Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-10 / 108. szám

TOLNAI RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS ÉS DOBI ISTVÁN ELV­TÁRS BESZÉL A BUDAPESTI VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉSEN A Magyar Függetlenségi Népfront május 10-én, vasár­nap délelőtt tíz­ órái kezdettel Budapesten, a Kossuth­ Lajos­ téren választási nagygyűlést rendez. A nagygyű­lésen Rákosi Mátyás első Magrar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökt, a M­­agyar Dolgozók Pártja főtitkára mond beszédg EPFozólal Dobi Istv­án elvtárs. Rákosi Mátyás elvtárs dcséír­ét a Magyar Rádió május 10-én, vasárnap este 8 órakor a Kossuth_adón közvetíti. A beszéd közvetítését a Magyar Rádió 11-én, hétfőn este nyolc órakor a Kossuth-adón megismétli. AZ M­DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM ARA oll FILLÉR VASÁRNAP, 1953 MÁJUS 10 A VÁLASZTÁSI BÉKEVERSEIM HÍREI „Mi is azért dolgozunk, hogy minél előbb elérjük a népfront célkitűzéseit. . — írja levelezőnk a Simontornyai Bőrgyárból A választás a békeverseny Üzemek­ben, vállalatoknál, hatalmas méreteket öltött. A dolgozóik ezrei készülnek május 17-re. A Simontornyai Bőr­gyárban a nehézségek ellenére a vá­lasztási békeverseny harmadik dekád­jában minden területen túlteljesítet­ték a tervet. A meszes műhely 101,­ az ásványi cseresműhely 119, az ás­ványi kikészítő 12Q, a növényi cseres 117, a­ növényi kikészítőműhely 110, a virosműhely 124, a boxraktár 128, talpraktár 115, a nyersbőr raktár 118 százalékos terv­teljesítést ért el. Munkánkat lelkesíti az a tudat, hogy látjuk ragyogó jövőnket, me­lyet a második ötéves tervünk so­rán valósítottunk meg. Mi is azért dolgozunk, hogy mielőbb elérjük a népfront célkitűzéseit, azért érnek el kimagasló eredményt a dolgozók üzemünkben. Priger István 147, ifj. Cseh Pál 132, Ivanc­sik János 188, László Jánosaié 182, Varga Anna 151 százalékos tervteljesítésével se­gíti mielőbb győzelemre a népfront választási programmját. Eredmé­nyesen dolgoztunk, munkánk megja­vításával terven fel­ül több, mint 62.000 forint értékű árut termeltünk. Nem is­merünk nehézséget, ha a párt­ról és dolgozó népünkről, ha adott szavunk teljesítéséről van szó­. Tud­juk mindnyájan, hogy akkor va­gyunk igazán erősek, ha egységesen, össasfogva dolgozunk. Üzemünkben az erőket, szét kellett forgácsolni, három műszakos üzemeltetést ke­llett beállí­tani, hogy a terv szerinti kazán és erőgépeket kijavíthassuk. Küzdünk, hogy becsülettel helyt tudjunk állni a nehézségek ellenére, hogy eredmé­nyeinkkel hozzájáruljunk népünk jó­létének emeléséhez. Dell György Simontornyai Bőrgyár. A mi jelöltjeink — a nép fiai Dolgozó népünk országszerte Nagy örömmel fogadta az Orszá­gos Választási Bizottság közlemé­nyét a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeiről. Népünk sa­ját akaratának győzelmes meg­nyilvánulását látja a jelöltek nagy­szerű névsorából, s abból, hogy jelöltjeink élén, országunk egy­behangzó lelkesedésének megfele­lően, hazánk, pártunk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs áll. Amikor egyizben Rákosi elv­társ beszélgetett a nyugati „de­­mokratizmus"-sal kérkedő ame­rikai újságírókkal, az egyik új­ságíró a hazánkban győzelmes népfront-politika ismertetése után egyre csak a nyugati demokráci­ák pártjainak „szabad“ vetélke­dését hangoztatta. Rákosi elvtárs megkérdezte tőle, hogy az USA- ban a 40 milliós amerikai mun­kásosztály, a nagyszámú dolgozó parasztság hány képviselőt küld a „szabad" választások alapján a szenátusba? — Az újságíró kény­telen volt beismerni, hogy egyet sem. S vajjon nem is küldenének szívesen a munkások és parasztok közülük valókat a törvényhozás­ba? — Bizonyára szívesen külde­nének — ismerte el az amerikai újságíró. Helyettük azonban ban­károk, gyárosok, azok lepénzelt ügynökei és lakájai hozzák a tör­vényeket a munkások ellen, a tő­kések védelmére — ezt jelenti a pártok „szabad vetélkedése" az USA-ban és mindenütt a nyugati „demokráciákban.“ Természetes hogy felszabadult hazánkban a munkások és parasz­tok nem kérnek ebből. A munkás­­osztály államának demokratizmu­sa mély és igazi demokratizmus. Egy államforma jellegét nem az határozza meg, hogy a dolgozók becsapására, szemeik bekötésére „a pártok szabad vetélkedése'' jelszó alatt milyen színjátékot rendeznek hanem az, hogy kik kerülnek a szenátusba, kik ülnek a képviselőházakban, kik hozzák ki ellen és kinek érdekében a tör­vényeket. Nincs és nem is volt más demokratizmus, minden más ennek megkerülését, elkendőzését jelenti. Tudják ezt nagyon jól ha­zánk ellenségei, akik félnek né­pünk győzelmes egységétől, a Magyar Dolgozók Pártja köré tö­mörült népfront hatalmas erejé­től. A mi népünk már megtanul­ta, hogy mi az igazi demokrácia, tudja, hogy mit jelent az urak kor­teskedő, lefizetett pártjainak­­ sza­bad" versengése és mit jelent az, amikor a munkások és parasztok jelölik saját soraikból azokat a munkásokat, parasztokat, értelmi­ségieket, akiket ismernek munká­jukból, életükből akik a nép fiai, s a dolgozók parancsait hajtják végre, a munka házává változott országgyűlésben. A képviselője­löltek névsora felszabadult né­pünk olyan egységét és erejét mutatja, a munkások és parasztok hatalmának olyan tiszta és mély értelmét adja, hogy szánalmasan peregnek le róla az egységbontók kísérletei. Kik a mi jelöltjeink, Tolna me­gye dolgozó népének jelöltjei? Munkások, parasztok, harcos ér­telmiségiek, a szocializmus bátor építői, a nép fiai. Közülük többen részt vettek a mostani országgyűlés alkotó mun­kájában mint Bognár József bel­kereskedelmi miniszter, Vass Ist­­vánné, az MNDSZ főtitkára, Sza­bó Piroska, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára, Bogos Domokos, termelőszövetke­zeti tag, Mónus István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese. Ismételt jelölésük azt bizonyítja, hogy jó munkát végeztek. Ott találjuk az új je­löltek között Király László elv­társat, az MDP Tolnamegyei Párt­­bizottságának titkárát, Hosnyán­­szky János, Kossuth-díjas tsz-el­nököt, Hermann Károlyné MN­DSZ járási titkárt, dr. Kurnik Er­nő munkaérdemrendes kutatót, Andi József szedresi traktorost, Pénzes Bélát, a Simontornyai Bőr­gyár sztahánovistáját, Péti Já­nost, a tamási tsz elnökét, Se­bestyén István kajdacsi tsz-elnö­­köt és­ Puha Lászlónét a duna­­földvári Kendergyár kétszeres sztahánovistáját. Valamennyien munkások, pa­rasztok, harcos értelmiségiek.­­ Köztük vannak a párt kipróbált katonái, köztük vannak a hazáju­kat forrón szerető pártonkívüliek. Valamennyien harcosok, a szo­cializmus építésének harcosai, akik új utat törnek, méltóak ar­ra, hogy vezessenek, méltóak ar­ra hogy elmondhassuk róluk: ők a mi jelöltjeink, a nép fiai! A bizalom és a lelkesedés, amellyel képviselőnek jelölték őket a megye dolgozói, nemcsak mostani munkájuknak, de egész eddigi életüknek is szól. Munká­saink, parasztjaink, értelmiségie­­ink tudják, hogy olyan emberek­re, olyan vezetőkre van szükség, akik a párt irányításával sikerre viszik, a szocializmus építésének nehéz munkáját. Akik tudják, hogy ma vezetőnek, a nép képvi­selőinek lenni, annyit jelent,­ hogy félelmet nehézséget nem ismerni, megfontoltnak, és előre­látónak lenni, bátornak és pánik­mentesnek lenni, hogy ha felhők gyülekeznek a láthatáron, s min­denekelőtt a munkások és parasz­tok érdekeit nézni, mindenekelőtt szeretni a n­épet. Puha Lászlóné, a Dunaföldvári Kendergyár kétszeres sztahánovis­tája 14 éves kora óta dolgozik a gyárban, jól ismeri a tőkés ki­zsákmányolás rabságát. Tudja, hogy a szocializmus építése, nem­csak szavak dolga, hanem első­sorban a termelő munka alkotó tetteinek eredménye, s így lett a Dunaföldvári Kendergyár mun­kásnője, az ország legjobb tilosa, aki megelőzte az időt, s már 1956. évi tervén dolgozik! Szabad ha­zánkban, a szabad munka orszá­gában ez a vezetés lényege: elöl­­járni a munkában és harcban, pél­dát mutatni társainknak, utat mutatni a nagyobb eredmények és újabb győzelmek felé! Hosnyánszky János, Kossuth­­díjas tsz-elnök nevét mindenki is­meri a megyében, sőt az egész or­szágban is. Hosnyánszky elvtárs az új útra lépett parasztság tuda­tos képviselője, aki már megta­nult három hold helyett három­ezer holdon gazdálkodni, tudja, hogy a boldog élet felé a nagy­üzemi gazdálkodás útja vezet.­­ Annyi más dolgozó paraszttársá­val együtt bátor és merész úttörő­­je az útnak, kemény őre a szo­cialista munkafegyelemnek. Maga mondhatná csak el, mennyi ne­hézséggel, bajjal, ellenséggel, rosszakarattal és tétovázással kel­lett megküzdenie amíg a Petőfi­­termelőszövetkezet a megye egyik büszkesége lett, példamutató irányjelzője a fejlődés és a boldo­­gulás útján. A mi népünk elha­tározta, hogy szakít a szolgamúlt rabságával, és a Szovjetunió pél­dája nyomán az új utat, a sza­badság útját választja. A mi kép­viselőinknek merésznek és bátor­nak kell lenniök az új élet meg­teremtésében, olyan előretörők­­nek, akiknek kezdeményező len­dületét milliók veszik át! A kapitalista országok közgaz­dászai nem győzik eléggé hangoz­tatni azt, hogy a világon ma túl­sok az ember, a föld termőké­pességének növekedése elmarad az emberek számának növekedé­se mögött. Egy út van tehát az emberiség megmentésére: a hábo­rú, a „fölösleges" emberek mil­lióinak kiirtása! A Szovjetunió­ban a világ legfejlettebb mező­gazdaságának nagyszerű példái, hazánkban a fejlett agrotechniká­val dolgozó nagyüzemi gazdasá­gok példája, a technikát felhasz­náló egyénileg dolgozó parasztok példája azonban megcáfolja a tőkések ügynökeinek új háborúk­­ra uszító elméletét. A növényne­mesítéssel, az új kultúrák meg­honosításával, fejlett agrotechni­­kával nincs határa a föld termő­­képessége fokozásának! Nem a háború tehát az emberiség „meg­mentésének" útja, hanem a bé­ke és a magasfejlettségű munka! Ennek a küzdelemnek harcosa megyénkben dr. Kurnik Ernő, munkaérdemrendes kutató, me­gyénk egyik képviselőjelöltje. — Kurnik elvtárs, az iregszemcsei Kísérleti Gazdaság telepén nagy eredményeket ért el a növényne­mesítés területén. Már országszer­te híres az iregszemcsei kukori­ca, a kenáf és a gumipitypang meghonosítása, a nemesített szó­ja is a nevéhez fűződik. Kurnik elvtárs tudja, hogy a mezőgaz­dasági munka gazdagságának és termelékenységének növelése a béke győzelmét is jelenti a hábo­rús uszítók felett! Folytathatnánk megyénk je­löltjeinek névsorát, munkásságuk ismertetését. Akár üzemben, akár termelőszövetkezetben, íróasztal­nál vagy gépállomáson dolgoz­nak, valamennyiök munkáját a felszabadult haza szeretete ve­zeti, a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs, népünk első jelöltje foglalja egységbe és irá­nyítja, mindnyájan a nép fiai. Mikor rájuk szavazunk, május 17-én, a munkások és parasztok saját magukra, saját győzelmükre és hatalmukra, a békére, a jólétre és a felemelkedésre szavaznak! A kocsolai Vörös Csillag tsz nőtagjai teljesítik vállalásukat Napnyugtakor a munka befejező­dik. A határban minden mezőgazda­­sági dolgozó hazafelé igyekszik, hogy napi munkája fáradalmait kipihenje. A kocsolai Vörös Csillag tsz nö­vénytermesztési brigádja nem haza­felé, hanem a tsz irodája felé irá­nyította útját. A tsz-nek két növény­­termesztési brigádja van. A két bri­gádban 66 nő dolgozik. A Kossuth­­brigádnak Varga Gyula, a Petőfi­­brigádnak pedig Kecske József a vezetője. A két brigád­vezető, a versenybi­zottság és a munkacsapatvezető min­den este értékelik, hogy a választás­ra tett vállalásokat mennyire telje­sítették. Beszélgetés közben Varga Gyula, a Kossuth-brigád vezetője megjegyzi: „Az én brigádom tagjai már most szavaznak reggeltől estig, míg kint a mezőn kapálják a répát“. A kocsolai Vörös Csillag tsz tag­jainak a békeversenyben való helyt­állásáról nemcsak az írás és a sza­vak tanúskodnak, hanem a tettek is. Május 17-re­ vál­lalták, hogy­­ az összes őszi és tavaszi kalászosokat kiava­­tolják. Vállalásukat már több mint 80 százalékra teljesítették. Vállalták, hogy a cukor- és takarmányrépáju­kat kétezer m­eg­ kapál­ják és kiegyelik. A vállalás teljesítéséhez is minden előfeltétel megvan, mert a kétszeri kapálást már elvégezték. A dugvány­­répa kétszeri kapálását vállalták, amit már szintén teljesítettek. Per­sze azért még van tennivaló, mert a burgonya, kukorica, napraforgó ka­pálása még visszavan, melynek egy­szeri kapálását a vállalási szerint május 17-re el kell végezni. Miért nem népszerűsítik az élenjárókat az alsól eperdi állam­i gazdaságban Az aVóleperdi állami gazdaság dolgozói a választási béke­verseny még hátralévő időszakában újabb si­kerek eléréséért indultak harcba. Benák Lajos elvtárs, a gépcsoport bizalmija elmondotta, hogy a gépcso­port dolgozói vállalták, hogy a kul­­tivátorokat határidő előtt, kijavítják, vállalásukat már teljesítették, s most újabb fogadalmat tettek, hogy má­jus 17-re a kukorica és napraforgó kapálását elvégzik. A növénytermesz­tési dolgozók vállalták, hogy a ré­pát kétszer megkapálják és kiegye­lik. Ilyen és ehhez hasonló vállalá­sokkal és vállalásuk teljesítésével akarják bebizonyítani, az alsóleperdi állami gazdaság dolgozói, hogy tet­tekkel is a népfrontra szavaznak. A gazdaságban a szakszervezet volna felelős, hogy a dolgozók ver­senyét felszínen tartsák, rendszere­sen értékeljék és népszerűsítsék. A helyzet azonban az, hogy a szakszer­­vezet elmarad a dolgozók lelkesedése mögött, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a gazdaság központi üzemegységében lévő négy verseny­táblára semmi sincs írva. A szakszervezeten belül van ugyan versenyfelelős, Császár Istvánná elv­társnő. De vagy elfelejtette, hogy őt választották meg, vagy nem tud arról, hogy az egészséges verseny­­mozgalom kialakításának elengedhe­tetlen előfeltétele, hogy felszínem tartsák a dolgozók vállalásait, azt rendszeresen értékeljék és népszerű­sítsék. Levél a­ Teveli Téglgyár1ról: Schi­l­i József brigádja tervét 12­ százalékra teljesítette A Tevel Téglagyár dolgozói csat­lakoztak a választási békeversenyhez s most vállalásaik megvalósításán dolgoznak. A nyerstéglagyártó brigá­dok, a be- és kihordók egymással párosversenyben végzik termelő mun­kájukat, a vállalások teljesítését. SchilíH József gépi nyens téglagyártó brigádja vállalta, hogy április havi tervét 10 százalékkal túlteljesíti. A brigád felajánlását túlteljesítette, 127 százalékot ért el. Nagy István nyers, téglagyártó brigádja 2.200 darab tég­láva­l termelt többet a vállaláson felül. A gépi nyerstéglagyártók mel­lett még van a Teveli Téglagyárban kézitéglavető is. Ők is vállaltak szo­cialista kötelezettséget, de adott sza­vukat a rossz időjárás miatt nem tudták betartani, mindö­ssze 78 száza­lékra teljesítették vállalásukat. A te­veli téglagyár dolgozói elért ered­ményüknél nem­ akarnak megállni. Újabb vállalást tettek a dolgozók, hogy eddigi termelésüket május 17-e tiszteletére 5 százalékkal fokozzák és vállalásuk teljesítésével fogják megünnepe­lmi május 17-ét. Csizmák József Tévéi A Tatarozó Vállalat dolgozói 10 -17-ig választási béken­eiet tartanak Az Újpesti Bőrgyár dolgozóinak kezdeményezésére a Tolna megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat dol­gozói is tartanak május 10-től 17-ig békeműsszakot. Ezen idő alatt már jobb munkát akarnak végezni az ed­diginél, még nagyobb munkagyőzel­mekkel köszöntik a választás nagy napját. A békeimű­szak sikere érdekében a vállalat dolgozói újabb felajánlást tetek, vállalták, hogy ezen a héten a negyedéves terv 15,3 százalékát végzik el. Ennek sikere érdekében a műszaki dolgozók vállalják a munka­terület állandó biztosítását és az ah­hoz szükséges munkafeltételeket. A brigádok vállalták, hogy ezen idő alatt május havi tervüknek 4 száza­lékát teljesítik. Pálfi Ádám sztahá­­n-ovfeda kőműves brigádja, amely ez­­ideig is az első volt a brigádok kö­zött folyó versenyben, eddigi ered­ményének fokozásával készül a vá­lasztásra. De a vállalat valamennyi brigádja kiveszi részét a békemű­szak ideje alatt. A vállalat élenjáró dolgozói, sztahánovistái ígéretet tet­tek, hogy még fokozottabb mérték­ben vezttk­ be az élenjáró módszere­ket, amit a békeműszak után is rend­szeresen végeznek. Az üzemi bizott­ság biztosítja a verseny nyilvánossá­gát, gyors és mozgósító villám, és versenyhíradókon keresztül naponta ismertetik a dolgozókkal az elért eredményeket, hogy ezen keresztül sikeresen tudják megvalósítani a vál­lalat dolgozói a békeműszakra tett vállalásaikat.

Next