Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-26 / 98. szám
1953 ÁPRILIS 20 Békeversenyben harcolnak a bölcskei gépállomás dolgozói a tsxcs-k magasabb terméshozamáért — A Zsámbékon megtartott gépállomási igazgatók értekezlete február 11-én volt. — Rákosi elvtárs ott mondott beszédéből azt jegyeztem meg Legjobban hogy a gépállomások munkáját ma már a termelőszövetkezetek (csoportok) tervteljesítésén keresztül mérlegelik, — mondja Petróczi Gyula elvtárs, a bölcskei gépállomás vezető agronómusa. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy Petróczi elvtárs, de vele együtt a gépállomás dolgozóinak túlnyomó része a körzetükhöz tartozó termelőcsoportok tervteljesítésén keresztül értékelik a gépállomás munkáját. A bölcskei gépállomás tavaszi idénytervét a kitűzött, határidő előtt jóval teljesítette. — De mégis úgy érezzük, hogy még a tavaszi idényterv teljesítésében sok a tennivaló — mondja Besenszky János elvtárs , a madocsai Igazság tszcs traktorvezetője. A bölcskei gépállomás vezetőinek és traktorosainak megállapítását a tettek váltják fel. A körzetükhöz tartozó, három tszcsnél és egy tsz-nél a tavaszi vetést határidő előtt végezték el. Május 17. tiszteletére a gépállomás és a hozzá tartozó termelőcsoportok közös fogadalmat tettek, hogy jobb munkával készülnek a választásokra. A gépállomás traktorosai becsülettel állják adott szavukat, naponta új munkahőstettekkel bizonyítják be, hogy érzik a felelősséget adott szavukért. Tóth János vontatóvezető az elmúlt 4 napban 10.6 műszaknormát teljesített. (34.3 kataszteri hold vetést és 135.3 hold műtrágyaszórást végzett.) Négynapos teljesítménye 265 százalék. Az elmúlt négy napban keresete 470,21 forint volt és ezenkívül 481 forint prémiumot kapott. Szili János a madocsai Igazság tsz traktorosa normáját az elmúlt nép napban 116 °/o-ra teljesítette. a gépállomástól 345.12 forint biztosított minimumot kapott és ezenkívül 43.14 munkaegységet keresett. De sorolhatnánk tovább mert a gépállomás valamennyi traktorosa és vezetője ezekben a napokban megsokszorozott érővel dolgozik. A mezőgazdaság valamennyi dolgozójának mai legfontosabb feladata, hogy a kukoricát a most rendkívül kedvező időben késedelem nélkül vessék el. Ebben a munkában nagy feladat hárul a gépállomásokra s azok körzeti agronómusaira is. Ennek a feladatnak sikeres megvalósításáért harcol Hidvéghy János elvtárs, a gépállomás egyik körzeti agronómusa. Körzetéhez többek között a dunakömlődi Szabadság tsz tartozik. A dunakömlődi Szabadság tsz-nek 141 hold a kukorica vetésterve. Hidvéghy elvtárs, s a tsz növénytermesztési dolgozói azt fogadták, hogy mind a 141 holdat négyzetesen és fészektrágyázással vetik el. De nemcsak fogadták, hanem április 25-ig teljesítették is. A madocsai Igazság tsz-nek — mely szintén Hidvéghy elvtárs körzetéhez tartozik — 50 hold kukoricavetés terve van. Ebből 41 holdat négyzetesen, s fészektrágyázással vetnek el. A gépállomás ezt úgy segítette elő, hogy házilag készített sorvonalazót mellyel naponta 30 holdat tudnak megvonalazni. A mezőgazdaság dolgozóinak a még hátralévő vetések határidőre való befejezésével egyidejűleg fel kell készülni a növényápolási munkákra. A bölcskei gépállomáshoz tartozó tszcs ék és a gépállomás dolgozói a növényápolási munkák elvégzésére vállalást tettek május 17-re: azt vállalták, hogy a gyapot egyszeri kapálását május 15-re elvégzik. Gépállomás ezt úgy segíti elő, hogy időben elkészíti a kultivátorokat és a kapálásokhoz Lubik Józsefet, Fehérváry Jánost és Szijj Jánost osztják be, akik a vetést is végezték. A gépállomás dolgozóinak most az a feladata, hogy a békeverseny keretében kibontakozó munkalendülettel harcoljanak a termelőcsoportok magasabb terméshozamának eléréséért. Az élosztály jutalma: pécsi kirándulás Osztályunkban a III. negyedévben óriási átalakító munka folyt. ,,Fegyelmet megjavítani!“ — ez volt a jelszó. Sok nehézséget kellett legyűrnünk, de Király István osztályfőnökünkkel egy ügyért, harcolt az egész osztály kollektíva és sikerült is munkánk: az osztály élre tört, megszerezte a vándorzászlót, így érdemeltük ki az iskolában a pécsi kirándulást. A kiránduláshoz pénz is kellett, de ebben segítettek bennünket a Megyei Pártbizottság, a Tatarozó Vállalat és a rendőrkapitányság. A Tatarozó vállalat lehetővé tette, hogy teherautón utazhassunk el. Az utolsó nap búcsúünnepséget rendeztek számunkra ahol Tóth István pajtás osztályunk nevében megköszönte a patronáló szervek segítségét, azután az igazgató elvtársnő búcsúztatott bennünket. Vasárnap reggel indulunk és ezen a kiránduláson az osztály még fokozottabban egybekovácsolódott és elmélyült a szeretet osztályfőnök és az osztály között. A kirándulás után felfrissülten, kipihenten kezdtünk újra a tanuláshoz és ígéretet tettünk, hogy ezután még fokozottabban tanulunk és a bukások számát lecsökkentjük a lehető legkevesebbre, mivel ez az osztály kollektíva a jövő évben is együtt szeretne tanulni és másoknak is segíteni. A szekszárdi általános iskola VII. a. ét osztálya. Gyorsítani kell megyénkben a mezőgazdasági munkákat A Megyei Tanács április 20-i értékelése szerint a mezőgazdasági munkákban a járások rangsora a következő: Szántásban: 1. Bonyhádi járás, 2. gyönki 3. szekszárdi, 4. paksi, 5. tamási, 6. dombóvári járás, 7. Szekszárd város. Tavaszi árpából: 1. dombóvári, 2. bonyhádi, 3. tamási, 4. gyönki, 5. paksi, 6. Szekszárd város 7. szekszárdi járás. Zabból: 1. tamási, 2. dombóvári, 3. szekszárdi, 4. bonyhádi, 5. gyönki, 6. paksi járás, 7. Szekszárd város. Kukoricából: 1. paksi, 2. szekszárdi, 3. gyönki, 4. tamási, 5. dombóvári, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd város. Burgonyából: 1. paksi, 2. szekszárdi, 3. dombóvári, 4. tamási, 5. gyönki, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd város. Cukorrépából: 1. paksi, 2. szekszárdi, 3. bonyhádi, 4. tamási, 5. dombóvári járás, 6. Szekszárd város 7. gyönki járás. Napraforgóból: 1. paksi, 2. szekszárdi 3. tamási, 4. gyönki, 5. dombóvári járás, 6. Szekszárd város, 7. bonyhádi járás. A megyei tanács begyűjtési osztályának értékelése szerint április 24- ig tej tojás és baromi; begyűjtésben a járások rangsora a következő: 1. Szekszárdi járás, 2. gyönki, 3. tamási, 4. paksi, 5. dombóvári, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd város. Május V—10-én lesz a tavaszi vásár Szekszárdon A megye tavaszi vására május 9-én és 1-én lesz Szekszárdim. A vásárra utazási kedvezmény lesz. Egész szocialista iparunk termékeibel bőséges választékot biztosítanak a megyei kereskedelmi vállalatok. Állatvásár, mezőgazdasági termékek felhozatala. Szórakozás, sport- és kultúrműsor. Vásárrendezőség. NAPLÓ A külle Ivászki György, Máthé Antal, Miklós Antal bonkádi dolgozó parasztok, Pál ,Márkus, Fehér Pál, Baranyai János faddi dolgozó parasztok, határidő előtt teljesítették vetéstervüket és az állammal szembeni kötelezettségüket. A kétyi apáca igazi „köntösben Március 14-én a tanács dobosa tudtára adta Kéty község dolgozóinak: ,,A község kapott 65 mázsa tavaszi búzavetőmagot és ezt a következő nap, március 15-én feltétlenül el kell vetni mert minden percnyi halogatás kenyérpocsékolást jelent. Most a legfontosabb a kenyérellátás biztosítása , ezért minden gazda gondoskodjon arról, hogy a vetőmag holnap a földbe kerüljön.“ Március 15-e vasárnapra esett. A sürgős munkára való tekintettel az evangélikus pap megígérte, hogy az istentiszteletet kora reggel tartja és a vecsernyét is elhalasztja késő estére. A katolikus lelkek „ápolója“ Gelencsér Katalin apáca is megígérte ugyanezt. Március 15. délelőtt. A tanácselnök a határt járja a járási tanács egyik aktívájával. A vetési munkálatokat ellenőrzik. Legnagyobb meglepetésükre csak a tszcs tagjai és az evangélikus vallású gazdák dolgoznak. Már a kora reggeli órákban munkába álltak, és jókora bevetett, elmünkért föld barnállott utánuk. A katolikusok közül csak a 10 holdas Bercfi Istvánt találták a határban. A szomszédos murgai határ is nyüzsgött az élettől: egész nap szorgoskodtak az emberek. Fagyos a föld A község utcái. Itt-ott embercsoportok ácsorogtak, unottan, ráérően beszélgettek. Nemrég, jóval 9 óra után, jöttek ki a miséről. Illés elvtárs megáll a legközelebbi csoportnál: „Maguk már végeztek a vetéssel? A felelet kórusban hangzik: — Még nem, de most fagyos a föld. A második és harmadik és a többi csoportoknál is ugyanez volt a válasz. A tanácselnök felnézett az égre, tűzően süt a nap fagynak nyoma sincs. Notalán majd délután kimennek a határba és pótolják a délelőttit. Elérkezik a délután nem mozdul senki a katolikusok közül. Most is arra hivatkozik mindenki hogy fagyos a föld. A templomban pedig megkondul a harang, kezdődik a litánia. Illés elvtárson mindjárt végigfutott a gondolat: jó lesz utána nézni, hogy honnét „fagyos a föld“, mert azért mégis csak különös, hogy a tszcs, tagjai, az evangélikusok és a murgaiak földjén nincs fagy csak a katolikusokén. Utána is nézett. A nagyon fontos ájtatosság Gelencsér apáca a falu egyik leggazdagabb bulékjával,fj. Szabó Istvánnal és feleségével s még néhány bizalmas emberével jó előre titkos megbeszéléseket folytatott. Fő napirend, pont: vasárnap a községben nem szabad vetésnek lenni. Aktíváit, más szóval a kulákokat szétküldte a faluba: ,,Vasánap nagyon fontos ájtatosság lesz, mindenkinek keresztényi kötelessége a részvétel.“ Ahogyan az „ájtatosság“ kívánta, úgy határozta meg a mise és a vecsernye idejét ,s azaz mindkettőt a munkára legalkalmasabb időben tartotta. Az egyház írott törvényei szerint csak felszentelt pap misézhet. Gelencsér Katalin, az „áhítatos“ apáca most ezt is figyelmen kívül hagyta, mert a vetés megakadályozásáról volt szó. Ilyenkor törvény ide,örvény volt, nem számít semmi. Ez nem az első eset. Gelencsér Katalin legalább 3 éve hirdet; Kétyen az isten igéjét ,ami nála egyet jelent, a termelés- és a begyűjtésellenes agitációval. Jellemző hogy baráti köreit gondosan megválogatta. Nem mindenkivel állt szóba. A más felekezetű Tóth Gyula és Kocsi István is csak azért barátja, mert kulákok és így egymást nagyszerűen meg tudják érteni. Vita csak akkor volt köztük, amikor a két kulák a begyűjtés ellenes agitációt nyíltan, hurok nélkül akarta megkezdeni. Az apácának ezen a téren igen komoly múltja van és rendre intette őket: 1.Ez így nem lenne jó, óvatosnak kell lenni, ne tudják meg, hogy tőlünk erednek ezek a dolgok“. Meg kell hagyni. igen ötletes módszerekkel agitált Gelencsér apáca, nem jött zavarba még akkor sem, amikor egyik-másik helyen felvetették: „De, ha nem dolgozunk, nem lesz ám mit ennünk, szegények leszünk“. Erre nagy bölcsen rávágta: „Boldogok a földi szegények, mert övék a mennyek országa“. Sőt még hozzátette azt is hogy igazi boldogság csak s mennyországban van. Magyar nyelvre fordítva: nem baj, ha valaki szegény ,s itt a földön, annál boldogabb lesz a mennyországban. A jólelkű apáca valódi üzletember, nem hiába foglalkozott még a rend feloszlása előtt kegytárgykereskedéssel. Jó munkát végzett, jutalomként később egy kőszegi kegytárgykereskedés vezetője lett. A rend később feloszlott, tagjai elszéledtek. Gelencsér apáca a világi élet helyett jobbnak látta fenntartani a kapcsolatot az egyházzal: ,,Én hirdetem továbbra is a krisztusi igét“ — mondotta és beállt Kátyre kántornak, és mivel a községiben nincs katolikus pap, úgy gondolta hasznos lesz, ha azt is helyettesíti. Lemondott a mennybéli boldogságról Amikor kezdett egy kicsit „megmelegedni“, kezdett benne fellángolni az üzleti hajlam is. Vágyódott a „szakma iránt“ no meg hát valamiből élnie is kellett, mert a tartalék pénze bizony fogytán volt. Híveivel szorosabbra fűzte a kapcsolatait, „testvéremnek“ nevezett mindenkit. Elkezdte szorgalmazni, hogy a szomszéd községbeli pap járjon el hozzájuk misézni. Ilyen alkalmakkor ,,adakozásokat“ szervezett a pap ebédjéhez. Csirkét, zsírt, tojást, lisztet csikart ki a hiszékeny emberekből. Olyan jól meg tudta szervezni az „adakozást“, hogy ha a tisztelendő úrnak öt gyomra lett volna, akkor sem fért volna bele az összegyűjtött élelmiszer. Hiába, értett az ilyen üzleti dolgokhoz, hiszen kegytárgykereskedő volt. Egy év sem telt bele, s az „ebédek maradékaiból“ már tyúkok kapirgáltak udvarán és süldő röfögött az ólban. Ráadásul egy másik adakozást is szervezett: ,,Olyan szegény vagyok, mint a templom egere, már két nap óta nem ettem semmit. Testvéreim gondoljatok rám is“. A falubeliek megszánták és neki is „adakoztak“. Ő pedig nem vetett meg semmit, elfogadott mindent, ami egy gondtalan háztartáshoz szükséges. A szentéletű apáca tehát lemondott a mennybéli boldogságról. — Nekem az a fontos, hogy itt legyen jó, elvégre ami biztos az biztos. — Híveihez szinte naponként ellátogatott és ilyenkor gyakran beszélt a bibliában megírt, a hét szűkesztendő borzalmairól. „Nálunk is lesz ilyen rövidesen — jósolgatta és erre jól fel kell készülni“. Hogy példával járjon elől, maga már hozzá is fogott az előkészületekhez. Szalmazsákjában például 1—1 tasak cukrot és rizst helyezett el. A két, katolikus vallású dolgozó parasztok türelme azonban nem volt végtelen egyszer elfogyott. Ők is az apácához hasonlóan kezdtek gondolkozni . Ami biztos, az biztos, az a tő, hogy itt legyen boldogságunk Azt pedig nagyon jól tudják, hogy ezért bizony mindennap munkájukkal kell megküzdeniük senki sem végzi el helyettük a munkát és aki nem dolgozik, annak üres marad a gyomra. Azóta, ha a munka úgy kívánja, vasárnap sem restellnek kimenni a határba dolgozni. Az apácát pedig meggyűlölték már nem hisznek neki, elfordulnak tőle. Élő bizonyság erre az is, hogy például az április 4-i ünnepélyen soha nem látott nagy tömeg jelent meg, és ott voltak azok a dolgozó parasztok is, akik eddig sohasem szoktak eljárni a hasonló nyilvános megmozdulásokra. Szegény apácát tehát nagy fájdalom érte: szétszéledt a nyáj nem tud hol élősködni. a 7 A sárszenlőrinci népnevelők légió agitációs módszere: a példamutatás A sárszentlőrinci dolgozó parasztok május 17-re fogadalmat tettek, hogy április 25-ig minden találattnyi földet megművelnek és bevetnek. Ennek a feladatnak sikeres megvalósításáért 55 népnevelő indult harcba. Tizenöt házhoz osztottak be két népnevelőt akik rendszeresen járnak beszélgetni a község dolgozóival a választási harc győzelméért és a vele kapcsolatos feladatok sikeres megvalósításáért. A Népfrontbizottságok tagjainak és a népnevelőknek legjobb agitációs módszere az egyéni példamutatás. Töttősi János, Tezár Károly a Népfront-bizottság tagja; a községben elsőnek fejezték be a kukorica, napraforgó, burgonya és más koratavaszi növények vetését, , és már teljesítették a féléves tej, és tojásbeadási kötelezettségeiket. A község kukorica- és burgonyavetés; tervének teljesítéséből április 21-én már csak pár százalék volt vissza. Tej, tojás, baromfi beadás: tervük áprilisra eső részét a tojás kivételével 100 százalékon felül teljesítették, így a békeversenyben való helytállásukkal, eredményeikkel a vetésben a tavaszi munkákban és a begyűjtésben a paksi járás községei között folyó versenyben az első helyet foglalják el. Mivé növede mi jelen! dolgozó parasztságunk a napraforgó termesztése? A napraforgó termesztése népgazdaságunknak, de a termelőknek is komoly jövedelmet jelent. Kormányzatunk messzemenő kedvezményben részesíti a napraforgó-termelőket. Az a termelő, aki napraforgóbeadási kötelezettségét napraforgóban teljesítette, beadási kötelezettségén felüli napraforgó minden mázsája után 17 liter étolajat és 20 kilogramm darat kap ,az alapcseretelepen ellenérték nélkül. Beadási kötelezettségre beadott napraforgó után 2 liter étolaj, 1 kilogram szappan és 51 kilogram dara juttatásban részesül a termelő. A termelő kívánságára étolaj helyett szappan is kiadható. (Egy liter étolaj = 1 kilogram szappan.) A termelők az étolajat literenként 11 forint, darát pedig mázsánként 65 forintos áron kapják. Termelőszövetkezeti dolgozók dolgozó parasztok, sürgősen tegyetek eleget napraforgóvetési kötelezettségeteknek, mert ezzel erősítitek négi gazdaságunkat, ezen keresztül a bérkét és a szocializmust. Tolnamegyei Terményforgalmi Vállalat timud! VÁLTS vmtímM&mr