Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-05 / 260. szám
x NAPLÓ KÉZ A KÉZBEN A BŐ TERMÉSÉRT Vak Terel Tisástalant! — mondták megvetően a decsi kulákok tavaly, amikor az 500 holdon megalakuló Búzakalász termelőcsoportnak azonnali támogatója lett az Alkotmány tszcs. — Éppen elég baja van az Alkotmánynak, mit avatkozik bele a Búzakalász dolgaiba? Ennek a kijelentésnek nagyon is mélyreható oka volt. A falu „kuvikjai" felismerték, milyen nagy jelentőségű s régibb, tapasztaltabb tszcs segítsége a fiatalabbaknak. Ezért terjesztgették úton-útfélen, hogy törődjék mindenki a maga bajával, az Alkotmány tszcs ne avatkozzék bele a másik dolgába. Eleinte még a Búzakalászban egyes tagok között is lehetett hallani ilyen hangokat: „Tudjuk mit kell tennünk. Ha segítségre lesz szükségünk, majd szólunk!" A csoport irányításába való beavatkozásról ugyan szó sem volt, de Kiss Antal, a három éve működő Alkotmány elnöke nem értette a dolgot. Szemét továbbra is rajta tartotta a fiatal csoporton. Valahogy olyanformán, mint az idősebb testvér öccse minden lépésén. Anélkül természetesen, hogy amaz érezné, vagy bántónak találná ezt. Mert kedves volt neki ez a kedves csoport, hiszen létrejöttével ők is erősödtek. Győzelem volt ez a javából, élő bizonyítéka annak, hogy egyre többen ismerik fel: a helyes út az, amelyet Kiss Antal választott ötvenedmagával, még 1950-ben, amikor megalakította a csoportot. Jött a tavasz, megháromszorozódott a munka, s a gond a Búzakalász tszcs-ben. Már meg kellett volna kezdeni a tavasziak vetését, de a sárpilisi gépállomás nem küldött traktort. Később már gép is lett volna, csak hozzáértő ember hiányzott mellé. A Búzakalásznak pedig akkor még nem volt traktorosa a gépállomáson. A csoporttagok arra gondoltak: segítséget kérnek az Alkotmány tszcs-től. De egyikük se szánta el magát, hogy elinduljon. Még emlékeztek büszke kijelentésükre. Várták Kiss Antalt, az elnököt, hátha eljön hozzájuk és megkérdi, mire van szükségük, de az csak nem jött. Ugyanakkor az Alkotmány termelőcsoportban Kiss Antal ezekkel a szavakkal szorította meg Báli András fiatal traktoros kezét: — Indulj rögvest, láss munkához. Tudod miért fontos, hogy a Búzakalász földjén most jó munkát végezz: a vetésük van veszélyben! S Bali András még aznap szántani kezdte a szomszédos csoport földjét. A tszcs idejében elvethette a magot. Most már a csoporttagok is gyakran átlátogattak egymáshoz, kicserélték tapasztalataikat, ötleteiket, közelebb került egymáshoz a két tszcs. Az elnököket is rendszeresen lehetett együtt látni, s ilyenkor, a legfontosabbról, a munkáról folyt a szó. Kiss Antal váltig azon igyekezett, hogy meggyőzze Német Györgyöt, vessenek több kereszteoros gabonát, négyzetes kukoricát. Megéri, ősszel kétszeres lesz a termés, a részesedés. Azt is elmagyarázta, hogyan kell alkalmazni az új agrotechnikát. Köszönetképpen a Búzakalász tagjai nyáron még az Alkotmánynak segítettek a dőlt búza aratásánál. S egymás önzetlen, testvéri segítsége egyre terebélyesedett, nőtt. A fiatalok is tedtek átjúrni egymáshoz. Először a Búzakalászból jöttek „szétnézni" ’— így mondták. Aztán késő estig is ottmaradtak, elbeszélgettek egymás munkájáról. Legközelebb már Keresztes Sándor DISZ-titkárral mentek át a fiatalok az Alkotmánytól a szomszédos csoportba. Amikor néhány óra múlva elbúcsúztak egymástól, a vendéglátók ezt mondták: „Jöjjetek máskor is, ezentúl már gyakrabban elvárunk benneteket!" Kora ősszel aztán, amikor a termést számbavették, kiderült, mennyire hasznos ez a „szövetség", kiváltképp a Búzakalász termelőcsoportnak. Egyetlen egyénileg gazdálkodónak se termett 19 métermázsa ősziárpája, 40 métermázsa kukoricája holdanként, csak a Búzakalász tszcs-nek. Zárszámadáskor jutott is bőven a munkaegységekre. Egy-egy csomrttag búzából 3 kilót, árpából 3 kilót, pénzben 8 forintot kapott. Most pedig hátra van még 20 métermázsa cukor, 180 liter olaj és egy sor egyéb termény szétosztása is. Beköszöntött az ősz. Kukoricával, napraforgóval, cukorrépával megrakott szekerek gördülnek végig az utcákon. Esőre áll az idő, ég a munka az emberek keze alatt. Serényen dolgoznak a két csoport földjén is, fűszerpaprikát, gyapotot szed a tagság, néhányszéd méterre pedig már traktor zúg a letakarított táblákon. Az országúton gépkocsi robog: paprikát visz a bogyiszlói malomba, a Búzakalász és az Alkotmány tszcs-ét együttesen. Visszafelé ugyanúgy megrakodva jön: közösen hozzák be Sárpilisről a kiutalt műtrágyát. S a fiatalok barátsága is tovább fejlődött. Egyik alkalommal, amikor ismét együtt volt a két tszcs ifjúsága, az Alkotmány diszistái felvetették: jó volna a politikai oktatást is együtt tartani. A Búzakalász fiataljai örömmel beleegyeztek és az első foglalkozásra már közösen ültek össze. Itt azután már olyasmiről is szó esett, hogy miért áll jobban az őszi munkával az Alkotmány tszcs. — Azért — mondta Keresztes Sándor, — mert nálunk a fiatalok is fegyelmezetten dolgoznak. Kétszáz munkaegységnél kevesebbet még a lányok se teljesítenek, s pontosan járnak munkába — Varjas Mária, BaM Júlia erre a legjobb példa. Ezt kell nálatok, a Búzakalászban is elérnetek. S ebben mi is segíteni fogunk benneteket. Azóta mintha jobban haladna az őszi szántásvetés a Búzakalászban: még e héten végeznek vele. Ezt a munkát ugyancsak közösen oldják meg. Néhány napig, amíg a traktorok a betakarítással jobban előrehaladt Alkotmány tszcs területén dolgoznak, addig a Búzakalász tagjai előkészítik a földet, aztán fordítva. Ilymódon egyetlen percet sem állnak a gépek. Időben földbe kerül a mag, a két egymással szövetkezett termelőcsoport tagsága őrködik efelett Decsen. Polgári Ferenc LEVELEZŐNK ÍRJA: A szedresi DISZ-szervezetről . . . Szedresen általában az a vélemény, hogy van DISZ szervezet, de mégsincs, vagyis papíron van, de a gyakorlatban nincs. Úgy látszik, hogy ez a szekszárdi járási DISZ bizottságnak mindegy. Pedig itt van a községben a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat, a gépállomás, ahol szintén sok fiatal dolgozik, de jelenleg nem foglalkoznak semmiféle szervezeti élettel. Jó lesz, ha a járási DISZ-bizottság megjavítja a munkáját, mert ezt elvárják tőle a szedresi fiatalok. A járási DISZ- bizottság hanyag munkájának tulajdonítom azt is, hogy a fémgyűjtési hónappal kapcsolatban kiadott felhívásokat a WC-ben „raktározták" el, elhasználás végett, ahelyett, hogy gondoskodtak volna szétosztásukról. Juhász Gyula Szedres A Bonyhádi Zonáncművekben november 2-án nem volt száz százalékon alul teljesítő A Bonyhádi Zománcművekben a dolgozók hatalmas lelkesedéssel kezdték meg a forradalmi műszak első napját. Az üzemekben lelkes versengés alakult ki a dolgozók között. November 2-án nem volt 100 százalékon alul teljesítő dolgozó. — Háromszáztizen vállaltak kötelezettséget a forradalmi műszak idejére. Egyénileg is kiemelkedő eredményeket értek el a dolgozók a vállalások és a tervük teljesítésében. — Haász Teréz fújó 120 százalékra teljesítette vállalását, míg tervét 150 százalékra, Tóth Gizella fülhegesztő, 162, Lőrincz Eta gépmunkás 177, Gecső Géza bádogos 161, Kreutz János 125 százalékra teljesítették november 2-án tervüket. Ma befejezik Haussknechték a vetést . . . Nyikos, hideg reggere virradt november 2-án. Alig múlt 6 óra, még nem világosodott ki teljesen, de Hauszknecht Ferenc szekszárdi dolgozó paraszt udvarán már befogva áll a két ló. A kocsiderékban búzászsákok bújnak meg, vetni indul a fiatalabb gazda, ifjú Hauszknecht Ferenc. Az apja sürgeti, hogy ne kászálódjon már annyi ideig, úgy is rövidek a napok, egy-kettőre este van. Ifjú Hauszknecht Ferenc nem sértődött meg apja unszolására. Tudja, hogy mi bántja az öreget, hiszen őt is izgatja a dolog, igyekszik is eléggé. Megkéstek egy kicsit a vetéssel. Nem fejezték be határidőre, és ezért türelmetlenkedik az öreg, ezért nem tud nyugodni. Igaza is van, most már nem lehet várni. De hát ők nem is vártak, csak úgy került a dolog, hogy a gabona legnagyobb részét kapások után vetik és előbb le kellett takarítani a földet, előkészíteni a talajt, ami nem volt kis dolog ilyen száraz időjárással. Trágyáztak is, mert mégis csak jobb ha a búzaföldön van a trágya, mintha az udvaron tornyosodik, gőzölög. Ilyenforma gondolatokkal veszi fel a gyeplőt ifjú Hauszknecht Ferenc és pár perc múlva kocsizörgés veri fel a Zrinyi utca csendjét. Behatol a lefüggönyözött ablakok mögé, ahol sokan még most fordulnak a másik oldalukra. Végighalad a kocsi a városon, a reggeli csendben messzire hallatszik kotyogása, talán a Bezerédj utcáig is eljut, de Keresztes János kulák emiatt nyugodtan alszik. Őt nem izgatja, hogy a tervezett 5 és fél hold gabonából még egy szemet sem vetett el eddig. A fiatal gazda n’áa nemsokára az öregek is indulnak ki a szőlőbe. Példás rend marad a házban. Hauszknecht néni a lakást hozta rendbe, Hauszknecht bácsi pedig megetette a két tehenet és az istállót takarította ki. Azon elindultak bekapálni. Ez az, a szőlő, ami a vetésen kívül nyugtalanítja Hauszknecht bácsit. Nem sok termett az idén és nem tudta teljesíteni bérbeadását. Ezzel úgy érzi, csorba esett a becsületén. „Büszke voltam rá, hogy eddig mindig első voltam a kötelesség teljesítésében, hiszen tudom én, hogy mi a rend. Búzából az idén annyi termett, hogy 10 mázsát a szabadpiacon adtam el, pedig az ősszel úgy vettem vetőmagot. Sokan ki is nevettek, hogy elsiettem a dolgot, minek olyan korán vetni, majd adnak vetőmagot. De én nem vártam, elvetettem időben, még nótát is kaptam a hangos híradóban. Nem bántam meg. Négy holdon 60 mázsa búzám termett. Ezért akarom most is, hogy minél előbb befejezzük a vetést. Nincs is már sok, csütörtökön már azt mondhatjuk, hogy végeztünk. Ezzel ünnepeljük meg november 7-ét, de emellett más is serkentett bennünket. Amint az idén tapasztaltuk, a jó termés a mi hasznunkra volt, mert 10 mázsa búzát 340 forintjával eladni az nem kis dolog, arra sincs gondunk, hogy mit együnk a télen. De a magunk haszna mellett kormányunk programmjának megvalósítása is azt kívánja, hogy minél többet termeljünk. így hallottam a kisgyűléseken és azóta ezzel a tudattal dolgozom reggeltől napestig". — így beszél Hauszknecht bácsi, ha valaki szóra bírja őt. A sörf este veri haza Hauszknechtéket a határból. A fiatal gazda 3600 négyszögölön huzatta bele a magot a földbe, Hauszknecht bácsiék is jó darabot bekapáltak. Este azután, miután megetették az állatokat, egyszóval végeztek, amíg a vacsora készül, az unokájával foglalkozik Hauszknecht bácsi. Az eleven feketeszemű, fekete copfos kislány második osztályba jár és mindig beszámol esténként nagyapjának az iskolában történtekről. Hauszknecht bácsi együtt örül a kislánnyal az ötös feleleteknek és csodálkozva nézegeti a gyerek füzetébe rajzolt trollibuszt. Lám csak mit tud ez a kislány. Taníttatni fogják. Tanítónéni szeretne lenni, hát most az is lehet. s MI VILÁG PAKSON? Közel 1200 dolgozó paraszt elvetett — Miért nem siliznak — Épül a Paks — Tolna-mösi va-út — A konzervgyárban — A mindent hinül adó“ versenytáblák . Egyre gyorsuló ütemben halad a vetés. Ezideig 1200 dolgozó paraszt vetette el búzáját. Az utolsó értékelés szerint mindössze 136 dolgozó paraszt van őszi vetésével vissza. A községi tanács dolgozói Lovász Sándor VB elnökhelyettes irányítása mellett rendszeresen látogatja a község dolgozóit, azokat a dolgozó parasztokat akik késlekednek a vetéssel. Megmagyarázzák, hogy milyen fontos minél előbb vetni, mennyire függ ez össze saját jövedelmük emelésével. Nem kell agitálni Kern Ferenc, Táncsicsutcai 5 holdas, FeyI Ferenc 7 holdas és Ledneczki József 6 holdas dolgozó parasztokat. Ugyanis árpa és rozsvetésük már 15 centire megnőtt s búzavetésük is kikelt már. * Pakson az a hír járja, hogy azért nem silóznak a dolgozó parasztok, mert az idén termett bőven takarmány és az állatokat silótakarmány nélkül is át lehet teleltetni. Kétségtelenül az idei bő termés lehetővé teszi az állatok zavartalan átteleltetését, de a gondos gazda mindenre számít és azért silóz. Azonban az ilyen dolgozó paraszt kevés van Pakson. Olyan nézetek vannak, mint Ruft Ferencé aki kijelentette, hogy ő azért nem silóz, mert van elég szálastakarmánya. De azt nem veszi figyelembe, hogy a silótakarmányt az állatok télen sokkal jobb étvággyal fogyasztják el, mint az esőnek szélnek kitett kukoricaszárat és a száraz szénát. Mindent el kell követni Pakson, hogy minden silózható terményt silózzanak. Egyre szépül és gazdagodik Paks község is. Az elmúlt évben adták át a forgalomnak a község határában húzódó hatos műutat és ezzel egyidőben már az új műút mellett megkezdték az új vasút alapjainak építését is. A MÁV Vasútépítő üzemi Vállalat dolgozói és gépei 1953 március 19-én jelentek meg Paks határában és megkezdték ötéves tervünk eme nagy célkitűzésének megvalósítását. Azóta már sokszáz köbméter földet mozgattak meg. Még ebben az évben a Paks- Tolna mázsi vasútvonalból — mely 33 kilométer hosszú lesz — 2,2 kilométer hosszúságban a földmunkákat terven felül elvégzik. Az új vasútvonalnak nagy jelentősége van, hisz többek között ezen fut, ez sokkal rövidebb idő alatt a komlói szén Sztálinvárosba és emellett megjavul a dunamenti községek közlekedése is. Közel 10 millió forintot fordít államunk e vasútvonal felépítésére . A konzervgyárban új szociális célokat szolgáló épület építését kezdték meg ezelőtt 2 hónappal, ötéves tervünk és a kormány új programmja fontos feladatként jelöli meg a dolgozókról való fokozottabb gondoskodást. Ebben az új épületrészben is kifejezésre jut pártunk politikája és kormányunk új programmja. A szociális célokat szolgáló épület felszerelése, berendezése és építése a legújabb építkezési módszer szerint történik. Egy épületben helyezik el a többszáz személyt befogadó kultúrtermet, a fürdőket, WC-ket, öltözőket, valamint az üzemi konyhát és az ebédlőt. Az épület felső emeletén pedig az irodahelyiségeket fogják elhelyezni. A terv szerint még ebben az évben tető alá húzzák ezt, az építkezést. Államunk 411 ezer forintot fordít arra hogy a Paksi Konzervgyárban megjavuljon a dolgozók szociális helyzete. ’ # Kevés községben lehet annyi versenytáblát találni mint Pakson. Csaknem minden utcasarkon lenget egyet-egyet a késő őszi szél. Azonban nem minden versenytáblát használnak fel arra, melyre az hivatott. A Villányi utca sarkán egyik villanyoszlopon például egy hatalmas versenytábla csak arról ad hírt, hogy a kukorica átvétel a Villányi utcai raktárban van. A község területén a versenytáblák többsége nem ad hírül semmit, illetve csak azt, amit még az idő vasfoga meghagyott rajta Az elmosdódott írásokból csak következtetni lehet hogy mi is volt azon eredetileg. Pedig érdekelné a paksi dolgozókat is, hogy az őszi munkák, vagy a begyűjtés versenyében ki az első, ki a lemaradó, esetleg ki előzte meg versenytársát. 20.000 látogatója volt a szekszárdi mezőgazdasági kiállításnak Egy heti nyitvatartás után fejeződött be a szekszárdi mezőgazdasági kiállítás, melyen Tolna megye 62 termelőszövetkezete, 8 állami gazdasága mellett 25 egyénileg dolgozó paraszt is bemutatta állatállománya és terményei színe-javát. Vasárnap, a kiállítás utolsó napján 250 kiállítónak elismerő, illetve díszoklevelet adtak át, első helyezést elért kiállítók között pedig 40 ezer forint pénzjutalmat osztott ki a versenybizottság. A kiállítás látogatóinak száma a nyitvatartás egy hete alatt meghaladta a 20 ezret, a kiállításra biztosított 50 százalékos vasúti kedvezményt pedig 4000 dolgozó vette igénybe. (MTI) Beszélgetés Majláth Magdival és Wirth Zsuzsával a nagyszünetben Éles csengetés, vége a tanórának. A szekszárdi általános leányiskola folyosójára zsibongva tódulnak ki a kislányok. Van köztük, ki kezében a tízórait tartja. Mások könyvet szorongatnak hónuk alatt. De legtöbben felszabadultan nevetgélnek, csevegnek a szünetben. Két kis úttörő, — egy magas és egy alacsonyabb, — karöltve sétálnak a folyosón. Mindkettő régi ismerősünk, Majláth Magda és Virth Zsuzsa nyolcadikos úttörők, az eddigi „vaskampányok" nagyszerű hősei. Egyéni és brigádgyűjtésben egyaránt vették ki részüket Ismerősként üdvözölnek bennünket. Megkérdezzük, hogyan készültek fel, mint régi kipróbált harcosok a novemberi vasgyüjtő hónapra. Egymásra néznek, majd Zsuzsa szólal meg először szemrehányó hangon: — Mindenekelőtt panasszal élünk. Nagyon fájt, hogy nem kaptunk kiváló fémgyűjtő jelvényt pedig igen sokat gyűjtöttünk már. Valóban így is van, mondottuk neki. — De vannak olyanok is, akik a Ti eredményeiteket is túlszárnyalták. Most azok kaptak jelvényt. De ha továbbra is szorgalmasak lesztek, rátok is sor kerül majd. — Remélem is — szólt közbe Majláth Magdus. — Most senki sem fog bennünket megelőzni. Mindkettőnknek van már 12 mázsa a vasgyűjtő hónapban. De ezzel nem elégszünk meg, mi tovább is akarunk gyűjteni. Én kihívtam Zsuzsát versenyre, remélem, hogy a hó végén elérem a 25 mázsát. — Én meg elfogadtam a versenyt — mondja Zsuzsa, fejét felvetve. Remélem, hogy én fogok nyerni. Mindketten erősen fogadkoznak, hogy megszervezik brigádjaikat, és úgy fognak felkészülni a nagy versenyre. Azzal a megnyugtató érzéssel távozunk az iskolától és a két úttörőtől, hogy a szekszárdi általános leányiskolában komolyan veszik a vasgyűjtést és éppen ezért, mint a múltban is, jó eredményeket fognak elérni. lméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMGMDATSZOLGÁLTATIV