Tolnai Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-12 / 291. szám

tolnai Valc Pfici d­S&sat cerrsai rrma A MAI SZAMBÁN: A bermudai értekezlet és Frank Utország (2. o.) — Mé­táik az épülő kommunizmus országából (2. o.) — Francoleta pokol (2. o.) — A györei Kossuth tszcs kom­munistái a nagyüzemi gazdálkodás felvirágoztatásáért (3. o.) — Ma tartja I. küldöttgyűlését a Kisipari Szö­vetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet (3. o.) — Készül­nek Várdombon a kultúrversenyre (4. o.) j AZ M­DP TOLWAM’EGYES PÁRTBIZOTTSA­GA'NAK LAPJA X., ÉVFOLYAM. 891. SZÁM AKA 50 FUXEU_________________________________________________SZOMBAT, 1953 DECK Hű segítőtársaink a levelezők Megyénk dolgozói egyre na­gyobb mértékben ismerik fel a megyei pártbizottság lapjának, a Tolnai Napló jelentőségét. Min­den becsületes dolgozó magáénak érzi, olvassa, tanulmányozza az abban megjelent írásokat. Meg­fogadja az abban közölt jótaná­csokat és bírálatokat. Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók egyaránt szeretik a sajtót. Ezt bi­zonyítja, hogy az olvasók tábora mellett nap, mint nap erősödik a levelezők tábora is. Más szavak­kal kifejezve, egyre többen vesz­nek részt az újság írásában, a közügyek irányításában, vagyis egyre többen válnak a köz­­le­­mény parancsnokaivá. Pártunk Központi Vezetőségé­nek ez év június 28-i határozatá­nak megjelenése, valamint az új kormányprogramm megjelenése óta erősödik ez a tábor. A dol­gozók egyre jobban érzik, hogy a kormányprogramm megvalósí­tásában milyen jelentős szerepe van annak, ha leveleiken keresz­tül hírt adnak az élenjáró mód­szerek alkalmazásának eredmé­nyeiről, vagy bírálják a fogyaté­kosságokat, akár a munkában, akár pedig a vezetésben. Tudják jól, hogy a párthatározat és a kormányprogramm végrehajtása eger­szálú feladat. Minden dolgo­zó kezére, eszére, és szemér­e szük­ség van ahhoz, hogy fekü­zdjük a megvalósítás útjában álló nehézsé­geket. Ma különösen szükség van ar­ra, hogy az előttünk álló felada­tok megoldásához fokozottabb mértékben támaszkodjunk az és­szerű levelekre, a munkások, dol­gozó parasztok, valamint az ér­telmiségiek segítségére. Szükség van arra, hogy tanuljunk a tö­megektől, figyelembe vegyük az egyszerű munkáskezek által írt sorokat, melyek legtöbb esetben olyan fogyatékosságokra hívják fel figyelmünket, melyet nélkülük vagy nem vennének észre, vagy pedig igen későn. Éppen ezért el­engedhetetlenül szükséges, hogy párt, állami és tömegszervezeti funkcionáriusaink az eddiginél fo­kozottabban támaszkodjanak a nehéz munkától kérges kezek ál­tal írt levelekre. Az elmúlt hónapok során sok­száz levél érkezett szerkesztősé­günkhöz, melyek írói komoly fi­gyelmet fordítottak a kormány­programm megvalósítására. Be­számoltak az eredményekről, fel­tárták a fogyatékosságokat, egy­szóval rámutattak, mit, hogyan kell és hogyan nem volna szabad csinálni. Mások bűnös mulasztá­sokra hívták fel figyelmünket és ezen keresztül az illetékes szer­vek figyelmét. November hónapban több, mint 200 levél számolt be arról, hogy megyénk területén hogyan halad a kormányprogramm megvalósí­tása. Nincs olyan terület, ahon­nan ne kaptunk volna levelet, vagy a jó eredményekről, vagy a fogyatékosságokról. A bátaszéki Ingatlankezelő Vállalat dolgozói arról írtak, hogy november 10-ig újjáépítettek egy romházat. Rövi­desen még kettőt építenek újjá. Ha megyénk egész területén így foglalkoznának a kormánypro­gramm megvalósításával, így kép­viselnék a dolgozók érdekeit, nem fordulna elő olyan eset, mint Nagymányokon, ahol nem sokat ad a tanács arra, hogy az álla­mi házakat megjavíttassa, melyek­ben egyszerű dolgozók laknak, jól­lehet többségükben bányászok.­­ Belenyugszik egyszerűen, hogy nincs aki megcsinálja a javítási munkát, meg a keret is szűk a csi­­náltatásra. Más szóval nincs an­­­nyi pénze a tanácsnak, hogy meg­csináltassa a lakásokat, felsőbb szervekhez pedig nem fordult se­gítségért, pedig, ha megtette vol­na, biztos kapott volna lakásja­vításra keretet. Az esetről Kun Sándor levélírónk számolt be, a megyei tanács illetékes osztálya pedig megerősítette azt a tényt, hogy a tanács nem fordult hoz­zájuk pénzért lakásjavításra. Több ilyen esetet sorolhatnánk fel és mindez azt a segíteni akarást tük­rözi, melyet megyénk dolgozói le­veleiken keresztül nyújtanak a kormányprogramm megvalósításá­hoz. Egyben tükrözi azt a zseniális sztálini tanítást is, hogy a leve­lezők az igazság tüzétől lángoló leleplezni, hibáinkat mindenáron javítani kívánó emberek. Ezekre az emberekre kell támaszkodni a szocializmust építő munkánk meg­javításában. Levelezőink azonban nemcsak ezen a téren harcolnak a hibák feltárásáért, hanem a mezőgazda­ság terén is, termelőszövetkezetek­ben, gépállomásokon, állami gaz­daságokban és az egyéni terme­lés vonalán egyaránt. Termelőszö­vetkezeteink megszilárdításáért harcolnak akkor is, ha beszámol­nak a tsz eredményeiről, köztu­datba viszik, hogy mit kapott egy­­egy tsz-tag a zárszámadáskor. Így tett Szilárd János kajdacsi leve­lezőnk is, amikor megírta, hogy náluk a November 7 tsz-ben van olyan család, mely ezévi jövedel­méből házat vett. Nyilván, hogy az ilyen eredmények láttán az egyéni dolgozó parasztok is köze­lebb kerülnek a termelőszövetke­zethez, ami egy lépést jelent elő­re, mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében. Egyre több dolgozó bírálja kul­turális életünket is. Bírálják azo­kat a szerveket, amelyek gátolják a falvak kulturális életének fej­lődését. A kultúrélet fej­­léséért indult harcba Kántor Antalné, amikor megírta szerkesztőségünk­nek, hogy Nagydorogon félbema­radt a kultúrotthon építése, vagy egy másik levél írója Ozoráról, aki ugyancsak hasonló témával fog­lalkozik. Az anya- és csecsemő­védelemről szóló minisztertanácsi határozat betartásáért harcol az a dombóvári levélíró, aki arról ad hírt levelében, hogy a dombóvári szülőotthon csecsemőgondozása nem kielégítő, így tovább sorolhatnánk leve­lezőink örömét, bánatát, melyet azért közölnek a megyei pártbi­zottság lapjával, mert bíznak a pártban, segíteni akarnak a hibák megszüntetésében, vagy be akar­ják bizonyítani azt, hogy mennyi­re helyesen cselekszik az a dol­gozó, aki megfogadja a párt út­mutatásait, követi azt az utat, me­lyet pártunk a felemelkedés út­jának jelölt meg a dolgozók szá­mára. A dolgozók által nyújtott se­gíteni akarást meg kell fogadni minden párt, állami és tömegszer­vezeti funkcionáriusnak. Nem sza­bad szem elől téveszteni senkinek sem, hogy a szocializmus építését csak a dolgozók segítségével, azok segíteni akarásának figyelembevé­telével tudjuk győzelmesen befe­jezni. Tartsuk levelezőinket ha segítőtársunknak, leveleiket fo­gadjuk örömmel, ügyeiket intéz­zük lelkiismeretesen, legyenek azok kicsinyek vagy nagyok, ne feledjük, hogy a legkisebb ügy elintézése is közérdekű kérdés megoldásához vezethet. Különösen most van nagy szük­ség arra, hogy támaszkodjunk le­velezőinkre, mint hű segítőtársa­­inkra, amikor pártunk és kormá­nyunk a dolgozókról való gondos­kodást tűzte ki fő céljául. Levele­zőink pedig nyújtsanak segítséget leveleiken keresztül, hogy az ed­dig nem tapasztalt hibák mielőbb felszínre kerüljenek, a jó ered­mények pedig minél szélesebb kör­ben elterjedjenek. Harcoljanak az eddiginél sokkal szívósabban hogy mindenki megismerje és magáévá tegye pártunk határoza­tát, kormányunk programmját. Huszonnégy új tag a grábóci Alkotmányban Négy kiló búzát, 1.50 kiló árpát, 3.73 kiló burgo­nyát osztott többek között a grábóci Alkotmány ter­melőszövetkezet a tagjainak. Egész évi szorgalmas mun­kájukat visszafizette többszörösen a föld. Rostlenből 10 mázsa, napraforgóból 14 mázsa, burgonyából 10 mázsa, árpából 12 mázsa, búzából 10 mázsa termett holdanként. A termelőszövetkezet vagyonát növelte a 67 ezer forint rövidlejáratú hitel elengedése is. Az elmúlt év zárszámadásán kimutatott közös vagyont az idei évben 800 ezer forinttal gyarapította a tagság. A tagok legkevesebb két hízót vágnak a tél folya­mán és december 31-re pedig nem lesz a termelő­szövetkezetben olyan tag, akinek háztáji tehene ne legyen. Büszkén mondja Villányi Pál, a tsz elnöke, hogy az 1954-es zárszámadásig egyetlen tag sem akar fel­venni előleget semmiből, mert nem lesz rá szüksége, hanem mindent egyszerre és egy összegben, zárszám­adáskor. A termelőszövetkezet eddigi eredményét bizonyít­ja az a tény is, hogy egyetlenegy ta­g sem akart kilép­ni, sőt huszonnégyen kérték felvételüket. Az újonnan belépőket nem kellett csalogatni a termelőszövetkezet soraiba: őket az eredmények, a jövő évi tervek győz­ték meg. Kilencholdas gyümölcsös telepítése mellett a ter­melőszövetkezet erősödését fogja biztosítani az állat­állomány kibővítése. Szarvasmarha, sertés, ló, és ba­­ro­mfiállományukat saját szaporulatból fogják fejlesz­teni. A grábóci Alkotmány tsz tagsága bizakodva kezdi meg az új gazdasági évet. A 24 új taggal megerősö­dött termelőszövetkezet egy emberként arra törekszik, hogy jelenlegi eredményeiket az elkövetkezendő évek­ben messze túlszárnyalják. Mi ÚJSÁG PAKSON? Még mindig nem késő mélyszántani — Kultúrával az életszínvonal emeléséért — 75.000 forintból új iskola — Többezer tégla az évi terven felül — A Hunyadi-utca kitett magáért — A dolgozók jobb — A Malomipari Egyesülés figyelmébe A DECEMBER 5-i ér­tékelés szerint Paks köz­ség dolgozó parasztsága 5.237 hold őszi mélyszán­tás­ tervét 4.156 holdra teljesítette. A község pa­rasztjaitól szép teljesít­mény ez, annál is in­kább, mert az eddig elvégzett mélyszántást saját erejük­ből és egymás segítéséből tudták elérni. A duna­­szentgyörgyi gépállomás egyik vezetője ugyan kér­te a községi tanácsot, hir­­dettesse dobszóval, hogy a gépállomás köt szerző­dést őszi mélyszántásra. A napok egymásután múl­taik, a dolgozó parasztok érdeklődtek a szerződés­­kötés iránt, azonban a dunasze­ntgyörgyi gépállo­más azóta sem kereste fel a tanácsot szerződés­­kötés végett. Girst Ádám Rosti utcai, Ifj. Balogh Pál és ifj. Hor­tobágyi János Hunyadi­utcai dolgozó parasztok nem vártak tovább a gépállomásra, ha­nem igyekeztek elvégezni mélyszántásukat, hogy a korán bekövetkező fagy­ ne találja szánta­t­lanul földjeiket. * A KÖZSÉG FIATALSÁ­GA komoly kultúrmunkát végez. A Konzervgyár, já­rási, községi tanács, Nép­bolt dolgozói és az isko­lák tanulói értékes kultúr­műsorral lepik meg a köz­ség dolgozóit. December 12-én, szombaton a kul­­túrbrigád körülbelül 2 órás műsorral fog szere­pelni, a kultúrotthomban rendezett sajtóankéton. — Előadásra kerül a ,,Szüle­tésnap“ című színdarab, 2 szavalat, csasztuska, ének és népi táncszámok. Az előadás színvonalát fogja emelni a szekszárdi rend­őrzenekar hangversenye is. * DECEMBER 8-ÁN Paks községhez tartozó Csámpa pusztán új iskolát adtak át az ifjúságnak. Ezelőtt hosszú utat kellett meg­tenni a tanulóknak, hogy tudásszomjukat ki tudják­ elégíteni. Különösen télen volt nagyon nehéz a sor­sa a tanuló ifjúságnak. — 75.000 forintból építtette fel a községi tanács ezt az egy tantermes, 24 ta­nuló befogadóképességű iskolát. A Csámpa-pusztai fiatalság régi vágya tel­jesült az új iskola átadá­saikor. * A TÉGLAGYÁRBAN a nyersgyártás leállt, mert az idő nem engedi, így ebben az évben nyers­gyártási tervüket csak 95,5 százalékra tudták tel­jesíteni. Az égetés annál gyorsabb ütemben folyik az üzemben. Már novem­ber 27-én befejezték 1953 évi égetési tervüket. Az­óta is a megszokott ütem­ben végzik az égetők, ki- és behordák munkájukat. Jó munkájukat legjobban bizonyítja az elért ered­mény: november hónap végéig 64.000 téglát gyár­tottak terven felül, ami két és fél családi ház fel­építéséhez elegendő. Óvá­­ry József égető-brigádja és Ledneczki János kihor­dó brigádja végezte eddig is a legjobb munkát, s je­lenleg is az ő nevük sze­repel a verseny­táblán, mert tervüket jóval 100 százalékon felül teljesítet­ték. AZ ÁLLAT- ÉS ZSIR­­FORGALMI Vállalat pak­si kirendeltségével a dol­gozó parasztok jelentős mennyiségben kötöttek szerződést sertéshizlalás­­ra. Kovács Ferenc, Ko­vács József és Kovács Fe­­rencné Hunyadi­ utcai dol­gozó parasztok 2—2 ser­tésre kötöttek hizlalási szenvedést. A szerződött sertéshizla­lás nagy jöve­delmet biztosít a dolgozó parasztságnak. Ugyanis a szerződés megkötésekor előlegként 400 forintot kap a dolgozó paraszt minden egyes leszerződött sertésre. A 126 kilogram­mos súlyban átadott hízó­ért kilogrammonként 15 forintot, a 126 kilón felül átadott hízóért pedig a 15 forinton kívül 2,50, illetve 4 forint minőségi prémiu­mot fizet a kirendeltség. * A KONZERVGYÁR­BAN nagyban folynak ezekben a napokban a ki­szerelési munkák. Ez an­­­nyit jelent, hogy naponta nagyobb mennyiségű sa­vanyú uborka, ecetes bab, vegyes savanyúság kerül forgalomba, amit szerző­dés alapján ad ki az üzem a Fűszert vállal­a­tóiknak. Emellett még több olyan áruféleséget bocsátanak a megrendelőik rendelkezésé­re ahhoz mérten, hogy milyen a kereslet a bol­tokban. Nagymennyiségű vegyesíz, szilva íz, sűrítet­t paradicsom és aszalt szil­va jut el a megrendelő vállalatoknak, hogy ezzel is biztosítsák a fogyasztó­közönség zavartalan ellá­tását. * — TERMÉSZETESEN elvtársak, pár napon be­lül elintézzük, hogy meg­kapja a község az enge­délyt az új daráló mű­ködéséhez. Annál is in­kább, mert helyiség és da­ráló van.­­ Csak akarata nincs a Malomipari Egye­sülés paksi kirendeltség vezetőinek, hogy olyan ré­gen húzzák-halasztják az engedély kiadását. Sajnos, hogy a Malomipari ES paksi kirendeltsége az egyik fülén be, a másikon ki módjára kezeli a dol­gozó parasztok kérését, nem látja be, hogy egy 13.000 lakosú nagyközség szükségletét 2 daráló — abból is az egyik a Vörös Sugár termelőszövetkezeté — nem elégíti ki. A dol­gozó parasztoknak beadá­si, szer­ződésbeni kötele­zettségük van, de a Ma­lomipari BS hibájából* nem tudják időben telje­síteni, mert nem tudnak darálni és az köztudomá­sú, hogy a szemestakar­mány etetésétől sokkal kisebb a súlygyarapodás, mest ha darát etetnének állataikkal. A helyiség, a daráló, a dolgozó paraszt, a­ki a sze­mes takarmányt vinné, egy szóval minden megvan ah­hoz, hogy a daráló mi­előbb beinduljon, csak a Malomipari BS paksi ki­­rendeltségének kellene a saját füléről leszálni, hogy végre a dobhártyáig eljussanak ezek a tények­ ellátásáért A siyönki diákok Hőgyészen A hőgyészi kultúrotthonban megkezdődött a téli vendégszereplés. December 5-én délután és este a gyönki gimnázium IV. éves tanulói mutatták be Gár­donyi Géza ,,A bor" című színművét. Az esti előadá­son zsúfolásig megtelt a terem, hiszen a gyönki diá­kok nem először szerepeltek községünkben, dolgozóink tudják, hogy mindig színvonalas, szép műsort adnak — írja levelezőnk, Major Mátyás, Hőgy­észről. Mielőtt a színmű előadására került volna sor, dr. Tóth Kálmán tanár előadást tartott a parasztság sor­sáról a múltban, majd bemutatta a végbement és fo­lyamatban lévő fejlődés útját. Dr. Tóth Kálmán ki­váló előadóművészetével, élvezetes beszédmód­jával ma­gával ragadta a hallgatókat és kitörő tapssal köszönték meg az értékes, élvezetes előadást. Az ifjúság kitűnő tehetségéről és felkészültségről­­ e­t bizonyságot. A színmű előadása, játékuk élményt i­ntett minden résztvevő számára. Különösen jól ala­kította Zsigmond Endre tanuló Baracs Imre szerepét, de valamennyi szereplőn meglátszott,­ hogy átérzik mondanivalóját. Szívesen látja őket Hőgyész dolgozó népe máskor is. Januárban a gyönki járási kultúrotthon együttesét várjuk, amely bemutatja ,,A gazdag menyasszony“ cí­mű szovjet operettet. Feh­érnemű mosást is vállal rövidesen a Patyolat A dolgozó asszonyoknak már igen régi kérésük volt, hogy a Patyolat Vállalat fehérnemű mosást is vé­gezzen, mert ezzel nagyban megkönnyítené munkáju­kat. Ezt a kérelmet azonban nem lehetett megvalósí­tani, mert nem voltak meg ehhez a szükséges üzemi felszerelések. Az új kormányprogramm megjelenése után — mely a dolgozókról való , fokozottabb gondoskodást domborítja ki — a vállalat vezetősége a megyei tanács ipari osztályával karöltve kiharcolták az asszonyok­nak ezen kérelmét. 1954 elején már megkezdi a Pa­tyolat Vállalat a fehérneműmosást is. A megnöveke­­dett feladatok elvégzéséhez új munkaerőt is vesz fel a vállalat. De hatalmas változáson is megy át az üzem, több és nagyobb gépeket kapnak. Már megér­kezett az új mosógép, megkezdték egy új kazán be­szerelését is, ami körülbelül háromszorosa a réginek. De hamarosan megérkezik a szárítóberendezés is,

Next