Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-27 / 22. szám

TOLNAI NAPLÓ TttXß M*OICT$tMAl ECYXSffíJétel ki A MAI SZAMBÁN: V. M. Molotov nyilatkozata a négy hatalom külügy­miniszterei berlini értekezletének január 2S-i ülésén (2—3. o.) — A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi népgazdasági terv teljesítésére’(ft—4. o.) — Néhány jótanács a dolgozó nőknek! (­J. o.) — A piros­tarka „bonyhádi“ («­­7. o.) — Meg kell gyorsítani a gépjavítást (7. o.) — Törvény a lakosság bejelentései­nek intézéséről (8. o.) AZ M­DP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM­­ KK ÖO­FI ELEK SZERDA, 1954 JANUÁR 37 Pedagógusaink felelősségteljes munkája A múltbeli Magyarország tanítója a nemzet napszámosa volt. Az ural­­kodókörök emberség híjján nem értékelték a tanító munkáját, őt magát se sokra becsülték. A felszabad­ulós óta már igen so­kat jóvátettünk a tanítókat ért sé­relmekből . Társadalmunk megbe­csült tagjai a nevelők, akik áldoza­tos munkájukat a jelenben végzik ugyan, de annak eredménye teljes egészében csak évek múlva bonta­kozik ki. A jövőnek dolgoznak. Ha­zánkban nemcsak szép és megbe­csült a pedagógus munkája, hanem megtisztelő és felelősségteljes. Hi­szen a pedagógusok kezében van dolgozó népünk legdrágább kincse, jövendője: a gyermek. Rájuk vár a feladat, hogy helytállásra, áldozat­­készségre, hazaszeretetre neveljék a gyermekeket, elsősorban a saját pél­damutatásukka­l ,amellett, hogy szi­lárd tárgyi tudást adnak nekik, gyarapítják műveltségüket Senk­i sem születik tanítónak, ha­nem azzá lesz. Először neki, a le­endő pedagógusnak kell sokat tanul­nia, hogy taníthasson, engedelmes­kedni, hogy ő is feltétlenül enge­delmességet követelhessen. Tanul­mányait azonban nem fejezi be, mi­dőn oklevéllel a kezében elhagyja a képzőt. Tudását, műveltségét és hivatásszeretetét egész életén át nö­velnie, formálnia kell. Különösen fontos a múltban végzett pedagógu­soknak elsajátítani az ember, a szo­cialista emberformálás művészetét. Kormányunk segítséget ad ehhez a nevelőknek. Biztosítja számukra a továbbképzés lehetőségét, különbö­ző szaktanfolyamok, konferenciák, tapasztalatcsere értekezletek útján. Megyénk kis­iskolád nevelői példá­ul nemrégen vettek részt többnapos matematikád továbbképző konferen­cián, amely a résztvevők nyilatko­zata szerint jelentős segítséget adott további munkájukhoz. Jó alkalmak az élenjáró nevelési módszerek el­sajátítására a bemutató­ órák, ame­lyek után a jelenlévő pedagógusok értékelik az illető nevelő módsze­rét, aki az órát levezette. Amit po­­ziívnak találnak, azt maguk is al­kalmazzák, a fogyaték­ossá­gokra pte­dig felhívják az őrsvezető pedagó­gus figyelmét. Igen jól sikerült ta­pasztalatokban gazdag bemutatóóra volt a közelmúltban Bonyhádon, amelyen 40 pedagógus vett részt. Lehetőséget, alkalmat tehát bizto­sít kormányunk a nevelés tovább­képzéséhez és csupán a pedagógu­sokon múlik, hogyan használják ki ezeket és mennyit profitálnak belő­lük. Megyénk jónéhány kiváló neve­lőjének példája azt mutatja, hogy pedagógusaink nagy része, különösen a falusi kis iskolák tanítói öröm­mel vesznek rész­t a továbbképzé­sen Tudásuk gyarapításával ugyanis könnyebben tudnak nehéz felada­tukkal megbirkózni, ugyanolyan fel­készültséggel engedni tanulóikat a középiskolákba, mint az osztott is­kolák nevelői. A továbbképzés azon­ban nemcsak kis és általános isko­lai nevelőkre érvényes, hanem ugyanúgy a középiskolák pedagógu­saira is. Kormányunk segítsége nem merül ki csupán a továbbképzési lehetőség magadásában. Más formában is se­gítséget­ nyújt a nevelőknek a ta­nítási, oktatási színvonal emelésé­ben. Kísérleti és szemléltetőeszközö­ket küld a kis iskolák részére is. Megyénkben alig két hete osztott ki a megyei tanács mintegy 60 ezer forint értékű mértani, biológiai és fizikai felszerelést, amelyek segítsé­gével a nevelők sokoldalúbban szem­léltethetik előadásukat, a tanulók világnézeti felfogását pozitív té­nyekkel alapozhatják meg. A neve­lők hivatásérzésén múlik azután: - -­­ ‘ ----t-u-ui.-* „...AK-.. . tán felhasználják és helyesen hasz­nálják fel a tanulóifjúság szilárd, tárgyi tudásának növelése érdeké­ben, önálló gondolkodásának és ter­vékenységének kibontakoztatására. Mind a tárgyi, mind az erkölcsi nevelés terén nagy segítséget nyújt­hat a nevelő sokrétű feladatához a szülői ház. Éppen ezért szükséges az iskola és a szülők közötti kap­csolat elmélyítése. Legtöbb peda­gógus helyesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és igyekszik a szülők se­gítségét igénybe venni. A szülők szin­te beletartoznak az osztályközösség­be, a szülői értekezletek kapcsán. Példamutató a nevelők és a szülők kapcsolata Zombán, ahol a szülők segítségével sikerült csökkenteni a mulasztások számát. A szülői mun­kaközösség anyagiakban is támogat­ja az iskolát. Segített például be­szerezni a hiányzó iskolai felszere­léseket. Megyénkben nagy erőfeszítéssel dolgoznak a nevelők, hogy az idei tanévben rájuk váró fokozottabb fel­adatukat sikerrel oldhassák meg. Példát vehetnének a fácánkerti ne­velőtestület tagjai is Kurucz Antal­­né kölesd-borjádi kisiskolai neve­lőről, vagy Farkas Jánosné kisvej­­kei pedagógusról, — és ahelyett, hogy széthúznak, — az említettek példája nyomán igyekezzenek jó nevelőmunkát végezni az ifjúság kö­rében. Jól összehangolt munkával enyhíteni tudnák a pedagógushiány nehézségeit is. A felelősség rájuk is vonatkozik. Egy egész község fia­talságának az irányításáért felelősek és ezt a mun­kát csak kellő hiva­­tásérzéssel tudják elvégezni. Jelentős az osztályközösségek ki­alakításában és ezzel a tanuló fia­talok közösségi szellemének for­málásában az osztályfőnökök mun­kája. Megyénk pedagógusai között mozgalom indult el az osztályfőnöki munka megjavításának érdekében. Mindjárt év elején megalakultak az iskolai osztályfőnöki munkaközössé­gek. Azóta összejöttek már járáson­ként az osztályfőnökök tapasztalat­­csere értekezletre és ezen számol­­tak be eddigi eredményeikről.­­ Ugyanitt megbeszélték a további ten­ni­valókat Az osztályfőnökök feladata a ta­nulók szüleinek meglátogatása is. A családlátogatás ugyancsak az is­kola és a szülői ház kapcsolatának szorosabbra fűzését eredményezi. — Nagy segítség a nevelők és szülők közeli kapcsolata a hiányzások és a lemorzsolódás elleni harcban. Nagy jelentőségű és felelősségteljes munka a beisko­l­é­s is. A nyolcadik osztályos tanulók nagyjából i­ár döntöttek, hogy melyik középisko­lában kívánnak továbbtanulni és a középiskolák utolsóéves tanulói is jórészt hivatást választottak. A be­iskolázás nyomán dől el azután, il­letve mutatkozik meg, hogy melyik iskolában, milyen nevelőmunka folyt — milyen felkészültséggel engedték tanítványukat felsőbb iskolába. Kö­zépiskolákban például az elsőosztá­lyos tanuló első feleletei alkalmával minden tanár megkérdezi Petőfi sza­vaival: „Ki volt tanítód, hol jártál iskolába?" A tanuló magatartása és felkészültsége alapján azután véle­ményt alkot volt nevelőjéről és ál­talában az iskolájáról. Hasonló a helyzet az egyetemeken is. A pedagógusok tv^-sak a tankö­teles gyermekek neveléséért, irá­nyításáért felelősek. Különösen fal­vakban az iskolapadokból kikerült fiatalok erkölcsi irányítása is köte­lessége a nevelőnek. Azok a tanítók végeznek igazán jó munkát, akik hivatás­érzésük tudatában községük apostolává válnak, ők az Irányítói, magjai a falusi kultúréletnek. Mun­kájukra számít a DISZ és az egész Irattpárt rl.rvl círvrA nArVíA A ném*y hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének megnyitása Berlin (A TASZSZ külön tudósítójától): Január 25-én a volt Szöve­t­éges Ellenőrző Tanács épületében megnyit a Szovjetunió, Franciaország, Anglila és az Egyesült Állam­ok külügyminiszterének értekezlete. Az értekezleten rész­t vesz V. M. Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere, G. Bidault, Franciaország külügyminisztere, A. Eden, Anglia külügyminisztere, és J. F. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Az értekezlet munkájában szovjet részről részt­­vesz: A. A. Gromlko, J. A. Maliik, továbbá G. N. Za­rubin, Sz. A. Vinogradov, G. M. Puskin­, V. Sz. Szesn­­jonov, L. F. Ujicsov, A. A. Szoboljev, N. T. Fedo­­ ranko, I. I. IJjioaov. — Franciaország részér®: Parcel, De la ToUrnitííe, De Margerie, Broustra, Seydoux, Bayance, angol részről: Roberts, F. Hoyer-Millar, W. Bayter, Oh, F, C. Coleman, A, NufcUhg; az Egyesült Államok résséről: R. L. O'Cannor, D. MacArthisr, Ch. Bohlen, R. R. Bowie, D. Bruce, J. Conant, Ch. D. Jackson, C. W. McCaríjiLe, A miniszterek az első ülésen megállapodtak ab­ban, hogy a kialakult rendnek megfelelően sorrendben elnökölnek. Az első ülésem Dulles elnökölt. Miután a miniszterek megállapodtak a munka rendjének kérdésében, az elnök G. B­daultnak adott szót, hogy elmondja nyilatkozatát. Bidault, francia külügyminiszter nyilatkozata Bidault kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a berlini értekezlet első lépésül szolgál majd a négy ha­talom közti kapcsolatok tartós meg­javításának útján és újból megnyit­ja az utat az általános rendezés fe­lé, amely véget vet a világ kettésza­kítottságának. Bidault ezután rámuta­tott, hogy az értekezleten résztvevő országok között vannak nézetelté­rések és hogy az értekezletnek min­den megoldatlan kérdést meg­ kell vizsgálnia. A francia külügyminiszter­­ ál­lította, hogy az­ Egyesült Államok által beterj­ntett javaslatok lehe­tővé teszik az a­tom­veszély kérdé­sének megoldását és hogy Francia­­ország véleménye szerint a tenaerelés kérdése kapcsolat­ba áll az atom­­kérdésről folytatódó tárgyalások eredményeivel. Bidault elismerte az ázsiai problé­mák fontosságát és kijelentette, hogy ezeket a kérdéseket meg ke­ll olda­ni, „minél gyorsabban, annál jobb. " Azt állította azonban, hogy „a kér­dés megoldását nem gyorsítanák meg olyan kísérletek, hogy a kér­dést természetes határain túl vizs­gálják meg" és kijelentette, hogy ezt az értekezletet az európai kér­déseik megtárgyalásának kell szen­telni. „Nem gondolom — mondotta, — hogy Ausztria sorsa Korea sorsá­tól függ- Miért kellene összekap­csolni Németország egyesítésénél­ kérdését Kína nemzetközi státusza megállapításának kérdésével?" A francia külügyminiszter elis­merte, hogy Európa fennálló meg­oszlása „nem egészséges jelenség", amelyért az érdekelt hatalmaiknak meg kell szüntetniök. Emellett azon­ban megismételte azt a régen meg­cáfolt állítást, hogy ezt a megoszlást „rákényszerítették" a Nyugatra, ho­lott az a valóságban a nyugati ha­talmak politikájának következmé­nye­­­ Bidault kitelenta­te, hogy tartóz­kodik a történelmi sorrend minden elemzéaétől és az elsődleges okokra váró minden hivatkozástól. Úgy véljük — mondotta, —­ hogy „vé­delmi programmunk semmi esetre sem lehet megbeszélések tárgya“' — Bidault ezt azzal „indokolta", hogy a nyugati hatalmak úgynevezett „vé­delmi" intézkedéseinek célja biz­ton­ságuk szavatolása. Bidault vélemé­nye szerint a vita tárgyát a német békeszerződésnek és az osztrák ál­lamszerződésnek kell képeznie. A német kérdést érintve kijelen­tette, hogy a békeszerződés előkészítésé­nek feltételeit, mégpedig az egész Németországot képviselő kormány létrehozását még nem valósították mag és ismét megismételte a nyu­gati halaknak ismert állítását, azt hogy a probléma megoldását úgy­nevezett „szabad választások"­ meg­tartásával kell kezdeni. Bidault kijelentette, hogy a német nacionalizmus erősödésének és a Németország részéről fenyegető ve­szélynek az eltártlása érdekében „célszerű Németországot tisztán védelmi jellegű szervezetbe kapcsol­ni, amelyben e csoportosulás termé­szeténél fogva lehetetlen bármely tag egyéni és kollektív agressziója. ’ Azt állította, hogy „a demokrá­cia sorsa Németországban Németor­szágnak a Nyugattal való társulásá­tól“ füg. Ezután A. Eden, Anglia külügyi minisztere mondotta el nyilatkoza­telit. jEden, angol külügyminiszter nyilatkozata „Ez a berlini értekezlet — mon­dotta — reményeket keltett az egész földkerekségen. A békeszerető né­pek békés munkát várnak tőlünk, nem szabad bennük csalódást kelte­nünk­" Eben a továbbiakban azt mondot­ta: Angliában sokan azt remélték hogy a háború idején kialakult együttműködés a béke éveiben is folytatódik és hogy a brit nép mé­lyen sajnálja, hogy ez lehetetlennek bizonyult. Azt állította, hogy Angliá­nak ezzel kapcsolatban ,n­em volt más választása, minthogy szövetsége­seivel együttműködésben cseleked­jék, hogy megőrizze biztonságát és fenntartsa a békét Európában". Eden e próbálkozás után, amellyel menteni igyekezett a nyugati hatalmak tömb­jének megalakítását és Európa ket­­tészak­ásának politikáját, kijelen­tette, hogy az értekezletnek azt a­­"élt kell maga elé tűznie, hogy „fel­jebb emelje azokat a sorompókat, aaelyek Európában fennállanak, má­sodsorban pedig bizalommal telje­sebb kapcsolatokra ösztönözzön a nyugati országok és a Szovjetunió között." Az angol külügyminiszter ellenez­te a „világproblémák" megtárgya­­ását. Kijelentette, hogy az érte­kez­et többet ér el, ha a miniszterek­nek sikerül elhárítaniok a feszültség fontos okainak elyikét vagy másikát „és nem tárgyalják a feszültséget el­vontan". „Ez az értekezlet —­ mon­dotta — Európa értekezlete Európá­ról". Éppen ezért mindenekelőtt a fő európai problémákkal — Német­­országgal és Ausztriával — kell fog­lalkoznia. Éden a továbbiakban egyet­értett Bidaultnak azokkal a megjegy­zéseivel, amelyek a biztonság fenn­tartására vonatkoznak. „Őfelsége kormánya — mondotta­­­ az Egyesült Nemzetek tagja. Ugyanakkor szerződésünk van a Szovjetunióval. Ez a szerződés még s­ok évig érvényben­ marad. Mi ren­dületlenül tartjuk magunkat e köte­lezettségekhez. Ezek a kötelezettsé­gek biztosítják, hogy sohasem ve­szünk részt valamilyen agressziós cselekményben, soha sem fogjuk­ fe­nyegetni a Szovjetunió biztonságát“­­Eden megpróbálta úgy feltüntetni a nyugati hatalmak egyezményeit és szerződéseit, mintha azok „tisztán védelmi jellegűek", a biztonságot garantáló intézkedések lennének­ Késznek nyilatkozott an«, hogy ~~ ha a szovjet kormány ezt szükségen­­nek tekinti — megtárgyalja a Szov­jetunióval a Szovjetunió biztonságá­nak kérdését. Eden utalt arra, hogy a Szovjet­unióval fennálló ellentétek és az európai nehézségek alapját a német kérdés és Németország meglévő és mesterséges megoszlása képezi és el­ismerte, hogy Németország béke« egyesítése és a német békeszerződ­és megkötése a tartós béke új távlatait nyitná meg Európában.­­ E kérdés megoldásának útjairól szólva azon­ban megismételte a nyugati hatal­mak kormányainak ismert állításait arról, hogy az első lépés a német­ kérdés megoldása felé, állítólag az úgynevezett „szabad választás" égése Németországban, ami — mint isme­retes,­­­ Németország megoszlásá­nak jelenlegi körülményei közepette és az ország nyugati részében a ter­rorista bonni rendszer fennállása mellett nem vezethet a német nép szabad akaratnyilvánítására és Né­metország békés, demokratikus ala­pon való egyesítésére. Eden javas­lata szerint, ha megtartották ezeket a „szabad választásokat" — ame­lyeknek az a valóságos célja, hogy a német nép akarata ellenére egész Németországra a bonni rendszert terjesszék ki, — az első feladata az alkotmányozó gyűlés előkészítése volna, hogy biztosítsák az össznépi­­ kormány megalakítását. Eden hozzá­tette, hogy az össznémet kormány megalakulásáig egész Németország­­ban az úgynevezett szövetségi köz­társaság közigazgatásának kellene működnie. Ezután V. M. Molotov, « Saevjat­­unió küligy-roipisztere mondotta a nyilatkozatát. ( ftilismulás­­a X. tAdSo»)

Next