Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

'A A vexet­őségválasztó tagyűlések hívei A megyénk területén eddig lezaj­lott új pártvezetőséget megválasztó taggyűlések azt mutatták, hogy párt­tagjaink nagy érdeklődéssel tekin­tenek e rendkívül fontos esemény elé. Ahol a pártszervezetek vezetői megfelelő elkészítő mun­kát végez­­tek, ott eredményesek is voltak ezek a taggyűlések, s nagyban hozzá­járulnak ahhoz, hogy egy-egy mun­katerületen a pártélet fellendítésé­vel nagyobb eredmények mutatkoz­zanak a párt - és kormányhatáro­zatok végrehajtásában. A SZAKCSI PARTV­EZUTOSEG­­VÁLASZTÓ TAGGYŰLÉS azt mu­tatta, hogy a vezetőség komoly fel­adatnak tekintette az előkészítő munkát. Ennek tudható be az, hogy a kommunisták valamennyien meg­jelentek, sőt három beteg elvtárs is megjelent, akik már előtte több hete feküdtek. Érezték, milyen je­lentős számukra és a falu élete szá­mára az új vezetőségek megválasz­tása. A beszámoló is jó volt. Fel­ölelte a pártszervezet közel két esz­tendős munkájának eredményeit és hiányosságait. Bírálta a beszámoló a vezetőséget, s nemcsak általánosságban, hanem személy szerint is. Nem maradt el a bírálat a felsőbb pártszervek felé sem. Tartalmazta azt is, hogy mi­lyen eredmények mutatkoznak meg a faluban a párt -és kormányhatá­rozat végrehajtása során, és hogy milyen intézkedéseket tett a párt­­szervezet annak sikeréért. Részlete­sen beszélt a közvetlen feladatokról is amelyekkel kül­önösen a mező­gazdaság fejlesztéséről szóló párt­és kormányhatározatok sikeres vég­rehajtását segíthetik elő. Komoly szó esett a vezetőségválasztás fon­tosságáról és éppen ennek nyomán komoly vita alakult ki a megválasz­tandó új pártvezetőség tagjaival kapcsolatban. A pártdemokrácia szigorú betar­tása új lendületet adott a párttag­ságnak és a megválasztott vezetők­nek munkájukhoz. Hangya elvtárs, a párttitkár például meghatódva mondta el a taggyűlés végén, hogy azt gondolta, ő már öreg és nem tudja megfelelően segíteni a felada­tok végrehajtását. De ahogy a tag­ság egyhangúlag, bizalommal újra beválasztotta a vezetőségbe, bízik abban, hogy közös erővel még job­ban tudja feladatát megoldani. A GYULAJ KÖZSÉGBEN már nem történt ilyen alapos előkészítés a pártvezetőség újjáválasztásában. Pe­dig a járási pártbizottságtól is kint volt Tolnai elvtárs. Nem is tudha­tott megfelelő segítséget adni az alapszervezetnek, mert amikor a já­rási pártbizottságon megbeszélték a feladatokat, nem jelent meg. A beszámoló is tükrözte az elő­készítés hiányosságait, bár megfele­lően beszélt az eredményekről és hiányosságokról Keveset mondott a párt és kormány decemberi határo­zatainak végrehajtásáról, s ennek nyomán a további feladatokról, így a hozzászólók sem kaptak megfelelő alapot, amelynek nyomán kifejthet­ték volna véleményüket, javaslatu­kat. Egyedül Hódor elvtárs dolgozó paraszt beszélt a további feladatok­ról részletesen. Az előkészítés hibái megmutatkoztak a vezetőségválasz­táson is. Olyan községben, mint Gyulaj, ahol túlnyomó többségük­ben dolgozó parasztok élnek, nem került a pártvezetőségbe egyetlen dolgozó paraszt sem. * A BATASZÉKI BÚZAKALÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN az elmúlt napokban tartották meg a vezetőségválasztó taggyűlést. A be­számolóhoz többen hozzászóltak. Bát­ran bírálták a vezetőség munkáját. Felajánlások is hangzottak el a ter­melési munkával, a pártmunkával kapcsolatosan. A szőlészeti brigád tagjai például vállalták, hogy a gyümölcsfákat rendbehozzák, s a szőlőt még most a tél folyamán meg­trágyázzák a III. Pártkomgres­­­szus tiszteletére. Ez a taggyűlés jó példája volt an­nak is, hogy egyik pártszervezet hogyan segítheti a másik pártszer­vezet munkáját, különösen most, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtása érdekében. A bátaszéki Búzakalász termelőszövetkezet párt­­szervezetének taggyűlésén megjelent a bátaszéki vasút pártszervezetének titkára is, hogy segítsen a vezetőség­választás nagy munkájában. Egyben komoly segítségét ajánlotta fel a gazdasági munkák területén is. A vasúti pártszervezet nevében vál­lalta, hogy komoly segítséget nyúj­tanak a termelőszövetkezetnek gé­peik, szerszámaik kijavításában. * a sárpilisi gépállomás pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén is az előkészülés hiá­nyosságai mutatkoztak meg. Hibás ebben a szekszárdi járási pártbizott­ság is, hogy olyan aktívát küldött ki hozzájuk, aki nem tudott megfelelő segítséget adni a pártszervezetnek. A járási pártbizottság ellenőrzése is hiányos volt itt az aktívákkal kap­csolatban. A beszámolót például az utolsó napon a taggyűlés előtt né­hány órával készítette el a pártszer­vezet titkára, s erről nemcsak a já­rási pártbizottság nem tudott, de a kintlévő aktíva sem. Természetes, így a beszámoló nem a pártvezetőség kollektív munkája volt, hanem a pártszervezet titkáráé, mindössze egy félív papíron leírva. Mintha bizony a sárpilisi gépállo­máson nem lennének hiányosságok az eredmények mellett. A hozzászó­lások pedig azt bizonyították, hogy vannak. Széki elvtárs, Sipos elv­társnő, s a többiek bátran bírálták a gépállomás vezetőségét. Abban is a­ pártszervezet eddigi munkájának hiányosságai mutatkoztak meg, hogy például a gépállomás vezetője igye­kezett a felvetett hibák alól kibújni, sőt kerülő úton igyekezett azt vis­­szaveri. Feltétlenül fontos, hogy a megválasztott új pártvezetőség e ta­pasztalatok nyomán sürgősen igye­kezzen munkáján javítani. Nem kell arról külön beszélni, hogy milyen nagy felelősség hárul gépállomá­sainkra, s köztük a sárpilisire is mezőgazdaságunk fejlesztésével, a falu felvirágoztatásával kapcsolat­ban. • REGÖLYBEN egész máskép né­zett ki a pártvezetőség újjáválasztá­­sára való készülődés. A pártszerve­zet mozgósította nemcsak a vezető­ség tagjait, hanem a pártcsoport­­bizalmikat is, hogy beszéljenek a párttagokkal, sőit a pártonkívüli dol­gozókkal is e döntő jelentőségű ese­ményről. A pártcsoportbizalmiak, mint Farkas Ferenc elvtárs is, jó munkát végeztek. Pártcsoportérte­­kezleten vitatták meg a vezetőség­választás módozatait, s egyben moz­gósítottak a mezőgazdaság fejleszté­sére, a többtermelésre is. Farkas Ferenc elvtárs a párt­­csoportértekezleten beszélt a kom­munisták­nak , az új agrotechnikai módszerek alkalmazásának nagy je­lentőségéről is. Saját tapasztalatait mondotta el, hogy például mennyi­vel tudott ő többet termelni, amikor alkalmazta a pótbeporzást, mint ami­kor nem. Beszélt a műtrágyahasz­nálat fontosságáról is. Elmondotta, hogy ő három-négy mázsával tudja növelni a termést a műtrágya hasz­nálatával.* A DOMBÓVÁRI JL SZ. TÉGLA­GYÁR pártszervezetében is megtar­tották az új vezetőségválasztó tag­gyűlést. Szólt a beszámoló az ered­ményekről és hiányosságokról. A hiányosságok különösen megmutat­koztak az oktatás, a tagjelöltfelvé­teli munka körül. A pártvezetőség azonban a beszámoló összeállításánál bizonyos mértékig egyoldalúan vizs­gálta meg a pártszervezet munká­ját. A beszámolóban ugyanis a veze­tőség minden hibáért a tagságot okolta, ahelyett, hogy önbírálatot is gyakorolt volna. • A hozzászólások bebizonyították, hogy egy kis önbírálat sem ártott volna. Kertész elvtárs szeminárium­­vezető például elmondotta, hogy az oktatási munka lazaságaiért ő is fe­lelős, de a pártvezetőség tagjaitól sem kapta meg a megfelelő segít­séget. Elmondotta, hogy még a ve­zetőség tagjai sem járnak oktatásra. Gera elvtárs arról beszélt, hogy neki csak pénteken szóltak, hogy szom­baton taggyűlés lesz. Az új párt­vezetőség fontos feladata, hogy a taggyűlésen felvetett hiányok sür­gősen megszűnjenek. A további jó munka érdekében feltétlenül meg kell szűnnie annak a káros gya­korlatnak, ami eddig volt a pártszer­vezetnél, amit Baumeiszter elvtárs így fejezett ki: „Többször volt itt a vezetőség részéről önbírálat, de formális volt.'* Megjelent a Népnevelő zsebnaptára Megjelent díszes piros kötésben a „Népnevelő zsebnaptára"*, az MDP Központi Vezetősége ágit. prop. osz­tálya kiadásában. A naptár amel­lett, hogy segítséget nyújt minden népnevelő számára, fontosabb év­fordulók, események és rendelkezé­sek ismertetésével növeli általános műveltségét is. A következő fonto­sabb írások találhatók benne: „1954. évi tervünk néhány adata“, >zA mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzések főbb ada­tai­*, „A három évre szóló új be­gyűjtési rendeletről*­, „Természet és technika“, „Adatok a világ országai­ról", „Összehasonlító adatok az agi­tációhoz­*, „Kulturális intézmények a fővárosban“ és számos egyéb írás, mely a népnevelő napi munkájához nélkülözhetetlen. Megrendelhető a Propagandaanyag Terjesztő­ nél. Ára öt forint. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MuntóSTATÍS NAPLÓ WM FEBRUAR 14 Elméleti tanácsadás A tőkés a munkás munkaerejének értékét vagy munkájának értékét fizeti-e meg? A fenti kérdés több konfe­rencián vita tárgyát képezte. Ezért a helyes választ az aláb­biakban adjuk meg. Először a tőkés termelés sajátos­ságaiból kell kiindulni. Abból, hogy a tőkés társadalom árutermelő, hogy a kapitalizmusban minden áruvá válik, még a munkaerő is. Ezért mondjuk, hogy a kapitalizmus az árutermelő társadalom legfejlettebb formája. Ahhoz, hogy megértsük, miért csak a munkaerő áru értékét „fizeti" ki a tőkés, érteni kell, hogy milyen körülmények között válik a munka­erő áruvá. Hogy valamely termék áruvá vál­hasson, ahhoz az kell, hogy tulaj­donosa szabadon rendelkezzen vele, adhassa-vehesse. A munkaerő is akkor válhatott áruvá, amikor a tulajdonosa szabadon kezdett ren­delkezni felette. A rabszolga munka­ereje nem volt áru, sem a jobbágyé, mert a munkaerejükkel szabadon nem rendelkeztek. Nyilvánvaló te­hát, hogy munkaerejét csak az a tu­lajdonos adhatja el, aki azt mint árut szabadon viheti a piacra. Tehát a munkaerő áruvá válásá­hoz az szükséges, hogy a munkaerő tulajdonosa meg legyen fosztva mindazon eszközöktől, amelyek le­hetővé tennék számára, hogy ön­álló termelőként működjék. Ha ter­melési eszközei lennének, amelyek lehetővé tennék számára, hogy ön­állóan dolgozzék, akkor nem munka­erejét adná el, hanem önálló mun­kájának termékeit. A kapitalizmus­ban a munkásoknak nincsenek ter­melőeszközei, csak a munkájuk­ Árruba bocsátására van lehetőség. Ilyen körülmények között a pénz és a termelési eszközök birtokosai, a tő­kések találnak a piacon olyan árut, mint a munkaerő. Miért éppen a munkaerőre van szükség a tőkések­nek? Azért, mert a munkaerő olyan különleges áru, amelynek a haszná­lati értéke nagyobb saját értékénél. Vagyis a munkaerő felhasználása elhasználódása közben új értéket termel, sőt nem is egyszerűen új értéket, hanem nagyobb értéket sa­ját értékénél. Hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi határozza meg a munkaerő áru ér­tékét? Mint minden áru értékét, a mun­kaerőáru értékét is az újraelőállí­tásához társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. Az­­ árukat általában gyárakban, műhe­lyekben, stb. állítják elő. A munka­erőárut az emberi szervezet termeli folyton újra. Ezáltal az ember élet­ben marad és megőrzi, sőt továbbfej­leszti szellemi és fizikai képességét. A munkásnak ennie, ruházkodnia kell stb., hogy napról napra képes legyen dolgozni. A munkásnak tehát létfenntartási cikkeket k­ell elfo­gyasztani. Ezeknek a létfenntartási cikkeknek az előállításában, amelyek a munkaerő újra­termelését lehetővé teszik, társadalmilag szükséges mun­kamennyiség rejlik, amelytől a­ munkaerő értéke függ. A tőkés tehát azért veszi meg a munkaerőt, hogy felhasználja azt a tulajdonságát, mely több értéket képes termelni, mint amennyiben a tőkésnek kerül, hogy ezáltal érték­­többlethez jusson. A munkaerő ilyen célú vásárlását­ magának a munká­nak a megvételével szeretnék fel­tüntetni. Ezért nevezték el a munkaerő értékét, árát munkabér­nek, pedig csak formailag látszik a munkabbér a munka árának. A munkabér valóságban a munkaerő értéke pénzben kifejezve. A tőkések ezt nem merik — nem is akarják —­ elismerni. Tagadják a munkának szükséges és többletmunkára meg­fizetett és meg nem fizetett mun­kára oszlását. Azt a látszatot kel­tik,­­hogy a munkás munkáját meg­fizetik, így leplezik a kizsákmányo­lás kapitalista formájának egyik legjellemzőbb sajátosságát. A marxizmus azonban leleplezi ennek az állításnak a hamisságát. Bebizonyítja, hogy a valóságban nem a munkát, hanem a munkaerőt vásárolja meg a tőkés, melynek az „értékét“ kapja kézhez munkabér formájában a munkás. (De ezt sem mindig.) Tegyük fel a kérdést, mi lenne akkor, ha a tőkés a munkásnak va­lóban a munkáját fizetné meg? Vi­lágos, hogy akkor oda kellene adni a munkásnak mindent, amit mimiká­jával megtermelt. De ebben az esetben mi maradna a tőkésnek? Nyilvánvaló, hogy semmi. Ezek után láthatjuk, hogy maga a tőkés társa­dalom története szolgáltat bizonyí­tékot amellett, hogy a tőkés a mun­kásnak nem a munkáját fizeti meg. Ha a munkáját fizetné meg, akkor a munkásoknak ha többet dolgoz­nak, egyre többet kellene keresniük. A valóságban a munkások kényte­lenek egyre többet dolgozni, azon­ban a munkabérük mégsem emel­kedik, hanem egyre csökken, s így a munkásosztály egyre nagyobb nyo­morba kerül. Ha tehát a munkabér a munka ára volna, nem lehetne tő­kés társadalom sem. Megértjük ezek után, hogy miért érdekük­­ a tőkéseknek a munkabért a munka árának feltüntetni. Azért, mert ilyen módon szeretnék ellep­lezni a kizsákmányolást, megtévesz­teni a munkásokat,­ s csalárd módon azt a látszatot kelteni, mintha a munkás mindent megkapna, ami őt megilleti. Ma már­ ezt nem,,hiszik el a munkások, mert a marxista tudo­mány mindenütt­­ bebizonyítja, hogy a munkabér a munkaerő­­ ára pénz­ben kifejezve. Ennek alapján ma már a munkásosztály tagjai látják,­­hogy a tőkés a munkásnak a leg­jobb esetben is csak a munkaerejé­nek értékét fizeti meg, s hogy a munkás munkájával a bérén felül értéktöbbletet is termel, amit a tő­kés vág zsebre ellenszolgáltatás nél­kül. Németh Lajos MR. pól. munkatárs. Vidáman csendül a munkások hada... Új len­­dülettel kezdtek a munkához. Van alkatrész és most már zavartalanul mehet a gépjavítás a bonyhádi gépállomáson. Határidő előtt öt nappal akarják befejezni a gépjavítást. Bezzeg másként ment a munka egy évvel ezelőtt it a gépállo­máson. A gépjavítók összerakták a traktorokat, cséplőgépeket, de alig volt közülük egy-kettő kifogástalanul kijavítva. Az új vezetőmechanikus ismét szétszedethette azokat és kezdődhetett elől­­ről minden. Nem volt tehát paradicsom az új me­chanikus részére a gépállomás. Sok,sok gondot okozott számára a­ szervezetlen munka és a gyak­ran előforduló munkafegyelemsértés. Ez a lazaság meg is bosszulta magát. A tavaszi idényterv kez­­detén lemaradt már a gépállomás. Ez a­ kezdeti idő már­is próbatétel volt a gépállomás új munka­­erőjének, Csákvári elvtársnak számára. Nem elé­­gedhetett meg azzal, hogy irányítsa a körzet­­szerelőket, maga is kezébe­ vette a szerszámokat és ment egyik traktortól a másikig, egyik határ­ból a másikba. Alig,alig lehetett a gépállomáson megtalálni.­­l<eg kellett mitatnia mindjárt az első napokban, hogy mesteri szakmájának, ,,beszélni" tud a gépekkel. S amint „beszélgetett­, a gépekkel Csákvári elvtárs, egyre jobban megszerették őt a dolgozók. A traktoristák szívesen elbeszélgettek vele, s igen sok esetben kértek tőle tanácsot, segít­séget. Az ő segítsége elvtársi segítség volt. Ha vasárnap kellett a gépeket javítani, ő volt az első, aki vállalkozott a munkára. Ha éjjel-nappal, megszakítás nélkül kellett végezni a munkát, őt akkor is ott lehetett rá ni. kefAú.in­s.-crszimmal * A párttagok bizalmából... Amikor a vezetőség újjáválasztásáról szóló párthatározat megjelent: a párttagok és párton­ kívüli dolgozók elkezdték la olgatni: kik lenné­nek , alkalmasak a pártszervezet veztésére, kiket kellene megbízni, azzal a­ megtisztelő feladattal, hogy a pártszervezet életét kezükbe vegyék, fel­­lendítsék a pár­politikai munkát. A párt önki­niUi dolgozók több esetben elmondották a párttagok­nak, hogy szeretnék, ha a­­ pártvezetőség tagjai sorába beválasztanák Csákvári elvtársat is, aki­ annyit segített nekik min­dennapi munkájukban. Kérésüket meg is indokolták. Rámutattak arra: nagyrészt Csákvári elvtársnak, az ő türelmes bt­. világosító munkájának köszönhető, hogy meg­­javult a munka a gépállomáson. Megszilárdult a munkafegyelem. Az­ ő munkájénak eredményessé­gét is tükrözi, hogy a gépállomás egyik büszke­­sége: Miklós Géza a traktorosok versenyében országos viszonylatban is jól megállta a helyét. Ötödik lett. A gépállomás dolgozói szívesen emlékeznek arra, hogy Csákvári János elvtárs gyors intézke­­dé­s tette, lehetővé számos esetben, hogy egyik, vagy másik község határidőre végezhette el a munkát. Bátaapátiban a községi tanács magas dombtetőre helyez­i a közös szérűt. A cséplő­gépet azonban nem India, felvont­atni az erő­­én. Sok-sok huzavona lehetet­t volna, ha Csákvári elvtárs nem intézkedett volna azonnal a kör­­nyékről von­atókat irányítótt, oda s ezek segít­­ségével néhányórai kiesés után megkezdhették a munkát. A község határidő előtt végezte el a cséplést. A parhanton este 0—7 óra között vasdarab került a cséplőgép dobjába. Csákvári elvtárs két munkatársával a sérült alkatrészt behozták a gép­­állomásra. Reggel, amikor a cserés munkások fel­ébredtek, már kezdhették is a­ munkát,­­mert a dob kijaví­va ismét a helyén volt. * A beszély­ o­ o vezetőség választó taggyűlésen sok,sok javaslat hangzott el. Kilenc elvtársat javasoltak a jelöltlistára, de elsők között volt .Csákvári elv­árs neve. Nem­ volt ellen véte­m­lén­g az ő jelölésénél. Amikor a szar­diát sze­dő biztiUság a titkos választás ered­ményé­­ kihirdette, mindenki örült: a legjobbak kerültek a vezetőségbe. Köztük volt Csákvári elv­árs, vesetömechanikus in. * A taggyűlés után Csákvári elvtárs a követ­kezőket mondotta: — Gépállomásunk normál hold terve alig vál­tozott. Azonban, sokkal nagyobb gondot kell for­­dítanunk a minőség meg­javítására, mint eddig.­­ A Központi Illetőség és a minisztertanács hatá­rozatának megvalósítása a gépállomásunkra nagy feladatot ró. A terméshozam emelése — s ezen keresztül népünk életszínvonalának emelése — elsősorban at­ól függ, hogy az erőgépeink és munkagéneink milyen minőségű munkát végeznek a termelőszövetkezetek, és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok föld­jein­. Ezt a nagy feladatot csak akkor tudjuk meg­­valósítani, ha a traktoristák tiszé­t jó, politikáé felvilágosító munkát végzünk. Minden lehetősé­­günk megvan arra, hogy a megyében elsőnek fe­jezzük b­e az évi tervet, kiváló minőségű macs­­kával. ,

Next