Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

1954 FEBRUAR 2« N A P L ö iy——«—»■■III III -III —...I M.IM.II ..Ilii,. .1————i^————i— PÁRT ÉS PÁ­R­TÉPÍT­ÉS « Kezdje meg munkáját a gyön­ki Vörös Csillag tsz új párt vezetősége A gyönki Vörös Csillag termelő­­szövetkezet, pártszervezetében közel két hete megtartották a pártvezető­ség újjáválasztását. Megválasztották 3z új párt vezetőséget,, amelynek fon­tos feladata, hogy a pártélet szín­vonalának emelésén keresztül moz­gósítsa a termelőszövetkezet egész tagságát új, az eddigieknél nagyobb eredmények eléréséért.­­ A megválasztott új pártvezetőséget a tagság képesnek tartotta e nagy feladatok megoldására. Juhász Ist­ván elvtárs a termelőszövetkezet ag­­ronómusa, az egyik ú­j pártvezetőségi tag szakmai vonatkozású kérdések­ben is megfelelő irányítást biztosít­hat a pártszervezet részére. Bajusz Mihály elvtárs a másik vezetőségi tag, mint a régi pártvezetőség tagja, jó tapasztalatait még eredményeseb­ben bontakoztathatja ki most. Papp Istvánná elvtársnő a harmadik párt­­vezetőségi tag, különösen jó népne­velő, szervező munkájával tűnt ki az eddigiek során. Utcája, melyben népnevelő munkáját különösen jól fejtette ki a Béke­ utca megtisztelő címet nyerte el. Az új pártvezetőség nem kis feladatok előtt áll. Vannak nehézségek a termelőszö­vetkezet életében, amelyeknek le­küzdésére kell nevelni elsősorban a kommunistákat, s rajtuk keresztül a pártonkívülieket. De elmondhatja az új pártvezetőség azt is, hogy a kom­munisták között vannak megfelelő­ek, akik ebben a munkában óriási segítséget adtak eddig is a pártszer­vezetnek, s ez biztosíték arra, hogy ezután is. A sok közül csak egyet emeljünk ki: Hegyi Sándor elvtárs a sertéstenyésztésben valóban meg­mutatta, hogy mit tud egy lelkes kommunista. Mielőtt odakerült a sertésekhez, nagy volt az állatelhul­lás, nem fejlődtek megfelelően az állatok. Ma azonban, mióta ott van, öröm ránézni a jószágokra, s az el­hullás is megszűnt. Az ilyen példát szívesen követik a pártonkívüliek is, mint Séta István elvtárs és a töb­biek. Az asszonyok is lelkesen be­kapcsolódtak a tavaszi előkészítési munkálatokba. A vetőburgonyát már kiválogatták, a zsákokat is megfoltozták. Mennek a többi munkák is. Többet, jobbat akarnak termelni a termelőszövet­kezet tagjai. Óriási mennyiségű trá­gyát hordtak ki a hideggel és más nehézségekkel küzdő fogatosok és rakó tagok. Mindez azt bizonyítja, hogy van a termelőszövetkezet tag­ságában erő, lendület és akarás. Az új pártvezetőség feladata, hogy a politikai munka megjavításával, a pártszervezet állandó erősítésével, a tömegkapcsolat elmélyítésével eze­ket még fokozza. Nagyszerű terveket kovácsoltak, amelyek mind a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló párt- és kormány­­határozat sikeres végrehajtását segí­tik elő. Ezek egyike az a 250 holdas gyümölcsös, amelynek létesítését el­határozták, s már a facsemetéket is kérték hozzá. Mindez azonban csak egy pilla­natkép a gyönki Vörös Csillag ter­melőszövetkezet életéből, a III. párt­­kongresszus tiszteletére indult ver­seny egy-egy mozzanata, mert a trá­gyázást például a pártkongresszus tiszteletére vállalták a csoport tag­jai. Természetesen nem azt vállal­ták, hogy trágyázni fognak, hiszen ezt érzik kötelességük, hanem azt vállalták, hogy mind kihordják a földekre. Nem kis mennyiség ez, ha tudjuk, hogy bizony 1949 óta nem­igen került ki belőle egy kocsival sem a földekre. Természetesen e lendület kialaku­lásában óriási része van a pártszer­vezet munkájának is. Az új pártve­zetőségnek éppen az a feladata, hogy ezt a lendületet tovább fokozza mun­kájával. És éppen itt találtunk egy kis hiányosságot, amelyik ha tovább hagyják, alapvető, komoly bajok kút­­forrásává lehet. A helyzet ugyanis az hogy bár az új pártvezetőség meg­választása megtörtént, közel két he­te, azonban a vezetőségi tagok kö­zötti funkció elosztása még a mai napig sem történt meg. Mire vezet ez? Arra, hogy a pártszervezet he­lyes és konkrét irányítása a párt­munkában éppenúgy elmarad, mint a termelés pártellenőrzésében. Természetesen e hiányosságért el­sősorban a járási pártbizottság fele­lős, mert nem mentek ki hozzájuk, hogy ezen a területen komoly gya­korlati segítséget is adjanak számuk­ra. Most is arra várnak, mint Ba­jusz elvtárs el is mondotta, hogy majd a járási pártbizottság kijön és segít. Ez a segítség már nagyon sür­gőssé válik. Ettől nagy részben függ, hogy az új vezetőség meg tudja-e áll­ni helyét olyan mértékben, mint ahogy azt a tsz kommunistái és pár­­tonkívüli tagjai és egyre növekvő feladatai az életszínvonal emelésé­ért vívott harcban feltétlenül meg­kívánják. A bátaszéki vasutasok kongresszusi versenyéről A vasutas dolgozóknak az idei évben nagy felada­tokat kellett megoldaniuk, hogy biztosítani tudják a vonatok menetrend szerinti, pontos indítását. Kissé nehezen, de azért nagyjából már sikerült leküzdeni a nehézségeket. A bátaszéki vasutas dolgozók — meg­értve a kongresszusi verseny jelentőségét — olyan fel­ajánlásokat tettek április 18-ra, amelyeknek sikeres megvalósításával megnyugodhat minden utazó arról, hogy hamarosan nem lesz vonatkésés a bátaszéki vas­utasok miatt. A fűtőházban Bodoki II. József jelvényes sztahá­­novista mozdonyvezető mindig pontosan közlekedett, nemrégen arra tett felajánlást, hogy ebben a negyed­évben 5 százalékos szénmegtakarítást ér el. Andrási Imre sztahanovista mozdonyvezető Kovács József szta­­hánovista fűtőjével karöltve arra tettek ígéretet, hogy 13 százalékos szénmegtakarítást fognak elérni, míg a gépjavítási költséget mintegy 20 százalékkal csök­kentik helyes gépkezeléssel. Vannak a fűtőháznál olyanok is, — s ezek miatt fordulnak elő nehézségek — akik megtagadják a vo­natok továbbítását. Ilyen Pongrácz Imre és Kovács III. József, aki nemrégen megtagadta a munkát, s így a szolgálati főnök kénytelen volt őt hazaküldeni. Meg kell említeni a bátaszéki állomás dolgozóinak kongresszusi vállalását s eredményeit is. Szabó Miklós elvtárs Bátaszék legjobb vonatvezetője. A tolatások jó megszervezésével, az árukezelés meggyorsításával a legutóbbi dekádban is 98 százalékos vállalását 102 szá­zalékra teljesítette. Zérényi Lajos vonatvezető szintén jól szervezte meg munkáját, 5 százalékkal teljesítette túl vállalását. A forgalmi szolgálattevők közül Fel­földi Bálint elvtárs elért eredménye említésre méltó, aki a napi felbontott tervét mintegy 7 százalékkal tel­jesítette túl az elmúlt dekádban. Hiányosságok azonban vannak még az állomás­nál is. Nyers Gyula nem jól szervezi meg munkáját, ezért fordult elő az is, hogy egy mozdony 20 órát állt kihasználatlanul Sárbogárd állomáson, s így ezen a napon a közlekedő tehervonatot is késleltette. Ilyen hibáknak nem szabadna előfordulni a bátaszéki állo­máson, de a fűtőházban sem. Hiszen ők voltak a kon­gresszusi verseny kezdeményezői, s ezek után ők sze­retnének elsők lenni a versenyben. Hogyan növeljük a termelést ugyanazon a gyártási területen FJODOR KUZNYECOV, a moszkvai Bőrárugyár Sztálin-díjas műhelyfőnökének üzenete Mindenekelőtt is a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából jó kí­vánságaimat küldöm a magyar dol­­g­ozóknak, a többi közt a Tisza és a Duna Cipőgyár munkásainak. Két esztendővel ezelőtt jártam Ma­gyar­országon. Számos bőrárugyárat látogattam meg és láttam, hogyan al­kalmazzák magyar barátaink a szov­jet újítók tapasztalatait. Beszéltem a magyar munkásoknak gyárunkról és a műhelyről, amelyet irányítok. A magyarországi utazásom óta el­telt idő alatt gyárunkban és az én műhelyemben is nagy változások tör­téntek­ Új futószalagokat és gépeket szereltek fel, amelyek lehetővé tet­ték, hogy kollektívánk határidő előtt teljesítse 1953. évi tervét és 9 millió rubel értékű közszükségleti cikket adjon a szovjet embereknek terven felül. Gyárunk dolgozói a gyártási terület jobb kihasználásáért verse­nyezve két és félszeresre növelték a bőráruk gyártását. Ebben része van a­ mi­ műhelyünknek is, mely bőrön­döket gyárt. A műhely minden to­vábbi beruházás nélkül, ugyanazon a termelési területen évről-évre töb­bet termel. Amikor Magyarországon jártam, műhelyünkben egy év alatt 187.500 bőrönd készült el. Az 1953-as év újabb sikereket hozott: 229 ezer bőröndöt készítettünk. Idén 256 ezer darabra akarjuk emelni term­elésün­ket. Ezeket a sikereket a munka jobb megszervezésével és a gyártás foko­zottabb gépesítésével értük el. Műhelyünk egésznapi termelése körülbelül 800 bőrönd. Régebben a kész bőröndöket, mielőtt ellenőrzés­re és elszállításra kerültek, napokon át tartottuk a szárítóban. A szárítás­hoz nagy helyiségre volt szükség.­­ Emiatt nem bővíthettük az előké­szítő üzemet, ami korlátozta a mű­hely termelési kapacitását. Elhatá­roztuk, hogy megváltoztatjuk a kész­gyártmányok szárításának folyama­tát. Kétemeletes futószalagot készí­tettünk. A felső szalagon folyik a bőröndök szerelése. A kész gyárt­mány ezután az alsó futószalagra ke­rül, amelynek gumiszalagja keresz­tül halad a szárító kamrán. Minden bőrönd egy perc alatt keresztül megy ezen a kamrán és egyenesen a mű­szaki ellenőrzési osztályra kerül. A szárítókamrán kétemeletes fu­tószalag felszereléssel nagy gyártá­si terület szabadult fel, amelyen több előkészítő brigádot tudtunk elhelyez­ni. Ezáltal jóval meggyorsult a bő­röndök készítése és emelkedett a munka termelékenység. Míg régebben 24 óra alatt 800 kész bőröndöt szá­rítottunk, addig most a szárítókam­rás futószalagon ugyanannyi idő alatt több, mint 1400 bőrönd halad át. Műhelyünk példája nyomán még az idén kétemeletes futószalagot sze­relnek fel a dobozkészítő műhely­ben is. Gyárunk részt vesz a gyártási terü­let jobb kihasználásáért folyó ver­senyben s e verseny során már hosszabb idő óta állandóan elnyeri a Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak és a közszükségleti ipari minisz­tériumnak vándor vörös zászlaját. Szoros kapcsolatot tartok magyar szaktársaimmal, akikkel két évvel ezelőtt találkoztam a Tisza és a Du­na Cipőgyárban. Meleg, baráti han­gú, levelekben számolnak be terme­lési eredményeikről és tanácsot kér­nek, hogyan szervezzék meg mi­né jobban a munkát a minőség javítá­sa céljából. E levelek mindig nagy örömet okoznak számomra és szíve­sen számolok be magyar barátaim­nak munkamódszereimről. A budapesti egyéves cipőipari tan­folyam hallgatói nemrégiben levelet írtak nekem, amelyben elmondják, hogyan tanulmányozzák a szovjet bőripari dolgozók munkamódszereit. Kívánom a magyar dolgozóknak és a többi közt a Duna és a Tisza Bőrgyár munkásainak, hogy érjenek el további munkasikereket hazájuk javára és felvirágoztatására. Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép testvér barátsága. Mit kell tudni az új begyűjtési rendeletről? X­­IV. Borbeadási kötelezettség. Borbeadásra az a termelő köteles, akinek összes szőlőterülete 400 négy­szögölet eléri, vagy meghaladja. A termelőszövetkezetek tagjai ház­táji gazdaságukhoz tartozó szőlőterü­let után mentesek a borbeadás alól. Négy évig mentesek az új telepítésű szőlők is, ezeknek területét a többi szőlőhöz hozzászámítani nem szabad. Az új telepítésű szőlők után az ötö­dik éviben is csak a borbeadási kö­telezettségnek felét kell teljesíteni. Kormányunk azzal a rendelkezés­sel, hogy a termelőszövetkezetek ház­táji szőlőterületei a borhedás alól mentesek, jelentős kedvezményt, anyagi segítséget biztosított terme­lőszövetkezeteink tagjainak. Az új telepítésű szőlők után az el­múlt évben csak 4 évig adtunk mér­séklést, de a kivetéseknél az új tele­pítésű szőlőt is hozzá kellett számí­tani a tényleges többi területhez és utána adtuk meg a mérséklést. Ez egyes esetekben megnehezítette a borbeadási kötelezettség teljesítését, például olyan esetben, amikor a ténylegesen termő szőlőterület­ 300 négyszögöl, az új telepítése 500 n-öl volt. Eb­ben az esetben a fél­holdra eső kötelezettséget kivetettük és utá­na 500 n-ölet mentesítettünk, de a 300 n-ölre eső borbeadási kötelezett­séget teljesíteni kellett. Az 1954. évtől kezdve a fenti eset­ben bol­beadási kötelezettség nincsen, hiszen a törvény kimondja, hogy az Új telepítésű szőlőterületet a kivetés­nél nem szabad az egyéb szőlőterü­lethez hozzászámítani, így a fenti példában írt 300 n­ öire bérbeadási kötelezettség egyáltalán nincsen. Ez mellett azonban jelentős kedvez­mény az is, hogy az ötödik évben is — amikor már az új telepítésű szőlő termést hoz,­­ csak a beadási kö­telezettség felét kell beadni, tehát több marad meg a termelőnek, mely egy részének szabadpiaci értékesíté­sentiek alapján tehát a borbeadá­­si kötelezettséget úgy kell kiszámí­tani, hogy a szőlő tényleges terüle­te alapján megállapítjuk a fenti hol­dankénti norma alapján a tényleges területre eső beadási kötelezettséget. Például egy dolgozó paraszt szőlő területe 600 n­ ol. A dolgozó paraszt Tamási községben lakik és szőlőte­rülete is ott van. Tamási község a IV­ájegységbe tartozik, a holdan­­kénti norma 312 liter. A holdankén­­ti normát felbontjuk 200 ■ n­ ölekre, tehát 312,8=39 -hez Tehát 200 n­­ölre eső normát megszorozzuk 3-al, miután 600 n­ ölről van szó, tehát 39x3=117 liter. Tehát Tamási köz­ségben 600 n­ öl szőlőterület bérbe­adási kötelezettsége 156 liter volt. A borbeadási kötelezettség 11,5 maligandfokos borban van megálla­pítva Ha a termelő beadási kötele­zettségét ennél magasabb fokú bor­ral teljesíti, a fok átszámításának megfelelően, kevesebb, míg ha ala­csonyabb maligandfokú borral telje­síti, megfelelően több bort kell be­adni. A borbeadási kötelezet­tséget bor­ral, musttal és szőlővel lehet telje­síteni. A begyűjtési miniszter ké­sőbb fogja kijelölni azokat a helye­ket, ahol a borbeadási kötelezettség csak borral, vagy csak szőlővel, vagy musttal teljesíthető. Az erre vonat­kozó rendelkezést a sajtón, dobszón stb. keresztül hozzuk megyénk dol­gozóinak tudomására. * V. Az állami tartalékföldekből haszonbérelt területek beadási kötelezettsége. Az elmúlt években jelentősen meg­nőtt az állami tartalékföldek terü­lete. A kormányunk programmja után ezeket a területeket — az előző évektől eltérően — 5 éves időtar­tamra adjuk bérbe, hogy mindenki, aki tartalékterületet bérel, azon sével a szőlőtelepítés költségeinek nagyobb részét tudja már az ötödik évben magának biztosítani. Szőlőtermelésünk fellendítése érde­kében biztosítja a törvény azt a ked­vezményt, hogy ha valamely terme­lő szőlőterületén több, mint 20 szá­zalékos tőkehiányt pótol, borbeadási kötelezettségét a pótlástól számított négy éven keresztül a pótlás ará­nyának megfelelően csökkenteni kell. Ez a kedvezmény nagy segít­séget jelent dolgozó parasztságunk­nak ahhoz, hogy régi, kiöregedett szőlőjét felújítsa, a régi, kipusztult tőkék helyett új tőkéket telepítsen. A kedvezmények mellett jelentő­sen csökkent a borbeadási kötele­zettség is. A borbeadási kötelezett­ség tájegységenként van megállapít­va, az ország területe öt tájegységre oszlik. Megyénk területe az alábbiak sze­rint, van tájegységbe sorolva: a II. tájegységbe tartozik: a bony­hádi járás­­ feszes községe, a gyönki járás Gyönk, Simontornya és Tol­­nanémedi községek kivételével, a III. tájegységbe tartozik: a dom­bóvári járás valamennyi községe, a tamási járás községei Ozora, Fel­sőnyék és Tamási községek kivé­telével, a paksi járásból Németkér község és a gyönki járásból Gyönk, Simontornya és Tolnané­­medi községek, a IV. tájegységbe tartozik: a szek­szárdi járás valamennyi községe, a paksi járás községei Németkér, Bölcske, Dunaföldvár és Du­na­szent­györgy kivételével, a tamási járásból Felsőnyék, Ozora és Ta­mási községek­, valamint Szek­szárdi város. az V. tájegységbe tartozik: Bölcska, Dunaföldvár, és Dunaszentgyörgy községek. A bérbeadási kötelezettség mérté­ke tájegységenként, hát, holdanként a következő: megfelelően tudjon gazdálkodni, nyu­godtan trágyázhassa azt a földet, mert hiszen 5 évig biztosítva van, hogy ő is műveli. A tartalékterületek helyes megmű­velése nemzetgazdaságunk szempont­jából is nagy jelentőségű, ezért a tar­talékterületek bérleti díját kormány­zatunk igen kedvezően állapította meg. Minden tartalékterület után an­nak kataszteri tiszta jövedelme, aranykoronája után aranykoronán­ként mindössze 5­— forint bérletet kell fizetni, kivéve a földterülettel nem rendelkezők által konynakerti művelésre bérbe vett tartalékterüle­teket, melyek után az évi bér arany koronánként 10 forint. Ez mellett a minimális bérösszeg mellett kormányunk lényegesen ala­csonyabb mennyiség­ben állapította meg a tartalékterületek beadási kö­telezettségét is. Tartalékterületnek azt a területet lehet tekinteni, melyet 1953. augusz­­tus 2. napja után adták a községi hasznosítási felelősök, a községi ta­nácsok bérbe. A begyűjtési törvény kimondja, hogy a tartalékterületek a tejbe­­adás alól mentesek, tehát sem tej, sem tej helyetti húsbeadás a tarta­lékterületek után nincsen. Az állami tartalékterületek után tehát csak termény, hús és a szőlő­területek után bérbeadási kötelezett­­séget kell teljesíteni. A tartalékterületek termény­bead­ási kötelezettsége A bérbe vett tartalékterület nagy­­sága és annak kataszteri csoportja szerint van megállapítva. A tartalékterületet a termelő sa­ját, vagy egyéb bérelt területeivel összevonni nem szabad, a tartalék­­területet tehát mint különálló egy­séget kell figyelembe venni Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az « -»ADATSZOLGÁLTATÁS

Next