Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-25 / 276. szám

2 Csou En-Baj és Kim Ir Szen beszéde a kínai-koreai gazdasági és kulturális együttműködési egyezmény aláírása alkalmával Peking (Új Kína) Csou En-Laj, a kínai népi közigazgatási tanács el­nöke a kínai-koreai gazdasági és kul­turális együttműködési egyezmény aláírása alkalmával beszédet mon­dott. Beszéde elején kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság­ kormánya és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége a tár­gyalásokon elhatározta, hogy még­­ jobban megszilárdítja és kifejleszti a két ország hagyományos és megbont­hatatlan baráti kapcsolatait és­ meg­vitatta az utakat és módokat a ko­reai nép háborúütötte sebeinek orvos­lására, népgazdaságának helyreállí­tására és a két ország kulturális kap­csolatainak fellendítésére. Csou En-Jüaj beszédét­­ így folytatta: — Az egyezmény aláírása külö­nösen nagy jelentőségű most. • amikor az amerikai kormány mindent elkövet a politikai érte­kezlet összehívásának késlelteté­sére,­­ a hadifoglyok körében végzendő fel­­világosító tevékenység előrehaladá­sának meghiúsítására és összejátszik a reakciós liszinmanista bandával, amely a fegyverszüneti egyezmény felbontásával háborút követel. Az egyezmény bizonyítéka annak, hogy a kínai és a koreai nép egyöntetű elszántsággal küzd­ a koreai fegyver­szüneti egyezmény teljes végrehajtá­sáért és a koreai kérdés békés ren­dezéséért. Megmutatja, hogy a kínai nép a végső győzelem kivívásáig to­vábbra is támogatja a koreai nép igazságos ügyét. Az egyezményt a nemzetköziség szellemében, az egyenlőség és a köl­csönös előny elve alapján írtuk alá. Ez az okirat teljes mértékben meg­felel népeink alapvető érdekeinek. Egyezményünk megmutatja — mondotta Csou En-Lai, hogy a kínai nép Mao Ce-Tung vezetésével a leg­nagyobb csodálattal adózik annak az óriási hozzájárulásnak, amellyel a koreai nép Kim Ir Szen elnök veze­tésével az amerikai agresszió ellen vívott hősi harcában a Távol-Kelet és az egész világ békéjét elmozdí­totta. Megmutatja, hogy a kínai néz> a koreai nép mostani új feladatait amelyek a népgazdaság helyreállítá­sával, az életkörülmények megjaví­tásával és a Korea békés­ nevesítésé­­re irányuló törekvésekkel kapcsola­tosak olyan ügynek tekinti, amely­nek igen jelentős kihatása van a mi országutak érdekeire és hogy mi ké­­­szek vagyunk trenden tőlünk telhető támogatást megadni. Egvezményünk tükrözi az ázsiai népek hatalmas egységét. Ez komoly figyelmeztetés a reakció nemzetközi­­ körei számára, amelyek hiábavaló erőfeszítéssel próbáltak visszafordítani a történelem kerekét az­ ázsiai népek nemzeti független­ségi mozgalmának elnyomásával. Egyezményünk megmutatja az új együttműködést a béke és a demo­krácia táborának a béke és barátság politikájához ragaszkodó országai kö­zött. Egyezményünk békeegyezmény, amely, megfelel' a Távol-Kelet és az egész világ békeérdekeinek. A most aláírt kínai-koreai gaz­dasági és kulturális együttműködési egyezmény és a tárgyalásokról ki­adott közlemény, a szovjet kormány és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége, között ez év szeptemberében folytatott tár­gyalások sikerével együtt, teljes mér­tékben bizonyítja a béke és a demo­krácia Szovjetunió-vezette egész tá­borának tökéletes szolidaritását, azt "a szolidaritást, amelyet nem bonthat meg az imperialisták semmiféle rá­galma, vagy egyenetlenséget szító kí­sérlete. • A beszéd, befejező részében Csou­­ En -Laj­ éltette a kínai és a­ koreai­­ nép­ örök barátságát és együttműkö­dését, a béke és a demokrácia Szov­­jetu­niót vezette táborát. Kim­ Ir Szen, a­ Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke­ válaszbeszédében hangsúlyozta, hogy­­ a Korea és Kína gazdasági és kultu­rális­ együttműködéséről most aláírt­­ egyezmény még inkább megszilár­dítja és kifejleszti Korea és Kína népeinek hagyományos és megbont­hatatlan baráti szolidaritását, kiszé­­lesíti és megerősíti a két ország hos­­­szú időre szóló együttműködését gaz­dasági és kulturális téren és biztosít­ja a két ország népeinek létfontos­ságú érdekeit. Ugyanakkor igen nagy jelentőségű a Távol-Kelet, és a világ többi része békéjének megóvása szempontjából. Kim Ir Szen ezután az egyezmény jelentőségét méltatta Korea népgaz­daságának helyreállítása szempontjá­­­­ból. A Kínai Népköztársaság segítsé­ge — mondotta — „olyan erő­forrásává válik, amely új győ­zelmekre lelkesít bennünket a hazánk demokratikus alapjainak megszilárdításáért folytatott küz­delemben, ami az ország egyesí­tésének bázisául szolgál." Kim ír Szen a továbbiakban a Szovjetunió és a népi demokráciák nagyarányú segítségével foglalkozott, majd így folytatta:" — Szilárd meggyőződésem, hogy mindez a segítség növeli a népgazda­ság helyreállításának és újjáépítésé­nek feladata előtt álló koreai nép bátorságát és bizakodását és lehe­tővé teszi számunkra, hogy minden nehézség­ és akadály leküzdésével diadalra, vigyük népgazdaságunk helyreállításának és fejlesztésének valamint hazánk békés egyesítésé­nek ügyét éppen úgy, mint ahogyan fényes győzelmet arattunk a hábo­rúban. Az Egyesült Államok vezetői és a hiszinmanista brigantik, akik nem akarnak tanulni a háború komoly leckéiből, most az egész világ népei­nek akarata és óhaja ellenére kés­leltetni és szabotálni igyekeznek a koreai kérdés békés rendezését. Az Egyesült Államok vezetői akadályo­kat­ gördítenek­­ a fegyverszüneti egyezmény értelmében megtartandó politikai értekezlet összehívása elé és durván elgáncsolják a hadifog­lyok hazatelepítéséről szóló egyez­mény végrehajtását.­­ A koreai nép állandó és foko­zott éberséggel figyeli az ellenség cselszövényeit és mesterkedéseit és a­­ kínai nép, valamint az egész világ Szovjetunió-vezette demokratikus erői segítségével megszilárdítja a ko­reai fegyverszünet diadalát. A koreai nép még határozottabban folytatja harcát a külföldi országok be nem­­­avatkozása elvének érvényesítéséért és azért, hogy a koreai kérdést maga a koreai nép rendezze, elszántan küzd hazája békés egyesítéséért és területi épségéért, valamint Ázsia és az egész világ tartós békéjének megóvásáért — mondotta a többek között Kim Ir Szen, aki beszédét a koreai és a kínai nép törhetetlen barátsága és egysége, valamint a nagy kínai nép és Mao Ce-Tung el­nök éltetésével fejezte be A francia nemmzetevözés kedden délelőtt folytatta a külpolitikai vitát Pár­is (MTI) A nemzetgyűlés kedden délelőtt folytatta külpolitikai vitájét, amelyet pénteken Bidault külügyminiszter „rosszulléte" miatt kénytelen volt félbeszakítani. A „Trumaníté" minden kommen­tár nélkül közli azt a hírt, hogy Mendes-France radikális­ párti kép­viselő napirendi javaslatot terjesz­tett elő, amelyben indítványozza, hogy a nemzetgyűlés január 26-ára halassza el a szavazást a háborús szerződések ügyében. A jobboldali lapok kedd reggeli számukban rosszalásukat fejezik ki Mendes-France kezdeményezésével­ kapcsolatban. Ne’iru :ndiai nrn­ szteri’nift sa triv­ia’iwa’a az «ndó^nai ellenség^s^dfise*! . leh­etőségével kapcsodban Paris (MTI) Dzsaváharlal Nehru, indiai miniszterelnök sajtónyilatko­zatot adott a „France Soir" párisi polgári lap Új-Delhibe küldött kü­­­löntudós­ítójának. Ebben a következő­képpen fejtette ki kormányának fel­fogását az indokínai ellenségeskedé­sek befejezésének lehetőségével kap­csolatban: “ Amennyiben lehetőség adódna arra, hogy India közreműködjön az indokínai háború befejezése érdeké­ben, természetesen nem vonnánk ki magunkat ezen feladat vállalása alól. Azonban minden attól függ, hogy mi­lyen formában merül fel ez a kér­dés. India csak az esetben működ­hetne közre, hogy megoldást lehes­sen találni Indokínában, ha előbb meggyőződtünk arról,­hogy­ ez a­­ köz­reműködés hasznos lenne. Ez idő sze­rint azonban ilyen meggyőződésre még nem tettünk szert. NAPLÓ A külpolitika hívei BERLIN A miniszterelnöki saj­tóhivatal-köz­.11:­­­­ • Walter Ulbricht, ügyvezető minisz­terelnök 1953 november 23-án fogad­ta Csi Peng-Fej rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, a Kínai Népköztársaság nagykövetét, Jan Szyborczyk rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, a Lengyel Nép­­köztársaság nagykövetét, Georg­i Kasztov rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, a Bolgár Népköz­­társaság nagykövetét és Ulvi Euro rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert, 37. Albán Népköztársa­ság követét.. Azzal kapcsolatban, hogy a Kínai Népköztársaság, Lengyelország és Bulgária diplomáciai missziói nagy­­követséggé és az Albán Népköztár­saság diplomáciai missziója követ­séggé alakul át, megvitatták a Német Demokratikus Köztársaság és a négy népi demokratikus ország szoros ba­ráti együttműködését illető kérdése­ket. PARIS A CGT felhívást intézett a francia munkásosztályhoz, hogy teljes akció­­egységben indítson harcot Benoit Frachon kiszabadításáért és ezt a harcot kapcsolja össze a kenyérért és a dolgozók követeléseiért, a köz­­társasági szabadságjogok védelmében és a kormány összeesküvésének vis­­­szaveréséért folytatott harccal. 1953. NOVEMBER « Joliot Curie beszéde a Béke-Világtanács becss ü ésszakának megnyitásán Bem (TASzSz): Jo­liot Curie bevezetőben hangsúlyozta: mindért népnek közös felelős­séget kell vállalnia, hogy a béke szempont­jából kedvező irány­ban változtassák meg a nemzetközi helyzetet. Az utóbbi hónapok eseményeinek eredmé­nyeként a nemzetközi helyzet világosan mu­tatja, hogy­ e közös felelősségen kívül egyes országokra következés­képpen azok nemzeti mozgalmaira is­­ igen ,nagy jelentőségű kü­­lönös felelősség hárul - Ez a felelősség hala­déktalan akciókat, kö­tetet, amelyeknek si­kere döntő lehet a bé­ke fenntartása és meg­szilárdítása szempont­jából. Joliot Curie ezután rámutatott, hogy az „erő" politikájának hí­vei minden módon igye­keznek megtéveszteni a közvéleményt, s hangsúlyozta, a béke híveinek­­ az a felada­ta, hogy felvilágosító munkát végezzenek, m­osan és érthetően a tények tanulmányo­zására támaszkodva ér­veljenek. Ezután arról beszélt a francia tu­dós, hogy Európa köz­pontjában ismét fel­ütötte fejét az a ve­szély, amelyet Né­metország szomszédai jól ismernek: a német militarizmus veszélye. A német militaristákat koalícióba akarják be­vonni. Joliot Curie az adatok sorával cáfolta azt a hamis állítást, mintha e koalíció vé­delmi jellegű lenne. Bebizonyította agres­­­szív voltát. Joliot Curie a továb­biakban a következő­ket mondotta: — A Francia Országos Bé­ketanács ülésén honfi­társaimhoz fordulva, mint a Bal·‘M«*.cs el­nöke, abban a meg­győződésben, hogy az önök gondolatát feje­zem ki, kijelentettem: „jelenleg a francia nép abban a helyzetben van, hogy megváltoz­tathatja az események menetét a béke javára s ezt megértik a világ valamennyi­ országá­ban. Harcotokat ér­deklődéssel, remén­­nyel és hittel fogják figyelni." Azért emel­tem­ ki ennyire Fran­ciaország szerepét, mert az utóbbi évek eseményei és az ,,ér­vényben lévő­ szerződé­sek különösképpen le­hetővé teszik számára, hogy döntő lépést­­ te­­gyen, amellyel útját, állhatja a háborúnak. A továbbiakban a francia tudós az ázsiai eseményekről beszélt. Rámutatott, hogy az amerikaiak, kínaiak és koreaiak közötti ’ tár­gyalások lehet«^<*«sspU" rék bizonyultak és fegyverszüneti egyez­ményhez vezettek. Ez a tény sok tekintet­ben elősegítette a nem­zetközi helyzet enyhü­lését. A nemzetközi fe­szültség enyhülésétől rettegő erők most a legkülönbözőbb eszkö­zöket ragadják meg hogy megakadályozzák a politikai­­ értekezlet összehívását.­ Van még egy másik igen fontos kérdés — folytatta Joliot Curie, — amely az egész em­beriséget érinti,­ a tö­megpusztító fegyverek betiltásáról és a lesze­relésről van szó. A Bé­ke Világ­tanács min­dig a legnagyobb fi­gyelmet fordította er­re a kérdésre. Ha e kérdés megoldása te­rén értek is el bizo­nyos sikereket, mégis el kell ismernünk, hogy ma is összeüt­köznek a különböző el­­gondolások és az Egye­sült Nemzetek Szerve­zetének leszerelési bi­zottsága máig sem ju­tott hathatós megol­dáshoz. Továbbra is ugyanazokat az érveket hozzák fel, hogy meg­akadályozzák az atom­fegyver betiltásáról szóló egyezményt. A jelenlegi nemzetkö­zi helyzetet­­ jellemző fő események elemzé­se azt mutatja,, hogy az erős nemzetközi fe­szültség légkörében igen nehéz, a konkrét problémák megoldása. Ebben a légkörben •igyekeznek az embere­ket félrevezetni és az a veszély­­epvet­?"­­okét, hogy elragadtas­­ják magukat a „keresz­tes hadjárat" szellemé­től. Váljon az Öt, nagyha­talom — mondotta a továbbiakban Joliot. Curie — amelyekre a legnagyobb felelősség hárul, a béke fenn­tar­tásáért és­ megszilárdí­tásáért — képviselői­nek tanácskozása nem jelenti-e — a legjobb, utat a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez Foglalkozzanak hát az öt nagyhatalom kép­viselői és az érdekeiket érintő vélem­énynek­, valamint aggályaik­ ki­cserélésével oszlassák el a gyanút és eny­hítsék a légkört. ■ Úgy vélem, ülésszakunk egyik legfontosabb fel­adata az, hogy meg­tárgyalja a leghatáso­sabb eszközt, amellyel elérheti, hogy ez az annyira szükséges ta­­­nácskozás létrejöjjön.­­ Joliot Curie felszóla­lása után Jean Laffitte, a Béke Világtanács­­ fő­titkára, a Béke Világ­­tanács irodája nevé­­ben javaslatot tett az ülésszak napirendjéről és a bizottságok meg­alakításáról. Az ülésszak a követ­kező napirendet­­ogad­ta el: 1. Az egész Világra kiterjedő akciók an­nak érdekében,. .. hogy a konfliktusokat álta­lánosan elfogadható egyezmények útján ren­dezzék (a koreai és a német kérdés rendezé­se, a hidrogénbomba és más tömegpusztító fegyverek eltiltása, a fegyverkezés korláto­zása). ‘ -2. A jövő évben Béke Világtalálkozót kell ös­­szehívni. (MTI) Mao Ce-Tunar hé­tf­őn fogadóestet adott a koreai kormányküldöttség tiszteletére Peking (Új Kína) Mao Ce-Tung, a kínai központi népi kormány elnö­ke hétfőn fogadóestet adott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim Tr­ Szen marsall vezetése alatt­­ álló kormányküldöttsége tiszteletére. A fogadóest meleg baráti légkörben folyt le. . . . Az­ olasz parasztság helyzete tragikus. Alig van földje, feudális csökevények bilincseiben Vergődik, nincstelenség, éhezés a sorsa. A statisztikai adatok szerint 5.130.000 olasz parasztgazdaságnak mindössze 87^.000 hektár földje van. A nincstelen paraszt két lehetőség között választhat.­ Vagy éh­bérért alá­zatos napszámosa lesz valamelyik földbirtokosnak, vagy a városba ván­dorol és növel­i az amúgyis óriási munkanélküli hadsereget. Nem sokkal jobb a paraszt, hely­zete akkor sem, ha van valami kis földje. Tele van adóssággal, nem győ­zi­­ fizetni az adókat, primitív eszkö­zükkel műveli meg nadrágszíjparcel­­láját... XI. Pius pápa Mussolinit egyszer „a­ gondviselés küldöttének" nevez­te, mert a fasiszta diktátor az első világháború után elfojtotta a földet követelő parasztság mozgalmát és visszaállította a falun a régi rendet. Az egyház mindmáig a régi fasiszta törvényeket alkalmazza a parasztok ellen. Marmaggi kardinális nemrég megfenyegette a munkaszerződéseket követelő mezőgazdasági napszámoso­kat, hogy kiközösíti őket az egyház­ból. A kereszténydemokrata párt a há­ború után, de különösen az 1948-as parlamenti választások idején ünne­pélyes ígéreteket tett, hogy az olasz alkotmánynak megfelelően korlátozni fogja a föld-magántulajdont A de­mokratikus sajtó számításai szerint az­ alkotmány erre vonatkozó cikke­lye, alapján legalább négymillió hek­tárnyi megműveletlen és hanyagul művelt nagybirtokterületet lehetne szétosztani a földtelen parasztok és törpebirtokosok között. A keresztény­­demokraták hazug ígérete azonban papíron maradt. A kormány csak 1950-ben határoz­ta el, hogy legalább részleges, korcs agrár „reformot" mégis végrehajt. Addigra elfogyott a parasztok türel­me, s újból harcra keltek a kenyér­ért és a földért. A vezető körök becsapták a pa­rasztságot. Három év alatt négymil­lió hektár helyett mindössze 177.000 hektár földet kapott. A „földreform" törvény értelmében ráadásul csak 30 év múlva száll át a juttatott föld­darabka a paraszt tulajdonába, aki­nek a föld árát ez alatt az idő alatt ki kell fizetnie... A „szerencsés" földhöz juttatott tehát továbbra is adósa maradt a nagybirtokosnak ... Az iannelloi parasztok esete meg­mutatja, mit érnek a keresztényde­mokrata miniszterek ígéretei. Az iannelloi parasztok elfoglaltak egy megműveletlen földterületet... Nem ijedtek meg sem a rendőrosz­tagoktól, sem az egyházi kiközösítés­től. A föld kezük alatt valósággal felvirágzott. A kormány ekkor az egyik minisztert küldte el Iannello­­ba. A miniszter zenekar és fil­mope­­rat­­ők kíséretében érkezett meg. Közölte a földfoglaló parasztokkal, hogy új földterületet jelöltek ki szá­mukra és azt akár azonnal elfoglal­hatják. Minden jóval kecsegtette őket. Igért nekik házat, vizet az ön­tözéshez, meg műtrágyát is. A har­minc földfoglaló család felült­ az ígé­reteknek. Otthagyta szülőfaluját. „Ám, — amint az „Uni­ta" írta. — amikor ezek a sokgyermekes csalá­dok ... megérkeztek a nekik jutta­tott földterületre.’hírét sem látták az ígért házaknak .. . Helyettük kara­kókat találtak. Mégis munkához lát­tak. Egy szép napon azonban még mielőtt beérett a termés,­ kilakoltat­ták őket a karakokból. Mit tehettek volna most: gabonájukat éretlenül learatták és eladták, hogy lakást építhessenek maguk­nak, persze csak olyat, amilyet a szalmából, deszká­ból. Másmilyenre nem tellett. Közép­­afrikai bennszülöttek sem volnának hajlandók sokáig lakni ilyen viskók­ban... A házak pedig máig sem épültek fel. Hivatalos helyen, ahol egész sereg tisztviselő foglalkozik a föld­­reform" végrehajtásával, eluta­sították őket, azt mondják, hogy a rendelkezésre álló keret már kime­rült ... ... A föld „reform" végrehajtásával foglalkozó állami szervek a nagybir­tokosokat pártfogolják. A nagybirto­kosok sokhelyütt elveszik a parasz­toktól a nekik juttatott föld termé­sét. A hivatalnokok húzzák-halaszt­­ják a földreform alapján juttatott földek átadását az új tulajdonosok­­­nak. Pisa tartományban a földreform törvény­­ alapján 17.000 hektár földet kell szétosztani a parasztok között. Ennek a földterületnek háromnegyed része azonban máig is a régi­­ tulaj­­donosoké maradt. Az állami­­ szervek tehát megengedték a nagybirtoko­soknak, hogy t­ulajd­onukban marad­jon; az a föld,­­amelyet­ már­­ a­­ pa­rasztok művelnek. ... A parasztok látják, hogy ala­posan becsapták’őket... .......A parasztok tele vannak két­ségekkel és félelemmel".... — írja Carlo­­levy olasz író és művész. — A déli parasztság ma már nem 'va­kon a kormányra szavazó alázat« koldusok névtelen tömege . . . Nem­csak kenyeret, hanem szabadságot és emberi méltóságot is akar. Ezt pe­dig meggyőződése szerint csak’saját erejéből vívhatja ki". ...Lazió környékén egy kis falu nincstelen parasztjai elfoglalták a szomszéd földbirtokos megművelet­­len földjét. Amikor megjelent­­ a rendőrség, elmentek a földről.­ Utá­na azonban visszamentek és újból művelni kezdték, hiába taposták psr­­sze a rendőrök „Jeet­"-jeikkel.­. . Nem vesztették el bátorságukat, pe­dig egyesek közülük börtönbe, má­sok­­ a temetőbe kerültek. A ,,Solidarietta Democratica" cí­mű közlöny szerint... a De Gasperi kormány alatt (1948—1952 között) sokezer dolgozót öltek meg és sebe­­sítettek meg, 139.000-et pedig börtön­­büntetésre ítéltek. A keresztényde­mokrata reakció áldozatainak két­harmada paraszt. .. ... Az olasz dolgozó parasztság til­takozik a vezető körök földpolitikája ellen. Folytatja harcát az ország de­mokratikus erőinek oldalár a békéért és­ a­ kenyérért. Hogyan csapták be az olasz parasztokat Irta: GIOVANNI GERMANETTO

Next