Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-27 / 22. szám
TOLNAI NAPLÓ TttXß M*OICT$tMAl ECYXSffíJétel ki A MAI SZAMBÁN: V. M. Molotov nyilatkozata a négy hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének január 2S-i ülésén (2—3. o.) — A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1953. évi népgazdasági terv teljesítésére’(ft—4. o.) — Néhány jótanács a dolgozó nőknek! (J. o.) — A pirostarka „bonyhádi“ («7. o.) — Meg kell gyorsítani a gépjavítást (7. o.) — Törvény a lakosság bejelentéseinek intézéséről (8. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM KK ÖOFI ELEK SZERDA, 1954 JANUÁR 37 Pedagógusaink felelősségteljes munkája A múltbeli Magyarország tanítója a nemzet napszámosa volt. Az uralkodókörök emberség híjján nem értékelték a tanító munkáját, őt magát se sokra becsülték. A felszabadulós óta már igen sokat jóvátettünk a tanítókat ért sérelmekből . Társadalmunk megbecsült tagjai a nevelők, akik áldozatos munkájukat a jelenben végzik ugyan, de annak eredménye teljes egészében csak évek múlva bontakozik ki. A jövőnek dolgoznak. Hazánkban nemcsak szép és megbecsült a pedagógus munkája, hanem megtisztelő és felelősségteljes. Hiszen a pedagógusok kezében van dolgozó népünk legdrágább kincse, jövendője: a gyermek. Rájuk vár a feladat, hogy helytállásra, áldozatkészségre, hazaszeretetre neveljék a gyermekeket, elsősorban a saját példamutatásukkal ,amellett, hogy szilárd tárgyi tudást adnak nekik, gyarapítják műveltségüket Senki sem születik tanítónak, hanem azzá lesz. Először neki, a leendő pedagógusnak kell sokat tanulnia, hogy taníthasson, engedelmeskedni, hogy ő is feltétlenül engedelmességet követelhessen. Tanulmányait azonban nem fejezi be, midőn oklevéllel a kezében elhagyja a képzőt. Tudását, műveltségét és hivatásszeretetét egész életén át növelnie, formálnia kell. Különösen fontos a múltban végzett pedagógusoknak elsajátítani az ember, a szocialista emberformálás művészetét. Kormányunk segítséget ad ehhez a nevelőknek. Biztosítja számukra a továbbképzés lehetőségét, különböző szaktanfolyamok, konferenciák, tapasztalatcsere értekezletek útján. Megyénk kisiskolád nevelői például nemrégen vettek részt többnapos matematikád továbbképző konferencián, amely a résztvevők nyilatkozata szerint jelentős segítséget adott további munkájukhoz. Jó alkalmak az élenjáró nevelési módszerek elsajátítására a bemutató órák, amelyek után a jelenlévő pedagógusok értékelik az illető nevelő módszerét, aki az órát levezette. Amit poziívnak találnak, azt maguk is alkalmazzák, a fogyatékosságokra ptedig felhívják az őrsvezető pedagógus figyelmét. Igen jól sikerült tapasztalatokban gazdag bemutatóóra volt a közelmúltban Bonyhádon, amelyen 40 pedagógus vett részt. Lehetőséget, alkalmat tehát biztosít kormányunk a nevelés továbbképzéséhez és csupán a pedagógusokon múlik, hogyan használják ki ezeket és mennyit profitálnak belőlük. Megyénk jónéhány kiváló nevelőjének példája azt mutatja, hogy pedagógusaink nagy része, különösen a falusi kis iskolák tanítói örömmel vesznek részt a továbbképzésen Tudásuk gyarapításával ugyanis könnyebben tudnak nehéz feladatukkal megbirkózni, ugyanolyan felkészültséggel engedni tanulóikat a középiskolákba, mint az osztott iskolák nevelői. A továbbképzés azonban nemcsak kis és általános iskolai nevelőkre érvényes, hanem ugyanúgy a középiskolák pedagógusaira is. Kormányunk segítsége nem merül ki csupán a továbbképzési lehetőség magadásában. Más formában is segítséget nyújt a nevelőknek a tanítási, oktatási színvonal emelésében. Kísérleti és szemléltetőeszközöket küld a kis iskolák részére is. Megyénkben alig két hete osztott ki a megyei tanács mintegy 60 ezer forint értékű mértani, biológiai és fizikai felszerelést, amelyek segítségével a nevelők sokoldalúbban szemléltethetik előadásukat, a tanulók világnézeti felfogását pozitív tényekkel alapozhatják meg. A nevelők hivatásérzésén múlik azután: - - ‘ ----t-u-ui.-* „...AK-.. . tán felhasználják és helyesen használják fel a tanulóifjúság szilárd, tárgyi tudásának növelése érdekében, önálló gondolkodásának és tervékenységének kibontakoztatására. Mind a tárgyi, mind az erkölcsi nevelés terén nagy segítséget nyújthat a nevelő sokrétű feladatához a szülői ház. Éppen ezért szükséges az iskola és a szülők közötti kapcsolat elmélyítése. Legtöbb pedagógus helyesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és igyekszik a szülők segítségét igénybe venni. A szülők szinte beletartoznak az osztályközösségbe, a szülői értekezletek kapcsán. Példamutató a nevelők és a szülők kapcsolata Zombán, ahol a szülők segítségével sikerült csökkenteni a mulasztások számát. A szülői munkaközösség anyagiakban is támogatja az iskolát. Segített például beszerezni a hiányzó iskolai felszereléseket. Megyénkben nagy erőfeszítéssel dolgoznak a nevelők, hogy az idei tanévben rájuk váró fokozottabb feladatukat sikerrel oldhassák meg. Példát vehetnének a fácánkerti nevelőtestület tagjai is Kurucz Antalné kölesd-borjádi kisiskolai nevelőről, vagy Farkas Jánosné kisvejkei pedagógusról, — és ahelyett, hogy széthúznak, — az említettek példája nyomán igyekezzenek jó nevelőmunkát végezni az ifjúság körében. Jól összehangolt munkával enyhíteni tudnák a pedagógushiány nehézségeit is. A felelősség rájuk is vonatkozik. Egy egész község fiatalságának az irányításáért felelősek és ezt a munkát csak kellő hivatásérzéssel tudják elvégezni. Jelentős az osztályközösségek kialakításában és ezzel a tanuló fiatalok közösségi szellemének formálásában az osztályfőnökök munkája. Megyénk pedagógusai között mozgalom indult el az osztályfőnöki munka megjavításának érdekében. Mindjárt év elején megalakultak az iskolai osztályfőnöki munkaközösségek. Azóta összejöttek már járásonként az osztályfőnökök tapasztalatcsere értekezletre és ezen számoltak be eddigi eredményeikről. Ugyanitt megbeszélték a további tennivalókat Az osztályfőnökök feladata a tanulók szüleinek meglátogatása is. A családlátogatás ugyancsak az iskola és a szülői ház kapcsolatának szorosabbra fűzését eredményezi. — Nagy segítség a nevelők és szülők közeli kapcsolata a hiányzások és a lemorzsolódás elleni harcban. Nagy jelentőségű és felelősségteljes munka a beiskolés is. A nyolcadik osztályos tanulók nagyjából iár döntöttek, hogy melyik középiskolában kívánnak továbbtanulni és a középiskolák utolsóéves tanulói is jórészt hivatást választottak. A beiskolázás nyomán dől el azután, illetve mutatkozik meg, hogy melyik iskolában, milyen nevelőmunka folyt — milyen felkészültséggel engedték tanítványukat felsőbb iskolába. Középiskolákban például az elsőosztályos tanuló első feleletei alkalmával minden tanár megkérdezi Petőfi szavaival: „Ki volt tanítód, hol jártál iskolába?" A tanuló magatartása és felkészültsége alapján azután véleményt alkot volt nevelőjéről és általában az iskolájáról. Hasonló a helyzet az egyetemeken is. A pedagógusok tv^-sak a tanköteles gyermekek neveléséért, irányításáért felelősek. Különösen falvakban az iskolapadokból kikerült fiatalok erkölcsi irányítása is kötelessége a nevelőnek. Azok a tanítók végeznek igazán jó munkát, akik hivatásérzésük tudatában községük apostolává válnak, ők az Irányítói, magjai a falusi kultúréletnek. Munkájukra számít a DISZ és az egész Irattpárt rl.rvl círvrA nArVíA A ném*y hatalom külügyminiszterei berlini értekezletének megnyitása Berlin (A TASZSZ külön tudósítójától): Január 25-én a volt Szövetéges Ellenőrző Tanács épületében megnyit a Szovjetunió, Franciaország, Anglila és az Egyesült Államok külügyminiszterének értekezlete. Az értekezleten részt vesz V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, G. Bidault, Franciaország külügyminisztere, A. Eden, Anglia külügyminisztere, és J. F. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Az értekezlet munkájában szovjet részről résztvesz: A. A. Gromlko, J. A. Maliik, továbbá G. N. Zarubin, Sz. A. Vinogradov, G. M. Puskin, V. Sz. Szesnjonov, L. F. Ujicsov, A. A. Szoboljev, N. T. Fedo ranko, I. I. IJjioaov. — Franciaország részér®: Parcel, De la ToUrnitííe, De Margerie, Broustra, Seydoux, Bayance, angol részről: Roberts, F. Hoyer-Millar, W. Bayter, Oh, F, C. Coleman, A, NufcUhg; az Egyesült Államok résséről: R. L. O'Cannor, D. MacArthisr, Ch. Bohlen, R. R. Bowie, D. Bruce, J. Conant, Ch. D. Jackson, C. W. McCaríjiLe, A miniszterek az első ülésen megállapodtak abban, hogy a kialakult rendnek megfelelően sorrendben elnökölnek. Az első ülésem Dulles elnökölt. Miután a miniszterek megállapodtak a munka rendjének kérdésében, az elnök G. Bdaultnak adott szót, hogy elmondja nyilatkozatát. Bidault, francia külügyminiszter nyilatkozata Bidault kifejezte azt a meggyőződését, hogy a berlini értekezlet első lépésül szolgál majd a négy hatalom közti kapcsolatok tartós megjavításának útján és újból megnyitja az utat az általános rendezés felé, amely véget vet a világ kettészakítottságának. Bidault ezután rámutatott, hogy az értekezleten résztvevő országok között vannak nézeteltérések és hogy az értekezletnek minden megoldatlan kérdést meg kell vizsgálnia. A francia külügyminiszter állította, hogy az Egyesült Államok által beterjntett javaslatok lehetővé teszik az atomveszély kérdésének megoldását és hogy Franciaország véleménye szerint a tenaerelés kérdése kapcsolatba áll az atomkérdésről folytatódó tárgyalások eredményeivel. Bidault elismerte az ázsiai problémák fontosságát és kijelentette, hogy ezeket a kérdéseket meg kell oldani, „minél gyorsabban, annál jobb. " Azt állította azonban, hogy „a kérdés megoldását nem gyorsítanák meg olyan kísérletek, hogy a kérdést természetes határain túl vizsgálják meg" és kijelentette, hogy ezt az értekezletet az európai kérdéseik megtárgyalásának kell szentelni. „Nem gondolom — mondotta, — hogy Ausztria sorsa Korea sorsától függ- Miért kellene összekapcsolni Németország egyesítésénél kérdését Kína nemzetközi státusza megállapításának kérdésével?" A francia külügyminiszter elismerte, hogy Európa fennálló megoszlása „nem egészséges jelenség", amelyért az érdekelt hatalmaiknak meg kell szüntetniök. Emellett azonban megismételte azt a régen megcáfolt állítást, hogy ezt a megoszlást „rákényszerítették" a Nyugatra, holott az a valóságban a nyugati hatalmak politikájának következménye Bidault kitelentate, hogy tartózkodik a történelmi sorrend minden elemzéaétől és az elsődleges okokra váró minden hivatkozástól. Úgy véljük — mondotta, — hogy „védelmi programmunk semmi esetre sem lehet megbeszélések tárgya“' — Bidault ezt azzal „indokolta", hogy a nyugati hatalmak úgynevezett „védelmi" intézkedéseinek célja biztonságuk szavatolása. Bidault véleménye szerint a vita tárgyát a német békeszerződésnek és az osztrák államszerződésnek kell képeznie. A német kérdést érintve kijelentette, hogy a békeszerződés előkészítésének feltételeit, mégpedig az egész Németországot képviselő kormány létrehozását még nem valósították mag és ismét megismételte a nyugati halaknak ismert állítását, azt hogy a probléma megoldását úgynevezett „szabad választások" megtartásával kell kezdeni. Bidault kijelentette, hogy a német nacionalizmus erősödésének és a Németország részéről fenyegető veszélynek az eltártlása érdekében „célszerű Németországot tisztán védelmi jellegű szervezetbe kapcsolni, amelyben e csoportosulás természeténél fogva lehetetlen bármely tag egyéni és kollektív agressziója. ’ Azt állította, hogy „a demokrácia sorsa Németországban Németországnak a Nyugattal való társulásától“ füg. Ezután A. Eden, Anglia külügyi minisztere mondotta el nyilatkozatelit. jEden, angol külügyminiszter nyilatkozata „Ez a berlini értekezlet — mondotta — reményeket keltett az egész földkerekségen. A békeszerető népek békés munkát várnak tőlünk, nem szabad bennük csalódást keltenünk" Eben a továbbiakban azt mondotta: Angliában sokan azt remélték hogy a háború idején kialakult együttműködés a béke éveiben is folytatódik és hogy a brit nép mélyen sajnálja, hogy ez lehetetlennek bizonyult. Azt állította, hogy Angliának ezzel kapcsolatban ,nem volt más választása, minthogy szövetségeseivel együttműködésben cselekedjék, hogy megőrizze biztonságát és fenntartsa a békét Európában". Eden e próbálkozás után, amellyel menteni igyekezett a nyugati hatalmak tömbjének megalakítását és Európa kettészakásának politikáját, kijelentette, hogy az értekezletnek azt a"élt kell maga elé tűznie, hogy „feljebb emelje azokat a sorompókat, aaelyek Európában fennállanak, másodsorban pedig bizalommal teljesebb kapcsolatokra ösztönözzön a nyugati országok és a Szovjetunió között." Az angol külügyminiszter ellenezte a „világproblémák" megtárgyaását. Kijelentette, hogy az értekezet többet ér el, ha a minisztereknek sikerül elhárítaniok a feszültség fontos okainak elyikét vagy másikát „és nem tárgyalják a feszültséget elvontan". „Ez az értekezlet — mondotta — Európa értekezlete Európáról". Éppen ezért mindenekelőtt a fő európai problémákkal — Németországgal és Ausztriával — kell foglalkoznia. Éden a továbbiakban egyetértett Bidaultnak azokkal a megjegyzéseivel, amelyek a biztonság fenntartására vonatkoznak. „Őfelsége kormánya — mondotta az Egyesült Nemzetek tagja. Ugyanakkor szerződésünk van a Szovjetunióval. Ez a szerződés még sok évig érvényben marad. Mi rendületlenül tartjuk magunkat e kötelezettségekhez. Ezek a kötelezettségek biztosítják, hogy sohasem veszünk részt valamilyen agressziós cselekményben, soha sem fogjuk fenyegetni a Szovjetunió biztonságát“Eden megpróbálta úgy feltüntetni a nyugati hatalmak egyezményeit és szerződéseit, mintha azok „tisztán védelmi jellegűek", a biztonságot garantáló intézkedések lennének Késznek nyilatkozott an«, hogy ~~ ha a szovjet kormány ezt szükségennek tekinti — megtárgyalja a Szovjetunióval a Szovjetunió biztonságának kérdését. Eden utalt arra, hogy a Szovjetunióval fennálló ellentétek és az európai nehézségek alapját a német kérdés és Németország meglévő és mesterséges megoszlása képezi és elismerte, hogy Németország béke« egyesítése és a német békeszerződés megkötése a tartós béke új távlatait nyitná meg Európában. E kérdés megoldásának útjairól szólva azonban megismételte a nyugati hatalmak kormányainak ismert állításait arról, hogy az első lépés a német kérdés megoldása felé, állítólag az úgynevezett „szabad választás" égése Németországban, ami — mint ismeretes, Németország megoszlásának jelenlegi körülményei közepette és az ország nyugati részében a terrorista bonni rendszer fennállása mellett nem vezethet a német nép szabad akaratnyilvánítására és Németország békés, demokratikus alapon való egyesítésére. Eden javaslata szerint, ha megtartották ezeket a „szabad választásokat" — amelyeknek az a valóságos célja, hogy a német nép akarata ellenére egész Németországra a bonni rendszert terjesszék ki, — az első feladata az alkotmányozó gyűlés előkészítése volna, hogy biztosítsák az össznépi kormány megalakítását. Eden hozzátette, hogy az össznémet kormány megalakulásáig egész Németországban az úgynevezett szövetségi köztársaság közigazgatásának kellene működnie. Ezután V. M. Molotov, « Saevjatunió küligy-roipisztere mondotta a nyilatkozatát. ( ftilismulása X. tAdSo»)