Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-21 / 169. szám

TOLNAI NAPLÓ II. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM ARA 50 FII.LÉK­A/LÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETE­TT A MAI SZAMBAN; Az Új Kína hírügynökség különtudósítójának kommen­tárja Nam­ír tábornok nyilatkozatáról (2. o.) — Dán­­szovjet kereskedelmi szerződést írtak alá (2. o.) — Egy jótét lélek miniszterelnök (2. o.) — A paksi járási DISZ bizottság munkája a gabonabetakarítás sikeréért (3. o.) — Kiváló minőségű élelmiszert termelnek a Paksi Konzervgyár dolgozói (3. o.) — Megjutalmazzák a be­takarítási és begyűjtési békeverseny legjobbjait (4. o.) AZ M­DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD, 1953 JÜLIUS 21 Egy negyedév eredményei és tanulságai A vasárnapi lapok közölték a Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelentését az 1953. évi népgazdasági terv II. negyedévének teljesítéséről. A Statisztikai Hivatalnak ezek a jelentései mindig figyelemre számít­hatnak, mert negyedévi munkánk eredményeit tárják elénk. Ezúttal azonban fokozott érdeklődéssel ves­­­szük kezünkbe a jelentést. Az MDP Központi Vezetőségének utolsó ülé­se mélyreható változtatásokat hatá­rozott el gazdaságpolitikánkban. Az elmúlt negyedév munkájának ered­ményeit most abból a szempontból is tanulmányozzuk, hogy mennyiben segítenek hozzá e na­gyjelentőségű határozatok jobb megértéséhez. Milyen fontosabb tanulságokat szűrhetünk le a jelentés számaiból? Először is azt, hogy munkásosztá­lyunk az elmúlt negyedévben is be­csülettel megállta a helyét. Gyáripa­runk a helyi iparral együtt 103 szá­zalékra teljesítette 1953. második ne­gyedévi tervét. Mindössze két mi­nisztériumunk nem tudta tervét 100 százalékra teljesíteni. Ezek közül is a bánya- és energiaügyi miniszté­rium elmaradása csak 0.3 százalék az élelmiszeripari minisztériumé 0,2 százalék. Ezek a számok egyúttal ékes­szólóan megcáfolják azt az itt-ott még mindig felbukkanó fecsegést hogy terveink nem reálisak. Köz­ponti Vezetőségünk beható elemzés­sel arra az eredményre jutott, hogy egész gazdaságpolitikánkban és en­nek megfelelően tervezésünkben is hibákat követtünk el. Ez azonban — mint azt a Statisztikai Hivatal jelentése az utolsó negyedévről is határozottan bizonyítja, — egyálta­lán nem jelenti azt, hogy az üzemek számára megszabott feladatok nem voltak reálisak. A tervek általában teljesíthetők és túlteljesíthetők vol­tak. Ezt a számok világos beszéde után senki sem vonhatja kétségbe. A számok igazi jelentőségét azon­ban csak akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a 103 százalékos tervteljesítés mö­gött milyen fejlődés van. A 103 szá­zalékos tervteljesítés a jelentés ada­tai szerint annyit jelent, hogy gyár­iparunk 9,6 százalékkal több mun­kást foglalkoztatott és 12,8 száza­lékkal többet termelt, mint egy évvel korábban, tehát 1952. máso­dik negyedévében. Egyes iparágak­ban azonban a termelés emelkedése lényegesen nagyobb volt az átlagos­nál. Gépgyártásunk 33,3 százalékkal bányászatunk 27 százalékkal, kohá­szatunk 16,6 százalékkal termelt töb­bet, mint a múlt év megfelelő idő­szakában. Az egy főre eső termelés három százalékkal emelkedett. Kapitalista országban is előfordult egyes iparágak rendkívül gyors elő­retörése. Az iparágak egész sorának ilyen fejlődése azonban, s különö­sen az egész gyáripar átlagának kö­zel 13 százalékos emelkedése egy év alatt kapitalista országokban még a legjobb konjunktúra idején is alig fordul elő. Nálunk pedig ez a fej­lődés nehéz körülmények között kö­vetkezett be, egy olyan rossz termés után, amelynek kedvezőtlen hatá­sait a népgazdaság minden területe megsínylette. A jelentés számaiból tehát először is azt a következtetést kell levon­nunk, hogy az elmúlt negyedév vál­tozatlanul szocialista iparunk hatal­mas fölényét bizonyítja a kapitalis­ta iparral szemben, munkásosztá­lyunk hűségét, odaadását bizonyítja népi demokráciánk iránt, egész népi demokratikus rendszerünk fö­lényét bizonyítja a kizsákmányolás­ra épülő társadalmi rendszerekkel szemben. Ugyanakkor azonban — és ezt mindjárt a nagy eredmények mél­tánylása után meg kell állapítanunk — a negyedévi jelentés adatai vilá­gosan felmutatják azokat a hiányos­ságokat is, amelyek Központi Veze­tőségünk utolsó ülése határozatainak alapját képezik és ezeket a határo­zatokat a legteljesebb mértékben in­dokolják. A jelentés arról számol be, hogy mialatt egész gyáriparunk ter­melése 12.8 százalékkal, s a nehéz­ipar termelése ennél is jóval na­gyobb mértékben nőtt, a bőripar ter­melése mindössze 5.9 százalékkal emelkedett, a textiliparé pedig 1,1 százalékkal csökkent. Ez azt mutat­ja, hogy a nehézipar fejlődése mel­lett háttérbe szorult a könnyűipar fejlődése. Már ebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a lakosság ellátásá­nak kielégítésére nem fordítunk ele­gendő gondot. Ezt a felvetést teljes mértékben alátámasztja az árufor­galom alakulása. A kiskereskedelem 1953 második negyedében lényegesen ugyanannyi árut juttatott a fogyasz­tókhoz, mint 1952 második negyedé­ben. Igaz, hogy ezen a területen kü­lönösen erősen éreztette hatását a ta­valyi rossz termés, ami megmutat­kozott abban is, hogy parasztságunk élelmiszer-vásárlása és ezzel az élel­miszercikkek eladása az összforgal­­mon belül emelkedett. Igaz az is, hogy egész gazdasági rendszerünk fölénye a kapitalista gazdasági rend­del szemben itt is megmutatkozott. Kapitalista viszonyok között a tava­lyihoz hasonló katasztrofális rossz termésnek az egész országra és kü­­lönösen a parasztságra pusztító ha­tása lett volna. Mi azonban nem érhetjük be ezzel a vigasztalással. Kapitalista országokban a termelés célja a profitszerzés. Nálunk a ter­melésnek mindig az embert kell szol­gálnia. Erről egy pillanatra sem sza­bad elfeledkeznünk. Az eredmények mégis azt mutatják, hogy ezt a leg­főbb célt nem mindig és nem elég­gé tartottuk szem előtt, hogy csak­nem úgy dolgoztunk, mintha a ter­melés öncél volna. Súlyos hiba volna természetesen, ha az emberről való gondoskodást , a lakosság életszínvonalának ala­kulását kizárólag az áruforgalmon mérnék. A Staisztikai Hivatal jelen­tésének a szociális és kulturális ered­ményekre vonatkozó adatai igen je­lentős fejlődésről számolnak be.­­ Nagymértékben javult a dolgozók egészségügyi ellátottsága, emelkedett a kórházi ágyak száma és még erő­sebb ütemben a rendelőintézeti, szak­orvosi és üzemorvosi munkaórák száma. Sokkal több gyerek került óvodákba és napköziotthonokba, mint az előző év hasonló időszakában és jelentősen emelkedett az állandó és az idény bölcsődei férőhelyek száma is. Tíz százalékkal többen részesül­tek társadalombiztosítási ellátásában mint egy évvel korábban. Nem kis mértékben javult a kul­turális ellátottság is. Egy év alatt egynegyedével nőtt a rádióelőfizetők száma és június végén meghaladta az egymilliót. Csupán a negyedév folyamán 108 új mozgóképszínház nyílt meg és több, mint 18 ezerrel nőtt a villanyvilágításba bekapcsolt fogyasztók száma. Ugyanakkor egyáltalán nem lehe­tünk megelégedve a lakásépítés üte­mével. Ha összehasonlítjuk a gaz­dasági beruházásokat és építkezése­ket a lakóházépítéssel, ismét azt látjuk, hogy az emberről való gon­doskodás nem kielégítő mértékben érvényesült. S míg egyrészt örülünk annak, hogy az új beruházások emel­ték iparunk, állami gazdaságaink és gépállomásaink teljesítőképességét, sajnálattal látjuk, hogy bár az or­szág számos helyén lakáshoz jutot­tak a dolgozók, ez nem elegendő, a lakásépítés semmikép sem tart lépést az igények növekedésével. A negyedévi tervjelentés tehát tel­jes mértékben igazolja Központi Ve­zetőségünk határozatainak helyessé­gét és időszerűségét. Arra figyelmez­tet bennünket, hogy még több gon­dot, még nagyobb figyelmet kell fordítanunk az emberre, a maga szükségleteivel, úgy kell megváltoz­tatnunk tervezésünket és egész gaz­daságpolitikánkat, hogy következete­sen ez a kérdés álljon munkánk középpontjában. Ez a jelentés má­sodik legfontosabb tanulsága. A Statisztikai Hivatal jelentése természetesen nem tartalmazza az aratás eredményeit, mivel az aratás a negyedév végén éppen csak meg­kezdődött. Központi Vezetőségünk határozata és a kormányprogramm igen nyomatékosan beszéltek azokról a hibákról, amelyeket az utóbbi idő­ben a mezőgazdaság területén is el­követtünk. A jelentésnek a mező­­gazdaságra vonatkozó része ezekkel a hibákkal és káros kihatásaikkal nem foglalkozik, de tudjuk, hogy a hibák nem kis mértékben fékezték egész mezőgazdaságunk fejlődését. A jelentésben ezért választ keresünk arra, hol tartunk és mennyire van lehetőségünk a hibák kijavítására. Az adatok azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk ma is erős, egész­séges alapokon nyugszik, s ha a hi­bákat kijavítjuk, gyors fellendülést érhet el. Az ugar területe az előző évhez képest negyedével csökkent, az ipari növények vetésterülete 18,3 százalékkal emelkedett, a gabona­félék terméseredményei jobbak, mint eddig bármikor, s különösen jók az állami gazdaságokban és a szövet­kezetekben. Minden alapunk megvan arra a reményre, hogy mezőgazdasá­gunk már az idén teljesen kiheveri a tavalyi katasztrofálisan rossz ter­mést, mert egyéni parasztgazdasága­ink fejlődőképesek, állami gazdasá­gaink csakúgy, mint termelőszövet­kezeteink zöme fokozatosan rátalál­nak a helyes útra. A jelentés harmadik fő tanulsága tehát az, hogy Központi Vezetősé­günk határozatának és a kormány­­programmnak útmutatásait követve­­fel kell számolnunk a mezőgazda­ság fejlesztésében elkövetett mu­lasztásokat, és minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy a mező­­gazdaság gyorsan emelkedő és az időjárástól egyre függetlenebb ho­zamait biztosítsuk, termelőszövetke­zeteink és állami gazdaságaink pe­dig mintaszerű mezőgazdasági nagy­üzemekké fejlődhessenek. Összefoglalva: a Statisztikai Hiva­tal jelentése az 1953. évi népgazda­sági terv második negyedévének tel­jesítéséről egész népgazdaságunk szilárdságát és gyors ütemű fejlődé­sét bizonyítja. Erre joggal lehet büsz­ke elsősorban munkásosztályunk, amely a negyedévi ipari termelési terv három százalékos túlteljesítését és az ipari termelés igen jelentős emelkedését biztosítota. Megelége­detten tekinthet elmúlt évi munká­j­nak eredményeire parasztságunk is. Egész dolgozó népünk az elmúlt ne­gyedévben is tovább építette és szi­lárdította népgazdaságunkat, újabb lépést tett előre a szocializmus alap­jainak lerakásában. Azok a határozatok, amelyeket Központi Vezetőségünk utolsó ülé­se hozott és amelyek a kormánypro­­grammban kifejezésre jutottak, ki­javítják a gazdaságpolitikánkban el­követett hibákat és Nevelésünk kö­zéppontjába állítják a dolgozó em­bert a maga szükségleteivel, ennek megfelelően fenntartják, de mérsék­­lik a nehézipar fejlesztését és na­gyobb súlyt fektetnek a mezőgazda­ság fejlesztésére és a lakosság minél jobb ellátására. Ezzel fejlődésünket még szilárdabb, még egészségesebb alapra helyezik, még szorosabbra fűzik a párt kapcsolatát a munkás­osztállyal és a dolgozók széles tö­megeivel, megbonthatatlanná ková­csolják a munkásság és parasztság szövetségét, növelik a dolgozók bi­zalmát és szeretetét államunk iránt Munkásosztályunk és dolgozó né­pünk az elmúlt hetekben számtalan megnyilatkozással megmutatta, hogy Központi Vezetőségünk határozatait megérti, helyesli, bennük saját érde­keinek feltétlen érvényesülését lát­­­­ja. Nem kétséges éppen ezért, hogy­­ a határozatok megvalósulását is biz­­­­tosítani fogja. Ahhoz pedig, hogy­­ ezek a határozatok minél előbb és teljes mértékben megvalósuljanak, az kell, hogy munkásságunk az ed­diginél is lelkesebben dolgozzon, tel­jesítse és túlteljesítse a tervet, foko­zott mértékben szem előtt tartsa a gazdaságosság és a minőség köve­telményeit, hogy parasztságunk az eddiginél is odaadóbban dolgozzék szeresse földjét és egy talpalatnyit se hagyjon megműveletlenül. Ez az­ az út, amelyen haladva biztosítani tudjuk népünk állandóan emelkedő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését, amelyen biz­tosan haladhatunk előre a szocializ­mus felé. (A Szabad Nép vasárnapi vezércikke.) .4 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Rákosi elvtárs beszéde után megerősíti sorait a sárpilisi Uj Élet tagsága A sárpilisi Uj Élet termel­őcsoport­ba az ősszel befurakodott Szőke István 200 holdas kulák fia. Kez­detben nagy szorgalmával a tagság bizalmába férkőzött. Az elmúlt napokban azonban a kulák megmutatta igaz; arcát, hogy ellensége a termelőcsoportnak. Na­pokon keresztül távolmaradt a mun­kából s azt híresztel­te, feloszlik a termelőcsoport, ő pedig visszakapja földjeit. Züllött a munkafegyelem, mert a kulákcsemete befolyása alá kerültek többek között olyan becsü­letes, de még ingadozó tago­k is, mint Fügedi József és Hajszál Imre, akik a háztáji földjükre mentek dol­gozni, mely az aratás dandárjában négynap­ kiesést okozott a csoport­nak. A termelőcsoport szilárd tagjai nem hátráltak meg. Reggel 3 órakor már kötelet készítettek be az esti 9, 10 ór­a is még a földeken találta őket. Megfeszített erővel dolgoztak, hisz a jövő évi kenyerükről volt szó. A kuk­ák öröme nem­ sokáig tartott. Rákosi elvtárs beszéde után a veze­tőség cso­port­értekezletet hívott egy­be, ahol megbeszélték, hogy a tag­ságnak most össze kell fogni mert veszély fenyegeti a jövő évi kenye­ret. Pedig érdemes dolgozni, mert az idén szép termést takaríthatnak be. Árpából 23 mázsás átlagot értek el, s a növénytermesztő brigád tag­jainak 150 kiló árpa jut prémem­ként, míg a munkafegyetemi azítok­at munkaegység levonásával büntetik. A kulákot pedig eltávolítják soraik­ból. A cso­port­értekezlet után a tagok újult erővel fogtak a munkához: egy aratásra átalakított fűkaszálógéppe­­l 12 tagú brigád 300 csomó gabonát vágott le. A fogatos brigád 6 tagjáig kaszát fogott. A 18 kéz­ikaszás páron­ként 400 négyszögöl búzát aratott le és rakott össze egy nap alatt. A sár­pilisi Új Élet termelőcsoport tagsága na­gy szorgalommal igyekszik pótolni lemaradását , úgy számítják, hogy péntek este befejezik a búza aratá­sát. Kiváló minőséget a dolgozóknak­­ Beck Józsefné, a ló­nai Textlgyár szövőnője 151 százalékos tervteljes­téssel 100 százalékos minőségi munkát végez A Tolnai Textilgyár dolgozói az elmúlt félévben sikeresen valósítot­ták meg a rájuk háruló feladatokat. Az utóbbi három hónap alatt 60— 65 százalékról 98,5 százalékra emel­kedett az elsőosztályú áruk gyártá­sa. Ez a szép eredmény abból szü­letett meg, hogy a dolgozók válla­lásokat tettek a minőség javítására, amit becsülettel valóra is váltottak. A jó eredményt nagyban elősegítet­te az is, hogy kifogástalan volt az irányítás. Az új kormány programmja a Tol­nai Textilgyár dolgozóinak is meg­szabta a további feladatokat. A dol­gozók életszínvonalának szüntelen emelése megköveteli textilgyáraink­tól is, hogy minél jobb minőségű árut gyártsunk. A dolgozók lelkese­déssel, bizakodással fogadták Nagy Imre elvtárs beszámolóját, ígéretet tettek, hogy jó munkával, a minő­ség fokozásával segítik elő a dolgozó nép felemelkedését. Az első dekád teljesítménye azon­ban nem érte el a kiváló mi­nőségi szintet, az előző hónapi 98,5 százalékos minőséggel szem­ben ebben a dekádban csak 97,9 százalékot értek el. A műszaki vezetők július 12-én röp­­gyűléseket tartottak a dolgozóknak, ahol megbeszélték azokat a feladato­kat, amelyek az elkövetkezendő idők­ben reájuk hárulnak. Az volt az el­határozás, hogy a hónap végéig el­érik az előző hónap minőségi száza­lékát. Az azóta eltelt négy nap mi­nőségi eredménye mutatja, hogy pó­tolják a lemaradást. Vannak az üzemben olyanok, akik nagyban akadályozzák a minőségi gyártást azzal, hogy ők nem végez­nek jó munkát, ezen a téren. Sza­bó Ilona szövőnő 61.5, míg Hegedűs János szövő 62,2 százalékban gyár­tottak elsőosztályú árut az elmúlt dekádban. Ezek a dolgozók javítsák meg e sürgősen munkájukat, köves­sék az élenjárók példáját. Beck Józsefné 151 százalékos tervteljesítés mellett 100 százalé­kos minőségi munkát végez. Hercig Anna ifjúmunkás szövő­nő 140 százalékos tervteljesítés mellett 100 százalékos elsőrendű munkát végez. A Textilgyár minden dolgozója a minőség megjavításával harcoljon a dolgozó nép életszínvonalának eme­léséért, az igazi békéért. A felelőtlen munka eredménye! A határidő lejárt: a gépállomások aratási terv teljesítése 51(A) százalék Megyénk gépállomásainak aratási tervteljesítésének határideje jú­lius 10-én lejárt. Ezzel szemben a gépállomások aratási tervteljesítésé­­nek megyei átlaga csak 56,9 volt jú­lius 15-én. Tehát félreérthetetlen,­­hogy gépállomásaink az aratás eddigi szakaszában nem végeztek kielé­gítő munkát. Csupán a bölcskei gépállomás teljesítette aratási tervét jú­­­­lius 16-ra, míg a dalmandi és a teveli gépállomások 80 százalékon felül.­­Megyénk többi gépállomásainak túlnyomó többsége július 16-ig még ter­hének 50 százalékát sem teljesítette. A sárpilisi gépállomás csak 32 szá­zalékra, a dunaszentgyörgyi gépállomás 34, a pincehelyi, hőgyészi és var­­sádi gépállomások pedig 40—50 százalék között. Ennek a szégyenteljes lemaradásnak legfőbb oka, hogy a gépek még a reálnormájukat sem tel­jesítették. A dunaszentgyörgyi gépállomásnak 2 aratógépe mindössze 154.5 holdat, a sárpilisi gépállomásnak 7 kévekötő aratógépe csupán 55.3 [holdat, két kombájnja pedig 68 holdat aratott. Az aratási tervek nem­­i teljesítése gépállomásainkra nézve nagy szégyen, mert megyénk gépáll­omásainak valamennyi traktorosa vállalta, hogy előírt napi normáját rend­szeresen túlteljesíti.

Next