Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-23 / 223. szám
1953 SZEPTEMBER 23 NAPLÓ Virágzó termelőszövetkezet lesz csoportunkból Elmondotta: Varga András, a Kövesd-pusztai Szabad Május tízes tagja Ha a „Vihar“ című filmben vihar mitt, akkor a mi tagságunk életét is megbolygatta a „vihar.“ A viharfelhők még a tavasszal megjelentek és egész nyáron gyülekeztek, tornyosultak fejünk felett. Úgy is mondhatnám, hogy nőtt az elkeseredésünk a sok hiba miatt. Azt éreztük, hogy cselédek vagyunk ezen a pusztán, mint valamikor régen. Nem éreztük, amit az alapszabály is előír: a tagok gazdái a termelőcsoportnak. Mi legfeljebb papíron voltunk gazdái a csoportnak, mert csak dolgoztunk és semmibe nem volt beleszólásunk. Az elnökkel már a télen baj volt, amikor a vezetőséget újjáválasztó közgyűlésünket tartottuk, mert nem akartuk megválasztani, bíztunk benne annyira, hogy helyes úton tud bennünket vezetni. A járási tanácstól itt járt elvtársak, azonban annyira erőltették a dolgot, hogy végül is megválasztottuk Koprevanecz Györgyöt elnöknek. Telt, múlt az idő. Elérkeztek a savazi és nyári munkák. Az elnökünk pedig nemhogy rászolgált volna az előlegezett bizalmunkra, hanem inkább ellenszenvet váltott ki belőlünk. Olyan „koronázatlan császár“ módjára viselkedett. Például majdnem minden másnap Szekszárdra utjazott, felszámolta a költségeket, de mi arról sosem tudtunk semmit, hogy miért ment, mit intézett arról pedig még a látszat kedvéért is csak véletlenül kérdezett meg bennünket, hogy hogyan intézkedjen. A munkával nem törődött, így ebből kifolyólag a brigádvezető sem irányította a munkát. Este például, mi kocsisok sosem tudtuk, hogy másnap mit kell dogoznunk. Reggel mindig meg kellett várnunk, míg 7—8 óra felé elsétált az istálló felé a brigádvezető. De az is előfordult, hogy nem is jött tájunkra sem. Ilyenkor olyan gondalom-formán mentünk dolgozni. Ez késztette elő a „vihart“, ez szaporította a ,,felhőket.“ Amikor elhangzott Nagy Imre elvtárs beszél de akkor kitört az igazi „vihar.“ — ‘ Akármerre mentem, akármerre érdeklődtem, mindenütt csak azt mondották: — Itt a mi időnk föloszlathatju a csoportot, fölbonthatjuk a „cselédszerződést“ és ismét magunk gazdái lehetünk. Hajdú János, aki kezdetben talán a legjobban ragaszkodott a csoporthoz most ő is azt mondotta, amikor megkérdeztem tőle, mi lessz a csoportunkkal? — Még csak ne is próbálj arról beszélni, hogy benn maradjak, még kötéllel sem tudnának megkötni. — Nem is nagyon igyekeztem meggyőzni arról hogy tartson ki a szövetkezet mellett, mert őszintén so va az én kedvem is nagyon elment tőle, csak erről rém nagyon beszéltem. Tehát úgy voltunk, hogy szétosztjuk a gazdasági év végén a csoport vagyonát. A „vihar“ tehát tombolt, dörgött, vi’liliámlottt. Látnivaló volt, hogy itt még csak hírmondója sem lesz néhány hónap múlva a csoportnak. A „viharfelhők“ vagyis a hibák pedig csak sokasodtak mind újabbakkal. A munkaegységek vezetéseit kezdték még jobban elhanyagolni. Még ma sem írták be például azokat a munkaegységeket, amelyekért a múlt hónapban megdolgoztunk. Sőt, még fel sem mérték azt a területet amit megszántottunk a múlt hónapban. Terményeink egy része kint pusztult és pusztul el ma is, mert nem gondoskodik a vezetőség a betakarításáról. A babot megszedtük, de még hetek múlva is föld végén volt egy kocsira való, amit csak be kellett volna hozni. — Senki sem törődött vele. Az elv „császárkodása“ is fokozódott. Már nyíltan hangoztatta Kaprevanecz György elnök — feleségével együtt, — hogy nem kell mindent a tagság orrára kötni. Úgy is cselekedtek. A múlt napokban az elnök és a sógora Karászi János kocsis megpakoltak egy kocsit gabonával és vitték Bátaszék felé. Hogy hova vitték, miér vitték arról semmit sem tudunk. Elképzelhető, hogy minden rosszra gondoltunk és ez is mennyire levette a kedvünket: mi dolgoztunk meg érte és az elnök meg a rokonsága úgy gazdálkodik vele, ahogy nekik tetszik. Később azonban egy kicsit lecsillapodtam és elkezdtem józanul gondolkodó.Éppen kint jártam a határban, jóleső érzés fogott el, amikor végiig legieltettam szemem földjeinken és megállapíthattam, hogy azok bizony aranyat érnek. Mindjárt arra gondoltam hogy ha ezeken gazdag talajú táblákon nem lehet sokat termelni, akkor sehol ismer hét. Traktorzúgást hozott felém valahonnan a távolból a szél. Akaratom ellenére is eszembe jutott a gépállomás, a gépek segítsége. Most már önkéntelenül jöttem a többi gondolatotk is: a kormány segítsége, az a nagy erő, ami egy közösségben rejlik; az a száz és száz lehetőség, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelőcsoportok nagyobb eredményeket érhessenek el, mint az egyéni gazdák. Végül is arra jutottam, hogy nem lenne jó megoldás, ha most felrúgnánk mindent szétosztanánk a csoport vagyonát és visszamennénk a régihez, mert hiszen nem a csoportban van a baj, a csoport az jó, hanem a vezetése nem jó, mert nem a köz érdekeit tartja szem előtt. Ekkor már az volt a véleményem, hogy kell a szövetkezet, mert az jó, de nem ilyen formában, ahogyan nálunk volt. Nekem olyan csoport kell, amelyik az alapszabály szerint működik és a tagság ura a gazdaságnak. Felkerestem több tagot. Felkerestem Hajdú Jánost is, aki néhány hete a kilépés mellett nyakaskodott. Szép szóval elértem nálam hogy ő is elkezdett okosan gondolkodni. Végül neki is az lett a véleménye mint nekem: maradjunk meg az új, a jobb mellett, de ne legyenek ilyen hiányosságok, mint az idén voltak. — Azóta több taggal beszéltem és az a megállapításom, hogy a „vihar“ után jön a „napsütés“: tagságunk egyre inkább megtalálja a bajoktól való szabadulás igazi módját a hibák kijavítását, nem pedig a szétosztást. Most már nyugodtan merem állítani hogy nem bomlik fel a csoportunk, mert nem engedjük, kitartunk mellette, csak orvosoljuk a hibákat Kilépők előreláthatólag lesznek néhányan. Az nem baj, mert úgyis csak a „férgese“ hullik ki közülünk. Ráadásul magunk fogjuk kizárni azokat, akik nem közénk valók, akik akadályozzák eredményeinket, így tehát nem hogy hírmondó sem marad csoportunkból, hanem virágzó termelőszövetkezet lesz belőle rövid időn belül.* A múlt szombaton közzétett minisztertanácsi határozat a termelőszövetkezetek megszilárdításáról és a termelőszövetkezeti tagok anyagi jólétének növeléséről a Kövesdpusztai Szabad Május tszcs tagjainak is nagy segítséget jelent. A 200 millió forintos hiteltartozások elengedéséből az ő jövedelmük is növekszik. Ez és a többi intézkedés szinte korlátlan lehetőségeket nyújt a tszcs fellendítéséhez, a tagság életszínvonalának fellendítéséhez. Így tehát nem kétséges az sem, hogy ez a rendelet még az ingadozó tagokat is közelebb hozza a szövetkezeti gazdálkodáshoz, erősíti bennük, hogy ne a kilépés mellett döntsenek. Újra megyénkben játszik a Faluszínház Az Állami Faluszínház, melyet megyénk dolgozói mindig szívesen fogadnak, újra megyénk területére érkezett, s ma este Mözsön kezdi meg működését, a nagysikerű „Vándordiák“ című darabbal. A dolgozó nép igaz, áldozatos hazaszeretetét bemutató darab ma is példakép számunkra, s a mi megyénk dolgozói is új lelkesedést meríthetnek belőle, különösen most az őszi szántás-vetés, betakarítás sikeres végrehajtása érdekében. Külön jelentősége a faluszínház mostani működésében, hogy velük érkezik egy *»tagú zenekar is, mely még jobban elősegíti dolgozóink szórakoztatását. Megyénk dolgozói nevében örömmel üdvözöljük a faluszínház művészeit. A Faluszínház szeptember 24-én, Dunaszentgyörgyön, 25-én Őcsényben, 26-án Bonyhádon játszik. 3 A gyuláéi dolgozó parasztok jó munkával válaszolnak • • • Az est sötétsége, mint szürke fátyol, lassan ereszkedik alá a község határára. A csendet szekerek nyikorgása, hazatérő emberek beszélgetése zavarja meg. Valamelyik dűlő felől traktorberregés bizonyítja, hogy a kitűzö/t határidőre be akarják fejezni Gyulaj községben is az őszi szántást, vetést. Frissen szántott tábla mellett haladunk, ahol éppen a Kossuth tsz tagjai készülődnek hazafelé. A brigád tagjai elégedetten tekintenek végig az árpával bevetett táblán. — Az idén is jó termésünk volt, — mondja Klambauer József, a tsz elnöke, — de jövőre még jobbat és többet várunk, mert az idén már nagyobb mértékben alkalmaztuk a szovjet agrotechnika tapasztalatait. — Hát megöregedtem — szól közbe Kremó bácsi, a brigád legidősebb tagja — de ilyen termést, mint az idén volt, még nem láttam. Esténként én is sokat olvasgatom az új módszerekről szóló könyveket, amit a tsz könyvtárából szoktam kivinni. Másnap azután megvitatjuk dolgozó társaimmal a tanultakat és mihelyt alkalom adódik, gyakorlatban is alkalmazzuk. Beszélgetés közben beérünk a faluba, ahol a dolgozók a tanácsülésre készülnek. Ötven szempár szegeződik Sass Gyula elvtársra, a vb. titkárába, aki a ma esti tanácsülés beszámolóját tartja. Sass elvtárs ismerteti a minisztertanácsnak az őszi munkákra vonatkozó határozatát, és Gyulaj község őszi vetéstervét. Papír, ceruza kerül elő és a munkától kérges kezek egymásután írják a hallovakat. A feladatok ismertetése után azzal foglalkozik, mit jelentenek Gyulai dolgozói számára az államunk által nyújtott kedvezmények. A 15 százalékos adócsökkentés például 350.000 forintot tesz ki az egész községben. Finta Gyulának 992 forinttal, ifj. Gyugyi Imrének 792 forinttal, Gyugyi Istvánnak pedig több mint 2000 forinttal csökkentették az idei jövedelemadóját. Az őszi kapásnövények beadási kötelezettségéből elengedett 10 százalék az egész községben több, mint 300 mázsa terményt jelent. Garai Antalnak kukoricából 314 kiló, napraforgóból 169 kiló, burgonyából 130 kiló a mérséklés mennyisége, amit szabadpiacon értékesíthet. Ezek a kiragadott példák bizonyítják kormányunk gondoskodását dolgozó parasztságunkról. Sass elvtárs foglalkozott még az árleszállítással is, ami igen nagy visszhangra talált a hozzászólások során. Széles József egyénileg dolgozó paraszt tanácstag javaslatot tett, hogy a begyűjtési állandó bizottságot bővítsék ki, mert csak így tud igazán jó munkát végezni, jól mozgósítani az őszi kapások begyűjtésére. Kovács Ferenc és Gelencsér János tanácstagok hozzászólásából kicsendült az államunk iránti szeretet és bizalom, és az, hogy a beadási kötelezettség teljesítését nem pusztán kötelességnek, hanem megtisztelő feladatnak, államunk iránti becsületbeli adósságnak tartják. Ezután egymásután emelkednek szólásra a dolgozó parasztok és versenyre hívják egymást az őszi munkák, valamint a begyűjtés sikere érdekében. Vállalták a tanács tagjai, hogy 30 kisgyűlést szerveznek. Ezeken ismertetik az őszi munkák határidőre és megfelelő minőségben való elvégzésének jelentőségét. Ujváry József .11 A sárpilisi gépállomás így „segíti a bátaszéki Búzakalász tsz-t a vetésben Bátaszéki Búzakalász tsz, szeptember 15. Az elnök, Holecsek József elvtárs az irodában, az intézőbizottság többi tagja, a brigádvezető, vagyis az egész tagság, ki-ki a maga területén, mérgelődik. Némelyik hangos szitkolódással fűszerezi meg mérgét. — Persze ígérgetni azt tudnak — mondja valaki a növénytermesztési brigádban. Az elnök is felsóhajt az irodában. Szeretné füléhez kapni a telefont, felzörgetni a sárpilisi gépállomást, és valamelyik vezető fülébe kiabálni jó magyarosan, úgy, hogy abból azután egyszer s mindenkorra értsen: — Mit gondolnak az elvtársak, talán akkor is el tudjuk vetni határidőre a magot, ha így segítenek bennünket? Ideküldtek egy Zetort 30- soros vetőgéppel és nem képes annyit elvetni, mint amekkora területet egy traktor előkészít. Micsoda munka ez? Sőt, ha jobban megnézzük, nem is itt, hanem már a vetési előkészületek idején, — amikor az első vetőgépet küldte a gépállomás — megtörtént az első hiba. Ezt a gépet egyenesen Alsónánáról huzatták, mert ott használták még a tavaszi vetéseknél, így tehát a múlt tél óta nem is látott gépállomást, szerelőt még úgy sem. Ahogyan a tavasszal abbahagyták vele a vetést, azonmód elhúzatták a bátaszéki Búzakalászhoz. Még a gyapotmagból is volt benne, amit utoljára vetettek vele. — Nem kell ezt javítani, nincs ennek semmi baja — mondotta a traktoros, aki odahuzatta. Amikor azonban vetni akartak, egy baja mégis csak volt. És ez az egy „baja“ pont az volt, hogy nem lehetett vele vetni. A gépállomás igazgatóságát az „nyugtatta“ meg végül is, hogy nem csak egy ilyen „híres“ vetőgép „csinosította“ a gépállomás udvarát. Alig néhány nappal ezelőtt a szemlén például a vetőgépeknek 80 százaléka kijavítatlanul állt az udvarban. Végül jó vetőgépet küldtek a bátaszéki Búzakalásznak és egy Zetor traktor után kapcsolták. Egy-két napig ment is valahogyan a vetés, akkor meg a traktor lett „beteg“. Elromlott az önindítója és csak akkor tudott beindulni, ha másik gép meghuzatta. — Ez még nem is életveszélyes — mondja az elnök. — Holecsek elvtárs. — Egy-két napig még megjavítják, így is lehetett volna dolgozni. A hiba ott folytatódik, hogy megvizsgálják majdnem minden nap, csak nem gyógyítják meg, mint a rossz orvos a beteget. A múlt pénteken például négyen vizsgálták, köztük Titz elvtárs is, a gépállomás igazgatója. Nem egyszer előfordult, hogy kivittük a földre a vetőmagot, este pedig hazahozhattuk, mert nem vetette el a gép. Egyik reggel pedig ott volt a vetőmag is, egy másik traktor is, hogy behúzassa, csak éppen a kezelője, Bolha Mihály nem volt ott. Megkerestük a faluban. Meg is találtuk, az utcán szórakozott egyik barátjával. Kértük, hogy menjen vetni. Azt mondta, „azonnal megyek“. Miközben kimentünk a gépekhez és már jöttünk is hazafelé, amikor Bolha Mihály „azonnal ment“ a gépekhez vetni, így nem is csodálkozunk, hogy a 30 soros vetőgép nem győzi egy traktor után a vetést. Ott áll legalább 40—50 hold előkészített talaj a vetésre, de úgy látszik a gépállomásiakat ez nem nagyon izgatja. „Félfüllel“ hallottunk valamit, arról, hogy egy gépnél üzemanyaghiány miatt kiesés volt a munkából Megkérdeztünk a tsz vezetői közül többet, hogy melyik ez a gép. Attól függ, melyik napi üzemanyaghiányra gondolnak, mert az ilyen bizony nem újság Hol az egyik, hol a másik gépnél hiányzik valami, vagy gázolaj, vagy kenőolaj és ilyenkor a gép nem mehet, mert vizet nem önthetnek a gépbe olaj helyett. A Búzakalász udvarán nagy borsó kazal várakozik a cséplésre. Szegény kazal a múlt hét keddjén nagyon izgatott lett, mert a gépállomáson megígérték, hogy küldenek cséplőgépet. Amint mondották, már el is indult. A kazal várta, várta a gépet, mert hiszen „bármelyik pillanatban megérkezhetik.“ A tsz elnöke azonban megnyugtatta: “ Légy türelemmel, legalább három, négy napig, mert még csak mondták, hogy elindult. Ezentúl gondolkodj észszerűen, ne ringasd magad olyan hitben, hogy amikor a gépállomáson megígérik, hogy „elindult“, akkor már útban is van. Akkor még csak gondolkodnak azon, hogy el kellene „indítani“. A tsz elnöknek teljesen igaza lett volna, ha ... Ha a cséplőgép háromnégy nap múlva megérkezik. De nem érkezett meg, még hét nap múlva sem.... Mindezzel természetesen még véletlenül sem elégednek meg a bátaszéki Búzakalász tagjai. Nem elégednek meg, mert azt mondják, így nem nagyon segíti a sárpilisi gépállomás, hogy határidőre elvégezzük az őszi munkálatokat. És ebben igazuk is van. Jogosan mérgelődnek emiatt. Hiába, a Búzakalász tagjai elvárják, hogy az őszi vetés a legnagyobb rendjén menjen. Még a minőségre is nagy gondot fordítanak. Pécsi András brigádvezető például még azt is ellenőrzi, hogy elég élesek-e az eke vasai, mert életlen vassal nem lehet jó magágyat készíteni. Ezen a téren nincs is panaszuk. Amint mondják a tagok, még egy évben sem végzett minőségileg ilyen jó munkát a gépállomás, mint most De hozzáteszik azt is: — Csak a mennyiség... a mennyiség, ott bizony baj van a vetésnél. És ami szintén nem válik a gépállomás dicsőségére, a bátaszéki Búzakalász, mint brigádterület, éppen Komjáti János párttitkár brigádjához tartozik. Az őszi munkák sikeréért A mozsi Ultörő tsz versenykihívása a szekszárdi járás termelőszövetkezeteihez tagjai azzal válaszoltak, hogy versenyre hívták ki a szekszárdi járás valamennyi termelőszövetkezetét az alábbi szempontok alapján: 1 A burgonya betakarítását október 1-ig elvégezzük, beadási kötelezettségünket október 1-ig teljesítjük. 2 A kukorica betakarítását október 14-re elvégezzük és ezzel egyidőben beadási kötelezettségünket is teljesítjük. 9 Szeptember 25-ig befejezzük * a napraforgó szedését, betakarítását, beadásunkat szeptember 22-ig teljesítjük. Az őszi munkálatokat, a szántást, vetést a minisztertanács által megállapított határidő előtt 5 nappal elvégezzük. Szénánkat szeptember 25-ig betakarítjuk. December 1-ig egészévi sertés beadásunkat teljesítjük. Baromfibeadásunkat december 1-ig teljesítjük. November 7-ig egész évi tojás beadásunknak eleget teszünk. 8. Fenti vállalásunk teljesítését úgy akarjuk elérni, hogy a tagságot brigádokra osszuk be, minden brigádnak meghatározzuk a munkaterületét, figyelemmel kísérjük munkájukat. A brigádokkal mindig megbeszéljük a közvetlen tennivalókat a feladatok végrehajtása előtt. Kormányunk újabb rendeletére, mely a termelőcsoportok felemelkedését szolgálja, a mözsi Úttörő tsz 5. 6. 7. 1 tonna vasból db. ásót tudunk gyártani