Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-04 / 2. szám

1954 TANTI AR 4 NAPLÓ Mépviselő beszám­oló Pécsen Megyénk több falujába­n az­ elmúlt hetekben élénk érdeklődés mellett képviselő beszámoló gyűlések zaj­lottak .Je­ Decs község dolgozó pa­rasztjai is nagy érdeklődéssel ké­­szüln­ek december 29-re, ugyanis e napon megyénk egyik képviselője, Vffss Istvánná elvtársim tartott be­számoló gyűlést a község dolgozó parasztjai elől. A havas téli esté­ben az érdeklődők szinte megtöltöt­ték a híres decsi háziszőttesekkel feldíszített kultúrház nagytermét. A megnyitó után Vass Istvánná e’tytársnő emelkedett szólásra, hogy tájékoztassa választóit a kormány­programja után történt változásokról és a soron lévő tennivalókról. El­­mondot­ta többek között, hogy pár­tunk és kormányunk egyik legfon­­tosabb feladatának tűzte ki azt, hogy az ipar mögött elmaradt me­­secranda­ságot felfejlessze. Vagyis erős mezőgazdaságot létesítsen, mely az ipar számára több nyersanyagot és a megnö­vek­edett igényekhez mér­ten sokkal több élelmiszert tud ter­melni a város és a faki dolgozó né­pénél­­ egyaránt. Hangsúlyozta, hogy a legutóbb megjelent rendelk­ez­ések Mwmnyítják, hogy pártunk politiká­jának fő célja a dolgozó nép élet­­szimopina’árifik állandó eme’ése. Leg­­fényesebb bizonyítéka ennek az — mondaba » , tovéW Wakbsm hogy a­­ jú­nius 27—28-i ülés határozatainak végreh­­ajtósa­ megvizsgálására októ­ber 31-én visszatért, pártunk. Ezután beszélt arról, hogy men­­nyire szívesen fogadták a dolgozók a temjtöbbi határozatokait s ennek az a titka, hogy­ saját magukon érzi­­, hogy­ őértük jelent meg. Országos és mérvei viszonylatban is bemutat­ta, hogy mit jelentenek az egyes kedvezmények a dolgozók élet­szín­­vonalánál, növelése szempontjából, de bem­u­tatta decsi viszonylatban is. A begyűjtési hátralékokból például másfél­­ millió forintot engedett el ál­lamunk Decs községben. Az adóked­vezmény is mintegy 800 ezer forint­ra tehető, de még a befizetett adók jórésze is vissza­térül a falunak, amit legjobban bizonyít a helyi iskola, amely mintegy félmillió forintos be­ruházásit kapott. Ezután beszélt az életszínvonal emel­kedésének egy-egy biztos mutatójá­ról is. Elmondotta, hogy a hel­y Höld­­­művesszövetkezet ruházati boltjá­­nak forgalma mennyivel növekedett a kormányprogramm nyomán meg­jelenő kedvezmények hatására. A III. negyedévi összforgalom még csak 115 ezer forint volt, míg a legutób­bi három hónap összforgalma áQ1 ezer forintra­ rúg. A dolgozó parasztok megnöveke­dett mun­kalendület­ét is bemutatta a beszédes számokon keresztül, míg tavaly a decsi határ egyhatoda tar­talékterület volt, az idén nem hogy nincs tartalékterület, de még nem is ,­ütött mindenkinek. Ugyanezt mutat­ja az is, hogy míg 1952-ben a község határában 300 holdra tehető a trá­gyázott terül­etek száma, addig 1953- ban ez háromezer holdra emelkedett. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy a rendeletek egyedül nem old­ják meg dolgozó népünk életszín­vonalának gyorsméretű emelését. Eh­hez az eddigieknél még jobb mun­kára van szükség és ehhez a jó mun­kához megvan minden lehetőség. Ezt bizonyítja a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló legújabb határozat. — Számtalan lehetőséget említett meg, amelyet decsi viszonylatban is meg lehet valósítani. A híres decsi szőlő további bővítését, az öntözés kibő­vítését, stb. Befejezésül külön szólt az asszonyokhoz, akik bebizonyítot­ták már eddig is, hogy nemcsak a termelésben, de a kultúrmunkában és a külföldön is híres hímzések, sző vések területén is megállták a he­lyüket. További, még fokozottabb harcra hívta fel Decs kjszség MN­­DSZ asszonyait. A határozatok vég­rehajtásáért folyó küzdelemben kü­lönösen kihangsúlyozta a kommu­nisták és a termelőszövetkezeti ta­gok példamutatásának, felelősség­érzetüknek további növelését. A nagy tapssal fogadott beszéd után több dolgozó paraszt szólt hoz­zá és elmondották, hogy örömmel fogadták a párt és a kormány ha­tározatait s azon lesznek, hogy él­jenek is a lehetőségekkel. Ezt az örömöt talán legjobban az egyik fel­szólaló, Orbán elvtárs érzékeltet­te. „Olyanok voltak ezek a rend­ele­tek — mondotta, — mint a szom­jazó vetésnek az eső." Több felszólaló szavából, azonban kitűnt az is, hogy nem eléggé is­merik a párt és a kormány határo­zatait, melyekkel a mezőgazdasági termelés nagyarányú növelését lehet elérni. Horváth János például nem tudta, hogy a szőlőtelepítés meg­könnyítésére államunk ingyen szőlő­vesszőket juttat a dolgozó parasztok­nak. A felszólalók bátran bírálták a tanács és a felsőbb szervek munká­ját is. Szántó József és Pál Pé­ter volt kisiparosok arról panasz­kodtak, hogy a kormányprogramm megjelenése után beadták iparenge­dély iránti kérelmüket, de az illeté­kesek húzzák-halasztják a kiadást. Cserencz-puszta és az újtelep dol­gozó parasztjai villanyt kértek. Az új telepen különösen nagy gond a járda is, s erre is orvoslást kértek. Hortobágyiné a helyi földművesszö­­vetkezetet bírálta. Ezenkívül számtalan probléma ve­tődött fel,­ amely bizonyítja, hogy Decs község dolgozó parasztjai is egyre inkább élnek jogaikkal, s bát­ran felvetik a hibákat, hiányosságo­kat. V­a­s­s Istvánná elvtársnő be­fejezésül megválaszolt választói kér­éseire. Hangsúlyozta, hogy a jogos kéréseket feltétlenül orvosolják, de elmondotta azt is, hogy túlzott kö­veteléseket nem tehetünk. Az szük­séges, hogy Decs község dolgozó po­­­sztjai is minél eredményesebben ve­gyék ki részüket a párt- és kor­mányhatározatok végrehajtásából, mert ez az útja annak, hogy dol­gozó népünk életszínvonalát minél magasabbra emelhessük és államunk minden kérést teljesíthessen. Befejezésül az őcsényi kulttúrcso­­port adott jól sikerült műsort. A gyűlés befejezése után is még szám­talan dolgozó paraszt, parasztas­­­szony maradt a kultúrotthonban.­­ Körülvették Vass elvtársnőt és elbe­szélgettek vele. Télen is dolgoznak a Paksi Téglagyárban Beköszöntött a hideg, itt a tél. A Paksi Téglagyárban éppúgy, mint minden más téglagyárban ilyenkor már csak t­églaégetéssel foglalkoz­nak mert a nyár folyamán kellő­­ mennyiségű nyerstéglát gyártottak úgy, hogy biztosítva van a téli üze­meltetés februárig. A dolgozók a téli napokban el vannak foglalva a le­gyártott téglák elhelyezésével és az üzem­rendezéssel, mely abból áll, ho­gy p, r­-r,­vag p terület­én a óvá­ri esőzések okozta károkat, hibákat helyreállítják, hogy tavasszal újra zökkenőmentesen kezdhessék meg a termelést. Ha a meglévő nyerstégla készlet elfogy, akkor az égetőkemencéket javítják ki, mert egész évben folya­matosan égett a tűz és több ége­tőkamra javításra szorul. Ha végez­nek a hibák kijavításával, akkor pedig minden egyes dolgozó közös erővel hozzáfog, hogy előkészítsék a téglához szükséges nyersanyagot. — ■r­a­s­i­n­k­a György földkitermelő bri­gádja már fel is készült a munká­ra, elosztották­ a brigád között, hogy ki mit csinál. A földkitermelést he­tenként robbantással, ahol robbí­­tani nem lehet, ott kézierővel vég­zik. A téli földelőkészítés azért szük­séges, hogy a kitermelt földet a téli és a tavaszi nedvesség is átjárhas­sa, ezáltal egyenlő minőségű nyers­anyagot­ kapnak. Nem fordulhat elő az az eset, hogy a föld egyik része száraz, a másik része pedig több nedvességet tartalmaz, mint amen­­­nyire szükség van. Ezzel a téli föld­­előkészítéssel javítani tudja a mi­nőséget, a termelékenység pedig emelkedik, mert nyáron nem kell földelőkészítő munkát végezni. Farkaséi Sándor telepvezető elmondta, hogy most a téli tégla­­égetésnél nagy figyelmet kell for­dítani az időjárásra, mert ha az idő­járást az égetők nem veszik figye­­lembe, akkor sokszor selejtes tég­lát gyártanak. Éppen ezért a Paksi Téglagyár téglaégetői most­­ sokkal nagyobb körültekintéssel végzik mun­kájukat, mint Siváron, többször meg­nézik az égetés alatt álló téglát. A nyerstégla kemencébe való beraká­sánál Óvári József égető brigád­ja új módszert vezetett be, amivel biztonságosabbá tudják tenni az ége­tést, azonkívül ugyanannyi idő alatt többezer téglával többet tudnak éget­ni. Ez a módszer abból áll, hogy a téli égetésnél sokkal sűrűbben rak­ják a nyerstéglát a kemencébe, mint nyáron így a sűrűbb téglarakással a téli hideg levegőt sokkal jobban ki tudják egyensúlyozni, mert a felsza­badult hőmennyiség nem tudja olyan gyorsan elhagyni a kemencéket, mint a nyári ritkább rakásnál. Eredmények és hiányosságok fűtőházainknál A kormányprogramja megvalósítá­sa érdekében megyénk területén lé­vő­ fűtőházak dolgozói elhatározták, hogy a hátralévő időben mindent, megtesznek tervük teljesítéséért, harcolnak a­­ téli forgalom, zavarta­lan lebonyolításáért. Mozdonyveze­tőink jó munkával, fáradságot nem kímélve győzik le a nehézségeket, mert a nem megfelelő szénkeverék nagy és nehéz feladatok elé állítja mozdonyvezetőinket. Ennek ellenére vannak kimagasló eredményeink, amelyek azt­ bizonyítják, hogy az akarat, a tudás és a becsületes helyt­állás minden akadályt legyőz. Az utóbbi időben a menetrend­szerinti közlekedéssel nagyon lema­radtunk, de voltak olyan kimagasló eredmények, mint Darazsaez Lukács sztahanovista mozdonyvezető, Luká­csi István és Popovits Miklós fűtők, akiknél november hónapban a mun­kás-, gyors- és személyvonatok von­tatási szerelvények fűtését úgy vé­gezték, hogy nem késtek egy percet ezem. Az általuk továbbított vonatok­nál baleset, vagy­­ szolgálatképtelen­­ség nem volt. Jó munkájukért eze­ket a dolgozókat pénzjutalomban ré­szesítettük, ezenkívül pedig megdi­csértük őket. A kedvezőtlen szénkeverés ellené­re is Győri Kiss István sztahanovis­ta mozdonyvezető és fűtői a túlsú­lyos szállítási tervüket 132 száza­lékra teljesítették, ezzel 4 vonatkölt­séget takarítottak meg. Gyarmati Mihály mozdonyvezető 126 százalék­ra, míg Daczó Ernő sztahanovista mozdonyvezető 129 százalékra telje­sítette túlsúlyos vontatási tervét. Győri Kiss István példát mutatott azzal is, hogy vállalta azt, hogy a kedvezőtlen szénkeverés ellenére is a­ túlsúlyos vontatást­­ továbbra is végzi. E bátor vállaláshoz csatla­koztak Szigeti Rudolf mozdonyveze­tő és fűtői is. Sztahánovistáink példát mutatnak és gyengébb dolgozóinknak bebizo­nyítják, hogy le lehet küzdeni az objektív nehézségeket. Különösen példamutató Ágoston István moz­donyvezető a menetrendszerinti köz­lekedésnél és Pálmai Ödön mozdony­vezető, aki egész évben kiváló ered­ményt ért el Jó eredményt értek el a mozdony fiók műhely dolgozói, mert tervüket, állandóan 100 százalék felett telje­sítették. Hiba van azonban a fegye­lem terén, mert sok a mulasztás, fő­leg a fiataloknál, így történt meg, hogy Kurucz Vince fiatal lakatos este 9 órától reggel 6 óráig aludt a munkaheten- egy­­.n/s-ze­krényben. Ez azért történhetet meg, mert a DIS­Z- szervezet és a szakvonal nem foglalkozott eléggé a fiatalokkal. Az elkövetkezendő időkben a párt- és a DISZ-szervezetnek fokozottabb gon­dot kell fordítani a fiatalokra, ez­által elkerülhetünk olyan eseteket, mint ami előfordult Kurucz Vince lakatossal. Kormányunk a jó munkásokról gondoskodik, mert a téli időjárás vi­szontagságainak megkönnyítésére a mozdonyvezetőknek mozdony sátor­ponyvákat adott, hogy ezzel védeni tudják magukat a szél, eső és ha­vazás­ ellen. Tervbe van véve, hogy fűtőinket azbesztkesztyűvel látják el, hogy tudjanak védekezni az erős tűz ellen is... Várnai László MÁV Jóintéző. « Gyüi­nle*ter ne’ősi felad íam’t a minisztertanács ha’ármta i­tja A Tolnai Napló egyik számában foglalkoztunk már a gyümölcsterme­lés kérdésével. Azonban e nagy fon­tosság és népgazdasági probléma ezzel nincsen megoldva. Nincsen annál inkább sem, mert azóta nagy hord­erejű minisztertanácsi határozat je­lent meg a mezőgazdaság tényszerű fellendítéséről és ez megyénket il­letően is rendelkezik, sőt név szerint Szekszárdra is vonatkozik. A határozat szerint Szekszárd vi­dékén a minőségi vörösborfajták te­lepítését kell nagymértékben fokoz­ni. A gyümölcstermelés fejlesztésé­vel kapcsolatosan pedig vidékünk­nek megfelelően az őszibarack, dió, mandula, stb. csonthéjasok termelé­sét kell fejleszteni. E szerint : min­den községi és városi tanácsnak ki kell dolgozni, egy hároméves gyü­mölcsfásítási tervet, mely szerint utak, terek, parkok, területeit dió, cseresznye, stb fával kell beültetni. E tervek elkészítése feltételezi ter­mészetesen a mezőgazdasági szakem­berek bevonását, mert a tervek jó elkészítése egyik alapja a normális termelési eredményeknek. Ez a rendelet igen nagy feladatot ró különösen a tanácsokra, mert hi­szen olyan nagy mennyiségű gyümölcs­csemetére lesz szükség, amelyet a meglévő faiskolák ellátni, képtele­nek lesznek. Ez a kérdés tehát igen sürgeti azt a problémát, amelynek megvalósulására a megyei tanács tett is már kezdeményező lépést megyei faiskola létesítése érdekében. Remél­jük, hogy az a minisztertanácsi ha­tározat gyorsan és komolyan meg­oldja ezt a kérdést és Tolnában is megfelelő faiskolát létesíthetünk a megyei csemeteszükséglet biztosítása érdekében. Létesítése pedig sürgős és még a tavasz beállta előtt dönteni kell sorsa felett, mert a csemete­nevelés éveket igénylő feladat és ha késedelmeskedünk, nem tudunk ele­get tenni a határozatnak. A faiskola létesítésének kérdésé­vel megoldható lenne egyébként a szekszárdi hegyvidéken régen nél­külözött szőlőalany telep is. Köztu­domású ugyanis, hogy a szekszárdi nevezetes borfajtának alapja a kék kadarka szőlő, melynek talajviszo­nyainkat figyelembe véve, a legjobb vadalanya a Berland­ier­i Teleki VIII. B. vessző. Ennek ellenére komoly vadalany-telep nincsen a szekszárdi vidéken, hanem az ország legkülön­bözőbb vidékeiről hozzák be a vá­rosba a szükséges alanyokat. A faiskola telepítése lényegében hatósági feladat, mert hiszen az ál­lami apparátus rendelkezik csak azok­kal a szükséges eszközökkel, melyek­kel­­ lehetővé tehetnék a szakszerű kezelést. Helyesen mérte fel a mi­nisztertanácsi határozat, mert való­ban vidékünkön a fent felsorolt gyü­mölcsfajták virítanak, mert az idő­járás és a talajviszonyok ennek ked­veznek legjobban. A dióból, például Szekszárd az ország egyik kiviteli helye volt a háború előtt is már, ezt fokozni kellene, de csak minőségi fajtákkal. Szekszárd egyes hegyolda­lain kitűnően virítanak a francia­­barackok, tehát e téren nagy lehe­tőségek kínálkoznak. Szekszárdtól délre pedig a besztercei szilva dísz­üik nagyszerűen. (Jellemző korábbi mezőga­zd­a­sági elmaradottságunkra, hogy Bosznia egész Európát eláraszt­ja szilva aszalványokkal és ízekkel és lényegében ez a szilva nem más, mint a mi Besztercéink, amit ügye­sen, hosszú évtizedekkel ezelőtt az üzletemberek áttelepítettek.­ A faiskola létesítés kérdése ko­moly feladat, alapos helymegválasz­­tást követel, tápdús talajt és főleg olyan helyet, ahol a víz állandóan rendelkezésre áll. Ha ezek a ténye­zők megvannak, hozzá lehet kezdeni a létesítés megvalósításához. Szek­­szárdon ez a kérdés megvalósítható, s ezért is itt, mert a szőlővidék a nemesítés munkájához is komoly se­gítséget adhat. Szakály Ferenc OFFÉRT szakfel­ügy. „...hogy elnyerhessük az Élüzem-jelvényt“ A Tolnai Textilgyár eredménye­sen­ zárta az 1953-as tervévet. Érv közben azonban többször fordultak elő nehézségek, hibák az üzemen be­lül, amit a bírálati javaslat nyomán meg tudták javítani.. A Tolnai Tex­tilművek­ dolgozói és vezetői az alábbi levelet küldték szerkesztőségünk, ne fi: aKöszönetünket fejezzük ki a Tolnai Naplónak, hogy bíráló cikkeivel hozzájárult ahhoz, hogy hibánkat ki tudtuk küszöbölni, s ezáltal éves ter­vünket határidő előtt be tudtuk feje­zni. Jóleső érzés volt az is, hogy üzemünk jó tulajdonságait igen szűk szerinti tudatták velünk, de a megye összes dolgozóival is. Kérjük a Tolnai Napló munkatár­sait, hogy a jövőben még többet fog­lalkozzanak üzemünk életével, munkájával, ezután is vessék­ fel hibáin­kat, hogy ebben az évben elnyerhessük az „Élüzem"* jelvényt. TOLNAI TEXTILMŰVEK DOLGOZÓI'" Ki tartozik megfizetni a mély­­szántási díjat azok után a tartalék­­földek után, melyek az ősz folya­mán a föld­mű­vesszővel kezetek ke­zeléséből a községi tanácsok ke­zelésébe mentek át, illetve a taná­csok adnak ki haszonbérbe. Erre vár feleletet Brczó Éva, a paksi földmű­vesszö­vetkezet ügyvezetője. Náluk ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a dunakömlődi tanács még szeptemberben átvette a földműves szövetkezettől azokat a tartalék­területeket, melyek a­ dunakömlődi határban vannak. A bölcskei gép­állomás pedig mintegy 120, holdon el is végezte az őszi mélyszántást. Éppen itt van a hiba, szántási dí­jat sem a tanács, sem a földmű­­­vesszövetkezet nem hajlandó meg­fizetni. A további vita elkerülése végett közöljük­, hogy a mélyszántási díjat annak kell megfizetni, aki az 1954-­es gazdasági évben fogja hasznosítani a földet. Ha a föld már ki van adva haszonbérbe, úgy a kishaszonbérlő köteles megfizetni a szántási díjat. Ha pedig még nem adta ki a tanács, úgy a tanács tartozik kiegyenlíteni a gépállomás jogos követelését. Mivel a földművesszövetkezet még az ősz folyamán átadta a tanácsnak a tar­­talékföldet, az már nem vesz róla hasznot, nem is fizethet szán­tási díjat. Megjelent az „ Vnlau- és Adatszolgáltatás“ legújabb száma, melynek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: J. Krom­od: A közfogyasztás a szo­cializmusban. M. Tyurin: A kollektív vezetés a szovjetek munkájába re. V. Tyihomirov: Az európai, népi demokratikus országok harca, a­ me­zőgazdaság további fellendítéséért. B. Golubo­vics: A belgrádi uralkodó körök népámító elmélete az üzemek­­et mu­nkás i­rányításáról". A politikai tömegnevelő munka je­­lentősége a mezőgazdaságfejlesztési határozat végrehajtása terén. Az említett cikkek mellett több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl az „Anyag és Adatszolgálta­tás”, a MÜP Központi Vezetősége Ágit. Prop. .Osztályának folyóirata.

Next