Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-19 / 168. szám

1953 JULIUS 19 A kajmádi állami gazdaságban javult a munka, de a terv teljesítése többet követel A Tolnai Napló június 26-i számá­nak egyik cikke élesen bírálta a Kajmádi Állami Gazdaság vezetőit, mert nem hajtották végre a hibák kijavításáról szóló saját határozatu­kat. A cikk nagy port vert a gazda­ságban. Osztermayer János, az igaz­gató azt mondja: „Megfogadtam, többet ilyen felelőtlenül határoza­tot nem hozunk, hanem cselek­szünk Nem akarom, hogy mégegy­­szer egy ilyen bírálatnak legyen alapja.“ Osztermayer elvtárs nemcsak be­szélt, hanem cselekedett is. A cikk megjelenése után nyomban vezető­ségi értekezletet hívott össze, mely­re a gazdaság párttitkárát, a. b. el­nökét meghívta Minden brigádveze­tő agronómusnak személy szerint szabta meg a feladatát. Június 20-a óta a gazdaság munkái, illetve a tervek teljesítése sokat javult A 120 hold elhanyagolt kukoricát meg­szabadították a gaztól. A 300 hold gyapotot már háromszor megkapál­ták, kiegyezték. A gazdaság vezető­sége és a pártszervezet meggyőző­dött arról, hogy a növényápolási munkák elvégzésének Angyal Jó­zsef, a gazdaság egyik agronómu­­sa volt a fékezője. Az ő „jóvoltá­ból“ nem tudták elvégezni határidő­re a gyapot kapálását,­mert nem en­gedte a gépeket kapálni. Az ő „jó­voltából" nem tudták saját határo­zatukat végrehajtani, mert Angyal azért sem úgy szervezte a munkát, ahogyan azt utasításban kapta A gaz­daság vezetősége és a pártszervezet Angyal Józsefet funkciójából levál­totta. A gazdaság vezető agronómusa, Kovács János elvtárs és a növény­­termesztési brigádvezető agronómu­­sok közösen készítették el az arató­gépek menetirány tervét. S így az aratás ideje alatt nem volt problé­ma. Szervezetlenség vagy egyéb hi­bák miatt kiesés nem volt az arató­gépeknél. A jól szervezett, irányí­tott munka eredménye az lett, hogy az 1200 hold aratnivalóból csak 280 holdat arattak kézi erővel. Az ara­tást július 1­9-­én befejezték Ezen a napon kombájnjaikat és aratógépei­ket már átirányították a Biritói Ál­lami Gazdaságba. A gazdaság­ munkáinak a megja­vításában a pártszervezet is kivet­te a részét. Horváth elvtárs, a párt­titkár megváltoztatta azt a nézetét, hogy lehete­tlen a párttagokat fel­adattal megbízni. Egy-egy munkate­rületen dolgozók munkájáért sze­mélyesen felelőssé tette a legagili­­sabb párttagokat. A központi üzem­egység állattenyésztésében Barkóczi Ferenc elvtárs a felelős. A génuai üzemegységben Ivanics József és így tovább. A gazdaság pártszerve­zetének példáját követve sokat ja­vult a szakszervezet munkája is. A kombájnosok és aratógépkezelők kö­zött eleven versenyszellem alakult ki. Nyúl János és Schwartz János kombájnvezetők kijelentették: „Nem engedjük elvinni a vándorzászlót, mi akarunk lenni az aratási verseny győztesei.“ Dömötör János a másik­­ kombájn­vezető pedig azt mondja: „Megmutatom, hogy annál inkább is elhozom a vándorzászlót, s nem Nyúl elvtárs, hanem én nyerem meg az aratási béke­versenyt.“ A szakszervezet ilyen irányú mun­kája azonban még nem kielégítő." El kell érni, hogy a gazdaság vala­mennyi dolgozója között ilyen len­dületes versenyszellem alakuljon ki. A szakszervezeti munka fogyaté­kossága mellett még komoly javíta­nivaló van egyéb területen is. Eitl István a gépcsoport vezetője elké­pesztően kevés felelősséget érez munkájáért. Azért nem tudták ha­táridőre teljesíteni a másodvetési tervet, mert nincs elkészítve a talaj. Számtalanszor előfordul, hogy a traktorosoknak kiadják az ekét az­zal, hogy jó, mikor szántani akar­nak, akkor még­sem jó. Legutóbb Hajdics János éppen így járt. Ki­húzatta az ekét, hogy szánt, s vis­­­sza kellett neki húzatni, mert rossz volt. Az ilyen apró-cseprő dolgok és a felelőtlen munka miatt a 270 hold másodvetésből mindössze csak 54 holdat vetettek el, holott már júni­us 10-én lejárt a határideje. A Rajmádi Állami­ Gazdaság ve­­zetője, Osztermayer János elvtárs és a gazdaság párttitkára, Horváth elv­­társ, a gazdaság minden vezetője, becsületes dolgozója megalkuvástól mentes harcot folytasson a tervek maradéktalan teljesítéséért Minden adottság, s lehetőség biztosítva van, hogy a dunamenti gyapottröszt 30 állami gazdasága között folyó ver­senyben ne tizenharm­adik, hanem elsők legyenek. „Nem lépünk ki a csoportból... inkább tovább gyarapítjuk“ Csoportunk tagsága örömmel hall­­­­gatta Rákosi elvtárs beszédét. Nagy elvtárs beszéde után még többen arról beszéltek, hogy kilépnek új csoportból, élnek az egyéni gazdál­kodás lehetőségével. Figyelmen kí­vül hagyva a kormányprogramm azon részét, mely a termelőcsopor­­tok további megsegítéséről szól, csak az egyéniek felé nyújtott ked­vezményt tartották szem előtt. Rá­kosi elvtárs beszéde után ezeknek is megváltozott a véleményük, gon­­dolkoddtak az újabb kedvezménye­ken, különösen a 10 százalékos ked­vezményen. Most már csak azok akarnak elmenni a csoportból, akik nem szeretnek dolgozni. Eddig voltak olyan családok is, alii a családfő úgy gondolkodott, hogy a termény mellé pénzt is kell keresni,, ezért családját más terü­letre küldte dolgozni, pedig ha a csoportban marad, akkor is szép jö­vedelemben részesül. Csapó János negyedmagával dolgozik a csoport­ban, előreláthatólag 60—70 mázsa ga­bonát fog hazavinni. Ez bizonyíték arra, hogy aki dolgozik, az meg is él a tszes­ben, mégpedig nem is akárhogyan. Pozsár Lőrinc is az élenjáró tagok között van. Rákosi elvtárs beszéde után elmondta, hogy most­ már sokkal szebbnek látja a jövőt, mert pártunk és kormányunk az eddiginél sokkal több segítséget nyújt, nemcsak az egyéni dolgozó parasztoknak, de a tszes tagoknak is. Ezt máris érezzük, mert nem­csak kenyérgabonát kaptunk előleg­ként, de sertésvágási engedélyt is, hogy könnyebben menjen a beta­karítás. Salamon Gáspár véleménye is az, hogy a kormány programmja közelebb hozza a dolgozókat, nem­csak a kormányhoz, de a párthoz is. E hogy menyire megváltozott a tagsá­gaink munkához való viszonya Rá­kosi elvtárs szavai után, azt mi sem­­ bizonyítja jobban, mint az, hogy 14-ig a búza aratását befejeztük és rövidesen befejezzük az egyéb kalá­szosokét is. A nagyüzemi gazdálko­dás melletti döntésünk bizonyítéká­­­­ul, pedig szolgáljon az, hogy a tag­­­­­ág egyhangú elhatározása alapján­­ vettünk 1.500 forintért egy lógereb­­lyét, mely nemcsak könnyíti a mun­kát, de gyarapítja a közös vagyont­­. Ludas András Teve!, Alkotmány tszcs. NAPLÓ több gondot a tarlóhántásra és másodvetésre! A szekszárdi járás valamennyi egyénileg dolgozó parasztja befejez­­te az aratást. Hiba azonban, hogy az egész járásban elha­nyagolják a tarlóhántást. Bogyisz­­lón például annyira kevés a fel­szántott tarló, hogy számszerűleg ki sem lehet mutatni, a hazai Vörös László tszcs-ben hasonló a helyzet. A másodvetés ugyancsak az elha­nyagolt munkák közé tartozik a szekszárdi járásban. Még a termelő­­csoportok sem mutatnak példát a tarlóhántás és másodvetés mielőbbi elvégzése terén. Például a fácán­kerti Vörös Hajnal tsz az előírt 190 hold másod vetési területből eddig semmit sem vetett be. Ugyanakkor a fácán­kerti egyénileg dolgozó pa­rasztok az előirányzott 91 hold he­lyett 98 hold területen végezték el a másod vetéit. Az illetékes helyi szervek felada­ta, hogy sürgősen felvilágosítsa a dolgozó parasztokat, megmagyaráz­za nekik, hogy a tarlóhántás és a másodvetés halogatásával elsősor­ban saját maguknak és a népgazda­ságnak okoznak kárt, azonkívül megsértik a törvényt és akadályoz­zák az új kormányprogramm meg­valósulását. MEGJ­EG­YZÉSE­K Vita a szemétládáról és a nádról*­ Az Alsódunai Nádgazdaság Vállalatnak 4.000 kéve nádja várt gyors elszállításra április végén. A tavaszi esőzések során a víz megduzzadása ugyanis azzal fenye­getett, hogy az ötéves terv építke­zéseinek egyik fontos alapanyagá­ból 4.000 kéve kárba vész. A Nádgazdaság fuvarosokat foga­dott és meg is kezdte a nád elszál­lítását a bátai dolgozó parasztok bevetett földjein keresztül. A dol­gozó parasztok kérték a tanácsot, hogy ne engedje meg a nádi gazda­ságnak, hogy a földjükön keresztül kocsizzon, mert ezzel nag­y kárt okoz nekik. A tanács orvosolta is panaszukat, megtiltotta a nádgaz­daság fuvarosainak, hogy keresztül járjanak az elvetett terü­leteken. Erre a Nádgazdaság a megyei ta­nács ipari osztályánál vádolta be a bátai tanácsot és ezzel végnélküli viszálykodás indult meg a­ Nádgaz­daság és a bátai tanács között, ami csakhamar személyeskedéssé fa­jult. A Nádgazdaság felháborodot­tan írja a megyei tanács ipari osz­tályának, hogy a bátai tanács al­jas társaságnak nevezte őket és szemétládához hasonlította a válla­latot. A tanács tagadta, hogy bár­miféle sértő kifejezést tett a Nád­gazdaságra vonatkozóan, majd mégis elismerte, hogy a vita hevé­ben kritikát gyakorolt a vállalat egyes vezetőivel szemben és ezt a kritikát továbbra is fenntartja. Közben telt az idő, elmúlt a má­jus, a június és július hónap fele is lejárt. A 4.000 kéve nádról meg­feledkezett mindenki, maguk az Alsódunai Nádgazdaság vezetői is, csak a személyüket ért sérelem megtorlását követelték. Ennek ér­dekében egész csomó levél, jegyző­könyv született, amelyeket, ha meg­őriz egy levéltár az utókor mulatta­­tására, és a bürokratizmus elretten­tő példájául szolgálnak csupán. Az illetékes felső szervek a járási és megyei tanács nem tett egyetlen határozott lépést sem, hogy ezt az áldatlan viszálykodást befejezze. Hosszadalmasan vizsgálta az esetet, megidézték (!) a házi tsz elnökét, mert állítólag ő mondotta azokat a bizonyos sértő kifejezéseket. Jelenleg még mindig azon folyik a vita, hogy a Nádgazdaság förtel­mesebb a szemétládánál, vele egyenlő, avagy különb egy fokkal. A 4.000 kéve nád pedig, — a fon­tos építőanyag, amire szükség len­ne a 40.000 kislakás építéséhez, amit az új kormányprogramm elő­irányzott az életszínvonal emelése érdekében. — korhad bent a Duna mocsaras szigeteiben. Pedig az Al­sódunai Nádgazdaság Vállalat csó­nakkal kiszállíthatta volna a nádat a dülőutakra, és ez ellen a bátai dolgozó parasztoknak sem lett vol­na kifogásuk, megmenekült volna az értékes nád és nem telt volna egy csomó ember drága ideje a ta­nács és a nádgazdaság veszekedésé­nek a kivizsgálásával. Sz. J. 7 A HÉTEN HALLOTTUK... ... hogy a fácánkerti Vörös Haj­­nal termelőszövetkezet és a geresdi gépállomás 180 hold sarlóhántási, illetve másodvetési szerződést kö­­tött. A gépállomás kötelezte magát arra, hogy ezt július 10-ig elvégzi. S nem 10-ig, hanem 20-ig sem vé­gezték el. Sem egy talapaltnyi szán­tást, sem egy talpalatnyi másodve­­tést a termelőszövetkezetnek nem végeztek. A szedresi gépállomás vezetőinek figyelmébe ajánljuk, hogy haladéktalanul végezzék el a tarlóhántást és a másodvetést, mert ebből súlyos kára keletkezik a ter­­melőszövetkezet tagjainak. * .., hogy a nagydorogi tanács han­­goshiradója már hosszú hónapok óta rossz. A nagydorogi tanács — hogy mégis tegyen valamit — a hangoshiradót elvitte, illetve elvi­­tette a paksi KTSZ-hez, hogy ja­vítsák ki. Ennek már lassan 1 hó­­napja lesz. Felhívjuk a nagydorogi tanács figyelmét, hogy a hangos­­hiradó már bevette a „műhelysza­­got“, sürgessék a paksi KTSZ-t, hogy csinálják meg. * ... hogy Kajmádon a fácánkerti földművesszövetkezetnek van egy fióküzlete. A kajmádi dolgozók már több esetben panaszkodtak, hogy ebben a boltban gyakran előfordul, hogy nem lehet még a legfontosabb háztartási cikkeket sem kapni. Az elmúlt héten például 4 nap nem volt gyufa. Javasoljuk a bajmádi földművesszövetkezet üzletvezetőjé­nek, gondoskodjon legalább arról, hogy a legfontosabb közhasználati cikkeket a dolgozók megvásárolhas­­sák.* ... hogy a Dombóvári Malom fali­­újságjának akkora szakálla van, mint egy 100 éves remetének. Nem azért, mert nem jár rendszeresen borbélyhoz, hanem azért, mert hó­napos cikkek vannak rajta, azok is mind újságkivágások. Morvai István elvtársnak, mint kommunistának pártmegbíza'­ása, hogy a faliújság felelőse. A pártvezetőség többször felhívta figyelmét: szerezzen a dol­­gozók között cikkeket a faliújságra, foglalkozzon a verseny nyilvánossá­­gával, a hibák ostorozásával. Mor­vai elvtárs minderre csak fütyül: hagyja, hogy nőjjön a faliújság sza­­kálla, és néhány nap múlva m­ár a 100 éves remetét is lepipálja. * ... hogy a szekszárdi Ságvári li­­getben épül egy büffé, hogy a sétá­lók igényeit a nyár folyamán kielé­­gítse. Az első jelek már mintegy két hónapja megjelentek: néhány szabályos gödör. Pár hét múlva te­lerakták téglával a gödröt, majd ismét pér hét múlva egy deszkabó­dét helyeztek a téglarakásra. Kicsit távolabbról nézve ma már úgy néz ki, mint egy kész büffé és a mit sem sejtő sétálók örömujjongva odasza­­ladnak ... valamit vásárolni. Akkor veszik észre, hogy belsejében a puszta levegőn — és szeméten — kívül nincs semmi. Mi megvigasz­taljuk az ilyen vásárolni széndéko­­zókat: legyenek nyugodtak, a városi tanács elkezdte építtetni és eddig már épült is, néhány hét múlva hoznak bele egy pultot, párt héttel később még egyet, utána fokozato­­san árut is hoznak, úgy, hogy mire leesik az első hó, elérkezik a kará­­csony, addigra már alig hiányzik belőle valami, és szilveszterre pedig teljes egészében elkészül ez a „luca. szék”" és akkor már minden további nélkül mehetnek vásárolni az arra sétálók, napozók, pihenők ... illetve dehogy... még csak feltételezzük, hogy a városi tanács addigra gon­­doskodik elkészítéséről... * ... hogy a paksi Vendéglátó Vál­lalat egy ,,újítást“ vezetett be. Fél­­reér­tés elkerülése miatt közöljük az „újítás" lényegét. ..Figyelem! Magad javára légy figyelmes! Csak blokk ellenében fizess! Elvtársaid becsü­lete érdekében tartsd be a rendele­tet. Ezen keresztül elkerüljük annak lehetőségét, hogy meggyanúsítsuk felszolgálóinkat [árdrágítással, csa­­lással. A felszolgálótól kérd minden esetben a másolatos blokk eredeti,­jét. Vezetőség.“ Ez a paksi csodabogár, amely „újításként'* született meg valame­lyik vezető pihent agyában, egy épületes marhaság, amely durván tapintatlanul, a dolgozók emberi méltóságának teljes figyelmen kívül hagyásával hozza a vendégek tudo­­mására azt a ,,szenzációs*", hogy kérjenek blokkot a fizetésnél, mert így biztos, hogy a felszolgáló sze­mélyzet nem csapja be őket. A nagyk­ónyi gépállomás dolgozói a kormány programmjának megvalósításáért Az idei bő termés, aratás, cséplés, betakarítás kemény feladatok elé állítja a nagykónyi gépállomás dol­gozóit is. Kemény, de örömteljes a feladat — mondja Hollenbach György, a gépállomás ifjú traktoros brigádjának vezetője. — Tudjuk, hogy az idei gabonabetakarítás vizs­gája lesz gépállomásunk minden dolgozójának. Ebben a gazdasági év­ben bővebb a lehetőség bebizonyíta­ni, hogy a gépállomás és a traktoro­sok el tudják-e végezni azt a fel­adatot, mely a gépállomásra hárul.“ A nagykónyi gépállomás dolgozói az aratás eddigi szakaszában jól megállták hely­üket. A hatósugaruk­ba tartozó termelőcsoportoknál 320 hold aratást határidőre elvégezték s ezen felül még 70 hold nem szerző­dött területet is learattak. A gépál­lomás műszaki dolgozói fáradtságot nem kímélve dolgoztak, hogy az aratógépeken előforduló mű­szaki hi­bát gyorsan kijavítsák, hogy az ara­tás zökkenőmentesen menjen. A műszaki dolgozók segítségével tud­ta Koczor József aratógépkezelő el­érni, hogy az előírt 130 hold aratási tervét 20 százalékkal túlteljesítette. De nemcsak Koczor József, hanem a gépállomáson mind a három aratt­ógépkert* ö rend­szer­esen túljess­í tette napi normáját. A gépállomás dolgozói Nagy Imre­ elvtárs, valamint Rákosi elvtárs be­szédét, az új kormány programm­­ját üzemi értekezleten beszélték meg. Egyöntetűen fogadalmat tet­tek, hogy a kormány programmjá­nak megvalósításához jobb munká­val járulnak hozzá. Ebből kiindulva megszabták a gabona szemveszte­­ség nélküli betakarításának a továb­bi feladatait. A gépállomás dolgozói örömmel vállalják, a jobb élet meg­teremtéséből­ rájuk eső részt. Sava­nyú Ferenc elvtárs cséplőgépvezető vállalta, hogy 1370-es gépével órán­ként 20 mázsát csépel el. Nappal csépelnek, éjjel pedig a traktorral szántanak. Kondor György vállalta, hogy 1070-es cséplőgépével naponta 150 mázsa gabonát csépel el Mozilátogató közönség figyelmébe A Szabad Ifjúság Filmszínház ér­tesíti a mozitátogató közönséget hogy építkezések miatt a mozi elő­adásait július 21-től az Április 4. Járási Kultúrotthonban tartják meg. pArtípi­és Útmutatást nyujt a

Next