Tolnai Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-20 / 246. szám
2 A II. Szakszervezeti Világkongresszus október 18-i délelőtti ülése Bécs (TASZSZ). A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 18-i délelőtti ülésén folytatták di Vittorio beszámolójának vitáját. Enrico Simi 11i, Trieszt Szabad Terület Egységes Szakszervezeti Szövetségének elnöke Trieszt dolgozóinak nehéz helyzetéről beszélt. A „B"-övezetben a dolgozókat megfosztották a demokratikus szabadságjogoktól, az „A"-övezetet az amerikai-angol imperialisták haditámaszponttá változtatták. Százötezer trieszti munkás közül húszezernek nincs munkája. A szakszervezeti mozgalomban szakadás állott be. A szakszervezetek tevékenységét a katonai kormányzatnak a gyarmati módszerekhez hasonlatos rendszabályai korlátozzák. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának Trieszttel kapcsolatos határozata — mondotta Similli — ellentmond a lakosság túlnyomó többsége érdekeinek. Ez a határozat, amelyet az ENSZ tudta nélkül hoztak, ellentétben áll a 21 állam által aláírt olasz békeszerződéssel. A szót ezután Eloi Alvarez Sobrino brazíliai küldött kapta meg. Rámutatott, hogy Brazília szakszervezetei, a Brazíliai Dolgozók Szövetségének kivételével nem tartoznak a Szakszervezeti Világszövetséghez, minthogy a kormány, a brazíliai dolgozók akarata ellenére olyan rendeletet adott ki, amely a szakszervezeteknek csak a „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe" engedi meg a belépést. Az a tény, hogy ezen a kongresszuson a brazil szakszervezetek 54 küldötte van jelen — jelentette ki Sobrino, — azt bizonyítja, hogy a dolgozók nem egyeznek bele a kormány önkényes rendelkezésébe. A megtorló intézkedések ellenére a dolgozók fokozzák harcukat jogaikért, a munkásellenes reakciós törvényhozás ellen. Brazília dolgozói határozottan állást foglalnak az ellen, hogy az ország gazdaságát az Egyesült Államok diktátumának rendeljék alá és követelik, hogy állítsák helyre a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval, a népi Kínával és a népi demokratikus országokkal. Az ezután felszólaló Gya Hali Dakar és Szenegál dolgozóinak nevében üdvözölte a III. Szakszervezeti Világkongresszust. N.' Gom, a Kameruni Szakszervezeti Szövetség főtitkára Fekete- Afrika népeinek súlyos helyzetéről beszélt. Kenyában háromezer angol ültetvényes kezén húszezer négyzetkilométer termőföld van, ugyanakkor ötmillió ötszázezer benszülött mindössze hetvenötezer négyzetkilométer földdel rendelkezik. A lakosság kilencven százaléka írástudatlan. Az orvosi ellátás csaknem teljesen hiányzik, ötvenezer lakosra egy orvos jut. Enrique Pastorino, az Uruguayi Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára közölte, hogy az uruguayi magánvállalatok kétszázkétezer munkása közül ötvenezernek nincsen munkája. 1937-től 1951- ig negyvenháromezer kisbirtokos ment tönkre. Ezután Michel, a Luxemburgi Szabad Munkás Szövetség képviselője rámutatott, hogy a „Marshallterv" keretében Luxemburgnak nyújtott egész „segélyt" hadianyaggyártásra fordították. Ezt a „segélyt" pedig a dolgozóknak kell megfizetniök. Hasszán Szadauinak, a Tuniszi Dolgozók Általános Szövetsége vezetőjének (aki elnökölt a délelőtti ülésen) beszédét Hadzsi Ali, a tuniszi küldöttség tagja olvasta fel. A beszéd rámutat, hogy a tuniszi munkásosztály a kongresszust megelőző időszakiban megtartott nagyszámú gyűlésen határozottan állást foglalt a Szakszervezeti Világszövetség azon alapelvének támogatása mellett, amely szerint az életszínvonal emeléséért folyó harc nem választható el a szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harctól. A délelőtti ülés végén di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke záróbeszédet mondott. Kijelentette, hogy a beszámolója nyomán kibontakozott vita megmutatta, hogy a kongresszus küldöttei egyetértenek a beszámolóban foglalt tételekkel, éspedig kezdeményező lépéseket kell tenni a gazdasági fejlődés és a dolgozó tömegek életének megjavítása érdekében, nemcsak a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeteinek kell állást foglalniuk a nemzeti függetlenség mellett, hanem az Egyesült Államoktól függőségbe került kapitalista államok szakszervezeteinek is. a szakszervezeteknek harcolniok kell a demokratikus jogok és szabadságjogok védelméért. Di Vittorio a továbbiakban az egyes küldöttek és megfigyelők felszólalásaival foglalkozott. Brit Guayana küldötteinek felszólalását érintve elítélte az angol hatóságok britguayanai agresszív cselekményeit. Di Vittorio javasolta a kongresszusnak: határozatban tiltakozzék e cselekmények ellen, fejezze ki szolidaritását Brit-Guayana lakosságával. A gyarmati és félgyarmati országokban folyó nemzeti felszabadító mozgalom fejlődéséről szólva di Vittorio a kongresszusi küldöttek viharos tapsa közepette kijelentette: a Szovjetunió lelkesítő például szolgál a kapitalizmus járma alatt nyögő valamennyi ország népe számára a ragyogó jövőért vívott harcban. Di Vittorio befejezésül hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a III. Szakszervezeti Világkongresszus a dolgozó tömegeknek a kizsákmányolás és nyomor ellen vívott harcát még magasabb színvonalra emeli. (MTI) A szovjet haditengerészek látogatása Romániában Bukarest (TASZSZ) Constanta kikötőjében szovjet hajók tartózkodnak. A hajók hivatalos baráti látogatásra érkeztek. A szovjet haditengerészeket meleg, szívélyes fogadtatásban részesítették. Szombaton Constantában N. Ceausescu altábornagy, a Román Népköztársaság fegyveres erői minszterének helyettese fogadást adott. A fogadáson megjelentek a szovjet tengerészek, élükön V. A. Parhomenko altábornaggyal, továbbá a Román Népköztársaság haditengerészetének parancsnoki kara, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek tisztjei, a város társadalmi életének képviselői. Vasárnap reggel a szovjet haditengerészek csoportja élén V. A. Parhomenko altengernaggyal Bukarestbe érkezett. A csoport tagjai megtekintették Románia fővárosát. „A Román Népköztársaság tervgazdaságának fellendülése" című kiállítást. A nap folyamán a szovjet haditengerészeket fogadta E. Bodnaras, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere. A szovjet haditengerészeket mindenütt kedves vendégként fogadják A román társadalom és a szovjet tengerészet találkozása minden egyes alkalommal a román és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának megnyilvánulásává válik. : NAPLÓ A szovjet bodęwick Kühn miatt Gdyniából Gdynia (TASZSZ): Gdynia, lengyel kikötőben október 18-án ünnepélyesen elbúcsúztatták a szovjet hadihajókat. A kikötőből kifutó szovjet hadihajóikat a „Bliskawica" lengyel aknarakó hajó kísérte a nyílt tengerre. A szovjet haditengerészeknek a Lengyel Népköztársaságban tett látogatása a lengyel-szovjet barátság ragyogó megnyilvánulása volt. A Német Nemzeti Demokrata Párt kongresszusa Berlin (TASZSZ). Amint a Berliner Zeitung közli, október 17-én a Német Nemzeti Demokrata Párt kongresszusán megvitatták dr. Lothar Bolznak, a párt elnökének beszámolóját. A küldöttek lelkes tetszésnyilvánítással fogadták Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének a kongresszuson felolvasott üdvözlő táviratát. A kongresszus résztvevői üdvözlő táviratot intéztek Otto Grotewohlhoz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez. Tibeti Min dönségek zászlókat és ajándékokat adtak át Mao Ce-Tungnak és Csu Jenek Peking (Új Kína): Hét tibeti küldöttség vasárnap délelőtt zászlókat és ajándékokat adott át Mao Ce- Tungnak, a központi népi kormány elnökének és Csu Tenek, a népi felszabadító hadsereg parancsnokának. Az ajándékok ünnepélyes átadása után Mao Ce-Tung és Csu Te fogadást adott a küldöttségek tiszteletére. Maurice Thorez fiát bíróság elé állítják (MTI) Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának fiát bíróság elé állítják, „rendőrtisztviselők megsértése és fegyverrejtegetés" miatt. Az amerikai pórázon rángatott francia hatóságok valójában azért állítják bíróság elé Thorez fiát, mert 1952 májusában részt vett a Ridgway tábornok elleni tüntetések szervezésében. 1963 OKTOBER » A szovjet mezőgazdasági gépgyárak többféle típusú burgonyaültető- és burgonyakapálógépet bocsátanak ki. Az „Út a kommunizmus felé"-kolhoz (Moszkva terület) mezőin próbálják ki az új „KKP-2" típusú szovjet burgonyabetakarító kombájnt. Az új gépcsoport 30—40 ember munkáját helyettesíti. A képen az új kombájn betakarítja a burgonyát. A dolgozók jólétéért A debreceni vasutasok a legkorszerűbb berendezéssel ellátott orvosi rendelőt kapnak. Az építési munkákat — közel egymillió forintos beruházással — a legközelebbi napokban megkezdik és az új rendelőt előreláthatólag már a jövő év elején átadják rendeltetésének. A debreceni járműjavítóban dolgozó vasutasok gyermekei részére — több mint félmillió forint költséggel — nyolcvan személy befogadására alkalmas bölcsőde és napközi otthon épül s ezt a legkorszerűbb berendezéssel látják el. A mindenkori külső hőmérsékletnek megfelelően gépi úton szabályozzák a belső helyiségek hőmérsékletét. A tervek szerint az új bölcsődét és napköziotthont még az idén birtokukba vehetik a járműjavítóban dolgozó vasutasok gyermekei.Egyidejűleg három fürdő és öltöző építését is megkezdték a járműjavítáién.* A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a kormányprogramm megjelenése óta fokozottabban figyel a dolgozók igényeinek kielégítésére. A minőség megjavítását szolgálja a rendezésükben október 22-én megnyíló úgynevezett selejtkiállítás is. A kiállításon bemutatnak olyan élelmiszeripari, ruhaipari és más közszükségleti cikkeket, amelyek a hibás gyártás, helytelen tárolás, vagy lelkiismeretlen árukezelés következtében minőségileg kifogásolhatóvá váltak. A kiállításon az ipar és a kereskedelem szakemberei vesznek részt, azonkívül meghívják a selejtet gyártó vállalatok képviselőit is. * A sztálinvárosi dolgozók üzemi étkeztetését legnagyobbrészt az üzemélelmezési vállalat biztosítja. Jelenleg tizenhat konyhája működik a vállalatnak, ezenkívül a dolgozók kérésére már tizenhét büffét is felállítottak. A büffékben cukrászsüteményeket és hideg ételeket olcsón vásárolhatnak a dolgozók. Nyolc üzemi étkezőhelyen már étlap szerint választhatnak a dolgozók három négyfajta étel közül. Az üzemélelmezés további javítására a közeljövőben újabb három konyha nyílik meg Sztálinvárosban. * Az ecet konzerválja a „C" vitamint, amelyre télen fokozottan szüksége van az emberi szervezetnek. A konzervipar újfajta, vitaminos savanyúságot készített. Rövidesen forgatónkba kerül a vitaminos uborka és saláta. Az ecettel pácolt halakat is „C" vitaminnal készítették. * Sokszáz-féle, fából készült közszükségleti cikket gyárt a minőségi fatömegcikk kisipari szövetkezet. Készítenek fogvájót, hajcsavarót, gyermekbútort, húsvágódeszkát, öltözőszekrényt, stb. Megkezdték — a családvédelmi rendelet óta egyik legkeresettebb közszükségleti cikk — a gyermekágy gyártásának előkészületeit is. Már 1954. év elején kétezer gyermekágyat készítenek. BRIT-GUAYANA Levél Georgetownból A külföldi lapok az utóbbi időben igen sokat foglalkoznak a Latin - Amerikában elterülő Brit-Guayana angol gyarmat helyzetével. Mint a külföldi sajtó jelentéseiből ismeretessé vált, a Karaibi-tenger szigeteiről rendcsinálás céljából sürgősen haditengerészeti és szárazföldi erőket vezényelnek át Brit-Guayana partjaira. Nagy-Britannia kormánya közzétette rendeletét a brit-guayanai alkotmány érvényének felfüggesztéséről. Az angol kormányzó kihirdette az országban a rendkívüli állapotot. Jellemző a Daily Mail washingtoni tudósítójának Georgetownból keltezett jelentése, amely szerint a Brit- Guayanában lezajló események főfelujtói az amerikaiak. A ,,Pravda“ szerkesztősége levelt kapott Brit-Guayanából, amely beszámol az ország helyzetéről. Az alábbiakban közöljük a levél szövegét. Napy-Briann’s* gyarmata. Brit- Guayana a délamerikai szárazföld északkeleti részén terül el. Brit- Guayana közel félmillió lakosságának nagyobb része hindu és néger. Azonkívül a középső területek őserdőiben mintegy 17 ezer indián él — ennyien maradtak mindössze az ország őslakosságából. Brit-Guayanában mindössze néhány ezer európai ember tartózkodik. Országunk és népünk sorsát évszázadok óta ... a cukor határozza meg. Az ember számára oly elengedhetetlenül szükséges cukor az oka azoknak a véres gonosztetteknek, amelyeket a gyarmatosítók hajtottak és hajtanak végre az országban. A cukorültetvényeken az Afrikából ideszállított néger rabszolgák tízezrei dolgoztak görnyedt háttal. Mikor pedig a rabszolgaságot eltörölték és a négerek ezerszámra szöktek az ültetvényekről, az ültetvényesek embertelenül kizsákmányoló szerződések alapján megszervezték hindu és kínai kulik, portugálok „behozatalát"! Ezeknek helyzete nem sokban különbözött a rabszolgasorstól. Különösen sok munkást hoztak az országba Nyugat-India szigeteiről. A cukorültetvények munkásainak nagy része jelenleg közülük kerül ki. A cukoripart gyakran nevezik Brit-Guayana „mentőövének". A cukornádtermesztés és a cukorgyártás tényleg az ország gazdaságának egyik fontos ága. Ezenkívül kifejlődött a bauxit, arany és gyémánt bányászata. Komoly méretekben folyik a fakitermelés. De mindazt, amit készítünk, nem a nép javára használják fel, hanem elkótyavetyélik külföldön. A cukorkivitel 1951-ben meghaladta 27 millió dollárt. Ugyanebben az évben kivittek közel 16.5 millió dollár értékű bauxitot, 4.4 millió dollár értékű rizst, 2.9 millió dollárt értékű rumot, 1.7 millió dollár értékű gyémántot és több, mint egymillió dollár értékű melaszt (a szirup egy fajtája.) Ebben az esztendőben az országban uralkodó angol monopóliumok hihetetlenül nagy profitot vágtak zsebre. Egyedül a „Bookers brothers Mac Conall and Co limited" társaság, amely kezében tartja az ország cukorültetvényének nagy része, mintegy 10 millió dollár jövedelmet hozott. Ugyanakkor népünk széles tömegeinek helyzete tovább rosszabbodott. Az imperialisták a cukorültetvények országává, nyersanyagszálló országgá változtatták Brit-Guayanát. A többi gyarmatokhoz hasonlóan a fogyasztási cikkek nagy részét be kell hoznunk. De amíg földjeink gazdag termését és ásványi kincseinket fillérekért exportálják, nekünk háromszorosan kell megfizetnünk a legszükségesebb cikkeket. A sajtóban megjelent adatok alapján látható, hogy 1938 és 1943 között a behozott áruk árai 136 százalékkal emelkedtek, exportcikkeink árai pedig csak 25 százalékkal, így tehát a nyomorúságos bérért dolgozó munkás és a verítékes fáradozása gyümölcsét áron alul eladó farmer kénytelen az angol monopóliumok által megállapított magas árakon vásárolni a közszükségleti cikkeket. Nem meglepő tehát, hogy népünk életszínvonala mérhetetlenül alacsony. A városokban, a farmokon a nép nyomorog. Rendkívül alacsony a cukoripari munkások életszínvonala. Az országban egyre fokozódik a munkanélküliség. A dolgozók helyzetét tovább súlyosbítják a nehéz lakásviszonyok A zsúfoltság olyan méreteket ölt, hogy gyakran több család él egyetlen szűk kis szobában. Óriási művelésre alkalmas területek pusztán maradnak. Évente az ország területének alig fél százalékát vetik be. Ugyanakkor Brit-Guayana sokezer farmere nélkülözi a szükséges földterületet. Hivatalos adatok szerint 1946-ban minden farmerre átlagban csak 3,75 acre föld jutott, mégpedig nagyrészt igen rossz minőségű. Ugyanakkor szakemberek számítása szerint a létminimum biztosításához legalább 15—20 acróra van szükség. A farmerek nagy része így kénytelen súlyos feltételek mellett földet bérelni a nagybirtokosoktól. A földhiány, a magas bér, a rizs és egyéb mezőgazdasági termékek alacsony árai, végül pedig a földművelés vízözön előtti módszerei okozzák Brit-Guayana parasztságának rendkívül nehéz helyzetét. Hazánk népe azonban nem akar beletörődni ebbe a sorsba. Brit-Guayana története számos olyan példát ismer, amikor népünk önfeláldozó harccal válaszolt a kegyetlen gyarmati elnyomásra. A rabszolgák már 1763-ban fellázadtak, s ez a felkelés 14 hónapig tartott. Az ültetvényeken igen sokszor fellángolt a szerződéses munkások sztrájkja. Az ültetvények munkásainak minden megmozdulását kegyetlenül elnyomták, de a harc nem ült el, hanem ma is folyik. A rendőrség az 1948. évi hosszú sztrájk idején öt munkást megölt és sokat megsebesített. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a cukorültetvények és a cukorgyárak munkásai Brit-Guayana proletariátusának legharciasabb szellemű csapatai. A munkások felismerték a szervezett akciók előnyét. Az országban ma nincs olyan iparág, amelynek ne volna szakszervezete. A gyarmati hatóságok meg akarják akadályozni a munkások tömörülését és ezért nem hajlandók elismerni a szakszervezeteket, így például már hosszú idő óta folyik a cukoripari munkások harca szakszervezetük elismeréséért. Az egész nép harcra kelt a nemzeti függetlenségért. 1950-ben megalakult a Népi Haladópárt, amely az ország nemzeti felszabadító mozgalmának élén áll. A Népi Haladó Párt népszerűsége ragyogóan megmutatkozott Brit- Guayana idén áprilisban megtartott törvényhozó tanácsi választásai alkalmával. A Népi Haladó Párt választási programmja többek közt a következőket mondta: „Csak az imperializmus hazánkban bitorolt politikai és gazdasági uralmának megszüntetése tudja megteremteni a fejlődéshez szükséges feltételeket." A párt követelései közt szerepelt a munkások bérének emelése, a munkaviszonyok javítása, az ország iparának fejlesztése, szakszervezeti szabadság, a földreform végrehajtása. Ezekkel a követelésekkel indult a választásokon a Népi Haladó Párt és ezekkel a követelésekkel győzött. A Népi Haladó Párt jelöltjei Brit- Guayana törvényhozó tanácsának 24 helye közül 18-at szereztek meg. A párt az ország többi haladó erőivel együtt demokratikus kormányt alakított és harcot indított a jelenlegi alkotmány felülvizsgálásáért. A Népi Haladó Párt azon van, hogy megszüntessék az angol kormányzó vétójogát és a felsőházat, a reakciós államtanácsot, amelynek tagjait a kormányzó nevezi ki. Ezenkívül a párt követeli a külföldi tőke tulajdonában lévő nagy cukorültetvények államosítását. A gyarmati hatóságok már a választások előtt támadást indítottak a nép demokratikus jogai ellen. Törvénytervezetet fogadtak el, mely előírja a „nemkívánatos írásművek" betiltását. A gyarmati hatóságok korlátozzák a Népi Haladó Párt tagjainak mozgási szabadságát az országban. Bár a párt jelöltjei győztek mindazokban a kerületekben, ahol cukorültetvények vannak, ténylegesen még csak nem is tartózkodhatnak ezekben a kerületekben. A hazánkban vívott népi harc egész története, de különösen az utóbbi események arról tanúskodnak, hogy semmiféle reakciós erők nem tudják visszatartani népünket haladásától a nemzeti függetlenség és a szabadság felé. Népünk szilárdan hisz abban, hogy a szebb élet, gyermekei boldogsága, a béke és a többi népekkel való együttműködés útja egyszersmind a nemzeti függetlenség és a szociális haladás harcának útja is,