Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-13 / 37. szám

V...! i' > t'KfJAÄ 13 ÍNAPLO PARI ÉS PÁRTÉPU ÉS Megválasztotta az új vezetőségét a dunaföldvári alapszervezet Hosszú hetek előkészítő munkája után az elmúlt napokban tartották meg az új vezetőségválasztó taggyűlést. A dunaföldvári alapszervezetben a párttagság több, mint kétharmada jelen volt, tehát, a taggyűlést határozatképesnek lehetett nyilvánítani. Az elnöki tisztség betöltésére landinger elvtársat kérte fel a taggyűlés és sorra tette meg javaslatát az,,elnökség tagjaira is„ valamint a jegyzőre, a jelölőbizottság, valamint a szavazatszedő bizottság tagjaira. A pártvezetőség beszámolóját Pálffy Gáborné elvtársnő tartotta meg. Beszélt a pártszervezet eddigi munkáiról és hiányosságairól. Komoly önbírálatot is gyakorolt, valamint név szerint bírálta az egyes pártvezetőségi tagokat új, mint például a szervező titkárt. Elmondotta, hogy a Központi Vezetőség júniusi határozata óta javult a pártszervezet munkája. A tömegekkel való kapcsolat szorosabb lett, azonban mégis túlnyomó többségében a beszámoló csak a hiányosságokról beszélt amelyek a pártvezetőség mozgósító munkájában, a népnevelőhálózat kiszélesítésében és az oktatási munkában mutatkoznak meg. Beszélt arról is, hogy a kollektív vezetés még mindig nem megfelelő a pártszervezetnél. Ebből adódik azután, hogy a termelés területén is vannak hiányosságok. A tervek teljesítése is hiányos. Beszélt sorról is, hogy a párt- és kormányhatározatok nyomára nőtt a dolgozó parasztok termelési kedve, amit az is bizonyít, hogy 1500 hold fildet megtrágyáztak. mér még mindig van trágyázatlan föld . Ezután a soron következő feladatokról beszélt, melyek megoldása elsősorban a fent említett hibák sürgős kiküszöbölése útján lehetséges. Ebben szerepel az oktatási munka megjavítása érdekében például a propagandisták munkájának fokozottabb segítése. A határozatok jó végrehajtása érdekében a dolgozó parasztok között végzett politikai munka megjavítása, valamint a tömegszervezetek nagyobb segítése. A hozzászólások túlnyomó többsége is azt szögezte le, mint például Rajkó elvtárs hozzászólása is, hogy a titkári beszámoló részletesen foglalkozott a vezetőség munkájával, azonban nagyon keveset foglalkozott a jó eredményekkel, keveset beszélt a pártszervezet jó munkájáról is, amelynek nyomán jó eredményeket értek el a begyűjtés, az őszi vetés területén. Pálffy Gábor elvtárs arról beszélt, hogy a párt ereje akkor érvényesülhet igazán, ha az új vezetőséget a tagság mindenben segíteni fogja. Fontos feladatul tűzte ki a kollektív vezetés megvalósítását. Somogyi Nándor elvtárs a hibákról beszélve rámutatott arra, hogy az eddigi pártvezetőség azért nem tudott jobb munkát kifejteni, mert kevés volt közöttük a dolgozó paraszt. Hangsúlyozta a párttagság felé, hogy éppen ennek érdekében az új vezetőségbe tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat is válasszanak be. Bátran bírálták a hozzászólások a pártvezetőség eddigi munkáját, de konkrétan a beszámolót is. Többen beszéltek a tömegszervezetekkel való foglalkozás hiányáról is. Bognár János elvtárs a DISZ-szervezetnek nyújtandó nagyobb támogatásról beszél. Kovics Gyula elvtárs arra hívta fel a figyelmét, hogy a tömegkapcsolatok elmélyítése érdekében nagyobb gondot kell fordítani a sportegyesületre is, hiszen itt is nagy feladata van a pártszervezetnek a kommunista embertípus nevelésében. Mészáros János elvtárs, a pártszervezet és a tanács jó együttműködésének fontosságáról beszélt, amelyben az utóbbi időben már van javulás. Simon József elvtárs, az oktatási munka megjavításának fontosságáról beszélt. — Ha nem vagyunk elméletileg megfelelően felvértezve, —, mondotta többek közt, nem tudunk jól dolgozni gyakorlatilag sem. Jó javaslatok és kezdeményezések is születtek a taggyűlésen. Ranga Józsefné elvtársnő például azt javasolta, hogy az új pártvezetőség megfelelő támogatást adjon az MNDSZ- nek. Telkes elvtárs szemináriumvezető elfogadta Molnár elvtárs versenykihívását az oktatási munka megjavítása érdekében, amit a III. pártkongresszus tiszteletére tett. A felszólalások megválaszolása után sor került a vezetőség megválasztására, mely mutatta, hogy a párttagság nagy felelősséget érzett s meglátszott, hogy nem mindegy számukra, hogy kiket választanak meg az új vezetőségbe. Már a jelöléseknél is komoly viták adódtak, s kifejtették a párttagok egyenként, hogy az egyik, vagy a másik elvtársat miért javasolják, vagy miért nem javasolják. A titkos szavazás eredményeképpen pedig a nagy többséggel megszavazott 15 új vezetőségi tagot választották meg. A taggyűlés megmutatta, hogy van a dunaföldvári alapszervezet tagságában megfelelő erő arra, hogy a pártélet nagyarányú fellendítése segítségével egyre nagyobb eredményeket érjenek el a párt-, és kormányhatározatok végrehajtásában. Harc a minőségért a Paksi Konzervgyárban A tavalyi évben több esetben hiányosság volt a Paksi Konzervgyárban, nem tudták biztosítani a legyártott konzeervféleségek minőségét. Ez elsősorban abból adódott, hogy a nyári gyümölcsszezon alatt nem osztályoztak, nem válogatták a beérkező árvit, hanem úgy, ahogy jött, került feldolgozásra. Ez a válogatás nélküli feldolgozás azt eredményezte, hogy például a gyümölcsíznél csak 95 százalékos minőséget tudtak elérni. Ezekre a hiányosságokra felfigyeltek a gyár műszaki vezetői, gondolkodtak azon, hogyan is lehetne a minőséget javítani. Hankó János főmérnök rájött, ha a konzervárukba tobcrb kötőanyagot használnak fel, akkor lényegesen javul a minőség. Hankó elvtárs ezt közölte az igazgatósággal, s hamarosan be is vezették a gyártástechnológiába, ami azt eredményezte, hogy az idei évben már a legyártott áruk minősége elérte a 100 százalékos minőséget. A minőségjavító harcban a fizikai dolgozók sem maradtak le, ők is ail-inooan azon voltak, hogy minésebb legyen az áru. Ebben a harcban aktívan kivették részüket Fritz Teréz, Borsi Júlia és Péri Lajos bemérők, Fernádi Ferenc sztahánovista és Kánya János vegyesíz előkészítők. Ezek a dolgozók munkájukkal állandóan azon törekedtek, hogy saját munkaterületükön biztosítsák a minőség állandó fokozását, mégpedig azzal, hogy a kiadott gyártási eljárásokat pontosan betartották, s a gyártás alatt lévő árukat pontosan többször megvizsgálták. Fritz Teréz árubemérő elmondta, hogy a minőség állandó fokozásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy a munkásokkal foglalkozzanak, segítsék őket a munkafolyamatok fokozottabb megismeréséhez. Most jelenleg burgonyát dolgoznak fel konzervnek, ami bizony nagy hozzáértést és gondos munkát követel, mert a burgonya egyike azoknak a nyersanyagoknak, melyek könnyen romlanak. Éppen ezért a tisztításnál kell vigyázni nagyon, hogy idegen anyag ne kerüljön bele. Annak érdekében, hogy teljesen tiszta brgonya kerüljön a további feldolgozásra, utántisztítókat állítottak be, akik minden egyes darabot külön megvizsgálnak. A burgonyatisztítási munkálatokban jó munkájukkal kitűntek Agócs Magda, Szabó Jánosné és Schreiner Jánosné, akik lelkiismeretesen végzik a rájuk bízott feladatot. A minőség javítás érdekében e hó 11-én indult egy 3 hónapos műszaki tanfolyam, melyen 48 munkás vesz részt. Ezen a tanfolyamon a legjobb műszaki dolgozók tanítják a munkásokat, hogy tisztában legyenek a konzervgyártás különféle eljárásaival. A műszaki tanfolyamra örömmel jelentkeztek a dolgozók, mert megértették azt, hogy a tanfolyam befejeztével sokkal jobban tudnak dolgozni, mint eddig, sokkal eredményesebben tudnak majd harcolni a minőség állandó javításáért. Megalakult a termelési bizottság Csibrákon Csibrák községben február 3-án 25 gazda és a járási tanács két kiküldötte jelenlétében megalakították a termeltési bizottságot. * Boross Elek előadó beszámolójában foglalkozott a minisztertanács határozatának jelentőségével, a növénytermesztés és az állattenyésztés fontosságával. Boross Elek ismertette a termelési bizottságra háruló feladatokat, azt, hogy a termelésben mutatkozó akadályokat hárítsák el, és az élenjáró fejlett agro- és zootechnikai eljárásokat ismertessék a falu dolgozó parasztjaival. Gombák Ferenc, mint az állami gazdaság dolgozója szintén a termelési bizottság feladatairól beszélt. Hangsúlyozzta, hogy a termelési bizottságnak legfontosabb teendője pillanatnyilag a tejtrágyázási munkák és a tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítése, továbbá a vetőmag beszerzése és a mezőgazdasági szerszámok kijavítása. Tóth János dolgozó paraszt felszólalásában arról beszélt ,hogy a termelési bizottság tagjai sokat segíthetnek a község mezőgazdasági életének, mert a bizacság tagjait valamennyi dolgozó paraszt ismeri és esésie áwanlB fogadják majd segítő munkájukat. Nagy a termelési kedv Grábócon A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat óta a gazdagyűlések, kisgyűlések különösen népszerűek lettek. Grábócon az egyik, gazdagyűlés alkalmával sok gazda gyűlt össze. Eljött az ideje, hogy megbeszéljék, mit is valósítottak meg eddig a határozatból. Az eredmény bizony nem lebecsülendő. A trágyázást a község dolgozó parasztjai teljes egészében elvégezték. A minisztertanács felhívására már az aprótrágyát is többen kihordták őszi vetéseikre. A gazdák nagy része rendelt műtrágyát, melyet a Bonyhád és Vidéke Földművesszövetkezet autója bérmentesen szállít a községbe. Nagy érdeklődést váltott ki a gyümölcstermesztés a gazdák között. Az Alkotmány tsz múlt évben telepített gyümölcsöse példaként áll a gazdák előtt. Nap, mint nap keresik fel a gazdák a tanácsot gyümölcsfacsemete beszerzése végett. Géber József és Korpás Lajos második típusú tsz-tagok törzskönyveztetni akarják teheneiket és apaállatot akarnak nevelni. Ezek a gazdák bevezették az egyedi takarmányozást is állatállományuknál. A községben a bonyhádi pirostarka tájfajta van nagy számban. Ezt igyekeznek a gazdák minél többen beszerezni és gyarapítani. Az általános iskola tanítói vállalást tettek, hogy az úttörőkkel a tavasz folyamán 306 öles csemetekertet létesítenek. A csempetekertben több fajta fásításra alkalmas csemetét ültetnek azzal a céllal, hogy a község erdő- és gyümölcsfaállományát növeljék. a Márcus 1-től különfizetési pótlékot kapnak a családuktól távol dolgozó építőipari munkavállatók A kormányprogrammnak megfelelően az építő- és építőanyagipari dolgozók életszínvonalának emelése érdekében az építésügyi miniszter új rendelete intézkedik a családjuktól tájtól dolgozó építőipari munkavállalók különélési pótlékáról. A rendelet szerint az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó fizikai dolgozóknak, akik feleségükkel, vagy keresőképtelen gyermekeikkel, szüleikkel közös háztartásban élnek és lakóhelyükre naponta rendszeresen visszatérni nem tudnak, különélési pótlékot kell fizetni. A pótlék akkor, ha a munkahelyen az üzemi étkeztetés biztosítva van, napi hat forint, ha üzemi étkeztetés nincs, napi tíz forint. A pótlékot havonként egyszer, a végelszámolás alkalmával kell kifizetni. A különélési pótlék folyósítása 1954 március 1-től lép életbe. A méhek és a nagy hideg Figyelmeztető a méhészek számára Nem hiába ragasztották ősszel a méhek lakásuk hézagait, repedéseit, kemény tél következett. Az első rendkívüli hideghullám szerencsére nem tartott sokáig, hamarosan bekövetkezett az enyhülés, a méhek meglazíthatták a téli fürtöt és áthúzódhattak a mögöttük lévő mézeslépekre. Nem sokáig örvendhettünk azonban az enyhülésnek, mert megérkezett a második még nagyobb hideg. Fokozatosan süllyedt a hőmérő szála a 12—15—18—21—25 fokra, sőt Tamásiban a gyógyszertár hőmérője 27 fokot mutatott, biztos, hogy a mélyebb helyeken 30 fok is lehetett. Ez a 30 fokos, zord, rendkívüli kemény hideg is szerencsénkre nem tartott sokáig, úgy, hogy bekövetkezett a türhetőbb hideg, de még mindig a 10 fok körül, sőt alatta. Úgy látszik, hogy ez a hideg kisebb-nagyobb ingadozással és időnkénti havazással, hóviharral továbbra is tartja magát. Ez a körülmény fontos figyelmeztető a méhészek számára, hogy a hideg tartama alatt különös gonddal ügyeljenek a méhcsaládokra, hogy azok sikeresen átteleljenek. Pedig ha most valami bajuk történik, akkor a tavaszt nem érik meg. Sok méhész majd azzal vigasztalja magát, hogy a nagy hidegben megfagytak a méhek. Pedig az az állítás, hogy a méhek a nagy hidegben megfagynak, nem felel meg a valóságnak, mert a mi éghajlatunk alatt a legnagyobb hideget is kibírják, — ha elég mézük van. Ezt világosan bizonyítja Ignácz S. nagynevű méhészünknek a kísérlete, aki erre a célra egy olyan kaiétárt készített, amelynek az eleje levehető és így a léputcák közvetlenül a szabad levegőre nyittak, nem volt elülső oldala a kaptárnak. Ebben a kantárban volt egy kétanyás család több éven át, télen és nyáron. Az 1939—40. évi rendkívüli hideg télen is így állott kint a szabadban. Bent a kaptárban a méhektől távolabb 15 fokos volt a hideg és mégsem fagytak meg a méhek, mert volt bőven mézük, amivel fűthették az összehúzódott méhcsomót, vagy másnéven a telelő méhfürtöt. Bent a fészekben a méhcsomó között 22 fok meleg, a méhcsomó oldala mellett 1 fok meleg, a méhektől távolabbi kaptárrészben már 15 fok hideg, kint a szabadban a kaptár előtt pedig 30 fok hideg volt. Bámulatos volt, hogy a méheknek a hideg semmit sem ártott, pedig 52 fok hőmérsékleti különbséget küzdöttek le. A szabadban a fák odvában, repedésében meghúzódott méhcsalád is kibírja a nagy hideget, ha bőven van méze. Ugyancsak Ignácz S. írja könyvében, hogy látott egy méhcsaládot, amely a galagonya ágai között minden külső burok, takarás nélkül a maga készítette lépeken telelt át Tehát a kemény hidegben nem fagy meg a méhcsalád, hacsak el nem fogy a méze. A nagy hideg azonban csak akkor nem ártalmas, ha egy huzamban nem tart sokáig, nem tart tovább mint 8—10 napig és utána megenyhül egypár napra az idő. Ez a pár nap azért szükséges, hogy a méhek fészkükből, ahol összehúzódtak, ha elfogyott a mézük áthúzódhassanak a mögöttük lévő mézeslépekre. Ha ez megtörtént, akkor megint jöhet a hideg, nem pusztulnak el. Ellenben ha az enyhülés nem áll be és ha tényleg elfogyott a méz a fészekben, akkor éhen pusztulnak. Erre mondja azután tavasszal a méhész, hogy a nagy hidegben „megfagytak" a méhek. Mi a tennivalója tehát a méhésznek a nagy hidegben? Naponta el kell mennie a szabadban levő kaptárak előtt és meg kell hallgatni őket. A telelő méhcsalád ugyanis minden baját, zavarát hangos zúgással adja tudtuk A méhcsalád télen gömbszerű fürtbe tömörül és állandó, egyenletes morajlást, zsongást, sajátságos gyönge zúgást hallott. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha a kijárónyílásban hallgatózunk, vagy ha a hallgatócsövünket dugjuk a kijáróba. A nyugodtan telelő méhcsalád zsongása csöndes, a kaptár előtt állva egyáltalán nem hallható. Ha azonban valamelyiknek elfogyott a méze, vagy más baja van, az feltűnően, erősen zúg, segítségért kiált a méhésznek, de másnap már gyengül a zúgása, azután még gyengébb lesz, míg végre örökre elhallgat, ha nem segít rajta a méhész. Az éhség miatt zúgó méhcsalád zúgása olyan erős, hogy a kaptár előtt állva is meghalljuk. De meg kell hallania a méhésznek is ezt a segélykérést. Ezért kell mindennap elmenni a kaptáraik előtt és hallgatózni, nem zúg-e valamelyik feltűnőért, vagy nem halkul-e el a zúgása. Ha a rendesnél gyöngébb, vagy ha a kaptár megkopptiltására sem zúg fel, akkor ezt a családot, valamint azokat, ámeneknél észrevesszük, vagy gondoljuk, hogy elfogyott a mézük és nem tudnál a hideg miatt a hátuik mögött lévő mézeslépekre áthúzódni, vigyük be egy fűthető helyiségbe, ott gyorsan bontsuk meg a fészket és nézzük meg, mi a baj, van-e elégséges méze? Ha van elég méze, csak a méhek a hideg miatt nem érték el, akkor rakjuk vissza a kaptárt, sötétítsük be a helyiséget és jól fűtsünk be, hogy a meleg hatoljon be a kaptárakba. Maradjanak így 3—4 napig, azután ha nagy zsongás mellett már áthúzódtak a mézeslépekre, akkor hagyjuk a helyiséget kihűlni, hogy a méhcsaládok újból összehúzódjanak. Amikor ez megtörtént, a kaptárakat lezárva visszavihetjük helyükre. Ha a kaptárakat nem tudnánk behordani meleg helyiségbe, akkor rakjunk forró téglákat a kaptárba a fedődeszkák tetejére, hogy belül a fészek fölött a levegő annyira felmelegedjen hogy a méhek áthúzódhassanak a lépekre. Ha pedig egyáltalán nem volna a méheknek méze, akkor tartalék mézeslépeket kell beadni, vagy mézet feletetni. Ha ez nincs, akkor nem marad más hátra, mint cukorlepényt adni, a méheknek. Most kell a méhésznek nap, mint nap résen lennie és ha szükséges, azonnal segíteni a méheken. Most az első és legfontosabb gondja azon legyen, hogy minden méhcsaládnak elég méze legyen a tavasz megérkeztéig. A méhész várható egész méz termése forog most kockán. Minden azon múlik, hogy a méhcsalád meztelen üres lépen halódik-e, vagy pedig elérhető bőséges mézkészlet bírtokában a megindult fiasítással zavartalanul fejlődnek a virágok fakar dásáig, amikor a millárdnyi virág a kehelyben lévő nektárcseppek milliárdjainak begyűjtésére a munkásméhek tíz- meg tízezres tömegét tudja majd kibocsátani. Dr. Koppá« József Gyűjtést indítanak Franciaorzágban a Rosenberg árvák megsegítésére Paris (MTI) Elsa , Triolet, Louis Aragon, Jean Cocteau Jacques Madaule, Francois Mauriac, Jean-Paul Sartre, továbbá Dasboville és Wegtphal lelkészek, valamint Schilly főrabbi felhívással fordultak a francia közvéleményhez a Rosenbergházaspár árváinak megsegítése érdekébe. A Rosenberg-ügy — mondják lehívásukban — megrendítette az egész francia közvéleményt. Valamennyiünket féltő aggodalom töltött el Julius és Ethel két kis árvájanak sorsa iránt E szerető érzelmeinket most anyagi segítséggé kell változtatni Biztosítanunk kell a két lám árva megfelelő neveltetését.