Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-12 / 109. szám
TOLNAI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 109. SZÁM ' ARA 50 FILLÉR KEDD, 1953 MÁJUS 12 t r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége, a Magyar Függetlenségi Népfront! „Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása“ Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy eseménye, május 17-e, az országgyűlési választás előtt a Magyar Függetlenségi front választási nagygyűlést hívott össze Budapesten, a Kossuth Lajostéren. A hatalmas, ünnepien feldíszített teret zsúfolásig megtöltötték Budapest dolgozói. Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sokszázezres tömeg nem is fért el a téren. Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar újra, meg újra felviharzó lelkesedés köszöntötte a magyar nép első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás elvtársat, aki 10 órakor foglalta el helyét a díszemelvényen. A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg a választási nagygyűlést majd Dobi István elvtárs kezdte meg felszólalását. Dobi István elvtárs felszólalása Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Választásokra készül az ország népe. Számj ha vesszük eredményeinket, népüng győzelmeinek hosszú sorát. Számba verjük a tennivalókat is, ejövendő győzelmek kivívásának útját. Engedjék meg hogy e nagy számbavételből kiemeljek egy tényezőt: a munkások és parasztok szövetségét, amely népünk minden győzelmének alapja volt és marad. Évszázadokig a magyar paraszt minden hősies erőfeszítése, hogy lerázza magáról az urak igáját, hiábavaló volt, mert nem volt hű és odaadó szövetségese. Ma már az egész dolgozó parasztság élőt; világos, hogy a munkásosztályban megtalált, azt a következetes harcostársat, aki biztos kővel vezeti előre a felemelkedésnek útján. Meggyőzte erről a felszabadulás, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom GiS ősohambrigádjának, a Szovjetuniónak és dicső hadseregének köszönhetünk: meggyőzte erről a földosztás amely mindörökre visszajuttatta a földet azoknak, akik megművelik, — a dolgozó parasztoknak; meggyőzte erről a néphatalom győzelme hazánkban, amelynek gyakorlásában a munkásosztály mellett részt vesz a dogozó parasztság is; meggyőzte erről a sokoldalú gondoskodás, amelyben a népi demokrácia évek óta részesíti a dolgozó parasztságot. Amíg a magyar városok a tőkések kezén voltak, addig nálunk is elnyomta kiuzsorázta a város a falut. Mióta a magyar városok a munkásosztályba dolgozó nép kezén vannak, azóta a városba; szüntelenül áramlik a segítség a falu dolgozói felé. A falu népe bizalmatlanul tekintett a városra, amíg ott a bankárok és a tőkések uralkodtak, akik utolsó tulajdonából kiforgattak sokszázezer dolgozó parasztot és a gyűrött kulákot támogatták. Ma a város anyagilag és erkölcsileg segíti a falut, a modern technika és a kultúra vívmányait viszi a falura. Ezért a mi parasztságunk bizalommal tekint a város felé. A munkások és dolgozó parasztok harci szövetsége a régi rendszer ellen, a föld, a gyár, az ország birtokbavételéért mindinkább mély és melegebb barátsággá válik az ötéves tervek és a szocializmus megvalósításáért folyó küzdelemben. A magyar parasztok milliói mindenekelőtt a népi állami hatalom iránti hűséggel tesznek hitet e barátság mellett. Egyre növekszik azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek eleget állami kötelezettségeiknek, határidőre és gondosan végejtr el a mezőgazdasági munkákat, mintaszerűen gondozzák állataikat. Az elemi gazdáknak és a termelöszövetkezeti parasztságnak egyaránt köszönhetjük hogy az elmúlt évi súlyos aszály ellenére is biztosítani tudtuk az ország élelmezését. A munkás-paraszt szövetség mellett lesz hitet termelőszövetkezeti parasztságunk, amely felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a dolgozó parasztság számára a jómód és a kulturált élet útja, egész népünk számára a közellátási kérdések végleges megoldásának útja. Büszkék vagyunk, hogy ma már közel 340.000 parasztcsalád lépett önként erre az útra, és 2.600.000 hold szántóföldön folytat nagyüzemi gazdálkodó.... De továbbra is őrködünk azon hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésénél szigorúan betartsák az önkéntességet, mert a mnkásosztály, — ahogyan a népfront választási felhívása hangsúlyozza. — nemcsak a termelőszövetkezetekben egyesült parasztságnak hanem az egész dolgozó parasztságnak szövetségese és barátja. A közös építőmunka lázában elválaszthatatlanul eggyéforr a magyar munkás és a magyar paraszt, a választáson szavazatával csak megerősíti, amit az életben, mindennapi alkotómunkájában megvalósít. Ezért biztosak vagyunk: minden honfitársunk, mind an becsületes magyar ember magáévá teszi a Magyar Függetlenségi Népfront fogadalmát, hogy úgy mint eddig, ezután is szent kötelességének tartja óvni, szilárdítani fejleszteni a murtkorosztály és a dolgozó parasztság szövetségét Az erős munkás-paraszt szövetség állam rendünv alapja, amelyet megvédelmeztünk népünk ellenségeinek minden támadásával szemben a múltban és védelmezni fogjuk a jövőben is. A munkás-paraszt szövetség közé ver ékét, aki a nép á' na nejében a dolgozó parasztsággal önkényeskedik. Rajta leszünk, hogy kedvét szegjük a munkás-paraszt szövetség e megrontóinak és megszilárdítsuk a törvényességet a nép államában. Budapest dolgozói! Tisztelt Nagy" gyu"us! Csak egyet emeltem ki azok közül a tényezők közül, amelyeknek megváltozott életünket köszönhetjük. Minden sikerünk előfeltétele és alapja a legdöntőbb tényező — a Szovjetunió barátsága. Népünk ezen a választáson is meg akarja mutatni: rendíthetetlen hűséggel áll a Szovjetunió mellett, amely rendíthetetlenül és következetesen támogatja a magyar függetlenség, a magyar nép felemelkedésének ügyét . A második tényező a Magyar Dolgozók Pártja. Az elmúlt nyolc év kemény munkája csak azért hozott ilyen gazdag gyümölcsöt mert népünk élén olyan harcedzett párt áld mint: a Magyar Dolgozó). Pártja, mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormányzat irányítja, mint a mi kormányunk, mert népünk élén olyan kipróbált vezető áld, mint a mi Rákosi elvtársunk. Rákosi Mátyás elvtárstól elválaszthatatlanok nagyszerű vívmányaink, az ő neve az a zászló amely körül egyetlen egységes táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Mátyás elvtársat a magyar dolgozók forró szeretete és mély tisztelete övezi, mert benne látja békénk nagy harcosát a független, szabad életünket biztosító békét, amely népünk legdrágább kincse. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az előttünk álló választáson népünk még egységesebben tömörül pártunk, kormányzatunk. Rákosi Mátyás körül, hogy ez a választás új győzelem és új erőforrás lesz azon az úton amelyen diadalra visszük a Magyar Függetlenségi Népfront programját. a béke, a munka, a jólét, a felemelkedés Programm, lát. Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége, a Magyar Függetlenségi Népfront! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa. Rákosi Mátyás elvtárs! — fejezte be beszédét a nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa közepette Dobi István elvtárs. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs lépett az emelvényre. Amikor Rákosi elvtárs a mikrofon elé lép, végigzúg a tapsvihar az egész Kossuth téren, s a környező utcákban, ahol a térre nem térő tömegek állnak. A zászlók magasba emelkednek, s lengetik őket a zászlótartó kezek, ezer és ezer lengő nemzetiszínű és vörös zászló köszönti Rákosi elvtársat. Zúg hatgan az éljenzés, a taps, s akkor is csak lassan ül el, amikor Rákosi elvtárs megkezdi beszédét: Kedves Elviér sak! Budapest Dolgozóit Engedjék meg hogy mielőtt ismertetném a 17.o* kat a célkitűzéseket, melyet, megvalósítása a megválasztandó országgyűlés feladata lesz, visszapillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indultunk elsőízben egységesen választásra a Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesült, hazafias demokratikus erők. Ezen a választáson már csak a dolgozó nők fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagybirtokosv bankár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan meg állapíthatjuk, hogy a demokratikus erők összefogása bevált és a népfront is beváltotta mindazt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jelszava négy évvel ezelőtt így hangzott: ,,A munkásosztály vezetésével, szövetségiben a dolgozó parasztsággal a népi demokrácia útján előre, a szocialista Magyarországért.“ A függetlenségi népfront hangoztatta a béke megvédésének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét fel a szabadjunkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz. (Taps. ,,Szovjet-magyar barátság!“ felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság viszonya a Szovjetunióhoz mélyebb bensőségesebb lett. Erősödtek a baráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzelmes harcokban létrejött Kínai Népköztársasághoz is fűztek. Törhetetlen és egységes volt népünk,, kiállása a béke megvédésének kérdésében. Hűek maradtunk ahhoz a jelszóhoz hogy: „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.“ (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kérdéseink? Hároméves tervünk befejezése és első ötéves tervünk előkészítése állott akkor figyelmünk központjában. • A hároméves tervünk hatmilliárd forint beruházást tűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek látszott, hogy az ellenség megvetően "kommunista propaganda-blőttnek" nyilvánította. És mégis a magyar dolgozó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban haladtunk: ötéves tervünk beruházásaira 35 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott, hogy szükség volt a kétkedőkkel és szkeptikusokkal szemben annak bizonyítására, hogy tervünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült hogy lehetőségeink és tartalékaink sokkal nagyobbak, mint ahogy hittük. Az elmúlt három esztendő alatt népgazdaságunkba 40 milliárd forintot fektettünk be, többet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta megduplázni acéltermelésünket, széntemelésünket, villamosenergiatermelésünket. Mindezt a célkitűzést nem öt, hanem három esztendő alatt valósítottuk meg. Megvalósult az a célkitűzésünk is, hogy hazánk iparosodó mezőgazdasági országból, fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háromszor annyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fejlődésnek kellő értékelésénél tekintetbe kell venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen alul volt, a múlt évben pedig a fagy, az aszály és a koránt beállott szokatlanul bő őszi esők következtében termésünk rosszabb volt, mint az utolsó évtizedekben bármikor. Azt a célik it fizssünk ezt, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerrel kívánta növelii, már három év alatt teljesítettük. Ezzel megszüntettük a dolgozókat sújtó súlyosabb csapást, a munkanélküliséget. Jelenleg egy-egy terv évünkben a munkaerő növekedése jóval meghaladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négy év alatt a társadalombiztosításban részesülők száma 1.650.000-rel nőtt és ma népük majdnem 60 százaléka részesül szociális biztosításban. Törvényt hoztunk az anya- és csecsemővédelemről; a többgyermekes szülők családi pótlékát hárm év alatt megháromszoroztuk. Felszámoltuk a háborús gazdálkodás maradványát, a jegyrendszert. Az ötéves terv első három évében a falusi és üzemi kultúrotthonok, mozik, népkönyvtáraik ezreit létesítettük. S végül, de nem utolsósorban létrehoztuk néphadseregünket, békénk és szocialista jövőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem elvtársak, hogy ezekre (Folytatás a 2. oldalon ) Nép Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen fjb <3L\