Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

1954 FEBRUAR 14 NAPCO Simontornyai Bőrgyár: Kollektív munkával, a nehézségek leküzdésével a kongresszusi verseny sikeréért . Pár napja, hogy a Simontornyai Bőrgyár dolgozói és műszaki vezetői megtették felajánlásaikat pártunk til, , kongresszusának tiszteletére. Nagy és szép vás­ár­lásokat tettek, amelyek méltóak a pártkongresszus­hoz. A­ dolgozók és a műszaki vezetők kollektívan hozzáfogtak,­­ hogy a mindig több és több nehézséget, amely a rossz időjárás folytán előállott, kiküszöböl­jék, hogy a vállalásokat, maradéktalanul teljesíthessék.­­­­Nézzük meg csak azokat a­ nehézségeket, amelyek eddig­­ fennálltak gyárunkban. A nagy havazás követ­keztében a vasúti forgalom, az ország idegrendszere valósággal megbénult,, s így a pacura-szálítmányok 5-—hó­napos késéssel érkeztek. Ezenkívül a szén sem érkezett be határidőre, ezáltal állandóan gőzh­iánnyal kellett­­ küzdeni­ük.­ Megtörtént az is, hogy a meszes műhelyben az összes víz- és gőzvezetékek befagytak. Az üzem vezetőségének sikerült azonban megoldani, hogy a pacáira -és a szénszállítmányok pontosan meg­­érkezzenek. Mlögy ez­ megvalósult, a gőzellátásunk megjavult, el tudjuk látni szükséges mennyiségű gőz­zel­ az üzemrészeket. Az üveglapos szárító és a hidrau­likus­­ vasalók ismét három műszakban tudnak dől* gőzol.­­­ . A Kijst azonban egy újabb hollba állott elő. Az, hogy generátorunk, csak 800 amper áramot tud termelni, amiből a meszes műhelynek kellene. 400 amper. A mű­szaki vezetők valósággal hősi küzdelmet vívnak ezzel a nehézséggel, mert naponként kell a dolgozók részére a műszakokat beállítani, hogy ki tudják használni azt az időt, amikor üzemrészük áramot kap és a gépeket üzemeltethetik. A dolgozók — és erre büszke vagyok — zúgolódás nélkül hajtják végre a kapott utasítá­sokat, mert tudják, hogy az a kötelesség, amelyet a párt III. kongresszusa tiszteletére vállaltak, megköve­teli a legszorosabb együttműködést, a fizikai dolgozók és a műszaki vezetők között. Tudják, hogy csak így lehet teljesíteni azokat a vállalásokat, amelyeket a pártkongresszus tiszteletére vállaltak. A kollektív munka kialakulásához nagyban­ hozzá­járul az a tudat­­ hogy rövidesen a székesfehérvári áramszolgáltató vállalattól annyi áramot kapunk, amivel a hiányzó mennyiséget pótolni tudjuk. Ez azonban majd csak akkor valósul meg, ha az idő eny­hébbre fordul, s ha egy transzformátorházat tudunk építeni, hogy a magasfeszültségű áramot üzemünk fel tudja használni. Az elvtársi segítőkészség nemcsak az üzem dolgozói közt van meg, hanem az üzemen kí­vül álló szerveknél is. A Simontornyai Bőrgyár által patronált pincehelyi gépállomás részére Horváth László osztályvezető irányítása mellett a szerződés megkötése óta 45 darab traktoralkatrészt készítettünk el, am­­ely 5 traktor kijavítását biztosítja Ezzel a patronálással hozzá akarjuk segíteni a pincehelyi gépállomást a tavaszi mezőgazdasági mun­kák időben való elkezdéséhez, s nem kevésbbé az idő előtti befejezéshez. Nálunk most mindenki együit akar, becsülettel helyt állni, a vállalt kötelezettséget tejesíteni. Deli György Simontornyai Bőrgyár. Ahol a majosi vajat gyártják Bonyhád és Nagym­ányok között egy­­ kis faluval találkozik­ az utas­­em­­ber­, melynek nevét megyénkben csaknem minden ember, de a fővá­rosban is sokan ismerik. A ,,Majosi Vajüzem­­" jelzésű 10 dekás vajas cso­magok, tették, ismertté a falu nevét. A­­ vajüzem dolgozói látják el teljes egészében a megye községeit, fal­vai­ jó minőségű vájját. De majosi vajat fogyasztanak a környező bányavidékek bányászai is, ezen­kívül a fővárosi kirakatokban is ott lehet látni a „majosi“ vajat. Nem is olyan sokan, 21-en dolgoz­nak­ ebben a gyárban. Ez a nagy „család“ azonban olyan feladatot tud elvégezni, amire a múltban példa nem igen volt Naponta több mint 4000 liter tejből készítenek vajat, emellett­­ még tejet is adnak Bony­hád, valamint a bányavidékek dol­gozói számára. Lendvai János fő­művezető elvtárs még ma is azt mondja: ha a községi tanácsok job­ban szorgalmaznák a dolgozó parasz­tokat a tejbeadásra, ha több tej érkezne a gyárba, akkor ők naponta 10.000 literből is tudnának jó minő­­ségű vajat készíteni. A majosi vajüzem dolgozói a III. Pártkongresszusra már ezelőtt két hete megtették vállalásaikat. ígére­tet tettek többek között, hogy ter­ven kívül export-vajat is gyártanak, s a belföldi vajak is jó minőségűek lesznek. Február 1-el meg is­ indult a verseny az adott szó valóra vál­­tásáért. Az üzem dolgozói mindent elkövettek az első 10 napban a siker érdekében. Egyetlen dolgozó sem volt, aki 100 százalékon alul telje­sített volna. Illés Rozália pasztőrös 109.4 százalékra, Varga Katalin és Hideg Irén felöntők 108, illetve 109.9 százalékra, Pázmány József vaj­­köpülő 115 százalékra teljesítette az elmúlt dekád tervét. Hát akkor mi az oka annak, hogy termelési tervü­ket még­sem tudták teljesíteni? A tej­gyűjtők követtek el hibát akkor, amikor ígéretet tettek a vajüzem dolgozóinak arra, hogy biztosítják a megfelelő tejmennyiséget. A tejgyűj­­tők csak 68 százalékra teljesítet­ték az elmúlt 10 na­pba­n tervüket, így a vajüzem sem érhetett el jobb eredményt Megemlítendő azonban, hogy 300 kiló exportsajtot is gyár­tottak a vajüzem dolgozói, s a 10 napban letermelt vaj teljes egészé­ben I. osztályú volt. De nemcsak most, az elmúlt évben is jó minő­ségű vajat gyártottak, amire leg­jobb példa, hogy a gyárak között folyó verseny­ben egész éven át a III. helyezést érték el e téren. Élénk verseny van jelen pilla­natban a gyárban. Párosversenyben vannak a szakályi teleppel, így van miért harcolniok, hiszen ha a ver­senyből győztesen kerülnek ki, azzal ismét maguknak szereztek dicsősé­get. De egyet elárulhatunk, hogy a versenyt nagyban lendítette az utóbbi napokban az is, hogy február 1-ei új norma szerint dolgoznak, vagyis havonta valamennyien 100, 150 forinttal tudnak többet keresni, mint eddig. Emellett azonban­­ az is kedvet ad a munkához,­­hogy üzemük állandóan fejlődik, gazdagodik. Eb­ben a negyedévben például új öltö­zőt és fürdőt építenek a dolgozók­nak. így akarnak elsők lenni a mázai téglagyár dolgozói? Szerte az országban nagy a ké­szülődés a MDP III. Kongresszu­sára. Ipari és mezőgazdasági dolgo­zóink­ százai és ezrei tették meg fel­ajánlásaikat, léptek egymással szo­cialista munkaversenybe a több és a jobb termelési eredményekért. S mindezt azért teszik, mert vala­­­mennyien tudják — az előző kon­gresszus tapasztalataiból — hogy az idei pártkongresszus is a nép, saját érdeküket szolgálja. A III. Párt­­kongresszusnak is az a célja, hogy a dolgozók millióinak jobblétét elő­segítse. A Mázai Téglagyár dolgozói is versenyben dolgoznak. Erre az évre ismét a Paksi Téglagyárral léptek versenybe, amit most ők kezdemé­nyeztek, míg tavaly éppen fordítva volt. Az­ elmúlt évben azonban nem volt­ nagy versengés a két üzem kö­zött­ a rendszertelen értékelések miatt. Varga Sándor kamra­tisztító a legutóbbi termelési értekezleten elmondta, hogy a tavalyi évben sokszor nem tudták, hogy ver­senytársuk is van.­­ Javaslatot tet­t a vezetőség felé, hogy ha azt akarják, hogy jó ver­seny­ alakuljon ki a két üzem között az 1954-es gazdasági évben, akkor havonta kell értékelést végezni, s azt azonnal a hó elején megtartott termelési értekezleten ismertessék a dolgozókkal is. Faragó József gyár­vezető az üzemen belüli havonkénti értékelésre ígéretet tett. Ahhoz, hogy a két üzem között folyó versenyből a mázaiak kerül­jenek ki győztesen, az szükséges, hogy üzemükön belül is javítsák meg a még meglévő hibákat. Leg­elsősorban, de sürgősen kell javí­tani a munkafegyelmen, mert azon a tére­n nagy lazaságok vannak még ma is. Nem megengedhető az, de nem is születik élénk verseny akkor, ha egy hónap alatt — januárban volt — 22 igazolatlan mulasztás fordul elő, ami egy munkás egyhavi munkaidejét je­lenti. Kaszler István 6 napot, Kovács József 3 napot, Pásztor András pe­dig 8 napot mulasztott igazolatlanul január hónapban. Ezek a­ dolgozók nem számoltak azzal, ha hiányoznak, akkor gátolják brigádjuk munkáját is, nem lehet olyan sikeres termelési eredményeket felmutatni. De nem­­csak­ a termelést gátolják ezek a ha­nyag emberek, hanem saját maguk kárára is cselekszenek, mert minden igazolatlan mulasztás egy nap sza­badságvesztést és a fizetett ebédidő elvesztését jelenti. Mindemellett bo­rí­tékuk is üresebb a fizetéskor, mint azoké, akik rendesen eljártak­ mun­kahelyükre. S itt meg kell állapítani, hogy a munkafegyelmet legjobban a fiatalok gátolják. Előfordul sok esetben az is, hogy a művezető utasítását nem hajtják végre, s munkaterületükön rendetle­nül viselkednek. A munkafegyelem megszilárdítása a mázai téglagyárban mindenkinek a közös ügye. Éppen ezért az üzemi pártszervezet és szakszervezet, az élenjáró sztahanovisták, s nem utol­só sorban a kommunisták jó fel­­világosító munkán keresztül adjanak felvilágosítást a hanyag dolgozóknak, magyarázzák meg, hogy a verseny csak akkor hozza meg az eredmé­nyét, ha az üzem valamennyi dolgo­zója részt vesz abban. Sere Lajos a pártkongresszusra készül Középtermetű, sovány skital­ender Sere Lajos. Sötét munkaruhájának uj­jai csuklónál szorosan­­ össze vannak gombolva, bundássapkája tarkójára tollra, alóla kilátszanak szőtte hajfürtjei. Arca su­gárzó, bármi piros. 1953. októberében került a Paksi Kr,­nzervgyárbój. Először a ve­gyesíz előké­­szítő műhelyben dolgozott, igyekezett elsajátítani a gyümölcsw.­készítés tudo­­m­ányát. Igyekezete ered­­m­ényt is hozott, mert min­­dig több fizetést kapott 70—80 forinttal, mint új munkatársai. Munkája nyomán sokat tanult Sere Lajos, s teljesítményét is állandóan fokozta. Nagy segítségére­l volt Fritz Teréz árubemérő, aki meg­magyarázta azokat a mun­kafolyamatokat, melyekkel még nem volt tisztában akkor. " Sere Lajost látogatásunk során nagy munkában ta­láltuk. Megszólítottak. El­mmondta, szülei szegény földművesek voltak, ko­rán keltek, későn feküd­tek, mert hajszolni kel­lett saját magukat a napi falat kenyérért. Kemény munkában nőttem fel — mondotta Sere Lajos. Az én életem, mint sokmillió munkatársamé is, a felsza­badulás után lett csak iga­zi élet, mert most tudom, hogy miért dolgozom, s munkám után szépen meg is tudok élni családommal. Pártunk III. kongresszu­sa tiszteletére Sere Lajos szép felajánlást tett. Vál­laltai ezentúl úgy dolgo­zik, hogy ne legyen selejt, s teljesítményét a mostani 120 százalékról 135 szá­zalékra emeli. A gyár minden egyes dolgozója követte példáját. Sere elvtárs már teljesí­tette vállalását, mert a legutóbbi versenyértékelés szerint 140 százalékos eredményt ért el, így készü­l, s így harcol Sere Lajos, a Paksi Kon­zervgyár dolgozója a kon­gresszusi verseny sikeré­ért. — 5 Téglagyáraink a III. pártkongresszus tiszteletére DOMBÓVÁRI 2. SZ. TÉGLAGYÁR A Tolnamegyei Téglagyár Egye­süléshez tartozó dombóvári. 2. sz. Téglagyár dolgozói szép felajánlá­sokat tettek , pártunk III. kongres­­­szusának tiszteletére. Vállalták, hogy április 30-ig terven felül 400.000 da­rab téglát gyártanak, ami 13 kisla­kás építéséhez elegendő. A téglaége­­tők vállalták, hogy 5 százalékos szén megtakarítást érnek el, a kemence kapacitását növelik és állandóan jó minőségű téglát­ égetnek. Vállalták, hogy minden hónapban terven felül 30.000 darab téglát szállítanak el, s emellett a pontos téglaosztályozást állandóan betartják. Vállalták továb­bá még azt, hogy a selejtet 1,5 szá­zalékra csökkentik. TAMÁSI TÉGLAGYÁR Lelkes felajánlások születtek a III. pártkongressszus tiszteletére. Lajkó Mihály behordó brigádja nevében felajánlotta, hogy az újonnan meg­hosszabbított kemencében a tüzelő­készletet úgy osztja be, hogy m­inél nagyobb anyagtakarékosságot érje­nek el. Vállalták még azt, hogy a nyersanyaggal ezután sokkal lelki­­ismeretesebben bánnak, hogy ezáltal a minőséget, jobban lehessen javíta­­ni. Ruppert Ferenc vállalta, hogy a berakott égető kamrákat még aznap befalazza, hogy mielőbb megkezdhes­sék a tüzelést. A kiürített kamrákat azonnal kitisztítja, hogy ezáltal mindjárt meg lehessen kezdeni az új behordást. PAKSI TÉGLAGYÁR A javítóműhely dolgozói vállalták Pártunk III. kongresszusa tiszteleté­rt­, hogy az összes telepek téglapré­­seit március 1-ig kijavítják. Jelen­leg a szekszárdi téglagyár részére javítanak egy agregátort, melyet már­cius 15-én át akarnak adni. Schnepp Pál, a­­ javítóműhely vezetője vállal­ta, hogy a dombóvári 2. sz. tégla­gyár részére egy darab teknős le­vegőt készít el használt anyagból. A jóléthez vezető úton­ ­ e­zrek és ezrek sereglenek most ezekben a forró, tettre kész napokban a kormányprogramja meg­valósításának kibontott zászlaja alá. Ezrek és ezrek fogadják meg a párt ILI. komgresszusának tiszteletére, hogy csatasorba állnak a jöbb és a jobb termelésért, hogy túlszárnyal­ják az eddigi eredményeket. A Dom­bóvári Kender­gyár példájára a Tolna megyei Tatarozó és Építővál­lalat d­olgozói az I. negyedévi tervük idő előtti teljesítését vállalták. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói vállal­ták, hogy a múlt év december hó­napi 598 páros átlagról márciusban 850 párra fokozzák a termelést mi­nőségi munkával. A Simontornyai Malomban azt a vállalást tették, hogy az eddigi 4 százalékos liszt­­veszteséget 1,7 százalékra csökken­tik. De nemcsak ezekben az üze­mekben hangzottak el felajánlások, hanem megyénk többi üzemeiben is. Ezeket a fogadalmakat a párt iránti mélységes szeretet és hála diktálta. Ebből az életet adó kedvből nő ki minden elhatározás népünk össze­fogásának és­ egységének újabb bizo­nyítéka. Ki ne mondana most igent, ami­kor a párt n nevével induló Verseny­ről van szó? Ki ne tenne többet a ragyogó holnapért, amit szintén a kommunista munkások hirdetnek meg? Sokszor felvetődik a kérdés, hogy milyen célokkal indult a kon­gresszusi verseny, melyek a legfőbb feladatai. Kétségtelen­­g hogy a verseny alatt a legnagyobb figyelmet továbbra is a tervteljesítésre kell fordítani. Ezen az úton kell haladni továbbra is, mert ez az út a jólét­nek és az állandó gyarapodásnak az útja. A terv teljesítése nélkül nem valósíthatjuk meg a kormánypro­­gram­mot, nem teljesíthetjük export­­kötelezettségeinket, amelyhez külö­nösen fontos és nagy érdekünk fű­ződik. . . további igen fontos teendő a minőség javítása és az ön­költség csökkentése. Sajnos, a III. pártkongresszus tiszteletére tett fel­ajánlásokban ez a két szempont nem­igen jut kifejezésre. Megyénk üze­meiben egyszerűen mellőzik, figyel­men kívül hagyják azzal az indoko­lással, hogy már úgyis folyamatban van a minőség javítása. Egy másik hiba az, hogy nem hívják fel a dol­gozók figyelmét a fokozottabb anyag­takarékosságra, nem tárják fel a ki­használatlanul heverő lehetőségeket, mint például a Paksi Konzervgyár­ban, vagy az építőanyag az építő­ipari vállalatoknál. Soha egy pilla­natra sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes megtakarított anyag százezereket és milliókat jelent, és további árleszállításoknak veti meg az alapját. A most folyó kongresszusi ver­senyben sokkal inkább, mint eddig, népszerűsíteni kell a minőségjavítás és az anyagtakarékosság hőseit, épp­úgy , mint a Bonyhádi Cipőgyárban. Ki kell szélesíteni ezt a mozgalmat, amely megyénk több üzemeiben csak szunnyadozik, de még nincs elég széles tömegalapja. A lehetőségek, mint már azt előbb is említettük, vannak bőven, az építőiparban is naponként adódnak olyan problé­mák, amelynek előterében a szocia­lista gazdaságosság, az önköltség­­csökkentés áll. Hogy a kongresszusi versenyt győ­zelemre tudjuk vinni, elengedhetet­lenül szükséges az, hogy a műszali dolgozókat itt vonjuk be e nemes versenybe. A műszakiak bevonása, aktivizálása döntő tényező, nem kis­mértékben ezen áll, vagy bukik a fogadalmak végrehajtása, sikeres teljesítése. Egy percig­ sem lehet vi­tatni azt, ha a műhelyekben, az üzemekben nap mint nap ott van a terv teljesítéséhez szükséges anyag, félkészáru, ha a műszakiak a fizi­kaiakkal vállvetve küzdenek az adott szó becsületéért, ak­kor a fel­ajánlások teljesítése előtt nem lehet és nincs is semmi akadály. A tapasztalat szerint műszaki dolgozóink egy részének még ma sincs szoros kapcsolata a ver­sennyel, nem egyszer szinte kívül­állóként szemlélik a százak és ezrek nemes vetélkedését, amin változtatni a most folyó kongresszusi verseny fontos feladata. Műszaki dolgozóink, ha támogatják, segítik a fizikai mun­kásokat, akkor sokkal szívesebben versenyeznek, hisz maguk is közvet­lenül érzik a párt segítségét, sze­rető gondoskodását. Természetesen mindezeknek a tennivalóknak megvalósítása elkép­zelhetetlen a verseny napi értéke­lése, a legjobbak állandó és rend­szeres népszerűsítése nélkül. Hatal­mas és mindenkire hatást gyakorló­­ buzdító erő, ha a dolgozók óráról órára megismerik a legkisebb ver­senyeredményeket, ha tudják, hogy kihez, vagy kikhez kell igazodni az üzemrészek, vagy a részlegek nemes vetélkedésében. Élő és eleven ver­seny agitáció nélkül nem lehet sike­res, nem töltheti be eredményesen szerepét a tervek teljesítésében, vagy túlteljesítésében. zekben a lendületes, sodró erejű napokban az a további feladat és cél, hogy az ezrek és ez­rek kezdeményezéséhez csatlakozzon minden munkahely, minden gyár, minden üzem. Legyen ez a mostani verseny méltó a mi nagy pártunk­hoz, méltó a népjólét emelésének or­­szágos jelentőségű ügyéhez. 11 berlini demokratikus saj­ó a külügyminiszteri értekezletről Berlin (TASZSZ): A berlini de­mokratikus sajtó — kifejezve a ke­let- és nyugat­németországi közvéle­ménynek a külügyminiszterek érte­kezlete iránti mély érdeklődését, — nagymértékben foglalkozik az érte­kezlet munkájával. A február 10-i lapok első oldalon közölték V. M. Molotov február 9- én tett nyilatkozatának teljes szöve­­gét. A Neues Deutschland közli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói körében különösen nagy visszhangot keltett V. M. Molotov­­nak, a Szovjetunió külügyminiszte­rének az a követelése, hogy a né­met nép maga vegyen részt a né­met kérdés megoldásában és szaba­don dönthesse el: a bonni és pária katonai szerződést választja-e vagy egy egész Németországgal megkötött békeszerződést, amely elősegíti Né­metország békés és demokratikus fejlődését.

Next