Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-19 / 142. szám

A BÉKEHARCNAK EGY PILLANATRA SEM SZABAD ALÁBBHAGYNIA A tárgyalás az egyedüli mód, amelynek segítségével az országok és a népek kormányai megoldást találhatnak problémáikra Felszólalások a Béke-Világtanács ülésén Isabelle Blume asszony: Meg kell kezdődnie az emberek tömörülésének a tárgyalásra való felhívás köré Amióta fennáll a Béke Világta­­nács — kezdte beszédét Isabelle Blume asszony, a Béke Világtanács Irodájának tagja — bizonyára so­hasem tartottunk még ülést ilyen kedvező körülmények között. Blum­e asszony hangsúlyozta, hogy a békemozgalom jelentős sikereiről ismételten be kell számolni az em­bereknek az egész világon, „nem azért, hogy ezzel büszkélkedjenek, hanem, hogy egyre jobban küzdje­nek." A tárgyalás az egyedüli mód — mondotta, — amelynek segítségével az országok és a népek kormányai megoldást találhatnak problémáik­ra. Mivel a tárgyalás volt és marad a népek nagy békejavaslata, iga­zunk volt, amikor bécsi határozata­ink és felhívásaink alapjának tekin­tettük. Isabelle Blume ezután a német kérdéssel foglalkozott, majd így folytatta: A népeknek anélkül, hogy egy percre is meglassítanánk tevékeny­ségünket, s anélkül, hogy alárendel­nék magukat a diplomatáknak, foly­­tatniuk kell az egyenlő alapokon ál­ló, előzetes feltételek nélküli talál­kozás követelésének hangoztatását. Blume asszony ezután arról be­szélt, mit kell tenniök a népeknek azért, hogy meginduljanak a tár­gyalások a többi rendezetlenül ma­radt kérdés sikeres megoldása ér­dekében. A békeharcnak egy pilla­natra sem szabad alábbhagynia. A békemozgalom egyik legnagyobb fele Az Amerikai Egyesült Államok háborús politikája Latin-Ameriká­­ban igen nagymértékben érezteti ha­tását — kezdte beszédét Birgin pro­fesszor. Elmondotta, hogy az Egye­sült Államok — részben közvetlen tőkebefektetései, részben pedig nyersanyagvásárlások útján — igyek­szik háborús céljai érdekében fel­használni Latin-Amerika egész gazdaságát. A Latin-Amerikában ta­lálható különböző ásványok, — réz, ólom, mangán, bizmut, wolfram, bauxit, stb. — de mindenekelőtt a kőolaj, továbbá a növényi és állati eredetű termékek az északamerikai gazdaságot szolgálják. E termékekben mutatkozó egyol­dalú kereslet súlyosbította országa­ink egyoldalú termelését, kiélezte gazdasági függőségünket, visszafej­lesztette gazdaságunkat — állapí­totta meg Birgin. Számos adatot sorolt fel arról, hogy — a kitűnő feltételek ellené­re — hogyan fejlődik vissza a latin­amerikai mezőgazdaság. Dél-Ame­­rikában a földeknek körülbelül csak öt százalékát használják ki. Ennek eredményeképpen Dél-Amerikában ötven millió rosszul táplált embert tartanak nyilván a statisztikák. Az amerikai tőke egyre növekvő mértékben hatol be Latin-Ameri­­kába. Az amerikai tőkebefektetések ezen a területen ma már megköze­lítik a nyolcmilliárd dollárt. Latin-Amerika kénytelen észak­amerikai gyárosoktól vásárolni olyan árukat, amelyeket maga is elő tud állítani. Birgin élesen szembehelyezkedett a háborús uszítóknak azzal a rossz­hiszemű propagandájával, hogy a háborús iparoknak békeiparra va­ló átállítása munkanélküliséget, ez­zel válságot hozna magával, adata — hangoztatta, — hogy mi­után felébresz­tette a népek harci akaratát, felvilágosító munkát foly­tasson közöttük, hogy többé senki és semmi ne téríthesse el őket ar­ról az útról, amelyre ráléptek és hogy a kormányaikra gyakorolt nyo­más olyan erős legyen, hogy kez­deményezésre bírja azokat. Itt a Béke Világtanács ülésén — jelentette ki Blume asszony — meg kell kezdődnie az emberek tömörü­lésének a tárgyalásra való felhí­vás köré. — íme mindennél világosabb má­sodik feladatunk: a tárgyalások jel­szava köré tömöríteni mindazokat, akik nem hisznek a háborúban, akik nem akarnak háborút. — Béke hívei! A Béke Világta­nács nevében azzal a felhívással for­dulok Hozzátok: álljunk minél job­ban feladatunk magaslatán, feszít­sük szét házunk falát, mert túl ki­csi azok számára, akik velünk együtt azt akarják, hogy a kormányok kezdjenek tárgyalásokat egymással, feledjük el nemcsak szavakban, ha­nem tettekben is mindazt, ami ben­nünket egymástól elválaszt. — A budapesti ülésszaknak olyan okmányt kell kibocsátania, amely eddig nem látott erővel­­ hirdeti a világnak a tárgyalásokba vetett hi­tünket és azt az elhatározásunkat, hogy miután feltártuk és elhárítot­tuk az akadályokat, törhetetlenül folytatjuk harcunkat azok végső le­küzdéséért. Őrt kell állnunk minden tárgyalásnál és győzelemre kell jut­tatnunk a tárgyalásokat. Amint ezt már a Moszkvában megtartott nemzetközi gazdasági ér­tekezlet is leszögezte: a termelés nö­velésével és nem annak csökkenté­sével, a világkereskedelem volu­­menjének bővítésével és nem annak megszorításával kell a békegazdál­­kodásra visszavezető utat megtenni Persze ez bizonyos érdekeket sér­teni fog. De ezek egyedül azoknak a kis csoportoknak érdekei, amelyek mindent a háború kártyájára tesz­nek fel. Az összes országok, az ös­­­szes népek, az egész emberiség azon­ban csak nyerni fog. A továbbiakban rámutatott, hogy a kétoldalú katonai szerződések el­­len vívott harc sarkpontjává vált minden olyan politikának, amely a latinamerikai országok nemzetközi kapcsolatainak nagyobb szabadságá­ra törekszik. Elengedhetetlen, hogy visszasze­rezzük áruba bocsátott függetlensé­günket, hogy igazi népi és nemzeti érdekeinkkel összhangban cseleked­­hessünk — fejezte ki a latinameri­kai népek és országok követelését Birgin professzor. Az argentin békemozgalom — mondotta — a legszélesebb körben — beleértve azokat, akik még hisz­nek a kormány említett különállásá­ban — tudatosítja a veszedelmet, hogy a nép általános békeérzelmét aktív harccá változtassa és hogy népünk súlyával is hozzájáruljon az egész világ törekvéséhez, a nem­zetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló tárgyalások megindítása és az öthatalmi egyezmény megkötési érdekében. Birgin végezetül ismét leszögezte: A latinamerikai országoknak szo­rosabb kapcsolatot kell teremteniük egymás között, de nemcsak egymás között, hanem a világ többi álla­maival is, s nem kizárólag az Egye­sült Államokkal. Czapik Gyula, egri érsek beszéde Amit itt szándékozok elmondani, — mondotta Czapik érsek — tömö­ren összefoglalhatom két rövid szó­ban: békét akarok! Békét akarok, mert ember vagyok! A természet több vágyat oltott bele az emberbe. E vágyak közül az egyik erős és sokszor ádáz küzde­lembe kényszeríti az embert, de a küzdelemben is az a remény erő­síti, hogy utána nyugalma lesz és a béke napjait élvezheti. Ha több parázsszem kerül egymás mellé, nagyobb hőt fejtenek ki, és jobban izzanak; ha ezer és millió ember fog kezet a békéért, lelkük parazsa még nagyobb és erőt adóbb lesz. Széles e világon százmillió és százmillió ember érez így, és ezek vágyai egyesülnek , izzásának láng­ja odaírja az egész világ égboltjára: békét akarunk! Békét akarok, mert keresztény vagyok! Az evangéliumnak is igen sok lapja a békét hirdeti. Ezért kell a becsületes keresztény lelkületnek vi­lággá harsognia: békét akarunk! Az egyház lerontaná az emberi természetet, nem fejezné ki a hívek vallását, levetkőzné hivatásának pásztori feladatát, ha nem érezne együtt hívei szándékával, akik fen­nen hirdetik: békét akarunk! Hazám népe immár két világégés és világrengés távlatából nem roman­tikus lélekkel emlékezik a háború­ra. Azok a bombák, azok az ágyú­golyók és azok a pusztító támadá­sok, amelyek rajtunk végig viharoz­­tak, bizony nem nézték, váljon is­tennek temploma, kultúrának csar­noka, avagy családi boldogságnak fészke, amelyet rombadöntenek. A magyar haza népe tudja, hogy az el­esettek halálhörgésénél is borzasz­tóbb az édesanyák sikolya, az özve­gyek és árvák sírása. A magyar nép országának romba­­dőlte után nem állott ki a világ or­szágútjéra és nem nyújtotta nyö­szörögve kezét az alamizsna után. A magyar nép talpra állott, elhord­ta a romokat és hozzákezdett az újjáépítés erőfeszítést és áldozatot kívánó munkájához és pedig nem alkalomszerűen, hanem előre kidol­gozott gondos tervek szerint. Ezek ismeretében nem kell pap­nak lenni, hogy bárki megállapít­hassa, miszerint a magyar nép, me­lyet ezer esztendő küzdelme edzett meg, békeóhajjal van tele. A ma­gyar nép nem kívánja és nem is kezdi a háborút, de őrzi a békét és annak megtartásáért síkraszállva ki­áltja a világ népei elé: békét aka­runk! Stanislaw Kulczynski lengyel küldött: A német kérdés megoldásában csak a jaltai és potsdami szerződésekből lehet kiindulni Stanislaw Kulczynski felszólalásá­ban a német kérdéssel foglalkozott. Rámutatott, hogy a panmindzsoni megállapodásokat követően a német kérdés a tárgyalásra és megegye­zésre szoruló legfontosabb problé­ma. Visszapillantást vetett az elmúlt évekre, amelyekben bizonyos ame­rikai körök mindent megtettek a német fasizmus és militarizmus új­jáélesztésére, s eltávolodtak a pots­dami határozatoktól. A német fasizmus és militarizmus ismét felszínre került és ismét han­goztatja a revans és az annexio jelszavait — mondotta. — Adenauer kancellár és miniszterei ismét Hit­ler nyelvén beszélnek. Nyugat-Európa államainak és né­peinek — mondotta — felvetették azt a logikátlan és értelmetlen jel­szót, hogy az európai demokráciát (Folytatás a 2. oldalon) Prof, Mauriclo Birgin. argentin ügyvéd: A latinamerikai országoknak szorosabb kapcsolatot kell terem­ten­ek egymás között és a világ többi államával is VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. (J. V. Sztálin)J AZ M­DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK L­­APJA X. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM ARA­Tt1 FILLÉR PÉNTEK, 1953 JÚNIUS 19 JELENTJÜK A BÉKE VILÁGTANÁCSNAK A Bonyhádi Zománcmű­vek június 16-án délben befejezte első félévi tervét A Bonyhádi Zománcművek dolgo­zói jól megállják helyüket a terme­lés frontján. Szépen teljesítik a Bé­ke Világtanács tiszteletére tett vál­lalásukat is. Termelési tervüket a vállalt 107 százalék helyett 113.1 szá­zalékra teljesítették, ezzel 477.000 forint túlteljesítést értek el. Az 1 munkás 1 napra eső termelési érték 104 százalékos tervteljesítési válla­lásukkal szemben 110.4 százalékot értek el az utóbbi értékelés szerint. A technológiai fegyelem megszilár­dításával az átlagos havi 160 óra balesetből származó termelési ki­esést a vállalt 100 óra helyett 40 órára csökkentették június hónap első felében. Jó munkájuknak meg is lett az eredménye: Június 16-án délelőtt 11.30-kor befejezték féléves tervüket. Mint ahogy K­u­t­a­s­i Béla levele­zőnk írja: ezzel a szép eredménnyel elnyerték az Élüzem címet, amiért nagy harcot folytattak az üzem dol­gozói. Amikor Óvári elvtárs be­jelentette a jó eredményt, hosszan tartó taps után a dolgozók arra tet­tek ígéretet, hogy továbbra is ter­vük túlteljesítésével segítik üzemük tervteljesítését, ezzel akarnak hírne­vet szerezni üzemüknek, de a me­gyének is. Az Élüzem cím kitünte­tés, minden dolgozó számára nagy dicsőséget jelent, hiszen üzemük még ezideig nem nyerte el ezt a megtisztelő címet. A békeőrség eredményei a Tatarozó Vállalatnál : Németh Ádám sztahanovista kőműves-brigádja 175 százalékot teljesített A Tatarozó Vállalat dolgozói a bé­­rségen elért eredményeikkel járul­­na­k hozzá a Béke Világtanács ülé­sének a bék­e érdekében kifejtett munkájukhoz. Németh Ádám sírta" hanovista kőműves brigádja a selejt teljes kiküszöbölésével június 15-én 175 százalékos teljesítményt ért el. A Staubinger Ferenc Május 1 szta­hanovista brigádja a 100 százalékos minőségi munka és a legnagyobb mértékű anyagtakarékosság szem előtt tartásával 157 százalékos terv­­teljesítést ért el ezen a napom. Az egyéni felajánlások teljesítésében Wiedemann János kétszeres jelvé­­nyes sztahanovista ács tűnt ki jó eredménnyel, 150 százalékot teljesí­tett. Frei József festő brigádja 280 szá­zalékra teljesítette tervét. Frei elvtáre munkatársainak megmagya­rázza az °^ot a fejlett és jó módszee­reiket, melyekkel lehet eredménye­ket elérni. Bohnert Antal sztaháno­­vista festő brigádja 274 százalékkal dicsekedhet. Bohnert Antal elvtárs oktatja munkatársait, emellett mun­kamódszerét­ is átadja dolgozó társai­­nak. Ezzel segíti brigádtársait, hogy­­ a békeőrségen jó munkával harcol­janak a békéért. Pakulár László sztahé­n­ovista asztalos 196 százaé­­kos teljesítményével köszönti a Bé­ke Világtanács budapesti ülését. A műszakiak közül Pohál József mun­­kavezető és Schalk­ Ádám főmunka­vezető tűnik ki szorgalmas munká­jával. Levc­ cyőnU »r*s»! A Paksi Konzervgyár dolgozói csatlakoztak a „péntek-mozgalomhoz“ Gyárantóban, a Paksi Konzervgyár­ban megindult a szezonmunka. A zöld borsó nagy mennyiségben áll ren­delkezésünkre. Az el­ső napokban a kedvezőtlen időjárás miatt némi fenn­akadás mutatkozott a borsó szállítá­sánál. A munka jó megszervezésével és a dolgozók lelkes, odaadó munk­á­­jukkal azonban június­ 15-ig már pótolták a lemaradást. Az üzem dolgozói megfogadták, hogy nemcsak teljesítik, de túl is tel­jesítik tervüket. A Béke Világtanács tiszteletére tett felajánlások teljesí­téséből kitűnik, hogy a dolgozók áll­ják szavukat. A férfi dolgozók kö­­zül Velencei János 160 százalékra, Tesényi Ferenc 154, Kónya János 154 Bárdos János 140, Somogyi Jó­zsef 153, Mármarosi János pedig 153 százalékra teljesítette ezideig ter­vét. A férfi munkások mellett a női dolgozók is szépen teljesítik tervüket illetve felajánlásaikat. Szakonyi Bor­bála 145, Nyitrai Mária 136, Bárdos Józsefné és Bárdos Jánosné 132, Ma­­gyarfalvi Júlia és Borsi Júlia 130 szá­zalékot értek el. A Paksi Konzervgyár dolgozói csat­lakoz­tak a „péntek-mozgalom “-hoz, ami annyit jelent, hogy szombaton délelőtt 10 óráig teljesítik heti tervü­­­ket. 10 órától kezdve az elért ered­mény már tervtúlteljesítésnek szá­mít. Az első héten nem tudtuk tel­­jesíteni a tervünke, az esőzések, va­­lam­int a villanyvezetékek megron­gálása miatt. Az ellmúlt héten 24 órai kiesésünk volt áramszünet miatt. Bankó Pál levelező. Vegyipari és Javító Vállalat: A Nagy asztalos-brigád 162 százalékkal újra elnyerte a „Béke-brigád" címet A Vegyesipari és Javító Vállalat dolgozói harcolnak a „Béke-brigád“ cím elnyeréséért. Ezt mutatja a jú­nius 10-től 16-ig elért eredmények. Ez idő alatt szép eredmények szü­lettek a tervteljesítésben. A „Béke­brigád“ cím is másik brigádé lett. A Nagy asztalos-brigád — mely az előző értékelésnél a II. helyen volt — újra megszerezte magának az első helyet, 143 százalékról 162 szá­zalékra emelte teljesítményét. Ebben a műszakban különösen jó munkát végzett a Müller asztalos-brigád, mely 134 százalékról 156 százalékra emelte teljesítményét. Ezzel a má­sodik heyre került. A Nyakas kár­pitos-brigád 145-ről 150 százalékra emelte teljesítményét. Jelenleg a két asztalos-brigád foly­tat nagy küzdelmet az első helyért a Müller-brigád mindössze 6 szá­zalékkal maradt le a Nagy brigád­tól. A többi brigádok is emelték tel­jesítményüket. A Gabnai vízvezeték­szerelő brigád 134, a Fricsi öntő és esztergályos brigád 132, a Kuczor festő 130, a Nagy kőműves 128, a Taksonyi lakatos 124, a Németh ács 121, a Deli lakatos 116, a DISZ-bri­­gád — mely az előző értékelés sze­rint 98 százalékot teljesített — most 104 százalékot ért el.

Next