Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-24 / 20. szám
f» NÄPCÖ PARK ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Taggyűlésen vitatták meg a veetírségválasztás előkészületeit a mözsi Úttörő tsz-ben Szerte a megyében pártszervezeteink taggyűléseken vitatják meg az új pártvezetőség választások hatalmas jelentőségét. Egyúttal megbeszélik azokat a feladatokat is, amelyeket feltétlenül meg kell oldani annak érdekében, hogy az új vezetőségekbe a legjobb kommunisták kerüljenek, melynek nyomán pártunk eddig soha nem tapasztalt színvonalra emelkedve segítse a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtását. A mözsi Úttörő termelőszövetkezetben is ennek szellemében vizsgálta meg a taggyűlés a pártszervezet ez irányú munkáját. A vezetőség beszámolóját Papp Sándor elvtárs, a pártszervezet titkára tartotta. Beszélt az új pártvezetőség-választások jelentőségéről. Elmondotta, hogy egy részről a Szervezeti Szabályzatnak teszünk eleget az új vezetőség megválasztásával, másrészt pedig a párt és kormányhatározatok még sikeresebb végrehajtását biztosítjuk. A pártmunka fellendítése, színvonalának emelése mellett beszélt arról is, hogy ez nem választható el a gazdasági feladatoktól, melyben éppen a kommunisták feladata az, hogy példamutatásukkal, felvilágosító, nevelő szavakkal segítsék elsősorban a tavaszi munkálatokra való mozgósítással a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtását. Jó példákat is említett meg, sőt nevekkel is alátámasztotta, hogy a mözsi,Úttörő termelőszövetkezet pártszervezetében vannak kiváló kommunisták, mint például Szőke elvtárs, Gaál Lajos elvtárs, Király elvtárs, Király elvtársik, akik fáradtságot nem ismerve, a pártmunkában éppúgy élenjárnak, kiveszik a részüket, mint a termelőmunkából. Feladatul tűzte ki az élenjáró aktívahálózat bővítését, különös tekintettel a III. Pártkongresszusra való készülődés versenymozgalmában. Részletesen beszélt az elméleti színvonal emelésének rendkívül fontosságáról, majd részletesen ismertette a szervezési feladatokat. Keveset beszélt a pártvezetőség eddigi munkájában megmutatkozó hiányosságokról. Ezt azonban a hozzászólók igen élesen és részletesen elmondották. Több hozzászóló, mint például Tóth István elvtárs és Láposi elvtárs, bírálta a vezetőséget az oktatási munka elhanyagolásáért. Ebben a munkában azonban egymást is bírálták. Király ■ elvtársnő például elmondotta, hogy ebben a munkában is a kommunistáknak kell élenjárniok, s mégis nem ezt tette Falucskai elvtársnő sem. Többen, mint Láposi elvtárs és Király elvtársnő elmondották, hogy a választáskor jól megszervezett népnevelőhálózat volt és példamutató munkát végeztek. Azóta azonban ez ellanyhult, s ebben bizonyos részben a vezetőség is hibás. Hogy miért történt ez, arra többek között Simon elvtársnő megadta a választ, akkor amikor felszólalásában arról beszélt, hogy az értekezletek megtartását sokszor maga a vezetőség, és személy szerint Papp elvtárs akadályozta azzal, hogy mindig fontosabbnak tartott más megbeszéléseket. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a párttagok érzik a felelősséget az iránt, hogy elsősorban a pártszervezet megerősítésén kell dolgozniok, ha a termelőmunkában maradandó, jó eredményeket akarnak elérni. Nyilvánították is véleményüket, hogy mindent megtesznek a pártért és számukra legfontosabb feladatnak tartják a pártszervezet erősítését. Különösen a népnevelőmunka és az oktatási munka megjavítására hívták fel a vezetőség figyelmét, s komoly vállalásokat is tettek, amellyel segítik majd a pártvezetőség munkáját. Elmondották, hogy az oktatásra való készülődés is meghívó kibocsátásával történt, ahelyett, hogy az egész párttagság kollektív felvilágosító munkája lett volna. A párttagok felszólalása azt mutatta, hogy éppen a pártmunka megjavításán keresztül akarnak még jobb eredményeket elérni a termelésben. Számtalan vállalás történt, hogy a III. Pártkongresszus tiszteletére indult versenyben mindenütt az elsők között lesznek. Király elvtársnő az asszonyok összefogását vállalta a 250-es munkaegység mozgalomért indított versenyben. Láposi elvtárs elmondotta, hogy tavaly 300 munkaegységet teljesített, de az idén a kongresszus tiszteletére 400 munkaegység elérését vállalja. Végezetül Papp elvtárs válaszolt meg a felszólalásokra, s különösen a kollektív vezetés feladatairól beszélt, s arról, hogy a megkezdett jó munkalendülethez feltétlenül szükséges, hogy a járási pártbizottság nagyobb segítséget adjon számukra, különösen a gyakorlati élet területén. .............................— ' .................. WM JANCAR 24 A PÁRTOKTATÁS HÍREI Beszámoltunk már arról hogy a felsőnyéki Vörös Csillag termelőszövetkezet politikai oktatása fokozatosan javul. Különösen, mióta a szeminárium vezetését egy másik propagandista, Juhász Jánosné elvtársnő vette át. Azóta a politikai iskolán minden alkalommal megjelenik a 16 dolgozó, hogy képezze magát, s meghallgassa a propagandista jól felépített előadását. A hallgatók a történelmi események mellett már arra is gondot fordítanak, hogy egyik vagy másik esemény mögött megkeressék az elvi tételeket is. A propagandista azonban nem elégszik meg azzal, hogy a szemináriumok alkalmával foglalkozik a dolgozókkal. Felkeresi őket hét közben is és a felmerült problémákat — legyenek azok a tananyaggal kapcsolatosak, vagy családi vonatkozásúak, vagy más jellegűek — teíli megoldani. Ez magyarázza meg valódi okát annak, hogy miért egyre jobb és a járásban is már a legjobbak között van a felsőnyéki Vörös Csillag termelőszövetkezet politikai iskolája.• Ha a statisztikát hívjuk segítségül ahhoz, hogy megállapítsuk, hol vannak jól látogatott politikai iskolák, akkor a számok azt mutatják, Újiregen nincs semmi baj. Pedig... igen, mégis van valami, ha közelebbről megnézzük a község politikai iskoláját. A politikai iskolán részt vevők lényegében két csoportra oszoltak és egyik héten az egyik, másik héten a másik csoport megy politikai oktatásra, így aztán egyik héten az egyik, másik héten a másik csoport a hallgató valójában, mert nem hallgatják meg a propagandista előadását, nem tanulmányozzák a tananyagot és így nem is tudnak a vitákhoz hozzászólni. A helytelen és gondatlan szervezés következtében egyre-másra jelentkezik a lemorzsolódás is. • A koppányszántói politikai iskola sem dicsekedhet azzal, hogy a járás legjobbjai között van. S ez nem is csoda. Ahol maga a párttitkár sem jelenik meg rendszeresen oktatáson, ott hogyan lehet biztosítani a kommunisták mellett a pártonkívüli dolgozók megjelenését is? A párttitkárnak kellene elsők között lennie, aki rendszeresen képzi magát. A pártszervezet nem tudja, mit tegyen az oktatás megjavítása érdekében. Pedig egyszerű a dolog. A politikai iskola munkája megjavításának első feltétele az, hogy a párttitkár és a párttagok vegyenek rendszeresen részt a politikai iskolában.• Szinte ugyanez a helyzet a mórágyi alapszervezetnél is. A járási pártbizottság még propagandistát is biztosított számukra. Mégis alig öten,hatan jelennek meg az oktatáson. A lemorzsolódás legfőbb oka az, hogy az alapszervezet titkára, Wagner elvtárs sem jelenik meg rendszeresen. Az ilyen példa után természetesen a kevésbbé öntudatos hallgatók is elmaradoznak.• A párttagok példamutatása mellet a propagandistákon múlik: milyen színvonalas, milyen viták alakulnak ki egyik-másik szemináriumon. Nebesi elvtárs értényi propagandista állandóan felkészülten jelenik meg a foglalkozáson. A vitákban is nagy segítségére van a hallgatóknak, mert úgy irányítja, hogy a legfontosabb kérdések felszínre kerüljenek s azt a hallgatók alaposan megismerve a gyakorlati munkájukban is fel tudják használni. h mr phlmácsotió a „NfcP" lényege alkalmazásának sajátosságai hazánkban Több konferenciáról konzultációs kérdéseket küldtek be a megyei Pártoktatás Házához. Ezek a kérdések a „nép" lényegével, alkalmazásának sajátosságával, szükségességével, kapcsolatosak. Az alábbiakban adunk választ a kérdésekre. A proletariátus miután kivívja és kezébe veszi, a hatalmat, nem teremtheti meg, közvetlenül az egységes szocialista népgazdaságot. A kapitalizmus ideje alatt az iparban csaknem kizárólagossá válnak a tőkés termelési viszonyok, a mezőgazdaságban viszont, jelentős szerepe van a kisárutermelésnek, de még az ipar területén is jelentős számban vannak kisiparosok egyes iparágakban. A halalom kézbevétele után a proletariátus nem sajátíthatja ki a kis és középtermelőket mint a burzsoáziát, mert az lehetetlenné tenné a szocializmus felépítését. A proletariátusnak a kis- és középtermelőket, mezőgazdaságban a dolgozó parasztokat , fokozatosan saját tapasztalataik alapján , meggyőzve kell rávezetni a szocialista gazdálkodás útjára. Ez megköveteli számos közvetítő módszer alkalmazását. A másosztálynak • olyan politikát lefolytatni, amely biztosítja a dolgozó parasztság megnyerését, a munkásparasztszövetséget. Csak sízikai él munkás-parasztszövetség megteremtésével — amelyben a proletariátusé a vezető szerep — lehet megtörni a burzsoázia rendkívül erős ellenállását — felépíteni a szocializmust. MI A „NÉP" POLITIKA? A „nép“ a szocialista ipar és a kisparaszti mezőgazdaságok közötti összefogás politikája. Lehetővé teszi, hogy a proletariátus a dolgozó parasztsággal együtt építse a szocializmust. A „nép" minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. Ez fakad az átmenet idején a kisárutermelés létéből a munkásparasztszövetség biztosításának szükségességéből. A „NÉP" LÉNYEGE : A „nép" a-, proletárdiktatúra különleges politikája, mely a szociaizmus építésére irányul. Ez a politika a piaci kapcsolatok fenntartásával valósítja meg a szocialista ipar és kisárutermelő parasztgazdaságok közötti összefogást. A piaci kapcsolatok, pénz, kereskedelem fenntartásán keresztül küzdi le a kapitalista elemeket. A „nép" lényege éppen abban van, hogy a piaci kapcsolatok a kapitalizmus ellen a kapitalizmus kiszorítására, a szocializmus felépítésére nyernek felhasználást. .Azonban a „nép“lényegét nem lehet egyszerűen csak a kereskedelemre korlátozni, mint ahogy ez a konferenciákon felmerült egyes elvtársaknál. Hogy megértsük a „nép" lényegét, világosan kell látnunk a „nép" két oldalát. 1. A kereskedelemben bizonyos szabadsága. litt . 2. Az állam piaci árszabályzó szerepét. \ piaci kapcsolatok fenntartása, a szabadpiaci kereskedelem lehetősége hatalmas ösztönző, erő a mezőgazdasági termelés fokozására. A kisparaszti gazdaságok termelése emelésének nélkülözhetetlen feltétele a többtermelésben való személyes érdekeltség. Munkásosztálynak a szocializmust építő munkájában figyelembe kell, hogy vegye a kisparaszti gazdaságok sajátos érdekeit, hogy bevonja őket a szocializmus építésébe. A többtermelésben való személyes érdekeltséget úgy lehet megvalósítani, hogy az átmenet idején a falu és a város közötti gazdasági kapcsolat egyetlen elfogadható formáját, a kereskedelmet az ipar és a mezőgazdaság termékeinek adásvétel útján való kicserélését a piac közvetítésével fenntartsuk. A kereskedelem a piaci kapcsolatok, tehát eszközei a falu és a város összefogásának. A falu és a város összefogásának ez a formája bizonyos lehetőséget nyújt a tőkés elemek létezésének, a kisárutermelő parasztság között a kapitalista tendenciák keletkezésének veszélye fennáll. Ez azonban nem döntő, nem vezethet a kapitalizmus bővüléséhez, nem eredményezheti a szocialista gazdaság formáinak gyengülését. Sőt ellenkezőleg a „nép“ alkalmazása a népgazdaság minden területén a szocialista szektor erősödésével, a kapitalizmus kiszorításával jár. Azért, mert az állam kezében vannak a népgazdaság kulcspozíciói, érvényesül az állam piaci árszabályozó szerepe, ez a biztosítéka annak, hogy a „nép" nem A „nép" alkalmazásának sajátosságai hazánkban elsősorban a népi demokratikus fejlődésünkből adódnak, következnek. A szocializmus építéséhez sokkal kedvezőbb nemzetközi és belső feltételekkel rendelkezünk, mint a Szovjetunió annak idején. Míg a Szovjetuniónak saját erejére támaszkodva kellett megoldani a szocialista építés feladatait, addig mi támaszkodhatunk a Szovjetunióra, a többi népi demokratikus országokra. Magyarország elmaradottsága ellenére fejlettebb iparral rendelkezett, mint a cári Oroszország. Nálunk a háború után a helyreállítás is rövidebb ideig tartott. A fordulat éve után, amikor is bevezettük a „nép“ politikát, lényegében úgy az ipari termelés, mint a mezőgazdasági termelés majdnem elérte a háború előtti színvonalat, míg a Szovjetunióban a „nép" bevezetésére hosszantartó polgári háború és intervenció után került sor, aminek következtében a népgazdaságra (ipar, mezőgazdaság) a nagyfokú visszaesés, vagyis gazdasági bomlás volt jellemző. A nagyipari termelés a mélypontra sülyedt s a mezőgazdasági termelés is a háború előttinek 50%-ára esett vissza. Hazánkban a szocializmus építésének kedvezőbb nemzetközi és belső feltételei összefüggésükben kedvező feltételeket jelentettek a „nép" alkalmazásához is. Hazánkban a „nép" politikát a fordulat éve, a proletárdiktatúra kivívása óta alkalmazzuk, mivel a „nép" a proletárállam politikája. A proletárdiktatúra létrevezethet a kapitalizmus helyreállításához. Éppen ezért kell, hogy lássuk a „nép" politikájának ezt az oldalát is. A „nép" azt is jelenti tehát, hogy harc folyik a szocialista és kapitalista gazdaság formái között és ez a harc a kapitalizmus korlátozásával, a szocializmus teljes győzelmével jár. Mindebből az következik, hogy a „nép" politikát nem lehet úgy értelmezni, mint olyan politikát, ami kizárólag a kisárutermelőkre vonatkozna, hanem kihat és vonatkozik a népgazdaság egyéb termelőszektoraira is. Az iparra és a mezőgazdaság szocialista szektoraira is hozása fokozatosan történt, így a „nép" politikát is fokozatosan vezettük be. Azonban amennyiben a proletárdiktatúra elemei megtalálhatók voltak már a fordulat éve előtt is, annyiban a „nép" elemei is megvoltak már a fordulat éve előtt is. A „nép"-nek ezek az elemei elsősorban az államnak a kapitalizmus szabad terjeszkedését korlátozó szerepében nyilvánultak meg. Pl. gazdasági főtanács munkája, a népgazdaság egyes kulcspozícióinak, bányák, nagyüzemek, nagybankok államosítása. Aráig a ,,nep“ bevezetése a Szovjetunióban bizonyos visszavonulást jelentett s bizonyos fokig a kapitalista elemek erősödésével, felélénküléssel járt, s a „nep"-nek a magánkereskedelmet engedélyező szerepe került előtérbe, addig nálunk a „nép"-et szélesebb körben nagyobb tőkés rétegek bevonásával kezdtük alkalmazni, s nálunk kezdetben sem jelentett visszavonulást, kezdettől fogva együttjárt a kapitalizmus fokozatos kiszorításával. Az állam piacszabályozó szerepe állandóan erősödött. Amíg a Szovjetunióban a „nép“ politika első időszakában a mezőgazdaság fellendítése volt a fő kérdés, hogy ennek alapján meg lehessen kezdeni az ipar fejlesztését, nálunk a „nép" első időszakában is jobban előtérbe kerülhetett az ipar fejlesztése. Az, hogy a Szovjetunióban a „nép" bevezetése első időszakában a mezőgazdaság fellendítése került előtérbe, ennek oka az a gazdasági s politikai helyzet, amit a polgárháború nehéz évei idéztek elő. Ugyanis a polgárháború — mely gazdaságilag rendkívül súlyos helyzetbe sodorta a szovjet államot — következtében központi feladat volt az ország élelmezési problémáinak megadása, vagyis a fenyegető éhínség elhárítása. Ez feltétlenül a mezőgazdasági termelés fellendítését elsődleges feladattá tette. Másrészt az ipari termelés megindításához is elengedhetetlen volt a mezőgazdaság fellendítése, mivel az ipari nyersanyagnak is egy részét a mezőgazdaság adja! Meg kell jegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Szovjetunióban a szocializmus építésének fő feltétele a mezőgazdasági termelés fellendítése lett volna , nem pedig a szocialista ipar megteremtése. Mert a Szovjetunióban is a szocialista nagyipar megteremtése jelentette a szocializmus építésének fő feltételeit. Az a tény, hogy nálunk a „nép" bevezetése idején az ipar fejlesztése kerülhetett jobban előtérbe, a már előbb kifejtett kedvezőbb gazdasági — nemzetközi körülmény tette lehetővé. Ugyanis nálunk a „nép"-politika bevezetésének időszakára már befejeződött a helyreállítás szakasza, begyógyítottuk a háború okozta súlyos sebeket. Ebből következve nem küzdöttünk ezen időszakban olyan súlyos gazdasági, főleg élelmezési nehézségekkel, mint annak idején a szovjet hatalom. Vagyis ezen időszakban iparunk és mezőgazdaságunk, mely csaknem elérte a háború előtti színvonalat, már lényegében ki tudta elégíteni a lakosság akkori élelmezési szükségletei. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy nálunk az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében bekövetkezett aránytalanság, indokolatlan és helytelen volt, amire világosan rámutat a K. V. jún. 28-i határizata. Végül tisztáznunk kell még azt, hogy a „nép"-politika, mely az átmeneti időszakban érvényesülő különleges gazdaságpolitika, a szocializmus felépítéséig van érvényben. Amikor a népgazdaság már egységes szocialista alapokon nyugszik, akkor természetes e politika s az átmeneti időszak megszüntetésével érvényét veszti, vagyis megszűnik. Szigeti János A „NEP“ ALKALMAZÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGA HAZÁNKBAN