Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

1953 DECEMBER 29 ÍNAFLO on. TAVASZAN egy szerény külsejű, de energikus, élet- és munkakedvvel teli 22 éves fiatalember jelent meg a Tornai Textilművekben. Neve Reichl József. Foglalkozása még bizonytalan volt, mert nem volt szakmája. Dolgozott ő sok helyen, de nem találta meg egyik munkakörben sem azt, amit szeretett volna. Így határozta el magát arra, hogy textilipari munkás lesz. Mikor átlépte a gyár kapuját a szíve összeszorult, arra gondolt, hogyan tudja majd megállni a helyét. Először a szövőgéphez került, ahol megtanulta a szövés bonyolult mesterségét. Kissé idegen volt még a gépek zakatolása, de pár nap múlva már otthonosan érezte magát Reichl József. 1949-ig szövőgépen dolgozott, de a nyár folyamán a gyár a legjobb dolgozók közül művezetői iskolára küldött dolgozókat, köztük Reichl Józsefet is. Az iskolában az első tanulók között, szerepelt, igyekezett tanulni, hogy ezáltal hálálja meg az üzemnek azt, hogy fejlesztheti képességét. Mikor vége lett az iskolának és visszatért az az üzembe, a gyár vezetősége úgy határozott, hogy segédművezetővé léptetik elő. Itt is megállítsa helyét éppúgy, mint szakmájában, mert mint segédművezető elérte a 120—130 százalékot. A szövőmunkát és annak vezetését igyekezett minél előbb elsajátítani, de ez nem ment simán, mert többször előfordult az, hogy megakadt a termelésben, nem tudta egyedül megoldani a felmerült problémákat Ilyenkor bátran és bizalommal fordult Schallai főművezető elvtárshoz, aki a legjobb tudása szerint azonnal segített megoldani a felmerült problémákat 1953. JÚLIUS 1-ÉN újra nagy öröm érte Reichl Józsefet A gyár vezetősége úgy határozott, hogy az eddig végzett szorgalmas és jó munkájáért művezetővé léptetik elő. Ezt a bizalmat úgy hálálta meg Reichl elvtárs, hogy az eddiginél is sokkal jobban tanul, a hozzá beosztott dolgozókkal állandóan foglalkozik. Mióta művezető lett,más a hangulat a szövődében. Kialakította a jó üzemi kollektívát, ezért a dolgozók szeretik, ragaszkodnak hozzá. Ha valami panaszuk, kérelmük, vagy problémájuk van, elintézi, de ha nem tudja személyesen elintézni azt, akkor a vállalat vezetősége elé viszi az ügyet elintézés végett. MINT MŰVEZETŐ újabb kitüntetésben részesült. 1953. augusztus 20-án, jó munkájáért megkapta a sztahanovista oklevelet. Takó Ferenc, a gyár igazgatója még ma is csodálkozva beszél arról, hogy milyen hamar megtanulta a szakma különféle és sokoldalú fogásait Takó Ferenc így nyilatkozik Reichl Józsefről: Egyike a legjobb dolgozóinknak, akiben minden jó tulajdonság megvan. Szereti munkáját kielemezni, állandóan terv szerint dolgozik. Mikor műszakváltás van Reichl József 10 perccel előbb már munkahelyén van, átnézi a gépeket nincs-e valami hiba, ha valahol hibát észlel, azt azonnal kijavítja. Munka befejezés előtt ugyanezt elvégzi és ha üzem köziben történik valami, arról pontosan beszámol a következő műszak vezetőjének. REICHL JÓZSEF művezető a szövődő összes dolgozójától megköveteli a legnagyobb munkafegyelmet és a minőségi anyaggyártást. Ezt mutatja az is, hogy november hónapban a szövődő export minősége elérte a 98,7 százalékot, az össztermelést pedig 104 százalékra teljesítették. Az elkövetkezendő időkre Reichl József művezető megígérte azt, hogy az eddiginél még jobban, még nagyobb körültekintéssel végzi munkáját, hogy ezáltal elősegítse az üzem tervének idő előtti teljesítését és ezen keresztül a kormányprogramm megvalósítását. Egy művezető életéből •. • Elvtársi kapcsolat... A proletár nemzetköziség egyik igen szép megnyilvánulását láthatjuk a Nagymányoki Szénbányáknál. A vállalat munkaügyi osztálya a dolgozók nevében az NDK rádióhivatalának közbenjöttével felvette a kapcsolatot a Német Demokratikus Köztársaság kiváló széntermelő brigádjával, Zwickauiban dolgozó hírneves Franz Framik brigáddal. Franz Franik brigádja Zwickauban, közel hasonló körülmények között termeli a fekete szénét,, mint a mi vállalatunk fekete szénbányászai. Mégis, a termelési módozatok technikai tökéletesítésével elérte, hogy a termelékenység jellemtősen magasabb, mint a mi bányáinknál Zwickau az NDK egyik fontos „szénvárosa“ már sok kiváló aktivistát nevelt ki .E sorok írója még jól emlékszik, amikor a budapesti VIT alkalmából a Margitszigeten elbeszélgettünk néhány zwikkaui ifjú aktivistával, sztahanovistával ,akik elmondották, hogy a Hennecke-mozgalom milyen kiváló eredményekkel jár és hogy gyakorlatilag hogyan is áll a versenymozgalom az NDK-ban. Az azóta eltért időkben még fokozódott, a demokratikus Németország bányáinak gépesítése, technikai tökéletesítése és a német kommunisták vezetésével olyan nagyarányú versenymozgalom alakult ki, amely a legnagyobb elismerést érdemli. Zwickauban jelenik meg a „Freie Presse", a bányászok lapja, amely nemrégiben adott hírt Franz Franik és brigádja kezdeményezéséről, mely a tudományos normák megdöntését van hivatva előkészíteni. Jó munkaszervezésükkel, a munkahelyek létszámtelepítésének egyszemélyi és ciklusos módon való lebontásával elérték, hogy a termelékenység egy hét alatt 23 százalékkal emelkedett. Ilyen mértékű emelkedést csak jó szervezéssel a mérnökök és technikusok szoros együttműködésével lehet elérni. A Hennecke és Franik mozgalom nagy eredményei méltán állnak a Sztahanov-, a Loy-, a Péntek-mozgalom mellett /nini, a proletár nemzetköziség nagy példái, amelyek a szocializmus mielőbbi felépítését vannak hivatva megvalósítani az országban. Mi szeretnénk a Tolnai Naplón keresztül rendszeres tudósításokban beszámolni az elvtársi tapasztalatcsere eredményeiről, hogy ezáltal is, a magunk frontján, a proletár nemzetköziség kimélyítésével, erősítésével harcolhassunk a békéért. Sz. D. I. ESIK A HÓ (írta: Voronkova. Fordította: Váradi György) Hideg, szél fújt, besüvített a kéménybe: — Fu-u-uj a szél!... Hu-u-ül a hót... A sár kiszáradt az úton, olyan kemény lett, mint a kő. A pocsolyák fenékig befagytak. Elsötétedett, bánatos lett a falu, az utak, a házak, a kertek, az erdő ... Tánya otthon ült, a babájával játszott, az utcára ki se nézett. Megjött nagy anyó a kútról és azt mondta: — Elkezdődött a havazás! Tánya az ablakhoz futott. — Hol? Az ablak mögött sűrűn hullottak, kergetőztek a hópelyhek, olyan sűrűn, hogy a szomszéd házig se lehetett ellátni. Tánya felkapta a kendőjét és kiszaladt a tornácra. — Esik a hó! Az égben, a levegőben milliárdnyi hópehely. Szálltak, hullottak, keringtek és megállt, hullottak, aztán rátelepedtek az út keményre fagyott sarára. És a falu háztetőire. És a befagyott tócsákra. És a kerítésekre. És a veteményeskert felásott ágyásaira. És a fákra. És a tornác lépcsőire. És Tánya nagy zöld kendőjére ... Tánya kitárta tenyerét — arra is rászálltak a hópelyhek. Nézegetni kezdték őket. Amikor szállnak, olyanok mint a tollpihe. De ha közelebbről megnézed, kis csillagokat látsz, az egyik ilyen tonna, a másik olyan: az egyiknek a sugarai szélesek, csipkézettek, a másiknak meg hegyesek mint a nyíl. De Tánya nem sokáig nézegethette a hópelyheket — egy-kettőre elolvadtak meleg tenyerén. Nagyanyó moslékot vitt az istállóba a juhoknak. Kinyitotta az ajtót. A fehér Riska tehén meg azt hitte, hogy kiengedik a csordára. Megörült, megrázta a fejét és kijött az istállóból. Kijött, aztán megállt. Hát hol a füvecske? Hol a rét? — Mit nézel? — kérdezte nagyanyó. — Ki akartál szökni a lóherébe? Vagy a bokrok közt elbújni? Hát olyan most nincs. Inkább menj vissza az istállóba, ott legalább meleg van. Nagyanyó egy nyaláb zöld szénát hozott Riskának, de az csak állt, bámult köröskörül. Akkor Tánya felkapott egy szál rőzsét és bekergette az istállóba: — Hő, Riska, hő, eridj! Vagy azt akarod, hogy a füled lefagyjon? Itt csupa hó leszel! A hó pedig hullt, egyre hullt. A hópelyhek kergetőztek, szálldogáltak. Amikor Tánya ebéd után sétálni indult, nem ismerte meg a falujukat: tiszta fehér lett. A tetők fehérek, az út fehér, a veteményeskert fehér, a rét fehér — fehér az egész falu!... Aztán kibújt a napocska, a hó szikrázott, csillogott a fényben. És Tanyának olyan jókedve támad, mintha ünnep lett volna. Elszaladt Aljonkáékhoz és bekopogott az ablakon— Aljonka, gyere ki gyorsan, megjött a téli Találós kérdések Rág és mégsem, rág. Mi az? * Melyik lónak nincs patkója? * Hányat lép a veréb egy esztendőben? Mikor legnehezebb a tehén? * Kedves gyerekek! Találós kérdéseinken törjétek a fejeteket és a megfejtést küldjétek be szerkesztőségünkbe. Aki három alkalommal, egymás után megfejti a kérdéseket és beküldi jutalmat kap. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az ASUS* JAMTSUNGÁLTATÁS Sportöltöny különböző színekben Ara ; 585.— Ft Kaph«»ö : ÁRUHÁZAKBAN, d A ÜZLETEKBEN! 5 A Sütőipari Tröszt válasza : „Mi az oka annak, hogy a kenyér minősége még ma sem a legjobb?* című cikkre lapunk december 17-i számában cikk jelent meg „Mi az oka annak, hogy a kenyér minősége még ma sem a legjobb" címmel. Itt legnagyobb részben a sütőipar felé gyakorolt bírálatot a cikk írója. A Sütőipari Tröszt másnap válaszlevelet küldött szerkesztőségünknek, melyet az alábbiakban ismertetünk: „A sütőipari dolgozóknak «* minden törekvésük ma már az, hogy jó minőségű kenyeret adjanak a dolgozók az talára.. Ehhez természetesen a malomipar és a sütőipar jó együttműködése szükséges. Éppen ezért örömmel fogadjuk a malomiparnak ama kezdeményezését, amelyben összefogásra ösztökél bennünket. De itt megkérdem, vajjon nem a malomipar-e tette ezt lehetetlenné ezideig? Mert ,a Tröszt megalakulásakor magam személyesen ugyanerre kértem a malomipar egyes vezetőit, amire ígéretet is kaptam, de sajnos ezideig még nem valósult meg, így valóban többször a véletlenre bízzuk a kenyérsütést, mert nem tehetünk mást. Lázt kifogási jegyzőkönyv van birtokunkban, melyet a malom MEO-sai is h elvbenhagyólag aláírtak, ami arról tanúskodik, hogy nem éppen egyforma lisztből készült az a nem egyforma minőségű kenyér. -Nem akarok szakmai idézetekbe fogni, de biztosíthatom a malomipart, hogy nagyon sok esetben elkerülhettük volna, a rossz minőségű kenyerek sütését akkor, ha a sütőipari dolgozó tudta volna, hogy mi van a zsákban. Példa erre a paksi járásban előfordult eset is, ami a malomipar figyelmetlenségéből adódott. Olvastuk a cikkben többek között azt is, hogy a malomipar felajánlja MEO-salt. Mi ezt örömmel vesszük és hajlandók is vagyunk velük együttműködni. De vajjon nem éppen a malomipar MEO-sai hatáskörébe tartozik az, hogy kifogásolt lisztek ne kerülhessenek a sütőiparhoz? Erre is példa van, hiszen a szekszárdi megengedett színhatárnál pár árnyalattal barnább lisztek kerültek hozzánk, amiből természetesen barnább kenyeret is hoztunk forgalomba. S ezt elkerülhetjük a jövőben, ha tényleg az együttműködés jó lesz. Hogy mennyire nem a véletlenre bízzuk a dolgozók kenyerét, az kitűnik abból, hogy Szekszárdon már több hete folyik tapasztalatcsere átadás, melyre a megye egész területéről hívjuk be a sütőipari dolgozókat, hogy elsajátíthassák a helyes tésztavezetést, és ezen keresztül a minőségi kenyér előállítását. Mindemellett műszaki vezetőink is munkamódszeres adással segítik kint vidéken a még nem eléggé képzett dolgozóinkat. Mindezeket figyelembe véve, a két „rokon"ipar elérheti azt a nevet, amely feltétlenül szükéges ahhoz, hogy dolgozóink asztalára jó minőségű kenyér jusson. Szögezzük le: a jó kenyérnek elsősorban a jó minőségű liszt a feltétele. Éppen ezért a malomipar ne olvastasson rejtvényeket a sütőipari dolgozókkal, hanem idejében értesítsen bennünket a liszt minőségéről. Kérésünk még a malomipar felé, hogy a tényleges együttműködés érdekében hívjon meg bennünket is termelési értekezletre, mint ahogyan azt mi is tesszük. Mi megígérjük, hogy magunkat mindenkor képviseltetni fogjuk ezen a termelési értekezleten. ha a jövőben ilyen szellemben fogunk a feladatok megoldásához, a siker nem is maradhat el. REMI HONG JÓZSEF a Sütőipari Tröszt műszaki gyártásvezetője. 4 városi tanács diszistáinak versenyfelhívása .A DISZ Központi Vezetősége harcba szólított bennünket a Párt Központi Vezetőségének 1953. június 28-i határozatának végrehajtására. Munkánkat ennek érdekében szerveztük meg és így folytatjuk. A december 5-én megtartott vezetőségválasztó taggyűlésen elhatároztuk, hogy versenyt indítunk" — így kezdődik a Szekszárd Városi Tanács DISZ fiataljainak versenykihívása, majd így folytatódik: „Versenyre hívjuk az ország összes DISZ-szervezetét a Szabad Föld Téli Esték megszervezésére. A szervezés házi agitációval történik. Az előadásokat érdekesebbé, színvonalasabbá tesszük, hogy dolgozó parasztjaink szívesen látogassák azokat és a tanulás mellett szórakozzanak is. Az ország összes tanácsainak DISZ szervezeteit versenyre hívjuk a tanácsülések megszervezésében. A tanácsülésre mindig aktuális kultúrműsorral készülünk. Mi már munkához is láttunk. Diszisták! Fogadjátok el versenyfelhívásunkat és csatlakozzatok hozzá, hogy ezzel is elősegítsük pártunk és kormányunk határozatának mielőbbi maradéktalan végrehajtását. — A bátaszéki úttörők igen sokoldalú jó munkát végeznek. Az általános fiúiskolában földrajz, fizika, irodalom, orosz nyelvi és sportszakkör dolgozik. Emellett kulturális tevékenységet is fejtenek ki. Jelenleg műsoros estet szerveznek, amelyen szerepel a fúvós- és vonószenekaruk, amely egyre fejlődik, új hangszerekkel bővül. Bemutatják Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig" című regénye nyomán készült Nyilas Misi című színdarabot. Műsorukra meghívják valamennyi iskola tanulóit.< — A szekszárdi leányiskola úttörői izgalommal várják a téli szünetben lezajló akadályversenyt. Szorgalmasan tanulnak, hogy a technikai akadályok mellett a szellemiekkel is meg tudjanak birkózni. Átismételték az útjeleket, sokan pedig, akik nem tudják a morse abc-t, tanulják.* — Csapláros József döbröközi úttörőpajtás „Hogyan harcolok a békéért“ pályázatunkra, levelet küldött, amelyet az alábbiakban közlünk. Egyben értesítjük Csapiáros pajtást, hogy írását jutalmazni fogjuk. „Én, a debrőközi általános iskola VIII. osztályos tanulója vagyok. Még sem fegyverrel a kezemben, sem szerszámmal a gép, vagy munkapad mellett nem tudok harcolni, de tanulással és a vasgyűjtésben való részvétellel, az iskola közösségébe való beilleszkedéssel tudok harcolni a békért. Községünkben az eddigi hulladékgyűjtések után alig maradt valami ócska holmi. Ennek elienere az iskola, úttörői igen szép eredményeket értek el. Házról-házra jártak és közel 1 vagon vasat gyűjtöttek. Az iskola első vasgyűjtőit a földművesszövetkezet megjutalmazta. A legtöbbet gyűjtött Mód László VI. osztályos úttörő. De nemcsak a vasgyűjtésből vettük ki részünket, hanem a tanulásból is. Kémia és torna szakkör dolgozik iskolánkban. A torna szakkör tagjai járási tornai bemutatóra készülnek nagy buzgalommal. A kémia szakkörön megtárgyaljuk a nehezebb anyagot és saját magunk kísérletezünk is, így harcolok én és a döbröközi általános iskola valamennyi úttörője a békéért,"