Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

2 NAPLÓ Az MDP Tolnamegyei Választmányának kibővített ülése A Tolna megyei pártválasztmány a pártaktíva résztvételével aug­ 22- én ülést tartott. A pártválasztmány és az aktíva tagjai megvitatták a Központi Vezetőség 1953 június 27— 28-i ülésének határozatait és meg­szabták a megye kommunistáinak, pártszerveinek és pártszervezeteinek tennivalóit a határozatok végrehaj­tásában­­­ A beszámoló — amelyet a tolna­megyei pártbizottság nevében Király László elvtárs a pártbizottság titkára tartott — megállapította, hogy Tol­na megye kommunistái és az egész dolgozó nép őszinte örömmel fogadta a Központi Vezetőség júniusi határo­zatában szereplő gazdasági célkitű­zéseket, a párt és a kormány gondos­kodását a dolgozók életének, munka­­körülményeinek megjavításáról. Pártunk Központi Vezetősége irá­nyításával a tolna megyei pártszerve­zetek is jelentős sikereket értek el az elmúlt­ években. Több tízmillió forintos beruházásokkal elkezdtük megyénk iparosítását. Ennek kapcsán korszerűsítettük a megyei üzemeket, másrészt új ipari üzemek építését fejezzük be Szekszárdon a közeljö­vőben. A legnagyobb fejlődés, válto­zás — kétségtelen, hogy megyénk me­zőgazdaságával kapcsolatban mond­ható ki. A beszámoló ezután megállapítot­ta, hogy ennek ellenére a tolna me­gyei kommunisták nem megfelelő lendülettel és aktivitással küzdenek a párt és kormány határozatainak végrehajtásáért. Ez a súlyos hiba odavezetett, hogy meglazult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. E hibákat fel kell számolni — ez a fel­tétele a Központi Vezetőség határo­zata végrehajtásának. A pártbizott­ság beszámolója — éppen azért mert az életszínvonal gyors és állandó emelése érdekében mindenekelőtt a pártszervek és pártszervezetek mun­káját kell megjavítani — elsősorban a pártélet problémáival foglalkozott. Bátor önbírálattal és éles kritikával mutatott rá a fogyatékosságokra. A beszámoló megállapította, hogy a pártbizottság valójában nem is­merte el vezetőjének a pártválaszt­mányt, föléje helyezte magát, a szer­vezeti szabályzatban előírt két hó­napnál ritkábban szervezte meg a választmányi üléseket. A pártbizott­ság tagjai napi munkájuk során is megsértették a kollektív vezetés el­vét. Gyakran megtörtént, hogy fon­tos kérdésekben egyedül döntött a pártbizottság első titkára, vagy egy­szerűen az osztályvezetők megbeszé­lésein — tehát nem a választott szervek ülésein — hoztak fontos ha­tározatokat. Király elvtárs megálla­pította a beszámolóban, hogy a kol­lektív vezetés elvének megsértésé­ért, a pártbizottság és az apparátus közötti helytelen viszonyért a felelős­ség elsősorban őt magát terheli.­­ Ugyanakkor bírálta a pártbizottság egyes tagjait, akik nem törekedtek arra, hogy a vezetésben mint a párt­bizottság egyenjogú tagjai részt ve­­gyenek, nem bírálták a fennálló ál­lapotokat, a pártdemokrácia meg­sértését. A hozzászólók is sokat foglalkoz­tak a kollektív vezetés kérdésével. A beszámolóban adott értékelést megerősítették, megmutatták, hogy a területükön is megtalálhatók azok a hiányosságok, amelyek a megyei pártbizottság munkájában voltak. Ez a választmányi ülés lényegesen kü­lönbözött az eddigiektől. Eleven, he­lyes és tartalmas vita alakult ki. Az­előtt a választmányi üléseken na­gyon ritka volt a bírálat-önbírálat. Most minden felszólaló bírált és csaknem mindenki felelősségteljesen feltárta saját munkája fogyatékossá­gait. A választmányi ülés megmu­tatta, hogy a párt ügyeiben nem dönt­hetnek egyes vezetők, hanem csak a választott szervek. A felszólalók egész sora mutatta meg, hogy a kollektív vezetés sutba­­dobása, a basáskodás együtt jár az emberekhez való rideg viszonnyal és a párttagság passzivitásához vezet. Az egyik felszólaló elmondotta, hogy a vezetők nem mentek a dolgozók közé, így nem kaptak képet a problé­mákról, nem látták a fáktól az er­dőt. A vitában a legkülönbözőbb terü­leteken dolgozó választmányi tagok és aktivisták szólaltak fel. Felszó­lalt az egyik termelőszövetkezet el­nöke, az MSZT megyei ügyvezetője, a tanács elnöke, pártfunkcionáriusok és mások. A felszólalások jelentő­sen kiszélesítették és gazdagították a vitát, elhanyagolt területek fontos kérdéseit vetették fel, így például a bírálat-önbírálat fontosságát, a párt és állami szervek közti viszonyt, a szocialista törvényesség biztosításá­nak szükségességét. De a hozzászólások nem beszéltek a termelés égető kérdéseiről és ez tulajdonképpen bírálta a beszámolót hogy kissé elvontan tárgyalta meg a pártélet kérdéseit — éppen ezért nem mozgósított eléggé a kormány Programm végrehajtására, pedig Tol­na megyében még nem bontakozott ki a harc teljes egészében a kor­­mányprogramm teljesítéséért. Van­nak üzemeink, melyek túlteljesítik terveiket, de jónéhány olyan is, ahol ezen a téren lemaradás tapasztalha­tó. Nem kielégítő a munkafegyelem. A mezőgazdaság területén is hasonló a helyzet. Az aratás-cséplés nagy munkájában a megye dolgozó pa­rasztsága, mezőgazdasági munkásai szép eredményeket értek el, de a begyűjtésben a megye nem a leg­jobban áll. A termelőszövetkezetek között is akad még jónéhány, amely­nek tagjai ingadoznak. Pedig a kor­mányprogramm céljai rendkívül nép­szerűek. Van-e lelkesítőbb cél, mint úgy harcolni a szocializmusért, né­pünk jövőjéért, hogy ezzel együtt jelenét is nap mint nap szebbé, gaz­dagabbá tegyük! Az alacsony telje­sítmények egyes üzemekben, a be­adással való késlekedés, egyes szö­vetkezeti tagok ingadozása azt mu­tatja, hogy a pártszervezeteink nem ismertették eléggé, nem magyarázták meg eléggé a párt céljait, a kor­mány programmját a dolgozóknak. A pártbizottság beszámolója fel­tárta, hogy a elkövetett hibák egyik oka: a pártbizottságok, pártszerve­zetek ideológiai munkájának gyen­gesége. A vitában viszont alig esett szó az ideológiai munkáról. Ez a jele annak, hogy közöny van még az ideológiai munkával szemben. Nem tárták fel a vitában résztvevő elv­társak, hogy az ideológiai munka megjavítása milyen fontos feltétele a párt és kormány határozatai végre­hajtásának, s nem mutatták meg, hogy a maguk területén e munka megjavításával is hogyan kívánják elősegíteni a kormányprogramm meg­valósítását. A válas­­mányi ülés útmutatást adott arra, hogy az alapszervezetek taggyűlésein hogyan tárgyalják meg a Központi Vezetőség határozatait. Hangsúlyozta, hogy mindenütt nagy gonddal foglalkozzanak a dolgozók és a pártszervezetek közti kapcsolat megjavításával, a dolgozók jogos igé­nyei kielégítése ellenőrzésével. Meg­állapította a választmányi ülés, hogy a feladatok megoldásának feltétele: a kollektív vezetés elvének követ­kezetes megvalósítása, a pártdemo­krácia minden módon való fejleszté­se, a bátor bírálat-önbírálat megte­remtése pártszervezeteinkben. Csak így tudják szorosra fűzni kapcso­latukat a tömegekkel, csak így tud­ják a dolgozókat jól vezetni, teljes bizalmukat kivívni. Végül — figyelembe véve a hozzá­szólások módosító javaslatait — a tolna megyei pártválasztmány elfo­gadta a beterjesztett részletes hatá­rozati javaslatot.* A tolna megyei pártválasztmány ülése igen nagy jelentőségű volt. A választmány azt a feladatot bízta a megyei pártbizottságra, hogy a já­rási és városi választmányok ülé­sein, s a taggyűléseken a belső párt­élet fogyatékosságai ellen úgy vezes­sék a harcot, hogy ennek nyomában fellendüljön a pártszervezetek har­cos aktivitása, s a megye dolgozói lelkesen, teljes lendülettel küzdje­nek mindennapi munkájukkal a kor­mányprogramm gyors megvalósítá­sáért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. pártípíu­s Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában * 1953 AUGUSZTUS 39 Pártaktívával kibővített járási választmányi ü­lések Augusztus 29-én ülést tartottak a pártaktívával kibővített járási párt­választmányok. Értekezletükön meg­tárgyalták a Központi Vezetőség jú­nius 27—28-i ülésének határozatait. Ennek alapján feltárták a pártbi­zottság és a pártszervezetek munká­jának fogyatékosságait, a párt és a tömegek közötti kapcsolat meglazu­­lását a párt belső életében, a kriti­ka-önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés és az ideológiai munka területén. Az értekezlet meg­­szabta a pártbizottság és a pártszer­­­vezetők feladatait a munka megjaví­tása és a további feladatok jó végre­hajtása érdekében. (Az értekezletekről lapunk követ­kező számaiban részletesen beszá­molunk.) OLVASÓINK ÍRJÁK... A szakadáti szülői munkaközösség panasza „Szakadát község szülői munka­­közössége panasszal fordult a Köz­ségi Tanács VB-hez — írja levelé­ben Gotthardt Imre elvtárs a végre­­hajtó bizo­tság elnöke, — hogy még ez év szeptemberében sem tudj­a­ a tanítást az új iskolában megfelelően megkezdeni, ötéves tervünk kereté­ben — írja a továbbiakban — köz­ségünk kapott egy kéttantermes is­kolát, melynek építését már 1952 év tavaszán megkezdte a Tatarozó Vál­lalat. Az építkezésnek 1952 év szep­tember 1-én be kellett volna feje­ződni. De az építkezés olyan lassan haladt, hogy az elmúlt tantani­év­ben az új iskolában tanítani nem lehetett. De a munkálatok még min­dig nincsenek elvégezve. Habár a Tatarozó Vállalat már átadta az épü­letet, mert a MEGYEVILL még a villany bekapcsolását nem végezte el most sem." A Tatarozó Vállalat munkájára még későbbiek folyamán vissza fo­gunk térni, mert­­ jónéhány panasz érkezett szerkesztőségünkhöz mun­kájukkal kapcsolatban. A MEGYE­­VILL-lel folytatott beszélgetés azon­ban meggyőzött bennünket arról, hogy a szakadáti szülői munkaközös­ség aggályai teljesen jogosak. Meg­tudtuk, hogy a szükséges anyagok mintegy másfél hónapja ott vannak a községben, csak még szakember nem jutott oda. Egyrészt a jármű­vük 3 hónapja javításra van küldve, másrészt, nincs szakember elegen­dő, harmadszor nagyon nehéz meg­közelíteni a községet. Beszélgetésünk nyomán megígérte a MEGYEVILL, hogy még e héten befejezik a munkálatokat. De élő mementoként közöljük a levél be­fejező részét is: „Nem értjük azt, hogy a MEGYEVILL miért nem készí­ti el a részére kiadott villamosbekap­­csolást, mert a mi községünk dolgozó parasztsága az állam iránti kötele­­zettségének mindenkor maradéktala­nul eleget tesz. Reméljük, hogy a bí­rálatunk nyomán elérjük azt, hogy az új iskola legalább egyéves késéssel gyermekeinknek rendelkezésére áll.“ Tők­és szellem, kulák garázdálkodás a dunaföldvári Vendéglátó Vállalatnál Kormányunk programmja és az azt követő intézkedések a legmes­­­szebbmenően biztosítják a dolgozók növekvő igényeinek kielégítését, a dolgozók életszínvonalának emelését. A kormány programmjának megvaló­sítása tehát minden becsületes dol­gozónak érdeke, minden dolgozóra — így a vendéglátóipar dolgozóira is — fokozottabb felelősség hárul a Programm megvalósításával kapcso­latban. A dunaföldvári I. számú Vendég­­látóipari Vállalat (Kék Duna) becsü­letes dolgozói érzik is ezt a felelős­séget, de munkájukat gátolják az olyan elemek, akik beférkőztek a vállalathoz, akik a múlthoz hasonlóan a dolgozókat becsapják, kizsákmá­nyolják. Számosan felvetették már a községben, hogy a „Kék Duna" nem a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. Ez így is van. A pultnál ki­szolgált italért zenedíjat számolnak fel, így 1.50 helyett 2.20 egy pohár sör. Amikor az illetékes felsőbb szer­vek ezt szó­vé tették, egyszerűen meg­szüntették a pultkiszolgálást. Kik vezetik a „Kék Dunát“ ? Kik ezek, akik így vezetik az üz­letet, akiknek nem szívügyük a jó kiszolgálás, akik a dolgozók zsebé­ből kilopják a filléreket? Welischné az üzlet vezetője. A községben úgy ismerik, nagyképű, önkényeskedő, nem tud bánni a dolgozókkal. De amint kitűnt nem is akar, Nemh ér­deke, hogy minél változatosabb éte­lek kerüljenek a fogyasztók elé. A konyhán ő a teljhatalmú „úr­”, azt főzet, ami neki megfelel, vagy in­kább ami neki ízlik. Németh István (Pityu bácsi) kulák. Kocsmája volt, öt hold szőlő még ma is tulajdonát képezi. Nádor Antal, a solti volt nagyvendéglős fia, Hoffman János paksi kulák fia. De sorolhatnánk még vagy ötöt, az ilyen elemekből, akik a vállalat kötelékébe tartoznak. Hogyan garázdálkodnak ezek az ..urak“? Welischné, Németh, Nádor, Hoffman-féle klikk alakult a vállala­ton belül. Szoros együttműködésben és teljes megértésben kiszórtak, ki­martak minden olyan dolgozót, aki felfedhette disznóságaikat, aki veszé­lyes volt számukra. Parádi Béláné és Kovács Sándor elvtársak már vagy harmadszor változtatják helyü­ket az ő jóvoltukból. Helyezgetik őket jobbra-balra, míg megszöknek. De ugyanígy van ez a többi becsü­letes dolgozóval. Azok a rossz mun­kások, mert felvetik disznóságaikat. ..Nem szakember, nem lehet vele dolgozni­, ellentmondást nem tűrően hangzott el már számtalanszor és nyomában mindig áthelyezés követ­kezett. Saját boruk a Vendéglátó pincéjében A legutóbbi pinceleltározásnál, az egyik dolgozónak feltűnt, hogy egy százliteres hordót, mely még félig volt borral, valamint egy demizsont, mely pálinkával volt tele, nem vet­tek leltárba. Megkérdezte Nádort kié a hordó. — „A hordó Pityu bá­csié". „A pálinka az enyém.“ Ezzel kínáljuk meg vendégeinket"! — vá­laszolt. De azt nem tette hozzá, hogy el is adják, és adót sem fizetnek utána. Erről az esetről tudott a lel­tározásnál jelenlévő Hidvégi János megyei instruktor is, aki még ma is úrnak nevezteti magát. Félrehívta a dolgozót és azt mondta­ neki: „nem kell elárulni a kulisszatitkokat, ak­kor sokáig itt lehet a vállalatnál.1' Mellékkereset a dolgozók zsebéből Az üzletben nincs blokk-rendszer. Simon Józsefet a beírót úgy csapják be, ahogy akarják. Féldeci helyett stampedlit diktálnak be, a zenedí­jat nem íratják be különböző mó­don dolgoznak saját zsebükre. A vé­lemények alapján napi 60—100 fo­rintra rúgott így a mellékkereset. Hogy nem jöttek rá eddig? Az ins­truktor nem sokat firtatta a dolgo­kat, meg azután a mennyiség meg volt a pincében lévő „saját"1 tarta­lékból, no meg azután a víz is sokat pótol. Most már sokan megértik azt is miért kaptak fél pohár sört. Hogy mennyire biztonságban érez­ték magukat a vállalatnál, hogy mennyire megnőtt a szarvuk, azt az alábbi eset is igazolja. Az egyik nap egy vendég véletlenül feldöntött két poharat, ami természetesen össze­tört. Minden szó nélkül kifizette az árát és a kifolyt ital helyett mási­kat kért. Németh ... azaz Pityu bá­csi erre egyszerűen kidobta a helyi­ségből úgy, hogy a Lukács nevű dol­gozó még ma is viseli nyomait. Nem vonta felelősségre senki, hiszen Ná­dorék solti pincéje sok ember — köz­tük nem egy vezető — száját befogta Oda jártak mulatozni és a taxikölt­séget a vállalat fizette. Igaz, hogy csak 43 forint volt és az „nem szá­mít egy ilyen nagy vállalatnál." Garázdálkodás a nép vagyonából Úgy garázdálkodtak a dolgozó nép vagyonából minden akadály nél­kül, ahogy csak tőlük tellett. Weli­ch­né a vendéglátó konyháján főzette meg befőttjét a vállalat cukrát, egy kis rumot csak kölcsön vett. Termé­szetesen elfelejtette befizetni az árát. Nem beszélve arról, hogy a tüzelő is fogyott. Ha valaki, feketekávét kért, sört kínáltak, mert már néhány hete elromlott a kávéfőző és nem volt érdeke senkinek megjavíttatni. De az étel mennyisége és minősége is gyakran kifogásolható volt. Lehet, hogy itt is „takarékoskodtak“, termé­szetesen saját zsebükre. Ilyen állapot láttán joggal mond­ták a község dolgozói: nem az ő ér­dekükért van, nem az ő pénztárcá­juknak szabták a „Kék Dunát". Azt hisszük nem kell külön felhívni az illetékesek figyelmét, mi a teendő. Azt azonban megjegyezzük, minden­kinek adják meg, ami jár neki. A dolgozóknak a megfelelő jó kiszol­gálást, kifogástalan ételeket, italokat olcsón. Pityu bácsinak és társainak pedig majd a dolgozó nép nyújt el­lenszolgáltatást „fáradozásaiért.“ (pe—ne) Lesz-e iskolaközi napköziotthon Györkönyben? A kormányprogramm, mely pár­tunk politikájának megvalósulását segíti elő, az eddigieknél még na­gyobb gondot fordít dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez.­­ Ennek megvalósulásához azonban legelsősorban dolgozó népünk még jobb munkájára van szükség. Ebben, mint ahogy azt az Alkotmányunk ünnepére tett felajánlások és azok teljesítése mutatja nagy többségben nincs is hiba. Hiba mutatkozik azon­ban ott, hogy egyes szerveink még a kormányprogramm megjelenése után is bürokratikusan, lélektelenül kezelik a dolgozók ügyeit. Álljon itt­ ennek bizonyítására két rövid levél: „Györköny községben nem tudják beindítani — pedig már itt van az iskolai év megkezdésének napja ha­marosan — az iskolaközi napközi­otthont, mert Szabó Lajos volt fő­jegyző „úr­ 1 nem hajlandó kiköltözni a községi lakásból, ahová a tanács a napközit tervezte. A helyi tanács már többször kér­te a járási és megyei tanácsnál az ügy elintézését. Intézés azonban az ügyben ezideig nem történt. Hivat­kozás azonban igen .Hivatkoznak ar­ra, hogy a döntőbizottság még nem hozta meg a határozatot. Ennek két hónapja. Úgy látszik, hogy két hó­napja nem ülésezett már a döntő­­bizottság."* Be van ütemezve ... vagy nincs ... „Szakály községben még két-há­­rom nap és összedől a pékkemence. Nyilvánvaló, hogy komoly hiányos­ságok lesznek a kenyérellátás terü­letén. Intézkedés itt sem történt még A megyei MESZÖV-nek az a véle­ménye, ha be van ütemezve, lesz új kemence, ha nincs, akkor nem lesz. Ezt szerintük úgy kell értel­mezni, hogy a szakályi dolgozók ad­dig mondjanak le a kenyérevésről, amíg beütemezik a kemence meg­javítását, vagy éppen egy új kemen­ce elkészítését?“* Le kell végre vetkőzni már ezt az átkos bürokratizmust, ezt a nem­törődömséget, ezt az örökös huza­vonát, amely egyes helyeken még mindig megmutatkozik. Meg kell ta­lálnunk végre, hogy jobban, vidá­mabban, nagyobb eredményekkel csak ott mehet a munka, ahol dol­gozó népünk apró-cseprő (viszonylag értendő) bajaival is azonnal és hatá­sosan foglalkozik minden szervünk, minden funkcionáriusunk.

Next