Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-11 / 290. szám

1953 DECEMBER 11 NA­PLO A »Paris javaslatára a faddi szakoktatásban vesznek dolgozó parasztok részt. A faddi dők­­­oró parasztok már több alkalomma­­l elhatározták, hogy a hosszú téli eiszéket, amikor más munkájuk úgy­»cm igen akad, hasz­nos tanulással fogják eltölteni. A tervüket a szentszárdi járási pártbi­zottság javaslata alapján végleges formába öntötték. A község példát mutató dolgoz­­ó parasztjai, a tanács­tagok, VB-tagjai­k kedden este össze­jöttek, hogy megvitassák az állat­tenyésztési tanfolyam megindításá­nak feltételéül. A megbeszélésen ott voltak a község legjobb termésered­ményeket • é­ire dolgozó parasztjai: Keserű Jánosi, Fehér Ferenc, Fehér Pál, Ölveczky Ferenc és még sokan mások. A járási pártbizottságtól Hausznecht­ ni * elvtársnő volt kint a meg­beszélt Seen, aki ismertette a KV október 31-i határozatát, vala­mint a Politikai Bizottság beszámo­lóját, amit­­ Rákosi elvtárs mondott el. A megb­eszélésen megjelent dol­gozó parasztoknak különösen a me­zőgazdaság­­ fejlesztéséről szóló ré­szek tetszettek. A megbesz­­élésen a dolgozó parasz­tok rámutatottak­­ arra, hogy az állat­állomány. a­ községben még mindig nem értik el a háború előtti színvo­nalat, pedig­ az állattenyésztés nagy­arányú fejlesztésére Faddon is meg­van minde­n lehetőség. A párt és a kormány határozatai nyomán nem­csak elérni, de messze túl lehet szár­nyalni­ a­­­ háború előtti színvonalat. A megbeszélésen Ölveczki Ferenc almondotta, hogy a kormány intéz­kedései m­­áris lehetővé tették a ta­karmányig észletek növelését, s ezen keresztül­­ az állatok téli takarmányo­zását is könnyebbé tette. A 10 szá­zalékos csökkentés máris érezteti hatását, mert többen tartanak anya­kocát, és egyéb számos állatot, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Vida István viszont a földek jobb kihasználásáról, a szárazságról, és a növénytermelés más egyéb problé­máját vetette fel, amelyek közvet­lenül elősegítenék az állattenyésztés gyors fejlesztését. Rámutatott arra, hogy a szárazság ellen megfelelő ag­rotechnikai eljárások alkalmazásá­val eredményesen lehet harcolni. Több dolgozó paraszt arról szá­molt be, hogy a párt- és a kormány­­határozatok jelentős mértékben emelték a dolgozó parasztok terme­lési kedvét. Bali István ezzel kap­csolatban saját magát hozta fel pél­dának. Elmondotta, hogy egyidőben örömmel ment haza és újságolta a feleségének, hogy leadta a földet és így a gondoktól is megszabadult. ■­­­­ Most azonban a kormány határozata­­ után az elsők között kérti vissza a­­ felajánlott földjeit, mert ő is gaz­­­­dálkodni akar és gazdagítani szeret­­­­né a háza táját. Jobban akar élni,­ mint eddig. * Mások arról, beszéltek, hogy sok esetben okozott gondot az állatte­nyésztés, mert­ nem rendelkeztek megfelelő szaktudással. Most a tan­folyamokon ezen a téren is felszá­molják a lemaradást. A dolgozó parasztok ezután meg­állapodtak abban, hogy minden hé­ten szerdán este összejönnek, s szá­mukra a megyei tanács állattenyész­tési csoportjának egy-egy munkatár­sa fog előadást tartani. A faddi dol­gozó parasztok ezeken az­ előadáso­kon a ház körül élő hasznos állatok tenyésztésével kapcsolatos kérdések­re kapják meg a feleletet. Határozat Ukrajna és Oroszország újra­egyesü­ése 300. évfordulója megünnepléséről Moszkva (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége el­határozta, hogy széles körben meg­­ünneplik Ukrajna és Oroszország új­raegyesülésének 1954 januárjában el­következő 300. évfordulóját, e nagy­jelentőségű történelmi eseményt.. Ez az évforduló az ukrán és az orosz nép,­­ velük együtt a Szovjetunió valamennyi népének nagy nemzeti ünnepe. A határozat megállapítja, hogy e nevezetes eseménnyel fejeződött be az ukrán nép­­ok "­"százados harca a külföldi rabtartók ellen, azért, hogy egységes orosz államban egye­süljön, ismét az orosz néppel. A nagyobb term­éseredm­ények­ért . . . és kocsolat Vörös Csillag­ zárszámadása — Itt b­alamit termi kell, mert­ ak­kor jövőre sem lesz magasabb a tagok jöved­el­m­­e, mint­ az idén. Ha nem­ végezzük el idő­ben a íj­övényápolást, meg egyéb m­ás munkákat, ak­kor­­ nem várhatunk ter­mést, sem­. — Ezzel kezd­te beszámolóját Kecske József, a kocsolai Vörös Csillag? termelőszövetkezet brigád­vezetője a zárszá­madási­­ közgyűlésén. •Ez s a megállapítás na­gyra , is­ helyes. Annak, hogy a kocsolai Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai 1953-ba­n nem ér­tek tel’ kielégítő termelési eredményeket,­­ éppen az volt az oka, hogy keveset, tettü­k­. Keveset, mégpedig annak­ érdekében, hogy az egy­ munkaegységre eső jövedelem magasabb le­gyen. Vajjon nem tudtá­k vejbhá-e egy kilónál több kukoricát osztani indoká­egységemként, ha a 300 hold kukoricát legalább háromszor megkaparják. De igenis többet tudtak volna osztani. Búzából sem 3,5 kiló esett volna munkaegységenként, ha az aratás késlekedése miatt nem 10 százalékos lett volna a szemveszteség. De pénzből is több jutott vol­na egy munkaegységre, ha több gondot fordítanak a szerződéses növények termelésére, az állatte­nyésztés fejlesztésére, az állatok hozamának növe­lésére. A 7,13 forint he­lyett legalább 15 forintot oszthattak volna mu­lka­­egysége­iként, ha észsze­rűbben gazdálkodnak. Ezeket a hibákat a ve­zetőség és tagság a decem­­ber 7-én tartott zárszáma­dási közgyűlésen feltárta, 5 határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy az 1954-es gazdasági évben magasabb legyen a tagok egy munkaegységre eső jövedelme. „Még ebben az évben üzembe állítjuk a tejszepa­ráló gépet és a most le­­fialás előtt álló 56 anya­koca malacait fölözött tej­jel etetjük" — szögezi le a határozat egyik pontja. A szövetkezet vezetősé­gének gyenge munkája mellett, az alacsony ter­méseredményekhez a dal­­mandi gépállomás rossz munkája is hozzájárult. Ugyanis az a helyzet, hogy a gépállomás a 300 hold kukoricát, nem kultiváto­­rozta meg egyszer sem, holott a kétszeri kultúvá­­torozás elvégzésére kötött szerződést. Hiba volt ara­tás ideje alatt is. A gép­állomás gépei egymásután estek ki a termelésből és a vezetőség nem gondos­kodott arról, hogy időben kijavítsák őket. Így tör­tént meg, hogy a szövet­kezésnek még szeptember­ben is volt aratnivalója. A jövőben ez nem fog előfordulni, mert a zár­­számadási közgyűlésen, — attól a gépállomás veze­tősége is részt vett — ha­tározatot hoztak arra, hogy a gépállomás a szer­ződésileg vállalt munkát a megállapodott időpontra köteles elvégezni. A szö­vetkezet vezetősége pedig köteles megteremteni az előfeltételét annak, hogy a gépállomás ezt a mun­kát el tudja végezni. Ha a szövetkezet veze­tősége és a gépállomás vezetősége a határozatba foglalta­kat maradék nél­kül végrehajtja, akkor a focsólfti Vörös Csillag ter­melőszövetkezet tagjai jö­vő ilyenkor nagyobb ter­melési­­ eredményekkel di­csekedhetnek. * * * s DÍSZTÁV I­RAT­ S­ZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A TOLNAI SELYEMGYÁR DOL­­­­GOZÓIT, akik áldozatos és jó munkát végeztek azért, hogy ter­vük túlteljesítésével segítsék pártunk és kormányunk célkitűzéseinek mielőbbi megvalósítását. A­­ jó munka eredménye: december 8-án délelőtt 9 órakor befejezték éves tervüket, s ebben a negyedévben 99,2 százalé­kos elsőosztályú árut termeltek. A gyár dolgozóinak és vezetőinek to­vábbi jó munkát kívánunk. TOI.NAI NA 1*1.0 SZERK. i \ A PA­R­TOKI A TA S HIRt­l Tolna község Pártvezetősége nagy gondot fordít a pártoktatás színvo­nalának emelésére. Egy-egy szemi­nárium helyes kezdeményezését a többi pártok­tartáson is elterjesztik, így például az egyik szeminárium elhatározta, hogy a tananyaggal kap­csolat­ban egy-egy hallgató a saját véleményét írja meg a szeminárium fali-újságjára. A kezdeményezés csak­hamar az egész községben követésre talált, s ma már minden egyes sze­mináriumnak van fali-újságja és azo­kon hetenként új cikkek jelennek meg. Ezzel a­ módszerrel a propagan­disták önállóságra, véleménynyil­vánításra nevelik a hallgatókat. A szemináriumok általában igen látogatottak. Legjobb eredményt ed­dig az alapszervezet szemináriuma érte el. Itt különösen az elvi téze­tek helyes megismerésére töreksze­nek és több gyakorlati ténnyel iga­zolják az elmélet helyességét. * Baka Fercocné elvtársnő szemi­náriumán is igen nagy számmal — mintegy ötvennen — vesznek részt a bátaszéki termelőszövetkezeti ta­gok. A nagy létszám miatt azonban nem lehet teljes mértékben megvi­tatni az egyes tananyagokat. Sok esetben azonban az elvi kérdéseiket elsekélyesítik a sok egyéb személyi problémákkal — amely nem a sze­minárium anyagához tartozik. He­lyes lenne, ha ezt a nagy létszámú szemináriumot két részre osztaná a pártszervezet és a dolgozó parasz­tok érdeklődését, az oktatás iránt, így elégítené ki. Ezzel a kettéosztás­sal nemcsak a mindennapi problé­mák kerülésének megvitatásba, ha­nem a tananyagban felmerült kér­désekre is jobban fel tudná hívni a figyelmet a szeminárium vezetője. * Példát vehetne a fácánkerti pro­pagandista, Schmidt elvtárs, a tol­nai propagandisták módszeréből. Az ő módszere igen furcsa­. Amikor a hallgatók összejönnek, ő távol ma­rad, amikor a hallgatók egy része ott­hon marad, ő ak­kor keresi fel a sze­mináriumi helyiséget. Pedig az el­múlt héten a fácánkerti pártszerve­zet vezetősége jól előkészítette a po­litikai oktatást. A pártszervezet ve­zetőségének minden tagja elment az oktatásban résztvevő egyik vagy másik elvtárshoz és megbeszélték velük az oktatás időpontját, a szemi­nárium tananyagát. A jó előkészítés­nek eredményeként a dolgozóik el is mentek oktatásra, ahova viszont kü­lön értesítés ellenére sem ment­ el a propagandista. Nagyobb gondot, lelkiismeretesebb munkát igényelnek a propagandisták­tól a megjelent­ dolgozóik. A propa­gandistáknak minden esetben köte­lességük megjelenni a szemináriu­mon, még akkor is, ha oda nem megy el minden hallgató. Dunafö­ldváron 52 dolgozó paraszt kötött sertéshizlalási szerződést A dolgozó parasztok jelentős jöve­delemre tehetnek szert,, ha az Állat- és Zsírforgalmi Vállalat helyi ki­rendeltségével szerződést kötnek ser­­téshizlalásra. Dunaföldváron 52 dolgozó paraszt 96 darab sertésre kötött hizlalási szerződést. Kelemen János , Györki­­utcai, ifj. Búzás Ferencné és Búzás Ferenc Tójárás 6 szám alatti lako­sok­­ 2—2 darab sertésre kötöttek szerződést. A­ szerződés megkötésekor a gaz­dák 400 forintot kaptak előlegül, azonkívül a 126 kilogrammos súly­ban átadott hízóért kilogrammon­ként 15 forintot, a 140 kilogrammos súlyban átadott hízóért 15 forintot és 2­ 50 forint minőségi prémiumot. A 140 kilogrammnál nagyobb súlyú hízóért pedig a 15 forinton kívül 4 forint minőségi prémiumot fizet ki­logrammonként az Állat- és Zsír­­forgalmi Vállalat paksi kirendelt­sége. Ma van Ü5 esztendeje annak,­­hogy Pi­lis vÖrösvárók­ a bányászok hatalmas tüntetéssel tiltakoztak m űrt. önkény, a kapitalista kizsák­mányolás és a­ Payer klikk osztály árulása ellen. Negyedszázada im­már annak, hogy a lelkes mun­kásság, élükön a kommunistákkal és­ az öntudatos dolgozókkal, mint­egy­ fenyegető fekete folyam meg­indult Budapest felé, hogy a maga módján igazságot követeljen a végsőkig kizsákmányolt bányászok­nak. * Akkor a mozgalom a ■ Peyer klikk alja­s árulása, és a­ vadál­lati kegyetlenséggel fellépő rendőrség beshaltá­sa következtében csak fél sikert hozott, de a hatalmon lévő úri rend darutollasai megre fttegtek ettől a szervezett akció­tők Negyedszázad tártaidban nézzük csak meg, hogy milyen volt akkor a bánya­szók élete és milyen a sza­bad magyar bányászoké ma.­­1 20-a­s évek közepe és vége felé a bányászok a­­ legelnyomottabbak voltak valamennyi szakma közül Ua valaki felemelte tiltakozó sza­vát, a­ spiclik azonnal besúgták a vezetőknek és hosszú börtön, ve­rés, sanyargatás várt a jogait kö­vetelőkre. Pécsett a Csertetőn sor­­oz, Dorogon, internálás, Tatabá­nyán csendőrterror, Turjánban a peyerislik aljasságai szorították vissza a szervezkedéseket. A KMP sejtjei min­denüt­t dgpas­sák? Hágó­sító munkát folytattak a bányá­szok között és ennek volt­ a kö­vetkezménye, hogy a sztrájkharcok fellendültek. Mi­ volt ekkoriban a cél? Minimális. Tisztességes bért, úgy a,hogy biztosabb munkahelyet, emberségesebb bánásmódot. Ezért a minimális programmért sok hős esett el, sok drága bányászvért ivott be a szomjas föld, amíg eljött a­ szabadság hajnala a Vörös Had­sereg győzelmes fegyvereivel a ma­gyar bányászok egére. Ma? A bányászat és ezen belül a szénbányásza­t a népi demokrácia legmegbecsültebb, legjobban támo­gatott és segített szektora. Soha annyi anyagi és erkölcsi támoga­tást még iparág nem kapott, mint éppen ma a­ szénbányászat. A bé­rezésben a többszöri igen előnyös bérrendezés, amely a szakemberek legelére emelte a vásárt, a mun­­kavédelmi lehetőségek ily nagy­mértékű kihasználása, amely új modern fürdőkben és egyéb jelen­tős beruházásokban mutatkozik meg. A ruháiul­tatások nagymérté­kű kiterjesztése, amely újabb ez­reket segít­ett, az élelmezési norma forintösszegének 100 százalékos fel­­emelése, amely a bőséges és ízle­tes életeket biztosít a­ dolgozóknak. A kulturális lehetőségek megja­vítása és még sok más segítség azt mutatja, hogy pártunk és kormá­nyunk minden eddiginél felinten­sebben támogatja a bányászt, azt a­ bányászt, aki ezekért a támoga­tásokért több­i-és több szén kiter­melésével válaszol. A nagyb­ányaki, szénbányák, jól szervezett és irányított termelési és munkaverseny munkájával elérte, hogy az ország legjobbjai között említi a nevét­ a bányaiparban. — Vállalatunk üzemeiben igen. .Sok kiváló dolgozó nevét említik, büsz­keséggel: így például Szászvároit Susi Mihály, Budai Mihály, Kollp János elvtársakat, Mázán, Bayer János, Faragó Imre és Kreier Herr­­ik elvtársat Nagy­mony­okon: Schiszter József, Kiss József, Béli József elvtársakat és Hidason: Werb Adám, franck János Hl és Schmidt Adám III elvtársakról, akik rendszeres kiváló munkájukkal a bányászok példaképei lehetnek. — Vállalatunk üzemei különösen a feketeszén üzemek: Szászvár, Má­za, Nagymányok és újabban a hi­dasi lignitüzem­ is jelentős ered­ményekkel készülnek a tervév győ­zelmes befejezésére A tervet elsőnek a nagymányoki üzem fejezte be, november 21-én­ és év végéig sokszáz tonna minő­ségi szenet ad terven felül. Erősen a nyomában van a­ másai­­ és a szász­vári üzem is,­­ valamint a vállalat egyik legegyenletesebben,­­ jól­ tér­­mdló teteme, a Bakefággátr­ist okol a felajánlások és teljesítések szá­­ma már hosszú idő óta ugyanaz, és ez arra mutat, hogy a brikettgyá­r lelkesen, komolyan, veszi, a ver­­s­enyt. De az eddig elért szép eredmé­nyek és sikerek nem tesznek sen­kit elbizakodottá, hiszen, meg bőven, vannak megoldatlan kérdések, ame­lyek kemény, következetes, jó mun­kát követelnek meg vezetőtől és beosztottól e­gyarán­. Itt van mind­­járt a munkavédelmi vonalon a hi­­dasi nagy új fürdő helyzete. Itt a 49/1. Építőipari Vállalat és annak szerelőipari alvállalkozója hibájá­ból a fűtőberendezés még a mai napig sincsen teljesen üzemképes állapotban és bizony furcsa látvány — amit bárki is láthat, ha, az új Budapest—pécsi, hatos számú mű­úton Hidas előtt, elhalad — hogy a, szép, modern, új fürdő ablakai­ból kályhacsövek pi­pálnak, a 19/3 Szerelőipari Vállalat nagy szégye­nére. Ezen a helyzeten gyökeresen változtatni kell és a vezetőség vál­­tozta­ni is fog, méghozzá ig­en rö­videsen. Ugyancsak csigalassúság­gal készül a mázai új fürdő sütőbe­rendezése is, pedig az építési­­­ részleg időben elkészítené a felrőtt feladatot, de ott is a fűtésszerelők azok, akik főleg anyaghiányra hi­­vatkozva vontatottan végzik mm. kapukat. A megoldandó feladatokból, me­lyek a vállalatra­ várnak, csak né­hány jellemzőt k­nltünk. A Tolna megyei Tanács vb.től azt, kérik a bányászok,­ hogy az eddigieknél több súlyt fordítson a minőségi el­­látási­ vonalra és az általában jól ellátott bányászütléteket, azok vá­lasztékát, főleg élelmiszer vonalon tegye változatossá. Továbbá, hogy ,a minisztertanácsnak, a lakás­ki­ut­alá­sok­kel­ kapcsolatosan a bányá­szokt részére biztosított elsőbbségé­­nek kövekezetesen szerezzen ér­­vényt. Egyes tárnicsok, igy/ például a ma­rósi, kakasdi, bá­napáti taná­csok ezt a rendelkezést nem értel­mezik helye*?tt és itt hívjuk fel a megyei tanács figyelmét, hogy a melegedő helyiségek kérdésével is egyes tanácsok, főleg a marosiak­nál áll ez fenn, megengedhetetlen huza­vona, nagy bürokrácia ural­­kodiff. Gondoljanak arra, hogy a bányászok Maroson is, Bátaapáltin is jogosan követelik a­ vállalattól a melegtedő és megfelelő helyiségek rendelkezésre bocsátását, mely a­ tanácsnak nem szívesség, hanem megtisztelő kötelesség dolga. A ma szabad, boldog bányászai a Sass Mihály­ok, Kiss Józsefek, Faragó Imrék és Werle A­dómok ter­meléssel, a tervek túlteljesítésével gondolnak arra, hogy mennyinél más, mennyivel szebb, vidámabb, teljesebb az életük, mint az 1928 december 11-i Pilisvörösvári hősök­­nek. SZIGETI DÉR ISTVÁN Megemlékezés a pilisvörösvári bányászsztrájkról

Next