Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-09 / 33. szám

1954 FEBRU­ÁR 9 N APCÖ AUatenyésztési szakelőadás­t a­kart Schmidt János, a Járási Állami Állattenyésztő Állomás főállattenyész­tője tartott a neki dolgozó parasztok­nak előadást, amelyen mintegy 190- en vettek részt. Schmidt János a kormány programj« célkitűzéssel sze­rint ismertette, hogy milyen teen­dők várnak állattenyésztés terén a dolgozó parasztokra és termelőszö­vetkezetekre. Elmondotta, hogy az illatállomány, számszerű növelése mellett az állati termékek fokozá­sára is törekedni kell. — Felvető­dik a kérdés, — folytatta a főállat­­tenyésztő. — mivel takarmányozzuk a­­ felszaporított állatállományt. A jó gazda előre kiszámítja, hogy állat­állományának mennyi takarmányra van szüksége egy évben és ennek alapján termőterületét úgy osztja be, hogy a gabona és a kapások mellett megfelelő mennyiségű takarmányt is tudjon­­ termelni. Ha pedig termőterü­­lete kevésnek bizonyul, akkor „húz­zon le egy rókáról két bőrt.“ A ta­karmány jórészét megtermelheti m­á­­sodvetés formájában is. A takar­mány biztosításának egy másik mód­ja pedig, hogy a jövő évi kukorica­­földinek­ egy részét vessük el bíbor­­herével. A bibonhere értékes zöld­takarmány, fehérjedús, tehát igen alkalmas a tej­hozam növelésére, de a sertések és más állatok is szíve­sen fogyasztják. Puffasztó hatása nincs, minden állattal aggodalomnál kül­dtethető. Még egy jó tulajdon­sága is van: mint pillangósvirágú ta­karmány a talajt javítja. Kaszálása május elsején megkezdhető, néha korábban is. Amit pedig május kö­zepéig nem tudunk megetetni, azt sdlózzuk, vagy tombolázzuk, utána pedig földünket vessük be korai ku­koricával és ugyanolyan termésre számíthatunk, mintha azt április vé­gén vetettük volna el. Schmidt elvtárs előadásának má­sik részében a bikanevelésről be­szélt a gazdáknak. Igen tanulságosak­­ voltak az elő­adást követő hozzászólások is. T­ö­­rösi Antal az „Út a szocializmus felé" termelőszövetkezet elnöke kér­te, hogy a jövőben jól tejelő anyák­tól származó kifogástalan tenyész­bikákat kapjanak, hogy még job­ban hozzá tudjanak járulni a bony­hádi tájfajta szarvasmarha tenyész­téshez, illetve javításához. Mivel a község lakossága szívesen és hozzá­­értéssel foglalkozik az állattenyész­téssel, — mondotta Tölösi elvtárs,— jó lenne, ha a begyűjtött tejet hely­ben fölöznék le és a sovány tejet vis­­szaadnák a gazdáknak, hogy azt az­ állattenyésztésben f­elhasznál­hassák. F­e­h­é­r János állatorvos hozzá­szólása is igen tanulságos volt. Fel­hívta a gazdák figyelmét, hogy a növendékbikákat még két éves koruk előtt tuberkulinoztassák,­­­ vagyis legyen tisztában a gazda az­zal, hogy állatot érdemes-e tenyész­tésre nevelni, vagy csak mint hús­­bikát­ tudja értékesíteni. Kelemen György dolgozó Pa­raszt a lucerna termelésére hívta fel gazda­társai figyelmét. Hangsúlyozta annak jelentőségét az állattenyész­tésben. K­ő­v­á­r­y Gyula a járási tanács mezőgazdasági osztályának főagro­­nómusa örömmel állapította meg, hogy régóta nem látott ilyen nagy­számú érdeklődőt a mezőgazdasági előadáson. Varga Lajos, a községi párttit­­kár foglalta össze az elhangzotta­kat. Az előadásból és a hozzászólá­sokból leszűrte a tanulságot és buz­dította a dolgozó parasztokat még jobb termelésre. Ugyanezen a napon a lápafői dol­gozó parasztok bikanevelési verseny­re hívták ki a nakiakat. A verseny­feltételek: a jó küllem, amely pon­tozásos bírálat alapján nyer majd megállapítást, a származás pedig a tej hozam alapján. 'takács Béla tkv. felügyelő. Bővül a palánk­ mezőgazdasági technikum A­ Szekszárdi él Tolna felé haladó vonat nagyokat szusszanva áll meg és az utas, aki még nem ismétli a járást, az ellenkező oldalon száll le. Kétkedve tekint körül, míg az in­duló vonat elhúz előtte, mert csak két agyonkoptatott utat és néhány mesébe illően görbe fát láthat. Mire azonban a szerelvény elcsattog előt­te, más kép tárai a szeme elé. A túloldalon takaros kis állomás, egészen új még. Rajta tábla áll: „Palánki Mezőgazdasági Iskola". Az állomástól alig száz lépésre fák és bokrok sűrűjéből­­ magasodik ki az iskola kollégiumának emeletes épü­lete. A bejáratnál ebédillat csiklandoz­za meg orrunkat. Mariska néni, a konyha teljhatalmú ura a hosszú téli szünet után ismét munkába ál­lott, terjedelmes lábosok és fazekak közül igazgatván a konyha népét. Hangja különösen a repe­ázásoknál hangzik kedvesen: „Na, vagytok még?" — kérdezi ilyenkor és elége­detten néz végig a jóllakott társasá­gon. Maga a diákotthon nagy, modern épület. Villany, vízvezeték, heten­ként egyszer melegvíz, rádiók, hang­lemezek, egyre bővülő könyvtár — és mindezért az itt tanulók jórésze alig fizet valamit. A sportolni vágyók számára nagy futballpálya áll rendelkezésre, amit a tanulók közössége épített. Az iskolaépület még nem nagy, mindössze hat tágas tanterem van, rövidesen azonban ismét megkez­dődnek az építkezések. Nemsokára készen áll az új elsőévesek számára a modern központi fűtéses, kilenc tanteremmel, parkettás tornacsar­nokkal rendelkező új technikum. A jövőre meginduló évfolyam négyéves időtartama alatt bőven jut idő a szakoktatáson kívül a közisme­reti tantárgyak elsajátítására is. A negyedik év után a hallgatók mint kész szakemberek kerülnek ki: agronómusok, technikusok, brigádve­zetők, farmvezetők. A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló párt és kormányhatározat nyo­mán egyre nagyobb szükség van rá­juk. A technikum tanulóira tehát szép, biztató jövő vár. Ma mezőgaz­dásznak lenni valóban szép feladat, hiszen arról van szó, hogy az évszá­zadokon át kizsarolt magyar földet tervszerű, gondos és szeretettel­jes munkával népünk tejjel-mézzel folyó kánaánjává változtassák. Németh Károly Rákóczi-emlékünnepély a paksi kultúr­otthonban Január 31-én, vasárnap este a pak­si Petőfi kultúrotthonban Rákóczi emlék­estet rendeztek. A nagytermet zsúfolásig megtöltötték a dolgozók. Blazsek Károly pedagógus mon­dott ünnepi beszédet, méltatta a Rá­kóczi szabadságharcot, felelevenítet­te a magyar nép történetében e hősi korszakot. Az emlékünnepély keretében Pá­­kolicz István nevelő saját költemé­nyeiből szavalt. A színjátszócsoport a Rákóczi fejedelem korából szóló „Nagy csata“ című három felvon­ásos színdarabot adta elő. Különösen si­került Szegvári János császári őr­nagy alakítása, de nem­­ maradt mö­­­­götte Szabó Antal sem, aki egy ku­­­ruc kapitány szerepébe élte bele magát. Játékuk alaposan kidolgozott volt, látszott rajta, hogy szívós, ala­pos munka előzte meg. Ügyesen sze­repelt Usztyán József is. A „rongyos szegénylegények" élethűen játszot­ták szerepüket. A díszletek, ruhák, művészi össze­válogatása is hozzájárult a darab si­keréhez, művészi színvonalának ér­tékét emelték. A sikerre rászolgált, a paksi kul­­túrcsoport. A lelkes készülést , a kul­túrotthon igazgatónője és Kántor Antalné irányította gonddal és hoz­záértéssel. Horváth Jánosné levelező. A hideg nem engedett. A szél élesen csapkodta a havat, az utakat is hó hord­ta. Délután négy óra te­hetett, amikor megérkezett az autóbusz Dombóvárra. Mozgalmas az eset az ut­cáikon. Csilingelő szánok seperték a friss havat. —■ Hamarosan, beállt az este, csak a villanyok fénye és a házak ablakán kiszűrő­dő fény világított az utcá­­ra. A Rákóczi termelőszö­vetkezet irodájában még dolgoztak. Készítették a tervet. Fábián Lajos, a tsz elnöke a térképre ha­jolt. Nézi a földeket, hol, mi van és hová, mit fog­nak­ vetni. Most négyen van mfi, de van úgy, hogy föbtt uTM is összejönnek,­­ mert a tagok is segítenek a­ terv elkészítésében. A dalmandi gépállomásról is itt, találjuk Szomor Lajos elvtársat, a gépállomás ag­ronómusát. Segít a terv készítésében, Ha megnézzük közelebb föl a tervet, azt láthatjuk, hogy­ <s Rákóczi tsz tagjai az idén is derekasan ki­veszik részüket a munká­ból. Például 2,5 hold föld trágyázását tervezik a ta­valyi 4 holddal szemben. Ezenfelül 120 holdat m­ű­­trágyáznak. — fíppen ezért 0 má­zsás holdankénti átlagter­mésre számítunk. — mond­ja Fábián elvtárs, a tsz elnöke. Tervben szerepel egy Hi férőhelyes tehénistálló épí­tése is, amihez az anyag megvan, így tavasszal már kezdik az építkezést. Az asztal mellett talál­juk Balatoni András tsz tagot, is, aki büszkén mondja: — Megtaláltam számításomat a tsz-ben. — Balatoni András feleségé­vel dolgozik és tavaly szép jövedelmet vitt haza a zárszámadáskor. A 34 mázsa búza, 14 mázsa ár­pa, s a 44 mázsa csöves­­kukorica, ami csak ter­­ményben jutott, bizony komoly munkáról tanús­kodik. A háztáji gazda­ságban is szépen termett, s így gondtalan a Bala­toni család jövője. A tsz élete, munkája — bár még nem nézhet távoli múltba,­­ mégis azt kell, hogy mondjuk, kitaposott úton halad. A nehézségek­­kel megbirkóztak és most mint egy vagy Csabid úgy dolgozik. Épül a jövőt, a boldogabb életet. Az istállóban a fejes már megkezdődött. A bony­hádi pirostarka tehenek nem maradnak adósak a jó gondozásért. Rendsze­resen megadják a napi 10 literes átlagot. Nem hiába akalmazzák az állatte­nyésztésnél az egyedi takar­mányozást. Szép borjakat is láthatunk az istállóban, amelyek a jószággondozók lelkiismeretes munkájáról tanúskodnak. Most vettek 8 hasas tehenet törzste­nyésztésre, jelenleg a fe­jé­si átlaguk 9,8 liter, me­lyet a tavasz folyamán 12 literre emelnek. Az asszonyok is jól dol­goznak. Az elmúlt évben is 17 asszony vette ki ré­szét a munkából. A tél folyamán is komoly mun­kát végeztek. Két asszony előregyártott tégla elemeit készítette. Most, amikor közeleg a­ harmadik párt­kongresszus, vállalást tet­tek, hogy a tavaszi mun­kák megkezdéséig a két istállóhoz elkészítik a sz­ük­séges téglame­n­nyisé­­­get. A termelőszövetkezet leg­idősebb tagjáról iit még pár szót szólni. A 70 éves özv. Vincse Jánosáéról, aki ma is korát meghazud­toló fürgeséggel mozog.­­ Nem is vállalja el, hogy ő már 70 éves. Tavaly 134 munkaegységet­ szerzett, amiért 10 mázsa búzát, 4 mázsa árpát és 12 mázsa kukoricát, 02 kiló cukrot és 1027 forintot kapott. A növényápolási munkák megkezdésénél is első akar lenni, amit versenykihí­vása bizonyít. Késő esti órákban, ami­kor a tervkészítés napi munkáját elvégezték, nyu­godtan hagyják el a tsz irodát. Vissza-vissza néz­nek, aztán egymástól el­­búcsúgnak és reggel to­vább folytatják a tervké­szítést. Készül a tepf • • • 3 Jó gépjavítás — több tertmlén Még vastag hótakaró borítja a földeket, de máris szorgos mun­ka folyik a gazdasági cévek javítása terén. Egyre több eke, borona, kultivátor és traktor várja kijavítva a tavaszi munkálatok megkezdé­sét. Gépállomásaink traktorosai, gépészei nagy lelkesedéssel végzik a javítási munkálatokat. A mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat tömegmozgalommá vált megyeszerte és ma­gával ragadta gépállomásaink dolgozóit is. A hó elolvadása után komoly­­ feladatok várnak gépállomásaink traktorosaira. Most van tehát az ide­je annak, hogy az elkövetkezendő feladatok megoldására már most fel­készüljenek, pótolják múlt évi lemaradásukat. Az a­ lelkes munka, ami gépállomásaink dolgozói között folyik biztosíték arra, hogy az idén jó felkészülve kezdik meg a tavaszi munkálatokat. A nagydorogi gépállomás az elmúlt évben is komolyan harcolt tervének maradéktalan teljesítéséért. Az idén is alaposan felkészül a munkálatok megkezdésére. A gépállomás dolgozói vállalták pártunk III. kongresszusának tiszteletére, hogy a téli gépjavítást február tizenötö­dikéig befejezik. A gépállomás vezetősége pedig gondoskodik arról, hogy a munkálatokat zárt, meleg helyen végezzék. Naponta egyszer meleg ételhez jussanak az üzemi konyhán és munka közben is forró teával melegítsék fel a hidegtől elgémberedett testüket. A vezetőség a minőségi munka javítása érdekében jutalomban részesíti azokat, akik legrövidebb időn belül javítják meg gépeiket és a­ minőség terén is a legjobb ered­ményt­ érik­ el. A javítási munkák mielőbbi elvégzésének érdekében versenyben állnak egymással és a dalmandi gépállomás dolgozóival. A bölcskei géprádefiníisun is lelkes munka, folyik. A gépállomás dol­gozói itt is be akarják fejezni feb mér 15-ig a javítási limit ka­matokat, február 20-án pedig mén szem,Itt ak urna­,­ tartani. Sürgős a munka, hi­szen az őszi mélyszántást nem fejezték ki, s­arasszal kell pótol­niuk és a hó elolvadása után azonnal meg kell kezde­ni a szántást és az egyéb munkálatokat. Sokezer hold megműveléséről van szó. Az idén sokezer mázsával kell többet termelni, mint a mull­erben. .A jó termés alapja pedig a jó ta­­la­jmu­nka. A jó talajművelő* alapja pedig a kifogástalmul kijavított és karbantartott gépek. Ezt tudnia kell és át kell éreznie mind­ gépállo­mási dolgozónak. Alig egy hónap at'dv’t, készen kell állnia minden gépnek. Kint a földeken UM dübörögni a szak­árok­nak. Megyénk dolgozó parasztsága az idén többet vár gépállomásaink­tól, mint a­ múlt évben, megnöveke­dett bizalommal várja a gépeket. Többet akarnak termelni, a több ter­­m­elés alapja pedig az, hogy a gép­állomások dolgozói a most folyó gép­­javításoknál a minőséget is elsőrendű kötelességüknek tartsák. Nagyobb gondot a gyakorl­ szakmunkások fo­glalkozta­tására A kötelező szakmai gyakor­­­lot törvényerejű rendelet formájában vezették be hazánkban, melynek cél­ja az, hogy a szakvizsgát tett fiata­lok egy évig a szakvizsga után az illetékes minisztérium á­tal kijelölt vállalatoknál legyenek foglalkoztat­va, hogy szakmai fejlődésük töké­letesen biztosítva legyen. Az egyéves kötelező szakmai gyakorló év lejár­ta után önálló és magas színvonalú szaktudással rendelkező új ipari ge­neráció kerüljön népgazdaságunkba, akik képesek lesznek megoldani az előttünk álló hatalmas feladatokat. A Szekszárdi Vas- és Fémipari Javító Vállalat is foglalkoztat gya­korló szakmunkásokat, melyről el kell mondanunk, hogy elég rosszul, mert nem látható az, hogy biztosít­va lenne a fiatalok szakmai tovább­fejlődése. Az autószerelő gyakorló szakmunkások 1953 augusztus 10-én tettek szakvizsgát és az a megálla­pítás, hogy a kismotorszerelő fiata­lok nem fejlődtek az eltelt 11 hónap alatt. Teljesítményük igen alacsony. Előfordul az, hogy 50 százalék alatt van. Természetes ennek okai is van­nak, mégpedig az, hogy nem segítik, nem patronálják a fiatalokat, ma­gukra vannak hagyva, nem biztosít­ják azokat a munka- és szociális feltételeket, melyet minden körül­mények között meg kellene adni an­nak érdekében, hogy a fiatalok le ne maradjanak, s szakmájukban to­vább fejlődhessenek. Példának kell felhozni, hogy kézi szerszámokat nem biztosít kellő mennyiségben a vállalat, a fiatalok anyagbeszerzés­sel töltik el a munkanap jelentős részét. A Bonyhádi Zománcműveknél az üzem, szerszámkészítő gyakorló szak­munkásokat foglalkoztat. Meg kell állapítani, hogy itt igen jól foglal­koztatják a fiatalokat, örömmel mondják el, hogy szeretik a szak­májukat. Mi az oka ennek? Az, hogy a vezetőség szívvel lélekkel támo­gatja őket minden problémájukban. A Zománcm­űvek gépjavító üzemé­ben az idősebb szakmunkások és a művezetők fiaiknak tekintik a fiatal szakmunkásokat. Cséczi József művezető, akinek ko­moly­­ újításai, vannnak, örömmel ad­ja át szaktudását a fiataloknak. Be­­ivpt;'" " füürilokal. a szakma legbo­nyolultabb ágaiba, ami természete­sen azt eredményezi, hogy a fiatalok valósággal­ „szerelmesei" lettek szak­májuknak. A Bonyhádi Zománcmű­­vek műszaki vezetői tisztán és vilá­gosan­­ látják, milyen­ nagy jelentő­ségű az, hogy megfelelő szakembe­reket neveljenek az ü­zem részére, hiszen ettől függ a tervek teljesítése, túlteljesítése, örömmel kell megál­lapítani, hogy az üzemben egyetlen­egy fiatal sincs, aki 100 százalékon alul teljesítené normáját. A párt és a szakszervezet minden vonalon támogatja a fiatalokat, s nem utolsó sorban a DISZ-szervezet is, mert kulturális és sportvonalon is fejleszti a fiatalokat. Az üzem­nek tökéletes kultúrotthon­a van, mely minden időben rendelkezésére­­ a szórakozni vágyó fiataloknak. A tisztálkodási lehetőség a legmes­­­szebbmenőkig biztosítva van. Emlí­tésre méltó az, hogy a szocialista munka­versenyben az 1953-as évben a fiatalok 139 százalékra teljesítet­ték tervüket, akkor, amikor az idő­sebb dolgozók csak 138 százalékot teljesítettek. A felsorolt eredmények mind azt mutatják, hogy a fiatalokkal jól foglalkozik az üzem vezetősége, valamint a párt és a DISZ-szervezet. Példát vehetnek az egész országban a Bonyhádi Zománcm­űvekről, mert itt foglalkoztatják, itt tanítják leg­jobban a jövő szakmunkásait. Ángyán László Há­rom­folvosnísos színdarabot tanulnak a szak­csi k­­utatók­ Szakcs község DISZ fiataljai ki­veszik részüket a kultúrmunkából. Háromfelvonásos színdarabot tanul­nak — írja Csikós István levelezőnk — és eredeti szakosai népi hagyomá­nyokat kutatnak, dolgoznak fel. A járási népművelési csoport se­gíti a fiatalokat munkájukban. Her­mész József tánctanítót küldte ki, hogy patronálja az együttest. A szak­mai tanácsadás, gyakorlati segítség javára vált az együttesnek és a fia­talok lelkesedését is növelte a gon­doskodás. pArtépités iMgnBwníB.vraawwM^iBWMikLii»i. m l ^ Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában 4

Next