Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-03 / 154. szám

im .1 ti LIUS 3 NAPLÓ A propagandisták gondos kiválasztásával készül a tolnai pártszervezet a jövő évi oktatásra A következő pártok­ta­tá­si év sike­­rén­ek egyik életfeltétele, hogy párt­­szervezeteink használják fel a tava­lyi oktatás tapasztalatait. Legtöbb pártszervezetünk vezetősége, tagsága tisztában van ezzel és támaszkodik a következő oktatási évet előkészítő munkájában a múlt­ évi oktatás ta­pasztalataira. Másik ilyen előfeltétele a jövő évi sikeres oktatásnak, hogy azt az elsőrendű feladatok között ke­zeljék pártszervezeteink. Az igaz hogy községeinkben nagy feladata. Vat ró pártszervezeteinkre az aratás cséplés, begyűjtés, üzemeinkben pe­dig a tervek teljesítése, de ezmiatt pián lehet­­ elihanyagolni az oktatás kérdését sem. Nem szabad elhanya­golni, mert a párttagok, pártonkí­vü­li dolgozók politikai képzése, szer­vesen hozzátartozik a gazdasági ered­mények növekedéséhez. A tolnai pártszervezetek jól fog­­­­lalkoznak az oktatással, amellett, hogy a lehető legnagyobb segítséget adták a növényápoláshoz, begyűjtés­hez, az aratás, cséplés előkészítésé­hez is. Miután megtartották az évzáró szemináriumokat, minden szervezet vezetősége pártvezetőségi gyűlésen megtárgyalta az egyes szemináriumok munkájának tapasztalatait é­s elnyeik alapján. .hozzáfogtak a propagandis­ták kiválasztásához, a hallgatók szer­­vezétéhez. Az állami gazdaság párt­­vezetősége például megállapította, hogy ifjú Széles József szemináriu­mában azért volt nagy lemorzsolódás, a hallgatók azért nem fejlődtek meg­­felelő mértékben, mert a vezető, Szé­les elvtárs nem készült fel rendszere­­sen, gyakran el sem ment a szemi­náriumra. Széles elvtársat leváltották e fontos pártfunkciójáról, sőt a párt­­vezetőségi tisztségéről is, mivel en­­­nyire, lebecsülte a párt ok­tatást. He­lyette Nagy­­ József elvtársat nevez­ték ki szeminárium vezetőnek. Nagy József elvtárs a pártmegbizatásokat mindig becsülettel végrehajtotta, gaz­­dasági munkáját is olyan példásan végezte el, hogy nemrégiben e­llép­­tették brigádvezetőnek, a m­­últ év­ben szemináriuma egyik legjobb hall­gatója volt. Ezért bízott rá a párt­­vezetőség ilyen fontos, megtisztelő feladatot. A gyengén dolgozó propagandista,­kát leváltották tisztségükről, ugyan­akkor a következő évre is propa­ganda munkával bízták meg azokat az elvtársaikat, akik az 1952—53-as oktatási évben jól végezték munká­­jukat. /A Textilgyárban Gonger Jó­zsef és Sipőcz Ferenc elvtársak, a ■ Selyem-gyárban Maár Róza, el'társnő és még sokan, jövőre is , szemináriu­mokat fognak vezetni, mert a párt­­vezetőség úgy értékelte munkájukat, hogy képesek jól elvégezni a pro­pagandista teendőjét. Létrehozták a 3 tagú bizottságot, amelynek az a feladata, hogy kivá­lassza a következő évre a szeminá­riumok hallgatóit, elbírálja, kit mi­lyen szemináriumra kell beosztani. Értékelik személy szerint a hallgatóik munkáját és ennek alapján vagy azt javasolják, hogy ismételje meg ugyan­azt a szemináriumot, vagy pedig azt hogy alkalmas felsőbb oktatásra Máté János, Zsigmond Lajos, Bucher József dolgozó parasztok például ta­valy alapfokú szemináriumon tanul­tak, de kiváló eredménnyel végezték, jelentősen előrehaladtak ideológiai képzettségük terén és most középfo­kú szeminárium hallgatónak javasol­ják őket. Természetesen nyoma sincs annak, hogy Tolnán bérbead­ták volna a 3 tagú bizottságnak a szemináriumi hall­gatók kiválasztását, mint valami re­­szortfeleldatot. A pártvezetőségek minden egyes tagja foglalkozik az oktatással, a pártcsoportbizalmiaknak pedig feladatként adták: magyaráz­zák meg a párttagságnak az oktatás jelentőségét, ugyanakkor javasolja­nak olyan párton kívüli dolgozókat, akik méltók arra, hogy részt vegye­­nek a pártoktatásban. /I »péntek-mozgalom66 lebecsülése a Paksi Konzervgyárban Két teherautó érkezik a Paksi Konzervgyár udvarába. Nyersanya­got, — meggyet barackot —­­számí­tanak az üzem részére, hogy azt­ fel­dolgozva teljesíteni tudják tervelő­irányzatukat, vállalásukat. Várják nagyon az üzemiek ezeket a szállít­mányokat, hiszen a júniusra beüte­mezett 30 vagon meggyből mindös­­­sze 2 vagon érkezett meg ezideig. Emiatt van az, hogy az üzem meggy­tervét­ uimdíj SiSZ 1Q százalékra tudta teljesíteni az elmúlt hónapban. A borsószezon már befejeződött — bár ez az áru is késve érkezett — június hónap végéig 124 százalékra tejtsítették borsóél­ő irányzatukat. A munka, azonban­­ nem állt meg anyaghiány miatt. Káposztát, barac­kot és uborkát dolgoztak fel terven kívül, ami értékben jelent nagy jö­­vedelmet az üzemnek. A meggyter­­­vet is­ teljesíteni kell. A MEZŐKER- nek oda kell hatnia, hogy idejében biztosítsa az üzem dolgozói számára a betervezet­t mirigymennyiséget. A meggy idejében való biztosításáva— ha késve is — tudjá­k teljesíteni az előirányzott tervet. A mozgalmakról . . . Ha az üzem dolgozóinak eredmé­nyeit nézzük, megállapíthatjuk hogy a dolgozók jól kiveszik részüket a munkából. A legutóbbi héten példá­ul egyetlen egy 100 százalékon alul teljesítő dolgozó .mm volt. Lemara­dás a vállalás teljesítésében mutat­kozik, ugyanis 110 százalékos válla­lásukat csak 102, 105, illetve, 107 százalékra teljesítették az elmúlt hé­ten. Ez abból adódik, hogy lebecsü­lik a­z üzemben azokat a jó mozgal­makat, melyek megkönnyítik és meg­gyorsítják munkájukat. A Gazda, a Deák és a Röder-mozgalmak azok, melyeknek alkalmazása nagyban se­gítené a dolgozók munkáját még a Paksi K­onzervgyárban is. A Paksi Konzervgyár dolgozói jú­nius 9-én bevezették üzemükben a ,*pénteik-mozgalmat,, melyben vál­lalták, hogy minden héten szombat délelőtt 10 óráig befejezik, heti ter­vüket. Azóta három hét telt­ eb s, csak, egy héten tudták teljesíteni ezen vállalásukat. Mi ennek az oka? Boner István igazgató elvtárs meg­adja a választ: „Az anyag hiánya miatt adódott ez elő“ — ebben rész­­ben igaza is van! Mi azonban az anyag hiánya mellett más hibát is­ fedeztünk fel, ami akadályozza a „péntek-mozgalom" kibontakozását. Boner István elvtárstól érdeklőd­tünk a „péntek-mozgalom“ eddigi eredményéről, ő azonnal telefonon hivatja Bankó Pál elvtársi ad?, aki­ ad majd erről felvilágosítást. Bankó elvtárs azonban nem tud hirtelen fel­világosítást adni, egyszerűen kijelenti hogy az elmúlt héten nem tudták teljesíteni mert nem volt anyag. Később azonban kitudódik, hogy Ban­kó elvtárs pontosan nem is tudja, hogy milyen százalékot értek el az elmúlt héten, mert kedd délutánig még ki sem számolta a végleges eredményt. Reméljük, ilyen eset leg­közelebb már nem fordul elő Bankó elvtárs munkájában, igyekszik ezen a téren megváltoztatni munkáját, s idejében ismerteti az illetékeseknek az előző heti munka eredményét, a lemaradást. „Lesz itt még szombat-mozgalom is“... Az üzemi bizottság sem sejí­ti kel­lőképpen a „péntek-mozgalom“ sike­rét. Egyetlen felirat sem hirdeti az üzemben a „péntek-mozgalom“ je­­lentőségét, de a falitábla sem tün­tet fel a ,,péntek mozgaloméról ered­ményeket. Ezek szerint csa­k papíron van .péntek mozgalom“ a Paksi Konzerv­gyárban. Amikor beszélgetünk Ba­dacsonyi Jánosné, ÜB-elnök elvtárs* nővel és ismertetjük a hiányosságo­kat a ..péntek mozgaloméinal kap­csolatosan, elmondja, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak­­ a ver­seny nyilvánosságára, teljesíteni fog­ják a „péntek mo­zga­l­om“-ban vál­lalt kötelezettség­eiket. Nevetve mond­ja hogy lesz itt még „szombat moz­galom“ is. S ebből csak azt tapasz­talhatja az ember, hogy maga az ÜB elnöknő ,s „csak“ fel­ajánlásnak tekinti a „péntek-mozgalom" beveze­tését, a . .pén­te­k mozgal­mra­h­oz va­ló csatlakozást, annak helyes alkal­mazása, teljesítése nem fontos ügy. Pedig minden felajánlást teljesíteni kell — ez, minden magyar dolgozó számára hazafias kötelesség. Nagy feladat hárul a Paksi Kon­zervgyár dolgozóira és vezetőségére. A féléves tervet 80 százalékra teljesítették, tehát a III. negyedévben a lema­radást is pótolni kell. A tavalyi pél­da mutatja, hogy az üzem dolgozói meg tudják állni a helyüket a tér­megés frontján. A s­iker érdekében a vezetők és a dolgozók fordítsanak na­gyobb gondot a „péntek mozgalom“, ban vállalt kötelezettség teljesítésére jó munkával, a­z elért eredmények állandó népszerűsítésével vigyék győ­zelemre 1953-as tervüket. lii . s MEGJEGYZÉSEK­­ feltúrt udvar . . Néhány hete történt. A szekszár­di Bezerédj u. 1. számú ház udva­rán a 73/2 Építési Vállalat dolgozói befejezték egy villa építését és hoz­zákezdtek a csatornázáshoz. A csa­tornacsövek lefektetéséig mintegy 28 méter hosszan (és 1 méter mélyen) felásták az udvart. Ez eddig rend­ben volna (hiszen elég formás ár­kot ástak). A hiba ott van, hogy most már három-négy hét eltelt, a csatornán már javában folyik a szennyvíz, de az árkot még nem te­mették be, sőt a ház építéséhez hasz­nált állványok, padlók jó részét is az udvaron mossa az eső. Hanyagságukkal kárt okoznak a népgazdaságnak — ugyanakkor a betemetetlen árok és az udvaron szanaszét hagyott állványok, veszé­lyeztetik 16 felnőtt és 5 gyermek testi épségét. Ebből is le lehet vonni egy-két következtetést: 1. Az árok felásásá­hoz más munkahelyről hoztak dol­gozókat — úgy látszik a betemetést már nem bírja el a másik munka­. 2. A 73/2. Építőipari Vállalat veze­tői semmibe sem veszik egy bér­ház lakóinak testi épségét. A többi következtetést a 73/2 vál­lalat vezetői (esetleg felettesei) von­ják le! Köszönjük a jeget Júniusban az egyik forró napon történt Pakson. Betértünk a paksi Béke Szálló éttermébe egy pohár hűsítő italt inni. Ezt tették velünk együtt többen is. Ebben nincs is semmi hiba — hiszen nyár van. A hiba a jég körül volt. Többen kértek hideg málnaször­pöt. Azonban nem kaptak. Miért? Mert — mint a kiszolgáló mondta — a jégszállító emberük megütötte a kezét. (!) Az egyik vendég erre a panasz­könyvet kérte, másik két vendég (a vicc kedvéért) fogta a kosarat és — hozott benne jeget! (Ezt a szíves­ségüket este megköszönték). Mia már a panaszkönyvnél tartunk érdemes arról is megjegyezni né­hány szót. Ez a panaszkönyv elég nagy „forgalmat" bonyolít le. Több benne a panasz. De annál kevesebb az elintézés, illetve az orvoslás. — Ilyen válaszokat találunk benne: — „írja olvashatóan alá a nevét, ak­kor tudunk intézkedni!",­­egy másik: „Mindenkinek nem tehet eleget ten­ni!" és így sorolhatnánk tovább. Szégyenteljes példája ez a büro­kratikus intézkedésnek, a jogos pa­naszok, bírálatok semmibevevésé­nek. Mi megbecsüljük a vendéglátó­vállalatok dolgozóit, megfelelő bá­násmódot, fizetést biztosít számuk­ra a nép állama. Ma már ismeretlen a lealázó „borravaló" szellem.­­ Ugyanakkor a dolgozók joggal el­várják a megfelelő kiszolgálást, azt, hogy a meleg napokon hideg hűsítő italt kapjanak és panaszaikat orvo­solják. Még Pakson is! S. L. A naki pártszervezet harca a szemveszteség nélküli aratásért Nak község dolgozó parasztságá­nak párttagsága példamutatóan har­col a minisztertanács határozatának megvalósításáért. Ezt a harcot segí­tik harcos munkával népnevelőink, akik személyes példamutatásuk mel­lett állandó felvilágosító munkát vé­geznek a dolgozó parasztok között. Ennek köszönhető, hogy a növény­ápolási munkát 100 százalékban tel­jesítették és az őszi árpa aratását be­fejezték. Megkezdtük a búzaaratást, amit a legrövidebb időn belül a legkisebb szemveszteséggel takarítunk be. A dolgozó parasztok kezdeményezésé­re versenyre hívtuk a dombóvári já­rás községeinek dolgozó parasztjait, hogy a minisztertanács határozata előtt 2 nappal előbb fejezzük be az aratást. Példamutató munkát végez­tek Kovács Lajos, Papp György, Matesz József, Kelemen Sándor, B. Kovács János és K. Balogh Imre élenjáró dolgozó parasztok, akik agi­­tációs munkával is segítették a ver­seny megszervezését. Nem kis része van ezeknek a dolgozó parasztok­nak, hogy a Béke Világtanács bu­dapesti ülésére tett felajánlásokat a legtöbb dolgozó paraszt túlteljesí­tette. Vállalták, hogy a cséplőgéptől azonnal teljesítik beadási kötelezett­ségüket, de ezenkívül felvilágosít­ják dolgozó paraszttársaikat a gyors beadás fontosságáról. A pártszervezet a vállalások tel­jesítését elősegíti azzal, hogy kis­­gyűléseket szervez, ahol jó politi­kai felvilágosító munkával mozgó­sít az időszerű feladatok végrehaj­tására. Mindemellett nem feledke­zünk meg a termelőszövetkezetek népszerűsítéséről sem. Nem vélet­len az, hogy M­a­t­e­s­z József egyé­ni dolgozó paraszt és társai, látva a környékbeli termelőszövetkezet eredményeit, arról beszélnek, hogy őszre ők is termelőszövetkezetet ala­kítanak. Nem fognak tovább egyé­nileg gazdálkodni a nadrágszíj-par­­cellákon. Világosan látják, hogy a szövetkezetben a gépek megkönnyí­tik a munkát és jóval magasabb jö­vedelem jut egy-egy tszcs-tagnak, mint bármelyik dolgozó parasztnak. Varga Lajos MDP-titkár, Nak. Miért nem a Slisil­i Biixxtík­ gépállo­másaink órag­rafikonos módszert?! Megyénkben — sőt az egész or­szágban — mindenki ismeri Tóth László elvtársnak, a bárfai gép­állomás sztahanovista traktorosá­nak az óragrafikonos módszerét. Megyénk traktorosai közül már többen tettek is vállalást, hogy alkalmzazák a módszert, ame­­lyel Tóth elvtárs kimagasló ered­ményeket ér el. így például Andi József elvtárs, Virágh Mihály elv­társ és Benke István elvtárs, a szedresi gépállomás traktorosai, Sipos Hona elvtársnő, a sárpilisi gépállomás traktorosa, a bonyhádi gépállomás traktorosai pedig vala­mennyien vállalták, hogy beveze­tik ezt a módszert. Ami még en­nél is kedvezőbb, hogy megyénk­ből Siposs Ilona és a sárpilisi gép­állomás egy másik traktorosa sze­mélyesen voltak Tóth elvtársnál, hogy átvegyék munkamódszerét. A sok vállalás és a sok szóbe­széd ellenére meg sem vezették be megyénkben még egyetlen gépál­lomáson sem. Hogy miért? ... Ma­gától értetődik, hogy egy trakto­rosnak legalább egyszer meg kel­lene mutatni az óragrafikonos módszer gyakorlati alkalmazását. Ezt a vezetők nem teszik külön­böző okokra hivatkozva. Baross Gábor elvtárs, a szedresi gépállo­más vezetője ezelőtt két héttel ar­ra hivatkozott, hogy nincs óra. Erre a megyei gépcsoport vett két zsebórát. Tehát most már csak azon múlott, hogy legalább egy­szer megmutassák a számvitelét is a traktorosoknak. Ezt nem tették. Baross elvtárs véleménye szerint nincs olyan traktoros a megyében, aki így tudna dolgozni. Baross elvtársnak ezt a véleményét Vi­rág Mihály elvtárs megcáfolja. Azt mondja: „fin vállaltam, hogy óragrafikonos módszerrel dolgo­zom, dolgoznak is, csak egyszer mutatná meg valaki, hogy és mi­lyen formában kell ezt bevezetni.“ Tehát a traktorosokban a lelke­sedés és az akarat megvan. Csu­pán azon múlik az óragrafikonos módszer bevezetése, hogy a veze­tők meggátolják. A gépállm­­ások megyei igazgatósága már ezelőtt jó pár héttel minden gépállomás vezetőjének illetve politikai helyet­tesének megküldte az óragrafi­­kont és a brossurákat, melyben részletesen leírták az óragrafiko­­nos módszer gyakorlati kivitelezé­sét. Tehát a technikai előfeltétel­re nem hivatkozhat egyetlen gép­állomásvezető sem. Ha már itt tartunk, mondjuk meg őszintén, hogy a gépállomá­sok megyei igazgatósága is „lu­das“. Megküldték ugyan az óra­grafikont és a brossurákat, sőt még a gépállomás vezetőit is ki­oktatták. Ezzel aztán befejeződött az óragrafikokos módszer tovább­terjesztése. A gépállomásoknak az lett volna a feladata — s az lesz a későbbiekben is — ellenőrizze a gépállomások vezetőit, hogy egy-egy utasítást végrehajtottak-e. A pedagógusok cséplőgépellenőrök .. . Megszűnt a kultúrmunka Dimaszentgyörgyön Szabad Föld Vasárnapokat nem tar­tanak, szemléltető agitáció nincs a községben, s a brigádok, a köszön­tő brigádok már hetek óta egy gaz­da ajtaját sem nyitották ki. Nem áll rosszul a község a mező­­gazdasági munkák terén, nincs nagy lemaradás, de mennyivel szebb ered­mények születtek volna, ha a kul­­turosok erőt, lendületet, fokozott munkakedvet adtak volna a dolgo­zóknak. De a községi tanács sem törődik a kultúrmunkával. Szabó elvtár­­, a községi tanácselnök helyettese szik­­laszilárdan kijelentette: — Most semit sem lehet csinálni. A hangos híradó is hosszú hónapokon át rossz állapotban hevert a községben. Nem javították ki. Most félig jó, félig rossz, de használni nem lehet, így még ezen keresztül sem tudnak kö­szönteni, bírálni. A tömegszervezeteknek — különö­sen a DISZ-nek — kellene kezébe venni a kultúrmunka irányítását, * a pártszervezetnek és a tanácsnak több gondot kellene fordítani arra, hogy a napi termelési feladatok meg­oldásában eredményesen alkalmaz­ható kultúrmunka meginduljon az aratás és a cséplés időszakában a községben. Dunaszentgyörgyön a tanítókat mind elküldték helyi és körzeti csép­lőgépellenőrnek, s ezzel lezártnak tekintettek minden kultúrmunkát

Next