Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
'A A vexetőségválasztó tagyűlések hívei A megyénk területén eddig lezajlott új pártvezetőséget megválasztó taggyűlések azt mutatták, hogy párttagjaink nagy érdeklődéssel tekintenek e rendkívül fontos esemény elé. Ahol a pártszervezetek vezetői megfelelő elkészítő munkát végeztek, ott eredményesek is voltak ezek a taggyűlések, s nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egy-egy munkaterületen a pártélet fellendítésével nagyobb eredmények mutatkozzanak a párt - és kormányhatározatok végrehajtásában. A SZAKCSI PARTVEZUTOSEGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉS azt mutatta, hogy a vezetőség komoly feladatnak tekintette az előkészítő munkát. Ennek tudható be az, hogy a kommunisták valamennyien megjelentek, sőt három beteg elvtárs is megjelent, akik már előtte több hete feküdtek. Érezték, milyen jelentős számukra és a falu élete számára az új vezetőségek megválasztása. A beszámoló is jó volt. Felölelte a pártszervezet közel két esztendős munkájának eredményeit és hiányosságait. Bírálta a beszámoló a vezetőséget, s nemcsak általánosságban, hanem személy szerint is. Nem maradt el a bírálat a felsőbb pártszervek felé sem. Tartalmazta azt is, hogy milyen eredmények mutatkoznak meg a faluban a párt -és kormányhatározat végrehajtása során, és hogy milyen intézkedéseket tett a pártszervezet annak sikeréért. Részletesen beszélt a közvetlen feladatokról is amelyekkel különösen a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló pártés kormányhatározatok sikeres végrehajtását segíthetik elő. Komoly szó esett a vezetőségválasztás fontosságáról és éppen ennek nyomán komoly vita alakult ki a megválasztandó új pártvezetőség tagjaival kapcsolatban. A pártdemokrácia szigorú betartása új lendületet adott a párttagságnak és a megválasztott vezetőknek munkájukhoz. Hangya elvtárs, a párttitkár például meghatódva mondta el a taggyűlés végén, hogy azt gondolta, ő már öreg és nem tudja megfelelően segíteni a feladatok végrehajtását. De ahogy a tagság egyhangúlag, bizalommal újra beválasztotta a vezetőségbe, bízik abban, hogy közös erővel még jobban tudja feladatát megoldani. A GYULAJ KÖZSÉGBEN már nem történt ilyen alapos előkészítés a pártvezetőség újjáválasztásában. Pedig a járási pártbizottságtól is kint volt Tolnai elvtárs. Nem is tudhatott megfelelő segítséget adni az alapszervezetnek, mert amikor a járási pártbizottságon megbeszélték a feladatokat, nem jelent meg. A beszámoló is tükrözte az előkészítés hiányosságait, bár megfelelően beszélt az eredményekről és hiányosságokról Keveset mondott a párt és kormány decemberi határozatainak végrehajtásáról, s ennek nyomán a további feladatokról, így a hozzászólók sem kaptak megfelelő alapot, amelynek nyomán kifejthették volna véleményüket, javaslatukat. Egyedül Hódor elvtárs dolgozó paraszt beszélt a további feladatokról részletesen. Az előkészítés hibái megmutatkoztak a vezetőségválasztáson is. Olyan községben, mint Gyulaj, ahol túlnyomó többségükben dolgozó parasztok élnek, nem került a pártvezetőségbe egyetlen dolgozó paraszt sem. * A BATASZÉKI BÚZAKALÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN az elmúlt napokban tartották meg a vezetőségválasztó taggyűlést. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Bátran bírálták a vezetőség munkáját. Felajánlások is hangzottak el a termelési munkával, a pártmunkával kapcsolatosan. A szőlészeti brigád tagjai például vállalták, hogy a gyümölcsfákat rendbehozzák, s a szőlőt még most a tél folyamán megtrágyázzák a III. Pártkomgresszus tiszteletére. Ez a taggyűlés jó példája volt annak is, hogy egyik pártszervezet hogyan segítheti a másik pártszervezet munkáját, különösen most, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtása érdekében. A bátaszéki Búzakalász termelőszövetkezet pártszervezetének taggyűlésén megjelent a bátaszéki vasút pártszervezetének titkára is, hogy segítsen a vezetőségválasztás nagy munkájában. Egyben komoly segítségét ajánlotta fel a gazdasági munkák területén is. A vasúti pártszervezet nevében vállalta, hogy komoly segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetnek gépeik, szerszámaik kijavításában. * a sárpilisi gépállomás pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén is az előkészülés hiányosságai mutatkoztak meg. Hibás ebben a szekszárdi járási pártbizottság is, hogy olyan aktívát küldött ki hozzájuk, aki nem tudott megfelelő segítséget adni a pártszervezetnek. A járási pártbizottság ellenőrzése is hiányos volt itt az aktívákkal kapcsolatban. A beszámolót például az utolsó napon a taggyűlés előtt néhány órával készítette el a pártszervezet titkára, s erről nemcsak a járási pártbizottság nem tudott, de a kintlévő aktíva sem. Természetes, így a beszámoló nem a pártvezetőség kollektív munkája volt, hanem a pártszervezet titkáráé, mindössze egy félív papíron leírva. Mintha bizony a sárpilisi gépállomáson nem lennének hiányosságok az eredmények mellett. A hozzászólások pedig azt bizonyították, hogy vannak. Széki elvtárs, Sipos elvtársnő, s a többiek bátran bírálták a gépállomás vezetőségét. Abban is a pártszervezet eddigi munkájának hiányosságai mutatkoztak meg, hogy például a gépállomás vezetője igyekezett a felvetett hibák alól kibújni, sőt kerülő úton igyekezett azt visszaveri. Feltétlenül fontos, hogy a megválasztott új pártvezetőség e tapasztalatok nyomán sürgősen igyekezzen munkáján javítani. Nem kell arról külön beszélni, hogy milyen nagy felelősség hárul gépállomásainkra, s köztük a sárpilisire is mezőgazdaságunk fejlesztésével, a falu felvirágoztatásával kapcsolatban. • REGÖLYBEN egész máskép nézett ki a pártvezetőség újjáválasztására való készülődés. A pártszervezet mozgósította nemcsak a vezetőség tagjait, hanem a pártcsoportbizalmikat is, hogy beszéljenek a párttagokkal, sőit a pártonkívüli dolgozókkal is e döntő jelentőségű eseményről. A pártcsoportbizalmiak, mint Farkas Ferenc elvtárs is, jó munkát végeztek. Pártcsoportértekezleten vitatták meg a vezetőségválasztás módozatait, s egyben mozgósítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, a többtermelésre is. Farkas Ferenc elvtárs a pártcsoportértekezleten beszélt a kommunistáknak , az új agrotechnikai módszerek alkalmazásának nagy jelentőségéről is. Saját tapasztalatait mondotta el, hogy például mennyivel tudott ő többet termelni, amikor alkalmazta a pótbeporzást, mint amikor nem. Beszélt a műtrágyahasználat fontosságáról is. Elmondotta, hogy ő három-négy mázsával tudja növelni a termést a műtrágya használatával.* A DOMBÓVÁRI JL SZ. TÉGLAGYÁR pártszervezetében is megtartották az új vezetőségválasztó taggyűlést. Szólt a beszámoló az eredményekről és hiányosságokról. A hiányosságok különösen megmutatkoztak az oktatás, a tagjelöltfelvételi munka körül. A pártvezetőség azonban a beszámoló összeállításánál bizonyos mértékig egyoldalúan vizsgálta meg a pártszervezet munkáját. A beszámolóban ugyanis a vezetőség minden hibáért a tagságot okolta, ahelyett, hogy önbírálatot is gyakorolt volna. • A hozzászólások bebizonyították, hogy egy kis önbírálat sem ártott volna. Kertész elvtárs szemináriumvezető például elmondotta, hogy az oktatási munka lazaságaiért ő is felelős, de a pártvezetőség tagjaitól sem kapta meg a megfelelő segítséget. Elmondotta, hogy még a vezetőség tagjai sem járnak oktatásra. Gera elvtárs arról beszélt, hogy neki csak pénteken szóltak, hogy szombaton taggyűlés lesz. Az új pártvezetőség fontos feladata, hogy a taggyűlésen felvetett hiányok sürgősen megszűnjenek. A további jó munka érdekében feltétlenül meg kell szűnnie annak a káros gyakorlatnak, ami eddig volt a pártszervezetnél, amit Baumeiszter elvtárs így fejezett ki: „Többször volt itt a vezetőség részéről önbírálat, de formális volt.'* Megjelent a Népnevelő zsebnaptára Megjelent díszes piros kötésben a „Népnevelő zsebnaptára"*, az MDP Központi Vezetősége ágit. prop. osztálya kiadásában. A naptár amellett, hogy segítséget nyújt minden népnevelő számára, fontosabb évfordulók, események és rendelkezések ismertetésével növeli általános műveltségét is. A következő fontosabb írások találhatók benne: „1954. évi tervünk néhány adata“, >zA mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzések főbb adatai*, „A három évre szóló új begyűjtési rendeletről*, „Természet és technika“, „Adatok a világ országairól", „Összehasonlító adatok az agitációhoz*, „Kulturális intézmények a fővárosban“ és számos egyéb írás, mely a népnevelő napi munkájához nélkülözhetetlen. Megrendelhető a Propagandaanyag Terjesztő nél. Ára öt forint. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MuntóSTATÍS NAPLÓ WM FEBRUAR 14 Elméleti tanácsadás A tőkés a munkás munkaerejének értékét vagy munkájának értékét fizeti-e meg? A fenti kérdés több konferencián vita tárgyát képezte. Ezért a helyes választ az alábbiakban adjuk meg. Először a tőkés termelés sajátosságaiból kell kiindulni. Abból, hogy a tőkés társadalom árutermelő, hogy a kapitalizmusban minden áruvá válik, még a munkaerő is. Ezért mondjuk, hogy a kapitalizmus az árutermelő társadalom legfejlettebb formája. Ahhoz, hogy megértsük, miért csak a munkaerő áru értékét „fizeti" ki a tőkés, érteni kell, hogy milyen körülmények között válik a munkaerő áruvá. Hogy valamely termék áruvá válhasson, ahhoz az kell, hogy tulajdonosa szabadon rendelkezzen vele, adhassa-vehesse. A munkaerő is akkor válhatott áruvá, amikor a tulajdonosa szabadon kezdett rendelkezni felette. A rabszolga munkaereje nem volt áru, sem a jobbágyé, mert a munkaerejükkel szabadon nem rendelkeztek. Nyilvánvaló tehát, hogy munkaerejét csak az a tulajdonos adhatja el, aki azt mint árut szabadon viheti a piacra. Tehát a munkaerő áruvá válásához az szükséges, hogy a munkaerő tulajdonosa meg legyen fosztva mindazon eszközöktől, amelyek lehetővé tennék számára, hogy önálló termelőként működjék. Ha termelési eszközei lennének, amelyek lehetővé tennék számára, hogy önállóan dolgozzék, akkor nem munkaerejét adná el, hanem önálló munkájának termékeit. A kapitalizmusban a munkásoknak nincsenek termelőeszközei, csak a munkájuk Árruba bocsátására van lehetőség. Ilyen körülmények között a pénz és a termelési eszközök birtokosai, a tőkések találnak a piacon olyan árut, mint a munkaerő. Miért éppen a munkaerőre van szükség a tőkéseknek? Azért, mert a munkaerő olyan különleges áru, amelynek a használati értéke nagyobb saját értékénél. Vagyis a munkaerő felhasználása elhasználódása közben új értéket termel, sőt nem is egyszerűen új értéket, hanem nagyobb értéket saját értékénél. Hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi határozza meg a munkaerő áru értékét? Mint minden áru értékét, a munkaerőáru értékét is az újraelőállításához társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. Az árukat általában gyárakban, műhelyekben, stb. állítják elő. A munkaerőárut az emberi szervezet termeli folyton újra. Ezáltal az ember életben marad és megőrzi, sőt továbbfejleszti szellemi és fizikai képességét. A munkásnak ennie, ruházkodnia kell stb., hogy napról napra képes legyen dolgozni. A munkásnak tehát létfenntartási cikkeket kell elfogyasztani. Ezeknek a létfenntartási cikkeknek az előállításában, amelyek a munkaerő újratermelését lehetővé teszik, társadalmilag szükséges munkamennyiség rejlik, amelytől a munkaerő értéke függ. A tőkés tehát azért veszi meg a munkaerőt, hogy felhasználja azt a tulajdonságát, mely több értéket képes termelni, mint amennyiben a tőkésnek kerül, hogy ezáltal értéktöbblethez jusson. A munkaerő ilyen célú vásárlását magának a munkának a megvételével szeretnék feltüntetni. Ezért nevezték el a munkaerő értékét, árát munkabérnek, pedig csak formailag látszik a munkabbér a munka árának. A munkabér valóságban a munkaerő értéke pénzben kifejezve. A tőkések ezt nem merik — nem is akarják — elismerni. Tagadják a munkának szükséges és többletmunkára megfizetett és meg nem fizetett munkára oszlását. Azt a látszatot keltik,hogy a munkás munkáját megfizetik, így leplezik a kizsákmányolás kapitalista formájának egyik legjellemzőbb sajátosságát. A marxizmus azonban leleplezi ennek az állításnak a hamisságát. Bebizonyítja, hogy a valóságban nem a munkát, hanem a munkaerőt vásárolja meg a tőkés, melynek az „értékét“ kapja kézhez munkabér formájában a munkás. (De ezt sem mindig.) Tegyük fel a kérdést, mi lenne akkor, ha a tőkés a munkásnak valóban a munkáját fizetné meg? Világos, hogy akkor oda kellene adni a munkásnak mindent, amit mimikájával megtermelt. De ebben az esetben mi maradna a tőkésnek? Nyilvánvaló, hogy semmi. Ezek után láthatjuk, hogy maga a tőkés társadalom története szolgáltat bizonyítékot amellett, hogy a tőkés a munkásnak nem a munkáját fizeti meg. Ha a munkáját fizetné meg, akkor a munkásoknak ha többet dolgoznak, egyre többet kellene keresniük. A valóságban a munkások kénytelenek egyre többet dolgozni, azonban a munkabérük mégsem emelkedik, hanem egyre csökken, s így a munkásosztály egyre nagyobb nyomorba kerül. Ha tehát a munkabér a munka ára volna, nem lehetne tőkés társadalom sem. Megértjük ezek után, hogy miért érdekük a tőkéseknek a munkabért a munka árának feltüntetni. Azért, mert ilyen módon szeretnék elleplezni a kizsákmányolást, megtéveszteni a munkásokat, s csalárd módon azt a látszatot kelteni, mintha a munkás mindent megkapna, ami őt megilleti. Ma már ezt nem,,hiszik el a munkások, mert a marxista tudomány mindenütt bebizonyítja, hogy a munkabér a munkaerő ára pénzben kifejezve. Ennek alapján ma már a munkásosztály tagjai látják,hogy a tőkés a munkásnak a legjobb esetben is csak a munkaerejének értékét fizeti meg, s hogy a munkás munkájával a bérén felül értéktöbbletet is termel, amit a tőkés vág zsebre ellenszolgáltatás nélkül. Németh Lajos MR. pól. munkatárs. Vidáman csendül a munkások hada... Új lendülettel kezdtek a munkához. Van alkatrész és most már zavartalanul mehet a gépjavítás a bonyhádi gépállomáson. Határidő előtt öt nappal akarják befejezni a gépjavítást. Bezzeg másként ment a munka egy évvel ezelőtt it a gépállomáson. A gépjavítók összerakták a traktorokat, cséplőgépeket, de alig volt közülük egy-kettő kifogástalanul kijavítva. Az új vezetőmechanikus ismét szétszedethette azokat és kezdődhetett előlről minden. Nem volt tehát paradicsom az új mechanikus részére a gépállomás. Sok,sok gondot okozott számára a szervezetlen munka és a gyakran előforduló munkafegyelemsértés. Ez a lazaság meg is bosszulta magát. A tavaszi idényterv kezdetén lemaradt már a gépállomás. Ez a kezdeti idő máris próbatétel volt a gépállomás új munkaerőjének, Csákvári elvtársnak számára. Nem elégedhetett meg azzal, hogy irányítsa a körzetszerelőket, maga is kezébe vette a szerszámokat és ment egyik traktortól a másikig, egyik határból a másikba. Alig,alig lehetett a gépállomáson megtalálni.l<eg kellett mitatnia mindjárt az első napokban, hogy mesteri szakmájának, ,,beszélni" tud a gépekkel. S amint „beszélgetett, a gépekkel Csákvári elvtárs, egyre jobban megszerették őt a dolgozók. A traktoristák szívesen elbeszélgettek vele, s igen sok esetben kértek tőle tanácsot, segítséget. Az ő segítsége elvtársi segítség volt. Ha vasárnap kellett a gépeket javítani, ő volt az első, aki vállalkozott a munkára. Ha éjjel-nappal, megszakítás nélkül kellett végezni a munkát, őt akkor is ott lehetett rá ni. kefAú.ins.-crszimmal * A párttagok bizalmából... Amikor a vezetőség újjáválasztásáról szóló párthatározat megjelent: a párttagok és párton kívüli dolgozók elkezdték la olgatni: kik lennének , alkalmasak a pártszervezet veztésére, kiket kellene megbízni, azzal a megtisztelő feladattal, hogy a pártszervezet életét kezükbe vegyék, fellendítsék a párpolitikai munkát. A párt önkiniUi dolgozók több esetben elmondották a párttagoknak, hogy szeretnék, ha a pártvezetőség tagjai sorába beválasztanák Csákvári elvtársat is, aki annyit segített nekik mindennapi munkájukban. Kérésüket meg is indokolták. Rámutattak arra: nagyrészt Csákvári elvtársnak, az ő türelmes bt. világosító munkájának köszönhető, hogy megjavult a munka a gépállomáson. Megszilárdult a munkafegyelem. Az ő munkájénak eredményességét is tükrözi, hogy a gépállomás egyik büszkesége: Miklós Géza a traktorosok versenyében országos viszonylatban is jól megállta a helyét. Ötödik lett. A gépállomás dolgozói szívesen emlékeznek arra, hogy Csákvári János elvtárs gyors intézkedés tette, lehetővé számos esetben, hogy egyik, vagy másik község határidőre végezhette el a munkát. Bátaapátiban a községi tanács magas dombtetőre helyezi a közös szérűt. A cséplőgépet azonban nem India, felvontatni az erőén. Sok-sok huzavona lehetett volna, ha Csákvári elvtárs nem intézkedett volna azonnal a környékről vonatókat irányítótt, oda s ezek segítségével néhányórai kiesés után megkezdhették a munkát. A község határidő előtt végezte el a cséplést. A parhanton este 0—7 óra között vasdarab került a cséplőgép dobjába. Csákvári elvtárs két munkatársával a sérült alkatrészt behozták a gépállomásra. Reggel, amikor a cserés munkások felébredtek, már kezdhették is a munkát,mert a dob kijavíva ismét a helyén volt. * A beszély o o vezetőség választó taggyűlésen sok,sok javaslat hangzott el. Kilenc elvtársat javasoltak a jelöltlistára, de elsők között volt .Csákvári elvárs neve. Nem volt ellen vétemléng az ő jelölésénél. Amikor a szardiát szedő biztiUság a titkos választás eredményé kihirdette, mindenki örült: a legjobbak kerültek a vezetőségbe. Köztük volt Csákvári elvárs, vesetömechanikus in. * A taggyűlés után Csákvári elvtárs a következőket mondotta: — Gépállomásunk normál hold terve alig változott. Azonban, sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a minőség megjavítására, mint eddig. A Központi Illetőség és a minisztertanács határozatának megvalósítása a gépállomásunkra nagy feladatot ró. A terméshozam emelése — s ezen keresztül népünk életszínvonalának emelése — elsősorban atól függ, hogy az erőgépeink és munkagéneink milyen minőségű munkát végeznek a termelőszövetkezetek, és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein. Ezt a nagy feladatot csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a traktoristák tiszét jó, politikáé felvilágosító munkát végzünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a megyében elsőnek fejezzük be az évi tervet, kiváló minőségű macskával. ,