Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-05 / 3. szám

4 IS APCO A gerjeni állami gazdaságban láttuk — hallottuk A gerjeni állami gazdaságban is problémát jelent, az­ állattenyésztő szakembereknek az állatgondozók kiválogatása. Különösen a­ mesterséges borjúnevelésnél kell olyan egyént alkalmazni, aki szereti az állatokat és­ van türelme az alig párnapos borjúval vesződni. Vörös Mária a mesterséges borjúnevelő, kiváló ál­­lat,,gondozó, hónapokon keresztül kiváló súly gyarapo­dszt tudott elérni. 25—30 darab borjút gondoz. Vörös Mária, fiatal, alig 18 éves, lelkiismeretesen kezeli, gondozza a gondjaira bízott állatokat. Hóna­pokon keresztül végzett kiváló munkáját bizonyítja az a tény is, hogy augusztusban például 115 dekagramm, szeptemberben 124, novemberben 118 és december hó­­naa­ap­­ 21 dekagramm napi súlygyarapodást ért el állatainál.­­­ A gem­eni állami gazdaság növénytermesztő szak­emberei 400 hold területen öntözéses takarmányter­­mesztést fognak megvalósítani. Ezen az egy tájban lé­vő 400 holdas területen elsősorban kapásnövényeket termelnek, kukoricát és takarmányrépát. A szálasta­­karmányok közül jelentős területen lucernát fognak termelni. Az öntözéses terület legnagyobb részén má­­sodvetésű növények termelése foglalja el a helyet. A 40fl hóld öntözéses területen jelenleg az aknák és öntözőárkok kiásását végzik a gazdaság dolgozói. Az állami gazdaság vezetői az öntözéses terület létrehozása mellett 28 hold terület helyett 30 holdon végeztettek erdősítést. A gazdasághoz tartozó összes idemegyeégben, motorok környékét nyárfákkal flltet­­*’­k. A terület többi részén pedig kocsányos tölgyet telepítettek. A mesterséges borjúnevelők mellett kiváló ered­ményt tudnak felmutatni a gazdaság sertéstenyészt­ői is. A sertéstenyésztők jó munkáját dicséri az a tény, hogy 1953-ban a gerjeni állami gazdaság malacszapo­rulati tervét 1201 százalékra teljesítette. A süldőnevelésnél Horváth Sándor és Pelyva János gondozók 9,4, illetve 9 kilós havi darabonkénti súly­­gyarapodást értek el. Hajdú István, Bezovszky János, Kelemen István választási malacnevelők értek el kimagasló eredményt. Nyolchetes korban leválasztott malacoknál 13,60 kilo­grammos, a 10 hetes korban leválasztott malacoknál pedig 15—16 kilogrammos darabonkénti választási át­lagot értek el. tt. 1952-ben a gazdaság körülbelül 12 ezer forint ér­tékű silótakarmányt vásárolt a faddi földművesszövet­kezetnél. 1053 telén állataik nem fognak takarmány­­hiányt szenvedni. Eddig 5.000 köbméter silótervü­ket 400 köbméterrel túlteljesítették. A silózást azonban még nem fejezték be, mert ahogy a gödrök kifogynak, úgy újabb takarmánymennyiséget fognak silózni. Szálas- és si­lótakarmánya a gazdaságnak fedezi az állatállomány szükségletét. Annál szomorúbb képet mutat az abraktakarmány ellátás, mely központi ki­utalásra történik. Nagyon kevés mennyiségű abrakta­­karmánnyal rendelkezik a gazdaság és ha az abrak­­takarmány diszponálása továbbra is ilyen késedelme­sen történik, akkor a hízó- és növendéké­latok kondí­ciójának leromlása a tehenészet istállóátlagának csök­kenéséhez fog vezetni. A BEVÁSÁRLÁS Idős 4-est«’ ny «« néni ép be a paksi földművesszövetkezet áruhá­zába. Kissé tanácstalanul néz körül, biztosan az jár az eszében, hogy ho­va vagy kihez is forduljon, hisz min­denhol ruha és ruha. Szinte csalo­gatja a vásárlókat, hogy engem .. . nem,­ engemet vegyél meg. — Tessék néni! — szólítja meg barátságosan egy kedves fiatalember a tanácstalanul álló öreg nénikét. A néni mintha megrázkódna egy kicsit, de mindjárt megnyugszik. — Ruhát és kicsi kabátot szeretnék venni az unokámnak! — mondja és nagyot bólint rá, mintha ezzel is meg akarná erősíteni, amit mondott, az­után még azt is hozzáteszi: de szé­pet ám! — M­i vet parancsol a néni9 — E.i.r­ e no, mit is? Pedig mond­tak ám valami ruhanevet, de ez az öreg fejem már elfelejtette. — Tessék néni válogatni. — szú! udvariasan az eladó és elébe rakja a pultra a szebbnél-szebb ruhákat és kabátokat, hisz ő tudja legjob­ban, mennyi itt a sok szén • ruha, kabát. Az öreg néni egymásután ta­pogatja, nézegeti, mustrálgatja, mint a vásárban a lovat - szokás? aztán gondol egyet és leteszi. Látszik raj­ta, hogy gyönyörködik bennük. Va­lamit motyog is, de nem lehet érteni, hogy mit. Talán valami olyasfélét, hogy jó lenne, ha az apjuk is itt lenne. — u­g*c ne’­és a néni­ké? — szól egy másik vevő az öreg­hez. Az meg csak bólint, s ráncos arca egyre gond­terhel­tebb lesz, mert kulikabátok, sima egyszerű kabátok és szép ruhácskák sorakoznak előtte és nem tudja, hogy melyiket válas­­­sza. Mind oly biztatóan mosolyog rá, hogy­ az öreg néni legszívesebben mind megvenné. Az eladó is csak mosolyog. Az öreg néni ránéz, s uj­­jával tréfásan megfenyegeti. . . Ej, ej, maga nehéz lecke elé állított engem, mert csak állok itt, mint szamár a hegyen. Segítsen már, hogy melyiket vegyem meg. — Vegye meg néni ezt a barna kulikabátot, — mondja egy fiatal­­asszony. — Egy darabig nézi, gondol­kozik, tapogatja a kabátot, aztán megint beszél valamit, olyasfélét, hogy nem is olyan drága ez a kabát. Egyszer csak felcsillan a szeme, biz­tosan kis unokája jut eszébe, mert veszi elő erszényét és máris fizet. Boldogan öleli keblére a kis csoma­got, aztán rohan ki az üzletből. — már ahogy öreg lábai bírják. Az egyik férfi meg is jegyzi: — Úgy látszik a mama félti az erszényét a sok szép ruhától, mert gyorsan el­szaladt. Sok új vevő jött­ az üzletbe, a vá­sárlás egy pillanatra sem szünetelt. Egyszer csak nyílik az ajtó, s mo­solygó arccal a nénike kézenfogva vezeti unokáját, akin már az új ka­bát díszeleg. Az öreg naaghiama bo­­csánatkérően szólítja meg az eladót: — Mondja csak lelkem, galambon, ugye nem haragszik meg azért, ha még vennék ennek a pályának vala­mit9 — és rámutat az unokájára. Odalép a pulthoz, ahol még mindig ott van a rengeteg szoknyácska, apró kis blúzocskák és újra válogat. De most már hangosan gondolkodik. — Ezt is megveszem, ezt is megveszem, meg ezt is megveszem, legalább Te lesze! a legszebb kislány Biritón. Az eladó jókedvűen nevet és hozzáteszi: — De azom! Más: a nye­dve­t ruhácskába* csomagolják, megkérdezzük a vásár­ló nénikét, hány éves nénike? — Én már bizony 87 éves vagyok, de most élem csak igazán az életemet. Éle­teim legnagyobb részét sanyarú mun­kában töltöttem, mert mindenkinek hajlongani, gazsulálnom kellett. Ma már — ezeknél a szavaknál átszel­lemül ráncos arca — egész másképp áll a helyzet, mert megbecsülnek ben minket. A biritói állami gazdaságban dolgozunk, és van is mit aprítani a tejbe, kaptunk több mint 60 mázsa kenyérgabonát, 40 mázsa szemes ter­ményt, majdnem 20 mázsa burgonyát de sorolhatnám még, hogy mi min­dent, ha nem lenne sietős a dolgom. — Tudja sietnem kell, mert a vém­nek még ebédet kell főznöm. — Ez­zel fogja a csomagját, kézenfogja unokáját és kilép az üzletből. így folyik a vásárlás a paksi föld­művesszövetkezet textilosztályán. Aki egyszer oda belép, az nem is megy ki onnan üres kézzel. Ez nem szóbeszéd, hanem valóság, mert de­cemberben közel félmillió forint ér­tékű áru fogyott el. A nagymá­nyoki úttörők ünnepsége Kedves karácsonyi ünnepé­rt rende­zett a nagymányoki általános isko­la tanulóinak a II. Rákóczi Ferenc­ről elnevezett úttörőcsapat. Már hónapokkal előbb őrsi foglalkozáson készültek az ünnepségre a pajtások azzal a célkitűzéssel, hogy különö­sen az alsó tagozat kispajtásainak szerezzenek örömet. A közösségi ér­zés ilyen szép megnyilvánulására ed­dig még nem volt példa a pajtások között. Különösen a VIII. osztályosak tet­tek ki magukért, akik saját szerze­ményű igen jól sikerült kis jelenet­tel szórakoztatták a gyermeksereget és a megjelent szülőket. Ugyancsak maguk által írt verseket szavaltak, amelyekből a természet és az egy­más iránti szeretet hangja csendül ki. Megérkezett, az ajándékokkal meg­rakott Télapó is, aki a kicsiknek ki­osztotta a közös foglalkozáson készí­tett babákat, játék­állatokat, könyv­jelzőket, amelyeket örömmel vettek át­ a kispajtások. Itt kerültek kiosz­tásra a megyei úttörőközpont aján­dékai is, melyeket nagy kitüntetés­nek vettek a pajtások. Vörös selyem nyakkendőt kaptak a legjobbak. — Egyik pajtás, mint küldött vesz majd részt a központi értekezleten, egy má­sik pedig jutalmul háromnapos ki­rándulásra megy. Végül a községi MNDSZ szervezettől kapott minden gyermek egy-egy cukros zacskót. Ettig Károlyné levelező SZÉPÜLNEK A HÁZAK Kormányunk az elmúlt év második felében 100 millió forintot adott házak tatarozására. Ebből az ös­­­szegből szépült meg Faddon a Széchenyi­ utca 6-os szá­mú ház is, melyet a Tolnai Ingatlankezelő Vállalat dolgozói nemrégen újítottak meg. A régi rossz nádas­tető egy teljesen új cseréptetőnek adta át a helyét. Ez a ház belsőleg is megszépült, új padlózatot és vil­lanyt is kapott. Képünk a r­égi nádas és az új cserepes tetőzetű házat mutatja be, 1954 JANUAR 5 Látogatás a Tolnai Selyemfonóban Látogatást tettünk a Tolnai Se­­lyemgyárban, illetve annak sportkö­rénél, a Tolnai Vörös Lobogónál. G­yimesi Ferenc, a Vörös Lobogó sport­kör elnöke egy szobába vezet ben­nünket, ahol újabb sportvezetőket találunk, akik a Vörös Lobogó spor­tolóinak minősítési kérelmét állít­ják ki. Takács József kérdésün­kre elmond­ta, hogy az úszó szakosztályuk az 1953. évben is komoly eredménye­ket ért e, és megemlíti Herman Má­riát, aki az 1953. évi országos Vörös Lobogó bajnokság első helyezettje lett 100 méteres gyorsúszásiban.­­ Ugyancsak ezen a versenyen Takács Éva a 200 méteres mellúszásban ért el országos viszonylatban is kiváló eredményt, mellyel szintén az első helyezést érte el. A tolnai úszóik részt vettek az OTSB által rendezett orszá­gos ifjúsági úszóbajnokságon is, mely Esztergomban vol­t megtartva, 24 órai utazás után teljesen kifárad­va ugrottak vízbe úszóink, de még így is Herman Mária a 100 méteres gyorsúszásban, míg Takács Éva a 200 méteres mellúszásban a negye­dik helyezést ért el. A továbbiakban elmondja Takács sporttárs, hogy nagyban akadályozza a tolnai vizisport teljes kibontakozá­sát az a körülmény, hogy nincs fe­dett uszodájuk és így egy évben csak néhány hónap az az idő, melyet víz­­ben tudnak tölteni. Az ősz folyamán felvetődött ugyan a tolnai fedett­ uszoda felépítésének terve, azonban ezzel kapcsolatban biztosat még min­­dig nem tud senki. Jelenleg az úszóik és a Vizipólózók teremsporttal fogl­­­alkoznak és így igyekeznek erőnlé­tet biztosítani maguknak arra az idő­re, mikor újra vízbe mehetnek, hogy ott a tolnai Vörös Lobogó színeit méltóképpen képviseljék. Bejön a szobába Lampek Erzsébet, kinek mi­­nősítési kérelmét állítják ki éppen. Próbálunk érdeklődni Lampek Er­zsébettől, — aki az 1953-as évben kit­­űnően képviselte sportkörét­ — hogy milyen eredményeket ért el a ver­senyeken. Azonban ő igyekszik a kérdéseik elől kitérni és helyette Mezei József intéző mondja el, hogy ..a mi Erzsink­* inkább az atlétikai pályán szereti megmutatni, mit tud. Lám,pék Erzsébet magasugrásban 135 cm, míg 500 m síkfutásban 1:38,5 eredményt ért el és így III. osztályú minősítést­­ nyert. Olyan eredményeket értek el a tol­nai Vörös Lobogó úszói, melyre az egész megye büszke lehet. Miért kárhoztat­ják tétlenségre a sportolók a Sportorvosi Rendelőintézetet? Nem is olyan régen, nem sokat tö­rődtek azzal, hogy valaki megfelelő szervezettel rendelkezik-e a sporto­lásra. Ennek a kérdésnek az eldön­tése kizárólag a sportoló lelkiisme­retére volt bízva. Tehát ha a spor­toló úgy látta, hogy orvosi ellenőr­zésnek vesse alá magát, akkor el­ment orvosához s ha nem vol­t sport­körének egy orvos mecénása, akkor még pénzébe is került ez a vizsgá­lat. A felszabadulás után, amikor a sport is állami feladat let­t, többek között első dolog volt a sportolók orvosi ellenőrzésének intézményes megoldása. Kezdetben sportorvosok, majd később Sportorvosi Rendelőin­tézetek vették át ezt a munkakört. Szakszerbán is megalakult ez a Sport­orvosi Rendelőintézet, dr. Kovács Károly főorvos vezetésével s a Sport­o­rvosi Rendelőintézet működésének megkezdése óta több orvos végezik­ el azt a tanfolya­mot, amely a sport­orvosi feladat ellátására képesít és feljogosít. Hosszú idő telt el azóta, amióta a Sportorvosi Rendelőintézet munkájával foglalkoztunk, éppen ezért nem lesz érdektelen — gon­doltuk — ha meglátogatjuk ismét az Intézetet. Alig ütötte el a toronyóra a hatot (hétfőn és csütörtökön 6—8-ig tart­ja rendeléseit az Intézet), máris a megyei bíróság épülete mögé ka­nyarodunk, miközben arra gondo­lunk, vajjon mikorra tudunk majd bejutni Kovács főorvoshoz. Pillana­­ok alatt jutunk el az Egészség­ház egyemeletes épületéhez és nem okoz gondot a Rendelőintézet megtalálása. Nagy azonban a megrökönyödésünk, mert Kovács főorvos bosszús arccal egyedül fogad bennünket. — ,.Már megint magam vagyok — kezdi a beszélgetést, majd így folytatja: — A szekszárdi és a szekszárd környéki sportolók vétlenségre kárhoztatják az intézetet, pedig az korszerűen felsze­relve várja a megye sportolóit vizs­gálatra azzal a céllal, hogy ezzel a munkával is a megyei sportélet fel­lendítését szolgálja. Teljes a hanyag­ság mind a sportolók, mind pedig a sportkörök részéről." Ugyan hány sportolót vizsgált meg az Intézet az elmúlt hónapok során9 — vetjük fel a kérdést. — „Decem­berben mindössze 45-öt, november­ben pedig 47-et" — hangzik a vá­lasz azonnal és ebből látjuk, hogy a főorvos kartárs nem rejti a fiók­ba a­­ statisztikai adatokat, hanem azt állandóan kéznél tartja. Az is igaz viszont, hogy ezt a két számot nem is nehéz megjegyezni. Majd így foly­tatja. ..Ha aztán a neveket is átvizs­gáljuk, akkor még szomorúbb a hely­zet, mert a megvizsgáltak között csak lámpással lehet sportolót találni. A megvizsgáltak javarésze MHK-zó diák.*­ S ha már a sportolók és sport­körök ilyen nemtörődömséggel visel­tetnek az intézet munkája iránt s m­ajd csak a bajnoki, vagy verseny­­edény megindulásakor fognak kap­kodni a sportorvosi vizsgálat után, vajjon milyen kezdeményező lépést *ett az intézet a sportolók felé? — próbáljuk közbevenni. „Ne tessék azt hinni*­ — hangzik az önérzetes vá­­asz — „hogy a Sportorvosi Rendőr I­­ntézet beburkolódzott ebbe az ele­sni cseni* toronyba és t­­ is a fűtött szobából várja a sportolókat vizsgá­latra. Számtalan eset­ben megtettük, hogy felkerestük a tornatermeket és ott végeztük el a vizsgálatot azokon, akiken ez aktuális volt. Az a sajnos viszont, hogy a tornatermekben sem talál az ember ma sok sportolót és a tornaterem mégsem alkalmas tel­jes értékű vizsgálatok elvégzésére. No meg aztán­ nem szabad a s­porto­­l­óknak sem félremagyarázni azt a lépést. Nem a sportolók vannak a Rendelőintézetért, hanem a Rendelő­intézet van a sportolókért. Tehát a sportolók feladata a Rendelőintézet felkeresése.“ Megköszönjük a főorvos kortárs szíves felvilágosításait és a Rendelő­intézetből a megyei TSB-re vezet az első utunk. Miután tapasztalataink­ról beszámolunk, a megyei TSB ál­láspontját kérjük. Novák István ok­tatási előadó félreérthetetlenül szöge­zi le válaszában azt, hogy azok a sportolók, akik nem rendelkeznek friss sportorvosi­ vizsgálattal, azok nem számíthatnak arra, hogy nyil­vános versenyen, vagy mérkőzésen a következő évben részt vehetnek. Éppen ezért­­ mi is s innen is nyoma­tékosan hívjuk fel a megye s­porto­­lóit és sportköreit, hogy ezt az idő­szakot is használják fel a sportolók alapos vizsgálatára s abból a tény­ből, hogy a megye sportolói elhanya­golják a vizsgálatokat, azt kell lát­nunk, hogy nem veszik igény­be a Sportorvosi Intézet segítségét a még jobb eredmények elérése érdekében. A megye sportélete igen sok kívánni­valót hagy maga után. Éppen ezért nem szabad azokat a lehetőségeket túlhasználatlanul hagyni, amelyet a Sportorvosi Rendel­őintézet a megye sportja felemelkedése szempontjából jelenteni akar és jelent is. A sport tudományos alapokra való helyezése ma már hazánkban élő valóság és ebben a munkában a Sportorvosi Rendelőintézet óriási segítséget nyújt­hat, ha ezzel a szolgálattal sportkö­reink és sportolóink okosan fognak majd élni. ii i rí fi KEDD, JANUÁR 5 ÜGYELETES GYÓGYSZER­TÁR: 11/1. sz. Ali gyógyszertár. NÉVNAP; Sámán. — IDŐ.? ÁRAS JELENTÉS: — Várható időjárás kedd estig: erősen felhős idő, többfelé, főleg déle­n és keleten havazás, néhány helyen köd, mérsékelt északkeleti-keleti szél, a hideg idő tovább tart. Várható hő­mérsékleti értékek az ország terüle­tére kedden reggel: mínusz 10— mínusz 13, délben mínusz 5—mínusz 8 fok között. — A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet mínusz öt fok alatt. Elméleti színvonalunk emelés segíti elő az TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelő* kiadó: KI­St ALT LÁSZLÓ A szerkesztőség e* kiadóhivatal telefonsza ®*1 20-10. 20*11 Szekszárd. ‘Széchenyi­ utca I ® MNB egy­ témlas/ám 00 «?*■ 005—^ Előfizetési díj: havi ti.— forint. Barao­vamegyei Szikra Nyomda Pécs Munkácsy Mihály utca 10 «*• “’Telefon; 20-27 h nyomdáért felel: ME/JÜPS ^EZSÖ

Next