Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-21 / 169. szám
TOLNAI NAPLÓ II. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM ARA 50 FII.LÉKA/LÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETETT A MAI SZAMBAN; Az Új Kína hírügynökség különtudósítójának kommentárja Namír tábornok nyilatkozatáról (2. o.) — Dánszovjet kereskedelmi szerződést írtak alá (2. o.) — Egy jótét lélek miniszterelnök (2. o.) — A paksi járási DISZ bizottság munkája a gabonabetakarítás sikeréért (3. o.) — Kiváló minőségű élelmiszert termelnek a Paksi Konzervgyár dolgozói (3. o.) — Megjutalmazzák a betakarítási és begyűjtési békeverseny legjobbjait (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD, 1953 JÜLIUS 21 Egy negyedév eredményei és tanulságai A vasárnapi lapok közölték a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1953. évi népgazdasági terv II. negyedévének teljesítéséről. A Statisztikai Hivatalnak ezek a jelentései mindig figyelemre számíthatnak, mert negyedévi munkánk eredményeit tárják elénk. Ezúttal azonban fokozott érdeklődéssel vesszük kezünkbe a jelentést. Az MDP Központi Vezetőségének utolsó ülése mélyreható változtatásokat határozott el gazdaságpolitikánkban. Az elmúlt negyedév munkájának eredményeit most abból a szempontból is tanulmányozzuk, hogy mennyiben segítenek hozzá e nagyjelentőségű határozatok jobb megértéséhez. Milyen fontosabb tanulságokat szűrhetünk le a jelentés számaiból? Először is azt, hogy munkásosztályunk az elmúlt negyedévben is becsülettel megállta a helyét. Gyáriparunk a helyi iparral együtt 103 százalékra teljesítette 1953. második negyedévi tervét. Mindössze két minisztériumunk nem tudta tervét 100 százalékra teljesíteni. Ezek közül is a bánya- és energiaügyi minisztérium elmaradása csak 0.3 százalék az élelmiszeripari minisztériumé 0,2 százalék. Ezek a számok egyúttal ékesszólóan megcáfolják azt az itt-ott még mindig felbukkanó fecsegést hogy terveink nem reálisak. Központi Vezetőségünk beható elemzéssel arra az eredményre jutott, hogy egész gazdaságpolitikánkban és ennek megfelelően tervezésünkben is hibákat követtünk el. Ez azonban — mint azt a Statisztikai Hivatal jelentése az utolsó negyedévről is határozottan bizonyítja, — egyáltalán nem jelenti azt, hogy az üzemek számára megszabott feladatok nem voltak reálisak. A tervek általában teljesíthetők és túlteljesíthetők voltak. Ezt a számok világos beszéde után senki sem vonhatja kétségbe. A számok igazi jelentőségét azonban csak akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a 103 százalékos tervteljesítés mögött milyen fejlődés van. A 103 százalékos tervteljesítés a jelentés adatai szerint annyit jelent, hogy gyáriparunk 9,6 százalékkal több munkást foglalkoztatott és 12,8 százalékkal többet termelt, mint egy évvel korábban, tehát 1952. második negyedévében. Egyes iparágakban azonban a termelés emelkedése lényegesen nagyobb volt az átlagosnál. Gépgyártásunk 33,3 százalékkal bányászatunk 27 százalékkal, kohászatunk 16,6 százalékkal termelt többet, mint a múlt év megfelelő időszakában. Az egy főre eső termelés három százalékkal emelkedett. Kapitalista országban is előfordult egyes iparágak rendkívül gyors előretörése. Az iparágak egész sorának ilyen fejlődése azonban, s különösen az egész gyáripar átlagának közel 13 százalékos emelkedése egy év alatt kapitalista országokban még a legjobb konjunktúra idején is alig fordul elő. Nálunk pedig ez a fejlődés nehéz körülmények között következett be, egy olyan rossz termés után, amelynek kedvezőtlen hatásait a népgazdaság minden területe megsínylette. A jelentés számaiból tehát először is azt a következtetést kell levonnunk, hogy az elmúlt negyedév változatlanul szocialista iparunk hatalmas fölényét bizonyítja a kapitalista iparral szemben, munkásosztályunk hűségét, odaadását bizonyítja népi demokráciánk iránt, egész népi demokratikus rendszerünk fölényét bizonyítja a kizsákmányolásra épülő társadalmi rendszerekkel szemben. Ugyanakkor azonban — és ezt mindjárt a nagy eredmények méltánylása után meg kell állapítanunk — a negyedévi jelentés adatai világosan felmutatják azokat a hiányosságokat is, amelyek Központi Vezetőségünk utolsó ülése határozatainak alapját képezik és ezeket a határozatokat a legteljesebb mértékben indokolják. A jelentés arról számol be, hogy mialatt egész gyáriparunk termelése 12.8 százalékkal, s a nehézipar termelése ennél is jóval nagyobb mértékben nőtt, a bőripar termelése mindössze 5.9 százalékkal emelkedett, a textiliparé pedig 1,1 százalékkal csökkent. Ez azt mutatja, hogy a nehézipar fejlődése mellett háttérbe szorult a könnyűipar fejlődése. Már ebből arra lehet következtetni, hogy a lakosság ellátásának kielégítésére nem fordítunk elegendő gondot. Ezt a felvetést teljes mértékben alátámasztja az áruforgalom alakulása. A kiskereskedelem 1953 második negyedében lényegesen ugyanannyi árut juttatott a fogyasztókhoz, mint 1952 második negyedében. Igaz, hogy ezen a területen különösen erősen éreztette hatását a tavalyi rossz termés, ami megmutatkozott abban is, hogy parasztságunk élelmiszer-vásárlása és ezzel az élelmiszercikkek eladása az összforgalmon belül emelkedett. Igaz az is, hogy egész gazdasági rendszerünk fölénye a kapitalista gazdasági renddel szemben itt is megmutatkozott. Kapitalista viszonyok között a tavalyihoz hasonló katasztrofális rossz termésnek az egész országra és különösen a parasztságra pusztító hatása lett volna. Mi azonban nem érhetjük be ezzel a vigasztalással. Kapitalista országokban a termelés célja a profitszerzés. Nálunk a termelésnek mindig az embert kell szolgálnia. Erről egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk. Az eredmények mégis azt mutatják, hogy ezt a legfőbb célt nem mindig és nem eléggé tartottuk szem előtt, hogy csaknem úgy dolgoztunk, mintha a termelés öncél volna. Súlyos hiba volna természetesen, ha az emberről való gondoskodást , a lakosság életszínvonalának alakulását kizárólag az áruforgalmon mérnék. A Staisztikai Hivatal jelentésének a szociális és kulturális eredményekre vonatkozó adatai igen jelentős fejlődésről számolnak be. Nagymértékben javult a dolgozók egészségügyi ellátottsága, emelkedett a kórházi ágyak száma és még erősebb ütemben a rendelőintézeti, szakorvosi és üzemorvosi munkaórák száma. Sokkal több gyerek került óvodákba és napköziotthonokba, mint az előző év hasonló időszakában és jelentősen emelkedett az állandó és az idény bölcsődei férőhelyek száma is. Tíz százalékkal többen részesültek társadalombiztosítási ellátásában mint egy évvel korábban. Nem kis mértékben javult a kulturális ellátottság is. Egy év alatt egynegyedével nőtt a rádióelőfizetők száma és június végén meghaladta az egymilliót. Csupán a negyedév folyamán 108 új mozgóképszínház nyílt meg és több, mint 18 ezerrel nőtt a villanyvilágításba bekapcsolt fogyasztók száma. Ugyanakkor egyáltalán nem lehetünk megelégedve a lakásépítés ütemével. Ha összehasonlítjuk a gazdasági beruházásokat és építkezéseket a lakóházépítéssel, ismét azt látjuk, hogy az emberről való gondoskodás nem kielégítő mértékben érvényesült. S míg egyrészt örülünk annak, hogy az új beruházások emelték iparunk, állami gazdaságaink és gépállomásaink teljesítőképességét, sajnálattal látjuk, hogy bár az ország számos helyén lakáshoz jutottak a dolgozók, ez nem elegendő, a lakásépítés semmikép sem tart lépést az igények növekedésével. A negyedévi tervjelentés tehát teljes mértékben igazolja Központi Vezetőségünk határozatainak helyességét és időszerűségét. Arra figyelmeztet bennünket, hogy még több gondot, még nagyobb figyelmet kell fordítanunk az emberre, a maga szükségleteivel, úgy kell megváltoztatnunk tervezésünket és egész gazdaságpolitikánkat, hogy következetesen ez a kérdés álljon munkánk középpontjában. Ez a jelentés második legfontosabb tanulsága. A Statisztikai Hivatal jelentése természetesen nem tartalmazza az aratás eredményeit, mivel az aratás a negyedév végén éppen csak megkezdődött. Központi Vezetőségünk határozata és a kormányprogramm igen nyomatékosan beszéltek azokról a hibákról, amelyeket az utóbbi időben a mezőgazdaság területén is elkövettünk. A jelentésnek a mezőgazdaságra vonatkozó része ezekkel a hibákkal és káros kihatásaikkal nem foglalkozik, de tudjuk, hogy a hibák nem kis mértékben fékezték egész mezőgazdaságunk fejlődését. A jelentésben ezért választ keresünk arra, hol tartunk és mennyire van lehetőségünk a hibák kijavítására. Az adatok azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk ma is erős, egészséges alapokon nyugszik, s ha a hibákat kijavítjuk, gyors fellendülést érhet el. Az ugar területe az előző évhez képest negyedével csökkent, az ipari növények vetésterülete 18,3 százalékkal emelkedett, a gabonafélék terméseredményei jobbak, mint eddig bármikor, s különösen jók az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben. Minden alapunk megvan arra a reményre, hogy mezőgazdaságunk már az idén teljesen kiheveri a tavalyi katasztrofálisan rossz termést, mert egyéni parasztgazdaságaink fejlődőképesek, állami gazdaságaink csakúgy, mint termelőszövetkezeteink zöme fokozatosan rátalálnak a helyes útra. A jelentés harmadik fő tanulsága tehát az, hogy Központi Vezetőségünk határozatának és a kormányprogrammnak útmutatásait követvefel kell számolnunk a mezőgazdaság fejlesztésében elkövetett mulasztásokat, és minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy a mezőgazdaság gyorsan emelkedő és az időjárástól egyre függetlenebb hozamait biztosítsuk, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink pedig mintaszerű mezőgazdasági nagyüzemekké fejlődhessenek. Összefoglalva: a Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről egész népgazdaságunk szilárdságát és gyors ütemű fejlődését bizonyítja. Erre joggal lehet büszke elsősorban munkásosztályunk, amely a negyedévi ipari termelési terv három százalékos túlteljesítését és az ipari termelés igen jelentős emelkedését biztosítota. Megelégedetten tekinthet elmúlt évi munkájnak eredményeire parasztságunk is. Egész dolgozó népünk az elmúlt negyedévben is tovább építette és szilárdította népgazdaságunkat, újabb lépést tett előre a szocializmus alapjainak lerakásában. Azok a határozatok, amelyeket Központi Vezetőségünk utolsó ülése hozott és amelyek a kormányprogrammban kifejezésre jutottak, kijavítják a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat és Nevelésünk középpontjába állítják a dolgozó embert a maga szükségleteivel, ennek megfelelően fenntartják, de mérséklik a nehézipar fejlesztését és nagyobb súlyt fektetnek a mezőgazdaság fejlesztésére és a lakosság minél jobb ellátására. Ezzel fejlődésünket még szilárdabb, még egészségesebb alapra helyezik, még szorosabbra fűzik a párt kapcsolatát a munkásosztállyal és a dolgozók széles tömegeivel, megbonthatatlanná kovácsolják a munkásság és parasztság szövetségét, növelik a dolgozók bizalmát és szeretetét államunk iránt Munkásosztályunk és dolgozó népünk az elmúlt hetekben számtalan megnyilatkozással megmutatta, hogy Központi Vezetőségünk határozatait megérti, helyesli, bennük saját érdekeinek feltétlen érvényesülését látja. Nem kétséges éppen ezért, hogy a határozatok megvalósulását is biztosítani fogja. Ahhoz pedig, hogy ezek a határozatok minél előbb és teljes mértékben megvalósuljanak, az kell, hogy munkásságunk az eddiginél is lelkesebben dolgozzon, teljesítse és túlteljesítse a tervet, fokozott mértékben szem előtt tartsa a gazdaságosság és a minőség követelményeit, hogy parasztságunk az eddiginél is odaadóbban dolgozzék szeresse földjét és egy talpalatnyit se hagyjon megműveletlenül. Ez az az út, amelyen haladva biztosítani tudjuk népünk állandóan emelkedő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését, amelyen biztosan haladhatunk előre a szocializmus felé. (A Szabad Nép vasárnapi vezércikke.) .4 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Rákosi elvtárs beszéde után megerősíti sorait a sárpilisi Uj Élet tagsága A sárpilisi Uj Élet termelőcsoportba az ősszel befurakodott Szőke István 200 holdas kulák fia. Kezdetben nagy szorgalmával a tagság bizalmába férkőzött. Az elmúlt napokban azonban a kulák megmutatta igaz; arcát, hogy ellensége a termelőcsoportnak. Napokon keresztül távolmaradt a munkából s azt híresztelte, feloszlik a termelőcsoport, ő pedig visszakapja földjeit. Züllött a munkafegyelem, mert a kulákcsemete befolyása alá kerültek többek között olyan becsületes, de még ingadozó tagok is, mint Fügedi József és Hajszál Imre, akik a háztáji földjükre mentek dolgozni, mely az aratás dandárjában négynap kiesést okozott a csoportnak. A termelőcsoport szilárd tagjai nem hátráltak meg. Reggel 3 órakor már kötelet készítettek be az esti 9, 10 óra is még a földeken találta őket. Megfeszített erővel dolgoztak, hisz a jövő évi kenyerükről volt szó. A kukák öröme nem sokáig tartott. Rákosi elvtárs beszéde után a vezetőség csoportértekezletet hívott egybe, ahol megbeszélték, hogy a tagságnak most össze kell fogni mert veszély fenyegeti a jövő évi kenyeret. Pedig érdemes dolgozni, mert az idén szép termést takaríthatnak be. Árpából 23 mázsás átlagot értek el, s a növénytermesztő brigád tagjainak 150 kiló árpa jut prémemként, míg a munkafegyetemi azítokat munkaegység levonásával büntetik. A kulákot pedig eltávolítják soraikból. A csoportértekezlet után a tagok újult erővel fogtak a munkához: egy aratásra átalakított fűkaszálógéppel 12 tagú brigád 300 csomó gabonát vágott le. A fogatos brigád 6 tagjáig kaszát fogott. A 18 kézikaszás páronként 400 négyszögöl búzát aratott le és rakott össze egy nap alatt. A sárpilisi Új Élet termelőcsoport tagsága nagy szorgalommal igyekszik pótolni lemaradását , úgy számítják, hogy péntek este befejezik a búza aratását. Kiváló minőséget a dolgozóknak Beck Józsefné, a lónai Textlgyár szövőnője 151 százalékos tervteljestéssel 100 százalékos minőségi munkát végez A Tolnai Textilgyár dolgozói az elmúlt félévben sikeresen valósították meg a rájuk háruló feladatokat. Az utóbbi három hónap alatt 60— 65 százalékról 98,5 százalékra emelkedett az elsőosztályú áruk gyártása. Ez a szép eredmény abból született meg, hogy a dolgozók vállalásokat tettek a minőség javítására, amit becsülettel valóra is váltottak. A jó eredményt nagyban elősegítette az is, hogy kifogástalan volt az irányítás. Az új kormány programmja a Tolnai Textilgyár dolgozóinak is megszabta a további feladatokat. A dolgozók életszínvonalának szüntelen emelése megköveteli textilgyárainktól is, hogy minél jobb minőségű árut gyártsunk. A dolgozók lelkesedéssel, bizakodással fogadták Nagy Imre elvtárs beszámolóját, ígéretet tettek, hogy jó munkával, a minőség fokozásával segítik elő a dolgozó nép felemelkedését. Az első dekád teljesítménye azonban nem érte el a kiváló minőségi szintet, az előző hónapi 98,5 százalékos minőséggel szemben ebben a dekádban csak 97,9 százalékot értek el. A műszaki vezetők július 12-én röpgyűléseket tartottak a dolgozóknak, ahol megbeszélték azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkezendő időkben reájuk hárulnak. Az volt az elhatározás, hogy a hónap végéig elérik az előző hónap minőségi százalékát. Az azóta eltelt négy nap minőségi eredménye mutatja, hogy pótolják a lemaradást. Vannak az üzemben olyanok, akik nagyban akadályozzák a minőségi gyártást azzal, hogy ők nem végeznek jó munkát, ezen a téren. Szabó Ilona szövőnő 61.5, míg Hegedűs János szövő 62,2 százalékban gyártottak elsőosztályú árut az elmúlt dekádban. Ezek a dolgozók javítsák meg e sürgősen munkájukat, kövessék az élenjárók példáját. Beck Józsefné 151 százalékos tervteljesítés mellett 100 százalékos minőségi munkát végez. Hercig Anna ifjúmunkás szövőnő 140 százalékos tervteljesítés mellett 100 százalékos elsőrendű munkát végez. A Textilgyár minden dolgozója a minőség megjavításával harcoljon a dolgozó nép életszínvonalának emeléséért, az igazi békéért. A felelőtlen munka eredménye! A határidő lejárt: a gépállomások aratási terv teljesítése 51(A) százalék Megyénk gépállomásainak aratási tervteljesítésének határideje július 10-én lejárt. Ezzel szemben a gépállomások aratási tervteljesítésének megyei átlaga csak 56,9 volt július 15-én. Tehát félreérthetetlen,hogy gépállomásaink az aratás eddigi szakaszában nem végeztek kielégítő munkát. Csupán a bölcskei gépállomás teljesítette aratási tervét július 16-ra, míg a dalmandi és a teveli gépállomások 80 százalékon felül.Megyénk többi gépállomásainak túlnyomó többsége július 16-ig még terhének 50 százalékát sem teljesítette. A sárpilisi gépállomás csak 32 százalékra, a dunaszentgyörgyi gépállomás 34, a pincehelyi, hőgyészi és varsádi gépállomások pedig 40—50 százalék között. Ennek a szégyenteljes lemaradásnak legfőbb oka, hogy a gépek még a reálnormájukat sem teljesítették. A dunaszentgyörgyi gépállomásnak 2 aratógépe mindössze 154.5 holdat, a sárpilisi gépállomásnak 7 kévekötő aratógépe csupán 55.3 [holdat, két kombájnja pedig 68 holdat aratott. Az aratási tervek nemi teljesítése gépállomásainkra nézve nagy szégyen, mert megyénk gépállomásainak valamennyi traktorosa vállalta, hogy előírt napi normáját rendszeresen túlteljesíti.