettel fogdta mindenki, hisz a kedves papa néhány évvel előbb hőszolgálatai jutalmaként az igazságügyi tárcát kapta meg. Éjfélig ferbliztek az urak, mert a Pesti család aranyifjainak az volt a véleménye, hogy vacsora előtt jót tesz egy kis agymunka. — Egyébként ’« a ferbit, hogy úgy mondjam, magyar nemzeti sajátosság, — törölte meg izzadt homlokát Klein Antal. — Egyszer Bécsiben, a Hotel Saeder kártyaszobájában három úrral találkoztam, s mielőtt egy szót is szóltak volna, tudtam, hogy magyar földbirtokosok. Egyszerűen abból, hogy ferciiztek. — Zseniális, — mondta Pesti Közinél- s vihogó hangon nevetni kezdett. Tarisznyás György, az ünnepelt főjegyző vacsora közben elmesélte aznapi kalandját. — Képzeljétek — kezdte s homlokán összefutottak a ráncok — 25 asszony tört be hozzám ma délután. Azt mondták, hogy ők a paksi munkanélküliek küldöttei. Vallami Pap József elé beszélt s azt követelte tőlem, hogy adjak nekik munkát. Miért akartak dolgozni? — kérdeztem én, mire szemtelenül azt felelte, hogy éheznek. Éheztek? — mondtam erre, hát menjetek legelni, ott a rét, legeljetek! Az urak nevettek, „jól megmondtad neki, Gyurka“ — vihog Klein képviselő úr, de Pesti Kázmér kicsit elborultan mondja maga elé: — Hallatlan, micsoda pimasz nép lakik itt. S amíg az urak vidáman mTatnak Pap Józseféknél felsír a kisebbik gyerek, mert este vacsora nélkül kellett lefektetni. A Baumannkocsmában durrogtak a pezsgősüvegek dugói, s Büleskén a Szakácsbirtokon elindul körútjára a botosispán, kampós botjával végigzörgeti a cselédlakások ablakait s bóktát a jégvirágos üvegen . Dologra, hé! Mészáros Pált bizonytalanul tapogat a sötét cseléd-lakásban. — Meddig tart még ez a nyomorúság? — mondja , arrafelé néz, ahol felségét gyanítja a sötétben. — Ne beszélj, — suttogja az asszony — még téged is elvitetnek a csendőrökkel. Mészáros Pál, a Szakács-uraság cselédje gépiesen végzi egész nap a dolgát, s nem i s sejti, hogy már csak három év a nyomorúság, mert a Szovjet Hadsereg harcosai neki is meghozzák a szabadságot. Nem is gondol arra, hogy néhány év múlva a bölcskei Vörös Október tizes tagja lesz s a cselédsors csak a múlt emlékei kísérti vissza, Pap Józsefné sem sejti, hogy néhány éve megszűnik a munkanélküliség, a föld, a gyár, az egész ország a dolgozóké lesz. Az urak sem gyanítanak semmit, egyébként nem kurjongatnának részegen a világosodó téli hajnaliban, hogy sose haljunk meg. 1948. októberében az egész paksi járás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére készült. A dolgozóik úgy érezték, soha többé nem jöhet vissza a múlt, a Klein Antalok, Tarisznyások kora végkép lejárt. Pap József elé a paksi téglagyár bejáratát díszítette, Mészáros elvtárs a bölcskei Vörös Október tszes irodájának falain helyezte el Lenin^sztálin, Rákosi arcképét. Talán mindketten ugyanarra gondoltak: soha nem engedjük, hogy a múlt visszatérjen. S egyikük sem sejtette, hogy amíg ők a többi dolgozóval együtt ünnepre készülnek, a közben Klein Antal birtokán a volt főjegyző lánya, Tarisznyás Györgyi kémeikkel és összeesküvőkkel siet egy csőszkunyhó felé. Vörös és nemzetiszínű zászlókat lenget a szél a paksi házakon s nem gondol senki arra, hogy a közelben összeesküvők maroknyi csoportja arra készül, hogy lángba borít mindent, ami szép és boldog életet hozott a dolgozóknak. — Csak a Rajk-banda leleplezése után tudtuk meg, — mondja Pap Józsefné, — hogy milyen veszély fenyegetett mindnyájunkat. S most, amikor választásokra készül az ország, a paksiak nemcsak azokra az időkre emlékeznek, amikor a Kiémek, Tarisznyások, Szakácsaik ültek nyakukon, hanem arra is, hogy a Rajk-banda mit akart tőlük elvenni. De a múlt keserű emlékei mellett látják napról napra szépülő életünket is, mert amint épül országunkban a szocializmus, úgy gyarapodik, gazdagodik az egyes családok élete is. A paksi téglagyár, ahol annak idején Pap József elé nem tudott munkához jutni, az ötéves tervben közel 4 millió forintos beruházást kapott, minden nehéz fizikai munkát gépesítettek. Nincs munkanélküliség és a munka még nem a múlt kényszerű robotja: a paksi járás üzemeiben 33 élmunkás van. A hajdani nagybirtokok helyén 23 III-as és 18 I-es típusú tszcs működik, 14.8115 holdon. A csoportban —épp úgy, mint az üzemben — napról napra új és jobb eredmények születnek. A múltban, 1039-ban csak Pakson 210 dolgozó parasztot árvereztek el. Ma a járás termelőcsoportjaiban 28 kiváló növénytermesztő és 23 kiváló állattenyésztő van. Évről-évre javul a dolgozók árletszínvonala. 1951-ben 417.000 forint értékű készruhát adtak el a járás területén, kerékpárból pedig 224 darabot A következő évre mindkét szám kétszeresére emelkedett. Időiben 974.000 forint értékű cipőt vásároltak a járás dolgozói. 1952-ben közel másfél millió forint értékű cipő fogyott a paksi járásban. Megszilárdult a családi élet, a gyermek ma már igazán áldás. Március elsejétől, az új családvédelmi törvény megjelenése óta közel 100 ingyenes babakelengyét osztottak ki a paksi járásban. Megnövekedett a dolgozóik kulturális igénye is. Ma már a járásban 17 népkönyvtár működik, melyek havonta átlag 7 ezer könyvet forgalmaznak. Egyre növekszik a beiskolázott gyerekek száma is: míg ideiben 6 ezer volt a beiskolázottak száma ,addig 1952-ben 7 ezer fölé emelkedett ez a szám. Ugyanakkor bölcsődék, napköziotthonok, tüdőgondozók létesültek, elkészült a dunaföldvári Duna-híd s a Budapest—pécsi benótáinak a paksi járáson átvezető szakasza. A paksiak látják és tudják, hogy mit kapott járásuk, de azt sem felejtik el, hogy milyen életük volt a múltban. S amikor választásra készül az ország, a Kteinekkel, Tarisznyásokkal és a többiekkel együtt nem felejtik el azt sem, hogy mit akart tőlük elrabolni a Rajk-banda melynek tagjai a közelükben, az egykori Klein-birtokon szőtték pusztító terveiket. m Ahol a Rajk-banda pusztító tériéit szőtte... VIRÁDZÓ élet a PAKSI JARASBAN