Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

4 NAPLÓ NEMZETKÖZI SZEMLE Békeüzenet Az ftj esztendő küszöbén szokás szerint világszerte sajtónyilatkozatok, rádióbeszédek hangzottak el. Az állam- és kormányfők újévi nyilatkozatai között volt egy, amely minden más nyilatkozatot háttérbe szorított s amelyet az egész világsajtó vezető helyen közölt és méltatott: Malenkov elvtárs nyilatkozata. Ez a nyilatkozat fontos külpolitikai esemény. A szovjet kormányfő nyilatkozatát kénytelen volt „békeüzenetnek" nevezni jónéhány vezető burzsoá lap is, beismerve, hogy ez a nyilatkozat a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló következetes törekvést tükrözi. Éppen Malenkov elvtárs nyilatkozata kapcsán tette fel a kérdést a „Paris Presse 1‘ Intransigeant“: különbözik-e 1954 január 1-e más évek január első napjától?“ Igen — válaszolt a francia burzsoá lap — méghozzá kedvezően különbözik. Hosszú évek óta első ízben mutatkoznak igen kedvező esélyek a béke megteremtésére. Azokon a hagyományos jókívánságokon túk amelyekkel a diplomaták egymáshoz és az államfők népeikhez fordulnak, első ízben jelentkezik bizonyos remény arra, hogy 1954 egy új háború utáni időszaknak, a világbéke időszakának kezdetét jelentheti...“ Az, hogy az emberiség az új esztendő elé reménységgel és bizakodással tekinthet, hogy 1954 nem a hidegháború jegyében, hanem a „nemzetközi időjárás“ enyhülésének légkörében kezdődik, a világ békemozgalmának, mindenekelőtt a Szovjetunió békepolitikájának köszönhető. A népek békekövetelése mind ellenállhatatlanabb erővé válik, amellyel az agresszív politika megszállottjai is kénytelenek számolni. A háború erős pillanatra sem szűnik meg tovább szőni vérgözős terveiket az emberiség ellen — de „békés“ szólamok, hazug szavak függönye mögött. Az imperialista farkas azonban hiába igyekszik báránybőrbe bújni. A tények beszélnek: ha jobban szemügyre vesszük az óceánontúl felröppentett „békegalambokat“, a szárnytollak helyén nem nehéz felfedezni — a szuronyokat. Mégis — a tény az, hogy 1953 folyamán Koreában elhallgattak a fegyverek, tért hódított a tárgyalások gondolata, nagyobb utat tettünk meg a nagyhatalmak közötti vitás kérdések békés megvitatása felé, mint azelőtt évek hosszú során. A berlini négyhatalmi értekezlet kiharcolása nagy eredmény. Január 25-én Berlinben összeül a négy külügyminiszter, hogy utat keressen a német kérdés megoldása felé. A népek remélik a négyhatalmi értekezlet sikerét, mert nem bombákat, nem új romokat, hanem életet és boldogságot akarnak. De a népek nemcsak reménykednek, hanem harcolnak is a megszületett új reménység valóra váltásáért. Harcolnak azért, hogy sikerrel járjanak az atomháború megakadályozását célzó tárgyalások is. Ezért fogadta világa -erte helyesléssel minden becsületes ember a szovjet kormány javaslatát, hogy az államok helyezzék törvényen kívül a tömegpusztító fegyvereket. Amikor az amerikai újságíró megkérdezte Malenkov elvtársat, hogy véleménye szerint mi lenne a legfontosabb lépés, amelyet 1954- ben a világ békéje érdekében tenni lehetne, a válasz az egész emberiség vágyait, valamennyi nép béketörekvését kifejezte: „Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény résztvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert." A magyar nép örömmel üdvözli ezt az újabb szovjet békekezdeményezést, örömmel látja, hogy az 1953-ból 1954-be forduló zord tél napjaiban — mint Ilja Erenburg írta — „Az emberek százmillióinak szívében kígyóit az a reménysugár, hogy végetér a mindenki által megunt hidegháború, hogy eljön a könnyebb, nyugodtabb és az emberi névhez méltóbb élet.“ A patetlaoi győzelem Az elmúlt napokban a nyugati hírügynökségek táviratai világgá kürtölték, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság csapatai „betörtek" PatetLaoba és elfoglalták Thakhek városát. Valójában az történt, hogy patetlaoi felszabadító néphadsereg mér súlyos csapást a francia gyarmatosítókra, felszabadítva a várost. A patetlaoi néphadsereg előretörését az imperialisták megpróbálták felhasználni arra, hogy — a veszett fejsze nyelét mentve — elültessék a világközvéleményben, elsősorban a francia és az amerikai közvéleményben az állítólagos „intervenció" hazugságát és ürügyet készítsenek elő egy esetleges későbbi amerikai beavatkozásra. A nyugati propagandisták szándékosan igyekeznek azonosítani a vietnami és a patetlaoi felszabadító hadsereget amikor a „Vietuinh-csapatok“ gyűjtőnéven nevezik mindkettőt. A tény az, hogy a vietnami forradalmi mozgalom példája elkesíti Patet-Lao népének szabadságküzdelmét. Ennek a küzdelemnek fontos állomása Thakhek felszabadítása. A város Patet-Laot Thaiföldtől elválasztó Mekong-folyó partján fekszik és uralja a Patet-Lao északi és déli részét összekötő utakat. Mivel a szomszédos Vietnamnak Patet-Laotól a tengerig húzódó területén a néphadsereg az úr, Thakhek felszabadítása lényegében azt jelenti, hogy Indokína „darázsderekát“ — és így a francia expedíciós hadsereget is — kettévágták. Nem kellenek különösebb stratégiai ismeretek e tény fontosságának felismeréséhez. Az új év első napjaiban Thakhek vidéke is felszabadult, s Navarre francia tábornok Göbbelstől tanult fázisokkal közölte, hogy — páncélosokat és hadifelszerelést hátrahagyva — sikerült rugalmasan elszakadnia a dzsungelben előretörő népi erőktől. A négyszázezer lakosú Thakhektartomány gazdag rizsföldekkel, ónbányákkal, erdőkkel rendelkezik és így újabb erős ellenállási bázis jött létre Patet-Laoban. Ez az új bázis máris keresztülhúzta a gyarmatosítók patetlaoi katonai terveit, de talán ennél is fontosabb politikai hatása. A francia expedíciós hadsereg újabb veresége még élesebben világított rá a francia közvélemény előtt a szennyes indokínai háború céltalanságára és hiábavalóságára. A becstelen rablóháborút elítélő tömegek mozgalmához mind nagyobb számban csatlakoznak azok a polgári csoportok is, amelyek belátták: a feltámadt nép ereje ellen nem lehet katonai győzelmet elérni Indokínában. A „Le Monde“ című francia burzsoá lap a patetlaoi felszabadító csapatok előretörésével kapcsolatban arról ír, hogy ez „alátámasztja a francia közvélemény azon meggyőződését, hogy Franciaországnak nem lesz más választása, mint a tárgyalások útjára lépni.“ Ezt a józan hangot mind szélesebb burzsoá körökben tapasztalhatjuk. Kétségtelen, hogy egyedül a tárgyalások menthetik meg a francia expenciós sereget a további pusztító vereségektől, a tárgyalások felelnek meg mind Franciaország mind az indokínai társállamok népei érdekeinek: egyedül a tárgyalások olthatták el a háború lángját s hozhatták meg — Franciaország valódi nemzeti érdekeinek megfelelően — a békét és függetlenséget Vietnam és Patet-Lao népe számára. Jó hír a házialsszonyoknak: százezer háztartási gázpalack készül ebben az évben Vidéken és az óvárosnak abban a részeiben, ahol még nincs gázvezeték, a háziasszonyok körében igen népszerűvé vált az olcsó és gazdaságos MAORT palackgáz. De volt panasz ,s bőven, mert a palackhiány akadályozta a zavartalan elosztásit és az átjelentkezők igényeinek kielégítését. A háziasszonyok bizonyára örömmel fogadták a hírt arról a szocialista szerződésről, amelyet most kötöttek meg a kőbányai Alumínium Hengermű és a budapesti Erzsébet Királyné-uti Alumíniumgyár dolgozói. A kőbányai Alumínium Hengermű múlt évi jó munkája után az ién komoly feladatokat vállalt közszükségleti cikkek gyártásában is. Az aluminiumgyárral kötött szerződésben az üzem dolgozói vállalták, hogy ebben az évben körülbelül százezer háztartási gázpalack gyártását teszik lehetővé azzal, hogy a gyártáshoz szükséges ötvözött tárcsákat elkészítik. KÉPEK A NÉPI DEMOKRÁCÁK ÉLETÉBŐL thenjan építés alatt Az NDK legnagyobb nyíltszíni barnaszén bányatelepe Most kezdik kiaknázni az NDK legnagyobb és legjelentősebb barnaszénbányászati külszíni telepét, amely a Borna-i Schkeenhain mellett fekszik. Négy éve ugyanis több millió köbméter földet hordtak el, hogy a külszíni kiaknázást meg lehessen kezdeni. A Schlieenhain-i barnaszén telep nemcsak a Bornában most felépített brikettgyárat, hanem a Meuselwitzer i régebbi brikettgyárat is el fogja látni nyersanyaggal. A barnaszén kiemelése a legmodernebb futószallagos és merítővedres baggerek segítségével történik. A dolgozók egészségvédelméről a telepen mintaszerűen gondoskodnak. A kormány ugyanis több millió DM-et fordított ennek a bányatelepnek, amely több évtizeden át fog barnaszenet termelni korszerű üzemi, munkás jóléti és egészségvédelmi berendezéseire. Vasárnap a kormány hivatalainak dolgozói romtalanítják a phenjani Központi Teret. A képen: egy futószallagos bagger munka közben. 1954 JANTTAK W A paksi járás kulturális életéről Az 1953—54-es évben megrendezett kultúrversenyre legtöbb kultúrcsoport a paksi járásból nevezett be. Eddig 54 kultúrcsoport jelentette be részvételét. Ezek az együttesek már csaknem mind a körzeti bemuta óra készülnek. A helyi bemutatóit néhány község kivételével az egész járásban megtartották. Január 24-én lesz még helyi bemutató a ,,Rákóczi-est” keretében a paksi járási kultúrházban, ahol a járási és a községi tanács dolgozói a kultúrház színjátszó csoportjával a „Nagy csata“ című történelmi drámát adják elő. Kajdacson Szentgyörgyi Józsefné népművelési ügyvezető kiváló munkát végez. Régi fajdacsi táncokat és nótákat kutat fel és ezeket dolgozzák fel, tanulják a versenyre a kultúrcsoport tagjai. Kasza Imre 74 éves parasztbácsi mutatja a fiataloknak a régi , Kanász táncot", Mohai Józsefné pedig, aki ugyancsak nem fiatal, túl van a 60-on, de azért a szép kajdacsi „Ugróc tánc“ figuráit mutatja be a tánccsoport tagjainak Dunaföldváron és Dunakftmlődön a DISZ-fiatalokat szervezte be a versenyre a járás művészeti előadója. Patronálót is biztosított a tánccsoport és a színjátszó együttes felkészüléséhez. A biritói állami gazdaság dolgozói szilveszter estéjén tartották a helyi bemutatót. A „Tűvétevők“-et adták le nagy sikerrel. Sárszentlőrincen Bus Pál népművelési ügyvezető hozzáértő tanítása mellett készül a kultúrcsoport az „özv. Kamnyóné" című vígjátékkal a versenyre. A tánccsoportot is ő irányítja. Lehetne folytatni a buzgó készülődés leírását a járás minden községéből, mert mindenütt nagy igyekezettel készülnek a kultúrcsoportok a versenyre, hogy összemérjék erejüket és tudásukat a szocialista kultúra fejlesztésében. Szederkényi Lászlóné népm. előadó. ^ Matematikai továbbképzéssel vesznek részt a kisiskoll‘ músik Kormányunk az utóbbbi időben egyre több gondot fordít az általános, elemi és a tanyai iskolákra- Bizony ezideig nem sok segítséget kaptunk, sokszor sötétben tapogatóztunk, magunk keresgéltük a módszereket, hogy az oktatást eredményesebbé tegyük. Az első komoly segítség az ez évben megjelent ,,Segédkönyv" volt a kisiskolák felső tagozata számára, amely irányt mutatott az oktatás útvesztőjében, bár „Segédkönyv" sem mentes minden hibától, de ezek a hibák olyan elenyészőek, hogy nem is érdemes megemlíteni. A munkát a „Segédkönyv" alapján helyesen tudjuk megszervezni és ez már ezévi munkánkon is meglátszik. A másik jelentős segítséget pedig akkor kaptuk, amikor a kisiskolák felső tagozatában tanító nevelők számára megszervezték a matematikai továbbképzést. A legnagyobb hiányosságok ugyanis a matematika tanításánál voltak. A kisiskolákban nem folyhat szakosított tanítás és a matematikai előképzettség a tanítóképzőkben nem nyújtott megfelelő alapot a négy felső osztály eredményes tanításához. Ha figyelembe vesszük, hogy a kisiskolákban heti egy közvetlen órán és 4—5 önálló órán ugyanúgy el kell sajátítatni az anyagot, mint az osztott tanítású iskolákban, akkor láthatjuk, hogy a kisiskolai nevelőkre milyen hatalmas feladat hárul. Ezzel a feladattal pedig segítség nélkül nem tudtunk volna megbirkózni, örömmel üdvözöltük tehát a téli szünetben megrendezett kétnapos matematikai konferenciát. Két szempontból szeretnék foglalkozni az elmúlt konferenciával; először a megrendezés szempontjából. A négy csoportban megszervezett konferencia előadói valamennyien jól felkészültek. Biztos tudású matematikusok voltak. Az élelmezés kitűnő volt ,és ebből is láttuk, hogy megbecsülik a kisiskolák nevelőit, akik azon fáradoznak, hogy tudásuk legjavát adják át növendékeiknek. A másik a tartalmi szempont Bizony sokan akadtak olyanok, akiknek már érmen ideje volt feleleveníteni feledésbe menő tudásukat Az előírt anyag alapján végigmentünk mindazokon, amit az általános iskolákban tanítunk. Megoldottunk több olyan feladatot, amelynek megoldásai kint az iskoláknál nehézségekbe ütközött Ennek a konferenciának a fő célja az volt, hogy felelevenítse matematikai tudásunkat és tisztázzuk a nehezebb problémákat. Én úgy érzem és azt hiszem minden résztvevő kartársam, hogy ennek a célnak valóban meg is felelt A tavaszi szünetre tervezett konferenciára az a kérésünk, hogy a VIII. osztályosok vizsgatételeiből dolgozzuk ki a nehezebbeket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az eddigieknél is komolyabb támogatást várunk, mert még most is vannak hiányosságok. Nem kapunk például szemléltető eszközöket Ha az osztott iskolák már több esetben is kaphattak akkor miért lennénk mi mostohábbak és miért nem küldenek a mi részünkre is. Nekünk kisiskolái nevelőknek nincsen annyi időnk, hogy magunk készítsünk Kérjük az illetékeseket hogy ezeket a hiányosságokat az alaposabb munka érdekében mielőbb orvosolják Kurucz Antal nevelő, Kölesd-Borjárt. A Néphadsereg színházának vendégszereplése Szekszárdon A Néphadsereg Színházának művészegyüttese január 7-én este a szekszárdi járási Kultúrotthonban bemutatta a „Nem magánügy“ című szovjet vígjátékot. Több mint 400-an nézték meg a kultúrotthonunkban eddig bemutatott műsorok egyik legértékesebbjét. A honvédségen kívül a város dolgozói közül is jónéhányan kellemes, felejthetetlen estét kaptak a Néphadsereg színházának művészeitől. Mesterien vitték színpadra, művészien mutatták be a szovjet emberek életének egyetlen mozzanatán keresztül azok lelkivilágát, gondolkozásmódját, életmódját és megismerték a darabon keresztül munkájukat is. A humor aranyán keresztül csillogott a darab igazi eszmei mondanivalója, a szovjet emberek lángoló hazaszeretete. Egy új város felépítése, az új felfedezés, új olajmezők feltárása, amely a szovjet hazában van, azt gazdagítja, az az egész nép ügye és minden szovjet dolgozó magáénak érzi az új alkotás gondját és örömét A kiváló alakításért, a valósághoz hű ábrázolásért sok lelkes tapssal jutalmazta a közönség a művészeket. Az elvtárs, aki a honvédség nevében köszönetet mondott az előadás végeztével minden résztvevő kívánságát fejezte ki, amikor azt mondotta: „Szeretnénk, ha minél gyakrabban jönnének hozzánk az elvtársak". Kochetov: A Zsurbin család A Lába folyó mellett fekvő egyik hajógyár a háború után az eddigi kisebb hajók helyett tengerjárók építésére tér át. Ez sok új nehéz problémát vet fel. A kommunizmus építésének óriási lendülete a hajógyárat is kiragadja a régi, megszokott termelési módjából, hatalmas távlatokat tár fel előtte. A regény címében szereplő Zsurbin család a régi hajóépítők, akik nemzedékről-nemzedékre a gyárban dolgoznak: ácsok, asztalosok, műszaki emberek. Szerelmesei a munkának, a hajóépítésnek. — Zsurbin dédapa ma is együtt dolgozik a gyárban dédunokájával és hallani sem akar róla, hogy nyugdíjba megy. A regény egy régi gyár és egy régi munkáscsalád együtt folyó és egymástól elválaszthatatlan életét mutatja be a kommunizmus építésének pillanatában. Kocsetov széles ecsetvonásokkal epikus nyugalommal és kitűnő ábrázoló erővel mutatja be a mai szovjet valóságot, jövőbemutató fejlődését az új és a régi harcát