Tolnai Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-18 / 41. szám
1»54 FEBRUÁR 18 Termelési bizottságot választottak a decsi gazdák Több napon át lázas készülődés folyt a decsi tanácsházán, a küszöbönálló termelési bizottság megválasztására. Fejes István vb. elnök és helyettese, Bogáncs János elvtárs talán százszor is megtárgyalták a tennivalókat, amelyek a dolgozó parasztok mozgósításához szükségesek. Eljött az idő, a választás napja. Alig kezdett szürkülni, máris csoportokban indultak a gazdák a tanácsháza felé. A tanács termében vígan duruzsolt a nagy kályha, árasztotta jó melegét. A község élenjáró gazdái jöttek össze. A gyűlés megkezdése előtt hangos beszélgetést volt a teremben. Mindenki a termelésről beszélt, mit csinált eddig és ezután mit fog csinálni. Valóságos tapasztalatcsere alakult ki. Egyszer csak csend lett. Fejes elvtárs, a vb. elnöke megnyitotta a gyűlést. Majd a gazdák megválasztották a díszelnökség tagjait, akik elfoglalták helyüket az elnökségben. Ezután következett Lajtos elvtárs, az állandó bizottság elnökének beszámolója. Foglalkozott a termelés növé csének kérdéseivel. Többek között megemlítette: — Megvan minden lehetőségünk arra, hogy növeljük terméseredményünket, állatállományunkat. Ehhez nem kell más, mint összefogott erő, becsületes munka és az eredmény nem fog elmaradni. A beszámoló után értékes hozzászólások hangzottak el: Zsigmond elvtárs, az állattartás fontosságával foglalkozott. Megemlítette, hogy helyes volna, ha a tanács visszaadná a külső legelőt, hogy a növendéktartás gyarapodhatna. A javaslathoz többen csatlakoztak. Egyes hozzászólásokban foglalkoztak a termelési bizottság munkájával. Többek között megemlítették, hogy a termelési bizottságnak ne csak kötelességei, hanem jogai is legyenek, a tsz-ek és gazdák ellenőrzésére és azok munkájának segítésére. A hozzászólások után megválasztották a termelési bizottságot.. A megválasztott gazdák fogadalmat tettek, hogy munkájuk végzésében nehézséget nem ismernek. Úgy dolgoznak, hogy munkájukkal elősegítsék a párt és kormány mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatának végrehajtását. Paksi Téglagyár: Folynak az előkészületek a téglagyártásra Vastag hótakaró borítja a Paksi Téglagyár agyagbányáját. A bányában serény munkások dolgoznak, termelik a téglagyártáshoz szükséges földet. Farkasdi Sándor, a gyár telepvezetője büszkén mesél arról, hogy az a 25 dolgozó, akik jelenleg a földet termelik milyen ügyesen, hozzáértéssel dolgoznak. Elmondta, hogy négyes brigádokba vannak beosztva; három festő és egy fúrómester, akinek az a munkája, hogy előkészítse a robbantáshoz szükséges lyukakat. A munka nem könnyű,mert ilyenkor télen sokszor félméteres fagyot kell csákányalni ahhoz, hogy folyamatosan lehessen dolgozni. A munka azonban mégis megy. A dolgozóik nem hátrálnak meg a felmerült nehézségektől, hanem bátran, hősiesen leküzdik azokat. A bánya magas partján, ahol Pálfi József, Ledneczki János, id. Hum József és Egner József dolgozik, süvít a szél. Mind a négy munkásnak lapát van a kezében, szorgalmasan termelik a földet. Hum József egy pillanatra feltekint és ezt használjuk ki arra, hogy megkérdezzük tőle, mi az előnye a téli földkitermelésnek. Hum elvtárs gondolkodik, majd azt mondja: •• Az előnye az, hogy a most fellazított földet a téli csapadék átjárja...tavaszra megérik. Ezzel a földdel aztán öröm lesz dolgozni a nyáron. A Paksi Téglagyár dolgozóinak többezer köbméter földet kell kitermelniök, még ebben a hónapban azért, hogy a nyáron zavartalan legyen a tégla gyártása. A munkakedvet növeli az, hogy forró teát kapnak óránként, ezenkívül, teljesítették régi kívánságukat, mert megkapták a melegítő ruhát is. Erre a gondoskodásra úgy válaszoltak a földkitermelők, hogy pártunk III. kongresszusának tiszteletére megfogadták, 10 százalékkal több földet termelnek ki, mint ami tervben van. NAPLÓ MEGJEGYZÉSEK „Konkretizál44 a pari tanács titkára Szép számmal hallgatták meg Pari község dolgozó parasztjai közül a közelmúltban megtartott tanácsülés beszámolóját, amelyet Biró József, a tanács vb titkára ismertetett A beszámoló elhangzása után a titkár elvtárs összedörzsölte a kezét, kicsit mosolygott is, s nagy örömében felsóhajtott. Ez igen, így egész jól sikerült a feladatokat megszabni. Lesz is itt mezőgazdasági fejlesztés. No, lám, így kell dolgozni lesz itt példamutatás! Még jól végig sem gondolta magában az egészet a VB-titkár, amikor hatalmas tüsszentés hallatszott a teremben (amint később megtudtuk Hári János furfangos diákja is részt vett a tanácsülésen. A furfangos diák pedig, ha valaki olyat mond, ami nem igaz, bizony rátüsszent...) Miért tüsszentett tehát ez a furfangos diák a pári tanácsülésen. Ez nem is olyan egyszerű. A VB-titkár állítása szerint ugyanis a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatnak megfelelően szabta meg a beszámoló az egész község előtt álló feladatot. Ez bizony nem így van. A beszámoló ugyanis csak a termelőszövetkezet részére adott útmutatást. De ez az útmutatás is elkésett, mert ugyanezekkel a szavakkal néhány nappal a tanácsülés előtt már szövetkezeti gyűlésen hallották. Hogy lehetséges ez? Pedig igen egyszerű. A VB- titkár a „sok" munkára hivatkozva elkérte a termelőszövetkezet elnökének beszámolóját és ezt ismertette a tanácsülésen. Ez a „konkretizálás“ valójában megérte a furfangos diák hatalmas tüsszentését. Róma (TASZSZ): Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára a napokban Bolognában beszédet mondott a Szocialista Pártnak az új kormánnyal kapcsolatos állásfoglalásáról, valamint az alapvető politikai és társadalmi problémákról. Az Avanti közlése szerint Nenni beszéde elején hangsúlyozta, hogy Olaszország igen nehéz helyzetbe került, mert a Keresztény Demokrata Párt konokul semmibe veszi az 1953. évi választások eredményeit. Nenni hangsúlyozta, hogy a Re Pietro Nenni beszéde resztény Demokrata Párt minden eszközzel szakadást akar előidézni a dolgozók között, akik egyre egységesebb sztrájkokkal válaszolnak a politikai nyomásra és a kizsákmányolásra. E sztrájkokban a jobboldali szakszervezetek döntése ellenére részt vesznek mind a kommunista, mind a szocialista, mind pedig a szociáldemokrata és kereszténydemokrata munkások. Ami Olaszország nemzetközi helyzetét illeti, egyre több állampolgár követeli, mondjanak le az „európai védelmi közösségi" eszméjéről és folytassanak olyan külpolitikát, amely védelmezi Olaszország nemzeti érdekeit és elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését. A munkáért, a demokráciáért, a békéért folyó népi harc élén a Szocialista Párt és a Kommunista Párt küzd. E pártok akcióegységét — mondotta Nenni — csak árulás szakíthatja szét. Az olasz szocialisták sohasem vetemednek erre. OTTHON... Szülőfalum dimbes-dombos vidéken, két erdő között fekszik. A volt út elkerüli falumat, ami elég sok kellemetlenséget okoz a kisszékelyieknek. Tőlünk sokan járnak dolgozni Budapestre, Sztálinvárosba, Diósgyőrébe, és az ország különböző részeibe. Haza-haza jön rpk szombatonként, s vasárnap délután, vagy éjszaka újra vissza. Kocsink gyalog, autóbuszom — ki hogy! Ilyenkor a tolnanémedi vasútállomás váróterme zsúfolásig megtelik. A közel 10 kilométeres távolság ellenére is mindenkit hazahoz a szíve a völgybe, az erdők között megbúvó falucskába. Sokan azt gondolnák, hogy mifelénk a madár se jár, nem jutnak el hozzánk a nagyvilág hírei, békésen, „mit törődöm a világ bajával" élnek az emberek. Valamikor ez így volt. Azonban most, a villany, a posta, a rádió, a mozi, a sajtó, a gyűlésekre kiküldött járási előadók mindenkibe beleoltják az érdeklődést az események iránt. Hogyne érdekelné községünk lakóit a jövő, a várható események, s az élet további alakulása? Miért ne érdekelné az apákat, az anyákat a berlini értekezlet, hiszen fiaik a hadseregben teljesítenek szolgálatot, vagy tanulnak valamelyik középiskolában, vagy egyetemen. Így gondolkoztam reggel felkelés előtt, mert hirtelen eszembe jutott egy megjegyzés: „Tifelétek, ahol a madár se jár, ahol elszigetelten éllek a világtól", — Hm! Bolondság az egész, mit töröd ezen a fejed — szóltam magamhoz. Bezzeg jól esett az ágyban jót nyílt tózni az éjszakai kimentő út után. Rukám a hótól még mindig vizes volt, ázottan lógott a szegen. Nagy nehezen kikászálódtam, az ágyból. Édesapám már rég elment a csoportba — dolgozni. Már most — igen helyesen — felkészülnek a Hamény munkás napokra. Pár nap pihenőt szántam magamnak, majd kiheverem az egyetemen szerzett fáradságot, s végre egész éjszakát, csinálok a felekből. Igaz — a vizsgaeredmények, a 1,l-es átlag alapján, — nem érdemelném meg, de erőt kell gyűjteni a második félévre. Este, ha nem jött hozzánk senki, olvastam szüleimnek, vagy mi mentünk látogatóba máshoz. Szépen elteltek az esték, húzódott a beszéd fonala. Megtudtam, hogy Szilveszterkor három bál is volt a faluban, s mindegyik helyen sokan voltak. Mindenki kellemesen akarta eltölteni a Szilvesztert. Egyébről is folyik azonban a szó. Tervek készülnek minden háznál. Előkerül a Szabad Nép, Szabad Föld, s számtgatják a beadást. Ennyi marad, ez kell vetőmagnak, a többivel ezt csinálunk, ami a legkifizetőbb. Tiszta munka! Azonban a bevételt is rögtöni felosztják. Ennyi kell a ház rendbehozására, ennyiből megcsináljuk a kerítést, ezt veszünk, azt veszünk, s máris azt vettük észre, hogy kiürült a pénztárca. Milyen csendes mosolyt csal az ember arcára az ilyen tervezés. Hányszor fordult meg ágyában a gazda, mire kimondta a végső szót. Az asszonyok pergetik a rokkát, gyapjúzokni, pullever, kesztyű készül majd a megfont gyapjúból. A másik orsóra kenderfonál csavarodik. Abból pedig zsák lesz az új termés számára. Mennyi bizakodás nyilvánul meg itt! Szombaton, vasárnap a kultúrotthonban vetítenek. A gépházból a vászonra vetődő sugarak földijeim elé hozzák a messze tájak, távoli országok eseményeit, életét. A szép magyar filmek mellett a jó külföldi filmek is peregnek a nézők előtt. A mozi nálunk 1953 augusztus 20-án kezdte működését és azóta milyen tömeget vonzott magához! Hinni sem akartam a szememnek, amikor azt láttam, hogy a rendelkezésre álló terem zsúfolásig megtelt, sőt olyanok is voltak, akik kint maradtak. És micsoda meglepetés. A falon egy apró, vörös MOKÉP-vándorzászló állt, amit a legjobb keskeny filmszínház kapott. Előadás végével nagy fekete csoportokban tartanak hazafelé a nézők a fehér havon, az egész utcát elárasztva, élénken felidézve egy-egy megkapó jelenetet. A fiatalság a kultúrotthonban előadások előtt asztaliteniszezik, sttlikozik. Hely hiányában minden egy teremben bonyolódik le. Érdeklődtem a könyvtár után is — ami kicsi, s igen kevés magyar klasszikus író műve található benne. Ideje lenne azokkal is bővíteni a könyvtárat, s akkor még nagyobb lenne az olvasótábor. Megörültem, mikor azt a választ kaptam, hogy működik a könyvtár, s nem állnak haszontalanul a drága betűt tartalmazó könyvek. A tszcs-k felkészülnek az új esztendőre. Rendezik soraikat, hogy eredményesebben tudjanak dolgozni az új esztendőben, jobb legyen a jövedelem. Az utakon szánkók hordják a földekre a nyár folyamán felgyűlt istállótrágyát. Az erdőben folyik a faközelítés. A fát szekerek hordják a kövesúthoz, ahonnét tehergépkocsik szállítják be a vasútállomásra. Megy a szerszám- és tűzifa a városokba. Kint az utcákon gyerekek kiabáltak, kergetőztek a hóban. A legények egy-egy hógolyóval „kedveskedtek“ a lányoknak. A kultúrotthonban elkezdődött a délutáni adás, s a „hazatértek“ elindultak az állomásra, vissza a munkahelyre. Hiába, hív a kötelesség. Én is összecsomagoltam. Fájó szívvel hagytam el beteg édesanyámat. Letelt a szünet. Néhány hógolyótól kisérve elindultam az állomásra, vissza az Agrárra. A faluvégről visszanéztem. Búcsút intettem falumnak a legközelebbi viszontlátásig, s hosszú léptekkel folytattam utam az állomás felé, de lelkem még Budapestről is visszaszállt beteg édesanyám ágya mellé. MITTELHOLCZ CIYULA egyetemi hallgató. Kommunista példamutatás a szerződéskötésben Mintha tegnap lettem volna itt. Olyan ismerős az udvar s a kis virágos kert léckerítése. Az igaz, hogy most nem illatoznak virágok, hisz mindent befed a hó, de a tavasz ígérete benne él az emberben. De nem akarok az események elé vágni. Először is szeretném bemutatni a házigazdát, Hochsteiger József elvtársat, aki úgyis, mint a tolnai Alkotmány I. típusú termelőszövetkezet, úgyis, mint a pártszervezet tagja, az élenjáró dolgozó parasztok között van. Közel egy éve jártam már itt, pontosabban a Békés Világtanács legutóbbi ülése idején. Azóta, mint ahogy mondani szokták, sok víz lefolyt a Dunán. Régen ennyi idő után megállapítottuk volna: öregebbek lettünk egy esztendővel. Most azonban szembeülve a szobában Hochsteiger elvtárssal, szemében, s egész lényén inkább a fiatalodás jeleit látom. Legutóbb itt járva munkáról, becsületes kötelezettség teljesítésről esett jóformán csak szó a béke megvédése érdekében. Ez is csak úgy nyugodtan, komótosan, megfontoltan. Ma azonban ez mérhetetlenül kibővült. Terveket mesél Hochsteiger elvtárs gazdálkodásának további fellendítéséről, s ettől, szemében, szinte látom, tüzek gyúlnak. Elfelejt mindent, a körülötte játszó gyerekeket, még talán engem is. Úgy magyaráz, mintha legalábbis népnevelő körúton járna, s a dolgozó paraszttársait kellene meggyőznie a szerződéses termelés előnyeiről. Igen, mert erről van szó, amely a kormányprogramm nyomán fokozottabban szolgálja a dolgozó parasztok felemelkedését, munkakedvük növelését. — Két holdat én is bérbe vetem — mondja többek közt — a 10 hold saját földem mellé. — A szerződéses növények termesztésében is jó példát mutat. — Mit szólnának az emberek, ha odamenve hozzájuk, a szerződéskötésről beszélnék és magam nem kötöttem volna. Kötöttem én, mégpedig 6 holdra, tavaszi bükkönyt, somkórót, cukorrépát, meg még többféle növényt. Jó jövedelmet biztosít majd az egy hold szarvaskerepem is, aminek a magját most már nem 600, hanem 1200 forintért veszik át mázsáját Nem is beszélek itt a beadási kötelezettségek területére szóló kedvezményekről. — Az egy hold bokorbabom földje például mentesül a terménybeadás alól, mivel szerződtem, s ezen felül még további egy hold. — Ennyivel több jut tehát a szabadpiacra, közvetlenül a család szükségleteire, sokkal bővebben, mint tavaly. A többi nagyfokú kedvezmények mellett ezek is segítik a bizakodás, a termelési kedv növekedését. — Ezt tapasztaltam én is — veti közbe, — amint a falut jártam — Még azt is, hogy várják a népnevelőket a dolgozó parasztok. A párt ? va most fokozottabban érdekel mindenkit. Ez mutatkozott me elvtárs felszólalásában is, a vezetőségválasztó párt taggyűlésem Sokat foglalkozzunk különösen az egyéni dolgozó parasztokkal — De a példamutatás, a kommunisták példamutatásának fontosságát is megemlítette. — én példát fogok mutatni ezután is — mondotta. A tervezgetés továbbállán a szerződéskötés csak egy állomás. Méghozzá olyan állomás, amelyről egyre gyorsabb vonatra lehet felszállni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szerződéskötés adta beadási kedvezmény nyomán több termény marad meg, mely jó alapot ad az állattenyésztés fejlesztésére. — Két anyakocának valót is akarok venni — mondja, — mert a gazdaság csak megfelelő jószágállománnyal kifizetődő. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs a háznál sertés. Van 3 süldő is, de most nagyobb fajtákat, jobbakat akar venni, amelyek nagyobb hasznot hoznak, hisz a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat a mennyiségi fejlesztés mellett döntően a minőség javítását tűzte ki célul. — Nemcsak azzal akarom — szól közbe, — az állatok takarmányát biztosítani, hogy a szerződések után kevesebbet kell beadnom, hanem azzal is, hogy többet termelek. Ezt műtrágyázással érem el. — A jó munka nem is hiányzott Hochsteigeréknél tavaly sem. 1400 ölén 14 mázsa árpát arattak, a tengeri 26 mázsát adott holdanként. Az idén, tehát a még nagyobb munkakedvnek, a nagyobb állami támogatásnak még szebb eredménye lesz. — Én bízok benne— mondja mosolygós arccal, amikor a búcsúzásra kerül a sor — s ezt igyekszem a többi dolgozó paraszttársaimnak is megmagyarázni: — Ez nem is lehetetlen ahol a jó kommunista munka, a példamutatás vezeti a szerető, gondos felvilágosító szót. (i-e) 3 Helyreigazítás Lapunk február 14-i számában a 7-es oldalon megjelent „Az állatok átteleltetésének néhány gyakorlati kérdése tsz-inkben“ című cikkben a tamási Vörös Szikra tsz-ről közölt tejtermelési átlag téves. Ugyanis a szövetkezet jelenlegi fejési átlaga nem 10.1 liter, hanem 2.1 liter. Ezt olvassuk .■* * Dobozy Imre: FELHŐ ÉS NAPSÜTÉS Szatirikus írások gyűjteménye, amely a falu mai életének, a parasztok problémáinak felhős és napsütéses oldalait mutatja be. A cselekmény 1953 tavaszán és nyarán a dunántúli péterhegyi termelőszövetkezet körül zajlik és bemutatja a szövetkezeti tagok és a falubeli középparasztok versengését és egymásratalálásának első lépéseit Maró gúnnyal pellengérezi ki egyes szövetkezeti ügyvezetők hibáit és a maradiságot az emberekben,