Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-23 / 223. szám

1953 SZEPTEMBER 23 NAPLÓ Virágzó termelőszövetkezet lesz csoportunkból Elmondotta: Varga András, a Kövesd-pusztai Szabad Május tízes tagja Ha­ a „Vihar“ című filmben vihar mitt, akkor a mi tagságunk életét is megbolygatta a „vihar.“ A viharfel­hők még a tavasszal megjelentek és egész nyáron gyülekeztek, tornyosul­tak fejünk felett. Úgy is mondhat­nám, ho­gy nőtt az elkeseredésünk a sok hiba miatt. Azt éreztük, hogy cselédek vagyunk ezen a pusztán, mint valamikor régen. Nem éreztük, amit az alapszabály is előír: a ta­gok gazdái a termelőcsoportnak­. Mi legfeljebb papíron voltunk gazdái a csoportnak, mert csak dolgoztunk és semmibe nem volt beleszólásunk. Az elnökkel már a télen baj volt, amikor a vezetőséget újjáválasztó közgyűlésünket tartottuk, mert nem akartuk megválasztani, bíztunk benne annyira, hogy helyes úton tud bennünket vezetni. A járási ta­nácstól itt járt elvtársak, azonban annyira erőltették a dolgot, hogy végül is megválasztottuk Kopreva­­necz Györgyöt elnöknek. Telt, múlt az idő. Elérkeztek a sa­va­zi és nyári munkák. Az elnökünk pedig nemhogy rászolgált volna az előlegezett bizalmunkra, hanem in­kább ellenszenvet váltott ki belő­lünk. Olyan „koronázatlan császár“ módjára viselkedett. Például majd­nem minden másnap Szekszárdra utja­zott, felszámolt­a a költségeket, de mi arról sosem tudtunk semmit, hogy miért ment, mit intézett arról pe­dig még a látszat kedvéért is csak véletlenül kérdezett meg bennünket, hogy hogyan intézkedjen. A munká­val nem törődött, így ebből kifolyó­­lag a brigádvezető sem irányította a munkát. Este például, mi kocsisok sosem tudtuk, hogy másnap mit kell do­goznunk. Reggel mindig meg kel­lett várnunk, míg 7—8 óra felé el­sétált az istálló felé a brigádvezető. De az is előfordult, hogy nem is jött tájunkra sem. Ilyenkor olyan gon­­dalom-formán mentünk dolgozni. Ez késztette elő a „vihart“, ez szaporította a ,,felhőket.“ Amikor elhangzott Nagy Imre elvtárs beszé­­l de akkor kitört az igazi „vihar.“ — ‘ Akármerr­e mentem, akármerre ér­­deklőd­tem, mindenütt csak azt mon­­dották: — Itt a mi időnk föloszlat­­hatju­­ a csoportot, fölbonthatjuk a „cselédszerződést“ és ismét magunk gazdái lehetünk. Hajdú János, aki kezdetben talán a legjobban ragasz­kodott a csoporthoz most ő is azt mondotta, amikor megkérdeztem tő­le, mi l­essz a csoportunkkal? — Még csak ne is próbálj arról beszélni, hogy benn maradjak, még kötéllel sem tudnának megkötni. — Nem is nagyon igyekeztem meg­győzni arról hogy tartson ki a szö­vetkezet mellett, mert­ ősz­intén so va az én kedvem is nagyon elment tőle, csak erről rém nagyon beszél­­tem. Tehát úgy voltunk, hogy szét­osztjuk a ga­z­dasági év végén a cso­port vagyonát. A „vihar“ tehát tombolt, dörgött, vi’liliámlottt. Látnivaló volt, hogy itt még csak hírmondója sem lesz né­hány hónap múlva a csoportnak. A „viharfelhők“ vagyis a hibák pedig csak sokasodtak mind újabbakkal. A munkaegységek vezetéseit kezdték még jobban el­hanyagolni. Még ma sem írták be például azokat a munkaegységeket, amelyekért­ a múlt hónapban meg­dolgoztunk. Sőt, még fel sem mérték azt a területet amit megszántottunk a múlt hónapban. Terményeink egy része kint pusztult és pusztul el ma is, mert nem gondoskodik a vezető­ség a betakarításáról. A babot meg­­szedtük, de még hetek múlva is föld végén volt egy kocsira való, amit csak be kellett volna hozni. — Senki sem törődött vele. Az el­­v „császárkodása“ is fokozódott. Már nyíltan hangoztatta Kaprevanecz György elnök — feleségével együtt, — hogy nem kell mindent a tagság orrára kötni. Úgy is cselekedtek. A múlt napokban az elnök és a sógora Karászi János kocsis megpakoltak egy kocsit gabonával és vitték Báta­­szék felé. Hogy hova vitték, miér vitték arról semmit sem tudunk. El­képzelhető, hogy minden rosszra gondoltunk és ez is mennyire levet­te a kedvünket: mi dolgoztunk meg érte és az elnök meg a rokonsága úgy gazdálkodik vele, ahogy nekik tetszik. Később azonban egy kicsit lecsil­­lapodtam és elkezdtem józanul gon­dolkodó.­­Éppen kint jártam a ha­tárban, jóleső érzés fogott el, ami­­kor végiig legieltettam szemem föld­jeinken és megállapíthattam, hogy azok bizony aranyat érnek. Mindjárt arra gondoltam hogy ha ezeken gazdag talajú táblák­on nem lehet sokat termelni, akkor sehol ism­er hét. Traktorzúgá­st hozott felém va­lahonnan a távolból a szél. Akara­tom ellenére is eszembe jutott a gép­állomás, a gépek segítsége. Most már önkéntelenül jöttem a többi gon­­dolatotk is: a kormány segítsége, az a nagy erő, ami egy közösségben rejlik; az a száz és száz lehetőség, amelyek lehetővé teszik, hogy a ter­­melőcsoportok nagyobb eredménye­ket érhessenek el, mint az egyéni gazdák. Végül is arra jutottam, hogy nem lenne jó megoldás, ha most­ fel­rúgnánk mindent szétosztanánk a csoport vagyonát és visszam­ennénk a régihez, mert hiszen nem a csoportban van a baj, a csoport az jó, hanem a vezetése nem jó, mert nem a köz érdekeit tartja szem előtt. Ekkor már az volt a véleményem, hogy kell a szövet­kezet, mert az jó, de nem ilyen formában, ahogyan nálunk volt. Ne­kem olyan csoport kell, amelyik az alapszabály szerint működik és a tagság ura a gazdaságnak. Felkerestem több tagot. Felkeres­tem Hajdú Jánost is, aki néhány he­te a kilépés mellett nyakaskodott. Szép szóval elértem nálam­ hogy ő is elkezdett okosan gondolkodni. Vé­­gül neki i­s az lett a véleménye mint nekem: maradjunk meg az új, a jobb mellett, de ne legyenek ilyen hiá­nyosságok, mint az idén voltak. — Azóta több taggal beszéltem és az a megállapításom, hogy a „vihar“ után jön a „napsütés“: tagságunk egyre inkább megtalálja a bajoktól való szabadulás igazi módját a hibák ki­javítását, nem pedig a szétosztást. Mo­st már nyugodtan merem állí­tani hogy nem bomlik fel a csopor­tunk, mert nem engedjük, kitartunk mellette, csak orvosoljuk a hibákat Kilépők előreláthatólag lesznek né­­hányan. Az nem baj, mert úgyis csak a „férgese“ hullik ki közü­lünk. Ráadásul magunk fogjuk kizár­ni azokat, akik nem közénk valók, akik akadályozzák eredményeinket, így tehát nem hogy hírmondó sem marad csoportunkból, hanem virág­zó termelőszövetkeze­t lesz belőle rö­vid időn belül.* A múlt szombaton közzétett mi­nisztertanácsi határozat a termelő­­szövetkezetek megszilárdításáról és a termelőszövetkezeti tagok anyagi jólétének növeléséről a Kövesd­­pusztai Szabad Május tszcs tagjai­nak is nagy segítséget jelent. A 200 millió forintos hitel­tartozások elen­gedéséből az ő jövedelmük is nö­vekszik. Ez és a többi intézkedés szinte korlátlan lehetőségeket nyújt a tszcs fellendítéséhez, a tagság élet­színvonalának fellendítéséhez. Így tehát nem kétséges az sem, hogy ez a rendelet még az ingadozó tago­kat is közelebb hozza a szövetke­zeti gazdálkodáshoz, erősíti bennük, hogy ne a kilépés mellett döntse­nek. Újra megyénkben játszik a Faluszínház Az Állami Faluszínház, melyet megyénk dolgozói mindig szívesen fogadnak, újra megyénk területére érkezett, s ma este Mözsön kezdi meg működését, a nagysikerű „Ván­dordiák“ című darabbal. A dolgozó nép igaz, áldozatos hazaszeretetét bemutató darab ma is példakép szá­munkra, s a mi megyénk dolgozói is új lelkesedést meríthetnek belőle, különösen most az őszi szántás-ve­tés, betakarítás sikeres végrehajtá­sa érdekében. Külön jelentősége a faluszínház mostani működésében, hogy velük érkezik egy *»tagú zene­kar is, mely még jobban elősegíti dolgozóink szórakoztatását. Megyénk dolgozói nevében örömmel üdvözöl­jük a faluszínház művészeit. A Faluszínház szeptember 24-én, Dunaszentgyörgyön, 25-én Őcsény­­ben, 26-án Bonyhádon játszik. 3 A gyuláéi dolgozó parasztok jó munkával válaszolnak • • • Az est sötétsége, mint szürke fá­tyol, lassan ereszkedik alá a község határára. A csendet szekerek nyikor­gása, hazatérő emberek beszélgetése zavarja meg. Valamelyik dűlő felől traktorberregés bizonyítja, hogy a kitűzö/­t határidőre be akarják fejez­ni Gyulaj községben is az őszi szán­tást, vetést. Frissen szántott tábla mellett haladunk, ahol éppen a Kos­suth tsz tagjai készülődnek hazafelé. A brigád tagjai elégedetten tekinte­nek végig az árpával bevetett táb­lán. — Az idén is jó termésünk volt, — mondja Klambauer József, a tsz elnöke, — de jövőre még jobbat és többet várunk, mert az idén már nagyobb mértékben alkalmaztuk a szovjet agrotechnika tapasztalatait. — Hát megöregedtem — szól köz­be Kremó bácsi, a brigád legidősebb tagja — de ilyen termést, mint az idén volt, még nem láttam. Estén­ként én is sokat olvasgatom az új módszerekről szóló könyveket, amit a tsz könyvtárából szoktam kivinni. Másnap azután megvitatjuk dolgozó társaimmal a tanultakat és mihelyt alkalom adódik, gyakorlatban is al­­kalmazzuk. Beszélgetés közben be­érünk a faluba, ahol a dolgozók a tanácsülésre készülnek. Ötven szempár szegeződik Sass Gyula elvtársra, a vb. titkárába, aki a ma esti tanácsülés beszámolóját tartja. Sass elvtárs ismerteti a mi­­nisztertanácsnak az őszi munkákra vonatkozó határozatát, és Gyulaj község őszi vetéstervét. Papír, ceru­za kerül elő és a munkától kérges kezek egymásután írják a hallova­kat. A feladatok ismertetése után azzal foglalkozik, mit jelentenek Gyulai dolgozói számára az álla­munk által nyújtott kedvezmények. A 15 százalékos adócsökkentés pél­dául 350.000 forintot tesz ki az egész községben. Finta Gyulának 992 fo­rinttal, ifj. Gyugyi Imrének 792 fo­rinttal, Gyugyi Istvánnak pedig több mint 2000 forinttal csökkentették az idei jövedelemadóját. Az őszi kapás­­növények beadási kötelezettségéből elengedett 10 százalék az egész köz­ségben több, mint 300 mázsa ter­ményt jelent. Garai Antalnak kuko­ricából 314 kiló, napraforgóból 169 kiló, burgonyából 130 kiló a mér­séklés mennyisége, amit szabadpia­con értékesíthet. Ezek a kiragadott példák bizonyítják kormányunk gon­doskodását dolgozó parasztságunkról. Sass elvtárs foglalkozott még az ár­­leszállítással is, ami igen nagy vissz­hangra talált a hozzászólások során. Széles József egyénileg dolgozó pa­raszt tanácstag javaslatot tett, hogy a begyűjtési állandó bizottságot bő­vítsék ki, mert csak így tud igazán jó munkát végezni, jól mozgósítani az őszi kapások begyűjtésére. Ko­vács Ferenc és Gelencsér János ta­nácstagok hozzászólásából kicsendült az államunk iránti szeretet és biza­lom, és az, hogy a beadási kötele­zettség teljesítését nem pusztán kö­telességnek, hanem megtisztelő fel­adatnak, államunk iránti becsület­beli adósságnak tartják. Ezután egymásután emelkednek szólásra a dolgozó parasztok és ver­senyre hívják egymást az őszi mun­kák, valamint a begyűjtés sikere ér­dekében. Vállalták a tanács tagjai, hogy 30 kisgyűlést szerveznek. Eze­ken ismertetik az őszi munkák ha­táridőre és megfelelő minőségben való elvégzésének jelentőségét. Ujváry József .11 A sárpilisi gépállomás így „segíti a bátaszéki Búzakalász tsz-t a vetésben Bátaszéki Búzakalász tsz, szeptem­ber 15. Az elnök, Holecsek József elvtárs az irodában, az intézőbizott­ság többi tagja, a brigádvezető, vagyis az egész tagság, ki-ki a maga területén,­­ mérgelődik. Némelyik hangos szitkolódással fűszerezi meg mérgét. — Persze ígérgetni azt tudnak — mondja valaki a növénytermesztési brigádban. Az elnök is felsóhajt az irodában. Szeretné füléhez kapni a telefont, felzörgetni a sárpilisi gépállomást, és valamelyik vezető fülébe kiabálni jó magyarosan, úgy, hogy abból az­után egyszer s mindenkorra értsen: — Mit gondolnak az elvtársak, talán akkor is el tudjuk vetni határ­időre a magot, ha így segítenek ben­nünket? Ideküldtek egy Zetort 30- soros vetőgéppel és nem képes an­­­nyit elvetni, mint amekkora területet egy traktor előkészít. Micsoda mun­ka ez? Sőt, ha jobban megnézzük, nem is itt, hanem már a vetési előkészüle­tek idején, — amikor az első vető­gépet küldte a gépállomás — meg­történt az első hiba. Ezt a gépet egyenesen Alsónánáról huzatták, mert ott használták még a tavaszi vetéseknél, így tehát a múlt tél óta nem is látott gépállomást, szerelőt még úgy sem. Ahogyan a tavasszal abbahagyták vele a vetést, azonmód elhúzatták a bátaszéki Búzakalász­hoz. Még a gyapotmagból is volt benne, amit utoljára vetettek vele. — Nem kell ezt javítani, nincs ennek semmi baja — mondotta a traktoros, aki odahuzatta. Amikor azonban vetni akartak, egy baja mégis csak volt. És ez az egy „baja“ pont az volt, hogy nem lehetett vele vetni. A gépállomás igazgatóságát az „nyugtatta“ meg végül is, hogy nem csak egy ilyen „híres“ vetőgép „csi­nosította“ a gépállomás udvarát. Alig néhány nappal ezelőtt a szem­lén például a vetőgépeknek 80 szá­zaléka kijavítatlanul állt az udvar­ban. Végül jó vetőgépet küldtek a bá­taszéki Búzakalásznak és egy Zetor traktor után kapcsolták. Egy-két napig ment is valahogyan a vetés, akkor meg a traktor lett „beteg“. Elromlott az önindítója és csak ak­kor tudott beindulni, ha másik gép meghuzatta. — Ez még nem is életveszélyes — mondja az elnök. — Holecsek elv­társ. — Egy-két napig még megja­vítják, így is lehetett volna dolgoz­ni. A hiba ott folytatódik, hogy meg­vizsgálják majdnem minden nap, csak nem gyógyítják meg, mint a rossz orvos a beteget. A múlt pén­teken például négyen vizsgálták, köztük T­i­t­z elvtárs is, a gépállomás igazgatója. Nem egyszer előfordult, hogy kivittük a földre a vetőmagot, este pedig hazahozhattuk, mert nem vetette el a gép. Egyik reggel pedig ott volt a vetőmag is, egy másik traktor is, hogy behúzassa, csak ép­pen a kezelője, Bolha Mihály nem volt ott. Megkerestük a faluban. Meg is találtuk, az utcán szórakozott egyik barátjával. Kértük, hogy men­jen vetni. Azt mondta, „azonnal me­gyek“. Mi­közben kimentünk a gé­pekhez és már jöttünk is hazafelé, amikor Bolha Mihály „azonnal ment“ a gépekhez vetni, így nem is csodálkozunk, hogy a 30 soros vetőgép nem győzi egy traktor után a vetést. Ott áll legalább 40—50 hold előkészített talaj a vetésre, de úgy látszik a gépállomásiakat ez nem nagyon izgatja. „Félfüllel“ hallottunk valamit, arról, hogy egy gépnél üzemanyag­­hiány miatt kiesés volt a munkából Megkérdeztünk a tsz vezetői közül többet, hogy melyik ez a gép.­­ Attól függ, melyik napi üzem­­anyaghiányra gondolnak, mert az ilyen bizony nem újság Hol az egyik, hol a másik gépnél hiányzik valami, vagy gázolaj, vagy kenőolaj és ilyenkor a gép nem mehet, mert vizet nem önthetnek a gépbe olaj helyett. A Búzakalász udvarán nagy borsó kazal várakozik a cséplésre. Szegény kazal a múlt hét keddjén nagyon iz­gatott lett, mert a gépállomáson meg­ígérték, hogy küldenek cséplőgépet. Amint mondották, már el is indult. A kazal várta, várta a gépet, mert hiszen „bármelyik pillanatban meg­­érkezhetik.“ A tsz elnöke azonban megnyugtatta: “ Légy türelemmel, legalább három, négy napig, mert még csak mondták, hogy elindult. Ezentúl gondolkodj észszerűen, ne ringasd magad olyan hitben, hogy amikor a gépállomáson m­egígérik, hogy „elindult“, akkor már útban is van. Akkor még csak gondolkodnak azon, hogy el kellene „indítani“. A tsz elnöknek teljesen igaza lett volna, ha ... Ha a cséplőgép három­négy nap múlva megérkezik. De nem érkezett meg, még hét nap múl­va sem.... Mindezzel természetesen még­ vélet­lenül sem elégednek meg a bátaszéki Búzakalász tagjai. Nem elégednek meg, mert azt mondják, így nem nagyon segíti a sárpilisi gépállomás, hogy határidőre elvégezzük az őszi munkálatokat. És ebben igazuk is van. Jogosan mérgelődnek emiatt. Hiába, a Búzakalász tagjai elvár­ják, hogy az őszi vetés a legnagyobb rendjén menjen. Még a minőségre is nagy gondot fordítanak. Pécsi András brigádvezető például még azt is ellenőrzi, hogy elég élesek-e az eke vasai, mert életlen vassal nem lehet jó magágyat készíteni. Ezen a téren nincs is panaszuk. Amint mondják a tagok, még egy évben sem végzett minőségileg ilyen jó munkát a gépállomás, mint most De hozzáteszik azt is: — Csak a men­­­nyiség... a mennyiség, ott bizony baj van a vetésnél. És ami szintén nem válik a gépállomás dicsőségé­re, a bátaszéki Búzakalász, mint brigádterület, éppen K­o­m­j­á­t­i Já­nos párttitkár brigádjához tartozik. Az őszi munkák sikeréért A mozsi Ultörő tsz versenykihívása a szekszárdi járás termelőszövetkezeteihez tagjai azzal válaszoltak, hogy ver­senyre hívták ki a szekszárdi járás valamennyi termelőszövetkezetét az alábbi szempontok alapján: 1 A burgonya betakarítását ok­­­tóber 1-ig elvégezzük, beadási kötelezettségünket október 1-ig tel­jesítjük. 2 A kukorica betakarítását ok­­­tóber 14-re elvégezzük és ez­zel egyidőben beadási kötelezettsé­günket is teljesítjük. 9 Szeptember 25-ig befejezzük * a napraforgó szedését, beta­karítását, beadásunkat szeptember 22-ig teljesítjük.­­­ Az őszi munkálatokat, a szán­­­tást, vetést a minisztertanács által megállapított határidő előtt 5 nappal elvégezzük. Szénánkat szeptember 25-ig betakarítjuk. December 1-ig egészévi sertés beadásunkat teljesítjük. Baromfibeadásunkat decem­ber 1-ig teljesítjük. November 7-ig egész évi tojás beadásunknak eleget teszünk. 8. Fenti vállalásunk teljesítését úgy akarjuk elérni, hogy a tagságot bri­gádokra osszuk be, minden brigád­nak meghatározzuk a munkaterüle­tét, figyelemmel kísérjük munkáju­kat. A brigádokkal mindig megbe­széljük a közvetlen tennivalókat a feladatok végrehajtása előtt. Kormányunk újabb rendeletére, mely a termelőcsoportok felemelke­dését szolgálja, a mözsi Úttörő tsz 5. 6. 7. 1 tonna vasból db. ásót tudunk gyártani

Next