Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-11 / 239. szám
1)9SB OKTOBER 11 [NAPLÓ A csibráki Viharsarok tszcs tagjainak hítre a szövetkezetükért öt éve, hogy Békés megyéből Csibrákra települt kubikusok és a csibráki dolgozó parasztok elkergették „báró“ Malkovesz Gyulánét és a többi hasonlószőrű földesurakat. S a verítékükkel táplált földeket, ősi jussukat birtokba vették. Intézők, botos ispánok, lovaglópálcájának suhintása, vért forraló mocskos hangja ma már csak rossz emlék. Esténként ,a fiataloknak az idősebbek, mint Vanya Ambrus, meséli: — Nyolc éve, hogy a gyötrelmes múltnak, a régi cselédsorsnak végeszakadt. Ma már nem kell lesni a földesurak, és bérenceinek jó, vagy rossz kedvét, örökre miénk lett a föld, az egész falu. Ez pedig nem kis dolog. Steiner János visszaemlékezik arra a napra, 1949 március 9-re, mikor 22 „taggal megalakították a csibráki Viharsarok termelőcsoportot. Ettől ,37 időtől kezdve a csibráki dolgozó parasztok új életet kezdtek. A dombóvári járásban ez volt az első termelőszövetkezet. Közös erővel jobban boldogulunk — így mondták ezt akkorjában. A gondból is kevesebb jut egyre. A többszáz holdból ha , egy, táblát végigpásztáz... is a jég, a kenyér azért meglesz, és még eladásra is jut. De így van ez másutt is. Ha a kisparasztnak megdöglik a lova, bizony jóideig a fogához kell verni minden fillért, hogy másikat tudjon venni helyette. A közösben ez is másképp esik. No meg a gép is segít, könnyíti a munkát, szántvet, arat. ■(Csak a vak nem látja, hogy a szövetkezetben könnyebb, jobb és biztosából) így indultak el a csibrék’ők is egy szebb és boldogabb élethez vezető úton. Az évek repültek. A Viharsarok tagjai ,— mi tagadás benne :— ,sok nehézséggel, küzdöttek, de jóbanrosszban kitartottak. Az öt év olyanná kovácsolta őket, mint egy közös család.A legutóbbi két év, az 1952 —53-as gazdasági évben a tagok nem találták meg számításukat. Az 1952- es aszályos esztendőről adósak maradtak az államnak. Most, amikor pártunk és kormányunk válaszút elé , állította a termelőcsoportok tagjait, a Viharsarok tagjai „nem tudtak választani.“ — A közös gazdálkodástól nagyon elment a kedvük, — mondják többen a csoport tagjai. De nem azért, mint ha megbántuk volna, hogy így cselekedtünk, hanem egész másért. A „megbántuk“ és „elment a kedvünk“ sok mindent magába foglal. Csoportjuk külső és külső gazdasági ügyeit eddig nem maguk intézték, hanem a járási tanács. Tavaly olyan beruházásokat „sózott"a nyakukba a tanács, melyből a tagoknak egyáltalán nincs hasznuk. Két kutat építtettek velük, ami 150.000 forintba került, s 3000 munkaegységet vitt el. Most amellett, hogy megvan a két kút, nincs viz, 8000 forintos pékkemencét építettek velük, amelyben még egyszer sem sütöttek kenyeret. Az ilyenek után aztán, úgy érezték, hogy a közös gazdálkodás tönkreteszi őkelé, mert az effajta beruházásokból sissa az államnak, sem maguknak nincs hasznuk. Ez még a kisebbig hiba. .Emellett lábbal tiporták a szövetkezeti demokráciát. Ők irányították az egész csoportok Hajnal Józsefet, a volt elnököt nem a tagság választotta, hanem ,a járási tanács. Persze Hajnal elvtárs úgy „járta“, ahogy a járási tanács „fújta“. A nyárban a tagság úgy határozott, hogy a 23 hold bükkönyös rozsot lekaszálják, mert bután fejlődött, a sok eső következtében elrothadt, de silótakarmánynak jó lett volna, a csoport jószágállományának a téli takarmányát 50 százalékban biztosítani tudták volna vele. A járási tanács nem engedte lekaszálni, s a rozs még a cséplőgép részt sem termette meg. A 160 mázsa helyett csak 53 mázsa termett, a cséplőrész pedig 63 mázsa volt. A csoport tagjai az ilyen „nehézségek“ ellenére sem adják fel,a harcot. Töretlenül hisznek a pártban, abban, hogy a dolgozók állama segíti őket. A meglévő sok hiba ellenére is,, a jövőben sokkal jobban boldogulnak, mint azok, akik egyénileg gazdálkodnak. „Három gyermekem ! ■ . ■ . (" • . 1 van és egy idős anyám, hogyan elégíteném én ki őket a négy holdamból, vagy újra menjek a Malkomesz félékhez dolgozni? Hát azt nem! Itt a szörekezetben a biztos jövő. Ebben az évben is 11 mázsa búzát kerestem, 3 mázsa árpát, 11.000 forintot, s emellett még egyéb terményből is lesz részesedésem. Ebből az egész családot eltartom" — mondotta Horváth Rozália. Horváth Rozália szavait, ,,hogy a szövetkezetben biztos a jövő“ minden tag megérti. A csibráski Viharsarok tszcs-ben október 1-én közgyűlés volt. A közgyűlésen kimondották a tagok: 1,Miénk a szövetkezet! Itt többé nincs joga senkinek beleavatkozni sem a külső, sem a belső gazdasági ügyek irányításában. Ezen a közgyűlésen a csoport tagjai maguk választottak elnököt, Csirik Zoszlót. Hogy a szövetkezetben biztos, boldog jövő vár a parasztságra, azt a csibráki Viharsarok tszcs tagjainak helytállása mellett egyéb is bizonyítja: Tosmagi János, Szeneta Istvánná. Kovács László, Paksi István ezelőtt egy évvel otthagyták a csoportot. Ma ismét visszamentek, s a többi tagokkal együtt építik szebb, boldogabb jövőjüket. Nem sikerült tehát a falu ellenséges elemeinek a terve. Harmizek Géza, a község egyik kulákja ezelőtt két évvel, bekönyörögte magát a Csoportba. Tavaly kizárták. Most ismét megpróbálta, hogy visszakönyörögje magát. A csoport tagjai nem vették vissza. Ezért most mindent elkövet, hogy szétzüllessze a csoportot. De terve nem sikerül. Nem sikerül a többieké sem, akiknek ugyanilyen szándékai vannak, mert a Viharsarok tszcs tagjai kivétel nélkül, egytől-egyig kitartanak a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Eddig a nehéz öt esztendőben leküzdtünk minden akadályt — mondják a termelőcsoport idősebb tagjai, — most nem hagyjuk itt a csoportot, mert most boldogulunk igazán. Ez így is van. , • —1 —1 ’ 1 .......... .................... Mért csökken a rácegresi állami gazdaság tehenészetének fejési átlaga Békésen kérődző állatok pihennek, az alsórácegresi üzemegység új tehénistállójában. Rend és tisztaság tapasztalható az istállóban és a takarmányos helyiségben is. Az istálló egyik legjobb tehenésze, Fehér József, aki 10 tehenet gondoz, s naponta 140 liter tejet fej. Fejési átlaga 14 liter. Szeretettel gondozza állatait, s szereti őket. Fehér bácsi mosolygós arca megkeményedik, amikor azt mondja, hogy ennél jobb fejési átlagot is tudna elérni, sőt az egész istálló fejési átlaga jobb lenne, ha az állatoknak tudnék biztosítani azt a takarmánymennnyiséget, ami létfenntartáson kívül a tejtermelést is fokozná. — A meghatározott ábrakmennyiségen kívül még egy kosár szecskázott kukoricaszárt kapnénk a tehenek és semmi mást. De ezt se mindennap adják. Előfordult az is, hogy nem ettek, mert nem volt mit, vagy nem volt jó a szecskavágó és így az a kevés takarmány is veszendőbe ment, amit eléjük raktak, így a tehenek kénytelenek az alomnak beszórt búzaszalmát szedegetni. Nem véletlen tehát, hogy egyre csökken a tehenészet fejési átlaga. Egy hónappal ezelőtt a tehenészet fejési átlaga 15 liter volt. Most pedig 8 liter. Ez a tény megállapítható a következő számadatokból is: Október 6-án a 123 darab fejőstehén után 1036 liter tejet fejtek. Október 7-re pedig a 123 darab fejőstehén után a tejmennyiség lecsökkent 996 literre. Vogler István brigádvezető állítása szerint a következő napokban a tejmennyiség tovább fog csökkenni, és különösen akkor, ha a vezetőség nem gondoskodik arról, hogy itatni is tudjanak. Október 7-én este az állatok nem ittak, a vályúk üresek voltak, mert nincs víz — illetve van víz a kútban —, de nincs hajtóerő, ami a vizet felszivattyúzná. Még talán hajtóerő is akadna, mert az egyik fa alatt csendben meghúzódik egy Zetor, csak a gazdája nem akarja „megnyergelni“, mivel a gazdaság központjában azt mondották neki, hogy ne huzasson vizet, mert nem tudják elszámolni. Tehát a szegény állat ne is igyon, ne is egyen. (Persze az nem lenne rossz, ha tejet meg adna). Az alsórácegresi üzemegység dolgozóinak panasza nem újkeletű, aztatás problémájának a gyökere a nyárba vezethető vissza. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a rácegresi állami gazdaság vezetősége mikor fogja ezeket a hibákat orvosolni, vagy addig akarnak várni, amíg összes becsületes dolgozói otthagyják a tehenészetet? I S A Menyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának jelentése az őszi szántás-vetésről ŐSZI VETÉSÜ NÖVÉNYEK A LÁ VÉGZETT SZÁNTÁSBAN: Dombóvári járás Bonyhádi járás Gyönki járás Utolsók: Szekszárdi I. Tamási járás Paksi járás Szekszárd város ŐSZI ARPA VETESEBEN: Három szánkásba, erusztsorosan vetik búzájukat aecsi Alkotmány tsz tagjai Egy hónappal ezelőtt a decsi Alkotmány termelőszövetkezet legtöbb tagja csak ímmel-ámmal dolgozott és ha nem is mondták, de sokan foglalkoztak a kilépés gondolatával. Hogyne, amikor maga az elnök, Takaró István mindenáron szét akarta bomlasztani a termelőszövetkezetet, hogy feloszthassák a közös vagyont. Aknamunkáját — ha nem is tudatosan — már akkor megkezdte, mikor semmibe véve a szövetkezeti demokráciát, önkényesen intézett a tsz életében fontos ügyeket. Amikor a nyári munkák idején szükségessé vált a családtagok bevonása, az elnök nem járt elől jó példával. A feleségét a konyhára tette be, a mezőre azonban egyszer sem ment ki dolgozni bármennyire szorított is a munka. Sokkal nagyobb kárt okozott Takaró István akkor, amikor azzal intézte el négyzetesen vetett kukoricájuk kapálását, hogy nem kell a gépállomás, mert drága. Ennek az eredménye, hogy a jó fekete, sárközi földben mindössze 15 mázsa termett holdanként. A termelőszövetkezet tagjai látták, hogy ha az elnök marad, vége a közös gazdálkodásnak, mert Takaró az utóbbi időben nyíltan agitált a termelőszövetkezet feloszlatása érdekében. A tagok közgyűlést hívtak össze, ahol leváltották az elnököt, illetve másikat választottak Kiss Antal személyében. Ennek már elmúlt egy hónapja, s a decsi Alkotmány termelőszövetkezet azóta öt új taggal szaporodott, akik már részt vesznek az őszi munkákban Példamutatóak az őszi munkák során elért eredményeik. Keresztsorosan vetett 56 hold ősziárpájuk már zöldes. Megkezdték a búza vetését is három szántásba, nagyrészt keresztsorosan, hogy túlszárnyalják az idei évben elért 16 mázsás átlagtermést. A napraforgó betakarítását befejezték, beadási kötelezettségüknek is eleget tettek. Felszedték és leszállították a cukorrépát, jelenleg pedig a kukorica törését végzik. Kiss Antal a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy milyen terveik vannak, jövedelmük emelése érdekében. Elsősorban olyan növényeket termelnek, amelyek az ő éghajlat és talajviszonyaik mellett a legkifizetőbbek. Több rostkendert vetnek például, mert abból az idén is meghaladta az 50 mázsát a holdankénti átlagtermés. Állattenyésztésükre is nagyobb gondot fordítanak ezentúl. „Jelenleg a zárszámadásra kormányunk gondoskodott arról, hogy több pénzt oszthassunk egy munkaegységre Van ugyanis 16,40 mázsa sertésbeadási kötelezettségünk és ha ebből még ebben a hónapban 5 mázsát teljesítünk, a többit elengedik, így a 25 darab hízónk legnagyobb részét szabadpiacon értékesíthetjük“, — mondja Kiss elvtárs Arról is büszkén beszél az elnök, hogy újabb 10 dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőszövetkezetbe . Kegyük csak a tíz százalékos kedvezményt, az csoportunknak kis vagonnal több terményt jelent, tehát egy-egy tagnak 120 kilóval jut több. A rövidlejárat hitelek elengedése, a középlejáratúak átütemezése 120.000 forint többlet jövedelmet jelent. Az új begyűjtési rendelet biztosította kedvezmények tagonként 1.171 forint többlet jövedelmet jelentenek, de kezünkben a lehetőségek tömege, rajtunk múlik, hogy gazdálkodunk, hogy biztosítjuk a jövedelmet. — fejezte be Milos István elvtárs, a gyulaji Új Barázda tsúcs elnöke beszámolóját a közgyűlésen. A zsúfolt teremben az elnök szavait hosszú csend követte. Aztán itt is, ott is mozgolódás, suttogás, majd egy bátor hang — hiszen tudnánk mi, hogy csináljuk, de azelőtt nem igen kérdeztek bennünket. — Szóljanak csak bátran — így az elnök, — hiszen a saját sorsunkat irányítani csak közösen tudjuk jól. Varga István nyújtja a kezét, s amikor megadják neki a szót, megköszörüli torkát, örülnék, mintha biztatásra várna, aztán bát belekezd mondókájába. — Az idei év nem ett rosszul. Közel öt kiló gabona jutott önként. A többi terményből is van be a pénz az lehetne több is. Azt gondoly ki kellene használni a lehetőségeket jobban. Arra gondolok, itt van ez a tó. Rendbe kellene hozatni, és nagyszerű halastó lehetne belőle, ez komoly jövedelmet jelentene valamennyiünknek. Még be sem fejezte mondanivalóját, máris kezek emelkedtek a magasba. Farkas Jánosné kapott szót. — Helyes, amit Varga István javasol. De az öntözéses kertészet sem volna rossz. — Herceg Rozália is közbeszól: — a méhészet igen jövedelmező, azt is meg kellene valósítani. — Aztán felvetődik még a legelő jobb kihasználása, új fiaztató építése, mert az állattenyésztésből származó jövedelem sem megvetendő. A javasatok tömegei hangzottak még el. Utána hosszú csend következett, mert mielőtt döntenek, alaposam megrágják, meggondolják a dolgot, nehogy fölösleges kiadásba verjék magukat. Az árcokon mély töprengés, melyet Gyugyi István közbeszólása szakít meg. — Ez mind szép, de miből lesz a pénz. Építkezünk, tervezünk, de a pénzt nem látom. — Erre aztán mint medréből kilépett folyó, szinte hömpölyög a sok magyarázat, mindenki külön szeretné megértetni Gyugyi Istvánnal, hogy éppen azért terveznek, azért gondolkoznak, hogy jövőre több pénz jusson, még magasabb jövedelem biztosítsa a gondtalan életet. Valamennyien beletüzesednek. — Hallod komám — szól oda Faragó János Molnár Ferencnek — ez kellett volna azelőtt is. Biztos jobban ment volna a gazdálkodás, ha ennyire megvitattunk volna minden lényeges kérdést. — Hát ...szén válaszol az — mondták mindig, hogy a tsz demokrácia így, meg úgy, de nem nagyon tudtam valójában hogy néz ki az. Hát ez volna. — Hozzunk határozatot — javasolják többen, — hogy amit itt megbeszéltünk, meg is valósítjuk. — Egyszerre emelkednek a kezek a magasba. De nemcsak a jövőre gondoltak, a jelen is eszükbe jutott, mert, hogy igen sok még a tennivaló. A krumpliszedés nincs befejezve. A kukorica is töretlen jórészt, szóval van még mit tenni. — Hozzunk határozatot a munka, fegyelem megszilárdítására — hangzik a javaslat több részről. — Munkafegyelem — töpreng Gyugyi István — hisz dolgozik itt mindenki, ha nincs más dolga. — Csak éppen az, hogy gyakran van más dolga mindegyiknek — szól közbe csípősen Farkasné. — Most is a legtöbb tag a háztáji kukoricáját töri, szüretel. Itt meg nem megy úgy a munka, mint kellene. — Igaza van, — a közös az első — kelnek pártjára többen. — Hát akkor határozzunk, szegezik le. — És megszületett a határozat, amely gondolkozásra int minden olyan tagot, aki nem a közös vagyont, a közös ügyét tartja elsősorban szem előtt. A határozat leszögezi: aki nem szedi a krumplit, az nem részesül belőle. A kukoricánál ugyanez a helyzet. Emellett, ha nincs meg valakinek egy gazdasági év alatt a kötelező munkaegysége, még külön büntetést kap. A közgyűlés óta jónéhány nap eltelt. A tszcs földjein szorgalmas tagok végzik a munkát, takarítják be gazdag termésüket. A szántóföldeken traktorok dübörögnek. A közel ezer hold zsíros föld — zsíros, mert megtrágyázták — mint végtelen barna szőnyeg terül el nem kis irigységére az egyénieknek. Jól megmunkált földek. Az őszi szél pajkosan kap bele az itt-ott már zöldelő árpába. A rozs is csírázik, s a szorgos munkáskezek építik a holnapot, a jobb jövőt, haladnak tovább, biztosan a felemelkedés egyedüli útján. Ezt az utat választotta az a tíz dolgozó paraszt is, aki most kérte felvételét a csoportba. PERNE TOVÁBB A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN