Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-09 / 133. szám

1953 JÚNIUS 9 NÄPTO Több vitás kérdést tisztázott a dombóvári propagandisták konzultációja Most az oktatási év befejezése előtt járásunk területén folyamato­san tartunk konzultációkat propagan­distáink számára, hogy a felmerült vitás, vagy nehezebben érthető kér­déseket tisztázni tudjuk. Június 3-án Dombóváron, az első kerületben Ku­­rucz János elvtárs, a megyei párt­­bizottság politikai munkatársa tar­tott egy ilyen konzultációt, melyen mintegy száz propagandista vett részt. Elmondották, hogy milyen vi­tás kérdések merültek fel munká­juk közben s melyek azok a kérdé­sek, melyeket nehezebben értettek meg a hallgatók. Szabó András elv­társ a következő kérdésre kért vá­laszt: Miért és meddig lesz szüksége a proletáriátusnak pártra? Kurucz elvtárs­ sokoldalúan meg­világította a marxista-leninista párt szükségességét. Többek között Sztá­lin elvtárs megállapítását idézte, hogy, ,f a pártra a proletáriátusnak azért van szüksége, hogy a diktatú­rát kiharcolja és megtartsa'". Szük­séges, mert a proletárdikatúra ide­jén a párt szervező, a vezető. Neki kell kinevelni az újtípusú em­bereket, mozgósítani minden dolgozót a szocializmus felépítésére, valamint vezetni a harcot az osztályellenség ellen. Erre egyedül forradalmi mar­xista-leninista párt alkalmas. Ez a párt az, amely — mint­­ Sztálin elv­társ mondotta: ,,elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcba vezesse a hatalomért, eléggé tapasztalt ah­hoz, hogy a forradalmi helyzet bo­nyolult viszonyai között eligazodjék és elég rugalmas ahhoz, hogy a cél­jához vezető úton minden zátonyt sikerüljön."" Arra a kérdésre, hogy meddig van szüksége a proletáriátusnak forradal­mi pártra, ismét Sztálin elvtárs sza­vait kell idézni: „Az osztályok el­­tűnésével, a proletáriátus diktatúrá­jának elhalásával a pártnak is el kell halnia." Ezzel kapcsolatban több elv­társ is tett fel kérdést. Ha nem lesz párt, akkor ki neveli kommunistává az embereket? Ezt a kérdést, közösen vitatták meg és végül tisztárák, hogy a kommunizmusban, amikor is elhal a párt, a dolgozók öntudata ma­gasfokú lesz, a munka életszükség­letté válik, nem lesz szükség moz­gósítani őket egy-egy feladat végre­hajtására, vagyis akkor mindenki kommunista lesz. Azonban fejlődésünk mai szaka­­szában döntő feladatunk, hogy min­den erővel erősítsük a pártot, va­lamint a proletárdiktatúrát. A követ­kező kérdés azzal foglalkozott, hogy: Hán­y alapvető osztály van a Szov­­ jetunióban? A válasz tisztázta, hogy a Szov­jetunióban jelenleg két alapvető osz­tály van; a munkásosztály és vele szövetséges kolhoz parasztság. Itt fel­merült a kérdés, hogy mi a különb­ség a két osztály között? Az első lé­nyeges különbség a tulajdoni viszo­nyok különbségéből ered. Sztálin elv­társ, a „Szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" c. mű­vében erről a következőket írja: ,,Az iparban nálunk a termelési eszközök és a termelés termékei az egész nép tulajdonában vannak, míg a mező­­gazdaságban a tulajdon nálunk nem az egész nép tulajdona, hanem egy csoport tulajdona, kolhoztulajdon."" De különbség van a munkásoknak és kolhozparasztoknak a nemzeti jö­vedelemből való részesedése terén is. A munkások bérezése egységes. Az állami béralapból a végzett munka szerint kapják a fizetést, a kolhoz­­parasztok pedig a kolhoz jövedelmidő­ből részesülnek munkaegységük ará­nyában. Kü­lönb­ség van a­ munkás­­osztály és a ko­hozparasztság között a munkafeltételek kü­lönböző részében is. Az iparban fejlettebb a technika, a gépesítés s így magasabb a mun­kások kultúrszínvonala is, bár a szov­jet mezőgazdaságban is óriási ütem­ben folyik a technik­a fejlesztése, azonban még a különbséget megtalál­hatjuk. A kommunizmusban megszűn­nek az osztályok, mert megszűnnek a tulajdonviszonyok különbségei is. Akkor már egységes össznépi tulaj­don lesz az egész társadalom birto­kában. Megszűnnek a­ nemzeti jöve­delem elosztásánál ma még meglévő különbségek is, mert az elosztás „mindenkinek szükséglete szerint''-i elv alapján történik. Fejlett technika, kultúra lesz az iparban és a mező­­gazdaságban. Pandur László elvtárs: A kommunizmusba való átmenet előfeltételeit kérdezte meg. A válasz Sztálin elvtárs meghatá­rozásait tartalmazta. Először is tar­tósan biztosítani kell az egész tár­sadalmi termelés szakadatlan növeke­dését, elsősorban növelve a termelési eszközök termelését. Másodszor az szükséges, hogy a­ kolhozok számára és következésképpen az egész társa­dalom számára előnyösen végrehaj­tott fokozatos átmenetek útján a kol­hoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük, az áruforgal­mat pedig szintén fokozatos átmene­­tek útján termékcsere rendszerével váltsuk fel. Harmadszor el kell érni a társadalom kultúrájának olyan nö­vekedését, amely a társadalom min­den tagja számára biztosítja fizikai és szellemi képességeinek minden ol­dalú fejlesztését, hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhesse­nek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhas­sanak foglalkozást és ne legyenek a fennálló munkamegosztás folytán egész életükre egy bizonyos foglalko­záshoz láncolva. Több elvtárs helytelenül úgy értel­mezte a fenti kérdést, hogy a kolhoz­tulajdon össznépi tulajdon színvona­lára emelése a kolhozok államosítá­sát jelenti, vagyis, hogy a kolhozok átalakulnak szovhozokká. A vita so­rán világossá vált, hogy az árufor­galom termékcserével való felváltása semmiesetre sem a kolhoztulajdon államosítását jelenti, hanem a kolhoz­termelés feleslegét fokozatosan kire­kesztik az áruforgalomból úgy, hogy az állam azok feleslegét kapcsolja be a termékcsere rendszerébe, vagyis a kolhoz terméséért iparcikket kap köz­vetlen. De ahhoz, hogy ez megvaló­sítható legyen, a termények nagy­­mennyiségű növelése szükséges s elsősorban az iparcikkek bősége kell. A következő elvtárs választ kért arra a kérdésre, hogy: Hogy néz ki a háborúk elkerülhetet­lenségének kérdése, lehet-e háború, milyen békeharcunk jellege? Tisztázta a válasz, hogy az impe­rialisták, mint a múltban, úgy ma sem és a jövőben sem fognak lemon­dani háborús szándékaikról. Maguk a kapitalista­ országok közötti ellen­tétek, a piacokért vívott harcok is olyan erősnek bizonyulnak, hogy sem­mi biztosíték nincs arra, hogy ezek nem egymás közötti háborúval fognak végződni. A mostani békemozgalom­nak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megvédéséért, az új világháború elhárításáért. Te­hát nem célja a kapitalizmus meg­döntése. A mai békemozgalom siker esetén elvezethet az adott háború el­­hárításához ideiglenes elodázásához, az adott béke ideiglenes fenntartásához. De ahhoz, hogy véget vessenek a há­ború elkerülhetetlenségének, meg kell szüntetni az imperializmust. Ez azon­ban semmiesetre sem csökkentheti mai békeharcunkat, ellenkezőleg, még fokozottabb erőfeszítésre van szükség, hogy a békét minél tovább fenntart­hassuk. Ezenkívül még több kérdést tettek fel a propagandisták, amit beszélge­tés formájában megtárgyaltak. E kon­zultáció is igen nagy segítséget adott propagandistáinknak ahhoz, hogy a többi feladatok megoldásával sikere­sen fejezhessük be az 1902—53-as oktatási évet. Jutkusz Rózsa dombóvári járási pártbizottság A Gödöllői Mezőgazdasági Akadémia 50 hallgatója másfél hónapot tölt a tengelici Petőfi tsz-ben ünnepélyes keretek között üd­vözölték a tengelici Petőfi termelő­ szövetkezetben a nyári üzemi gya­­­­korlatra hozzájuk érkező gödöllői Mezőgazdasági Akadémia mintegy 50 hallgatóját. Másfél hónapot töl­tenek a szövetkezetben­, összekötve az elméletet a gyakorlattal. Mag­uk is tanulnak és segítenek a tsz tag­ságnak is még több új módszert al­­kalmazni, a meglévő hiányosságokat kiküszöbölni. Az ünnepség első felszólalója Hosnyánszky János elvtárs, a tsz Kossuth-díjas elnöke volt. Ismertet­te a szövetkezet eddigi fejlődését, majd arra hívta fel az akadémisták figyelmét hogy minden kérdésben tájékoztassák őket a hiányosságok­ról, hogy azokat kijavíthassák és a szövetkezet fejlődését még jobban meggyorsíthassák. Kívánjuk, — mondotta befejezésül Hosnyánszky elvtárs, — hogy az elvtársak ered­­ményeinkből és hiányosságainkból tanuljanak, hogy a gyakorlatban azo­kat felhasználhassák. Ezután Ebergényi elvtárs vezető tanár beszélt az üzemi gyakorlat céljáról és módszeréről. Különösen megemlítette hogy a nyári üzemi gyakorlat csak úgy lesz eredmé­nyes, ha a hallgatók nyitott szem­mel járnak, mindent észre vesznek s azokat, valamint javaslataikat min­­dig időben közlik a vezetőséggel. A napi és oktatási rend ismertetése után a hallgatók elhelyezkedtek a festői környezettel bíró kastélyban, amely másfél hónapig második ott­­honuk lesz. Még gyakrabban lehet ezután hallani a szövetkezetben a munká­latokkal kapcsolatban. ..A szovjet tudósok szakkönyvei ezt így magya­rázzák.“ Még több szakkönyv forog majd a tszrtagok kezében is. Estén­ként előadásokat tartanak s e rö­vid idő alatt is eggyé forrna­k a­ hallgatók a szövetkezet tagjaival,s együttes erővel harcolnak a hibák kijavításáért, az új fejlett agrotech­nikai módszerek további meghonosí­tásáért. Ez a nyári gyakorlat is segít még több kiváló szakembert adni fejlő­­dő mezőgazdaságunknak, segíti a tsz tagjait is még nagyszerűbb eredmé­nyek eléréséért vívott harcunkban. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Mi az igazság? A ..Life'' című amerikai folyó­­irat első látszatra szerfelett hasz­nos célt tűzött ki maga elé. Cikk­sorozatot­ indított — ezzel a sokái­ig érő címmel: „Az igazság Koreá­ról". Senkinek sincs rá annyira szüksége, mint az amerikai nép­nek, amelynek fiai már majd há­rom éve ontják vérüket cél és ér­telem nélkül, a messze Korea ma­­gasalatain, hogy megtudja az iga­zat erről a kalandról... Az igazság egyik ,.tudója", aki­nek a „Life'' előzékenyen az el­sők között bocsá­totta rendelkezé­sére hasábjait.. . Van Fleet tá­bornok, az Egyesült Államok ko­reai csapatainak volt parancsnoka. A tábornoknak köztudomásúan nem volt irigylésreméltó a sorsa. Nyílt csatában vereséget szenvedett a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes osztagok harcosaitól, s ezért leváltották és visszahívták az Egyesült Államokba ... Fat Fleet tábornok most — legalább papíron „revansot'' akar venni. Van Fleet bevezetőben kifejtette, hogy véleménye szerint „a Távol- Keleten lehetetlen elérni bármiféle politikai rendezést." Hangoztatta továbbá, hogy a kínai népi kor­­mányt meg kell semmisíteni, s e célból „szét kell zúzni koreai had­erejét és segíteni kell Csang Kai­­seket a partraszállásban". Ez persze mind csak semmiség! A harcias tábornok előtt papíron minden roppant egyszerűnek tűnik fel... Őt magát annak idején csu­pán magasabb politikai szempontok gátolták meg abban, hogy megváló, silsa ezt a ragyogó hadműveletet! Van Fleet tábornok tajtékozása teljességgel érthető. Érthetetlen csupán az, hogy a „Life" miért tá­lalja fel ezt a lázálomban fogant fantazmagóriát „Az igazság Koreá­ról'' cím alatt? ■ ■MkíVée TU1 Ferenc paksi lakos szálas takarmány beadását június 4-re 205 százalékban teljesítette. Hüfner József ugyancsak paksi lakos 114 százalékra, Ubrik Imre dunakömlődi lakos pedig 120 szá­zalékra. Ezek a dolgozó parasztok az állam irán­ti kötelezettségük maradéktalan teljesítésével is hozzájárulnak a béke megvédéséhez 3 Szakemberek tapasztalatcseréje: Jó növényápolással növeljük a terméshozamot Az utóbbi hetek bő­esőzése nagy mértékben kedvez kapásnövényeink fejlődésének, terméskilátásaink ki­tűnőek. Minden erőnket tehát most a növényápolásra a kapálásra kell összpontosítani, hogy sikerrel küzd­­jünk meg bő termésünk legnagyobb ellenségével a talajok megtömődésé­­vel, elgyomosodásával. E nagyfon­tosságú és döntő jelentőségű mun­kában minden az ápolási munkák számától és minőségétől függ. — Gyorsan és jól — ez legyen most a jelszó. Gyors és jó munkát csak­ gépek­kel lehet végezni, tehát minden ta­­lajművelőgép és eszköz most a ku­korica, ricinus és szójaföldjeinken dolgozzon. Hogy mit jelent az időben és jól végzett növényápolás a kukori­­catermelés esetében az szinte már közmondásos. De kevesen tudják, hogy hazánk legfontosabb olajos növénye a napraforgó, ugyancsa­k há­lós a növényápolási munka iránt, és ezért bő terméssel fizet. Az elmúlt aszályos évben például a tomádi állami gazdaságban három­szeri gépi és kétszeri két % kapálás, sás 8,3 mázsás, a tamási Vörös Szik­rában 8 mázsás termést értek el a rendkívüli kedvezőtlen időjárás elle­nére is, amikor másutt rendkívül gyenge volt a termés. Általában a nagyüzemi kísérletek szerint a két­szeri kapálás az egyszeri kapáláshoz képest 1,5, a háromszori kapálás az egyszeri kapáláshoz képest holdan­ként 3 mázsával többet terem. Ked­­vező időjárási viszonyok között, mint amilyen az idén is egy-egy kapálás 1—2 mázsával, sőt 3 mázsával is növeli a termést. A gépi kapálás nagy jelentősége különösen a négyzetes vetés eseté­ben domborodik ki. A négyzetes mű­­velésnél ugyanis a hosszú és kereszt­­irányú megművelés folytán a kézi munka felére, harmadára csökken, a termés pedig nő. Például a hosszirá­nyú gépi és kézi megműveléshez képest ugyanolyan számú gépi és kézi keresztművelés átlag 2 mázsa terméstöbbletet eredményez holdan­ként. E néhány felsorolt példa is mu­tatja hogy az idei időjárási viszo­­nyainknál lényegesen kedvezőtle­nebb időjárási viszonyok között is, gyakori és jól végzett növényápolá­si munkával tekintélyes termésered­ményeket érhetünk el. Mennyivel na­­gyobbak tehát ma a terméskilátá­saink, amikor a bő csapadék szinte már előre biztosítja a bő termést. Most rajtunk áll, hogy ezt a ked­vező körülményt valóban ki­rs tud­juk használni. A közeli napokban, hetekben az legyen tehát a legfon­­tosabb munka hogy minden nél­külözhető embert, fogatot, gépet moz­gósítsunk a kapáláshoz. Dr Kurnik Ernő vezető kutató. Iregszemcse. Szeptember 28-tól új előfizetési rendszere lesz a napilapoknak Szocialista lapterjesztésünk meg­kívánja a napi-, hetilapok és folyó­iratok előrefizetését, ami biztosítja a sajtó zavartalan kézbesítését. — Megkönnyíti a postai hírlapterjesz­tők munkáját is. Megszünteti azt a bizonytalan kézbesítést, ami eddig volt. A hó 1-től 6-ig kellett a havi sajtódíjat kifizetni az olvasónak, aminek az volt a hátránya, hogy a posta több napig bizonytalanul kéz­besítette ki a lapot. Sok esetben elő­fordult az, hogy a dolgozó a tárgy­hó 6.-a után nem kívánta a lapot megrendelni, vagy tovább járatni, s így 7-én a kifizetetlen lapokat vis­­­szaadták azzal, hogy tovább nem kívánják megtartani. Szocialista gazdálkodásunk megkívánja a terv­szerű sajtóterjesztést úgy, ahogy gyárainkban, üzemeinkben, fejlett szocialista mezőgazdaságainkban is tervszerű gazdálkodás van. Ezért pártunk határozata, hogy valamen­­nyi napi-, hetilap és folyóirat és különböző sajtótermékek előfizetési díjait a kézbesítést megelőző hónap 28-ig kell kiegyenlíteni. Pártunk határozata értelmében 1953 szeptember 30-ig el kell ér­nünk azt, hogy általában a posta által terjesztett különböző sajtóter­mékek előfizetési díjait a kézbesí­tést megelőző hónap, tehát már ok­tóberi díjakat szeptember 28-ig az előfizetők befizessék. Az előfizetési díjaknak előre való kiegyenlítése sok dolgozónál nehéz­ségekbe ütközik, ami főleg abból adódik, hogy fizetésüket a hónap elseje és ötödike között kapják kéz­hez, így az átállás hónapjában két­szeres díjat kellene a dolgozónak kifizetni. A fizetési határidő előbb­­rehozatalát a posta megkönnyíti az­zal, hogy az előfizetést két részlet­ben egyenlíthetik ki az előfizetők. A következő havi előfizetés összege két egyenlő részletben szeptember 28-ig a postai kézbesítőknél bármi­kor befizethető. Kedvezmény az is, hogy az előfizetési díjak szeptem­ber 28-ig takarékbélyegben is ös­­­szegyűjthetők, melyek a postai kéz­besítőknél is beszerezhetők, s azt a posta előfizetésként elfogadja. A tárgyhónap előtti fizetés biz­tosítja a zavartalan lap­ellátást és annak rendszeres kézbesítését, nép­gazdaságunknak pedig sok mázsa papírt takarítunk meg. Jelentkezni lehet.­­ Az idén bőségesnek ígérkező ter­mésünk gyors és zavartalan beta­karítására jó előre fel kell készülni. Ennek a feladatnak egyik legfonto­sabb része a cséplés és annak ellen­őrzése. Az idén a tanítók, a diákok kö­zül igen sokan kérték, hogy részt­­vehessenek a cséplés ellenőrzésének munkájában. A begyűjtési minisz­térium ezt figyelembe véve ebben az évben a cséplési ellenőröket első­sorban a tanítók és diákok közül jelöli ki. A tanítók és tanárok az illetékes járási, valamint megyei tanács végre­haj­tó bizottságának begy­űj­tő­­ séplési ellenőrnek si osztályánál, az egyetemisták és főiskolások a tanulmányi osztályo­kon, a tizenhét és tizennyolc éves középiskolások az iskola igazgató­jánál jelentkezhetnek. Cséplési el­lenőröket a cséplés időtartamára: kb hat hétre, június végétől előrelát­hatólag augusztus 20-ig alkalmaz­nak. Az­­ ellenőrök nap idéin harminc forint. Annak, aki nem lakóhe­lyen dolgozik, ezenkívül még kb 20 forint szállásdíj is jár. Az olcsó szállás és élelmezés lehetőségét biz­tosítják. Részletes felvilágosítást a megyei, valamint a járási tanács végrehajtó bizottságának begyűn­tési osztálya ad.

Next