Tolnai Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-14 / 267. szám
1953 Nu VFMliHt ff Miért kullog az utolsó előtti helyen a szedres gépállomás A szedres gépállomás dolgozói és vezetői nem dicsekedhetnek azoa, hogy az őszi munkák idején a rájuk váró feladatokat kifogástalanul ellátták. Az a helyzet, hogy a gépállomás mimikája meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után. Esősorban: nem adtak hatékony segítséget a termelőszövetkezetek vetéseinek határidőbe való elvégzéséhez, amit bizonyot hogy november 10 én még 360 hold vetetten búzájuk volt a termel őskövekezetekben. Hogy a szedres gépállomáson hiba van, ezt bárki megállapíthatja. Ezt számtalan esetben meg is állapították az illetékesek. Na de mi sem könnyebb, mint a hibák, illetve a fogyatékosságok tömkelegét megállapítani. Ellenben nehezebb a megállapított hibákat felszámolni a mulasztásokat pótolni. Hát frrv néz ki ez a szedrest gépállomáson is. Azért, hogy a szedett gépállomás csak 60 százalékra teljesítette őszi idénytervét, s megyénk 15 gépállomása közül jelenleg a 14-ik, nem csupán 2 crstoállomás vezetőit terheli a felelősség. Ugyanis az a helyzet, hogy ebben az évben a gépállomásnak két traktora kiesett a termelésből mert a szekszárdi gépjavító váltetet nem volt képes egy év alatt kijavítani. Pedig ha a két gép évi tervén az 1.740 normálholdat elvégezte volna, majd'ázt másképp festene az egész kém Talpas elvárás a gépállomás főgépésza több alkalommal járt ebben az ügyben a gépjavítónál, de legtöbbször azt a választ kapta: — „Perelje be a Vörös Csillag Traktorgyárat mert kevés alkatrész gyárt.“ Holott a gépállomás ezelőtt félévvel ugyanazt az alkatrésszt be tudta szerezni, mégpedig a Vörös Csillieg Traktorgyártól. Tehát ha a Gépjavító Vár öntett vezetői egy kicsit is többet törődtek volna a szedresi gépállomás traktoraival, akkor be tudták volna szerezni az alkatrészt is, meg ki tudták volna javítani a gépeket is. Kovács Ferenc elvtárs a gépállomási csoport megyei igazgatója ezelőtt három héttel a gépcsoport egyik dolgozóját, név szerinti Grimm elvtársit azzal a feladattal hízta meg: vizsgálja felül a gépállomás munkáját, s a felülvizsgálás során megállapított hibákról vegyen fel jegyzőkönyvet, s ott a helyszínen adjon segítségeit a megállapított hibák kijavításáról. Grimm elvtárs, a jegyzőkönyvet el is készítette azonban szép kevés segítséget adott, a jegyzőkönyvben foglalt hibák megszüntetéséhez. A szedres gépáll,omlásom a hibák legtöbb oka az, hogy a traktorosok legtöbbje nem dolgozik két műszakban. Grimm elvtárs erre azt a választ adta: ,,Meg kell nevelni a traktorosokat“ Grimm elvtársnak ebben tökéletesen igaza van, de mit sem ér a traktorosoknak arról magyarázni hogy milyen fontos felelősség bánd rájuk is a mezőgazdasági terméseredmények növelésében, ha nem biztosítják számukra azoknak a jogoknak a gyakorlását, melyet a minisztertanács törvénybe iktatott. A szedresi gépállomás traktorosainak neveléséhez pedig ez volna a legjobb módszer: minden traktorosnak biztosítani csökeményt. Végre gondoskodna a gépállomás vezetősége és a megyei gépcsoport arról, hogy ne a kukoricagóré alatt legyen a szállásuk, a meleg étel és meleg ital ne csak papíron lenne meg hanem a valóságban is megkapnák. Ha ezeket a gépállomás biztosítaná, akkor kevesebbet kellene arról beszélni, hogy milyen módszerrel lehet a traktorisitákat nevelni és kevesebbet kellene arról is beszélni, hogy a szedresi gépállomás traktorosai nem állnak helyt a munkában. Az tagadhattatílan, hogy a szedresi gépállomáson a traktoriguák legtöbbét nem igen érdekli a jövő évi termés sorsa. A tengelici Petőfi termelőszövetkezetben dolgozó Táncsics és Kossuth-brigád traktorosai több alkalommal megtették hogy otthagyták a gépet. A gépállomás vezetősége és a termelőszövetkezet vezetősége úgy tudta, hogy a traktoristák számtanaik éjjel, pedig ők nem szántottak. Elrejtették traktoraikat, ők maguk pedig nyugodtan aludtak. Ezért pedsze a gépállomás vezetőségét is súlyos felelősség terheli, mert munkafegyelem megsértésért nem vonták felelősségre a traktorosokat. De semmivel sem kevesebb felelősség terheli a vezetőségét személy szerint Hosnyánszky elvtársat," az 'elnököt, mert a traktoristákaitmint 1sz"laigokait nem vonták felelősségre. Helyette a gépállomást vádolják, minden felelősséget arra hárítanak a vetéstervek határidőre való nemteljesítéséért és a mélyszántás késlekedéséért. A szedresi gépállomás nem kielégítő munkája tehát nem csupán Borross Gáboron, az igazgatón, Csáki Oszkáron, a vezető agranómumon és még néhány vezetőn múlott, — s ma sem rajtuk múlik, — mint ahogy azt már olyan sokszor hangoztatták, hanem a termelőszövetkezeten is, a megyei gépcsoporton is, a gépjavító vállalaton is, de nem utolsósorban a traktoristákon is. Ha a fent említettek összefognak, belátják végre, hogy a szavak helyett most* már tetteikre van szükség és a gépállomás vezetősége nem ölbetett kézzel várja a segítséget akkor a BZfdresi gépállomás vezetői és dolgozói rövid időn belül sokkal nagyobb twertikTM,',' a vp,nőhetnek a megyében, mint jelenleg. A forradalmi műszak eredménye a Vas- és Fémipari Javító Vállalatnál ..Nem lehet nálunk versenyben dolgozni, a mi dolgozóinkat nem lehet meggyőzni, hogy tegyenek vállalásokat a terv túlteljesítésére.“ — Alig pár hónappal ezelőtt még ezt állították a Vas- és Fémipari Javító Vállalatnál egyesek. Azóta azonban már bebizonyosodott, hogy helytelen ez az állítás. November 1-én,a déli órákban történt. A Vas- és Fémipari Javító Vállalat dolgozói is olvasták a sajtóban a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak felhívását, s azon nyomban röpgyűlést tartottak, ahol felajánlásokat tettek. A legtöbb dolgozó — mint az írógépes brigád, Hemmert László, Kolláth András, a mérleges brigád, — a november 1-től 1- ig tartandó dekád november 7-re való teljesítését vállalta. Történt felajánlás egy-egy motor idő előtti elkészítésére, a rend és a tisztaság betartására, az igazolatlan mulasztások megszüntetésére. A röpgyűlés alatt, a felajánlások közben többször lehetett hallani ezeket a szavakat: „Igenis, versenyben dolgozunk a terv túlteljesítéséért, kimagasló eredményekkel köszöntjük november 7-ét." Az ebédszünet, a röpgyűlés is elmúlt. Mindenki munkahelyére sietett, elkezdte a munkáját, megkezdte harcát az adott szó valóra váltásáért. A hét minden napján mindenki pontosan megjelent munkahelyén, s a legjobban végezte el feladatát. Több teherautó, motorbicikli, írógép, óra javítását végezték el a dolgozók, mint az előző hetekben. A vállalatvezetőség, de a dolgozók nagy érdeklődésére is, hétfőn reggel megtörtént az értékelés, amiből kitűnik, hogy a legtöbb dolgozó túl is teljesítette felajánlását. MajJdán János szerelő egy gépkocsi kijavítását végezte el a forradalmi műszakon, s felajánlását 110 százalékra teljesítette. Az ifi-brigád 100 százalékban, Nagy Mihály József 118, Losonczi Sándor 105, Kilián János 115, Paksi József fényező 10, Kaiser Ferenc órás 150 százalékos vállalásával szemben 201 százalékra teljesítették novemberi tiszteletére tett ígéretüket. Hemmert László brigádja november hónap első dekádtervét 155 százalékra, az írógépjavító brigád 146 százalékra, a mérleges brigád pedig 110 százalékra teljesítették dekádtervüket. Ma már mindenki tudja, milyen eredményt ért el a „forradalmi műszakon." Örömmel vette tudomásul a jó hírt Hemmert László, Paksy József, s a vállalat minden egyes dolgozója, aki nemcsak, hogy teljesítette, de túl is szárnyalta vállalását. Az Erzsébet-utcai lakosok már régóta kérték e községi tanácsot, hogy biztosítson részükre a közelben iható vizet. A kérelem sokáig „aludt." A dolgozóknak továbbra is — ugyanúgy, mint a Sztálin-téri, a Jókai-utcai, vagy a szuhajdombi lakosoknak is — messziről kellett hordani az iható árvézi vizet. Ez az állapot már nem sokáig tart. A községi tanács, figyelembevéve a párt és a kormány határozatát, mely a dolgozókról való fokozottabb gondoskodást tűzte céljául, gondoskodott e régi kérelem orvoslásáról. A munkálatokat már elkezdték és december 1-én, a terv szerint már folyik a víz az Erzsébetutcában. A vezetéket a volt zárdából vezetik egészen a Flórián szoborig, vagyis az utca feléig. Lassú János levelező, Dombóvár. Ióv ■r: A lainícis eliiézte «íz Ei* wébet-utcaiak kérelmét — december 11-re lesz víz! Külföldi hírek KOPENHAGA A „Land Og Folk" rejkjaviki jelentésében arról számol be, hogy az izlandi diákszervezetek egyezményt kötöttek arra, hogy együttesen harcolnak az amerikai megszállás ellen, valamint az Egyesült Államok és Izland között létrejött, katonai támasztatokra vonatkozó szerződés megsemmisítéséért. KESZON A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozásokon résztvevő kreai-kínai küldöttség november ■1-én a következő hivatalos közleményt adta ki: A két fél tanácsadói november lán ismét zárt ülést tartottak, hogy megvitassák a politikai értekezlettel kapcsolatos kérdéseket. % NAPtö3 Az alsóleperdi állami gazdaság és a Vasgyüjtő Hónap Az alsóleperdi állami gazdaságban mint szerte az országban egyre nagyobb méreteket ölt a gépekkel való megmunkálása a földnek. Mi sem természetesebb tehát, hogy ebben az állami gazdaságban egyre több és több traktorra, ekére, vetőgépre stb. van szükség. Az is tudott, dolog, hogy a mezőgazdasági gépek inasból készülnek. S az sem ismeretlen ma már senki előtt sem, hogy a vasgyártáshoz feltétlenül szükséges az öcskávás, mely a kohókon keresztül új alakban éled újjá, változik vetőgéppé, traktorrá vagy ekévé. Ezért folyik országszerte egész éven át folyamatosan a vasgyűjtés és ezért rendeznek évente többször vasgyűjtő kampányokat, hogy a kohólt igényeit kielégíteni tudják. A vasgyűjtő kampányok alatt megmozdul az egész ország, és az állami gazdaságok gépészei, agronómusai és egyéb vezetői jól szétnéznek házuk táján, hogy az évközben használhatatlanná vált vasanyagot átadva, a begyűjtő szerveknek, igazi rendeltetési helyükre szállítsák, a kohókhoz. Nem ez a helyzet azonban az alsóleperdi állami gazdaságban. ,011, ^hála“ a bürokráciának, más felfogás alakult ki. Igaz ugyan, hogy elismerik saját maguk is, hogy a gazdaság területén 25 mázsa selejt vas fekszik a ,,vastemetőben" — mellékesen megjegyezzük éppen egy traktor készülhetne belőle — mégis a gazdaság vezetői arra az álláspontra helyezkednek, hogy évi tervüket már teljesítették és az elfekvő vasat jövő évre targoncolják, és mikor a MÉH vállalat, teherautója kiment az anyagért, üresen kellett visszatérnie, mert az alsóleperdi állami gazdaság vezetői nem voltak hajlandók átadni az anyagot. A főkönyvelő kartárs írásbeli nyilatkozatban megnyugtatta a MÉH vállalatot ,hogy a vállalat kárát megtéríti. (Vájjon miből?) Mit jelent ez az eljárás gyakorlatban? Például azt: ha a gazdaság igazgatója a Vörös Csillag Traktorgyár udvarán járva megkérné a gyár igazgatóját, hogy mivel a gazdaságnak szüksége van traktorra, szívesen vásárolnának egy traktort. Erre azt a választ kapná, elvtárs, sajnáljuk, bármilyen égetően szükséged van traktorra, ezekből nem adunk ki most, mert évi tervünket mér teljesítettük, ezeket a traktorokat jövőre tartalékoljuk, heverjenek ezek csak itt az udvaron. Milyen véleménnyel lennének az alsóleperdi állami gazdaság vezetői, olyan munkásról, olyan dolgo,zárói, akik egy szép napon elhagynák munkahelyüket, beszüntetnék a termelő munkát, mondván, hogy évi tervünket már befejeztük. Az alsó- , leperdi állami gazdaság vezetőinek magatartása arra mutat, hogy nem értik meg a vasgyüjtés fontosságát, nem értik meg azt, hogy több ócskavas, több gépet, több gép több kenyeret biztosít a dolgozók számára. Az éves terv sikeréért! A Tatarozó Vállalat dolgozói újabb vállalásokat tettek Vállalatunk dolgozói a november 7-i munkaversenyben megállták helyüket. Az építésvezetőségeken kimagasló eredmények születtek. A „forradalmi műszak", még jobban emelte a teljesítményeket az előző dekádokhoz viszonyítva. A dombóvári építésvezetőségen a „Villáim"-brigád vállalta, hogy 2200 munkaóra alatt 3200 munkaórának megfelelő 54.395 forint értékű munkát készít el. Vállalásukat 106 százalékra teljesítették, mert 57.464 forint értékű munkát végeztek el. Jó eredményt értek el Feiszt Jakab és Rettinger Jakab kőművesek, akik november 7-én sztahanovista jelvényt kaptak jó munkájuk elismeréseképpen. Ki kell még emelnünk Guid József sztahanovista brígádját is, mely az utóbbi dekádban 74 százalékkal emelte teljesítményét. November 7-e elmúlt, de a vállalatnál a versenylendület tovább folyik, ezután is versenyben harcolnak a dolgozók az éves terv túlteljesítéséért. A brigádok — mintegy 83 százalékban — már megtették újabb vállalásaikat, melyek mind-mind a több és a minőségileg is jobb munkát segítik elő. A tamási építésvezetőségen a Rákóczi-brigád felajánlást tett a Gazda-mozgalomban; a lehullott habarcsot újból felhasználják. Külön vállalást tettek a munkahelyen lévő anyagok tárolására is,. Valamint, hogy megtakarított anyagból 5 órát dolgoznak havonta. Tervüket pedig november hónapban 140 százalékra teljesítik. A festő üzemnél a Dózsa brigád vállalása említésre méltó, mert ígéretet tettek arra, hogy a szekszárdi leány diákotthon meszelési és mázolási munkáit két nappal a határidő előtt befejezik. A vállalat műszaki dolgozói november 9-én műszaki értekezletet tartottak, ahol a IV. negyedév túlteljesítése érdekében anyagtakarékossági vállalásokat tettek. Az építésvezetők megtett anyagtakarékossági vállalása a már bevezetett, vagy a jövőben bevezetésre kerülő újításokból ered. Farkas István dombóvári, építésvezető az alsóleperdi 50 férőhelyes munkásszállás építésénél mutatkozó anyaghiányt észszerűsítéssel — általa egyébként már készített és bevált módszerrel — készíti el, így körülbelül 200 négyzetméter zsaluzó anyagot takarít meg. Hasonló vállalásokat tettek a többi építésvezetők is, hogy ezzel is sikerre vigyék ezévi tervfeladataikat. László István levelező. Megyénk mezőgazdasági szakemberei és egyszerű dolgozói a felszabadulás óta sok értékes újítást kísérleteztek ki és alkalmaztak gyakorlatban, melynek nyomán sok értékes forintot takarítottak meg népgazdaságunknak. Az utóbbi időben, különösen 1953-ban azonban a mezőgazdaságban ezen a vonalon baj van. Azt mondhatná erre bárki: Igen, ebben is van valami igazság. Az újítási mozgalom ellaposodásának azonban egész más okai vannak. Mégpedig: az erre illetékes megyei funkcionáriusoknak ment el a „kedve" az újítással, vagy helyesebben az újítókkal való foglalkozástól. • De had bizonyítsam ezt Tóth Istvánnak, a mözsi gépállomás egyik szerelőjének újításával. Ez a szóbanforgó Tóth István már hosszabb idő óta kísérletezett az aratógép kaszakéseinek helyszíni köszörülésén. Ebben az évben újítását elkészítette. 1953. május 16-án — az erre illetékes szakemberek — a helyszínen kipróbálták. Abban az időben — de különösen az aratásban — mindenki örült az újításnak, mert hiszen ezen keresztül egy aratógép napi teljesítményét két horddal lehetett növelni, s ezenfelül naponta 108 forintot lehetett megtakarítani. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának gépállomási csoportja az újítás alkalmazását június 18-án a megye összes gépállomásain elrendelte. Ne tessék azonban azt hinni, hogy a mezőgazdasági osztály ezenfelül bármit is tett volna az újítással kapcsolatban. Pedig még az újító hátra van. Igen. Az újítóról mindenki megfeledkezett. Tóth elvtárs még abban az időben valamely csekély összeget kapott „ötletdíj" címén, amit a gépállomás üzemi bizottsága, illetve vezetősége folyósított számára. De az újításért semmit. Persze Tóth elvtárs ebbe nem nyugodott bele. Minden lehetőt „megmozgatottt", hogy megkapja azt az összeget, mely az újításért megilleti. Mivel a megyei szervek erre illetékes funkcionáriusai nem „szándékoztak" újításával foglalkozni, a legilletékesebbhez, a földművelésügyi minisztériumhoz fordult. 1953. október 13-án a földművelésügyi minisztériumból érkezett egy ’éves, Bankházi Gyulának, a földművelésügyi minisztérium igazgatójának aláírásával. Bankházi Gyula megküldte Tóth elvtársnak annak a levélnek a másolatát, melyet a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének küldött az újítási díj kifizetésével kapcsolatban. A levél iktatószáma: „VIII—224—T—16". A fent említett műszaki igazgató utasította a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét, hogy „amennyiben az újítás alkalmazását megyei viszonylatban elrendelték, a 411953 VH-hó 31/MT számú rendelet 8. §-nak 5. bekezdése alapján az újításért járó összeget számára azonnal utalják ki." Ennek már éppen egy hónapja, de a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ebben az ügyben még a mai napig sem tett semmit. Pinke István elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának újítási felelőse kurtán-furcsán kifizette Tóth elvtársat, mikor a fent említett levélre hivatkozva az ötöt megillető összeget kérte. Azt mondotta: „Én azt a levelet nem is láttam." S ami ennél is „siralmasabb". Vadai Mihály elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezető helyettese sem tud a levélről, holott az ő nevére küldték. Ekkor már Tóth elvtárs majd csaknem úgy volt: Most már csak az istenhez mehet panaszra. De mégse. Még egy illetékes a MEDOSZ megyebizottsága hátra volt. Tóth elvtárs még itt is megkísérelte ügyének elintézését. Kiss elvtárssal, a MEDOSZ erre illetékes munkatársával beszélt. Az említett elvtárs felháborodott, s készségesen vállalta az ügy elintézését. De úgy látszik ő is elfelejtette, mert még a mai napig sincs pozitív eredmény. Tóth elvtárs újításával való foglalkozás a napnál is fényesebben igazolja, hogy a megyei tanács erre illetékes embereit mennyire nem érdekli az önköltségcsökkentés, a dolgozók kezdeményezésének felkarolása, azok kezdeményezőkészségének fokozása. Tóth elvtárs esete félreérthetetlenül igazolja azt is, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályán még ma is vannak halhatatlan bürokraták! MEGJEGYZÉSEK Hajsza az újítási díj után