Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

•VA* MARCI HR M. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása A termelőszövetkezetek és gépál­lomások élenjáró dolgozóinak fél év­vel ezelőtt megtartott III. országra tanácskozása azt a feladatot tűzte a termelőszövetkeztek elé, hogy magas jövedelmet és életszínvonalat bizto­sítsanak tagjaiknak. Az azóta eltelt időben szövetkezeti mozgalom beiga­zolta életrevalóságát. A termelőszö­vetkezetek további megszi­l­árdításá­­nak és a termelőszövetkezeti gazdál­kodás jövedelmezősége növelésének kérdéseit tárgyalja a termelőszövet­kezeti dolgozók mostani országos ta­nácskozása, amelyet a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsa szombatra hívott össze. Az országos tanácskozáson megje­lent Rákosi Mátyás elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a Minisz­tertanács első elnökhelyettesei, Far­kas Mihály és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének titkárai, Hidas István, Zsofi­­nyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bi­zottságának tagjai, Bata István hon­védelmi miniszter, az MDP politi­kai bizottságának póttagja, Vég Béla az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke, Olt Károly pénzügymi­niszter, Tisza József begyűjtési mi­niszter, Nagy Dániel, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, Dögei Imre, a SZÖV­­OSZ elnöke. Ács Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszámolót. A termelőszövetkezetek dolgozói­nak országos tanácskozásán felszó­lalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titká­ra és Nagy Imre elvtárs a miniszter­tanács elnöke. A tanácskozást március 3-i, keddi számunkban részletesen ismertetjük. NAPLÓ 1 miniszteridő« határozata a „Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala“ megszervezésére A minisztertanács —1 a tájékozta­tási munka megjavítása érdekében — határozatot hozott a „Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala“ meg­szervezésére. A hivatal a miniszter­tanács mellett, a minisztertanács el­nökének alárendelve működik. A hi­vatal elnökét a Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevezi ki. A hivatal felállításával párhuza­mosan a népművelési minisztérium tájékoztatási főosztálya megszűnik, Kinevezés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére Szántó Zoltán elvtársat felmentette rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri tiszte, s a Magyar Nép­­köztársaság párisi követségének ve­zetése alól és egyidejűleg kinevezte a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatala elnökévé, A KÜLPOLITIKA HÍREI MOSZKVA Pénteken befejezte munkáját a Szovjetunió Lenini Kommunista If­júsági Szövetségének XII. kongres­­­szusa. A küldöttek megtárgyalták a Komszomol Központi Bizottságának beszámoló jelentését, a V. I. Lenin Pionir-szervezet munkájáról szóló beszámolót, vak,mint a Komszomol szervezeti szabályzatának módosítá­sáról szóló előadói beszédet. A kon­gresszuson titkos szavazással meg­választották a Komszomol vezető szerveit. PARIS A francia politikai körökben nagy feltűnést kelt Edouard Herriotnak, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökének újabb megnyilatkozása Nyugat-Né­­metor­szág új­rafelfegy­verzésé­vel szemben. Herriot ugyanis levélben válaszolt egy meghívásra, az április 4-én Vauclouse­ megye székvárosában, Avignonban tartandó békeértekezlet­re. Válaszában Herriot kijelentette: örömmel üdvözli mindazokat az erő­feszítéseket, amelyek a nemet mili­­tar­izmus újbóli feltámasztásának megakadályozására irányulnak és teljesen egyetért a békeértekezlet kezdeményezőinek célkitűzésével. PHENJAN A „Nodon Színműn" és a „Mincsu Csoszon" pénteken közölte Kim Ir­ Szennek, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának teljes ülésén a párt-, állami és gazdasági szervek­nek az ipar, valamint a közlekedés területén felmerülő soron következő feladatairól szóló beszámolóját. A fegyverszüneti egyezmény meg­kötése után — mondotta Kim Ir Szen — pártunk és a kor­ány fő­ként előkészítő munkát végzett, hogy a jövőben hozzákezdhessen a nép­gazdaság mindenre kiterjedő újjá­építéséhez. A népgazdaság háború­­utáni újjáépítésének feladatait a nép­gazdaság 1954—1956. évi újjáépítési és fejlesztési tervezete szabja meg. A népgazdaság háború utáni újjáépí­tése és fejlesztése e hároméves terv előzetes tervezetének megfelelően 1956-ban az ipari termelés a hábo­rút megelőző 1949-es évhez viszonyít­va körülbelül százötvenhárom szá­zalék lesz. E hatalmas terv sikeres végrehaj­tásához jó objektív feltételeink és lehetőségeink vannak. Gazdasági és műszaki segítséget kapunk a nagy szovjet néptől, valamint a Kínai Népköztársaság és a népi demokrá­ciák népeitől. Gazdag természeti kin­cseink és belső tartalékaink vannak. Van gazdag tapasztalatunk és népi hatalmunk, amely az öt esztendős bé­kés újjáépítésben és építésben, to­vábbá a hároméves felszabadító hon­védő háborúban megedződött és ki­állta a próbát. MONTEVIDEO Az „Imprensa Popular" közli, hogy a sztrájkoló brazíliai vasutasok ki­harcolták béremelési követelésük tel­jesítését A vasutasok képviselői és a munkaügyi miniszter között létre­jött megegyezés értelmében negyven­hatvan százalékkal emelik a vasuta­sok bérét LONDON Az amerikaiak március 1-én a Csendes Óceánon hidrogénbombát robbantottak. A robbantáskor japán halászok súlyosan megsérültek. Az angol közvéleményben nyugtalansá­got keltett az amerikai hidrogén­­bomba robbantás hatása. Az angol közvélemény megdöbbenése tükröző­dik a parlamentben is. Hírügynöksé­gi jelentések szerint munkáspárti képviselők egész sor interpellációra készülnek ebben az ügyben. Csütör­tökön három, pénteken újabb hat munkáspárti képviselő jelentette be, hogy az amerikai hidrogénbomba­robbantással kapcsolatban interpellá­ciót intéz a kormányhoz. BÉCS "­­ Az osztrák kormány titokiba­a elő­készületeket tesz, hogy visszaadja a háború után elítélt háborús bűnö­sök vagyonát. Min­t a „Der Abend“ közli, tör­vényjavaslat van készülőben, amely­nek értelmében a pénzügyminiszté­rium köteles visszaadni a háborús bűnösöknek a bírói ítélettel elkobzott és annak idején az osztrák állam tulajdonába átment vagyonukat. Ha egy ilyen vagyon volt tulajdonosa meghalt, akkor a vagyont örökösei­nek kell visszaadni. ATHÉN Az „Eleftheria" című görög lap Kanellopulosz hadügyminiszternek azt a kijelentését érintve, hogy Gö­rögország hajlandó hatmillió dollárt fizetni az Egyesült Államoknak a koreai görög expedíciós hadtest há­ború alatti ellátásáért, „megdöbben­­tő"-nek nevezi a benyújtott amerikai számlát. Milyen logika alapján követeli az Egyesült Államok Görögországtól, hogy fiainak kiontott vérén kívü­l még kétszázmilliárd drachmát fizes­sen saját részvételéért abban a ko­reai háborúban, amely végső fokon az Egyesült Államok értelmetlen ázsiai politikájának következménye volt? — kérdezi a lap. TORONTO Március 25-én Torontóban megkez­dődött a Kanadai Haladó Munkás­párt V. kongresszusa. A kongresszus munkájáról a saj­tó számára kiadott közlemény tudósítása szerint az első ülésen a párt országos bizottsága ne­vében Tim Buck, a párt főtitkára mondott beszámolót. KÉTES BABÉROK­ ­ A­ monopoltőkés sajtó rendkívüli pompával fogadta Dul­es külügymi­niszter visszatérését Washingtonba Caracasból, ahol a X. pánamerikai konferencia folyik. A „New York Times“ megörökítette Dulles arcán „a diadal boldog mosolyát“.­ Egész sor más lap minden mértéktartás nélkül em­engett Dulles caracasi „győzelméről“. Mi történt a valóságban? Az Egye­sült Államok és a latinamerikai or­szágok képviselői ellentétes érde­kekkel érkeztek Caracasba. A­atin­­amerikai országok a wallstreeti mo­nopoltőkések kizsákmányolásának és a reájuk erőltetett kereskedelmi korlátozásoknak présében vergőd­nek. Szeretnének megszabadulni a külföldi el­en­őrzéstől, hogy maguk oldhassák meg gazdasági és egyéb belső problémáikat. Az Egyesült Államok viszont nem törődik a latinamerikai országok gazdasági nehézségeivel. Ez már ab­ból is világosan kitűnt, hogy Du­les sietve távozott Caracasból, amint elvégezte azt, amiért az amerikai külügyminisztérium hosszas huza­vona után összehívatta a konferen­ciát. Az amerikai külügyminiszter­nek a „kommunistaellenes“ határo­zat elfogadtatása volt a feladata. To­­riello guatema­li külügyminiszter a konferencián a határozat vitája so­rául kije­entette, hogy az Egyesült Államok „a nemzetközi kommuniz­mus terjeszkedése“ elleni védekezés ürügyével be akar avatkozni szom­szédai belü­gyeibe, azzal a céllá , hogy „erőszakkal elfojtsa az elnyo­­mott afriamerikai népek politikai és gazdasági szabadságtörekvéseit“. Toriello nyomában más küldöttek is elité­ték Dulles határozattervezetét. Az amerikai külügyminiszter a szavazás e­őtt a nyomás minden esz­közét latba vetette. Elsősorban gaz­dasági zsarolással ért. A latiname­rikai országok ezen a ponton a leg­sebezhetőbbek. A határozatterveze­tet mégsem sikerült egyhangúlag elfogadtatnia. Guatema a képviselő­je ellene szavazott. Mexico és Ar­gentína, e két nagy latinamerikai ország képviselői tartózkodtak a szavazástól. Ál­áspon­tjukat azzal in­dokolták, hogy szerintük Dulles ha­tározattervezete „eszköze lehet a ko­lektív beavatkozásnak az ameri­kai országok belü­gyeibe“. A hatá­rozattervezetre szavazott küldöttek közül Justino Arechaga, Uruguay képviselője beismerte: kollégáival együtt „minden lelkesedés, minden optimizmus nélkül fogadtuk el a határozattervezetet. Nem hisszük, hogy konstruktív intézkedés foga­natosításához járulunk hozzá“. E tények és kije­lntések fényé­ben Dulles caracasi „győzelme“ szerte ett kétesnek látszik. Ezt las­­san-lassan még azok az északameri­­kai lapok is kezdik beismerni, ame­lyek kezdetben Dulles diadaláról írtak. A „New York Times“ pé­dául most megállapítja, hogy „egyes or­szágok véleménye szerint az Egye­sült Á­lamok győzelme nem volt olyan teljes, mint azt — láthatóan — Dulles kü­­gyminiszter hiszi“. A lap hangoztatja, hogy a konferencia eredménye a „teljes csőd“ volt. Ki­derül, hogy legalábbis n­aptalan volt „diadalmenetről“ beszé­ni ami­kor Dulles visszaérkezett Caracas­­bóL KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL V. Edelstein professzor, a moszkvai K. A. Tyimirjazev Mezőgazda­sági Akadémia tanára kezdeményezésére a szovjet mezőgazdasági gép­gyártási tudományos kutatóintézet zöldségvetőgépet szerkesztett. A vetőgépen, amelyet a traktorhoz kapcsolnak, papírszalagokat helyeznek el A szalag, amelyet egyenletes távolságra átlyukaszt a gép, pontosan idomul a föld felszínéhez. Minden nyílásba magvak kerülnek. Ezután a szalagot földdel szórják be. A szalag alatt felgyülemlő nedvesség és hő kedvezően hat a zöldségmagvak fejlődésére. Gyomnövények nem nő­nek fel levegő és fény nélkül és természetesen utánvetésre sincs szük­ség. A vetés további ápolása kultivá­torok segítségével történik, amelyek a szalagok között munkálják meg a földet. Ez év márciusában gyártják az első négy- és hatsoros vetőgép sorozatot. A képen: a kétsoros felfüggesztett vetőgép kipróbálása a moszkvai K. A. Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia kísérleti zöldségtermelő gazdaságában, ,, Chal­uboban (Grúz SzSzK) szanatóriumot építettek a vasutasok szá­mára. Most fogadják az üdülésre érkező dolgozók első csoportját A képen: az új szanatórium épülete. Ebben az élben csaknem nyolcvan millió forintot fordít kormányzatunk a falusi ivóvízellátás megjavítására A felszabadul­ás előtt alig törőd­tek a falusi ivóvízellátás problémá­jával. Az utóbbi éveikben már tör­ténte­k kezdeményezéseik a kérdés megoldására, azonban még ezek nem volta­k teljesen kielégítőe­k, a kormányprogramul inogva t óéit­ása során azonban 5200 község több mint 18.000 közkútjából mintegy hétezret felújítanak , a többi foko­zottabb karbantartására az eddigi­nél nagyobb gondot fordítanak. Ebben az évben csaknem 90 mil­lió forintot juttat kormányzatunk a falusi ivóvízellátás megjavítására. A­ munkálatok már meg is kezdődtek. A téli időjárás ugyan az év első két hónapjában akadályozta a kutak javítását, elsősorban a külső mun­kálatok elvégzését, mégis a felújí­tott kutak száma már 170. Most a munkát fokozott ütemben folytatják s az év közepéig 1700, az év végéig pedig 5500 kutat újítanak fel. 1954. végére így elérjük, hogy a legki­sebb község lakossága sem marad ivóvizű­ közkutak nélkül. Alkudozás a Saar-vidék felett írta: N. POLJANOV A berlini értekezlet óta fokozottan történnek kí­sérletek, hogy a Saar-kér­­déssel nyomást gyakorol­janak Franciaországra. Nyugateurópai sajtóköz­lemények szerint Adenau­er március 9-i párizsi „villámlátogatása“ is ezzel­­ fügött össze. Adenauer­­- nak Dullestől kapott „ta­­­­nácsai" alapján ezúttal új taktikai fogásokhoz fo­lyamodnak, hogy megzsa­­­­rolják Franciaországot. Azt a benyomást akarják­­ kelteni a francia közvéle­ményben, hogy a német militaristák hajlandók­­ „engedni valamit“ a Saar­­vidék körüli alkudozásban, ha a francia nemzetgyű­lés kötelezi magát, hogy a­­ legrövidebb időn belül ra­­­­tifikálja a bonni és pá­­­­rizsi militarista szerző­déseket. I Az „európai hadsereg“ " hívei a bonni revansisz­­ták ál­­ engedékenységét" próbálják szembeállítani azoknak a francia körök­nek álláspontjával, ame­­yek a hat ország milita­­­rista tömbjének reális al­ternatíváját látják a szov­jet összeurópai kollektív biztonsági tervezetben, s ezért kitartóan hangoztat­ják, hogy meg kell talál­ni az összeurópai bizton­sági rendszer megterem­tésének módozatait. Az óceánontúli mono­­póltőkések a Saar-vidék kérdésében viszálykodást szítanak Franciaország és Bonn között. Még­hozzá nem csupán a döntőbíró szerepét akarják fenn­tartani maguknak, saját jól felfogott érdekükben, hanem az a gondolat sem áll távol tőlük, hogy idő­vel maguk kaparintsák meg a saari iparvidéket. A Saar-vidék körüli vi­ta azonban jelenleg túlnő a Washingtonban erre megszabott kereten. Ezen a vitán elbukhat a nyu­gateurópai katonai tömb létrehozása. A bonni re­­vaniszták megengedik ma­guknak, hogy a diktátum nyelvén beszéljenek Fran­ciaországral s magatartá­suk mind kihívóbb. Fran­ciaországban még az­­ eu­rópai hadsereg­ nyílt hí­vei közül is sokan jónak látták kijelenteni, hogy a Saar-kérdés Franciaor­szágra nézve kedvező megoldását „előfe­létő­nek“ tekintik a párizsi szerződés ratifikálásához. Az események ilyen fej­lődése a nyugateurópai sajtó szerint azzal fenye­getett, hogy „zsákutcába juttatja" az európai kö­zösség“ létrehozásának politikáját. E politika su­galmazói ezért kénytele­nek voltak új fogáshoz folyamodni a Saar-kér­­désben. így született meg „a Saar-vidék európaizá­­lásának“ terve. Nyugat- Európa reakciós sajtója sem csinál titkot abból, hogy ez a terv tisztára amerikai eredetű. E terv szerint a Saar-vidék az „európai védelmi közös­ség" vezető szerveinek alá­rendelt „autonóm terület“ lenne. A cél az, hogy ,,a Saar-vidék európaizálásá­­nak“ kelepcéjébe ejtett francia nemzetgyűlés ra­tifikálja a militarista szer­ződéseket, s aztán a va­lóságban a nyugatnémet monopóltőkések ellenőr­zésének rendeljék alá a Saar-vidéket. Sajtóközle­mények szerint Adenauer Párizsban erősködött, hogy „a Saar-vidék euró­­paizálását az európai vé­delmi közösség létrehozá­sa után valósítsák meg", más szavakkal, azután, hogy az Egyesült Államok védőszárnyai alatt a kö­zösség kormánykerekéhez került bonni revansiszták a Saar-kérdés megoldásá­nál saját feltételeiket dik­tálhatják majd francia partnerüknek. Ez megmagyaráza, miért hiúsult meg az a gondo­san előkészített­­ megbé­kélési tüntetés­, amely­nek jegyében kellett volna lefolynia Adenauer pári­zsi látogatásának. Nyugat-Európában mind szélesebb körök látják, hogy a Saar-kérdés a­z amerikai vezető körök ke­zében csupán egyike azok­nak az eszközöknek, ame­lyekkel nyomást gyako­rolhatnak Franciaország­ra, hogy mielőbb ratifi­kálja a militarista szerző­déseket

Next