Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

TOLNAI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 109. SZÁM ' ARA 50 FILLÉR KEDD, 1953 MÁJUS 12 t r VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége, a Magyar Függetlenségi Népfront! „Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása“ Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy eseménye, má­jus 17-e, az országgyűlési választás előtt a Magyar Függetlenségi front választási nagygyűlést hívott össze Budapesten, a Kossuth Lajos­­téren. A hatalmas, ünnepien feldíszített teret zsúfolásig megtöltötték Buda­pest dolgozói. Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sokszázezres tömeg nem is fért el a téren. Szűnni nem ak­aró éljenzés és ta­psvihar újra, meg újra felviharzó lelkesedés köszöntötte a magyar né­p első képviselőjelöltjét, Rákosi Má­tyás elvtársat, aki 10 órakor foglalta el helyét a díszemelvényen. A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Párt­­bizottság titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottsá­gának elnöke nyitotta meg a választási nagygyűlést majd Dobi István elvtárs kezdte meg felszólalását­. Dobi István elvtárs felszólalása Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elv­­társak! Választásokra készül az ország né­pe. Számj ha vesszük eredményeinket, népün­g győzelmeinek hosszú sorát. Számba ver­j­ük a tennivalókat is, e­­­jövendő győzelmek kivívásának út­ját. Engedjék meg hogy e nagy számbavételből kiemeljek egy ténye­zőt: a munkások és parasztok szö­vetségét, amely népünk minden győ­zelmének alapja volt és marad. Év­századokig a magyar paraszt minden hősies erőfeszítése, hogy lerázza magáról az urak igáját, hiábavaló volt, mert nem volt hű és odaadó szövetség­ese. Ma már az egész dolgozó paraszt­ság élőt; világos, hogy a munkásosz­­tályban megtalált­, azt a következe­tes harcostársat, aki biztos kővel vezeti előre a felemelkedésnek út­ján. Meggyőzte erről a felszabadulás, amelyet a nemzetközi munkásmozga­­lom Gi­S ő­sohambrigádjának, a Szov­­jetuniónak és dicső hadseregének köszönh­­etünk: meggyőzte erről a földosztás amely mindörökre vissza­juttatta a földet azoknak, akik meg­művelik, — a dolgozó parasztoknak; meggyőzte erről a néphatalom győ­­zelm­­e hazánkban, amelynek gyakor­lásában a munkásosztály mellett részt vesz a dogozó parasztság is; meggyőzte erről a sokoldalú gon­doskodás, amelyben a népi demokrá­cia évek óta részesíti a dolgozó pa­rasztságot. Amíg a magyar városok a tőké­sek kezén voltak, addig nálunk is elnyomta kiuzsorázta a város a fa­lut. Mióta a magyar városok a mun­kásosztályba dolgozó nép kezén van­nak, azóta a városba; szüntelenül áramlik a segítség a falu dolgozói felé. A falu népe bizalmatlanul te­kintett a városra, amíg ott a banká­rok és a tőkések uralkodtak, akik utolsó tulajdonából kiforgattak sok­százezer dolgozó parasztot és a gyű­­rött kulákot támogatták. Ma a város anyagilag és erkölcsileg segíti a fa­lut, a modern technika és a kultú­ra vívmányait viszi a falura. Ezért a mi parasztságunk bizalommal te­kint a város felé. A munkások és dolgozó parasztok harci szövetsége a régi rendszer el­len, a föld, a gyár, az ország birtok­bavételéért mindinkább mély és me­legebb barátsággá válik az ötéves tervek és a szocializmus megvalósí­tásáért folyó küzdelemben. A magyar parasztok milliói mindenekelőtt a népi állami hatalom iránti hűséggel tesznek hitet e barátság mellett. Egy­­re növekszik azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek­ eleget állami kö­telezettségeiknek, határidőre és gon­dosan végejtr el a mezőgazdasági munkákat, mintaszerűen gondozzák állataikat. Az elem­i gazdáknak és a terme­­löszövetkezeti parasztságnak egy­aránt köszönhetjük hogy az elmúlt évi súlyos aszály ellenére is bizto­sítani tudtuk az­ ország élelmezését. A mun­kás-parasz­t szövetség mellett lesz hitet termelőszövetkezeti paraszt­ságunk, amely felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a dol­gozó parasztság számára a jómód és a kulturált élet útja, egész népünk számára a közellátási kérdések vég­leges megoldásának útja. Büszkék vagyunk, hogy ma már közel 340.000 parasztcsalád lépett önként erre az útra, és 2.600.000 hold szántóföldön folytat nagyüzemi gaz­dálkodó.... De továbbra is őrködünk azon hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésénél szigorúan betartsák az önkéntességet, mert a m­n­kásosztály, — ahogyan a népfront választási­ felhívása hangsúlyozza. — nemcsak a termelőszövetkezetekben egyesült parasztságnak hanem az egész dol­gozó parasztságnak szövetségese és barátja. A közös építőmunka lázában elvá­laszthatatlanul eggyéforr a magyar munkás és a magyar paraszt, a vá­lasztáson szavazatával csak megerő­síti, amit az életben, mindennapi al­kotómunkájában megvalósít. Ezért biztosak vagyunk: minden honfitár­sunk, mind an becsületes magyar em­ber magáévá teszi a Magyar Füg­getlenségi Népfront fogadalmát, hogy úgy mint eddig, ezután is szent kö­telességének tartja óvni, szilárdítani fejleszteni a murtkorosztály és­­­ a­ dolgozó parasztság szövetségét Az erős munkás-paraszt szövetség állam rendünv alapja, amelyet meg­véd­el­meztünk népünk ellenségeinek min­den támadásával szemben a múltban és védelmezni fogjuk a jövőben is. A munkás-paraszt szövetség közé ver ékét, aki a nép á'­ na nejé­ben a dolgozó parasztsággal önké­­nyeskedik. Rajta leszünk, hogy ked­vét szegjük a munkás-paraszt szövet­ség e megrontóinak és megszilárdít­­suk a törvényességet a nép államá­ban. Budapest dolgozói! Tisztelt Nagy" gyu"us! Csak egyet emeltem ki azok közül a tényezők közül, amelyek­nek megváltozott életünket köszön­hetjük. Minden sikerünk előfeltétele és alapja a legdöntőbb tényező — a Szovjetunió barátsága. Népünk ezen a választáson is meg akarja mutat­ni: rendíthetetlen hűséggel áll a Szovjetunió mellett, amely rendíthe­tetlenül és következetesen támogat­­ja a magyar függetlenség, a magyar nép felemelkedésének ügyét . A második tényező­­ a Magyar Dolgozók Pártja. Az elmúlt nyolc év kemény munkája csak azért ho­zott ilyen gazdag gyümölcsöt mert népünk élén olyan harcedzett párt áld mint: a Magyar Dolgozó). Pártja, mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormányzat irá­nyítja, mint a mi kormányunk, mert népünk élén olyan kipróbált vezető áld, mint a mi Rákosi elvtársunk. Rá­­kosi Mátyás elvtárstól elválasztha­tatlanok nagyszerű vívmányaink, az ő neve az a zászló amely körül egyetlen egységes táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Mátyás elvtársat a magyar dolgozók forró szeretete és mély tisztelete övezi, mert benne látja békénk nagy harco­sát a független, szabad életünket biztosító békét, amely népünk legdrá­gább kincse. Nem férhet kétség ah­hoz, hogy az előttünk álló választá­­son népünk még egységesebben tö­mörül pártunk, kormányzatunk. Rá­kosi Mátyás körül, hogy ez a válasz­tás új győzelem és új erőforrás lesz azon az úton amelyen diadalra vis­­­szük a Magyar Függetlenségi Nép­front program­­ját. a béke, a mun­ka, a jólét, a felemelkedés Programm, lát. Éljen a munkásság, parasztság, ér­telmiség testvéri szövetsége, a Ma­gyar Függetlenségi Népfront! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa. Rákosi Mátyás elv­társ! — fejezte be beszédét a nagy­gyűlés részvevőinek lelkes tapsa kö­zepette Dobi István elvtárs. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs lé­pett az emelvényre. Amikor Rákosi elvtárs a mikro­­fon elé lép, végig­zúg a tapsvihar az egész Kossuth­ té­­ren, s a környező utcákban, ahol a térre nem térő tö­megek állnak. A zászlók magasba emelkednek, s len­getik őket a zászló­tartó kezek, ezer és ezer lengő nem­zetiszínű és vörös zászló köszönti Rá­kosi elvtársat. Zúg hatgan az éljen­zés, a taps, s ak­kor is csak las­san ül el, amikor Rákosi elvtárs megkezdi beszé­dét: Kedves Elviér sak! Budapest Dolgo­­zóit Engedjék meg hogy mielőtt is­mert­etném a 17.o* kat a célkitűzése­­ket, melyet, meg­valósítása a meg­­választandó or­szággyűlés felada­ta lesz, visszapil­lantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indul­tunk elsőízben egy­ségesen választás­­ra a Magyar Füg­getlenségi Nép­frontban egyesült, hazafias demokra­tikus erők. Ezen a választáson már csak a dolgozó nő­k fiai voltak a jelöltek. Gróf, n­agybirtokosv ban­­kár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekin­tünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan meg­ ál­lapíthatjuk, hogy a demokratikus erők összefogása bevált és a nép­front is beváltotta mindazt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választá­si jelszava négy évvel ezelőtt így hangzott: ,,A munkásosztály vezetésével, szövet­ségiben a dolgozó parasztsággal a népi demokrácia útján előre, a szo­cialista Magyarországért.“ A függet­lenségi népfront hangoztatta a béke megvédésének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét fel a szabadjunkhoz, a hatalmas Szovjet­unióhoz. (Taps. ,,Szovjet-magyar ba­rátság!“ felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság viszonya a Szovjet­unióhoz mélyebb bensőségesebb lett. Erősödtek a baráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzelmes harcokban létre­­jött Kínai Népköztársasághoz is fűztek. Törhetetlen és egységes volt népünk,, kiállása a béke megvédésé­nek kérdésében. Hűek maradtunk ah­hoz a jelszóhoz hogy: „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke front­ján.“ (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ez­előtt legfontosabb gazdasági kérdé­seink? Hároméves tervünk befejezé­­se és első ötéves tervünk előkészí­tése állott akkor figyelmünk köz­pontjában. • A hároméves­ tervünk hatmilliárd forint beruházást tűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek látszott, hogy az ellenség megvetően "kommunista propaganda-b­lőttnek" nyilvánította. És mégis a magyar dolgozó nép lelkesedése és szorgal­ma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban haladtunk: ötéves tervünk beruhá­zásaira 35 milliárd forintot irányoz­tunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott, hogy szükség volt a két­kedőkkel és szkeptikusokkal szem­ben annak bizonyítására, hogy­ ter­­vünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült hogy lehető­ségeink és tartalékaink sokkal na­gyobbak, mint ahogy hittük. Az el­múlt három esztendő alatt népgaz­daságunkba 40 milliárd forintot fek­tettünk be, többet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta meg­duplázni acéltermelésünket, szénte­m­­elésünket, villamosenergiatermelé­­sü­nket. Mindezt a célkitűzést nem öt, hanem három esztendő alatt valósí­tottuk meg. Megvalósult az a célki­tűzésünk is, hogy hazánk iparosodó mezőgazdasági országból, fejlett me­zőgazdasággal rendelkező ipari or­szággá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háromszor annyit ter­melt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fejlő­désnek kellő értékelésénél tekintetbe kell­ venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen a­lul volt, a múlt évben pedig a fagy, az aszály és a koránt beállott szokatlanul bő őszi esők következtében termésünk rosszabb volt, mint az utolsó évtizedekben bár­mikor. Azt a célik i­t fiz­ssünk ezt, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerrel kívánta növelii, már há­rom év alatt teljesítettük. Ezzel meg­szüntettük a dolgozókat sújtó­­ sú­lyosabb csapást, a munkanélküliség­et. Jelenleg egy-egy terv évünkben a munkaerő növekedése jóval megha­ladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négy év alatt a társadalombiztosításb­an részesülők száma 1.650.000-rel nőtt és ma népü­­k majdnem 60 százaléka ré­szesül szociális biztosításban. Tör­vényt hoztunk az anya- és csecsemő­­védelemről; a többgyermekes szülők családi pótlékát hárm­ év alatt meg­háromszoroztuk. Felszámoltuk a há­borús gazdálkodás maradványát, a jegyren­dszert. Az ötéves terv első három évében a falusi és üzemi kul­­túrotthonok, mozik, népkönyvtáraik ezreit létesítettük. S végül, de nem utolsósorban létrehoztuk néphadsere­günket, békénk és szocialista jö­vőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem elvtársak, hogy ezekre (Folytatás a 2. oldalon ) Nép­ Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen fjb <3L\

Next