Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-30 / 203. szám
2 NAPLÓ Az MDP Tolnamegyei Választmányának kibővített ülése A Tolna megyei pártválasztmány a pártaktíva résztvételével aug 22- én ülést tartott. A pártválasztmány és az aktíva tagjai megvitatták a Központi Vezetőség 1953 június 27— 28-i ülésének határozatait és megszabták a megye kommunistáinak, pártszerveinek és pártszervezeteinek tennivalóit a határozatok végrehajtásában A beszámoló — amelyet a tolnamegyei pártbizottság nevében Király László elvtárs a pártbizottság titkára tartott — megállapította, hogy Tolna megye kommunistái és az egész dolgozó nép őszinte örömmel fogadta a Központi Vezetőség júniusi határozatában szereplő gazdasági célkitűzéseket, a párt és a kormány gondoskodását a dolgozók életének, munkakörülményeinek megjavításáról. Pártunk Központi Vezetősége irányításával a tolna megyei pártszervezetek is jelentős sikereket értek el az elmúlt években. Több tízmillió forintos beruházásokkal elkezdtük megyénk iparosítását. Ennek kapcsán korszerűsítettük a megyei üzemeket, másrészt új ipari üzemek építését fejezzük be Szekszárdon a közeljövőben. A legnagyobb fejlődés, változás — kétségtelen, hogy megyénk mezőgazdaságával kapcsolatban mondható ki. A beszámoló ezután megállapította, hogy ennek ellenére a tolna megyei kommunisták nem megfelelő lendülettel és aktivitással küzdenek a párt és kormány határozatainak végrehajtásáért. Ez a súlyos hiba odavezetett, hogy meglazult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. E hibákat fel kell számolni — ez a feltétele a Központi Vezetőség határozata végrehajtásának. A pártbizottság beszámolója — éppen azért mert az életszínvonal gyors és állandó emelése érdekében mindenekelőtt a pártszervek és pártszervezetek munkáját kell megjavítani — elsősorban a pártélet problémáival foglalkozott. Bátor önbírálattal és éles kritikával mutatott rá a fogyatékosságokra. A beszámoló megállapította, hogy a pártbizottság valójában nem ismerte el vezetőjének a pártválasztmányt, föléje helyezte magát, a szervezeti szabályzatban előírt két hónapnál ritkábban szervezte meg a választmányi üléseket. A pártbizottság tagjai napi munkájuk során is megsértették a kollektív vezetés elvét. Gyakran megtörtént, hogy fontos kérdésekben egyedül döntött a pártbizottság első titkára, vagy egyszerűen az osztályvezetők megbeszélésein — tehát nem a választott szervek ülésein — hoztak fontos határozatokat. Király elvtárs megállapította a beszámolóban, hogy a kollektív vezetés elvének megsértéséért, a pártbizottság és az apparátus közötti helytelen viszonyért a felelősség elsősorban őt magát terheli. Ugyanakkor bírálta a pártbizottság egyes tagjait, akik nem törekedtek arra, hogy a vezetésben mint a pártbizottság egyenjogú tagjai részt vegyenek, nem bírálták a fennálló állapotokat, a pártdemokrácia megsértését. A hozzászólók is sokat foglalkoztak a kollektív vezetés kérdésével. A beszámolóban adott értékelést megerősítették, megmutatták, hogy a területükön is megtalálhatók azok a hiányosságok, amelyek a megyei pártbizottság munkájában voltak. Ez a választmányi ülés lényegesen különbözött az eddigiektől. Eleven, helyes és tartalmas vita alakult ki. Azelőtt a választmányi üléseken nagyon ritka volt a bírálat-önbírálat. Most minden felszólaló bírált és csaknem mindenki felelősségteljesen feltárta saját munkája fogyatékosságait. A választmányi ülés megmutatta, hogy a párt ügyeiben nem dönthetnek egyes vezetők, hanem csak a választott szervek. A felszólalók egész sora mutatta meg, hogy a kollektív vezetés sutbadobása, a basáskodás együtt jár az emberekhez való rideg viszonnyal és a párttagság passzivitásához vezet. Az egyik felszólaló elmondotta, hogy a vezetők nem mentek a dolgozók közé, így nem kaptak képet a problémákról, nem látták a fáktól az erdőt. A vitában a legkülönbözőbb területeken dolgozó választmányi tagok és aktivisták szólaltak fel. Felszólalt az egyik termelőszövetkezet elnöke, az MSZT megyei ügyvezetője, a tanács elnöke, pártfunkcionáriusok és mások. A felszólalások jelentősen kiszélesítették és gazdagították a vitát, elhanyagolt területek fontos kérdéseit vetették fel, így például a bírálat-önbírálat fontosságát, a párt és állami szervek közti viszonyt, a szocialista törvényesség biztosításának szükségességét. De a hozzászólások nem beszéltek a termelés égető kérdéseiről és ez tulajdonképpen bírálta a beszámolót hogy kissé elvontan tárgyalta meg a pártélet kérdéseit — éppen ezért nem mozgósított eléggé a kormány Programm végrehajtására, pedig Tolna megyében még nem bontakozott ki a harc teljes egészében a kormányprogramm teljesítéséért. Vannak üzemeink, melyek túlteljesítik terveiket, de jónéhány olyan is, ahol ezen a téren lemaradás tapasztalható. Nem kielégítő a munkafegyelem. A mezőgazdaság területén is hasonló a helyzet. Az aratás-cséplés nagy munkájában a megye dolgozó parasztsága, mezőgazdasági munkásai szép eredményeket értek el, de a begyűjtésben a megye nem a legjobban áll. A termelőszövetkezetek között is akad még jónéhány, amelynek tagjai ingadoznak. Pedig a kormányprogramm céljai rendkívül népszerűek. Van-e lelkesítőbb cél, mint úgy harcolni a szocializmusért, népünk jövőjéért, hogy ezzel együtt jelenét is nap mint nap szebbé, gazdagabbá tegyük! Az alacsony teljesítmények egyes üzemekben, a beadással való késlekedés, egyes szövetkezeti tagok ingadozása azt mutatja, hogy a pártszervezeteink nem ismertették eléggé, nem magyarázták meg eléggé a párt céljait, a kormány programmját a dolgozóknak. A pártbizottság beszámolója feltárta, hogy a elkövetett hibák egyik oka: a pártbizottságok, pártszervezetek ideológiai munkájának gyengesége. A vitában viszont alig esett szó az ideológiai munkáról. Ez a jele annak, hogy közöny van még az ideológiai munkával szemben. Nem tárták fel a vitában résztvevő elvtársak, hogy az ideológiai munka megjavítása milyen fontos feltétele a párt és kormány határozatai végrehajtásának, s nem mutatták meg, hogy a maguk területén e munka megjavításával is hogyan kívánják elősegíteni a kormányprogramm megvalósítását. A válasmányi ülés útmutatást adott arra, hogy az alapszervezetek taggyűlésein hogyan tárgyalják meg a Központi Vezetőség határozatait. Hangsúlyozta, hogy mindenütt nagy gonddal foglalkozzanak a dolgozók és a pártszervezetek közti kapcsolat megjavításával, a dolgozók jogos igényei kielégítése ellenőrzésével. Megállapította a választmányi ülés, hogy a feladatok megoldásának feltétele: a kollektív vezetés elvének következetes megvalósítása, a pártdemokrácia minden módon való fejlesztése, a bátor bírálat-önbírálat megteremtése pártszervezeteinkben. Csak így tudják szorosra fűzni kapcsolatukat a tömegekkel, csak így tudják a dolgozókat jól vezetni, teljes bizalmukat kivívni. Végül — figyelembe véve a hozzászólások módosító javaslatait — a tolna megyei pártválasztmány elfogadta a beterjesztett részletes határozati javaslatot.* A tolna megyei pártválasztmány ülése igen nagy jelentőségű volt. A választmány azt a feladatot bízta a megyei pártbizottságra, hogy a járási és városi választmányok ülésein, s a taggyűléseken a belső pártélet fogyatékosságai ellen úgy vezessék a harcot, hogy ennek nyomában fellendüljön a pártszervezetek harcos aktivitása, s a megye dolgozói lelkesen, teljes lendülettel küzdjenek mindennapi munkájukkal a kormányprogramm gyors megvalósításáért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. pártípíus Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában * 1953 AUGUSZTUS 39 Pártaktívával kibővített járási választmányi ülések Augusztus 29-én ülést tartottak a pártaktívával kibővített járási pártválasztmányok. Értekezletükön megtárgyalták a Központi Vezetőség június 27—28-i ülésének határozatait. Ennek alapján feltárták a pártbizottság és a pártszervezetek munkájának fogyatékosságait, a párt és a tömegek közötti kapcsolat meglazulását a párt belső életében, a kritika-önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés és az ideológiai munka területén. Az értekezlet megszabta a pártbizottság és a pártszervezetők feladatait a munka megjavítása és a további feladatok jó végrehajtása érdekében. (Az értekezletekről lapunk következő számaiban részletesen beszámolunk.) OLVASÓINK ÍRJÁK... A szakadáti szülői munkaközösség panasza „Szakadát község szülői munkaközössége panasszal fordult a Községi Tanács VB-hez — írja levelében Gotthardt Imre elvtárs a végrehajtó bizotság elnöke, — hogy még ez év szeptemberében sem tudja a tanítást az új iskolában megfelelően megkezdeni, ötéves tervünk keretében — írja a továbbiakban — községünk kapott egy kéttantermes iskolát, melynek építését már 1952 év tavaszán megkezdte a Tatarozó Vállalat. Az építkezésnek 1952 év szeptember 1-én be kellett volna fejeződni. De az építkezés olyan lassan haladt, hogy az elmúlt tantaniévben az új iskolában tanítani nem lehetett. De a munkálatok még mindig nincsenek elvégezve. Habár a Tatarozó Vállalat már átadta az épületet, mert a MEGYEVILL még a villany bekapcsolását nem végezte el most sem." A Tatarozó Vállalat munkájára még későbbiek folyamán vissza fogunk térni, mert jónéhány panasz érkezett szerkesztőségünkhöz munkájukkal kapcsolatban. A MEGYEVILL-lel folytatott beszélgetés azonban meggyőzött bennünket arról, hogy a szakadáti szülői munkaközösség aggályai teljesen jogosak. Megtudtuk, hogy a szükséges anyagok mintegy másfél hónapja ott vannak a községben, csak még szakember nem jutott oda. Egyrészt a járművük 3 hónapja javításra van küldve, másrészt, nincs szakember elegendő, harmadszor nagyon nehéz megközelíteni a községet. Beszélgetésünk nyomán megígérte a MEGYEVILL, hogy még e héten befejezik a munkálatokat. De élő mementoként közöljük a levél befejező részét is: „Nem értjük azt, hogy a MEGYEVILL miért nem készíti el a részére kiadott villamosbekapcsolást, mert a mi községünk dolgozó parasztsága az állam iránti kötelezettségének mindenkor maradéktalanul eleget tesz. Reméljük, hogy a bírálatunk nyomán elérjük azt, hogy az új iskola legalább egyéves késéssel gyermekeinknek rendelkezésére áll.“ Tőkés szellem, kulák garázdálkodás a dunaföldvári Vendéglátó Vállalatnál Kormányunk programmja és az azt követő intézkedések a legmesszebbmenően biztosítják a dolgozók növekvő igényeinek kielégítését, a dolgozók életszínvonalának emelését. A kormány programmjának megvalósítása tehát minden becsületes dolgozónak érdeke, minden dolgozóra — így a vendéglátóipar dolgozóira is — fokozottabb felelősség hárul a Programm megvalósításával kapcsolatban. A dunaföldvári I. számú Vendéglátóipari Vállalat (Kék Duna) becsületes dolgozói érzik is ezt a felelősséget, de munkájukat gátolják az olyan elemek, akik beférkőztek a vállalathoz, akik a múlthoz hasonlóan a dolgozókat becsapják, kizsákmányolják. Számosan felvetették már a községben, hogy a „Kék Duna" nem a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. Ez így is van. A pultnál kiszolgált italért zenedíjat számolnak fel, így 1.50 helyett 2.20 egy pohár sör. Amikor az illetékes felsőbb szervek ezt szóvé tették, egyszerűen megszüntették a pultkiszolgálást. Kik vezetik a „Kék Dunát“ ? Kik ezek, akik így vezetik az üzletet, akiknek nem szívügyük a jó kiszolgálás, akik a dolgozók zsebéből kilopják a filléreket? Welischné az üzlet vezetője. A községben úgy ismerik, nagyképű, önkényeskedő, nem tud bánni a dolgozókkal. De amint kitűnt nem is akar, Nemh érdeke, hogy minél változatosabb ételek kerüljenek a fogyasztók elé. A konyhán ő a teljhatalmú „úr”, azt főzet, ami neki megfelel, vagy inkább ami neki ízlik. Németh István (Pityu bácsi) kulák. Kocsmája volt, öt hold szőlő még ma is tulajdonát képezi. Nádor Antal, a solti volt nagyvendéglős fia, Hoffman János paksi kulák fia. De sorolhatnánk még vagy ötöt, az ilyen elemekből, akik a vállalat kötelékébe tartoznak. Hogyan garázdálkodnak ezek az ..urak“? Welischné, Németh, Nádor, Hoffman-féle klikk alakult a vállalaton belül. Szoros együttműködésben és teljes megértésben kiszórtak, kimartak minden olyan dolgozót, aki felfedhette disznóságaikat, aki veszélyes volt számukra. Parádi Béláné és Kovács Sándor elvtársak már vagy harmadszor változtatják helyüket az ő jóvoltukból. Helyezgetik őket jobbra-balra, míg megszöknek. De ugyanígy van ez a többi becsületes dolgozóval. Azok a rossz munkások, mert felvetik disznóságaikat. ..Nem szakember, nem lehet vele dolgozni, ellentmondást nem tűrően hangzott el már számtalanszor és nyomában mindig áthelyezés következett. Saját boruk a Vendéglátó pincéjében A legutóbbi pinceleltározásnál, az egyik dolgozónak feltűnt, hogy egy százliteres hordót, mely még félig volt borral, valamint egy demizsont, mely pálinkával volt tele, nem vettek leltárba. Megkérdezte Nádort kié a hordó. — „A hordó Pityu bácsié". „A pálinka az enyém.“ Ezzel kínáljuk meg vendégeinket"! — válaszolt. De azt nem tette hozzá, hogy el is adják, és adót sem fizetnek utána. Erről az esetről tudott a leltározásnál jelenlévő Hidvégi János megyei instruktor is, aki még ma is úrnak nevezteti magát. Félrehívta a dolgozót és azt mondta neki: „nem kell elárulni a kulisszatitkokat, akkor sokáig itt lehet a vállalatnál.1' Mellékkereset a dolgozók zsebéből Az üzletben nincs blokk-rendszer. Simon Józsefet a beírót úgy csapják be, ahogy akarják. Féldeci helyett stampedlit diktálnak be, a zenedíjat nem íratják be különböző módon dolgoznak saját zsebükre. A vélemények alapján napi 60—100 forintra rúgott így a mellékkereset. Hogy nem jöttek rá eddig? Az instruktor nem sokat firtatta a dolgokat, meg azután a mennyiség meg volt a pincében lévő „saját"1 tartalékból, no meg azután a víz is sokat pótol. Most már sokan megértik azt is miért kaptak fél pohár sört. Hogy mennyire biztonságban érezték magukat a vállalatnál, hogy mennyire megnőtt a szarvuk, azt az alábbi eset is igazolja. Az egyik nap egy vendég véletlenül feldöntött két poharat, ami természetesen összetört. Minden szó nélkül kifizette az árát és a kifolyt ital helyett másikat kért. Németh ... azaz Pityu bácsi erre egyszerűen kidobta a helyiségből úgy, hogy a Lukács nevű dolgozó még ma is viseli nyomait. Nem vonta felelősségre senki, hiszen Nádorék solti pincéje sok ember — köztük nem egy vezető — száját befogta Oda jártak mulatozni és a taxiköltséget a vállalat fizette. Igaz, hogy csak 43 forint volt és az „nem számít egy ilyen nagy vállalatnál." Garázdálkodás a nép vagyonából Úgy garázdálkodtak a dolgozó nép vagyonából minden akadály nélkül, ahogy csak tőlük tellett. Welichné a vendéglátó konyháján főzette meg befőttjét a vállalat cukrát, egy kis rumot csak kölcsön vett. Természetesen elfelejtette befizetni az árát. Nem beszélve arról, hogy a tüzelő is fogyott. Ha valaki, feketekávét kért, sört kínáltak, mert már néhány hete elromlott a kávéfőző és nem volt érdeke senkinek megjavíttatni. De az étel mennyisége és minősége is gyakran kifogásolható volt. Lehet, hogy itt is „takarékoskodtak“, természetesen saját zsebükre. Ilyen állapot láttán joggal mondták a község dolgozói: nem az ő érdekükért van, nem az ő pénztárcájuknak szabták a „Kék Dunát". Azt hisszük nem kell külön felhívni az illetékesek figyelmét, mi a teendő. Azt azonban megjegyezzük, mindenkinek adják meg, ami jár neki. A dolgozóknak a megfelelő jó kiszolgálást, kifogástalan ételeket, italokat olcsón. Pityu bácsinak és társainak pedig majd a dolgozó nép nyújt ellenszolgáltatást „fáradozásaiért.“ (pe—ne) Lesz-e iskolaközi napköziotthon Györkönyben? A kormányprogramm, mely pártunk politikájának megvalósulását segíti elő, az eddigieknél még nagyobb gondot fordít dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Ennek megvalósulásához azonban legelsősorban dolgozó népünk még jobb munkájára van szükség. Ebben, mint ahogy azt az Alkotmányunk ünnepére tett felajánlások és azok teljesítése mutatja nagy többségben nincs is hiba. Hiba mutatkozik azonban ott, hogy egyes szerveink még a kormányprogramm megjelenése után is bürokratikusan, lélektelenül kezelik a dolgozók ügyeit. Álljon itt ennek bizonyítására két rövid levél: „Györköny községben nem tudják beindítani — pedig már itt van az iskolai év megkezdésének napja hamarosan — az iskolaközi napköziotthont, mert Szabó Lajos volt főjegyző „úr 1 nem hajlandó kiköltözni a községi lakásból, ahová a tanács a napközit tervezte. A helyi tanács már többször kérte a járási és megyei tanácsnál az ügy elintézését. Intézés azonban az ügyben ezideig nem történt. Hivatkozás azonban igen .Hivatkoznak arra, hogy a döntőbizottság még nem hozta meg a határozatot. Ennek két hónapja. Úgy látszik, hogy két hónapja nem ülésezett már a döntőbizottság."* Be van ütemezve ... vagy nincs ... „Szakály községben még két-három nap és összedől a pékkemence. Nyilvánvaló, hogy komoly hiányosságok lesznek a kenyérellátás területén. Intézkedés itt sem történt még A megyei MESZÖV-nek az a véleménye, ha be van ütemezve, lesz új kemence, ha nincs, akkor nem lesz. Ezt szerintük úgy kell értelmezni, hogy a szakályi dolgozók addig mondjanak le a kenyérevésről, amíg beütemezik a kemence megjavítását, vagy éppen egy új kemence elkészítését?“* Le kell végre vetkőzni már ezt az átkos bürokratizmust, ezt a nemtörődömséget, ezt az örökös huzavonát, amely egyes helyeken még mindig megmutatkozik. Meg kell találnunk végre, hogy jobban, vidámabban, nagyobb eredményekkel csak ott mehet a munka, ahol dolgozó népünk apró-cseprő (viszonylag értendő) bajaival is azonnal és hatásosan foglalkozik minden szervünk, minden funkcionáriusunk.