Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-24 / 172. szám

1933 JÚLIUS 24 NAPLÓ FAK­ 1 ÉS PA­R 2 ÉPl 1 ÉS A döbröközi alapszervezet kiválogatta az új oktatási évre a hallgatókat Az oktatási év eredményes elő­készítésének, a propagandisták jó kiválasztása mellett, másik alapvető feladata az egyes iskolák, tanfolya­mok hallgatóinak idejében való gon­dos kiválogatása. Egyéni elbírálás és beszélgetés alapján kell őket beosz­tani az oktatásba. E fontos szempontok alapján vé­gezte el ezt a jelentős munkát a döbröközi pártszervezet vezetősége is. Tóth József elvtárs, párttitkár, habár az elmúlt oktatási év közepe táján került a faluba, látta, hogy tavaly az előkészítés körül nem volt minden rendben. Papíron csak meg­volt a beosztás, de a megjelenések bizony hiányosak voltak, különösen téli időben, mert a hegyen lakó hallgatók a rossz időkben nem tud­tak részt venni az oktatásban. Az id­énj is így lett volna, ha Tóth elvtárs nem tájékoztatja a járási pártbizottságot, hogy Döbrököz köz­ségben 3 oktatási formára van szük­ség s nem kettőre. Így lesz most már a hegyen is egy I. éves politikai is­kola Pozsorácz elvtárs vezetésé­vel. Nagyon helyesen, az a vélemé­nyük, hogy inkább egy ember fá­radjon, minthogy 10—12. Nem is beszélve róla, hogy itt 3 kommu­nista neveléséről van szó, olyanok­ról, mint Vörös János és felesé­ge, akik a munkában, de a felvilá­gosítás területén is élenjárnak. A legjobb pártonkívüliek közül is osztottak be néhányat. Kiss Ist­vánná egyéni dolgozó parasztas­­­szonyt nemcsak azért vonták be az oktatásba, mert élenjáró a gaz­dasági és társadalmi munkákban, hanem azért is, hogy mint igazga­tósági tag segíthesse még fokozottab­ban megvalósítani pártunk politiká­ját a földművesszövetkezetben. U­r­­b­á­n Mihály is örömmel vette a kitüntetést, még jobb népnevelő mun­kát tud majd végezni, bár eddig is jól működött. Elmondja például dol­gozó társainak, hogy a korai vetéssel biztosabb és jobb a termés.­­ Ezt egyébként most az előcséplés után saját példájával is bebizonyította, mert az ő búzája 2—3 mázsával adott többet, mint azoké, akik kés­lekedtek a vetéssel. Ugyanezek szerint történt a falu­ban is a II. éves politikai iskola és az I. éves párttörténet hallgatóinak kiválogatása is. Ez utóbbira javasol­ták azokat az elvtársakat, akik jó­tanulásukkal ezt kiérdemelték. — Kardos György elvtársat a „Harc a békéért" termelőcsoport elnökét és Bornemissza József elvtársat, a csoport tagját is ez a megtisztel­­­tetés érte. Hatalmas feladatuk van most is az új kormányprogramm, Rákosi elvtárs útmutató beszédének ismertetése és megvalósítása terén. Már eddig is jó munkát végzett a termelőcsoport. Az aratásnál csak egy nappal végeztek előbb náluk az egyéni dolgozó parasztok. Éppen eb­ből adódik a további feladatuk is, melyhez az oktatás nagyban hozzá­járulhat. Előbb végezhettek volna az aratással, ha az ősszel jobban utána néznek a gépállomás talajmunkájá­nak, nem esett volna annyi mun­kaidő ki géptörések miatt. Nem kel­lett volna átvenni a rossz munkát, tehát a jövő oktatási év nagyobb harcosságra és felelősségre nevelheti az elvtársakat, s rajtuk keresztül az egész csoport tagságát. A döbröközi pártszervezet a hall­gatók körültekintő, gondos kiváloga­tásával megteremtette a lehetőségét annak, hogy a párttagság valamen­­­nyi tagja részt vesz az oktatásban, s emellett a legjobb pártonkívüliek is emelhetik politikai képzettségüket. Ez a biztosítéka annak, hogy a párt­munka minősége állandóan javulhat s természetesen ennek nyomán a gazdasági munkák is vidámabban, lendületesebben, eredményesebben folynak. Megkezdte az új gabona őrlését a Dombóvári Malom Amint néhány nappal előbb be­számoltunk lapunkon keréstül a Dombóvári Malom d ®l^|||||j^(­jól fel­készültek az új gabona­­ beérkezésé­re. Most arról számolhatunk be, hogy már új gabonát őrölnek. Ter­­melőcsoportjaink, egyénileg dolgozó parasztjaink gabonájukat elcsépelve, beadási kötelezettségüket teljesítve meg is kezdték az őröltetést a Dom­bóvári Malomban. Szemes Já­nos dombóvári élenjáró dolgozó pa­raszt miután teljesítette búzából be­adási kötelezettségét, 390 kilogramm búzát vitt be őröltetni, mondván, hogy van még otthon több is, de nem őrölteti be egyszerre. A naki „Út a szocializmus felé" 22,62 má­zsa őröltetni valót szállított be a malomba, s a napokban egészítik ki 50 mázsára, hogy a termelőcsoport tagsága jó minőségű fehérkenyérrel legyen ellátva. A kenyérnek való búzaliszt sokkal fehérebb, mint ta­valy, s amint Tóth Gyula raktá­ros mondja, akár kalácsot is lehet belőle sütni. Az őröltetőknek még azt is elmondja, hogy ilyen még so­hasem volt, hogy ennyi fajta lisztben válogathattak az őröltetők. Jól dolgozik a Dombóvári Malom, amit az egyik őröltető, Kelemen Péterné szavai is bizonyítanak: — Jót adjon, — mondja, amint Tóth Gyula elsorolja neki, hogy pártunk javaslatára dolgozó parasztjaink 2 fajta kiőrlésű liszt között választhat­nak —, mert nem jövök ide többet. — De a további kérdésre aztán el­mondja, hogy — nem szoktam én itt rosszat kapni, pedig már régen ide­járok. — Látszik az arcán is, hogy boldogan ismétli férje „parancsát": holnap egy kemence kalács süljön. A Dombóvári Malom dolgozói to­vábbra is mindent elkövetnek, hogy javítsák a liszt minőségét, minél megelégedettebben távozzanak a ma­lomból az őröltetők. Nem elég azonban, ha csak a Dombóvári Malom dolgozói harcol­nak, hogy a dolgozó parasztok minél megelégedettebben távozhassanak a malomból. Ehhez feltétlenül szüksé­ges, hogy a Tolna megyei Malomipa­ri Egyesülés vezetői is harcosabbak legyenek. A Dombóvári Malomban most már naponta 40—50 őröltető is megjelenik, s ez a szám nap, mint nap fokozódik. És még mindig nincs biztosítva a raktáros számára az új kiszorzási táblázat. El lehet képzel­ni, hogy mennyi időt vesz igénybe a kétfajta kiőrlésű liszt, minden egyes mennyiségét úgy kell papíron kiszámolgatni. Ez annyit jelent, hogy 40—50 őröltető liszttel való kielégí­tése több, mint egy félnapig tart, míg a kiszorzási táblázat segítségé­vel 2—3 óra alatt el lehetne intéz­ni az egészet. Ha figyelembe vesszük, hogy a sürgős munkákból 40—50 ko­csi hosszabb ideig kiesik a munká­ból, mint ahogy kellene, nem is be­szélünk arról, ha több kocsi lesz, ezért jogos a malom dolgozóinak követelése. Legyen harcosabb a Ma­lomipari Egyesülés vezetősége és sür­gősen biztosítsák a kiszorzási táb­lásaiért, mert már a július 1-re ígért határidő régen elmúlt. A harcossá­got azért említettük, mert a ma­lom vezetőitől úgy értesültünk, hogy az Egyesülés azzal védekezik, hogy a minisztérium még nem küldte le az új kiszorzási táblázatot. MEGJEGYZÉSEK Két vontató­ pótkocsi sorsa a Mélyépítő Vállalatnál Szekszárd egyik legforgalmasabb utcája a Széchenyi­ utca. Ez a vá­ros főutcája. Ebben az utcában több, mint két hónapig gazdátlanul állt két vontató pótkocsi. Ez a szóbanforgó két pótkocsi a 3. sz. Mélyépítő Vállalat tulajdonát ké­pezi. Két héttel ezelőtt a rendőr­ség felszólította a Mélyépítő Vál­lalatot, vigyék, vagy vitessék el a város közepéről a pótkocsikat, mert a közúti forgalmat akadályoz­zák. a 3. sz. Mélyépítő Vállalat a pótkocsikat el is vitette a Bezerédj utcába, ahol az iroda van. Eddig rendben is volna. A Mélyépítő Vállalatnak tudnia kell azonban, hogy a kocsi s a rajta lévő gumik a nép tulajdona, s a gumik ebben a tikkasztó hőségben tönkremen­tek. Tehát elsősorban hiba volt, hogy két hónapig a város kellős közepén akadályozták a közúti forgalmat. Másodszor: hiba volt, mert a nép tulajdona s a gumik tönkremen­tek. A legfőbb hiba azonban az, hogy kihasználatlanul mentek lőni­ re. Felvetődik a kérdés, volna-e lehetősége, a Mélyépítő Vállalatnak hogy a pótkocsikat kihasznál­ oe Nem Mert prím? h,:--/- . • a pótkocsikat mégis ki lehet használ­ni, mert a gépállomások éppen an­nak következtében, hogy nem ren­delkeznek elegendő pótkocsival, nem tudják teljesíteni behordási tervüket. A gépállomások megyei igazga­tóságának lett volna-e alkalma, hogy a pótkocsi igénybevételével kapcsolatban akcióba lépjen a 3. sz. Mélyépítő Vállalattal? Lett volna, mert Tóth István elvtárs, a gépállomások igazgatóságának egyik munkatársa közvetlen a Mélyépítő Vállalat szomszédságá­ban lakik. Mindennap látja, hogy a pótkocsik ott állnak kihasználat­lanul. A 3. sz. Mélyépítő Vállalat fi­gyelmébe ajánljuk: a kihasználat­lanul álló két pótkocsit adják oda a behordás idejére valamelyik gép­állomásnak, mert naponta 600 ke­reszt gabona behordását tudják ve­le biztosítani. A gépállomások megyei igazga­tóságának, név szerint Tóth­ elvtárs­­­nak pedig azt ajánljuk, hogy jár­jon nyitott szemmel. Ne kerülje el a figyelmét két kihasználatlanul he­verő pótkocsi különösen most, mikor minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a gabona minél előbb a raktárba kerüljön. A hőgyészi AMEK kultúrcsoportja köszöntötte az aratásban élenjárókat A hőgyészi úttörők és kultúrcso­­portok hetenként köszöntötték az aratásban élenjáró dolgozó paraszto­kat, így köszöntötték például jú­lius 18-án az ÁMEK kultúrcsoport­­jának tagjait is Jónás Arnold, Job­bágy Zoltán, Folkmann Konrád, Ko­vács János és Gallai Lajos élenjá­ró dolgozó parasztokat. A köszöntés után elismerő, díszes kiállítású ok­levelet adtak át a gazdáknak. A felköszöntöttek nagy örömmel fo­gadták e megtiszteltetést. Kovács János például többek között elmon­dotta, hogy — továbbra is tudni fo­gom, mivel tartozom népi demokrá­ciánknak. Major Mátyás népművelési ügyvezető, Hőgyész. 9 Kovács Mária, a paksi járás legjobb cséplőgépvezetője Naponta 210 mázsát csépelnek Az ifjúság városban és falun új ragyogó célt kapott a párttól, olyan célt, amelynek elérésével leghíveb­ben kifejezheti, hogy hű a béke ügyéhez. Megyénk fiataljai most a Világifjúsági Találkozó előtti hetek­ben harcot indítottak a „szocializ­mus építésének rohamcsapata“ cím elnyeréséért. Ezért indult harcba Kovács Mária és D­o­m­á­n­y Júlia a bölcskei gépállomás két ifjú trak­torvezetőnője is. A gabona gyors, szemveszteség nélkül­i b­e­takarításáért a legnehezebb feladat megoldását vállalták. A két ifjú traktoros csé­pel, Kovács Mária a vezető, Domány Júlia pedig a segédvezetője. A két traktoroslány a Béke Világtanács budapesti ülésszakának tiszteletére, valamint Alkotmányunk méltó meg­ünneplésére a gépállomás valamen­­­nyi dolgozójának jelenlétében foga­dalmat tettek, hogy töretlenül helyt­állnak a cséplésben, bebizonyítják, hogy kiérdemelték a gépállomás bi­zalmát. Vállalták, hogy a tervükben szereplő 109 mázsával szemben 130 mázsát csépelnek el naponta. Nyolc nappal ezelőtt elérkezett a tettek ideje, mikor a két lánynak be kellett bizonyítani, hogy a min­dennapi gyakorlati munkában helyt állnak. Kovács Mária a dunaföldvári Al­kotmány termelőcsoport tagja. A termelőcsoport tagjainak bizalmából került a gépállomásra traktorosnak. Kovács Mária most nemcsak a gép­állomás bizalmára, hanem a terme­lőcsoport tagjainak a bizalmára is rászolgált. Reggel fél négytől este nyolcig csépel. Kovács Győző, a termelőcsoport egyik tagja azt mond­ja: „Büszkék vagyunk rá, hogy Ma­riskánk helytáll a munkában, s arra, hogy a járás valamennyi cséplőgép­­vezetőjét lepipálta. Bízunk abban, hogy továbbra is megtartja munka­csapatával a járás vándorzászlaját.“ Kovács Mária és Domány Jók­ati­llára nemcsak a csoport tagjai büsz­kék, hanem a cséplő munkacsapat tagjai is. A nyolc napi cséplésben egyetlen alkalommal sem volt a munkából kiesés, mert a két lány pontosan kezeli és karbantartja a gépet. Kovács Mária és munkacsapa­ta vállalását naponta túlszárnyalja. Az eddigi cséplés ideje alatt 210 mázsát csépeltek átlagosan napon­ta, így érték el, hogy a paksi járás legjobb cséplőbrigádjai lettek és megyénkben a harmadik helyen van­nak. Kovács Mária megfogadta, hogy nem engedi át másnak a járási első­séget, s a 210 mázsa napi átlagot 220 mázsára emeli. Vállalásának tel­jesítésére biztosíték, hogy a cséplő­munkacsapat tagjai lelkesen dolgoz­nak. Csizmadia Ferenc, a cséplő munkacsapat vezetője. Szabó János a cséplő munkacsapat bizalmija reggel mielőtt munkába állnak, meg­beszélést tartanak. Kovács Máriát és Domány Julian­nát a Világifjúsági Találkozót meg­előző napokban lelkesíti az a gondo­lat, hogy olyan hadsereg tagjai, amely sötétséggel szemben a fén­ ü. a nyomorral, gyötrelemmel szemben a boldogságot, a halállal szemben ez életet védelmezi. Termelési értekezletek lesznek július utolsó hetében (A SZOT titkárságának közlemé­nye) Az ipari és közlekedési üzemekben, kereskedelmi vállalatoknál a július 25-től 31-ig terjedő héten termelési értekezleteket tartanak. (Az augusz­tusi termelési értekezletek — ame­lyeket 10-ig kellett volna megtartani — ennek értelmében elmaradnak.) A termelési értekezleteket kisebb egységenként, műhelyrészenként, művezető csoportonként, a bányászat­ban körletenként tartják. A termelési értekezleteken az augusztus havi legfontosabb terme­lési feladatokat tárgyalják meg a dolgozókkal, figyelembe véve a máso­dik negyedévi szocialista munkaver­seny tapasztalatait, eredményeit, va­lamint a tervek és a szocialista fel­ajánlások teljesítését. A második ne­gyedévi munkaverseny eredményei­nek értékelése alapján az értekez­leteken kihirdetik az üzemen belüli verseny eredményeit (a legjobb mű­hely, az üzem legjobb esztergályosa, stb.) is. A termelési értekezletek előadói az egyes részlegek műszaki vezetői, a művezetők, mesterek, főaknászok, a kereskedelemben az osztályveze­tők, boltvezetők. A termelési értekezleteket a SZOT elnökségének 1952 június 30-i hatá­rozata alapján készítik elő. A nyugat­németországi bé­keh­­arcosok fel­hívása az összes németekhez Berlin (TASZSZ): Az ADN hír­­ügynökség jelenti Düsseldorfból. A nyugatnémetországi békebizott­ság tizedik teljes ülésén, amely jú­lius 18-án és 19-én volt Düsseldorf­ban, felhívást intézett minden ke­let- és nyugatnémetországi német­hez. A felhívás a többi között a következőket mondja: Követeljétek mindkét német ál­lamalakulat kormányától és a négy megszálló hatalom kormányától, — Nagybritannia, Franciaország, Szov­jetunió és az Egyesült Államok kor­mányától, — hogy haladéktalanul és fenntartás nélkül kezdjenek tár­gyalásokat a német kérdés békés megoldásáról. Csupán a tárgyalások fogják meg­nyitni Németország számára a bé­kés egyesüléshez és a békéhez ve­zető utat. Felhívásunk mindazokhoz a békeharcosokhoz szól és mindazon emberekhez, akik látják, hogy le­hetséges a megegyezés és ezért csat­lakoznak a tárgyalásokra irányuló követeléshez. NEMZETKÖZI SZEMLE Boszorkányok a kajHtoimmbin is Az amerikai sajtó új szenzációról ad hírt: „Kommunisták vannak magában a kongresszusban is!" Magától értetődően Hoover hiva­tala, a Szövetségi Nyomozó Hiva­tal fedezte fel a „vörös képviselő“ első eleven példányát — Robert Condonnak, a Truman-párt tagjának személyében, aki California kép­viselője. A Köztársasági Párt egyik tagja, aki az őszi képviselőválasztásokon alulmaradt Londonnal szemben, kijelentette, hogy London 1947- ben kapcsolatban állt egy sanfran­­ciscói ügyvédi irodával, amelynek kliensei között a CIO kötelékébe tartozó szakszervezetek is voltak. Ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Szövetségi Nyomozó Hiva­tal vizsgálatot indítson, s a „kom­munista csoportokkal való kapcso­lat“ vádját emelje Condon ellen. Condon szóban és írásban eskü­­dözött: igen távol áll attól, hogy „együtt érezzen a kommunista fi­lozófiával“. Mindhiába. Nem segí­tett rajta az sem, hogy Mr. Shelley, California másik képviselője a nyil­vánosság előtt a szerinte legna­gyobb bókot intézte képviselőtársa felé: kijelentette, hogy Condon „éppen olyan államhű amerikai, mint a Szövetségi Nyomozó Hiva­tal bármelyik munkatársa.“ Gondon képviselőt ..megbízhatat­lannak“ nyilvánították. Nem tekin­tik többé képviselőnek, mint a „New­ York Herald Tribune“ közli, a hadügyi hivatal „foglalkozni kez­dett Londonnal, mint megbízhatat­lan elemmel.“ A tengerészeti mi­nisztérium „persona non grata“­­nak nyilvánította a képviselőt és megtiltotta, hogy részt vegyen a flotta ünnepségein. Mindent össze­vetve, további, még nagyobb kel­lemetlenségek is várnak a „vörös­nek“ nyilvánított képviselőre... A Condon-ügy az amerikai lapok óvatos megjegyzései szerint még a sokat próbált kongresszus „boszor­kányüldözők" körében is „kínos za­vart“ váltott ki. Ez a „zavar” fe­lettébb sajátos jellegű. A kongres­­­szus tagjai félnek, hogy ha Hoover és munkatársai „így bánhatnak Londonnal, ugyanígy elbánhatnak a kongresszus bármely tagjával is.“ A képviselőházban tehát nagy a riadalom! Még a „New­ York He­rald Tribune“ is beismeri vezércik­kében, hogy nem bánja, ha a tudó­sokat, közéleti személyiségeket, írókat és újságírókat üldözik, de már egészen más az, amikor egy képviselőre kerül a sor, akinek ma­gának is „nyomozónak“ kell lennie. Condon „olyan helyzetb­e került, amilyenbe könnyen hozhatnak má­sokat is.“ Condon „ügye“ rávilágít, hogy micsoda képtelenségeket idéztek elő azok, akik önző céljaik érdeké­ben a hisztéria és a félelem lég­körét teremtik meg az Egyesült Államokban.

Next