Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-09 / 237. szám

TOLNAI NAPLÓ VriJemmtrrfítmceraOinrmtt A MÁJ SZAMBÁN: A „Pravda*’ cikke a III. Szakszervezeti Világkongres­­­szus előkészületeiről (2. o.)­­—Schönherz Zoltán halálá­nak 11. évfordulójára (2. o.) — Bizonyára ismerik (2.o.) — Boldog, jómódú élet a faddi Új Élet tsz-ben (3. o) — Pártszervezeteink jó előkészítő munkával készül­jenek az agitációs tanfolyamok teljes sikeréért (3. o.) — A Dunaf­öld­vári Kendergyár dolgozói vállalták: dec. 15-ig befejezik az éves tervet (4. o.)I­V. AZ MDP TOLNAMEGYEI X. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM ARA 50 FILLÉR LAPJA PÉNTEK, 1953 OKTÓBER 9 Kultúránk a nép szolgálatában „Azelőtt az emberi elme, az em­beri géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a techni­ka és kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a leg­szükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya nép közkincsévé válik és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányo­lás eszközévé." Lenin elvtársnak ezen szavai vezérelték eddig kultu­rális életünket és vezérelték ezután is, mert bármilyen sokat tettünk az elmúlt szabad évek során, azért, hogy kultúránkat a nép szolgálatá­ba állítsuk, hogy a kultúra minden vívmánya valóban a nép közös tu­lajdonává váljék, még igen sok ten­nivaló van ezen a téren. Művészetünk, a film, az irodalom, a képzőművészet, a zene a nép felé fordult, vagy legalábbis a nép felé fordulóban van. Hangban, kifejezési eszközökben, formában egyre vilá­gosabbá, közérthetőbbé lesz, a nép­hez szól. Ami azonban a legfonto­sabb, el is jutnak a nép széles tö­megeihez, új életünk szépségeit, éle­tünk új igazságait hirdető művészi alkotások: a filmek, zeneművek, drá­mai művek. Megyénk csaknem min­den községében működik mozi, 16 normál, 65 keskenyfilmmel. Me­gyénk dolgozói legtöbbjének ott­honában rádió szól, ami összefüggés­ben van a villany bevezetésével a falvakba, pusztákra. Ha összeha­sonlítást teszünk a felszabadulás előtti és a mostani állapot között, párhuzamot vonunk összefüggésben az­sal, hogy mennyivel több rádió van ma dolgozóink tulajdonában, meglepő eredményt kapunk, Szek­­szárdon például a felszabadulás előtt 1500 rádió volt, most 3363-ra emelkedett ez a szám. Nem volt és nem is lehetett pél­da a múltban arra, hogy neves mű­vészek leszálljanak, leereszkedjenek a magas régiókból a dolgozó néphez. Ezzel szemben ma a faluszínház ma­gas színvonalú műsoraival rendsze­resen megjelenik megyénk falvaiban, még ha az a falu mindössze két sor házból áll is, mint Báta. Hogy csak egy példát hozzunk fel a Falu­­szín­ház működésére: október hónap folyamán 19 előadást tart megyénk különböző községeiben. Ahol megje­lenik a jól ismert autóbusz, ott a dolgozók legnagyobb része ünnep­lőt ölt este, miután letette munka­eszközét és a falusi kultúrotthon­­ba siet. Ez a tény igazolja Révai elvtárs szavait, amikor azt mondot­ta, hogy: „Eddig még soha nem lá­tott tudásvágy hevíti dolgozó né­pünket, a kultúrára való szomjúság milliókra terjed ki." Ezt mutatja könyvtáraink látogatottsága is. Me­gyénkben 128 népkönyvtár, 3 járási és 1 megyei könyvtár áll a dolgo­­zók rendelkezésére. Mintegy 50 ezer kötet könyv forog kézen. „Ezek a számok is mutatják, hogy a magyar nép olvasó néppé válik, olvasva és tanulva építi a szocializmust" — mondotta ugyancsak Révai elvtárs. Üzemi és falusi könyvtáraink ál­landóan fejlődnek, csaknem minden faluban, gépállomáson, állami gaz­daságban és termelőszövetkezetben van kisebb könyvtár. Dolgozó parasztságunk felvilágo­sítását szolgálja nyáron a Szabad Föld Vasárnap, télen a Szabad Föld Téli Esték keretében megtartott is­meretterjesztő előadássorozat. Azon kívül népművelésünk is gondosko­dik különböző ismeretterjesztő elő­adások szervezéséről. Sajnos azon­ban eddig sok esetben ráerőszakol­ták az előadás témáját a dolgozók­­­ra, anélkül, hogy megkérdezték vol­na őket, hogy mit akarnak hallani, mi érdekli őket. Erre a hibára rá­jöttek már népművelési dolgozóink, és a jövőben a dolgozók kérésének megfelelően választják meg ezeknek az előadásoknak témáját. Hatalmas fejlődést mutat kultúr­­otthonainak kiépülése is. Megyénkben 104 kultúrotthon dolgozik, élükön a megyei, járási kultúrházakkal. Hi­ba történt azonban akkor, amikor a kul­túrotthonok számszerű növelé­sekor elhanyagoltuk azok berende­­­zését. Több kultúrotthonunk felsze­relése hiányos, például nincs elég szék. A jövőben nagyobb súlyt kell fektetni új, népi kultúránk székhá­zainak berendezésére, hogy dolgo­zóink jól érezzék magukat bennük, szívesen látogassák azokat. Végül, de semmi esetre sem utolsó­sorban meg kell emlékeznünk dol­gozó­­ tömegeink művészeti öntevé­kenységének példátlan fellendülésé­ről az üzemek, falvak, tánc-, szín­játszó- és kórusmozgalmáról. Révai elvtárs a következőket mondotta dol­gozóink eme kulturális aktivitásá­ról: „Ez a mozgalom mutatja, hogy nemcsak új közönsége támad az új magyar kultúrának a dolgozó nép soraiból, hanem, hogy a dolgozó nép a kultúra cselekvő, résztvevőjé­vé akar válni és válik, nemcsak mint közönség, hanem mint alkotó is ki akarja venni részét az új ma­gyar kultúra megteremtéséből." Ezt igazolja megyénk üzemi és falusi kultúrcsoportjainak, brigádjainak munkája is. Van azonb­an egy igen helytelen irányzat mind az üzemi, mind a falusi kultúrcsoportok mun­kájában, mégpedig az, hogy kam­pányszerűen dolgoznak. Egy-egy ne­vezetes évfordulóra, nagyobb ünne­pélyes alkalmakra, nagy lelkesedés­sel készülnek, az ünnep elmúltával azonban hanyatlás mutatkozik a csoport lelkesedésében. Kritika illeti kultúrcsoportjaink minőségi munká­ját is, azon a téren, hogy milyen műsorral szerepelnek. Az eddigi pél­dák azt mutatják, hogy kevés volt a dolgozók által annyira kedvelt vi­dám műsor, ami visszatükrözi meg­javult, jövő felé tekintő életünket, amiben benne van optimizmusunk, amelynek segítségével leküzd­jü­k a nehézségeket. Igen találóan határoz­za meg Révai elvtárs a tennivalót ezen a téren is: „Nemcsak azt kell ábrázolnunk és nem elsősorban azt, hogyan jutottunk el a máig, hanem a mát, elsősorban a jelent és a be­lőle fejlődő jövőt kell ábrázolnunk, a saját magunk fejlődését, a saját magunk harcait és munkáját, né­pünk hősies erőfeszítéseit." Olyan műsorokat kell adnunk dolgozóink­nak, melyek összefüggenek a ter­meléssel, elsősorban azonban az embert ábrázolják. Komoly eszmei tartalommal kell megtölteni ezeket a műsorokat, ami mély nyomot hagy a dolgozókban. Fontosak a csasz­­tuska-brigádok, a szemléltető raj­zok, a karikatúrák is, amelyek köz­­vetlenül a termelésért agitálnak, ez azonban nem elég. Népművelési dolgozóink, ha ed­dig mindent elkövettek, hogy a kul­túrát dolgozó népünk szolgálatába állítsák, ezentúl még inkább el kell követniük, legközvetlenebb felada­ta kultúránknak is az, hogy előse­gítse kormányunk programmjának megvalósítását, mert ezzel szolgálja elsősorban a dolgozó népet. Me­gyénk kultúraktívái 17-én értekez­letre gyűlnek össze és megbeszélik az előttük álló feladatokat, a hibá­kat, azok kijavítási módját és új lendülettel indulnak munkába, hogy elérjük a Petőfi átlal több, mint 100 évvel ezelőtt meghatározott célt, hogy a szellem napvilága vajvogjon minden ház ablakán. A MUNK­AVERSENY HÍREI A műszaki dolgozók példamutatása Hosszú évek óta sok bajt okozott a Paksi Kon­zervgyár vezetőinek az, hogy a termeléshez nem volt elegendő mennyisé­gű ártézi víz. Most nem probléma már a vízellá­tás. Szeptember utolsó napjaiban, amikor nagy mennyiségben érkezett az üzembe gyümölcs, az a­­ veszély fenyegetett, hogy nem tudnak teljes kapacitással dolgozni víz­hiány miatt. A pártszer­vezet javaslatára a gyár vezetősége összehívta a műszaki dolgozókat, a vízellátás megjavításának­­ módját beszélték meg. A megbeszélés eredménye az lett, hogy a biritói állami gazdaságtól az ön­töző berendezést kölcsön­kérték és a szivattyú, va­lamint a csövek segítsé­gével a Dunáról­­ szívatnak vizet, amit a kondenzátor feltöltésére és hűtésére haszálnak. Ezzel a meg­oldással elérték azt, hogy az ártézi víz, mely ke­vésnek bizonyult, most a gyümölcsök feldolgozásá­hoz elegendő. Pataki Já­nos és Bán Péter veze­tésével kiváló munkát végeztek a műszaki dol­gozók. Igen nagy szerepe van ennek a megoldásnak a gyár életében és ez is hozzájárult ahhoz, hogy október első napjaiban a tervet magasan túlszár­nyalták. Nem sokáig lesz szükség erre a megoldás­ra. Ugyanis a jövő­ évben új ártézi kutat fúrnak a gyárban, amely majd el­látja ártézi vízzel nem­csak a gyümölccsel dol­gozókat, hanem még a hűtőket és kondenzátort Ezekben a napokban egész sor üzem dolgozói tesznek szocialista foga­­dalmat november 7 méltó megünneplésére, a IV. ne­gyedévi terv sikeres meg­valósítására. Megyénk­ legnagyobb üzemeinek dolgozói már vállaltak kötelezettséget. A napok­ban jelentették a Nagy­­mányoki Szénbánya Vál­lalat h­úsz részlegének dolgozói, hogy ők is újabb kötelezettségvállalással és annak teljesítésével ün­neplik meg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forra­dalom évfordulóit. A h­úsz részleg dolgozói, akik ennek az évnek még­ valamennyi hónapjában teljesítették terve­s i iány­­zatukat,­­ sőt ,e­ontős mennyiségű és jó minő­ségű fekete szenet adtak terven felül. A nat­­má­­nyoki liasz részleg bányá­szai megfogadták, hogy november 7 tiszteletére 700 tonna szenet szállíta­nak felszínre a IV. ne­gyedévi tervükön felül. De kötelezettséget vállal­tak arra is, hogy évi ter­vüket 6671 tonna szénnel túlszárnyalják. A Nagym­­ányoki Szénbánya Vállalat 700 tonna szenet termel terven felül •ló versenyszervezés * — gyenge Versenynyilvánosság­ a Kölesdi Vajüzemben A Kölesdi Vaj­üzemben a jó munkaversenyszerve­­­zés nagyban hozzájárult a 111. negyedéves terv elért­­ eredményeihez. Az üzem tel­pi viszonylatban csak 1­­9,4 százalékra tudta teljesíteni III. negyedéves tervét,­­ de ennek megvannak az objektív nehézségei. A gya­­­­kon áramszünet, valamint a betervezettnél kevesebb­­ tejmennyiség akadályozta a tervteljesítést. Csak egy­­ példa, ami az utóbbit bizonyítja. Naponta 15—16 alat­t liter tej érkezik a vajgyárba a betervezett 21 ezer liter­­­rel szemben. Vállalati viszonylatban túlteljesítették tet­­ vüket az elmúlt negyedévben. A majosi telep — mely­­ ehhez az üzemhez tartozik — 122,6 százalékot ért­ek , így globálisan 112 százalékos a tervteljesítés. * A vasüzem dolgozói mindent elkövettek annak ér­­­­dekében, hogy a kormány programmját jó munkájuk­­­kal elősegítsék. Ezt bizonyítja az elmúlt hónapban el­­­ért minőség,­ eredményük is: 83 százalékban I. osztó­ A­lyú minőségi sajtot készítettek, amiért 14,5 százalékos A prémiumot kapnak a sajtkészítő dolgozók. Ebben a­­ negyedévben is a minőség emelésére törekednek a do!­ A gőzök hogy ezen keresztül minél kevesebb selejt le­­­­gyen. Ilyen felajánlást tett Boros József sajt­készítő is,­­ aki nemcsak a tervteljesítésben, de a békekölcsönjegy­zésnél is példamutató volt. Szü­li Erzsébet és Póth Sándor­né paszt&rösök már 1951 november 1 óta párosversenyben dolgoznak. Az eredmények szinte 10 naponként változnak. A legutób­bi értékelés szerint Szili Erzsébet ért el jobb eredményt 4 százalékkal, míg Póthné 123 százalékot teljesített. A mosogatók két brigádot alakítottak, akik Berényi Ist­vánné és Magyari Konrádné brigádvezetőkkel az élen brigád párosversenyben dolgoznak. A legutóbbi értéke­lés szerint Burányi Istvánné b­rigádja 102 százalékot­­ teljesített így 25 százalékkal maradt el Magyariné bri­­­gádjától.­­ A jól szervezett munkaverseny azonban csak akkor­­ ér valamit, akkor talál eredményre, ha a versenynyil­­­vánosság is jó. Sajnos, ezen a téren még vannak hiá­­­nyosságok, melyen sürgősen változtatni kell az elkövető­i kelendő napokban. Nem szabad előfordulni olyan ese­­­teknek hogy csak a termelési értekezleteken — cimi ^ egy hónapban egyszer van — ismertetik a párosver­­seny eredményeket, míg a versenytáblán még most is, az április 4 től augusztus 20-ig tartandó hosszúlejáratú­­ verseny eredményei vannak feltüntetve. A verseny­­ eredményeit legalább 10 naponként ismertetni kell a dolgozók előtt — akkor biztos, hogy Nagy Jenő statisz­tikus elvtárs sem ezt mondja a munkaversenyről: —* <,Nem folyik úgy üzemünkben a munkaverseny ahogy j kellene.“ ■ é­­s *esn Dombóvári Kendergyár: Tilosbrigádok versenye a terv sikeréért Az új negyedév kezde­tén a Dombóvári Kender­gyárban csak két tilos­­brigád dolgozott. Október első napjaiban a tiló üzemrészben röpgyűlést hívtak össze a dolgozók, melyen elhatározták, hogy még két tilosbrigá­­dot alakítanak és az újon­nan alakult brigádot ki­hívja versenyre. A Zója ifjúsági brigád ta­gjai vál­­lalták, hogy napi tervü­kön felül 10 kilóval töb­bet termelnek. A Vihar­sarok brigád nem akart elmaradni és megindult a harc az adott szó valóra­­váltásáért. Október első napjaiban nemes versen­gés alakult a négy tilos­­brigád között. Október 1-én a Béke, 3-án peréig már a Zója­­brigád került a verseny élére. Azóta ők járnak élen a vállalás teljesíté­sében és a párosverseny­ben. Külön dicséret illeti a két ifjú brigádot, me­lyek olyan eredményt ér­tek el, melyre hosszú fennállásuk óta még nem volt példa. A tilosbrigád versenye azt eredményez­te, hogy október első nap­jaiban a sok áramszünet ellenére a gyár­ minden­nap túlteljesítette tervét. A tilosbrigádok minden tagja megfogadta, hogy októberben úgy végzik a munkát, hogy pótolni tud­ják a­ szeptember­i havi lemaradást. Kiem­ilkedő eredmények a Tatarozónál A Tolna megyei Tataro­zó és Építő Vállalatnál nagy gondot fordítanak a munkaverseny népszerű­sítésére és a versenyben lévő dolgozók munkájá­nak értékelésére. Leg­utóbb a szeptember havi munkát értékelték, amely szerint a tolnai építés­­vezetőségen Kovács Ferenc kőmű­ves-brigádja érte el a legjobb eredményt, 185 százalékra teljesítették tervüket. Guld József sztaháno­­vista kőműves-brigádjá­nak teljesítménye 6 szá­zalékkal emelkedett az előbbi dekádhoz viszo­nyítva,­­ ugyanis most 162 százalékot értek el, kiváló minőségű munká­val. Az ácsbrigádok közül Wiedemann János bri­gádja 189 százalékot­­ teljesített. Kiemelkedő eredményt értek el Pakulár László, Herman Ferenc és Schalk­ Ádám brigádjai is. A dombóvári építkezé­sen a Villám brigád 200 százalékos teljesítményt ért el. A bátaszéki építésveze­tőségen Maszler József brigádja 181 százalékot teljesített, a Maximenkó kőmű­ves-brigád 170 százalé­kos teljesítményét an­nak köszönheti, hogy Pálfi elvtárs, a brigád vezetője, munkamódsze­rét a brigád valamen­­­nyi tagjával ismertette és ma már ezt alkal­mazzák. Grélinger József kőmű­­vesbrigádja habarcs és öregtégla bedolgozásával 200 forintot takarított meg. Ez a brigád a Tata­rozó Vállalat egyik leg­jobb anyagtakarékosságot szem előtt tartó brigádja. A Csarda-mozgalom kere­tén­ belül Pakulár László sztahánovista asztalos 2,5 négyzetméter svéd padlót gyártott hulladékanyag­ból. A megye több üzeme befejezte a békekölcsön jegyzést Megyénk üzemeiben a dolgozók lelkesen jegyzik a IV. Békekölcsönt. Ismét újabb üzemek, vállalatok je­lentették, hogy befejezték­ a jegy­zést. A Tolnanémedi Kendergyár, a Tolnaszigeti Áll. Gazdaság, a Szedre­­si Sertéstenyésztő Vállalat és a Szek­szárdi Nyomda dolgozói október 6- án este valamennyien lejegyeztek. Megyéikben a MÁV és a Posta dol­gozói is október 6-án fejezték be a jeg­yzést. A Paksi Konzervgyárban, a megyei gépállomásokon, a Dom­bóvári Malomban és a Paksi Tégla­gyárban október 7-én estére fejez­ték be a jegyzést. Ugyancsak a Dom­bóvári Fémtömegcikkgyártó Válla­lat, a Tolnamegyei Tatarozó Válla­lat, a Faddi Dohánybeváltó Vállalat, a Bátaszéki Tojás és Begyűjtő Vál­lalat, a Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat és a Dombóvári Fa­telítő Vállalattól jelentették, hogy minden dolgozó jegyzett békeköl­csönt. Az üzemek mellett a termelőszö­vetkezeti­­ tagok is példát mutatnak- A szekszárdi járás Fadd községében, a Szabadság Földje, Kossuth, Új Élet, Medinán a Béke, Várdombon a Gábor Áron termelőcsoportok tag­sága kedd estig valamennyien je­­gyeztek békekölcsönt,

Next