Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-26 / 98. szám
2 A paksi járás pártszervezetei, népnevelői nem építik eléggé a Népfront felhívására agitációjukat Április 12-én a Népfront felhívást intézett a magyar dolgozó néphez. Ez a felhívás tükrözi a párt vezette Népfront eddigi tetteit és világosam megmutatja a programját, a dól gőzök boldogsággal teli jövőjét. Tehát viká, például volt ugyan szó a felhívásról egy népnevelő értekezleten, Szt amint a párttitkár Kovács János elvtárs mondja, a község gazdasági és kulturális eredményeiről ,ennek alapján beszélnek a népnevelők. De ez csak csepp a tengerbe. Arról már nem tud semmi bővebbet Kovács elvtárs, hogy a népnevelők a gyakorlatban is felhasználják-e a Népfront felhívását, vagy csak ígéretet tettek erre. Vagyis nem ellenőrizte a népnevelők munkáját. Amint később kiderült, a népnevelők nem sokat tettek a felhívás felkészítették a népnevelőket az agitációra, ismerik a felhívást és fel is használják. Két propagandaszemináriumon pedig ,,Az ötéves terv" című anyagot ezzel összekapcsolva beszélték meg. Javítani valók azonban itt is bőven akadnak. A kendergyár párttitikára Bálint Károly elvtárs annyira lemaradt az eseményektől, mintha ezért versenyzett volna. Először azt mondta hogy „a felhívás gol, hogy a választási agitációnak erre kell felépülnie. A paksi járás tapasztalatai azt mutatják, hogy ott a pártszervezetek nem építenek eléggé erre a fellhívásra, nem használják fel kellően munkájukban, megismertetése érdekében, sőt még elemi tennivalót is elmulasztották. „Az újságárus megbetegedett és a dolgozó parasztok nem kaptáik meg azokat az újságokat, amelyek közük a felhívást' — mondotta Kovács János elvtárs. A falusi alapszervezetben pedig még azt a vezetőségi gyűlést is elhalasztották, amelyen a felhívással foglalkoztak volna. A gazdasági felelős szavai szerint azért kellett elhalasztani, mert a földművee a következet egy énekeztetet tartott, felhasználása nálunk úgy megy, mint a karikacsapás.' Később kiderült, hogy a párttitkár elutáns nem is ismeri és így végül bevallotta: „Őszintén szólva még nem olvastam.“ Mulasztását súlyosbítja, hogy az üzem dolgozói az újságokon, rádión keresztül ismerik a falhívást és a szöveg hatalmas plakáton ott függ, az irodaajtó előtt, így csak egy ember van az üzemben, aki nem ismeri a felhívást -és szégyenszemre az » párttitkár. A paksi járásbán, ha itit,ott vannak is példák a felhívás alkalmazására, egészében véve a pártszervezetek nem dolgozták fel kellően l agitációs munkájukhoz. A járási pártbizottság is súlyos hibát követett el. „Későn értesítettük a pártszervezeteket teendőikről — mondotta Varga elvtárs a járási pártbizottság titkára. — és azt sem ellenőriztük, hogy felhasználják-e a munkájukbanHogy mennyire nem foglalkozott elég nagy gonddal a felhívással a pártbizottság, mutatja, hogy sem Varga elvtárs, sem az ágit prop. titkár Szakai elvtárs nem ismerte, pontosan, hol mit tesznek a népnevelők a felhívás ismertetése, feldolgozása érdekében. A felhívás után néhány nap múlva a járási pártbizottság atotívaértekezletet hívott össze. Ezeknek az aktíváknak az értekezlet után azonnal ki kellett menniük a községibe. Közülük többen azonban nem hajtották végre becsületesen a megbízatásokat. Stern Imre elvtárs például fel sem ment a községbe. Kosztovszki Béla elvtárs sem készítette elő a kajdacsi párttitkárt a népnevelő értekezletre. A Dunaszentgyörgyön járt járási kiküldött elvtársak sem végeztek megfelelő munkát: nem segítették kielégítően, hogy a Népfront felhívása a népnevelő munka alapjává váljon. Dunaszentgyörgyön Dunaföldváron Népnevelőink munkájához 1941-ben több földbirtokos s munkaadó panasszal fordult a Földművelésügyi Minisztériumhoz: „Némelyik gazda a megállapított munka, bérnél többet fizet a munkásoknak, hogy magához csalogassa őket“. (Ebben az időben a munkások jórésze a hadseregben szolgált és ezért helyenként munkáshiány volt.) A „magasabb“ bér nem jelentett ugyan lényeges különbözetet, mert az sem volt elég a létminimum biztosításához, de a tőkések a bérek emelésének még a csíráit sem tűrték. A Földművelésügyi Minisztérium jogosnak találta a tőkések panaszát, hogy a földbirtokosok jövedelmét csökkenti, ha a munkások több bért kapnak. Ezen nincs különösebb csodálkoznivaló, mert a minisztériumot sőt tovább menve az egész államot a földbirtokosok, tőkések képviselői irányították. Így született meg a Földművelésügyi Minisztérium rendelete: „Utasítom a hatóságokat és a magyar királyi munkaügyi felügyelőt, hogy a minimális munkabérek betartását ellenőrizze és feltétlenül hasson oda, hogy a kirágási esetek példás szigorral megordJtassanak. Felhívom a figyelmet, hogy aki a rendes munkabérért nem hajlandó dolgozni, honvédelmi munkakötelezettségként is kirendelhető szükség esetén.“ A munkások tehát kötelesek voltak a ,,rendes“ munkabérért dolgozni, ami naponta 1—2 pengő volt a mezőgazdaságban. Azaz kötelesek voltak a filléres éhbérért dolgozni, mert egyébként katonailag is kirendelhették őket munkára. 1904. Dr. Tordai Béla paksi ügyvéd utasította cselédjét, Halász Annát, hogy szállítsa haza az állllomásról a három láda almát. Halász Anna haza is cipelt egy ládával, de az olyan nehéz volt, hogy majd belesziakadt. A másik két láda hazaszállítását már megtagadta: „Hiába, rám bírom, ha megszakadok akkor sem“ — mondotta gazdájának. Dr. Torjai ügyvéd úr erre azzal válaszolt, hogy elbocsátotta cselédjét és nem fizette ki munkabérét. Nlála az Anna bánatában, fűhöz-fához szaladgált segítségért. Érezte, hogy neki van igaza és nem az ügyvédnek, ezért panaszt emelt a Budapesti Közigazgatási Bíróságnál. A bíróság azonban így határozott: ,,Dr. Tordai ügyvéd úr jogosan járt el, amikor elbocsátotta cselédjét és megtagadta tőle járandósága kifizetését, mert nevezett Halász Anna megtagadta gazdájának az engedelmeséget ‘le A múlt nemcsak a dolgozók emlékeiben maradt fenn, hanem az okiratok is letagadhatatiltainul megörökítették az utókor számára. Az egyik ilyen hivatalos papír beszámol arról, hogy 1944-ben a faddi Bartal Aurél földbirtokos elbocsátotta egyik cselédjét, Pajtás Józsefet, mert hosszabb idő óta fekvő beteg volt. Pajtás József az adott határidőre nem tudott kiköltözni a lakásból és ezért Bartal csendőrséggel lakoltatta ki a védtelen családot. 33: rit Horthy-korszakban munkanélküli volt, ma a mözsi gépállomás egyik legjobb dolgozója Vig Antal 1935. telén több mint száz mözsi család beadvánnyal fordult Tolna megye alispánjához, s kérte, hogy a közeli útépítésnél a kötözést ne géppel végezzék, mert ők is elvégzik annyiért, mint a gép, hisz sehol sem tudnak munkához jutni. A mözsiek hetekig vártak a válaszra ami azonban egyre késett.Tolna megye alispánja nem foglalkozott a munkanélküliek ügyével. Azóta több mint 15 esztendő telt el, amikor az idén megjelent a Népfront választási felhívása, Vig Antalnak, aki annak idején szintén a kérvény aláírói között szerepelt, elsősorban az a mondat ütötte meg a fülét: "Vállaltuk, hogy megszüntetjük a munkanélküliséget. Magyarországon a munkanélküliség örökre a múlté." Víg Antal ma a mözsi Úttörő tsz tagja, s a gépállomáson, mint traktoros dolgozik. A hajdani munkanélküli a legjobb dolgozók egyike: eddig 280 normál holdat munkált meg, s egyedül márciusban 228 munkaegységet szerzett, amiért a gépállomás munkaegységenként 8 forintot fizet ki neki, a termelőszövetkezettől pedig az évvégi elszámoláskor a rendes részesedést is Plavig Antal saját életén tapasztalja, hogy mit kapott a 3 és az 5 éves tervtől s most amikor választásra készül az ország különösen sokat gondol arra, hogy 15 valahány éve munka néllkül nyomorgott, sok társával együtt Mözsön. Amikor a népnevelő társaival felkeresi a dolgozó parasztokat, szívesen beszél a muriról, de sokkal szívesebbem beszél megváltozott életéről. Nemcs Al ikti ■ ,Ar» hiába fordultak az alispánhoz, hanem azt is, hogy a választásokra 38 társával együtt fogadalmat tett: április 10. és május 17. között munkatársával, Szőke Imrével 150 normálloildon végzi el a növényápolást, NAPLÓ E cím mögött nem valami kosárlabda, vagy vizipótló mérkőzés eredménye rejlik, hanem egy kis tolnamegyei falunak, Závodnak egy szociográfiai adata. A 33 azt jelenti, hogy ma Závodon 33 dolgozónak van rádiója, míg a múltban mindössze csak kettőnek volt. Persze nem a dolgozóknál, hanem a község urainál volt található a két rádió. Milyen nagy utat is kellett megtenni, milyen változásnak is kellett bekövetkeznie, hogy ez az arány így megváltozzon. Mi mindent is tükröz vissza ez a két szám. Az első jólétet, felemelkedést, kultúrát, a második kisemmizést, elesettedet, nyomon. És ha hozzávesszük még azt is, hogy a 33 rádión kívül mit kapott még Závod község a 3 éves tervben és még milyen távlat áll az ötéves terv végéig, akkor szinte a 33 rádió semmitmondóvá válik és elveszti a jelentőségét. A község új iskola, kapott, A faluban kigyulladt a fény. Kultúrotthonnal és népkönyvtárrá gazdagodott. Orvosi rendelőt kapott. Ezt mind már a hároméves tervben kapta a község. A ötéves tervben napköziotthont, iskolarádiót, autóbuszjáratot, bekötőutat kapott, illetve kap a község. De nemcsak kulturális, hanem gazdasági téren, politikai vonalon is nagyot fejlődött Závod. 140-en vannak már, akik a parasztság felemelkedésének egyetlen útját, a nagyüzemi gazdálkodást választották. A község élén dolgozó parasztok álltnak. Rajos Zsigmond tanácselnök és a község ügyeit olyanok intézik, mint Fillér Miklós, Hunyadi József, Madoriczki József dolgozó parasztok, tsz-es tagok, akik az állandó bizottságok elnökei. Ezek a dolgozók a minisztertanács rendeleteinek végrehajtásáért képviselik a dolgozó nép érdekeit, s az ő irányító munkájuk nyomán fejlődik a község. Farkas József adadnagy bevonulása előtt juhász volt. László Aladár alhadnagy dolgozó paraszt volt. Ma mindketten néphadseregünk tisztjei .A községben működő tszcs jóformán semmivel sem indult, főleg földnélküli zsellérekből alakult. Ma már ’ 120 szarvasmarha, 30 ló, 160 sertés és 300 baromfit tud ■nak maguknak a tszcs dolgozói. A községben négyen vannak ipari tanulók, egy vásári iskolai tanuló van. A závodi tánccsoport már két ízben lett járási első, ami a Závodon folyó kultúrmunika előnyös voltát jelenti. Závod község ,s elindult a fejlődés útján. Egyre közelebb kerül a városhoz, ennek látható jelei éppen az imént felsorolt kultúrvívmány, gazdasági fejlődés állomásai, melyek olyannyira jellemzői ma majdnem minden kis falunak. 1. F. " 1953 ÁPRILIS 2« A Magyar Függetlenségi Hépfont választási gyűlései április 26-án délelőtt VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Dombóvár. Előadó: Vass Istvánná, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. VÁLASZTÁSI GYŰLÉSEK Döbrököz. Előadó: Király László elvtárs, MDP megyei titkár. Bátaszék. Előadó: Somi Benjamin és Hosnyánszky János. Nagydorog. Előadó: Orbán János és Sebestyén István. Kötesd. Előadó: Bacsa József és Mónus István. Kakasd. Előadó: Vígh Dezső és Bogos Domokos. Nagyszokoly. Előadó: Pataky Ferenc és Péti János. Választási előkészületek 1935-ben Griezmann megyei rendőrkapitány füléhez illeszti a telefonkagylót. Tárcsáz, Perczel* Béla alispánt kéri, örömittas hangon kiabál a telefonba: — Kérlek szépen most már biztos vagyok a győzelmünkben. Az erő a mi oldalunkon van... Hogy miből gondolom?... Az előbb kaptam meg a Honvédelmi Minisztérium választási rendelkezését... Természetes, hogy felolvasom... „A közelgő választásokra való tekintettel a következőket rendelem: A vegyes dandárparancsnokságok készüljenek fel arra, hogy az esetleg szükségessé váló kar kajaknak kirendelése a legrövidebb idő alatt végre legyenek hajthatók. E célból rendeljék el minden vegyes karhatalmi alkalm másra tekintetbe jövő alakulatnál a karhatalmi szolgálat ellátását... győződjenek meg a felkészültség fokáról.*" Én természetesen azonnal hozzáfogok végrehajtásához, s ha valahol fegyveres erőből hiányt észlelsz, azonnal szólj, majd intézkedünk. * Az alispán, Porczel Béla számára mindennél megnyugtatóbb volt ez a telefonbeszélgetés. Most már ő is elkönyvelte a Nemzeti Egység Párt végső győzelmét. Nehogy váratlan meglepetés érje, azért hozzáfogott még egy biztosíték megteremtéséhez. Kérvényt küldött a belügyminiszterhez: „Szükséges, hogy a Nemzeti Egység Párt szavazói az ellenzéki pártok részéről megnyilvánuló demagógiai által túlfűtött hangulatban kellő védelemben részesüljenek. Ezért kérem, hogy a szekszárdi csendőriskola csapatait kivezényelhessük Szekszárd területére, a Nemzeti Egység Párt védelmére."* Az engedély három nap múlva megérkezett. Néhány héttel a választások előtt egyik reggel Perese, alispán szokatlanul korán ment hivatalába. Az éjszaka, beérkezett választási jelentéseket kellett elintéznie. Amíg végigfut a sorokon úgy komorul e tekintete. Homlokára ráncok sorakoznak, e néhány perc múlva még a verejték is kiveri. Riadtan kapja a telefonkagylót és felcsengeti titkárát:—Azonnal felhívni a főszolgabírókat — adja ki az utasítást. Néhány perc múlva már cseng a telefon: — Alázatos tisztelettel méltóságos uram — jelentkezik Bonyhádi és a járás főszolgabírója. — Hát mind mit csinálnak a csendőreid — kiabált a titkár. Itt vannak a jelentősök és mind arról szól, hogy az ellenzékiek tovább szélesítik agitációjukat és már feltűnően nagy tömeg elfordult tőlünk ... Hogy kevés a munkában álló csendőr száma? Majd segítünk ezen. És Perczel Béla alispán segített... — Legyen szíves írja — szól titkárnőjének. — „Nagyméltóságú Werth Henrik altábornagy, magyar királyi IV. pécsi vegyesdandár parancsnokának. A Bonyhádira kirendelt 1. gyalogezred egy géppuskás szakasza mellett Gyünk, Bátaszék, * Dunaföldvár, Paks, Magyarkeszi községekbe még 1—1 puskás szakaszt kérek a rend fenntartása érdekében.“ A kért fegyveres erők másnap megérkeztek a helyszínre. ” Ez sem használt. A választási vihar tovább erősödött. Az egymással versenyző közel 20 párt vad bajszát indított a választók megnyeréséért, ígérték fűt-fát, mindent amit szem-száj megkívánhat. „A mi pártunk programja ezt is magában foglalja“ — hangzott a választási ügynökök torkából, miközben a többi pártokat a legdrasztikusabb kifejezésekkel illették. Az alispán már szinte őrjöngött dühében. ,,Mi lesz, ha elbukik a Nemzeti Egység Párt?" A telefonok állandóan zörögtek szobájában. Jelentették, hogy a pártok közül, melyik ígér többet programjában, mint a Nemzeti Egységpárt. A választ, az utasításokat végül már gépemberként adta: „Nem baj. Uraim gondoskodjanak arról, hogy a mi programunk ígérjem többet és i a választó polgárokat úgy vendégeljék meg, ahogyan egy párt sem. Én pedig majd gondoskodok ismét egy kis „egyéb segítségről.“ * Ismét levelet írt. Cím: Belügyminiszter. ,,A választási agitáció oly méreteket öltött, hogy a rend fenntartása, a választás zavartalan lefolyása csak a legkörültekintőbb intézkedésekkel biztosítható. Ezért kérem, hogy a csendőrség számát 237 főről 464 főre emeljük. A levél végén kézírással megjegyezte: „A választási eljárás sima lefolyásáért csak az esetben vállalok felelősséget", vagyis a Nemzeti Egységpárt győzelméért, csak akkor kezeskedik Perczel Béla, ha megduplázzák a csendőrség létszámát. 10 Futár érkezik Bonyhádiról. ,,A kerületben csak úgy biztosítható a Nemzeti Egység Párt győzelme, ha megerősítik a fegyveres alakulatokat, mert a választási izgalom olyan nagy méreteket öltött.“ Perczel Béla alispán 800 felfegyverzett katona azonnali kirendelését kéri a pécsi dandártól a bonyhádi választókerületbe. A katonaság rövid időn belül megérkezik és munkához lát ...* Március 27. — Megnyugtató jelentések érkeznek az alispánhoz: „Durch katonáink, csendőreink rendőreink kitettek magukért. Már sikerült a tömeg nagy részét magunk mellé állítani. Köszönjük az alispán úr segítségét.“ Perczel Béla alispán, a Nemzeti Egység Párt megyei képviselője ezen az estén örömmámorban úszva mondta otthon feleségének: — Készülődj fel, megyünk a kaszinóba. Ma éjszaka mulatunk. Egy kis társaságot hívtam össze. Ünnepelünk... Áldomást iszunk.... — De hiszen még nincs vége a választásoknak. Nem dőlt el, ki lesz a győztes? Vagy előre iszunk a medve bőrére? — Ók kérlek, hogy Lehetsz ilyen naiv? Hiszen már biztosítottuk, hogy a választópolgárok szabadon válasszanak, ránk adják szavazataikat.. A választáson valóban „győzött“ a Nemzeti Egység Párt. Mint ahogy a győzelem előkészületeit megörökítették a fennmaradt írások, ugyanúgy a választás utáni napok, hetek eseményeit sem mosta el az idő. A sok közül jellemző a következő történet: A kézbesítő hivatalos papírt nyújt át Horváth István pak«i kisbirtokosnak. „Értesítjük, hogy a fenti címtől a múli nappal megvontuk szavazati jogát, mert tudomást szereztünk arról, hogy nem szavazott a Nemzeti Egység Pártra.*' — És most már ezért nem tesz szavazati jogom?... De hiszen azt mondták, hogy mindenki szabadon választhat. — Psszt — intette csendre a kézbesítő. — Nem ismeri az új rendet? Válogassa meg szavait. Én csak jót, akarok magának. Annak pedig örüljön hogy ennyivel megúszta.