Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

mH JANUAR 24 NAPLÓ Sióagárd községben megalakult a termelési bizottság Sióagárdon már a hét eleje óta fo­lyik a termelési bizottság megalakítá­sáinak előkészületei. Hétfőn este a falu legjobb gazdái az állandó bizott­ságok elnökeivel szűkkörű megbe­szélést tartottak,­­­melyen elhatároz­ták, hogy a termelési bizottságnak 50 tagja lesz, s ezen belül öt szak­csoportot hoznak létre. A növény­­termesztési és növényvédelmi szak­csoport mellett az állattenyésztés, a gyümölcs és szőlő, valamint a rét és legelőgazdálkodás kap külön szak­csoportot. A keddi nap folyamán mintegy 300 névre szóló meghívót hordtak szét Sióagárdon, s szerdán este a zsúfo­lásig megtelt kultúrotthoniban került sor arra a gazdagyűlésre, melyen megalakult Tolna megyében az első termelési bizottság. A falu dolgozó parasztsága nevé­ben Malinger György 14 holdas gaz­da mondott beszédet ,s bevezetőben arról szólt, hogy a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozat olyan je­lentős, az egész parasztságot érintő intézkedés, amilyen a földreform óta nem volt. Ezután a sióagárdi terme­lési viszonyokkal foglalkozva megál­lapította, hogy a község az utolsó három évben kenyérgabonából nem haladta túl a 9 mázsa holdankénti átlagot, aminek fő oka a nem kielé­gítő talajművelés, a helytelen trágya­kezelés volt. Hivatkozott Pinta János példájára, akinek jól gondozott trá­gyatelepe van, földjeit szakszerűen trágyázza, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy 13,5 mázsás báztanmést ért el. A­z idén minden dolgozó paraszt előtt lehetőség nyílik az eddiginél szaksze­rűbb talajművelésre, mert a falu két agronómust kap, akik az egyéni gaz­dákat is segítik. Az állatállománnyal foglalkozva arról beszélt Málinger György, hogy bár sióagárd mindig is jeles állatte­nyésztő község volt, ma mégis az anyaállatok száma ■ jóval kevesebb, mint 1938-ban­. A beszámolót­ nagy tetszéssel hall­gatta végig a község több mint 300 dolgozó parasztja, s számos hozzászó­lás hangzott el Részletesen megbe­szélték a trágyázás, a talajművelés, az állattenyésztés kérdéseit,­­ több javaslat hangzott el. Többen mén­­állomás felállítását kérték, mások pedig arról beszéltek, hogy rendsze­res talajvizsgálatot kell végezni a község határában. Sági István köz­ségi helyettes tanácselnök javaslatá­ra a gazdagyűlés egyhangúan csat­lakozott Kisvejke község versenyki­hívásához, s megfogadták, hogy a té­li trágyázás elvégzése mellett feb­ruár 5-ig kijavítják a gazdasági szer­számokat, február 2-ig kitisztítják a vetőmagvakat, a tavasziakat pedig vetés kezdetétől számított 6 nap alatt elvégzik. Ezután megválasztották az 50 ta­gú termelési bizottságot. A gazdák a gyűlés végeztével sem indultak ha­za, hanem sokáig együttmaradtak, s kis csoportokban beszélgettek el a ta­vaszi munkákról ,a község mezőgaz­daságának fejlesztéséről. Miért utolsó az eredmények ellenére is a dunaszentgyörgyi gépállomás? Igaza­ volt Mihalkó elvtársnak, a gépállomás politikai helyettesének, m­ikor azt mondta: „Ha Kovács elvtársat a gépállomások megyei igazgatóját álmából felkeltenék, s azt kérdeznék tőle, a gépjavításban melyik a megye legrosszabb gépál­lomása, azt válaszolná :— „A duna­­szentgyörgyi!“ — A dunaszentgyörgyi gépállomás tavaly valóban utolsó volt, egyik kampányról a másikra következetesen tartotta a megszokott utolsó helyet. Feltételezzük, ebből következteti Kovács elvtárs most is a dunaszentgyörgyi gépállomás utolsó helyét. A dunaszentgyörgyi gépállo­más vezetői és dolgozói nem tudják mire vélni, hogy annyi rosszat mon­danak róluk a megyei és járási szer­vek. A munkakörülmények Sok esetben igazuk volt azoknak, akik azt állították, hogy rossz mun­kát végez a dunaszentgyörgyi gép­állomás. Abban viszont a gépállo­más dolgozóinak és vezetőinek van igazuk, hogy azok, akik azt állítot­ták — és ma is azt állítják — nem nézték meg, hogy milyen körülmé­nyek között dolgoznak a gépállomá­son, biztosítani tudják-e a dolgozók megfelelő munkakörülményeit. Csak egy példa a sok közül: A dolgozók ketten alszanak egy ágyon, mert csak feleannyi ágy, meg pokróc van, mint amennyire szükség volna. A gépál­lomások megyei igazgatósága az ilyen és ehhez hasonló, — szerintük csekélységekre — azt válaszolták: „Oldják meg rugalmasan. Mit!... még talán ezeket a dolgokat is a me­gyei igazgató, vagy a főkönyvelő fog­ja beszerezni?" Arról egyáltalán nincs szó, hogy a megyei igazgató­ság bármelyik tagja is pokrócot vagy ágyat vásároljon a gépállomás részére. De arról nekik kötelességük gondoskodni, hogy a gépállomásnak legyen pénze, amiből megvásárolja. Az új igazgató Tavaly június 20-án, mikor a gép­állomásra új vezető került, Tóthi Ferenc elvtárs személyében, min­denki sokat várt a gépállomástól. Azt remélték a termelőszövetkezetek tagjai is, meg mások is, hogy meg­javul a munka. Ez sajnos nem így történt. A gépállomás június 20-a után sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt időről-időre rosszab­bodott a helyzet. Ezt látták és tud­ták a járási és a megyei tanács me­zőgazdasági osztályai ,—­ de mint Tóthi elvtárs mondja, — csak ledo­rongolták a vezetőket, az utasítások és körlevelek tömkelegével akarták helyettesíteni a segítségadást. Meg­történt az is, hogy a gépállomáson 22 ellenőr fordult meg egy nap alatt és ez mind utasításokat meg szem­pontokat hozott, gyakorlati segítsé­get annál kevesebbet. Faludi Imre elvtárs, a gépállomás új igazgatója azt mondja: „Nem vi­tatjuk, hogy megyei viszonylatban utolsó helyen vagyunk, mert a többi gépállomások gépjavítási munkáit nem igen ismerjük, ami bizony sú­lyos hiba. Jelenleg nem maradtunk el a gépjavítással, és tiltakozunk az­­ el­len, hogy ezért bárki rágalmazzon bennünket. Január hónapban már pótoltuk a novemberi és decemberi lemaradásunkat.“ Faludi elvtársnak ezt a kijelentését nem lehet megcá­folni, sőt tényekkel lehet bizonyítani. A január 31-ig beütemezett gépek ja­vítását már 80 százalékban elvégez­ték, de a vezetőség és szerelők véle­ménye ,illetve munkalendülete biz­tosíték arra, hogy a még visszalévő 20 százalékot január 31-ig elvégzik, íme itt az egyik bizonyíték arra, hogy jelenleg jó munkát végez a gép­állomás. Az elmúlt napokban a paksi járási tanács által, illetve részvételével ala­kított szemlebizottság is azt állapí­totta meg, hogy a dunaszentgyörgyi gépállomás géjavítási munkái jelen­leg kielégítőek. Tehát a gépállomá­sok megyei igazgatóságának, személy szerint Kovács elvtársnak nincs iga­za abban, hogy a dunaszentgyörgyi gépállomás utolsó. Feltételezzük — sőt biztosak vagyunk benne — Ko­vács elvtárs ezt azért tudja így, mert nem ismeri a dunaszentgyörgyi gép­állomás munkáját, aminek pedig az az oka, hogy igen keveset járnak ide a gépcsoport dolgozói. A gépállomásokon alig várják, hogy megérkezzen a 10 napos érté­kelés — ami bizony sűrűén elmarad — s alig várják, hogy olvashassák: a dunaszentgyörgyi gépállomás me­gint utolsó. Tehát, mint a fenti pél­dák bizonyítják nem utolsó, és jo­gosan bírálják a dunaszentgyörgyi gépállomás vezetői és dolgozói is a megyei gépcsoportot, az ilyen és eh­hez hasonló munkájukért. Igazuk van mikor azt mondják: „Ilyen segítség­gel nem lehet elősegíteni, hogy a gépállomás ne legyen megyénk töb­bi gépállomásainak szégyentől ja." Értesítjük a vevő­közönségünket, hogy bútorüzletünket Széchenyi­ út 45—47. szám alá helyeztük át. (Zalai-patika mellett) Nagy kedvezmények a szerződéses sertésakciókban Kormányunk a sertéstenyésztés és hizlalás fokozása érdekében beindí­tott sertéshizlalási és bacon-süldők (hússertés) akciókban újabb kedvez­ményeket nyújt a tsz-eknek, tszcs­­eknek és egyéni termelőknek. Tsz-ck és tszcs-ék lekötött sertés darabonként 800 forintos nevelési elő­leget kapnak. Az egyéni termelők minden lekö­tött sertés darabonként 400 forintos előleget kapnak. Mivel a szövetkezeti, mind az egyé­ni vonalon magas prémiumot bizto­sítanak ezen szerződéses akciók, amely szerint: A hizlalási akcióban egy darab 111 kilogrammon felüli sertés ára kilogrammonként 22 forint. Bacon-süldő átadható 90—110 kilo­grammig, s az átvételi ára kilogram­monként 20 forint. A szerződéskötés munkáját az ál­lat- és zsirbegyűjtő vállalat végzi. Az érdeklődök részletes felvilágosí­tást kaphatnak a fenti vállalat já­rási kirendeltségeinél, vagy bárme­lyik állami begyűjtőnél is. 7 Tengelici Petőfi fw: 8 forint munkaegység előleg A termelőszövetkezetek új alap­szabálya kimondja: „A tagoknak végzett munkaegységük után a köz­gyűlés által meghatározott időközön­ként pénzbeli előleget kell folyósí­tani.“ A tengelici Petőfi termelőszö­vetkezet vezetősége gondoskodott is erről Gazdaságukban az állatállo­mányt olyan irányban fejlesztik, hogy ezen keresztül időközönként pénzjövedelemhez jusson a tagság. A közelmúltban adott el a szövetkezet 102 darab választási malacot, melyek átlagban 15—20 kilósak voltak.­­ Ezért több mint 50.000 forintot kap­tak. A vezetőség a decemberi munka­egységek arányában ezt szétosztotta. Csécsi Gáspár a termelőszövetkezet munkaérdemrenddel kitüntetett ser­tésgondozója a 90­6 munkaegysége után 770 forintot kapott. A dunaföldvári dolgozó parasztok javaslata Dunaföldvár népe,­­ a paksi járás 13.000 lelket számláló községe. Az ottani dolgozó parasztok és termelő­szövetkezeti tagok mintegy 13.000 hold földön gazdálkodnak. A község­ben eddig is elterjedt és népszerű volt az állattartás, illetve az állat­­tenyésztés. Most a legutóbb megje­lent párt- és kormányhatározat után a dolgozó parasztok elhatározták, hogy növelik az állatok hozamát. —« Ennek eddig volt egy akadálya, még­pedig az, hogy a községnek nincs megfelelő legelője. A legutóbbi gazda­gyűlésen a dolgozó parasztok java­solták, hogy a községhez tartozó 120 hold tartalékföldet füvesítsék be, hogy az elkövetkezendő időben ne legyen probléma az állatok legelte­­tése, Jarovizált tavaszi árpával pótolom a kiveszett őszi árpát Január 18-ána a megye élenjáró szakemberei és dolgozó parasztjai ta­nácskozásra jöttek össze, hogy a párt és kormány mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozata alapján meg­beszéljék a tennivalókat. Az értekez­leten sok szó esett a kenyérgabona, a kalászosok termésátlagainak növe­léséről. „Tudvalévő, hogy az elmúlt őszön kevés csapadék hullott le me­gyénkben is, melynek alapján nem tudtunk tökéletes, szakszerű talaj­előkészítő munkálatokat végezni a kalászosok alá. Azonban a tél folya­mán volt elég hó, tehát jelenleg és a tavasszal is bőven van csapadék a talajban. A tennivaló tehát az, hogy a gyengén fejlődő őszi kalászosain­kat megfelelő időben hengereljük, fogasozzuk és fel­trágyázzuk“ — mon­dotta többek között Sajgó Ferenc elvtárs előadásában. A tanácskozáson felszólalt Tóth József tamási I. típusú termesszö­­vetkezeti tag is. Hozzászólásában el­mondotta, hogy őszi árpája hiányo­san kelt ki és a tavasszal pótolni kell „A szakemberek tanácsára elhatároz­tuk, hogy őszi árpánkat, melynek mintegy 50 százaléka hiányzik, idő­ben, jó minőségben farovizált tavaszi árpával pótoljuk. Gyakorlati tapasz­talatunk van, hogy a tavaszi árpá­nak a tenyészidejét jó agrotechni­kai módszerek elsajátításával le le­het rövidíteni oly formában, hogy az egyszerre érjen be az őszi árpával. Már most gondoskodunk arról, hogy a vetőmagot gondosan kiszelektoroz­­zuk és a csávázásihoz szükséges tech­nikai felszereléseket és csávázó ol­datokat biztosítsuk. Ilyen alapon akarjuk biztosítani ,hogy árpából is, mely fontos abraktakarmány elegen­dőt termeljünk." Tisztító és műtrágyaszóró gépek• tárházi felvonók a Malomgépgyár első negyedévi tervében A budapesti Malomgépgyár dolgozói több mezőgazdasági kisgép gyártá­sát vették első negyedévi programm­­jukba. Január végéig 59 traktorvon­­tatású műtrágyaszóró gépet gyárta­nak. Az év első három hónapjában 15 tárházi felvonógépet készítenek, amelyek nehéz fizikai munkát kü­szöbölnek ki, a gabonával teli zsáko­kat szállítják a tárházakba. Külön­böző vetőmagtisztító gépeket is ké­szítenek az év első negyedébe­n: a „Paddy" asztalokból 14 darab készül, az osztályozást elvégző „Wilsha“ tí­pusú tisztítógépből ötöt és a „Rex 3" típusú tisztító és osztályozó gép­ből huszonnyolcat gyártanak már­cus 31-ig. A mezőgazdasági kisgépek gyártását már megkezdték az üzem dolgozói s a negyedév végéig folya­matosan átadják azokat a mezőgaz­daságnak. Tstn sí oksík Yi­gányékn­á!•.. SZERDÁN ESTE Keserű János, a nagydorogi KTSZ vezetője a szokottnál sokkal nyugtalanabb volt. A könyvelő hol egy aláírással, hol eszel, hol azzal sürgette, de ő legszívesebben otthagyott vol­na csapat-papot, hogy minél előbb mehessen­, mert tudta, hogy várják. A Pengő­ utcai dolgozó parasz­­tok várták őt. Ha valami problémájuk volt az ut­cabelieknek, azzal elsőnek Keserűhöz fordultak, mert hát ezen a részen ő a népnevelő, ő szokott tartani kisggűléseket. Bizony nagyon sok apró­­cseprő problémával fordultak már eddig is hozzá. Az ősszel például Borda Istvánnak volt­ egy figye­lemreméltó­ panasza. Három szerződéses üszőbor­jút nevelt és az érte járó szerződési előleget nem kapta meg. Keserű azonnal ment a pártszerve­zetbe és a tanácshoz, hogy intézzék. El is intéz­ték, megkapta Borda az 1200 forintot. Sok ilyen és ehhez hasonlót elintézett Keserű elvtárs és ami igaz, az igaz, megnőtt a tekintélye. SZIKESEN LÁTTAK VOLNA a dolgozó pakr­asz­tak nyomban a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megjelenése után. Be Keserű nem ment, mert hát a pártszervezet nem bízta meg feladat­tal, mert az igazat megvallva, Keserű sem tudja, hogy a határozattal kapcsolat­ban miről is be­széljen dolgozó parasztoknak. A Pengő-utcaiak pedig különös emberekt, mert csak azt a népneve­lőt szeretik, aki a kis gyűlésekre alaposan f­elk­é­­szül, mindenre választ és jótanácsot tud adni. Kedden este személyesen hívta a községi párt­­titkár Keserű elvtársat, hogy megbeszélje vele, miről van szó. Ő elindult, hogy végrehajtsa a tívg­­bizatást, melt ti. a párttól kapott. A szélső házban lakó dolgozó parasztnak beszólt: „Pista bácsi a Vágány­oknál estére kisgyűlést tartunk, szóljon a szomszédoknak is!" — Pista bácsinak az volt az első kérdése: ,,Te is ott leszel?“ — ott leszek, meg eljön a párttitkár is — válaszolt Ke­serű. Mindnyájan ott leszünk — mondta­ Pista bácsi — s máris elindult, hogy újságolja a hírt: este a Vágányoknál kisgyűlés lesz. ELÉRKEZETT A KISGYŰLÉS időpontja. Vá­gányék szobája már hangos volt a beszélgetéstől. A kisgyűlés előadói bizony egy kicsit megkéstek, de a parasztok türelmesen olvasgatták az újságot, mert tudták, amit a kommunisták megígérnek, arra lehet építeni. A­ kisgyűlés előadói mintegy 15—20 perc ké­séssel megérkeztek. A PÁRTTITKÁR röviden ismertette a hatá­rozat lényegét, s a parasztok sorjában rátértek a tennivalókra. ,,Elsőnek az őszi vetések ápolását, a gazdasági felszerelések kijavítását kell elvégezni mert, hát ez most a legfontosabb, mondta az egyik gazda. Később a­ trágyázások, meg sok minden szólta k­erült. A dolgozó parasztokat lelkesíti a ha­tárosat, mert már utast­oson törik a fejüket, mit kellene termi a termés eredménynek növelése érde­kében. Nyírő János ezzel kapcsolatban azt java­­solta, hogy a tanács biztosítsa, hogy szabadon választ­hassa meg minden dolgozó paraszt, hogy milyen szerződéses növényt akar termelni, mert hó­ c-ek körül is vottak hibák. A tanács anélkül, hogy t­udta volna, lőnek milyen helyen, van a föld­je, kiirt neki egy szerződéses növényt és a pa­raszt kénytelen volt például a­ hatos táblában gyapotot termelni. Keserű elvtárs és a párttitkár elővették a hatá­rozatot s odalapoztak arra az oldalra, mely pon­tosan azt írja elő, hogy a dolgozó parsztok sza­badon választhatják meg, hogy milyen szerződé­ses növényeket termelnek. ,,Ezt akartam tudni.“ — mondotta Nyírő. Kollár János, egy másik gazda pedig azt vetette fel, hogy miért nem vesz á­t az állatforgalmi nehéz súlyú állatokat. A dolgozó pa­rasztoknak ugyanis az a célja, hogy minden évben egy fiatal növedékállatot neveljenek, azt kiiszlal­­ják, hogy mikor eladják annyit kapjanak érte, hogy az árán kettőt vehessenek. A TANÁCSKOZÁS hosszú ideig tartott, hiszen igen sok probléma,­és tennivaló, amelyen sürgő­­sen változtatni kell. Mivel az idő halad, búcsúz­­utok kell, mert­­ másnap helyt kell állni Keserűnek, meg a többieknek is. Azzal búcsúznak egymás­tól: „a viszont látásra két hét múlva."

Next