Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

1953 ÁPRILIS 20 Békeversenyben harcolnak a bölcskei gépállomás dolgozói a tsxcs-k magasabb terméshozamáért — A Zsámbékon megtartott gép­­állomási igazgatók értekezlete feb­­ruár 11-én volt. — Rákosi elvtárs ott mondott beszédéből azt jegyeztem meg Legjobban hogy a gépállomások munkáját ma már a termelőszövetke­zetek (csoportok) tervtelj­esí­tésén ke­resztül mérlegelik, — mondja Petró­­czi Gyula elvtárs, a bölcskei gépál­lomás vezető agronómusa. A gyakor­lat azt bizonyítja, hogy Petróczi elv­társ, de vele eg­y­ütt a gépállomás dolgozóinak túlnyomó része a kör­zetükhöz tartozó termelőcsoportok tervteljesítésén keresztül értékelik a gépállomás munkáját. A bölcskei gépállomás tavaszi idénytervét a kitűzött, határidő előtt jóval teljesítette. — De mégis úgy érezzük, hogy még a tavaszi idény­terv teljesítésében sok a tennivaló — mondja Besenszky János elvtárs , a madocsai Igazság tszcs traktor­­vezetője. A bölcskei gépállomás ve­zetőinek és traktorosainak megálla­pítását a tettek váltják fel. A körze­tükhöz tartozó, három tszcs­nél és egy tsz-nél a tavaszi vetést határidő előtt végezték el. Május 17. tiszteletére a gépállomás és a hozzá tartozó terme­lőcsoportok közös fogadalmat tettek, hogy jobb munkával készülnek a vá­lasztásokra. A gépállomás traktoro­sai becsülettel állják adott szavukat, naponta új munkahőstettekkel bizo­nyítják be, hogy érzik a felelősséget adott szavukért. Tóth János vontató­vezet­ő az elmúlt 4 napban 10.6 műszaknormát teljesített. (34.3 katasz­teri hold vetést és 135.3 hold műtrá­­gyaszórást végzett.) Négynapos telje­sítménye 265 százalék. Az elmúlt négy napban keresete 470,21 forint volt és ezenkívül 481 forint prémiu­mot kapott. Szili János a madocsai Igazság tsz traktorosa normáját az elmúlt nép napban 116 °/o-ra tel­jesítette. a gépállomástól 345.12 forint biztosított minimumot kapott és ezen­kívül 43.14 munkaegységet keresett. De sorolhatnánk tovább mert a gép­­állomás valamennyi traktorosa és vezetője ezekben a napokban meg­sokszorozott érővel dolgozik. A mezőgazdaság valamennyi dol­gozójának mai legfontosabb felada­­ta, hogy a kukoricát a most rendkí­vül kedvező időben késedelem nél­kül vessék el. Ebben a munkában nagy feladat hárul a gépállomásokra s azok körzeti agronómusaira is. Ennek a feladatnak sikeres megva­lósításáért harcol Hidvéghy János elvtárs, a gépállomás egyik körzeti agronómusa. Körzetéhez többek kö­zött a dunakömlődi Szabadság tsz tartozik. A dunakömlődi Szabadság tsz-nek 141 hold a kukorica vetésterve. Hidvéghy elvtárs, s a tsz növényter­mesztési dolgozói azt fogadták, hogy mind a 141 holdat négyzetesen és fészektrágyázással vetik el. De nem­csak fogadták, hanem április 25-ig teljesítették is. A madocsai Igazság tsz-nek — mely szintén Hidvéghy elvtárs kör­zetéhez tartozik — 50 hold kukorica­vetés terve van. Ebből 41 holdat négyzetesen, s fészektrágyázással vet­nek el. A gépállomás ezt úgy segí­­tette elő, hogy házilag készített sor­vonalazót mellyel naponta 30 holdat tudnak megvonalazni. A mezőgazdaság dolgozóinak a még hátralévő vetések határidőre való befejezésével egyidejűleg fel kell készülni a növényápolási mun­kákra. A bölcskei gépállomáshoz tar­­tozó tszcs­ ék és a gépállomás dolgo­zói a növényápolási munkák elvég­zésére vállalást tettek május 17-re: azt vállalták, hogy a gyapot egyszeri kapálását május 15-re elvégzik. Gép­állomás ezt úgy segíti elő, hogy időben elkészíti a kultivátorokat és a kapálásokhoz Lubik Józsefet, Fe­­hérváry Jánost és Szijj Jánost oszt­ják be, akik a vetést is végezték. A gépállomás dolgozóinak most az a feladata, hogy a békeverseny kere­tében kibontakozó munkalendülettel harcoljanak a termelőcsoportok ma­gasabb terméshozamának­ eléréséért. Az élosztály jutalma: pécsi kirándulás Osztályunkban a III. negyedévben óriási átalakító munka folyt. ,,Fe­gyelmet megjavítani!“ — ez volt a jelszó. Sok nehézséget kellett le­­gyűrnünk, de Király István osztály­főnökünkkel egy ügyért, harcolt az egész osztály kollektíva és sikerült is munkánk: az osztály élre tört, megszerezte a vándorzászlót, így ér­demeltük k­i az iskolában a pécsi ki­rándulást. A kiránduláshoz pénz is kellett, de ebben segítettek bennünket a Megyei Pártbizottság, a Tatarozó Vállalat és a rendőrkapitányság. A Tatarozó vállalat lehetővé tette, hogy teherautón utazhassunk el. Az utol­só nap búcsúünnepséget rendeztek számunkra ahol Tóth István pajtás osztályunk nevében megköszönte a patronáló szervek segítségét, azután az igazgató elvtársnő búcsúztatott bennünket. Vasárnap reggel indu­­­lunk és ezen a kiránduláson az osz­­tály még fokozottabban egybeková­­csolódott és elmélyült a szeretet osztályfőnök és az osztály között. A kirándulás után felfrissülten, kipi­­henten kezdtünk újra a tanuláshoz és ígéretet tettünk, hogy ezután még fokozottabban tanulunk és a buká­sok számát lecsökkentjük a lehető legkevesebbre, mivel ez az osztály kollektíva a jövő évben is együtt szeretne tanulni és másoknak is se­gíteni. A szekszárdi általános iskola VII. a. ét osztálya. Gyorsítani kell megyénkben a mezőgazdasági munkákat A Megyei Tanács április 20-i érté­­kelése szerint a mezőgazdasági mun­kákban a járások rangsora a követ­kező: Szántásban: 1. Bonyhádi járás, 2. gyönki 3. szekszárdi, 4. paksi, 5. tamási, 6. dombóvári járás, 7. Szek­szárd város. Tavaszi árpából: 1. dombóvári, 2. bonyhádi, 3. tamási, 4. gyönki, 5. paksi, 6. Szekszárd város 7. szekszár­di járás. Zabból: 1. tamási, 2. dombóvári, 3. szekszárdi, 4. bonyhádi, 5. gyönki, 6. paksi járás, 7. Szekszárd város. Kukoricából: 1. paksi, 2. szekszár­di, 3. gyönki, 4. tamási, 5. dombóvári, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd vá­­ros. Burgonyából: 1. paksi, 2. szekszár­di, 3. dombóvári, 4. tamási, 5. gyönki, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd város. Cukorrépából: 1. paksi, 2. szekszár­di, 3. bonyhádi, 4. tamási, 5. dombó­vári járás, 6. Szekszárd város 7. gyönki járás. Napraforgóból: 1. paksi, 2. szekszár­­di 3. tamási, 4. gyönki, 5. dombóvári járás, 6. Szekszárd város, 7. bony­hádi járás. A megyei tanács begyűjtési osztá­lyának értékelése szerint április 24- ig tej tojás és baromi; begyűjtésben a járások rangsora a következő: 1. Szekszárdi járás, 2. gyönki, 3. tamási, 4. paksi, 5. dombóvári, 6. bonyhádi járás, 7. Szekszárd város. Május V—10-én lesz a tavas­zi vásár Szekszár­don A megye tavaszi vására május 9-én és 1­­-én lesz Szekszárdim. A vásárra utazási kedvezmény lesz. Egész szocialista iparunk termékei­­bel bőséges választékot biztosítanak a megyei kereskedelmi vállalatok. Állatvásár, mezőgazdasági termékek felhozatala. Szórakozás, sport- és kultúrműsor. Vásárrendezőség. NAPLÓ A­­­ külle Ivászk­i György, Máthé Antal, Miklós Antal bon­­­k­ádi dolgozó parasztok, Pál ,Márkus, Fehér Pál, Baranyai János faddi dolgozó parasztok, határidő előtt teljesítették vetéstervüket és az állammal szembeni kötelezettségüket. A kétyi apáca igazi „köntösben Március 14-én a tanács dobosa tudtára adta Kéty község dolgozói­nak: ,,A község kapott 65 mázsa ta­vaszi búzavetőmagot és ezt a követ­kező nap, március 15-én feltétlenül el kell vetni mert minden percnyi halogatás kenyérpocsékolást jelent. Most a legfontosabb a kenyérellátás biztosítása , ezért minden gazda gondoskodjon arról, hogy a vetőmag holnap a földbe kerüljön.“ Március 15-e vasárnapra esett. A sürgős munkára való tekintettel az evangélikus pap megígérte, hogy az istentiszteletet kora reggel tartja és a vecsernyét is elhalasztja késő es­tére. A katolikus lelkek „ápolója“ Gelencsér Katalin apáca is megígér­­te ugyanezt. Március 15. délelőtt. A tanácselnök a határt járja a járási tanács egyik aktívájával. A vetési munkálatokat ellenőrzik. Legnagyobb meglepeté­sükre csak a tszcs tagjai és az evan­gélikus vallású gazdák dolgoznak. Már a kora reggeli órákban munkába álltak, és jókora bevetett, elmünkért föld barnállott utánuk. A katolikusok közül csak a 10 holdas Bercfi Istvánt találták a határban. A szomszédos murgai határ is nyüzsgött az élet­­től: egész nap szorgoskodtak az em­berek. Fagyos a föld A község utcái. Itt-ott embercso­portok ácsorogtak, unottan, ráérően beszélgettek. Nemrég, jóval 9 óra után, jöttek ki a miséről. Illés elv­társ megáll a legközelebbi csoportnál: „Maguk már végeztek a vetéssel? A­ felelet kórusban hangzik: — Még nem, de most fagyos a föld. A második és harmadik és a többi csoportoknál is ugyanez volt a vá­lasz. A tanácselnök felnézett az égre, tűzően süt a nap fagynak nyoma sincs. No­talán majd délután kimen­­nek a határba és pótolják a délelőt­tit. Elérkezik a délután nem moz­­dul senki a katolikusok közül. Most is arra hivatkozik mindenki hogy fagyos a föld. A templomban pedig megkondul a harang, kezdődik a li­tánia. Illés elvtárson mindjárt végig­futott a gondolat: jó lesz utána néz­­ni, hogy honnét „fagyos a föld“, mert azért mégis csak különös, hogy a tszcs, tagjai, az evangélikusok és a murgaiak földjén nincs fagy csak a katolikusokén. Utána is nézett. A nagyon fontos ájtatosság Gelencsér apáca a falu egyik leg­gazdagabb b­ulékjával,­­fj. Szabó Ist­vánnal és feleségével s még néhány bizalmas emberével jó előre titkos megbeszéléseket folytatott. Fő napi­rend, pont: vasárnap a községben nem szabad vetésnek lenni. Aktíváit, más szóval a kulákokat szétküldte a faluba: ,,Vasánap nagyon fontos áj­­tatosság lesz, mindenkinek kereszté­nyi kötelessége a részvétel.“ Aho­gyan az „ájtatosság“ kívánta, úgy határozta meg a mise és a vecsernye idejét ,s azaz mindkettőt a munkára legalkalmasabb időben tartotta. Az egyház írott törvényei szerint csak felszentelt pap misézhet. Ge­lencsér Katalin, az „áhítatos“ apáca most ezt is figyelmen kívül hagyta, mert a vetés megakadályozásáról volt szó. Ilyenkor törvény ide,­­ör­vény volt, nem számít semmi. Ez nem az első eset. Gelencsér Katalin leg­alább 3 éve hirdet; Kétyen az isten igéjét ,ami nála egyet jelent, a ter­melés- és a begyűjtésellenes agitá­­cióval. Jellemző hogy baráti köreit gon­­dosan megválogatta. Nem mindenki­vel állt szóba. A más felekezetű Tóth Gyula és Kocsi István is csak azért barátja­, mert kulákok és így egy­mást nagyszerűen meg tudják érteni. Vita csa­k akkor volt köztük, amikor a két kulák a begyűjtés ellenes agi­­tációt nyíltan, hurok nélkül akarta megkezdeni. Az apácának ezen a té­ren igen komoly múltja van és rend­re intette őket: 1.Ez így nem lenne jó, óvatosnak kell lenni, ne tudják meg, hogy tőlünk erednek ezek a dolgok“. Meg kell hagyni. igen ötletes mód­­szerekkel agitált Gelencsér apáca, nem jött zavarba még akkor sem, amikor egyik-másik helyen felvetet­ték: „De, ha nem dolgozunk, nem lesz ám mit ennünk, szegények le­szünk“. Erre nagy bölcsen rávágta: „Boldogok a földi szegények, mert övék a mennyek országa“. Sőt még hozzátette azt is hogy igazi boldog­ság csak s mennyországban van. Ma­gyar nyelvre fordítva: nem baj, ha valaki szegény ,s itt a földön, annál boldogabb lesz a mennyországban. A jólelkű apáca valódi üzletember, nem hiába foglalkozott még a rend feloszlása előtt kegytárgykereskedés­­sel. Jó munkát végzett, jutalomként később egy kőszegi kegytárgykeres­kedés vezetője lett. A rend később feloszlott, tagjai elszéledtek. Gelen­csér apáca a világi élet helyett jobb­nak látta fenntartani a kapcsolatot az egyházzal: ,,Én hirdetem tovább­ra is a krisztusi igét“ — mondotta és beállt Kátyre kántornak, és mivel a községiben nincs katolikus pap, úgy gondolta hasznos lesz, ha azt is helyettesíti. Lemondott a mennybéli boldogságról Amikor kezdett egy kicsit „meg­melegedni“, kezdett benne fellángolni az üzleti hajlam is. Vágyódott a „szakma iránt“ no meg hát valami­­ből élnie is kellett, mert a tartalék pénze bizony fogytán volt. Híveivel szorosabbra fűzte a kapcsolatait, „testvéremnek“ nevezett mindenkit. Elkezdte szorgalmazni, hogy a szom­széd községbeli pap járjon el hozzá­juk misézni. Ilyen alkalmakkor ,,ada­kozásokat“ szervezett a pap ebédjé­hez. Csirkét, zsírt, tojást, lisztet csi­kart ki a hiszékeny emberekből. Olyan jól meg tudta szervezni az „adakozást“, hogy ha a tisztelendő úrnak öt gyomra lett volna, akkor sem fért volna bele az összegyűjtött élelmiszer. Hiába, értett az ilyen üz­leti dolgokhoz, hiszen kegytárgyke­reskedő volt. Egy év sem telt bele, s az „ebédek maradékaiból“ már tyú­kok kapirgáltak udvarán és süldő röfögött az ólban. Ráadásul egy má­sik adakozást is szervezett: ,,Olyan szegény vagyok, mint a templom egere, már két nap óta nem ettem semmit. Testvéreim gondoljatok rám is“. A falubeliek megszánták és neki is „adakoztak“. Ő pedig nem vetett meg semmit, elfogadott mindent, ami egy gondtalan háztartáshoz szüksé­ges. A szentéletű­­ apáca tehát lemondott a mennybéli boldogságról. — Nekem az a fontos, hogy itt legyen jó, el­végre ami biztos az biztos. — Híveihez szinte naponként ellátoga­tott és ilyenkor gyakran beszélt a bibliában megírt, a hét szűkesztendő borzalmairól. „Nálunk is lesz ilyen rövidesen — jósolgatta és erre jól fel kell készülni“. Hogy példával járjon elől, maga már hozzá is fo­gott az előkészületekhez. Szalma­zsákjában például 1—1 tasak cukrot és rizst helyezett el. A két­, katolikus vallású dolgozó parasztok türelme azonban nem volt végtelen egyszer elfogyott. Ők is az apácához hasonlóan kezdtek gondol­kozni­ . Ami biztos, az biztos, az a tő, hogy itt legyen boldogságunk Azt pedig nagyon jól tudják, hogy ezért bizony mindennap­ munkájukkal kell megküzdeniük senki sem végzi el helyettük a munkát és aki nem dol­gozik, annak üres marad a gyomra. Azóta, ha a munka úgy kívánja, va­sárnap sem restellnek kimenni a ha­tárba dolgozni. Az apácát pedig meg­­gyűlölték már nem hisznek neki, el­fordulnak tőle. Élő bizonyság erre az is, hogy például az április 4-i ünne­pélyen soha nem látott nagy tömeg jelent meg, és ott voltak azok a dol­gozó parasztok is, akik eddig soha­sem szoktak eljárni a hason­ló nyil­vános megmozdulásokra. Szegény apácát tehát nagy fájdalom érte: szétszéledt a nyáj nem tud hol élős­­ködni. a 7 A sárszen­lőrinci népnevelők légió­­ agitációs módszere: a példamutatás A sárszentlőrinci dolgozó parasztok május 17-re fogadalmat tettek, hogy április 25-ig minden találattnyi föl­det megművelnek és bevetnek. En­nek a feladatnak sikeres megvalósí­tásáért 55 népnevelő indult harcba. Tizenöt házhoz osztottak be két nép­nevelőt akik rendszeresen járnak beszélgetni a község dolgozóival a választási harc győzelméért és a ve­­le kapcsolatos feladatok sikeres meg­valósításáért. A Népfrontbizottságok tagjainak és a népnevelőknek leg­jobb agitációs módszere az egyéni példamutatás. Töttősi János, Tezár Károly a Népfront-bizottság tagja; a községben elsőnek fejezték be a ku­korica, napraforgó, burgonya és más koratavaszi növények vetését, , és már teljesítették a féléves tej, és to­jásbeadási kötelezettségeiket. A község kukorica- és burgonya­­vetés; tervének teljesítéséből április 21-én már csak pár százalék volt vissza. Tej, tojás, baromfi beadás: tervük áprilisra eső részét a tojás kivételével 100 százalékon felül tel­jesítették, így a békeversenyben való helytállásukkal, eredményeikkel a vetésben a tavaszi munkákban és a begyűjtésben a paksi járás községei között folyó versenyben az első he­lyet foglalják el. M­ivé n­övede m­i jelen! dolgozó parasztságunk a napraforgó termesztése? A napraforgó termesztése népgaz­daságunknak, de a termelőknek is komoly jövedelmet jelent. Kormány­­zatunk messzemenő kedvezményben részesíti a napraforgó-termelőket. Az a termelő, aki napraforgóbeadási kö­telezettségét napraforgóban teljesítet­te, beadási kötelezettségén felüli nap­raforgó minden mázsája után 17 liter étolajat és 20 kilogramm darat kap ,az alapcseretelepen ellenérték nél­kül. Beadási kötelezettségre beadott napraforgó után 2 liter étolaj, 1 ki­logram szappan és 5­1 kilogram dara juttatásban részesül a termelő. A termelő kívánságára étolaj he­­l­yett szappan is kiadható. (Egy liter étolaj = 1 kilogram szappan.) A ter­melők az étolajat literenként 11 fo­rint, darát pedig mázsánként 65 fo­rintos áron kapják. Termelőszövetkezeti dolgozók dol­­gozó parasztok, sürgősen tegyetek eleget napraforgóvetési kötelezettsé­­geteknek, mert ezzel erősítitek négi gazdaságunkat, ezen keresztül a bér­­két és a szocializmust. Tolnamegyei Termény­forgalmi Vállalat timud! VÁLTS vmtímM&mr

Next