Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-24 / 46. szám

WH FEBRUAR 24 A bonyhádi traktorosok is harcba indultak a párt zászlajáért A bonyhádi gépállomás szerelő műhelyeiben ne­gyedóráig szü­nete­lt a munka. Röpgyűlésre jöttek össze a traktorosok, traktoros brigádvezetők,­­ agronómusok, szerelők, egyszóval: a gépállomás valamennyi dolgozó­ja. A röpgyűlés célja az volt, hogy megszabják a fel­tételeket, melynek alapján ők is­ harcba indulnak a párt­ zászlajáért. — Be kell bizonyítanunk, hogy mi, gépállomási dolgozók is következetes harcosai vagyunk a kormány­­pro­gramm megvalósításának, — mondották többen a röpgyűlés résztvevői­ közül Pártunk és kormányunk cselekedett, most rajtunk a sor. Az eddiginél jobb munkát kell kifejtenünk a mezőgazdaság felvirágozta­tása érdekében. A röpgyűlésen számtalan traktoros, brigádvezelü és agronómus mondotta el véleményét és javaslatát a gépállomás munkájának megjavításával kapcsolatban. A vezetőség a dolgozók javaslatait és kezdeményezé­seit összesítette és annak alapján megtörtént a bony­hádi gépállomás dolgozóinak fogadalma a III. párt­kongresszusra. A bonyhádiak 12 pontban foglalták össze a III. pártkongresszus tiszteleére tett fogadalmaikat. A vál­lalások között többek között ezek szerepelnek. — A pártkongresszus tiszteletére gépállomásunk vállalja, hogy tavaszi idénytervét 115 százalékra telje­síti. — Megteremtjük előfeltételét annak, hogy a térsé­günkbe tartozó termelőszövetkezetek tisztított és csá­vázott vetőmagot vessenek.­­ A termelőszövetkezetekben végzett vetések 80 százalékát keresztsorosan végezzük el, hogy biztosítva legyen a gépi kapálás előfeltétele. A gépállomás kollektívájának elhatározása nem megvalósítha­a­tlan. Nem kizárt dolog, hogy a bonyhá­diakhoz kerül a párt zászlaja, ha úgy dolgoznak, hogy­ a 12 pontban összefoglalt vállalásukat maradék nélkül teljesítik. NAPLÓ Indokolatlanul alacsony termésátlagokat tervezett a mözsi Úttörő tsz Jó termelési adottságokkal rendelkezik a mözsi Úttörő termelőszövetkezet. Földjei kiválóan alkalma­sak a kapások termelésére. Az elmúlt évben például takarmányrépából 300 mázsás átlag termést takarítot­tak be ,holdanként. Az idei tervkészítésnél azonban a tsz kofáb­a sem használta ki a termelési adottságokat. Cukorrépából például holdanként 80 mázsát, takar­mányrépából pedig 120 mázsát terveztek be holdan­ként. Csitári Sándornak, a tsz agronómusánnak az a vé­leménye, hogy akkor örülnek a tagok, ha váratlanul meglepetés éri őket és a tervezettnél magasabb termés­eredményeket takarítanak be. A valóság azonban az, hogy az ilyen alacsony tervezés elveszi a tagság ked­vét a versenytől, nem ösztönöz magasabb termésered­mények elérésére. A tervet a vezetőségnek sikerült elfogadtatni a tagsággal, bár a tsz legjobb tagjai tisztában vannak azzal, hogy az idén­­ kedvezőbb lehetőségekkel indul­nak a tavasznak, mint tavaly. Az elmúlt év 45 hold gyapotjával szemben az idén mindössze csak 5 holdon termelnek gyapot­ot, ami a szedésen kívül legalább 500 munkanap felszabadulását jelenti. De nagyobb segít­séget ad a gépállomás is a növényápolásban, mert a gépi talajművelés újab­b 300 munkanaptól mentesíti a tagságot. Az alacsony tervezés máris érezteti hatását. A termelőszövetkezeteknek 298 hold őszi kalászosa vár felültrágyázásra, azonban­ eddig még meg sem kezd­ték ezt a munkát „A jó mözsi föld ennélkül is meg­tenni a tervezett 8 mázsa búzát" — mondják a tsz tagjai. A járási tanács azonban nem osztozik a termelő­szövetkezet vezetőségének véleményével. Az Úttörő tsz tervét nem fogadják el, visszaküldik azzal, hogy a vezetőség módosítsa. Fagyban, hidegben is dolgoznak a Tatarozó kőműves brigádjai A III. pártkongresszus tiszteletére beindult szocialista munkaverseny a Tatarozó Vállalatnál is meghozta eredmény­ét. Több brigád olyan ered­ményeket ér el egy-egy dekád alatt, amely híven visszatükrözi a dolgo­zók mélységes bizalmát és szeretetét pártunk iránt. Zimmerm­ann Antal brigádja a dombóvári építésvezetőségen dolgo­zik Vörös Csillag elnevezéssel. A brigád munkaterületén minden mun­­kalehetősége­­ kihasznál, s az idő­járás kedvezőtlen volta ellenére is jó munkájával teljesíteni tudja kö­telezettségvállalását. Az elmúlt de­­kádb­an, annak ellenére, hogy két új szakmunkás került a brigádba, 235 százalékot teljesítettek. A brigád közvetlen versenytársa a Dózsa brigád, Majdics Gyula kétjel­­vényes sztahanovista brigádvezető­vel az élen. Az elmúlt dekádban ez a brigád is nagy harcot folytatott a terv túlteljesítéséért, s így mindös­­­sze 7 százalékkal maradt el brigád­­versenytársától. A bátaszéki építésvezetőségen a hídig idő miatt még ma is egy bri­gádba tömörültek a Makszimenko­ és a Rózsa kőműves brigád tagjai. A „nagy" brigád az elmúlt dekádban 3 kislakás építésén dolgoztak, dacol­va a hideg időjárással. Munkájukat a minőségi előírásoknak megfelelő­en végezték, melyet az bizonyít leg­jobban, hogy a fagyveszély és a ter­mészeti adottságok ellenére sem vé­geztek selejtes munkát. A brigádve­zetők a csoportvezetők irányítása mellett nagy súlyt helyeztek a mun­kavédelmi everék­dszabályok bétamál­á­sára. Nem is fordult elő ebben a dé­kánban sem­ baleset. A­ zökkenőmen­tes munka azután meg is hozta az eredményét: 160 százalékot értek el. Lengyel Lajos ács brigádja a pak­si építésvezetőségen dolgozik. Köz­vetlen versenytársa Lauffer József ácsbrigádja a bátaszéki építésveze­tőségtől. Az elmúlt dekádban a Len­gyel-brigád két százalékkal maga mögött hagyta versenytársát.­­ A Lauffer-brigád azonban minőségileg végzett jobb munkát. Ez a brigád igen komoly feladatot vállalt magá­ra a kislakások parkettázása munká­lataival. De bebizonyították, hogy megfelelnek a vállalt kötelezettsé­geknek, szakszerűen végzik munká­jukat. A vállalathoz tartozó többi brigá­dok vegyenek példát az élenjáró brigádok munkájáról. A jó módsze­rek betanulásával harcoljanak a jö­vőben sokkal jobb eredményekért. A Francia Által­ és Munkásszövetség (CGI) felh­ívása hét amerikai szenátor franciaországi látogatásával kapcsolatban Paris (MTI) Sajtóhírek szerint Laniel miniszterelnök Christiaans légügyi államtitkárt bízta meg az­zal, hogy a kormány nevében hiva­talosan fogadja Bridges és Syming­ton amerikai szenátorokat, akiket az amerikai kormány azzal bízott meg, hogy „megvizsgálják a francia hadi­üzemek termelőképességét és kipu­hatolják a munkások hangulatát“. A Francia Általános Munkásszö­vetség (CGT) felhívja a munkáso­kat „részesítsék megfelelő fogadta­tásban a két szenátort és kénysze­rítsék ki tőlük a francia nép szabad­ságjogainak és Franciaország nem­zeti méltóságának tiszteletben tartá­­sát." ­vödön elvtárs tervei »• • “ — Nekem is vol­t egy kevés, meg az asszony is örökölt, meg aztán dolgoztunk — mondta Gödön Jó­zsef, a döbröközi Harc a Békéért tsz állat tenyésztője. — 11 hold földdel, s pár lóval és gazdasági fel­szereléssel léptem be — fűzi tovább. — Mindig sze­rettem sertéstenyésztéssel foglalkozni. Itt a tsz-ben is a sertésekhez pártoltam. Gödön elvtársat belépése után­­ 1 évre 1953 szep­temberében a tagság 5 hónapos állattenyésztői szakis­kolára küldte. — Örömmel mentem Lengyelbe, ahol az állatte­nyésztési szaktanfolyam volt — gondol vissza Gö­dön elvtárs mosolyogva — pedig féltem egy kicsit. —­­De megmondom őszintén, hogy miért féltem. Nekem csak hat elemim van. Nem tudtam az iskolát végig­járni, mert dolgozni kellett. Megtanultam írni, olvas­ni, aztán gyerünk ki a rétre kaszálni. Ah­hoz nem kel­lett a betűvetés tudománya. Gondolhatja, hogy bizony nehezen ment. Különöse­n a kémia, fizika, no meg a természetrajz dolgoztatta meg az agyamat. De azért ment igaz, kellett­ is, mert a termelőszövetkezet tag­sága nem azért dolgozik helyettem az 5 hónapon ke­resztül, hogy én meg csak nyaraljak. Ha lassacskán is, de elmúlt az 5 hónap. És én II. osztályú mestervizsgát tettem. Igaz, ez a képzettség farmveze­tő, vagy brigád­­vezető beosztásra képesít, de mivel nekünk csak 72 sertésünk van, ezért én gondozom őket. Az iskolán sok elvtárs vtok­, aki azt mondotta, hogy én bizony nem megyek többet a sertésólhoz etetni, csak parancsolgatni fogok. Ej, elvtárs, így nem lehet gondolkodni — mondtam én is és az előadó elvtársak is. Ha úgy jön a „lépés“, hogy etetni, trágyázni, legel­tetni kell, bizony meg kel csinálni. Ettől a munkától nem fog egy öthónapos tanfolyamot végzett elvtársinak sem leesni a gyűrű az ujjtáról — Hej, soha nem gondoltam én egy pillanatig se arra, hogy valamikor is tanfolyamra mehetek, hogy tanulhatok, 48 éves létemre iskolapadba­­ üljek. Nem­ »tót álom, hanem valóság Hogy éra, Gödön József tea« . tag tanulok, hogy a termelőszövetkezetnek hasznára­­ váljak. Gödön elvtárs nagyon belejön a mesélgetésbe. — Mondja-mondja vég nélkül, különösen, amikor a tava­szi terveire tér. — Tudja elvtársik­, nagy terveim vannak- A falu végén van egy 2 holdas terület, itt fogom a sertéseket tartani tavasztól őszig. Ezen a területen fogok malac­nevelőt és süldőnevelőt készíteni, kifutókkal. Azért gondoltam erre a területre, mert ez mindenféle tekin­tetben alkalmas lesz, mert fák is vannak, tehát így árnyék is lesz a malacainknak. A kifutókat pedig füve­síteni fogom, de lesz ám fürösztőm is, — majd meg­látja elvtársnő — ha meglátogat majd a nyáron, akkor már csak ott fog megtalálni. —­ Egészséges lesz a ser­tésállományom. Napfény, árnyék, zöld, víz, jó leve­gő és nem utolsósorban takarmány, egyszóval minden lesz ahhoz, hogy jó eredményt tudjak elérni. Természetesen ehhez a munkához a tagság segít­sége is kell — az meg biztosan meglesz — mondják többen, akik a szobában vannak és mosolyogva hall­gatják Jóska bácsi tervezgetését. Gödön elvtárs megmutatja kis birodalmát. — Eze­ket most választottam le, az meg tegnap ellett — mu­tat egy kutrica felé, ahol 13 darab apró rózsaszín ma­lac visítozott vég nélkül Szemestakarmányunk van elég, a malacok*nem szenvednek hiányt. Faszenet és k­akarmán­ymeszet is kapnak. Nem lesz az én sertésállo­mányomban csontlágyulásos malac — mondja büszkén. — Ott szembe, a másik oldalon meg a kocák vannak — mutait arrafelé, de már indul is, hogy azokat is megmutassa. Beszélgetve érünk a kapuhoz, Gödön elv­társ még mindig terveiről beszél. Az idő halad, nekem sajnos mennem kell. Még csak annyit — mondja búcsúzóul hogy aztán a nyáron is látogasson meg elvtársnő, a t­i-Ém­, tud­ja, , ott tatán, a kis birod­almomban. _ Bodolay Róza & Ünnepélyesen megnyitották a Magyar-Szovjet Barátsági Hónapot Vasárnap, február 21-én este a szekszárdi Április 4. Járási Kultúr­­házban ünnepélyes keretek között nyitották meg a Magyar-Szovjet Ba­rátsági Hónapot megyénkben. Tus­­ka Pál, a megyei tanács végrehajtó­bizottságának elnöke megnyitó be­szédében hazánk és a Szovjetunió kapcsolatát, a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét, az évről-évre meg­rendezett barátsági hónapok jelentő­ségét méltatta. Tuska elvtárs megnyitó szavai után Pill Mária, a szekszárdi leányiskola úttörője Nyikoláj Tyi­­hanov „Pohárköszöntő“ című versét szavalta igen szépen. Az ünnepi beszédet U­n­d­i Károly elvtárs, a megyei tanács oktatási osz­tályának dolgozója mondotta. „Nagy jelentőségű esemény fordulójára esik ennek a hónapnak a meghirde­tése, — kezdte Undi elvtárs. — Ugyanis hat évvel ezelőtt, 1948 feb­ruár 18-án írták alá Moszkvában a magyar-szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. ...A szerződés eredmé­nyeként a kis magyar nép, történel­me folyamán először lépett szövet­ségbe olyan vezető nagyhatalommal, amely nem Magyarország gyengíté­sére és leigázására, hanem megerő­sítésére és függetlenségének bizto­sítására törekszik." A későbbiekben az domborodott ki az ünnepi beszédből, hogy a szer­ződés nem maradt papíron, hanem élő valósággá vált. Sztálin elvtárs mondását idézi Undi elvtárs: „...és ha mi barátságról beszélünk, azt ko­molyan is vesszük.“ Igen sok érde­kes, az élet, a munka különböző területeiről vett példáikkal bizonyít­ja Undi elvtárs beszédében, hogy va­lójában mit jelent népünknek akár a termelőmunkában, akár kulturális vonatkozásban a Szovjetunió önzet­len, baráti segítsége. „Két kézzel nyújtotta felénk a tapasztalatok gaz­dag kincsestárát“ — mondja. — Dávid Ojsztrah hegedűművész, Bár­gyúi akadémikus, Zsuravjov L­enin­­renddel kitüntetett olvasztár ma­gyarországi látogatásának megemlí­tése után kedves epizódot mond el Andi elvtárs Obraczovról, a világ­hírű szovjet bábjátszó művészről, amely hazánkban tett látogatásakor történt vele. „Pécsről visszatérőben az egyik puszta mellett seregnyi gyermeket pillantott meg, amint az országút porában játszadoztak. Meg­állította a gépkocsit, kiszállt és ját­szott a gyermekeknek. Senki sem vette észre, honnan és mikor gyűl­tek az anyák gyermekeik köré. És senki sem vezényelte, mégis felhang­zott a magyar Himnusz ennek a szovjet embernek a tiszteletére." A történet bemutatja a kölcsönös ba­ráti viszonyt, azt, hogy népünk sze­reti a Szovjetuniót. Megemlékezett Undi elvtárs jóné­­hány Szovjetunióban járt magyar dolgozóról, aki közvetlenül, szemé­lyesen gyűjthetett értékes tapaszta­latokat és hazatérve hasznosította azokat. A Szovjetunió kulturális segítsé­géről a következőket mondja Undi elvtárs: „...kialakult és nagyra nőtt az a hatalmas szovjet irodalom és művészet, amelynek hatóereje messze túlterjed a szovjet haza ha­tárain. Ebben rejlik annak a magya­rázata, hogy a szovjet kultúra a ma­ga szocialista, nevelő funkcióját az egész világon gyakorolja. Ez magya­rázza meg azt, hogy a mi kultúrfor­­radalmunkban is a szovjet irodalom és művészet vált a nagyra nőtt kul­­túréhségű tömegek legfőbb szellemi táplálékává, hogy a mi népünk szo­cialista emberré való átalakítása úgy megy végbe, hogy a szovjet regé­nyek, képek, filmek és színdarabok oktatják népünket az emberiség új erkölcsére.“ Az ünnepi szónok nem feledkezik meg napjaink egyik leglényegesebb, legidőszerűbb kérdéséről, a béke kérdéséről sem, mert nem is lehet nem gondolni a békére, amikor a Szovjetunióról, a szovjet emberek­ről beszél valaki. „Mozgósítson a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja minden hazáját szerető embert még tevékenyebb munkára a béke védel­mében, állítson újabb tízezreket a békemozgalomba.“ Az ünnepi beszéd elhangzása után a tamási MSZP-szervezet kultúrgár­­dája az „Aranycsillag" r­mit három felvonásos operettet adta elő a nagy­számú közönségnek. Szereplésükkel még ünnepélyesebbé tették a barát­sági hónap megnyitóját. J<5 munkát vég­ez a kocsolai mezőgazdasági szakkör A dombóvári járási kul­túrottho­nok szakköreinek munkájáról kevés jót lehet írni. Részben azért, mert kevés szakkör alakult, rész­ben pe­dig a meglévők munkája sem kielé­gítő. Kevés taggal alakultak és a tagok kevésbbé aktívak. Aránylag a kocsolai mezőgazda­sági szakkör egyike a legjobbaknak. Mindössze 16 tagja van és a tagok jórészt a Vörös Csillag termelőszö­vetkezet állattenyésztői. A szakkör­ben ugyanis nem általában a mező­­gazdasággal foglalkoznak, hanem az állattenyésztésben képezik magukat. A szakkör irányítója a termelőszö­vetkezet állattenyésztési brigádveze­tője, Varga Gyula. A kislétszámú szakkör tagjai ered­ményes munkát végeznek. Amit el­méletben tanulnak azt a gyakorlato*­ban a termelőszövetkezet állatte­nyésztésében hasznosítják, gyümöl­csöz­tetik. Készülődés a Szovjet Film Ünnepi Hetére A Moziüzemi Vállalat az elmúlt héten értekezletre hívta össze me­gyénk valamennyi mozi üzemvezető­jét, hogy, értékeljék az 1953-as évi munkát, eredményeket, fogyatékos­ságokat és megbeszéljék a Szovjet Film Ünnepi Hetének teendőit az előkészületektől a filmünnep lebo­nyolításáig. A megbeszélésre csaknem vala­mennyi üzemvezető eljött és a hoz­zászólások során kitűnt, hogy a leg­többjük már el is készítette a Szov­jet Film Ünnepi Hetének tervét. A tervek sok új eddig még nem alkal­mazott propaganda módszert hoznak napvilágra, és általában egyéni lele­ményesség jellemzi őket. A mozi üzemvezetők megbeszélé­sén értékes vállalások is születtek az ünnepi hét minél szebb, sikere­sebb lebonyolítása érdekében. Bazsó Jószefné, szekszárdi moziüzemvezető a megye összes moziját versenyre hívta ki, sőt túlment megyénk ke­retein és a szombathelyi, szolnoki nagy filmszínházakkal is vállalta a versenyt. Feltételei, hogy 105 szá­zalékos látogatást ér el és emeli a bevételi tervteljesítést. Vidics István, a simontorfnyai mtu­migépész minőségi vetítés és áram- takarék­ossság terén hívta ki verseny­re megyénk mozigépészeit. A megbeszélés tehát értékes és eredményes volt. Kitűnt az is, hogy a mozi üzemvezetők nem egyedül, elszigetelten végzik munkájukat, ha­­nem a tömegszervezeteikkel, a falvak népművelési dolgozóival harmomi­­kus szervezett egységben. EZT OLVASSUK... Ol­bracht: NY­I­KOLA SÓHAJ A BETYÁR A csehszlovák író regénye egy szlovák szegényparasztfiúnak a min­denkori hatalmasokkal való szembe­kerülését s végül legendás nevű, Ró­zsa Sán­dor-szerű betyárrá válását ábrázolja érdekfeszí­tő történet ke­­retében. A cselekmény az első vi­­lágháború alatti a 5 utáni időszak­ban, az ukrán lajta Kárpátalján játszódik.

Next