Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-06 / 261. szám

Ifk­wai V­alipMicTilmrcem Burmrr A MAI SZAMBÁN: A szovjet kormámy j$jy»én­e Anglia, FramewMwsság és to. Egyesült Államok kormányához a külügyminisztereik értekezletének összehívásáról (2. o.) — A „forradalmi­­műszak" alatt befejezték évi tervüket a Bátaszéki Ma­lom dolgozói (3. o.) — Duna­földváron felhasználják a múlt év pártoiktatási tapasztalatait. (3. o.) — Kulák­­szabotázs késlelteti a vetést Bogyiszlón (3. o.) — Ez az utolsó eset (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGAWAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM­ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1953. NOVEMBER 6 A kormányprogramm megvalósításának fontos eszköze a munkaverseny Nagyszerű jövőt tár elénk pártunk Központi Vezetőségének 1953. június 28-i határozata és az ennek nyomán létrejött új kormányprogramm. S e jövő építése ezekben a napokban vá­roson és falun egyaránt hatalmas lel­kesedéssel folyik. Dolgozóink aktivi­tása, lelkesedése, mely a párt poli­tikáját kíséri, leginkább abban nyil­vánul meg, hogy emelik munkájuk termelékenységét, csökkentik a se­­lejtet és emelik a gyártmányok minő­ségét. Nagyszerű cél elérését tűzi feladatul pártunk. E célért harcol­ni, küzdeni érdemes és megtisztelő feladat és kötelesség is. Kötelessége a munkásosztály és a parasztság leg­jobbjainak, a kommunistáknak, hogy példásan harcoljanak a magasabb termelésért, példát mutassanak dol­gozó társaik előtt, lelkesítsék és se­gítsék dolgozó társaikat, új, nagy­szerű eredmények elérésére. Alig néhány hónap telt el a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének nevezetes ülésétől, s e néhány hónap munkáját, ha figye­lemmel kísérjük, megállapíthatjuk,­ hogy dolgozóink új munkasikerekkel állnak helyt a termelés frontján, így biztosítják pártunkat és kormányun­kat, hogy a nagyszerű Programm mel­lett vannak. A november 7-i verseny­szakasz, üzemben és falun egyaránt hatalmas méreteket öltött; ez a leg­fényesebb bizonyíték arra, hogy dol­gozóink mennyire magukénak érzik az új programmot. A termelési ered­mények pedig azt bizonyítják, hogy dolgozóink tettekkel segítik, hogy mielőbb megvalósuljon az életszín­vonal soha nem látott felemelke­dése. Dolgozó népünk méltó válasza volt a november 7-i munkaverseny. Kü­lönösen a forradalmi műszakon, be­bizonyították, hogy képesek úgy ter­melni, hogy a régi dicső versenysza­kaszok után újabb sikerekkel gaz­dag, versenyszakaszt zárhassanak le. A Tolnai Selyemgyárban például a forradalmi műszak első napján min­den dolgozó teljesítette vállalását. A Bonyhádi Zománcművekben nem volt 100 százalékon alul teljesítő dol­gozó a forradalmi műszak első nap­ján. A dunaföldvári kendergyárban pedig a napi tervet 105 százalékra teljesítették. A forradalmi műszak új győzelmek forrása, új lehetőség arra, hogy dolgozóink bebizonyítsák, hogy mennyire akarják, hogy élet­­színvonaluk állandóan emelkedjen, hogy bebizonyítsák tettekkel, kima­gasló termelési eredményekkel, hogy mennyire állnak a párt politikája mellett. A forradalmi műszak nagy­szerű eredményei arról tanúskodnak, hogy dolgozóink tudják, melyek kö­telességeik a programmal kapcsolat­ban, és ez a tudat a magas terme­lési eredményekben jut kifejezésre. A terv teljesítésének, a kormány programmjának megval­ósításában egyik igen fontos tényező és emelő a szocialista munkaverseny. Már eb­ben az évben és az elmúlt években is sok esetben bebizonyosodott, hogy a szocialista munkaverseny segítségé­vel tudták üzemeinkben legtöbb eset­ben a tervet teljesíteni, avagy túl­szárnyalni. Most, a november 7-i munkaverseny utolsó napján képet alkothatunk arról, hogy mennyire segítette elő ez a versenyszakasz a terv teljesítését, mennyire vált le­hetővé, hogy üzemeinkben felszá­moljuk a hóvégi rohammunkát. A mostani értékelésnél már azt tapasz­talhatjuk, hogy a forradalmi műsza­kok eredményeképpen megyénk csak­nem minden üzemében, november első dekádtervét dolgozóink teljesí­teni tudják, sőt nem egy üzemben magasan túl is szárnyalják. Most ezekben a napokban meggyőződhe­tünk arról is, hogy a szocialista mun­kaverseny milyen hathatós emelője az életszínvonalnak. Mennyire hozzájárul a munkaverseny a Programm megvalósításához, ha üzemeinkben a munkaverseny segítségével mind több termé­ket állítanak elő terven felül, így tudjuk biztosítani a bő áruellátást, ezen keresztül dolgozóink szükség­letének kielégítését. Minden darab terven felül termelt áru feltétlenül azt segíti elő, hogy még eredménye­sebbé váljon harcunk az életszín­vonal emeléséért. Minden terven fe­lül termelt áru meggyorsítja a szo­cializmus építését és elősegíti ezzel egyidőben a kormányprogramm meg­valósítását, az életszínvonal állandó emelését. Holnap ünnepli megyénk ipari és paraszti dolgozó népe a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóját. Dolgozóink új munka­sikerekkel­­ tették emlékezetessé a november 7-ét megelőző hetet. Mél­tóképpen, felszabadultan, öntudatos emberhez méltóan ünneplik meg dol­gozóink a Nagy Október évforduló­ját. Most az eddigi eredmények után új feladat áll üzemeinkben, az, hogy továbbfejlesszük a munkaver­senyt, hogy újabb termelési győzel­mekért induljunk harcba és ehhez felhasználva a november 7-i munka­­verseny tapasztalatait.­­ Ezekben a napokban ismét bebi­zonyosodott, hogy csak közös mun­kával, közös erőfeszítéssel, csak min­den dolgozó teljes akaratával vált­hatjuk valóra a kormányprogramm célkitűzéseit, az életszínvonal to­vábbi jelentős emelkedését. Hogy a mi munkásaink mennyire szeretnek versenyezni, hogy mennyire megér­tették a kormányprogrammból ere­dő kötelességeket, azt mutatja, a november 7-i munkaverseny, a for­radalmi műszak. Munkásosztályunk elhatározta, hogy jó munkával, a párt vezetésével kivívja az életszín­vonal további emelkedésének úja­bb jelentős lépését: a november 7-i mun­kaversenyt sikerre viszik. És ez tel­jes mértékben a dolgozókon múlott, akik be is váltották ígéretüket. A november 7-ét követő napokban az a feladat üzemeinkben, a gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőknek, hogy dolgozóink lelkesedését, ver­­sen­yző kedvét helyesen irányítsák a szűk keresztmetszetek felszámolásá­ra, a legfontosabb problémák meg­oldására. Mint legfontosabb feladat — mely a kormányprogrammból ered — az, hogy egyre javítsuk a gyártmányok minőségét. Csak a mi­nőség állandó javításával tudnak üzemeink megfelelni hivatásuknak, mert csak így tudják a dolgozók igé­nyeit kielégíteni, kiváló minőségű tartós közszükségleti cikkekkel. Üze­meinkben most az a feladat, hogy továbbfejlesszük a november 7-i ver­senyt, a feltétel további biztosításá­val új győzelmek elérésére lelkesít­sük dolgozóinkat. Üzemi pártszervezeteink előtt ta­lán még nagyobb feladatok állnak november 7-e után, mint előtte. Jó politikai felvilágosító munkával azt kell elérni, hogy az üzemek dolgo­zóinak többsége munk­averseny­ben végezze munkáját, hogy továbbra is a munkásosztály legjobbjai, a kom­munisták járjanak élen a termelés­ben, s ez ad különös feladatot párt­­szervezeteinknek. November 7-e után értékeljék a lezajlott munkaverseny­­szakaszt és úgy szabják meg a kö­vetkező feladatokat, s úgy indulja­nak harcba újabb győzelmekért, a kormányprogramm megvalósításáért. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL A dombóvári dolgozó parasztok valóra váltották adótt szavukat Dombóvár község dolgozó paraszt­jainak egy része előre várt, ezért nem tudta a község vetéstervét ha­táridőre teljesíteni. A népnevelők, akik jórészt élenjáró gazdák, meg­látogatták a lemaradókat és felvilá­gosító szóval meggyőzték őket a ve­tés befejezésének fontosságáról. A népnevelők munkája eredménnyel járt. Mintegy 28 dolgozó paraszt tett vállalást november 7-e tiszteletére. Ezek közül többen teljesítették is vállalásukat, illetve a mai napon teljesítik. Király Sándor például ma fejezi be búzavetését, Gubicza Já­nos is a mai napon veti be a még hátralévő két holdat. Szűcs József­­né 4-én, Ferencz Imre és Macek István pedig 5-én teljesítette no­vember 7-re tett vállalását. Befejez­ték a vetést, ezzel ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóját. Teljesítik vállalásukat a várongi dolgozó parasztok Várong község dolgozó parasztsá­ga minden évben maradéktalanul tel­jesíti beadási kötelezettségét. Ebben az esztendőben is az őszi kapások­ból befejeződött a községben a be­gyűjtés. A kukorica beadást 100 szá­zalékig, a burgonyabeadást több, mint 101 százalékra, a napraforgó beadást több, mint 108, szénából pe­dig 118,6 százalékra teljesítették a dolgozó parasztok beadási kötelezett­ségüket. Tojás- és baromfibeadás­ban azonban némi lemaradás mutat­kozik és az őszi kalászosok vetését sem fejezték be határidőre. Várong község dolgozó parasztjai azonban ígéretet tettek, hogy lema­radásukat ezen a téren is felszá­molják, tervüket teljesítik. Vállalá­suk egy részét máris valóra váltot­ták, tojás- és baromfiból teljesítet­ték beadásukat. November 7-e tisz­teletére pedig befejezik a vetést. Gőzön Lajos Új munkamódszerekke!... A kölesdi vajüzem dolgozói az október 25-i termelési értekezle­ten ígérték meg, hogy a forradal­mi műszak minden napján a ter­vüket 100 százalék felett teljesí­tik. ígéretüket be is tartották, mert november 2-án, a forradalmi műszak első napján napi tervüket 103 százalékra teljesítették. Min­den dolgozó teljesítette a forra­dalmi műszakra tett vállalásának e napra szóló részét. Új módszert is vezettek be a termelésbe: a négy tagú kannamosó és csurgató bri­gád új módszert alkalmazott. Ed­dig a tejeskannákat csak egyszer csurgatták és így csak 8 liter te­jet tudtak összegyűjteni. Magyar Konrádné, Berényi Istvánné, Frid­­rich Sándorné és Rátkai Erzsébet kannacsurgatók a forradalmi mű­szak első napjától kezdve bevezet­ték a tejeskannák kétszeri csur­­gatását, hogy még több tejet tud­janak ezáltal megtakarítani. En­nek eredménye, hogy november 2- án a szokásos 8 liter tej megtaka­rítása helyett 12 liter tejet gyűj­töttek össze. Ács Gyula műszaki dolgozó vál­lalását már az első két napon 70 százalékban megvalósította, ugyan­is a vállalt javítási és karbantar­tási munkálatokat többségében befejezte. Kedden újból röpgyűlést tartot­tak, amikor az első napi tapasz­talatokat beszélték meg, melyet felhasználnak majd arra, hogy a forradalmi műszak további nap­jaiban még magasabb százalék­ban tudják napi tervüket teljesí­teni. A sióagárdi dolgosó parasztok versenyben Sióagárd községben kis elmara­dással fejezik be az árpa és a rozs vetését, az őszi búza elvetése azon­ban komoly gondot okozott a ta­nácsnak. A legtöbben Sióagárdon is esőre várnak. A község népnevelői azonban felvilágosították a dolgozó parasztságot, hogy nincs mire vár­ni, mert ha megindulnak az őszi eső­zések, akkor egyáltalán nem lehet vetni. Az utolsó két hétben jelen­tősen megnövekedett a bevetett te­rület nagysága, amit a tanács nép­nevelő munkája mellett nagyban elősegített az is, hogy egyre jobban közeledik november 7, az Októberi Forradalom évfordulója. A sióagár­di gazdák 10 nappal ezelőtt gazda­gyűlésre gyűltek egybe a tanács­házán, s itt elhatározták, hogy no­vember 7-re, ha megkésve is, befe­jezik az őszibúza vetését s ugyan­akkor versenyre hívják ki a szom­szédos Tolna községet, ahol ugyan­csak elmaradás mutatkozik. A for­radalmi műszak Sióagárdon is meg­hozta eredményét: szerda reggelig a község 856 holdas tervéből 650 hol­don már földben volt a búzavető­mag. A község termelőcsoportja a Béke tsz, már elvetette őszi búzáját s a 40 holdas táblán most kel a búza. Az egyéniek földjén több, mint 60 holdon zöldes az őszi vetés, de a 25 egyénileg dolgozó paraszt még egy­általán nem vetett. Most, néhány nappal november 1 előtt a sióagár­di dolgozó parasztok vállvetve dol­goznak, hogy mielőbb behozzák le­maradásukat, s szerdán reggel, bár hűvös, szeles idő volt, 30 egyénileg dolgozó paraszt indult vetni a sió­agárdi határba, hogy november 7- re sikerrel teljesítsék őszi tervüket s ne maradjanak alul a Tolnával vívott párosversenyben. Forradalmi lendület : 112 százalékos napi tervtel­jesítés! Néhány percre leállnak a gépek a furkópusztai kendergyárban, míg a dolgozók reggelijüket fogyaszt­ják. A műszakiak, gépészek gyorsan leolajozzák a for­górészeket, hogy aztán újult erővel indulhasson a mun­ka, a harc a vállalások teljesítéséért. A „forradalmi műszak" első napja ez a kender­gyárban. De valahogy gyorsabban mozognak a kezek, jobban búgnak a gépek és a tilolt­ kendert alig győ­zik szállítani a kisegítő munkások. Új nevek kerül­nek a versenytáblára. Bánhidi Miklós száz kilót ter­melt, 145 százalékra teljesítette vállalását. Braumm Mihály száz­dlós neve is odakerült a „kimagasló" tel­jesítők közé, 140 százalékot teljesített. Délben már látszott, hogy soha nem tapasztalt ter­melési eredmények születnek a kendergyárban. A törő brigád 120 százalékot ért el. Délután, a műszak végén aztán valamennyien kíváncsian figyelték a verseny­táblát, melyre az új nevek mellé nagy betűkkel ke­rült: az üzem 112 százalékra teljesítette napi tervét. A műszak második napja is hasonlókép indult. Kilenc óra tájban azonban váratlan géphiba következ­tében a tilosak kénytelenek voltak „szünetet" tartani. — Fogjunk össze, javítsuk ki gyorsan a gépet — szólt Bánhidi Mihály társainak, — mert lemaradunk a vál­lalások teljesítésével. Én pedig a mai napon is szeret­ném a száz kilót elérni. Gépész, művezető, telepvezető és fizikai dolgozó közös munkája következtében a máskor 2—3 óráig tar­tó javítást 40 perc alatt elvégezték, s megindult a harc a kiesés pótlásáért. Délben már behozták az üzemzavar okozta hátrányt és délután már valamen­­­nyien biztosak voltak abban, hogy ezen a napon is kimagasló eredmények születnek, teljesítik adott sza­vukat. Egy gépállomás munkáiéról. • • Alig pár száz méter választja el egymástól a ter­melőszövetkezetet és a gépállomást. A gépállomás fhini­­kájáról azonban arra lehet következtetni, hogy több­száz kilométeres távolságra vannak egymástól, mert hiányzik az összhang, a testvéri megértés. Szedres köz­ségről van szó, ahol a helybeli gépállomás a Petőf­ termelőszövetkezettel kötött szerződést az őszi munkák elvégzésére, a gépállomás azonban nem tekinti szív­ügyének a termelőszövetkezet sorsát. Ez abból­ is meg­állapítható hogy az aratáscséplés ideje alatt, amikor nappal csépeltek, akkor a munkaidő befejezése után a gépállomás át diszponálta a traktort a fácánkerti Vörös Hajnal termelőszövetkezetbe szántani, ahelyett­, hogy helyben végezte volna el a szántást. Szedres és Fácán­kert között körülbelül 8 kilométeres utat kellett meg­tenni a gépnek, ezalatt az idő alatt helyben legkevesebb 3 holdat felszánthatott volna. Ezért nem tudott a szed­resi Petőfi­ termelőszövetkezet másodnövényeket vetni, mert a gépállomás nem szántotta fel tarlóját. A vetésnél sem változott a helyzet. Eljutottak odá­ig ugyan, hogy lehet vetni, de eltörött az összekötőrúd melynek megjavítása fél napot vett igénybe, a kocsi tehát reggel kivitte a búzavetőmagot a földre, de vis­­­sza is hozta mert nem volt még készen a gép. Dél­után újra kivitték a 10 mázsa vetőmagot. Addigra az összekötőrúd elkészült, de mégsem tudtak vetni, már időközben ellopták az előmelegítő lámpát, tehát még­­egyszer be kellett jönni a traktoristának. Igen ám, de közbe beesteledett. A 10 mázsa vetmag újra vissza­került a magtárba a vetés pedig ismét eltolódott egy nappal. Így megy ez nap-nap után, baj mindig akad bőven. Kíváncsiak vagyunk, hogy a szedresi gépállomás mikor akar helytelen munkáján javítani, mikor jut eszébe, hogy a termelőszövetkezet segítése elsőrendű kö­tel­essége.

Next