Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

2 N­Ä­P­L. O RA R 1 ÉS PA R'l ÉPl 1 ÉS Hogyan készítette elő a bölcskei egységes falusi pártvezetőség az aratást, cséplést és gabonabegyű­jtést? A bölcskei t­erm­el­őszöve­tkeze­tej­ és egyénileg dolgozó parasztok föld­jén sárga már a gabona. Az árpáit már aratják és néhány nap múlva sor kerül a búza, rozs aratására, a cséplésre, begyűjtésre. Ez a munka nagy feladatot ró a bölcskei párt­­szervezetekre is .Jó ellenőrzéssél po­­litilkai felvilágosító szóval, nevelés­sel kell harco­lniok azért, hogy a bölcskeiek időben arassana­k-csépel*­jenek s minél több kenyeret adjanak az országnak, falujuknak, családjuk­nak. Az egységes falusi pártvezetés­ég azzal kezdte e feladat megoldását, hogy az aratást, a cséplést és a ga­­bonabegyűjtést irányító szervek — a tanács és a földművesis következet — terveit megvizsgálta. Az ellenőr­zés következtében leszögezték, hogy 1344 dolgozót kell mozgósítani a ter­melőszövetkezetek és egyénileg dol*­gozó parasztok gabonájának learatá­sára. A földművesszövetkezet köteles biztosítani a tartalékterületek leara­ tásához szükséges munkaerőt­, a ga­­bonaraktárak tisztításáért, fertőtlení­­téséért is felelős .Az ellenőrzés meg­állapította hogy a tervet ebből a szempontból teljesítették, a munka­­erő biztosítva van ,«a raktárak tisz­tán várják az első gabonát. Az egységes pártvezetőség ugyan­akkor megbeszélte a községi alap­­szervezet vezetőivel bízzák meg kon­krét feladatokkal a pártcsoportokat, hogy jobban mozgósíthassák a dol­gozókat a feladatok lelkiismeretes teljesítésére .Miután elkészült a tér­melósz­övetkezetek és­ a Sertéstenyész­tő Vállalat terve, az egységes falusi pártvezetőség összehívta az alapszer­vezetek vezetőit és tüzetesen meg­vitatta velük a feladatokat. Megálla­­pod­taik abban hogy az aratás-csép­­tés nagy csatája előtt összehívják az alapszervezetek legfőbb szervét, a taggyűléseket, harcra mozgósítják a kommunistákat. A taggyűléseken — ahol csaknem valamennyi kommunista megjelent — megvizsgálták a tavalyi tapaszta­­latoka­t és a teendőket. Az andrás­­pusztai Sertéstenyésztő Vállalat tag­gyűlésén Véger Imre elvtárs felve­­tette, hogy a mezőn is folynia kell az agitációs munkának, hogy minél gyorsabban, szemveszte­­ség nélkül végezhessék el az ara­tást. ígéretet tett hogy minden dél­­ben saj­tófel­olvasást tart, hogy a ta­valyi hibát ne kövessék el újra. Sok hasznos módszer merült fel a taggyű­léseken. A gépállomás taggyűlésén például felvetették ,hogy tavaly az egyes arató és cséplőbrigádoknál eredményesen alkalmazták a mozgó verseny­táblát, az élenjárók felköszön­­tését .Elhatározták, hogy ezeket a hasznos módszereket az idén is al­­­­almazzák.­­ A versenytáblán már­is olvasható Lubik János gépkezelő neve, aki aratókévekötő gépével 5 nap alatt 78 hold árpát aratott. A taggyűlések határozatai azt cé­­l­ozták, hogy biztosítsák a folyama­tos pártéletet és a színvonalas fel­­világosító nevelő munkát a gabona gyors betakarításáért, a cséplőgéptől való beadásért. A pártvezet­őség­ek ezt követően egyenletesen elosztot­­ták a népnevelőket utcák ,brigádok cséplőcsoportok szerint. A népneve­lők pedig házról-házra járva ismer­­tették a minisztertanács határozatát, azt: miért kell gyorsan aratni, csé­pelni s a cséplőgéptől teljesíteni a beadást. Az ellenség sem alszik A népnevelők meggyőződhettek, ha csak egy napra is szűnt a felvilágo­­sító munka, már náhány helyen hi­telre találta­k az ellenség hazugságai. Bölökön is ez történt .Egyes utcák­ban előbújtak Pató­ Pál unokái és azt hajtogatták szomszédaiknak: ,,Rá­érünk még az aratással, nem szalad el előlünk." Amikor a pártvezetőség közelebbről megvizsgálta a dolgot ki­derült hogy a halogatók mögött a községi pap és a kulákok állanak. Az egységes pártvezetőség tanult az esetből és most már érveket dől* dolgozott ki a­la­ptt­­velőik számára. A tervek, rendeletek ismertetése közben ma még így beszélnek: „Ha nem sárgáé részben vágjuk az árpát nem viaszérceben aratjuk a gabonát, holdanként ötven kiló szem is kipe­­reghet. Ez azt jelenti, hogy az egész határban annyi búza megy kárba, amennyi elegendő lenne 1250 ember évi kenyeréhez, a község lakossága egyharmada ken­yérszükségl­et térnek biztosítására.“ Csattanóé válasz ez az ország kenyere ellen törő ellenség hazudozásaira. A népnevelők elmond­ják a faluban azt is, hogy a gabona­­begyűjtés nagyon fontos ötéves ter­vünk idő előtti teljesítése érdekében, felsorolják mit kapott a község az ötéves tervtől és mit kap ezután. — Kul­túr­házat, napköziotth­ont, mozit, egészségházat, új gépállomást stb. Az aratás, cséplés gabonabegyűj­­tés nagy munkájában komoly feladatok várnak a pártbizalmiakra Aktivizálniu­k, munkaköziben ellen­­őrizniük ,segíteniök kell a párttag­ságot. Az egységes pártvezetőség ezért elhatározta, hogy értekezletre hívja össze az alapszervezet vala­mennyi pártbizalmiját , megbeszéli vel­ük a feladataikat. Az értekezlet számos tapasztalatot hozott felszínre és beigazolta, ahol a pártbizalmiak jó munkát végeznek, ott a­ kommu­nistái­ valamennyien élenjárnak, pél­dát mutatnak folynak a kisgyűlések. Az értekezlet nyomán hetenként 8— 10 kiegyűlés zajlik m lg a községben, a növényápolással és aratással kap­­csolatosan. Megfelelő feladatot adott az egy­­séges falusi pártvezetőség a tömeg­szervezeteknek ,elsősorban a Dísz­nek. A legjobb ifjúgárdis­tá­k részt­ vesznek a népnevelő csoportok mun­kájában. Az ő feladatuk a tűzvéde­lem megszervezése, a figyelőszolgá­­lat pontos ellátása. De feladatként kapták arató brigádok szervezését a­z özvegyek és bevonultak hozzá­tartozóinak megregíd­ésére. Ferde István é­s Rigóczki István elvtársak a DISZ-ben ezen munkák megszer­vezésére, elvégzésére kaptak párté megbízatást. De nagy feladat vár a fiatalokra a szülők felvilágosítása te­rén is. Elsősorban nekik kell meg­­magyarázni miért kell idejében arat­ni miért kell rögtön a géptől beadni. A bölcskei egységes pártvezetőség jól felkészült és lendületesen vezeti a pártszervezetek harcát az aratás, csépkés, begyűjtés sikeréért. Két járási pártbizottságon A múlt kedden alig egy órai különbséggel meglátogat­tam két járási pártbizottságot, a tamásit és a paksit. Tamási járási pártbizottság: Végigkopogtatom az ajtókat, végre találkozom két elvtárs­­nővel (mindkettő adminisztrá­tor). Mindjárt kérdésekkel hal­mozom el őket: hol van ez az elvtárs, hol van az az elvtárs? A felelet egyöntetű: Kint van a területen. Mikor lesznek itthon? Talán éjjelre haza­jönnek, de nem biztos. Hegedűs elvtárs a jb. titkárhelyettese? Az lehet, hogy ebédelni hazajön, mert délután más irányba kell mennie. Ennek nagyon megörültem. * Paksi járási pártbizottság. Itt is érdeklődöm, hol van a jb. titkára Varga elvtárs, he­lyettese Szabó Pál elvtárs, az osztályvezető, Szalay és Hajnal elvtársak. A válasz itt is egy­hangú: Az irodájában... Vagyis csak egy-két elvtárs volt kint a jb-től a területen. Ennek nem örültem. Befejezésül nézzük meg a két járás eredményeit az utóbbi je­lentések alapján. Burgonya második töltögetése: Tamási já­rás 81.5 százalék, paksi járás 44.7 százalék. A napraforgó harmadik kapálása: Tamási já­rás 58 százalék, paksi járás 14 százalék. Begyűjtés: 10 ponttal vezet a tamási járás a paksi járással szemben és a begyűj­tési értesítő erősen megbírálja a paksi járás tanácsinak ha­nyag munkáját. ••• A mi pártcsoportunk mű­­ködéséről csak néhány hó­nap óta beszélhetünk. Ad­­dig is tevékenykedett ez a li tag, de munkájukat nem az eredményesség, ha­­nem inkább az ide-oda kapkodás, felelőtlenség jel­­lemezte. Ha valahol egy feladatot kellett megoldani, akkor azt a megbeszélés szerint mindnyájan segítet­­tük volna... A vége per­sze az lett, hogy jóformán egyikőnk sem segítette, mert mindenki a másikra várt. Gyökeres változást ho­­zott, amikor minden egyes pár leső pár­ttagnak konkré­­tan megjelöltem a terüle­tet, hol felelős a pártmun­káért. Pencz Ádám elvtár­­sat a Sliki-tanyára, Né­­meth Antal elvtársat a Bá­­nyai-tanyára, Szontágh Je­­nő elvtársat a Sleier-la­­nydra osztottam be. Zentai Károlynét azzal bíztam meg, hogy a tabódi üzem­­egység állattenyésztőinél végezzen pártmunkát, Ben­­cze Antal elvtárs a tabódi gépcsoportnál, Szabó Jó­­zsef és Za­ja Béláné elv­társak a Farkas-völgyben, Zaja Béla elvtárs Mihály­­dombon, Zentai Károly elvtárs a tabódi épitőbri­­gádban végez pártmunkát a beosztás alapján. Ezek az elvtársak számukra ki­jelölt helyen felelősek min­­denért, ami ott történik, nekik kell gondoskodni a megfelelő agitációról is. Néhány elvtársat nem osz­­tottam be területre, arra számítottam, hogy lesznek olyan feladatok, amelyeket egyik-másik területi fele­­lős nem tudna elvégezni egyedül és majd oda küld­­jük pártmunkára. A tagok területi beosztá­­sa azonban nem jelentett volna gyökeres változást munkánkban, ha pusztán erre támaszkodunk. A gyö­keres változás csak akkor következett be, amikor az egyes tagokat konkrét feladattal bíztuk meg. Az olyan általános „útmuta­tások“, hogy „erősíteni kell az agitációt“, ,,jobban ki kell venniök az elvtár­­saknak részüket a mun­kából nem értek volna semmit. Helyette felmér­tem az adottságokat, ten­nivalókat és konkrétan megmondtam mindig, hogy kinek mi a feladata saját területén. Szontágh Jenő elvtársat például egy al­kalommal megbíztam az­zal, hogy folytasson terü­­letén versenyagitációt. Zen­­tai Károlyné elvtársnőt az­­­zal bíztam meg, hogy az adminisztratív dolgozók körében végezzen olyan agi­tációt, hogy megszűnjön a fegyelmezetlenúkedés a munka kezdésénél. Az elvtársaktól megkö­vetelem, hogy pártcsoport, értekezleteken és azon kívül is­ számoljanak be munkájukról, mit végeztek el megbízatásaikból. Az elvtársak be is számolnak. Kezdetben azonban hiba volt ezen a téren. Napról, napra elmondták, hogy milyen jól dolgoztak. Az első egy-két alkalommal még bele is nyugodtam, sőt örültem neki. Később kezdtem ktéségbe vonni be­­számolóik igazát és ellen­­őriztem. Nem valami di­­cséretreméltó dolgokat ta­­pasztaltam. Tu­bling Ferenc elvtársnál például kiderült, hogy helytelen irányú agi­­tációt végzett és közben nagyszerű eredményekről számolt be. Ettől kezdve sokkal nagyobb gondot fordítok a feladatok vég­rehajtására, rendszeres, alapos ellenőrzésére. Amikor valamelyik elv­­társat megbízok egy-egy konkrét feladattal, ellenőr­zőm munkáját. Ha azt lá­tom, hogy nehezen birkó­zik meg feladatával, segít­­séget nyújtok neki, ha pe­­dig hanyagságból nem vég­zi el munkáját, megbírá­­lom, felelősségre vonom. Pártcso­portértekezleteket kéthetenként tartottunk. Most nem tudjuk megtar­tani, mert az elvtársak szerte,széjjel dolgoznak, aratnak és munkájukból nagy kiesést jelentene, ha bejönnének hosszú kilomé­­terekről az üzemegységbe. Ez azonban nem jelenti az elhanyagolásukat. Most még inkább mozgatom a pártcsoportomat, mert így kívánja meg a sok munka. A pártcsoportértekezletek helyett személyesen kere­sem fel az elvtársakat, ki­­megyek a munkahelyükre, lehetőleg ebédidő alatt és ott beszélem meg velük a feladatokat. A júniusi taggyűlés meg­­muttaja majd mit kell ten­niük a kommunistáknak és ennek alapján irányí­tom pártcsoportom mun­káját. Most nem fogok ab­­ba a hibába esni, mint a múlt taggyűlés után. Ak­kor a­z történt, hogy a tag­­gyűlés anyagát nem dol­gozta fel pártcsoportunk. Nem foglalkoztunk külön a minisztertanács határo­zatával, még magam sem tanulmányoztam át meg­felelően. Ebből természete­­sen visszaesés következett pártcsoportunk munkájá­­ban. A múlt héten például nem tudtunk megfelelően mozgósítani a vasárnapi munkára. A tagggyűlés minden tagnak útmutatást fog adni munkájához. És én gondoskodom arról, hogy a mi pártcsoportunk meg is valósítsa a kapott feladatokat. Először is el­lenőrzöm a múlt taggyűlé­sen adott pártmegbízatá­­sok­ végrehajtását. Megné­­zem például, hogy Németh Antal elvtárs, traktoros, hogyan szervezze meg a kétműszakos munkát: a nappali aratást, az éjjeli tarlóhántást. Utána pedig újabb és újabb feladatok­­kal bízom meg pártcsopor­tom egyes tagjait, a tag­gyűlés munk­ája alapján. A kapcsolatot pedig állan­­dóan tartom az elvtársak­­kal, hogy a lehető legna­gyobb segítséget nyújthas­sák munkájukhoz. Szon­­tágh elvtárs, mint párttag, az én párt­csoportomhoz tartozik. Őt a verseny szervezésével és rendszeres értékelésével bízom meg. Pencz elvtársat, a gépcso­port vezetőjét olyan fel­adattal bízom meg, hogy harcoljon a gépkiesések ellen és természetesen el­lenőrizni is fogom munká­­ját. Elmondta: SZABÓ FERENCNÉ pártcsoport bizalmi, juh és állami gazdaság. Juh és állami gazdaság: Egy pártcsoport bizalmi munkájáról..* 1953 JÚNIUS 28 A faddi egységes falusi pártvezetőség eredményes munkát végzett a propagandisták kiválasztása terén Az egységes falusi pártvezetőség okulva a tavalyi hibákon, közös munkával, alapos körültekintéssel, személyes megismerés és beszélgetés alapján válogatta ki az időkőá­ ei oktatási év propagandistáit. A pro­pagandisták többsége tavaly is ve­zetett iskolát, de számos új kádert is bátran előreléptettek, propagan­damunkával bíztak meg. Így lesz az idei oktatási évben Rencz Antal elv­társ az alapszervezet vezetőségi tag­ja, propagandista, de propaganda­­munkát végez rajta kívül az alap­szervezetek hat vezetőségi tagja és valamennyi pártiskolát végzett elv­társ. A kiválasztott propagandisták már segítséget nyújtanak az egysé­ges falusi pártvezetőségnek a h­allga­­tók kiválasztásában, megismerésé­ben. Hírek levelekből Az iregszemcsei Kísérleti Gazdaság június 22-én egy kombájnnal, egy kévekötő aratógéppel és egy 15—20 főből álló aratóbrigáddal megkezdte a bő termést ígérő ősziárpa aratását Savanyu Imre I­regszemcse * A Bátaszék kövesd­ ptai Május 1 tszcs a hét elején megkezdte az őszi­­árpa aratását. Kapranovács György, a csoport elnökének nyilatkozata sze­­rint 18 mázsa holdankénti átlagter­­mést várnak. Szabó János Bonyhád községben minden dolgo­zó örömmel olvasta a hírt, hogy a Szekszárd környéki termelőcsopor­­tok konyhakertészeti terményeikkel leszállították Szekszárdon a magas piaci árakat. Helyesnek tartanánk, ha a bonyhádi termelőcsoportok is hasonlóan cselekednének. Kálovics II. György ■így népnevelő értekezlet tapasztalata Magydorogon Nagydorog utcáin este 9 órakor már a csend uralkodik, csak egy­­egy későnjövő dolgozó paraszt, egy-két járókelő zavarja az utcák csendjét. A főutcán egyetlen ház­nál sem látni világítást, csak a községi pártszervezet ablakain szűrődik ki villanyfény. A község dolgozói nyugodtan pihenik napi munkájuk fáradalmait, de a har­cos népnevelők megbeszélést tar­­tanak a pártszervezet helyiségé­ben. Arról folyik a vita, hogy egy­­egy népnevelő milyen érvekkel győzze meg a dolgozó parasztokat a gabona­szem veszteség nélküli betakarításának jelentőségéről, az állam iránti kötelezettségek telje­sítésének fontosságáról. Első kérdésként azt fejtegették: mi a jelentősége a búza viaszéré­­sében történő aratásának. Petrányi elvtárs az egyik népnevelő ezt a következőkkel magyarázza meg. Elsősorban a minisztertanács ha­tározatából indulok ki — mondja Petrányi elvtárs — amely előírja: „az idén úgy kell az aratást, be­­hordást, cséplést elvégezni, hogy a szemveszteség minimálisra csök­kenjen". Megmagyarázom a dolgo­zó parasztoknak, hogy a miniszter­­tanács határozatát úgy tudjuk tel­jesíteni, ha gabonáinkat viaszérés­ben aratjuk. Ez mindenkinek egyé­ni, de közös érdeke is. A teljes érésében, vagy a túlélésben aratott gabonából kaszálásnál is, össze­hordásnál is, keresztberakásnál is, asztagbarakásnál is hullik el, de mindezt megakadályozhatjuk — meg is fogjuk akadályozni — az­zal, hogy minden gabonát viasz­érésben aratunk. Batyalik elvtárs a viaszérésben való aratás jelentőségét így magya­rázza meg a dolgozó parasztoknak. Acélos búzánk csak akkor lesz, ha az aratást viaszérésben végez­zük. Az acélos búzának több ked­vező biztosítéka van. Elsősorban az, hogy jó minőségű vetőmagot tu­dunk biztosítani. Másik kedvező tényező, hogy a búzaszemek fejlet­­tebbek lesznek, több lisztet, korpát kap a dolgozó paraszt, s nem utol­só sorban több és jobb minőségű gabonatermést tud betakarítani. A további vita során felvetette Zsebő János elvtárs, hogy nehéz lesz a dolgozó parasztoknak telje­síteni gabonabeadási kötelezettsé­güket, mert soknak van tavalyi hátraléka is, aminek most eleget kell tenni, s ez nagyban megne­hezíti a népnevelők munkáját is. Biczó Anna elvtársnő ZSebő elv­társ kérdésére konkrét, határozott választ adott. A válasz így hang­zott: Mindannyian tudjuk — tud­ják a dolgozó parasztok is — hogy a tavalyi aszályos év megnehezí­tette a dolgozó parasztok gabona­beadásának teljesítését. Ezt nem is akarjuk letagadni, de mégis, ennek ellenére többszáz dolgozó paraszt van községünkben is, aki teljesítette, sőt túlteljesítette be­adási kötelezettségét. Annak sem volt könnyű, de könnyebb lesz az idén, mert nincs hátraléka. Ellen­ben, az a dolgozó paraszt, aki úgy vélte, nem lesz semmi baj, ha nem­ teljesítem, mert belátják, hogy ke­vés termett, s most a markába ne­vet, hogy tavaly se tötént sem­mi baja, hogy nem teljesítette, s az idén se követelik. Ha m­egma­­gyarázzuk a dolgozó parasztoknak, hogy ezzel járulnak hozzá ötéves tervünk győzelméhez, kézzelfogha­tóan bebizonyítjuk, hogy sokszoro­san visszatérül, nem hiszem, hogy akadna dolgozó paraszt, aki ne teljesítse beadási kötelezettségét Az kell, hogy legyen előttünk, nép­­nevelők előtt a cél, hogy augusz­tus 20-ra községünkben minden dolgozó paraszt tljesítse tavalyi hátralékát és az idei gabonabeadá­­si kötelezettségét. A népnevelők értekezletén Máté elvtárs, Gyurkovics elvtárs és még többen mondották el, hogy milyen érvekkel fogják végezni a felvilá­gosító munkát a dolgozó parasztok körében.

Next