Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

2 NAPLÓ A dunaszentgyörgyi gépállomás kommunistái mutassanak példát... Ha már nem is, de a párttttkár, Dömötör József elvtárs elégedett a dunaszentgyörgyi gépállomás kommunistáinak példamutatásával. Elégedetten beszél tevékenykedésükről *— nemigen lehetne kifogást találni • párttagok munkájában — mondja. Az ilyen állításhoz azonban nagyon nagy merészség kell. Hogy miért? Azt mondják el a tények: Az egyik aratógép az idén jóformán még semmit sem dolgozott. Mintegy 2 héttel ezelőtt kihúzatták a gerjeni Vörös Nap tszcs-be, a körzeti mezőgazdász, Bitter János elvtárs jelentette, hogy mehet aratni. Amikor a gép megérkezett, kiderült, hogy Bitter elvtárs meg sem nézte a területet, ahol aratni kell, mert akkor észrevette volna, hogy a gabona nagyon megdőlt és ott nem lehet géppel aratni. A gépet munkába állították ugyan — ha már egyszer ott van —, de csak kínlódni tudott, dolgozni nem. Néhány nap múlva elhúztatták a gépet a németkéri Ságvári tsz-be, mert az ottlévő aratógép elromlott. A gépet ezért mintegy 40 kilométer távolságra kellett húzatni. Amikor odaért a Ságvári tsz-be, végre munkába akart állni, de kiderült, hogy a gép vezetője, Dömötör Ferenc elvtárs felelőtlensége miatt nem volt biztonság; meghajtó szerkezet. Mire a gépállomásról kivitték volna ezt az alkatrészt, a másik gépet kijavították és az el is végezte az árpa aratását. Az aratógépet most vissza kell húvatni a gerjeni Vörös Nap tszcs-be. Ez másik 40 kilométert jelent. összesen 80 kilométer potya utazgatás 3—4 nap kiesés a munkába ás ez jórészt Dömötör Ferenc elvtárs felelőtlenségéből adódott. Másrészt pedig a körzeti mezőgazdász Vtter József elvtárséból, aki olyan helyre irányította már az első nap a gépet, ahol nem tudott aratni. A gépszemlénél egy párttagot ért az a szégyen, hogy nem vettek át tőle több gépet. Kiderült, hogy Hajdú Sándor elvtárs a gépeket még csak szét sem szedte, nemhogy kijavította volna. Hajdú Sándor elvtárst azóta eltávolították a gépállomásról. Tóth György elvtárs kerasti mechanikus állandóan azon panaszkodik, hogy neki nem kényelmes sokszor még este 8 órakor is területen lennie. Ebből a túlzott kényelemkeresésből sem valami jó példát meríthetnek a dolgozók. A hasonló dolgokat sorolhatnánk tovább. Azt azonban könnyen meg lehet mondani, hogy a rossz példamutató párttagok közül kit vont felelősségre a pártvezetőség: — senkit sem Ez természetesen a párttitkáron, Dömötör József elvtárson múlott. Az pedig „érthető“ bizonyos mértékben, hogy Dömötör elvtárs miért nem foglalkozik ilyen kérdésekkel: azért, mert akkor saját magán kellené kezdenie. Ez siralmas dolog,de sajnos így van. Két heti például Dömötör elvtárs minden szó nélkül elhagyta munkahelyét egy egész délutánra. Később kiderült, hogy a főgépésszel, a szintén párttag Horváth János elvtárssal együtt elmentek bort keresni, és alaposan leitták magukat. A munkafegyelmet ilyen nagymértékben már többször is megsértette Dömötör elvtárs, és szégyenszemre már pénzbüntetésben is részesült. Ha munkáját nézzük, ott sem valami megnyugtató az eredmény. Június 7-ig például a csépléshez készen kellett volna állniuk a gépeknek. Az asztalosműhely azonban ahol a párttitkár dolgozik néhány társával, még csak a múlt napokban készítette hozzá a létrákat. A párttitkár pártszerűtlen magatartásáról természetesen a dolgozóknak is megvan a véleményük. A párton kívüli Fritz János elvtárs, a gépállomás harmadik legjobb traktoristája ezt mondotta róla: ,,A párttitkárról kellene példát venni közben olyan dolgokat tesz, hogy munkaidő alatt mulatni jár. Ilyen példát pedig nem veszünk róla.“ Molnár Sándor elvtárs tagijelöltnek az a véleménye, hogy ez a viselkedés nem egyeztethető össze a párttagsággal és főleg a párttitkári funkcióval, mert ha ilyen dolgokat tesz a párttitkár, mit várjon az ember a többi dolgozótól. A dunaszentgyörgyi gépállomás párttagjainak egy része nem mutat jó példát a pártonkívülieknek. Ennek meg is van az eredménye. A pártonnkívüli dolgozók között gyakran akad olyan, aki különféle formában megsérti a munkafegyelmet, nem hajtja végre felettesei utasításait, felelőtlenül bánik a reá bízott gépekkel, szerszámokkal. Ebből pedig az következik hogy a gépállomás nem tudja megfelelően segíteni a hozzá beosztott termelőcsoportok és egyéni dolgozó parasztok munkáját. Ébredjen fel a gyönki tanács! A versenymozgalom kiszélesítésének egyik legfontosabb feltétele az is, hogy az eredményeket megfelelőképpen nyilvánosságra is hozzuk. Ennek megértését azonban nem tapasztaltuk Gyünk község tanácsának munkájában. A község központjában gyönyörű versenytábla áll, csak az a baj, hogy teljesen üresen. Nem volna mit kiírni, nincsenek élenjáró dolgozó parasztok, akiknek példamutatását népszerűsíteni lehetne? Nagy tévedés volna ezt hinni. Csak egy kicsit kell érdeklődni, s megtudjuk, hogy mintegy 130 dolgozó paraszt között például békevédelmi szerződést a Béke-Világtanács ülése tiszteletére, melyekben nemcsak a növényápolás határidő előtti elvégzésére tettek ígéretet, hanem vállalták, hogy az aratás, cséplés begyűjtés munkáiban is élenjárnak. Hatvan dolgozó paraszt áll párosversenyben egymással, melyek jórészét éppen tanácsüléseken kötötték meg. Farkas Henrik elvtárs például Prindalkó Gézával, Bölcsföldi József elvtárs Szegletes Józseffel áll párosversenyben. De van egy Béke utca is Gyönkön, amelyben valamennyi dolgozó paraszt élenjárva a többiek előtt, végzi munkáját s versenyben áll a Petőfi utcával. Ha legalább ez a néhány adat volna kiírva arra a szép táblára, már nem is szólnánk semmit. Csak azt tennénk hozzá, hogy ezeket a versenyeket immár január óta legalább értékeljék is. Ébredjen fel Gyönk község tanácsa, s érezze azt, hogy a verseny és a népszerűsítés elhanyagolása, lebecsülése a lelkes munkát végző, becsületes dolgozó parasztok semmibevevése. Erre egyébként rájöhettek volna már, hiszen a dolgozó parasztok maguk is kérték számtalanszor tanácsüléseken, hogy ne csak szervezzék a versenyeket, hanem rendeszeresen értékeljék is. A feladat tehát: teljesítse a községi tanács a dolgozó parasztok kívánságát, mépedig sürgősen. Megkezdődött a hallgatók kiválogatása a hazai pártszervezetben A pártoktatás sikere a propagandistákon áll vagy bukik. A politikai iskolai hallgatókat természetesen a párttagok legjobbjainak kell tanítani. Az 1953—54-es pártoktatási évben még fokozottabban olyan propagandistákra van szükség, akik alaposan ismerik pártunk politikáját, gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában, tájékozottak a kül- és belpolitikai kérdésekben. Éppen ezért pártszervezeteinktől még nagyobb felelősséget kíván a propagandisták kiválogatása, mert pártunk jövőre még többet vár a propagandistáktól, mint tavaly. Ennek tudatában fogott hozzá a munkéhoz a bátai községi pártvezetőség is, Balázs elvtárs függetlenített pártfelelősségteljes, megtisztelő beosztásukról, sőt a Szovjetunió Kommunista Pártja Története I. évfolyamát saját maga vezeti majd. Gondja van a hozzájuk tartozó Furkópusztai Kendergyár pártszervezetére hogy ott is megtörténjen a kiválogatás, hogy megfelelő propagandisták oktassák az üzem kommunistáit és pártonkívüli dolgozóit. Ennek nyomán a propagandisták mellett a hallgatók kiválogatása is megtörtént, hogy milyen segítség a pártcsoportbizalmiak jó munkája, a pártszervezet munkájához. Nagy részük van például az olyan pártcsoportbizalmiaknak, mint Ángyó Ferenc elvtárs, aki a pártmunkában és a termelésben is titkár vezetésével. Balázs elvtárs nem régen került Bátára, de hamarosan megismerte az ottani viszonyokat. A szekszárdi járási pártbizottság például csak két oktatási formát javasolt Bátára. Balázs elvtárs azonban megismerkedve a feladatokkal e téren is megállapította hogy a Politikai Bizottság határozatát, hogy a tagság 55—60%-át be kell vonni az oktatásba, nem hajtották végre teljes egészében Bétán. Ezért harcolt azért, hogy három oktatási formát szervezhessenek, mert így látta biztosítottnak a jövő évben az erre vonatkozó párthatározatok maradéktalan végrehajtását. Balázs elvtárs A faluban is megkezdte működését a 3 tagú bizottság a hallgatók kiválogatására. Személyesen beszélgetnek velük, megvilágítják előttük, hogy milyen megtisztelő kötelezettségük a marxizmus*leninizmus minél mélyebb elsajátítása s a gyakorlati munkában való felhasználása. Emellett vezetőségi ülésen azt is elhatározták, hogy a pártcsoportbizalmiakat is szélesebb körben bevonják ebbe a munkába is. Érzik éppen élenjáró, hogy kiváló népnevelők emelkedtek ki e téren jóformán az ismeretlenség homályából. Németh József 12 holdas Tóth Pál 15 holdas egyéni dolgozó parasztok. Rácz Jánosivá. Huligán János tsz_tagok éppen a választási harcban tűntek ki kiváló népnevelő munkájukkal, s emellett a termelésben is példamutatóan élenjárnak. A legnagyobb jutalom sem marad el számukra- mert javasolták őket a taggyűlésen tagjelöltekké. A pártvezetőség az új népnevelőket is munkába állította a vezetőségi ülés határozatainak nyomán, hogy agitációs munkájukban mozgósítsanak a tanulásra, a politikai oktatás fokozására is, hisz e nélkül maradandó eredményeket a termelés területéin sem lehet elérni. Amint több népnevelő és pártcsoportbizalmi beszámolt róla, — mert az is rendszeresan megtörténik, — kint a földeken a pihenőidőkben beszélgetnek a dolgozó parasztokkal. Fehér elvtárs az egyik pártcsoportbizalmi például elmondotta, hogy ők különösen akikor tudnak beszélgetni a dolgozókkal, mikor tízesével'húszasával jönnek haza munkából. A bátai községi pártvezetőség az alapszervezetek vezetőivel együtt dolgozva, a propagandisták helyes kiválogatásával és az oktatásra való mozgósítás széleskörűvé tételével, megtette az első lépést afelé, hogy a jövő pártoktatási évet az előbbinél sikeresebben megindíthassák és befejezhessék. személyesen beszélgetett a propagandistákkal a választási harc tapasztalataiból, 1953 JÚLIUS 5 A paksi kultúragitációs brigád a paksi Vörös Sugár tszcs-ben Kultúrmunkásaink az aratás megkezdésével egyre több helyen keresik fel kint a szántóföldeken a jövő évi kenyér biztosításáért küzdő dolgozókat. A paksi kultúragitációs brigád csütörtökön kint a földeken köszöntötte a Vörös Sugár tszcs élenjáró tagjait. A Paksi Konzervgyár tánccsoportja, a földművesszövetkezet énekkara és a paksi zenészek mentek ki és színvonalas kultúrműsor keretében üdvözölték a jó munkát végző aratókat. A dolgozók nagy örömmel fogadták a kultúragitációs brigádot és a mozgóbüffét, megfogadták, hogy az elkövetkezendő időben még fokozottabban helytállnak s példamutató munkát végeznek. A paksi kultúragitációs brigád a következő hetekben a biritói, gyapai és gerjeni állami gazdaságokat látogatja meg. Ez nem példamutatás! Tolnán minden párttag teljesítette tojás- és baromfibeadási tervét, kivéve Macsek Ferencet, akinek még tavalyi hátraléka is van. Macsek Ferenc mint párttag rossz példát mutat s jogosan vonták felelősségre a taggyűlésen. ***** WtiWtftlH» PÁRTÉPÍTÉS Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában ■Csütörtök reggel. A telkeld nap első halvány sugarai végigsimogatják a decsi Alkotmány tszcs tsziárpa tábláját. Kíváncsian bejárnak minden zegzugot. Négy órakor találkoznak az első emberrel, Cseh Ferenc párttitkár elvtárssal. Tarisznyáját, felesleges ruháját lerakja és hozzáfog a kötélkészítéshez. Negyedóra múlva megérkezik a 62 éves Dragos György bácsi, a tszcs egyik legjobb dolgozója. Most már ketten csavargatják a köteleket. Néha végignéznek a láthatáron, jönnek-e a többiek. Már a magasban jár a nap, Cseh Ferencen és Dragos Györgyön a fáradtság nyomai kezdtek mutatkozni. Homlokukról fénylő izzadságcseppek gördültek lefelé, ingüket is átáztatta az izzadság, amikor elkezdtek szálingózni a többiek 2—3-as csoportokban. A 7 óra közelgett, mire összeverődtek, vagyis akkor mondta valamelyikük: — Ma sem leszünk többen. Ki van a három csoport. Fogyasszuk el reggelinket, kalapáljuk meg kaszáinkat és vágjuk a rendet... Az Alkotmány tszcs központjában is találtak néhány embert a kora reggeli napsugarak: a ko kora re^guei csisokat és a brigádvezetőt. Egyik-másik készülődik az uratokhoz. Hat óra felé találkozik Puxer István kocsis a brigádvezetővel Plézer elvtárssal. — De jó, hogy végre találkozunk, legalább megmondod, hogy hova meenjek ma a lógattal. Puxler elvtárs megkapja az útbaigazítást és elindul — jóval 6 óra után. Jön Báli Erzsi, a tszcs traktorosának lánya. Befejeződtek az iskolai vizsgái és elhatározta, hogy a nyáron a tszcs-ben dolgozik. — Plézer bácsi én hova menjek ma dolgozni? — Hova? Hát hol szeretnél dolgozni? — Nekem mindegy. — Plézer elvtárs erre megvakarja a fejét, közben gondolkodik és útbaigazítja Báli Erzsikét is: — Szerezz egy sarlót és menj ki az aratókhoz. Báli Erzsiké egy jó óra múlva az egyik tanyán várakozik, ahol istállót akar építtetni a csoport tagsága. — Mi az Erzsiké, maga itt arat? — Öli nem — feleli kissé meghökkenve. — Odamentem az ara a decsi Alkotmány okhoz de azt mondták, hogy nincs rám szükség, jöjjek inkább az építkezéshez . .. Az Alkotmány tszcs tagnyilvántartása: 46 név. De ha az ember összeszámolja a munkában résztvevőket, mintegy 20-al kisebb lesz a végeredmény. Felvetődik a kérdés: a tszcs intéző bizottsága hogyan vonja felelősségre azokat a tagokat, akik nem járnak dolgozni? Sehogy. Legalábbis a hivatalos papírok erről beszélnek, és maguk a vezetők is beismerik, hogy egyetlen tagtól sem vontak le munkaegységet azért, mert nem jár dolgozni, vagy igazolatlanul hiányzik. Ki dolgozik a családtagok közül? Báli elvtárs lánya és még egy-két asszony . . És utána vége a névsornak. Hát a többi hozzátartozók mit csinálnak? Feleletként ragadjunk ki egy életképet a csütörtök reggeli eseményekből. Nem volt még 5 óra. Egy jó erőben lévő parasztasszony jelent meg a tszes udvarán, köcsöggel a f,ezében. Téntergett egy darabig, utána odament az üzemi konyha fair térével szórakoztatta őket. Fél óra tszc?-ben ... múlva eltűnt, majd ismét visszajött. Megismételte az előbbit: téri tergés, trécselés — masszával semmittevés. Amikor ezt is megunta, leült a feljárat lépcsőjére, ölébe vette az üres köcsögöt és édesdeden szorongatta unalmában közben oda-oda szólt az arra járkálóknak valami humoros dolgot és jó „kövéreket“ nevetett rajta. Később kiderül, hogy ez a ráérő asszony Fehér Jánosné, akinek minden reggel van néhány óra ilyen „szabadideje", és ha néha dolgozik valamit, akkor is inkább elmegy a kulákokhoz napszámba, pedig a férje tszet-iag. (Fehér Jánosáénak a férje is hasonló munkás: a múlt napokban például, míg néhányan verejtékezve arattak, Fehér János észrevétlenül eltűnt közülük. Később megtudták hogy a gyümölcsösben az egyik almafa alatt hűsölt legalább négy órát. Arra járt valaki és megkérdezte tőle: Elvtárs, maga miért nem arat? Fehér János erre megnyugtatóan felelte: — Mert engem bíztak meg az alma őrzésével . ..!) Néhány jellemző eső: Arról beszélnek, hogy a tszcs miért maradt le annyira munkálataiban (például a 26 holt őszi árpát már egy hét óta aratják, pedig egy aratógép is segített nekik). De arról is beszélnek, hogy a tszcs intézőbizottsága semmit sem tett a pártszervezet legutóbbi taggyűlésénél határozataira. A taggyűlés utasította, személy szerint az elnököt, Takaró István elvtársat, mint kommunistát, hogy gondoskodjon a munkálatok megszervezéséről, ne tűrje meg a legkisebb fegyelmezetlenségeket sem, biztosítsa a családtagok bevonását a munkába. De amint a fenti eselek mutatják, nyoma sincs annak, hogy Takaró elvtárs megfogadta volna az intézőbizottság nevében a párttaggyűlés javaslatait. Megy minden a régiben , rosszul. Az Alkotmány tszes tagjai közül sokan nem gondolnak arra, hogy saját maguk munkájától függ évvégi részesedésük nagysága. Többen, mint Fehér János, egyre csak azt hajtogatják, hogy „úgy sem lesz semmink“ ahelyett, hogy családjukkal együtt becsületesen dolgoznának és megteremtenék maguknak a bő részesedés alapjait.