Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-03 / 128. szám
1953 JÚNIUS 3 NAPLÓ A nagydorogi gépállomás politikai iskolájának záróvizsgája Huszonnégyen ülnek együtt. Mindenki előtt jegyzet, tiszta papír. Utoljára vannak rgyütt ebben az oktatási évadban, ez az utolsó foglalkozás a nagydorogi gépállomás II. éves politikai iskoláján. Most azonban a szokottnál is nagyobb a lelkesedés aktivitás, lelkiismeretesebb a felkészülés — ezzel búcsúznak az ökolától. A miniisztertanácsnak az aratás, csépés, másodvetés és a tarlóhántás, előkészítéséről és végrehajtásáról szóló határozatát beszélik meg. Arról folyik a vita, hogy ..ént jelent népgazdaságunk és dolgozó népünk számára a minisztertanács határozatának megvalósulása.“ Mórra veszik alkérdésként az aratást, betakarítást, cséplést, tarlóhántást, másodvetést. Így biztosítják, hogy a határozatnak egyet ér fő része se maradjon ki, ugyanakkor a szeminárium időtartama se legyen hosszabb az előre megtervezettnél. Ez csak egy szeminárium anyaga, nem az egész évi, de igaza volt Farkart elvtársnak, amikor megállapította: tükrözi a mai fogadkozás minden hallgatónak az évközi munkáját. Topánk« József elvtárs arról beszélt, hogy a munkás-paraszt szövetség erősítése terén mit jelent a határozat megvalósítása. Helyesen mondotta: — Dolgozó parasztságunk több gabonát tud adni népgazdaságunknak, ha pontról-pontra végrehajtja a határozatot. Segíti munkásosztályunkat, hogy több gépet kinőhessen falvainkba. Kölcsönös segítség és ez a szövetség egyik fő alapja. — Feleletéből látszott, hogy évközben komolyan vette a tanulást. Csuprik József kér szót. Csuprik elvtárs úgy építette fel hozzászólását, hogy mindjárt saját feladatairól is beszélt: —1 határozat megvalósulását a mi területünkön úgy tudjuk napjainkban segíteni, ha becsületesen kijavítjuk gépeinket — mondotta. Szavainak néhány óra múlva még nagyobb hitelt adott, amikor a tag* a gyűlésen felállt és bejelentette: ...A következő napokban két műszakban végezzük a gépjavítást Szita János elvtárssal. A szemlén jól akarunk szerepelni, mert ez lesz a próbaköve annak, hogy készültünk fel a nyári munkálatokra."" Csuprik elvtárs a gépállomás korosabb emberei közé tartozik. A tanulásban azonban fiatalos lendülettel az elsők között volt egész évben. Sokat tanult arról, miért szükséges a több, jobb munka, hogyan gazdagodik országunk és a tanultak munkájában is tükröződnek: neve a legjobb gépjavítók között szerepel Szita elvárásai együtt, aki szintén a szeminárium egyik legaktívabb hallgatója volt. Ács János traktoros azt mondotta el hozzászólásában, hogy a határozat magvalósítása, hogyan segíti az első ötéves terv sikerét és a népfront programúijárun k megvalósítását. Az ő szavainak is tettei adtak nagyobb hitelt. Május 17-e tiszteletére például felajánlást tett a gépjavítás terén. Felajánlását két nappal a határidő előtt teljesítette. Példája megmutatta, ki végzett jó munkát az évközi szemináriumokon, aki jól tanult és az ideológiai tudását a napi munkája terén hasznosította. Tóth Ferenc elvtárs, a gépállomás kovácsa egész évben nem hiányzott a politikai oktatásról. A felkészülésért nagyon sokszor dicséretet kapott. Most is neki volt az egyik legértékesebb hozzászólása. Gyimesi János elvtárs, műhelyvezető hozzászólásában elvi szempontból világította meg a határozat több pontját, így az időbeni cséplés szükséges igáit. Hozzászólását így fejezte be: “ Olyan munkát végzünk már most a gépek kijavítása terén és úgy készülünk fel a munkaközbeni géphibák kijavítására, hogy a cséplést 10 nappal a határidő előtt, augusztus 10-ig befejezzük. Hasonlókat lehetne írni a szeminárium többi hallgatójáról is, kivéve Molnár József és Telegdi elvtársat, akik gyakran hiányoztak és amikor megjelentek, akkor sem voltak felkészülve. Most, az évzáró szemináriumon is úgy kellett felszólítani mindkettőjüket, de ez is hiába volt, értelmes felelet nem jött egyikük szájából sem. Molnár József elvtárs brigádvezető a gépállomáson. Ennek ellenére lebecsülte a pártoktatást, nem képezte magát és ,,tanulását"1 tükrözi munkája se. A tavaszi idény, tervét brigádja csak 82 százalékra teljesítette. Ahelyett, hogy a munkára való serkentés egyik leghathatósabb módszerét, az agitációt alkalmazta volna, pofozkodási jogot kért a gépállomás igazgatójától. Kém sajátította el pártunk ideológiáját, nem látja, a jelent, a jövőt, úgy érzi, hogy még mindig a régi világban él, amikor régi módra, pofozkodással „beszéltek“ a dolgozókkal, Összegezve: a nagydorogi gépállomás II. éves politikai iskolája jó munkát végzett ebben az oktatási évben. Segítette hallgatóit, hogy még jobban megállják helyüket a termelésben. Az évzáró eseminárium anyagát is alaposan megtárgyalták. Nagy hiba volt, hogy csak a szeminárium vezetője, Farkas elvtárs mondotta el véleményét az évi munkáról, meg is dicsérte a legjobb hallgatókat, Tóth Ferencet, Csuprik Józsefet, Szita Jánost, Ács Józsefet, Telegdi és Molnár elvtársakat pedig megbírálta, de a hallgatók már nem szóltak hozzá, nem nyilvánították véleményüket. Közel félmillió tonna túlsúlyt szállítatak ebben az évben a Dombóvári Fűtőház dolgozói A dombóvári fűtőház első negyedévi tervének teljesítésében elérte a sztahanovista szintet, s a második negyedév eddigi időszakában is minden dekádtervét teljesítette. A fűtőház különösen jó eredményt ért el a túlsúlyos vonatok továbbításában: nincs nap, hogy túlsúlyos vonat ne hagyná el a dombóvári állomást. Ebben az évben 2280 vonatot vittek a fűtőház mozdonyai melyek közel félmillió tonna túlsúlyt szállítottak. A túlsúlyosak szállítása mellett gondot fordítanak a szénmegtakarításra is: ez év folyamán 121 tonna megtakarítást értek el a fűtőház dolgozói ami azt jelenti, hogy mintegy 25 túlsúlyos vonat teljesen a megtakarítóitezenben tudja megtenni az utat Dombóvár és Budapest között. Egyénileg Reményi József mozdonyvezető dicsekedhet a legjobb eredménnyel: a választási békeversenyben tizennégy túlsúlyos vonatot vitt összesen 3.689 tonna túlsúllyal, ami 141 százalékos tervteljesítést jelent. Ezidő alatt Reményi József 13 tonna szénmegtakarítást ért el. A választási békeverseny után sem csökkent Reményi József mozdonyvezető teljesítménye, a legutóbbi párttaggyűlésen megfogadta: minden vonatjét túlsúllyá viszi, s május 17 óta hat túlsúlyos vonatot vezetett. A 4200 tonnás terhelés helyett összesen 6440 tonnát szállított, „ ugyanakkor lartan; tudta korábbi szénmegtakarítási eredményét is. További két ruhrvidéki bányász vált áldozatává az elégtelen biztonsági intézkedéseknek A ruhrvidéki bányákban a vállalkozók elégtelen biztonsági intézkedései és a megvesztegetett ellenőrző hatóságok bűnös felületessége következtében napirenden vannak a legsúlyosabb balesetek. Csütörtökön a „Gottfried Wilhelm"1 esseni bányatelepen Willhelm Kranz 25 éve. vájárt halálos baleset érte. Ugyanaznap a „Viktoria Matthias" bányatelepen Franz Katkowski rakodó munkás lett a hiányos biztonsági intézkedések áldozatává. A hivatalos statisztika tanúsága szerint 1962-ben a bottrop határában lévő három prosper-tárnában a fokozott kizsákmányolás és a biztonsági intézkedések elhanyagolása következtében 16 bányász vesztette életét. Az alábbi adatok mutatják, hogy a három tárnában és a hozzájuk tartozó üzemekben 1952 folyamán mennyi könnyebb munkásbaleset történt: Prosper I. 61.57, Prosper II. 6704, Prosper II. 12.557, központi műhely 1555, Központi Kokszolótelep 891. 3 A BÉKE KIVÁLÓ HARCOSA: Eugénie Cotton Eugénie Cotton, a nagy francia békeharcos 18S1 október 18-án született értelmiségi családból, a délfranciaországi Charante Inférieure megyében lévő Soubise kisvárosban. A középiskola befejezése után belépett a sévresi pedagógiai főiskolára. 1004-ben a híres tudós, Marie Curie meghívására tanársegéd lett ugyanezen a főiskolán. Három évtizeddel később, 1936-ban az intézet igazgatója lett. Eugénie Cotton, aki a Légion d' Honneur-rel kitüntetett kevésszámú nők közé tartozik, merész és elvi alapokon álló pedagógusnak mutatkozott: sikerült elérnie, hogy eltöröljék a fiú és leányiskolák tanulmányi programjának különbségét, valamint azt, hogy a nőtanárokat a férfiakkal egyenlő jogúvá tették. 1941 őszén a Hitlert szolgáló francia vezetők Cottont elbocsátották igazgatói állásából. Ezekben a sötét napokban Daniel Casanova, a lánglelkű honleány földalatti munkával megkezdte annak a szervezetnek megalakítását, amely nemsokára a francia honleányok millióit foglalta össze: a Francia Nőszövetség megalakítását. Miként az egész népre kiterjedő ellenállási mozgalomban, úgy a Szövetségben is a Francia Kommunista Párt tagjai váltak vezető elemekké. A kommunistákkal való kapcsolat ébresztette fel Eugénie Cotton lelkében a merészséget, szilárdságot és az ügy történemi igazságában való mélységes meggyőződés. Eugénie Cotton férjével, Aimé Cotton világhírű tudóssal és fiával együtt tevékenyen és rettenthetetlenül részt vett az ellenállási mozgalomban. Munkája elismeréseképpen választották meg a Francia Nőszövetség elnökévé. Eugénie Cotton a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakításának egyik kezdeményezője volt. Abban, hogy a demokratikus nők e rendkívül széleskörű és soknemzetiségű mozgalma hogyan nőtt és hogyan növekszik- miképpen nevelt és állít egyre újabb harcosokat a küzdőtérre — nem csekély része van Eugénie Cotton munkájának, energiájának és lelkesedésének. Eugénie Cotton, a harcos anya, haragos és rettenthetetlen szavával állt ki a béfac híveinek varsói TI. Világkongresszusán: „Az életet adó nők számára az atombomba az emberélet iránti megvetés legvisszataszítóbb formája!“ — mondotta. Eugénie Cotton, a Béke Világtanács alelnöke, , A béke és a népek barátságának megszilárdításáért“ 1951-ben nemzetközi Sztálin-díjat kapott. Ez a magas kitüntetés jelképe a népek nagy bizalmának iránta, a régi békeharcos iránt. Könyvtáros munka a bonyhádi járásban A miniszteri rendelet előírja azt, hogy a helyi tanácsok kötelesek ellenőrizni és támogatni a népkönyvtárak munkáját és a könyvek propagálását. A bonyhádi járás területén több községi tanács elnöke magáévá tette a határozatot, de vannak még olyanok is, akik mellékes ügyként kezelik a könyvtárakat. Mórágy községben Révész Etelka könyvtáros azt ajánlotta fel a választások tiszteletére, hogy beiratkozott olvasóit és kölcsönzéseinek számát felemeli. Vállalásán teljesítette, mert olvasóinak számát 60-ról 80-ra emelte és a március havi 188 helyett 294 kölcsönzés volt. Kisvejkén ,s jól dolgozik a könyvtáros 4 könyvismertetést tartottak. Száz beiratkozott olvasója van. Az új választók részére könyvismertetést tartott és úttörőbrigáddal köszöntötte őket. Ezekben a községekben meglátszik az, hogy a helyi tanácsok foglalkoznak a könyvtárral és segítik, munkájukat. De nem ez a helyzet mindenütt.— Vannak községek, ahol a könyvtárat bedugják valahová és azután magára hagyják. Nem törődnek azzal sem, hogy a könyvtárosok társadalmi munkában végzik teendőiket. Legkirívóbb ezek közül Tevel, ahol a községi tanács harmadrendű kérdésnek tekinti a könyvtárat. Többszöri kiszállásunk alkalmával felhívtuk az elnök elvtárs figyelmét arra, hogy helyezzék megfelelő helyig a könyvtárat de ez még a mai napig sem történt meg. Leváltottuk a régi könyvtárost mert nem végezte jól munkáját, s helyette egy fiatal DISZ- aktívát állítottunk be. Szeretnénk, ha a teveli tanács több gondot fordítana a könyvtárra, s megindítaná a harcot a községben nagyon is elterjedt ponyvairodalom ellen. Bátaapáti községből többszöri felszólítás ellenére sem kaptunk jelentést. Ez is egyben a tanács nemtörődömségét mutatja. De reméljük, hogy a következőkben Bátaapátiban is megjavul a könyvtár munkája. A parhanton az utóbbi időben jól fellendült a könyvtár. A tanács azonban itt sem adja meg a kellő segítséget nem biztosított a könyvek számára megfelelő szekrényt, így jogosan kérdezhetjük a tanácstól hogy a könyvtáros hibáján kívül elveszett könyvekért kit terhel a felelősség? Reméljük, hogy az aparhanti tanács rövid időn belül gondoskodik egy szekrény beszerzéséről. Serkentse a gyengén működő községi könyvtárakat a jó könyvtárak példája és a tanácsok ne csak fejbólogatással, hanem tettekkel is segítsék a könyvtárakat. Zsiga Pál bonyhádi járási könyvi a;ok, AKIKRŐL MÉG KEVESET HALLOTTUNK !Allokálás a fackli Búzakalász tszcs-ben Forró nyári napsütésben szinte jólesik a friss Dunu vizének illata és bekanyarodni a sűrű fák szegélyezte árnyas útra, ahonnan a melegtől megbújva lusta kutyák támadtak rám. Megállók a motorral és egyszerre egy sereg gyerek vesz körül. Az egyik gömbölyű arcú kétszer is megnyomja a dudát, aztán nevetve elszalad. Ez a nagy ház a faddi Búzakalász tszcs székháza. A ház üres, nincs bent senki, mindenki a határban dolgozik. Én is kifelé tartok. Útitárs jön mellettem, aki elmondja, hogy a tszcs 1952-ben alakult meg 330 hold földdel, 27 családdal, 50 taggal. De olyan ám ez, mintha egy család lenne. Menetközben jó ismerőssel találkozunk, Strasszer József elvtárssal, a tszcs elnökével. Gyönyörködve nézzük a határt, elmondja, hogy az idén már szervezetten kezdték meg a tavaszi munkákat. — Felosztottuk a területet egyénekre, így 2000 öl paprika, 1600 öl tengeri, 800 hold burgonya jut egy-egy tagra. — Persze nem mindenkire, mert a gyermekes anyák, mint Hajdú Józsefné és Kapriva Józsefné, félparcellát kaptak. Nézze csak, ez a néni, aki éppen most iszik. Ambrus néni is félparcellát kapott. Odamegyünk és megkérdezzük, tényleg öreg-e Ambrus néni? — Öreg ám az országút, de én nem! Az egyik fiatalasszony derült arccal mondja hogy az sem igaz, — az új betonút csak 1 éves. Erre jót nevetnek valamennyien a paprikát ültető asszonyok. Nézzük meg a gabonát is, álljon bele elvtárs! — mondja az elnök. Beleállok. — Lát engem? — kérdi. — Nem látom! — Én sem látom magát. Pedig mindketten elkerültük a 180 centimétert. Ilyen gabonára már régen nem volt példa. Jobban körülnézünk, a másik táblán is ismerősök dolgoznak. Bali György elnökhelyettes és még két tag a négyzetesen vetett, tengerit ekézik. — Hogy állnak a kaszálással? — Az összes lucernát, lóherét, rétet, legelőfüvet lekaszáltuk és 80 köbmétert már le is silóztunk. Igaza volt tavaly az elvtársnak, mikor mondta, hogy a siló, az sok mindent pótol. Nem is volt a télen takarmánygondunk. Buli elvtárs megelégedetten meséli: amikor kezdték, csak 4 lovunk volt. — Ma már. — mondja tovább olyan boldogan, mintha mesélné. — van 70 darab szarvasmarhánk. 70 darab sertésünk. 700 darab baromfink. 80 darab víziszárnyasunk, 13 darab lovunk. A Duna felé menet a csengők és a kolomp szavát két kutya mérges csaholása szakítja meg. Messzebb vadkacsák csapnak nagy lármát és ijedt madarak röpülnek a levegőbe. Bemutatkozunk: Gyulai János állattenyésztési brigádvezető és Gábor Károly állatgondozó. Jó a legelőjük elvtárs! Ez a szakasz ismét jó! Csak ilyenkor dél felé már nagyon hajtja a bogár a marhát Megtudom azt is hogy a fejési átlag 8 liter. A legjobban tejelő tehén Ipoly és Böske 10 literen felül adnak, de lassan a többi is odaér. — Amoda lejjebb,— mutat botjával az elnök a füzes felé, — meg a disznaink legelnek. Itt a baromfiólunk! Jól épített épület a Dunaparton! Elnök elvtárs! Itt víziszárnyasokat kell nevelni, — mondom, — mert itt ingyen gazdagodnak meg. — Azt akarjuk mi is — mondja. — Ezeket már úgy vettük. Ez igen jó hely a kacsának, meg a libának — mondja Gábor Károlyné baromfigondozó. Úgy nőnek itt, mint a gomba. Ezután az építési tervekről beszélünk. — Ősszel a háztáji marhák részére egy 30 férőhelyes istállót építünk — mondja az elnök elvtárs. — Ez nagyon jó lesz — mondom. — persze rögtön silógödröt is építenek?! Mert nő az állomány, nő a takarmányszükséglet is. — Látja, én erre nem is gondoltam, de megfogadjuk és meg is csináljuk. A nagy nyárfa hosszúra nyújtja árnyékát. A tehenek jönnek be a legelőről, egyik-másik siet előre kisborjához, megélénkül a puszta. Az iskola előtt DISZ-fiatalok gyülekeznek, színdarabot tanulnak Diószegi István tanító vezetésével. Körülveszik a tanítót és megbeszélik az egyes részleteket. Elköszönök. Hívnak, hogy menjünk ki többször is. A reggeli mérges kutya sokáig szalad mellettem, de már nem ugat, aztán lassan elmarad. Nézem az út két oldalán a gyönyörű kalászokat és arra gondolok, az idén gazdag aratás lesz. Molnár László Fokozni kell járásainkban a baromfi begyűjtés ütemét A választási bekeverő enyhein javulás mutatkozott a begyűjtés terén a járások területén. A választás után azonban az tapasztalható, hogy a járási és községi tanácsainknál vízszacacs mutatkozik a begyűjtés területén. Különösen megmutatkozik az, a baromfi vonalon. Jellemző példa erre a bonyhádi járás példája, ahol 11-től 17-ig, két nap alatt 278 kilogramm baromfit gyűjtöttek be, addig 18 és 23-e között, hét nap alatt csupán 339 kilogrammot. Gyenge eredményt tud felmutatni e téren a gyönki járás is, mert május 23-án mindössze 7 kilogramm baromfit gyűjtöttek be. De legkirívóbb példa a begyűjtés elhanyagolásánál baromfivonalon a szekszárdi járás, mivel május 23-án alig 5 kiló baromfit gyűjtöttek be, a begyűjtő szervek. Lazulás tapasztalható a tamási járás munkájában. Amíg május 17-e előtt naponta több, mint 100 kilogramm baromfit gyűjtöttek be, május 19-én ezzel szemben alig 32 kilogramm baromfit vásároltak fel. Nagy visszaesés tapasztalható baromfibegyűjtésben a paksi és a dombóvári járások munkájában is.