Tolnai Napló, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

2 A paksi járás pártszervezetei, népnevelői nem építik eléggé a Népfront felhívására agitációjukat Április 12-én a Népfront felhívást intézett a magyar dolgozó néphez. Ez a felhívás tükrözi a párt vezette Nép­front eddigi tetteit és világosam meg­mutatja a programját, a dól gőzök boldogsággal teli jövőjét. Tehát vik­á, például volt ugyan szó a felhívásról egy népnevelő értekezleten, Szt amint a párttitkár Kovács János elv­­társ mondja, a község gazdasági és kulturális eredményeiről ,ennek alap­ján beszélnek a népnevelők. De ez csak csepp a tengerbe. Arról már nem tud semmi bővebbet Kovács elvtárs, hogy a népnevelők a gyakorlatban is fel­használ­ják-e a Népfront felhívását, vagy csak ígéretet tettek erre. Vagyis nem ellenőrizte a népnevelők mun­káját. Amint később kiderült, a nép­­nevelők nem sokat tettek a felhí­v­ás felkészítették a népnevelőket az agi­­tációra, ismerik a felhívást és fel is használják. Két propagandaszeminá­­riumon pedig ,,Az ötéves terv" című anyagot ezzel összekapcsolva beszél­­té­k meg. Javítani valók azonban itt is bőven akadnak. A kendergyár párttitikára Bálint Károly elvtárs annyira lemaradt az eseményektől, mintha ezért versenyzett volna. Elő­ször azt mondta hogy „a felhívás gol, hogy a választási agitációnak erre kell felépülnie. A paksi járás tapasztalatai azt mutatják, hogy ott a pártszervezetek nem építenek eléggé erre a fell­hívás­­ra, nem használják fel­­ kellően mun­kájukban, megismertetése érdekében, sőt még elemi tennivalót is elmulasztották. „Az újságárus megbetegedett és a dol­gozó parasztok nem kaptáik meg azo­kat az újságokat, amelyek közük a felhívást­' — mondotta Kovács János elvtárs. A falusi alapszervezetben pedig még azt a vezetőségi gyűlést is el­­ha­lasz­tot­ták­, amelyen a felhívással foglalkoztak volna­. A gazdasági fe­lelős szavai szerint azért kellett el­halasztani, mert a földművee a követ­­kezet egy énekeztetet tartott, felhasználása nálunk úgy megy, mint a karikacsapás.'­ Később kiderült, hogy a párttitkár elutáns nem is is­meri és így végül bevallotta: „Őszin­tén szólva még nem olvastam.“ Mu­lasztását súlyosbítja, hogy az üzem dolgozói az újságokon, rádión keresz­tül ismerik a falhívást és a szöveg hatalmas plakáton ott függ, az iroda­­ajtó előtt, így csak egy ember van az üzemben, aki nem ismeri a fel­hívást -és szégyenszemre az »­ párt­­titkár. A paksi járásb­án, ha itit,ott vannak is példák a felhívás alkalmazására, egészében véve a pártszervezetek nem dolgozták fel kellően l agitációs munkájukhoz. A járási pártbizottság is súl­yos hibát követett el. „Későn értesítettük a pártszervezeteket teen­dőikről — mondotta Varga elvtárs a járási pártbizottság titkára. — és azt sem ellenőriztük, hogy felhasz­nálják-e a munkájukbanHogy mennyire nem foglalkozott elég nagy gonddal a felhívással a pártbizottság, mutatja, hogy sem Varga elvtárs, sem az ágit prop. titkár Szak­ai elv­­társ nem ismerte, pontosa­n, hol mit tesznek a népnevelők a felhívás is­mertetése, feldolgozása érdekében. A felhívás után néhány nap múlva a járási pártbizottság atotívaértekez­­letet hívott össze. Ezeknek az aktí­váknak az értekezlet után azonnal ki kellett menniük a községibe. Közülük többen azonban nem hajtották végre becsületesen a megbízatásokat. Stern Imre elv­társ például fel sem ment a községbe. Kosztovszki Béla elvtárs sem készítette elő a kajdacsi párt­­titkárt a népnevelő értekezletre. A Dun­aszen­tgyörgy­ön járt járási kikül­­döt­t elvtársak sem végeztek megfe­lelő munkát: nem segítették kielégí­tően, hogy a Népfront felhívása a népnevelő munka alapjává váljon. Dun­aszen­tgyörgyön Dunaföldváron Népnevelőink munkájához 1941-ben több földbirtokos s mun­kaadó panasszal fordult a Földmű­velésügyi Minisztériumhoz: „Néme­lyik gazda a megállapított munka, bérnél többet fizet a munkásoknak, hogy magához csalogassa őket“. (Eb­ben az időben a munkások jórésze a hadseregben szolgált­­ és ezért hel­yen­­ként mun­káshiány volt.) A „maga­sabb“ bér nem jelentett ugyan lénye­ges különbözetet, mert az sem volt elég a létminimum biztosításához, de a tőkések a bérek emelésének még a csíráit sem tűrték. A Földművelésügyi Minisztérium jogosnak találta a tőkések panaszát, hogy a földbirtokosok jövedelmét csökkenti, ha a munkások több bért kapnak. Ezen nincs különösebb cso­­dál­kozniva­ló, mert a minisztériumot sőt tovább menve az egész államot a földbirtokosok, tőkések képviselői irányították. Így született me­g a Földművelésügyi Minisztérium r­en­­delete: „Utasítom a hatóság­okat és a ma­gyar királyi munkaügyi felügyelőt, hogy a minimális munkabérek betar­tását ellenőrizze és feltétlenül hasson oda, hogy a kirágási esetek példás szigorral meg­ordJtassanak. Felhívom a figyelmet, hogy aki a rendes mun­kabérért nem hajlandó dolgozni, h­on­­védelmi munkakötelezettségként is kirendelhető szükség esetén.“ A munkások tehát kötelesek vol­tak a ,,rendes“ munkabérért dolgoz­ni, ami naponta 1—2 pengő volt a mezőgazdaságban. Azaz kötelesek volta­k a filléres éhbérért dolgozni, mert egyébként katonailag is kiren­delhették őket munkára. 1904. Dr. Tordai Béla paksi ügy­véd utasította cselédjét, Halász An­­nát, hogy szállítsa haza az állllomás­­ró­l a három láda almát. Halász Anna haza is cipelt egy ládával, de az olyan nehéz volt, hogy majd beleszia­­k­adt. A másik két láda hazaszállí­tását már megtagadta: „Hiába, rám bíro­m, ha megszakadok akkor sem“ — mondotta gazdájának. Dr. Torjai ügyvéd úr erre azzal válaszolt, hogy elbocsátotta cselédjét és nem fizette ki munkabérét. Nlála az Anna bánatában, fűhöz-fá­hoz szaladgált segítségért. Érezte, hogy neki van igaza és nem az ügy­védnek, ezért panaszt emelt a Buda­pesti Közigazgatási Bíróságnál. A bíróság azonban így határozott: ,,Dr. Tordai ügyvéd úr jogosan járt el, amikor elbocsátotta cselédjét és meg­tagadta tőle járandósága kifizetését, mert nevezett Halász Anna megta­gadta gazdájának az engedelmesé­­get ‘le A múlt nemcsak a dolgozók emlé­keiben maradt fenn, hanem az okira­tok is letagadhatatiltainul megörökítet­ték az utókor számára. Az egyik ilyen hivatalos papír beszámol arról, hogy 1944-ben a faddi Bartal Aurél földbirtokos elbocsátotta egyik cse­lédjét, Pajtás Józsefet, mert hosszabb idő óta fekvő beteg volt. Pajtás Jó­zsef az adott­­ határidőre nem tudott kiköltözni a lakásból és ezért Bartal csendőrséggel lakoltatta ki a védte­len családot. 33: rit Horthy-korszakban munkanélküli volt, ma a mözsi gépállomás egyik legjobb dolgozója Vig Antal 1935. telén több mint száz mözsi család beadvánnyal fordult Tolna megye alispánjához, s kérte, hogy a közeli útépítésnél a kötözést ne gép­pel végezzék, mert ők is elvégzik annyiért, mint a gép, hisz sehol sem tudnak munkához jutni. A mözsiek hetekig vártak a válaszra ami azonban egyre késett.Tolna megye alispánja nem foglalkozott a m­un­kanélkü­liek ügyével. Azóta több mint 15 esztendő telt el,­­ amikor az idén megjelent a Népfront választási felhívása, Vig Antalnak, aki annak idején szintén a kérvény aláírói között szerepelt, elsősorban az a mondat ütötte meg a fülét: "Vállaltuk, hogy megszüntetjük a munkanélküliséget. Magyarorszá­gon a munkanélküliség örökre a múlté." Víg Antal ma a mözsi Úttörő tsz tagja, s a gépállomáson, mint trak­toros dolgozik. A hajdani munkanélküli a legjobb dolgozók egyike: eddig 280 normál holdat munkált meg, s egyedül márciusban 228 munkaegységet szerzett, amiért a gépállomás munkaegységenként 8 forintot fizet ki neki, a termelőszövetkezettől pedig az évvégi elszámoláskor a rendes részese­dést is P­la­vig Antal saját életén tapasztalja, hogy mit kapott a 3 és az 5 éves tervtől s most amikor választásra készül az ország különösen sokat gon­dol arra, hogy 1­5 valahány éve munka néllkül nyomorgott, sok társával együtt Mözsön. Amikor a népnevelő társaival felkeresi a dolgozó parasz­tokat, szívesen beszél a muriról, de sokkal szívesebbem beszél megváltozott életéről. Nemcs A­l ikt­i ■ ,Ar» hiába fordultak az alispánhoz, hanem azt is, hogy a választásokra 38 társával együtt foga­dalmat tett: április 10. és május 17. között munkatársával, Szőke Imrével 150 normáll­oildon végzi el a növényápolást, NAPLÓ E cím mögött nem valami kosár­labda, vagy vizipótló mérkőzés ered­ménye rejlik, hanem egy kis tolna­­megyei falunak, Závodnak egy szo­ciográfiai adata. A 33 azt jelenti, hogy ma Závodon 33 dolgozónak van rádiója, m­íg a múltban mindössze csak kettőnek volt. Persze nem a dolgozóknál, hanem a köz­ség urainál volt található a két rá­dió. Milyen nagy utat is kellett meg­tenni, milyen változásnak is kellett bekövetkeznie, hogy ez az arány így megváltozzon. Mi mindent is tükröz vissza ez a két szám. Az első jólétet, felemelkedést, kultúrát, a második kisemmizést, elesettedet, nyomon. És ha hozzávesszük még azt is, hogy a 33 rádión kívül mit kapott még Zá­vod község a 3 éves tervben és még milyen távlat áll az ötéves terv vé­géig, akkor szinte a 33 rádió sem­mitmondóvá válik és elveszti a je­­lentőségét. A község új iskola, ka­pott, A faluban kigyulladt a fény. Kultúrotthonna­l és népkönyvtárrá­ gazdagodott. Orvosi rendelőt kapott. Ezt mind már a hároméves tervben kapta a község. A ötéves tervben nap­köziotthont, iskolarádiót, autóbuszjá­ratot, bekötőutat kapott, illetve kap a község. De nemcsak kulturális, hanem gaz­dasági téren, politikai vonalon is na­gyot fejlődött Závod. 140-en vannak már, akik a parasztság felemelkedé­sének egyetlen útját, a nagyüzemi gazdálkodást választották. A község élén dolgozó parasztok álltnak. Rajos Zsigmond tanácselnök és a község ügyeit olyanok intézik, mint Fillér Miklós, Hunyadi József, Madoriczki József dolgozó parasztok, tsz-es ta­gok, akik az állandó­ bizottságok elnö­kei. Ezek a dolgozók a miniszterta­nács rendeleteinek végrehajtásáért képviselik a dolgozó nép érdekeit, s az ő irányító munkájuk nyomán fej­lődik a község. Farkas József adad­­nagy bevonulása előtt juhász volt. László Aladár alhadnagy dolgozó pa­raszt volt. Ma mindketten néphadse­regünk tisztjei .A községben műkö­dő tszcs jóformán semmivel sem in­dult, főleg földnélküli zsellérekből alakult. Ma már ’ 120 szarvasmarha, 30 ló, 160 sertés és 300 baromfit tud­ ■na­k maguknak a tszcs dolgozói. A községben négyen vannak ipari ta­nulók, egy vásári is­kolai tanuló van. A závodi tánccsoport már két ízben lett járási első, ami a Závodon folyó kultúrmunika előnyös voltát jelenti. Závod község ,­s elindult a fejlődés útján. Egyre közelebb kerül a város­hoz, ennek látható jelei éppen a­z imént felsorolt kultúrvívmány, gazda­sági fejlődés állomásai, melyek oly­annyira jellemzői ma majdnem min­den kis falunak. 1. F. " 1953 ÁPRILIS 2« A Magyar Függetlenségi Hépf­ont választási gyűlései április 26-án délelőtt VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Dombóvár. Előadó: Vass Istvánná, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. VÁLASZTÁSI GYŰLÉSEK Döbrököz. Előadó: Király László elvtárs, MDP megyei titkár. Bátaszék. Előadó: Somi Benjam­i­n és Hosnyánszky János. Nagydorog. Előadó: Orbán János és Sebestyén István. Kötesd. Előadó: Bacsa József és Mónus István. Kakasd. Előadó: Vígh Dezső és Bogos Domokos. Nagyszokoly. Előadó: Pataky Ferenc és Péti János. Választási előkészületek 1935-ben Griezmann megyei rendőrkapitány füléhez illeszti a telefonkagylót. Tárcsáz, Perczel* Béla alispánt kéri, örömittas hangon kiabál a telefonba: — Kérlek szépen most már biztos vagyok a győzelmünkben. Az erő a mi oldalunkon van... Hogy miből gondolom?... Az előbb kaptam meg a Honvédelmi Minisztérium választási rendelkezését... Természetes, hogy fel­olvasom... „A közelgő választásokra való tekintettel a következőket­­ ren­delem: A vegyes dandárparancsnokságok készüljenek fel arra, hogy az esetleg szükségessé váló kar kajaknak kirendelése a legrövidebb idő alatt végre legyenek hajthatók. E célból rendeljék el­ minden vegyes karhatal­mi alkalm másra tekintetbe jövő alakulatnál a karhatalmi szolgálat ellá­tását... győződjenek meg a felkészültség fokáról.*" Én természetesen azon­nal hozzáfogok végrehajtásához, s ha valahol fegyveres erőből hiányt ész­lelsz, azonnal szólj, majd intézkedünk. * Az alispán, Porczel Béla számára mindennél megnyugtatóbb volt ez a telefonbeszélgetés. Most már ő is elkönyvelte a Nemzeti Egység Párt vég­ső győzelmét. Nehogy váratlan meglepetés érje, azért hozzáfogott még egy biztosíték megteremtéséhez. Kérvényt küldött a belügyminiszterhez: „Szükséges, hogy a Nemzeti Egység Párt szavazói az ellenzéki pártok ré­széről megnyilvánuló demagógiai által túlfűtött hangulatban kellő véde­lemben részesüljenek. Ezért kérem, hogy a szekszárdi csendőriskola csa­patait kivezényelhessük Szekszárd területére, a Nemzeti Egység Párt vé­delmére."* Az engedély három nap múlva megérkezett. Néhány héttel a választások előtt egyik reggel Perese, alispán szo­katlanul korán ment hivatalába. Az éjszaka, beérkezett választási jelen­téseket kellett elintéznie. A­míg végigfut a sorokon úgy komorul e­ tekin­tete. Homlokára ráncok sorakoznak, e néhány perc múlva még a verejték is kiveri. Riadtan kapja a telefonkagylót és­­ felcsengeti titkárát:—Azon­­na­l felhívni a főszolgabírókat — adja ki az utasítást. Néhány perc múlva már cseng a telefon: — Alázatos tisztelettel méltóságos uram — jelent­kezik Bonyhádi és a járás főszolgabírója. — Hát mind mit csinálnak a csendőreid — kiabált a titkár. Itt vannak a jelentősök és mind arról szól, hogy az ellenzékiek tovább szélesítik agi­­tációjuk­at és már feltűnően nagy tömeg elfordult tőlünk ... Hogy kevés a munkában álló csendőr száma? Majd segítünk ezen. És Perczel Béla alispán segített... — Legyen szíves írja — szól­­ titkárnőjének. — „Nagyméltóságú Werth Henrik altábornagy, magyar királyi IV. pécsi vegyesdandár parancs­nok­ának. A Bonyhádira kirendelt 1. gyalogezred egy géppuskás szakasza mellett Gyünk, Bátaszék, * Dunaföldvár, Paks, Magyarkeszi községekbe még 1—1 puskás szakaszt kérek a rend fenntartása­ érdekében.“ A kért fegyveres erők másnap megérkeztek a helyszínre. ” Ez sem használt. A választási vihar tovább erősödött. Az egymással versenyző közel 20 párt vad bajszát indított a választók megnyeréséért, ígérték fűt-fát­, mindent amit szem-száj megkívánhat. „A mi pártunk prog­ramja ezt is magában foglalja“ — hangzott a választási ügynökök tor­kából, miközben a többi pártokat a legdrasztikusabb kifejezésekkel illet­­ték. Az alispán már szinte őrjöngött dühében. ,,Mi lesz, ha elbukik a Nem­zeti Egység Párt?" A telefonok állandóan zörögtek szobájában. Jelentet­ték, hogy a pártok közül, melyik ígér többet programjában, mint a Nem­zeti Egységpárt. A választ, az utasításokat végül már gépemberként adta: „Nem baj. Uraim gondoskodjanak arról, hogy a mi programunk ígérjem többet és i a választó polgár­okat úgy vendégeljék m­eg, ahogyan egy párt sem. Én pedig majd gondoskodok ismét egy kis „egyéb segítségről.“ * Ismét levelet írt­. Cím: Belügyminiszter. ,,A választási agitáció oly méreteket öltött, hogy a rend fenntartása, a választás zavartalan lefolyása csak a legkörültekintőbb intézkedésekkel biztosítható. Ezért kérem, hogy a csendőrség számát 237 főről 464 főre emeljük. A­­ levél végén kézírással megjegyezte: „A választási eljárás sima lefolyásáért csak az esetben vál­lalok felelősséget", vagyis a Nemzeti Egységpárt győzelméért, csak akkor kezeskedik Perczel Béla, ha megduplázzák a csendőrség létszámát. 10 Futár érkezik Bonyhádiról. ,,A kerületben csak úgy biztosítható a Nemzeti Egység Párt győzelme, ha megerősítik a fegyveres alakulatokat, mert a választási izgalom olyan nagy méreteket öltött.“ Perczel Béla al­ispán 800 felfegyverzett katona azonnali kirendelését kéri a pécsi dandár­tól a bonyhádi választókerületbe. A katonaság rövid időn belül meg­érkezik és munkához lát ...* Március 27. — Megnyugtató jelentések érkeznek az alispánhoz: „Durch katonáink, csendőreink rendőreink kitettek magukért. Már sikerült a tömeg nagy ré­szét magunk mel­lé állítani. Köszönjük az alispán úr segítségét.“ Perczel Béla alispán, a Nemzeti Egység Párt megyei képviselője ezen az estén örömmámorban úszva mondta otthon feleségén­ek: — Készülődj fel, megyünk a kaszinóba. Ma éjszaka mulatunk. Egy kis társaságot hívtam össze. Ünnepelünk... Áldomást iszunk.... — De hiszen még nincs vége a választásoknak. Nem dőlt el, ki lesz a győztes? Vagy előre iszunk a medve bőrére? — Ók kérlek, hogy Lehetsz ilyen naiv? Hiszen már biztosítottuk, hogy a választópolgárok szabadon válasszanak, ránk adják szavazataikat.. A választáson valóban „győzött“ a Nemzeti Egység Párt. Mint ahogy a győzelem előkészületeit megörökítették a fennmaradt írások, ugyanúgy a választás utáni napok, hetek eseményeit sem mosta el az idő. A sok közül jellemző a következő történet: A kézbesítő hivatalos papírt nyújt át Horváth István pak«i kisbir­tokosnak. „Értesítjük, hogy a fenti címtől a múli nappal megvontuk sza­vazati jogát, mert tudomást szereztünk arról, hogy nem szavazott a Nem­zeti Egység Pártra.*' — És most már ezért nem tesz szavazati jogom?... De­ hiszen azt mondták,­ hogy mindenki szabadon választhat. — Psszt — intette csendre a kézbesítő. — Nem ismeri az új rendet? Válogassa meg szavait. Én csa­k jót, akarok magának. Annak pedig örül­jön hogy ennyivel megúszta.

Next