Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-24 / 46. szám
WH FEBRUAR 24 A bonyhádi traktorosok is harcba indultak a párt zászlajáért A bonyhádi gépállomás szerelő műhelyeiben negyedóráig szünetelt a munka. Röpgyűlésre jöttek össze a traktorosok, traktoros brigádvezetők, agronómusok, szerelők, egyszóval: a gépállomás valamennyi dolgozója. A röpgyűlés célja az volt, hogy megszabják a feltételeket, melynek alapján ők is harcba indulnak a párt zászlajáért. — Be kell bizonyítanunk, hogy mi, gépállomási dolgozók is következetes harcosai vagyunk a kormányprogramm megvalósításának, — mondották többen a röpgyűlés résztvevői közül Pártunk és kormányunk cselekedett, most rajtunk a sor. Az eddiginél jobb munkát kell kifejtenünk a mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében. A röpgyűlésen számtalan traktoros, brigádvezelü és agronómus mondotta el véleményét és javaslatát a gépállomás munkájának megjavításával kapcsolatban. A vezetőség a dolgozók javaslatait és kezdeményezéseit összesítette és annak alapján megtörtént a bonyhádi gépállomás dolgozóinak fogadalma a III. pártkongresszusra. A bonyhádiak 12 pontban foglalták össze a III. pártkongresszus tiszteleére tett fogadalmaikat. A vállalások között többek között ezek szerepelnek. — A pártkongresszus tiszteletére gépállomásunk vállalja, hogy tavaszi idénytervét 115 százalékra teljesíti. — Megteremtjük előfeltételét annak, hogy a térségünkbe tartozó termelőszövetkezetek tisztított és csávázott vetőmagot vessenek. A termelőszövetkezetekben végzett vetések 80 százalékát keresztsorosan végezzük el, hogy biztosítva legyen a gépi kapálás előfeltétele. A gépállomás kollektívájának elhatározása nem megvalósíthaatlan. Nem kizárt dolog, hogy a bonyhádiakhoz kerül a párt zászlaja, ha úgy dolgoznak, hogy a 12 pontban összefoglalt vállalásukat maradék nélkül teljesítik. NAPLÓ Indokolatlanul alacsony termésátlagokat tervezett a mözsi Úttörő tsz Jó termelési adottságokkal rendelkezik a mözsi Úttörő termelőszövetkezet. Földjei kiválóan alkalmasak a kapások termelésére. Az elmúlt évben például takarmányrépából 300 mázsás átlag termést takarítottak be ,holdanként. Az idei tervkészítésnél azonban a tsz kofába sem használta ki a termelési adottságokat. Cukorrépából például holdanként 80 mázsát, takarmányrépából pedig 120 mázsát terveztek be holdanként. Csitári Sándornak, a tsz agronómusánnak az a véleménye, hogy akkor örülnek a tagok, ha váratlanul meglepetés éri őket és a tervezettnél magasabb terméseredményeket takarítanak be. A valóság azonban az, hogy az ilyen alacsony tervezés elveszi a tagság kedvét a versenytől, nem ösztönöz magasabb terméseredmények elérésére. A tervet a vezetőségnek sikerült elfogadtatni a tagsággal, bár a tsz legjobb tagjai tisztában vannak azzal, hogy az idén kedvezőbb lehetőségekkel indulnak a tavasznak, mint tavaly. Az elmúlt év 45 hold gyapotjával szemben az idén mindössze csak 5 holdon termelnek gyapotot, ami a szedésen kívül legalább 500 munkanap felszabadulását jelenti. De nagyobb segítséget ad a gépállomás is a növényápolásban, mert a gépi talajművelés újabb 300 munkanaptól mentesíti a tagságot. Az alacsony tervezés máris érezteti hatását. A termelőszövetkezeteknek 298 hold őszi kalászosa vár felültrágyázásra, azonban eddig még meg sem kezdték ezt a munkát „A jó mözsi föld ennélkül is megtenni a tervezett 8 mázsa búzát" — mondják a tsz tagjai. A járási tanács azonban nem osztozik a termelőszövetkezet vezetőségének véleményével. Az Úttörő tsz tervét nem fogadják el, visszaküldik azzal, hogy a vezetőség módosítsa. Fagyban, hidegben is dolgoznak a Tatarozó kőműves brigádjai A III. pártkongresszus tiszteletére beindult szocialista munkaverseny a Tatarozó Vállalatnál is meghozta eredményét. Több brigád olyan eredményeket ér el egy-egy dekád alatt, amely híven visszatükrözi a dolgozók mélységes bizalmát és szeretetét pártunk iránt. Zimmermann Antal brigádja a dombóvári építésvezetőségen dolgozik Vörös Csillag elnevezéssel. A brigád munkaterületén minden munkalehetősége kihasznál, s az időjárás kedvezőtlen volta ellenére is jó munkájával teljesíteni tudja kötelezettségvállalását. Az elmúlt dekádban, annak ellenére, hogy két új szakmunkás került a brigádba, 235 százalékot teljesítettek. A brigád közvetlen versenytársa a Dózsa brigád, Majdics Gyula kétjelvényes sztahanovista brigádvezetővel az élen. Az elmúlt dekádban ez a brigád is nagy harcot folytatott a terv túlteljesítéséért, s így mindössze 7 százalékkal maradt el brigádversenytársától. A bátaszéki építésvezetőségen a hídig idő miatt még ma is egy brigádba tömörültek a Makszimenko és a Rózsa kőműves brigád tagjai. A „nagy" brigád az elmúlt dekádban 3 kislakás építésén dolgoztak, dacolva a hideg időjárással. Munkájukat a minőségi előírásoknak megfelelően végezték, melyet az bizonyít legjobban, hogy a fagyveszély és a természeti adottságok ellenére sem végeztek selejtes munkát. A brigádvezetők a csoportvezetők irányítása mellett nagy súlyt helyeztek a munkavédelmi everékdszabályok bétamálására. Nem is fordult elő ebben a dékánban sem baleset. A zökkenőmentes munka azután meg is hozta az eredményét: 160 százalékot értek el. Lengyel Lajos ács brigádja a paksi építésvezetőségen dolgozik. Közvetlen versenytársa Lauffer József ácsbrigádja a bátaszéki építésvezetőségtől. Az elmúlt dekádban a Lengyel-brigád két százalékkal maga mögött hagyta versenytársát. A Lauffer-brigád azonban minőségileg végzett jobb munkát. Ez a brigád igen komoly feladatot vállalt magára a kislakások parkettázása munkálataival. De bebizonyították, hogy megfelelnek a vállalt kötelezettségeknek, szakszerűen végzik munkájukat. A vállalathoz tartozó többi brigádok vegyenek példát az élenjáró brigádok munkájáról. A jó módszerek betanulásával harcoljanak a jövőben sokkal jobb eredményekért. A Francia Által és Munkásszövetség (CGI) felhívása hét amerikai szenátor franciaországi látogatásával kapcsolatban Paris (MTI) Sajtóhírek szerint Laniel miniszterelnök Christiaans légügyi államtitkárt bízta meg azzal, hogy a kormány nevében hivatalosan fogadja Bridges és Symington amerikai szenátorokat, akiket az amerikai kormány azzal bízott meg, hogy „megvizsgálják a francia hadiüzemek termelőképességét és kipuhatolják a munkások hangulatát“. A Francia Általános Munkásszövetség (CGT) felhívja a munkásokat „részesítsék megfelelő fogadtatásban a két szenátort és kényszerítsék ki tőlük a francia nép szabadságjogainak és Franciaország nemzeti méltóságának tiszteletben tartását." vödön elvtárs tervei »• • “ — Nekem is volt egy kevés, meg az asszony is örökölt, meg aztán dolgoztunk — mondta Gödön József, a döbröközi Harc a Békéért tsz állat tenyésztője. — 11 hold földdel, s pár lóval és gazdasági felszereléssel léptem be — fűzi tovább. — Mindig szerettem sertéstenyésztéssel foglalkozni. Itt a tsz-ben is a sertésekhez pártoltam. Gödön elvtársat belépése után 1 évre 1953 szeptemberében a tagság 5 hónapos állattenyésztői szakiskolára küldte. — Örömmel mentem Lengyelbe, ahol az állattenyésztési szaktanfolyam volt — gondol vissza Gödön elvtárs mosolyogva — pedig féltem egy kicsit. —De megmondom őszintén, hogy miért féltem. Nekem csak hat elemim van. Nem tudtam az iskolát végigjárni, mert dolgozni kellett. Megtanultam írni, olvasni, aztán gyerünk ki a rétre kaszálni. Ahhoz nem kellett a betűvetés tudománya. Gondolhatja, hogy bizony nehezen ment. Különösen a kémia, fizika, no meg a természetrajz dolgoztatta meg az agyamat. De azért ment igaz, kellett is, mert a termelőszövetkezet tagsága nem azért dolgozik helyettem az 5 hónapon keresztül, hogy én meg csak nyaraljak. Ha lassacskán is, de elmúlt az 5 hónap. És én II. osztályú mestervizsgát tettem. Igaz, ez a képzettség farmvezető, vagy brigádvezető beosztásra képesít, de mivel nekünk csak 72 sertésünk van, ezért én gondozom őket. Az iskolán sok elvtárs vtok, aki azt mondotta, hogy én bizony nem megyek többet a sertésólhoz etetni, csak parancsolgatni fogok. Ej, elvtárs, így nem lehet gondolkodni — mondtam én is és az előadó elvtársak is. Ha úgy jön a „lépés“, hogy etetni, trágyázni, legeltetni kell, bizony meg kel csinálni. Ettől a munkától nem fog egy öthónapos tanfolyamot végzett elvtársinak sem leesni a gyűrű az ujjtáról — Hej, soha nem gondoltam én egy pillanatig se arra, hogy valamikor is tanfolyamra mehetek, hogy tanulhatok, 48 éves létemre iskolapadba üljek. Nem »tót álom, hanem valóság Hogy éra, Gödön József tea« . tag tanulok, hogy a termelőszövetkezetnek hasznára váljak. Gödön elvtárs nagyon belejön a mesélgetésbe. — Mondja-mondja vég nélkül, különösen, amikor a tavaszi terveire tér. — Tudja elvtársik, nagy terveim vannak- A falu végén van egy 2 holdas terület, itt fogom a sertéseket tartani tavasztól őszig. Ezen a területen fogok malacnevelőt és süldőnevelőt készíteni, kifutókkal. Azért gondoltam erre a területre, mert ez mindenféle tekintetben alkalmas lesz, mert fák is vannak, tehát így árnyék is lesz a malacainknak. A kifutókat pedig füvesíteni fogom, de lesz ám fürösztőm is, — majd meglátja elvtársnő — ha meglátogat majd a nyáron, akkor már csak ott fog megtalálni. — Egészséges lesz a sertésállományom. Napfény, árnyék, zöld, víz, jó levegő és nem utolsósorban takarmány, egyszóval minden lesz ahhoz, hogy jó eredményt tudjak elérni. Természetesen ehhez a munkához a tagság segítsége is kell — az meg biztosan meglesz — mondják többen, akik a szobában vannak és mosolyogva hallgatják Jóska bácsi tervezgetését. Gödön elvtárs megmutatja kis birodalmát. — Ezeket most választottam le, az meg tegnap ellett — mutat egy kutrica felé, ahol 13 darab apró rózsaszín malac visítozott vég nélkül Szemestakarmányunk van elég, a malacok*nem szenvednek hiányt. Faszenet és kakarmánymeszet is kapnak. Nem lesz az én sertésállományomban csontlágyulásos malac — mondja büszkén. — Ott szembe, a másik oldalon meg a kocák vannak — mutait arrafelé, de már indul is, hogy azokat is megmutassa. Beszélgetve érünk a kapuhoz, Gödön elvtárs még mindig terveiről beszél. Az idő halad, nekem sajnos mennem kell. Még csak annyit — mondja búcsúzóul hogy aztán a nyáron is látogasson meg elvtársnő, a ti-Ém, tudja, , ott tatán, a kis birodalmomban. _ Bodolay Róza & Ünnepélyesen megnyitották a Magyar-Szovjet Barátsági Hónapot Vasárnap, február 21-én este a szekszárdi Április 4. Járási Kultúrházban ünnepélyes keretek között nyitották meg a Magyar-Szovjet Barátsági Hónapot megyénkben. Tuska Pál, a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke megnyitó beszédében hazánk és a Szovjetunió kapcsolatát, a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét, az évről-évre megrendezett barátsági hónapok jelentőségét méltatta. Tuska elvtárs megnyitó szavai után Pill Mária, a szekszárdi leányiskola úttörője Nyikoláj Tyihanov „Pohárköszöntő“ című versét szavalta igen szépen. Az ünnepi beszédet Undi Károly elvtárs, a megyei tanács oktatási osztályának dolgozója mondotta. „Nagy jelentőségű esemény fordulójára esik ennek a hónapnak a meghirdetése, — kezdte Undi elvtárs. — Ugyanis hat évvel ezelőtt, 1948 február 18-án írták alá Moszkvában a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. ...A szerződés eredményeként a kis magyar nép, történelme folyamán először lépett szövetségbe olyan vezető nagyhatalommal, amely nem Magyarország gyengítésére és leigázására, hanem megerősítésére és függetlenségének biztosítására törekszik." A későbbiekben az domborodott ki az ünnepi beszédből, hogy a szerződés nem maradt papíron, hanem élő valósággá vált. Sztálin elvtárs mondását idézi Undi elvtárs: „...és ha mi barátságról beszélünk, azt komolyan is vesszük.“ Igen sok érdekes, az élet, a munka különböző területeiről vett példáikkal bizonyítja Undi elvtárs beszédében, hogy valójában mit jelent népünknek akár a termelőmunkában, akár kulturális vonatkozásban a Szovjetunió önzetlen, baráti segítsége. „Két kézzel nyújtotta felénk a tapasztalatok gazdag kincsestárát“ — mondja. — Dávid Ojsztrah hegedűművész, Bárgyúi akadémikus, Zsuravjov Leninrenddel kitüntetett olvasztár magyarországi látogatásának megemlítése után kedves epizódot mond el Andi elvtárs Obraczovról, a világhírű szovjet bábjátszó művészről, amely hazánkban tett látogatásakor történt vele. „Pécsről visszatérőben az egyik puszta mellett seregnyi gyermeket pillantott meg, amint az országút porában játszadoztak. Megállította a gépkocsit, kiszállt és játszott a gyermekeknek. Senki sem vette észre, honnan és mikor gyűltek az anyák gyermekeik köré. És senki sem vezényelte, mégis felhangzott a magyar Himnusz ennek a szovjet embernek a tiszteletére." A történet bemutatja a kölcsönös baráti viszonyt, azt, hogy népünk szereti a Szovjetuniót. Megemlékezett Undi elvtárs jónéhány Szovjetunióban járt magyar dolgozóról, aki közvetlenül, személyesen gyűjthetett értékes tapasztalatokat és hazatérve hasznosította azokat. A Szovjetunió kulturális segítségéről a következőket mondja Undi elvtárs: „...kialakult és nagyra nőtt az a hatalmas szovjet irodalom és művészet, amelynek hatóereje messze túlterjed a szovjet haza határain. Ebben rejlik annak a magyarázata, hogy a szovjet kultúra a maga szocialista, nevelő funkcióját az egész világon gyakorolja. Ez magyarázza meg azt, hogy a mi kultúrforradalmunkban is a szovjet irodalom és művészet vált a nagyra nőtt kultúréhségű tömegek legfőbb szellemi táplálékává, hogy a mi népünk szocialista emberré való átalakítása úgy megy végbe, hogy a szovjet regények, képek, filmek és színdarabok oktatják népünket az emberiség új erkölcsére.“ Az ünnepi szónok nem feledkezik meg napjaink egyik leglényegesebb, legidőszerűbb kérdéséről, a béke kérdéséről sem, mert nem is lehet nem gondolni a békére, amikor a Szovjetunióról, a szovjet emberekről beszél valaki. „Mozgósítson a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja minden hazáját szerető embert még tevékenyebb munkára a béke védelmében, állítson újabb tízezreket a békemozgalomba.“ Az ünnepi beszéd elhangzása után a tamási MSZP-szervezet kultúrgárdája az „Aranycsillag" rmit három felvonásos operettet adta elő a nagyszámú közönségnek. Szereplésükkel még ünnepélyesebbé tették a barátsági hónap megnyitóját. J<5 munkát végez a kocsolai mezőgazdasági szakkör A dombóvári járási kultúrotthonok szakköreinek munkájáról kevés jót lehet írni. Részben azért, mert kevés szakkör alakult, részben pedig a meglévők munkája sem kielégítő. Kevés taggal alakultak és a tagok kevésbbé aktívak. Aránylag a kocsolai mezőgazdasági szakkör egyike a legjobbaknak. Mindössze 16 tagja van és a tagok jórészt a Vörös Csillag termelőszövetkezet állattenyésztői. A szakkörben ugyanis nem általában a mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem az állattenyésztésben képezik magukat. A szakkör irányítója a termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője, Varga Gyula. A kislétszámú szakkör tagjai eredményes munkát végeznek. Amit elméletben tanulnak azt a gyakorlato*ban a termelőszövetkezet állattenyésztésében hasznosítják, gyümölcsöztetik. Készülődés a Szovjet Film Ünnepi Hetére A Moziüzemi Vállalat az elmúlt héten értekezletre hívta össze megyénk valamennyi mozi üzemvezetőjét, hogy, értékeljék az 1953-as évi munkát, eredményeket, fogyatékosságokat és megbeszéljék a Szovjet Film Ünnepi Hetének teendőit az előkészületektől a filmünnep lebonyolításáig. A megbeszélésre csaknem valamennyi üzemvezető eljött és a hozzászólások során kitűnt, hogy a legtöbbjük már el is készítette a Szovjet Film Ünnepi Hetének tervét. A tervek sok új eddig még nem alkalmazott propaganda módszert hoznak napvilágra, és általában egyéni leleményesség jellemzi őket. A mozi üzemvezetők megbeszélésén értékes vállalások is születtek az ünnepi hét minél szebb, sikeresebb lebonyolítása érdekében. Bazsó Jószefné, szekszárdi moziüzemvezető a megye összes moziját versenyre hívta ki, sőt túlment megyénk keretein és a szombathelyi, szolnoki nagy filmszínházakkal is vállalta a versenyt. Feltételei, hogy 105 százalékos látogatást ér el és emeli a bevételi tervteljesítést. Vidics István, a simontorfnyai mtumigépész minőségi vetítés és áram- takarékossság terén hívta ki versenyre megyénk mozigépészeit. A megbeszélés tehát értékes és eredményes volt. Kitűnt az is, hogy a mozi üzemvezetők nem egyedül, elszigetelten végzik munkájukat, hanem a tömegszervezeteikkel, a falvak népművelési dolgozóival harmomikus szervezett egységben. EZT OLVASSUK... Olbracht: NYIKOLA SÓHAJ A BETYÁR A csehszlovák író regénye egy szlovák szegényparasztfiúnak a mindenkori hatalmasokkal való szembekerülését s végül legendás nevű, Rózsa Sándor-szerű betyárrá válását ábrázolja érdekfeszítő történet keretében. A cselekmény az első világháború alatti a 5 utáni időszakban, az ukrán lajta Kárpátalján játszódik.