Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-09 / 57. szám

1951 MÁRCIUS 9 ff Ä P C ft A pártértekezletre küldött elvtársakkal Alig néhány írat választ el bennün­ket attól, hogy összeülnek a járási pártértekezletek. Legtöbb pártszer­vezetben már újraválasztották a pártvezetőségeket és megválasztot­ták a küldötteket a járási pártérte­kezletre. A pártvezetőség választó tag­gyűléseket az jellemezte, hogy a tag­ság soha nem tapasztalt érdeklődés­sel, tevékeny közreműködéssel vizs­gálta felül a pártszervezetek kétéves munkáját. A párttagok kifejtették véleményüket, elgondolásukat a párt­szervezet tevékenységével kapcsolat­ban. A taggyűlések zöme határozat­ba foglalta a megválasztott új veze­tőség fő tennivalóit. Pártunk tagjai éltek a pártdemo­krácia adta jogokkal, akkor is, ami­kor egyes vezetőségi tagokat nem választották újra, más szerény elv­­társakat pedig beválasztották a párt­vezetőségekbe. Legtöbb pártszerve­zet taggyűlése nagy gondot fordított arra, hogy a legrátermebb elvtársa­kat bízza meg azzal, hogy a párt­értekezleteken képviselje a párttag­ságot. A döbröközi pártszervezet pél­dául Hegedűs Ferenc kitüntetett egyéni gazdát választotta meg. A szekszárdi járásban több olyan elvtársat választottak, akik azért jöttek falura, hogy segítség a mezőgazdasági termelés nagyará­nyú fellendítését. Megtaláljuk a küldöttek közt dolgozóink min­den rétegének képviselőjét. A küldötti megbízatás igen felelős munka — hiszen az egész párttagság — sőt az üzem, vagy falu — véle­ményét kell képviselni a pártértekez­letén.­­ A küldöttnek joga és kötelessége — kötelezi a párttagság megbízása — hogy, kendőzés nélkül tárja fel a párt, vagy állami élet fogyatékossá­gait, hogy szót emeljen a bürokrá­cia, vagy éppen a dolgozók érdekeit semmibevők ellen. S ebben senki sem gátolhatja meg. A küldött jo­gait szigorúan védi a pártfedeaaota sé­cia, hogy kötelességét akadály nél­kül teljesíthesse. Születendő új életünknek azonban nemcsak arra van szüksége, hogy a hibákat, a vad­hajtásokat nyeseges­sük. Szükség van arra is, hogy ezer­nyi jó tanáccsal, javaslatokkal és te­vékeny munkával segítsük a pártér­tekezletek munkáját. Ezért teszik jól a tamási és a dombóvári járásban a küldöttek, amikor esténként beszél­getésre jönnek össze az utcájukban lakó dolgozókkal. Elmondják, mire készül a párt, méltatják a pártkon­gresszus jelentőségét. Ismertetik, hogy a párttagság őket bízta meg, hogy részt vegyenek a pártkongres­­­szust megelőző járási, megyei párt­értekezleten, ahol a járás, a megye életéről, a járás és megye pártve­zetőinek megválasztásáról lesz szó. Az ilyen megbeszéléseken a dolgo­zók elmondják, hogyan segített raj­tuk a Központi Vezetőség határozata és az azt követő kormányprogram is. Milyen terveik vannak, hogy dolgoz­nak népi demokráciánk fő célja, az életszínvonal emelése és a béke vé­delme érdekében. Felmerül ezeken a beszélgetéseken számos ügyes-ba­jos dolog, amikben a párt segítségét kérik. Van aki éppen a tavaszi mun­kák sikeres elvégzésében kér taná­csot, mások a pártkongresszus tiszte­letére vállalnak szocialista kötelezett­speket. A paksi Vörös Sugár tsz azt vállalta, hogy idejében, határ­idő előtt teljesítik a tavasziak vetését és­ az őszi vetéseket felül­­trágyázással erősítik fel, továb­bá határidő előtt teljesítik ba­romfi, tojásbeadási kötelezettsé­güket. A tamási II. Pártkong­resszus I. típusú tsz már teljesí­tette is kongresszusi vállalását, mert félévi tojás és baromfi­­beadásukat rendezték. Üzemekben az áruk minőségének megjavítására és a kemény tél okoz­ta elmaradás behozására leratik­­ Hű látásokat. Ily módon vesz részt a járás, a megye dolgozó lakossága a pártérte­kezletek munkájában. Küldött elvtársak feladata: össze­gezzék magukban a dolgozók felve­téseit, adjanak tanácsot, segítséget a megoldatlan kérdésekre, kérjék ebben a pártszervezetek, tanácsok és más állami intézmények segítségét. Ez megtisztelő feladat, nagy bizal­mat jelent párttagjaink részére, le­gyen hált minden küldött méltó e bizalomra. A járási pártbizottság és a párt­­szervezetek adjanak segítséget a kül­döttek munkájához. Szervezzék meg, hogy minél szélesebb körben tudja­nak tájékozódni. Kapcsolják be a küldötteket a kongresszusi verseny és a tava­szi munkák sikeréért folytatott felvilágosító munkába. Tájékoztassák ő­ket a pártszervezet, a tanács és tömegszervezetek tevé­kenységéről, a falu, az üzem egyéb problémáiról. Ne sajnálják pártszer­vezeteink az erre fordított időt, ezer­szeresen megtérül. A pártértekezletek egyik fontos láncszemei a demokratikus centraliz­mus továbbfejlesztésének. A pártér­­tekezleteken a járás és megye veze­tői — a pártválasztmányok — fog­nak beszámolni munkájukról és a pártértekezlet fogja megválasztani az új pártválasztmányt, illetve párt­­bizottságot. Az új párt­választmány megválasz­tása a küldöttek másik nagy felada­ta, melyet csak ú­gy tudnak helyesen megoldani, ha jól ismerik területük problémáit és a párt politikáját. A küldöttekre vár az a nagy felelős­ség, hogy olyan vezetőket válassza­nak, akik szeretik dolgozó népüket, együtt élnek problémáikkal és képe­sek a párt helyes politikájának vég­rehajtására felsorakoztatni a dolgo­zó tömegeket. Hőgyész község dolgozó parasztsága elnyerte a megyei tanács vándorzászlaját Megyénk dolgozó parasztjai egyre nagyobb szám­ban csatlakozna­k a III. pártkongresszus tiszteletére tett verseny­vállalásokhoz. A megye területének így 1653 dolgozó parasztja tett kongresszusi versenyvállalást. Hőgyész községet a megyei tanács vándorzászlóval tüntette ki, a begyűjtési tervek maradéktalan teljesí­téséért. A vándorzászló átadásakor Schléger Ádám VB-elnök és Bősz József vezető nyilvántartó ígéretet tettek Hőgyész község dolgozó parasztságának nevé­ben, hogy a zászló iránytű lesz további munkájukban, arra törekednek, hogy ez a vándorziászló meg is ma­radjon a községben. Az ígéreteket már aznap délután­­ ezrek követték, amikor a község dolgozó parasztsága­­nagy részével elbeszélgettek a begyűjtés fontossá­gáról és ugyanakkor kisgyűléseket is szerveztek, hogy a szocialista versenyt még szélesebb körben tudatosít­sák. A kisgyűléseken a község dolgozó parasztságának nagy része megjelent, ahol komoly vállalásokat tettek a­­ III. pártkongresszus tiszteletére. Hőgyész község dolgozó parasztsága közül többek között Bogdán Ferenc 6 holdas dolgozó paraszt vállal­ta, hogy a havi beütemezett tejmennyiségen felül ha­­­vonta 100 liter tejjel többet szállít szabbadtejként. Töl­gyesi Lajos 8 holdas dolgozó panaszt vállalta, hogy a havi beütemezett tejmennyiségen felül havonta 200 Literrel több tejet hord a begyűjtőhelyre. Pónya Lajos 7 hoMai dolgozó paraszt vállalta, hogy egész évi ba­­romf­ibeadásának 50 százalékát a­ kongresszusig telje­síti. Lieb Sebestyén 7 holdas dolgozó panaszt vállalta a kongresszus tiszteletére, hogy a szeptember hónapra beütemezett sertését átütemezteti március hóra. Erdős Boldizsár 10 holdas dolgozó paraszt vállalta, hogy egész évi banamfn­beadását a kongresszusig 50 százalék­ban teljesíti. Vállalását már túlteljesítette, mert évi előirányzatainak 60 saássalércát a Mák­elés napján telje­sít­­ette. Lendületes m­ozgalom van kiboptaikoa ésban Hőgyész községben a kongresszus megünneplésére. A község dolgozó parasztsága tudatában van annak, hogy a kon­gresszus a nép jólétének további emelését jelenti. Tud­ják azt is, hogy minden egyes jól valóra váltott felaján­lás segíti a kongresszust céljának eléréséiben, hiszen a jobb élet alapja a jó munka, a tervek pontos telje­sítése. Hőgyész községi tanács szervező és nevelőmunká­jából példát vehetnek a többi községi tanácsok és e példa nyomán javítsák meg munkájukat, hogy a tö­megekkel való­­ kapcsolatot olyan mértékre emeljék, hogy Hőgyészhez hasonló eredményeket kapjanak. 3 A Simontornyai Bőrgyár női dolgozóinak szerepe a termelésben Ma rincen becsületes magyar dol­gozó szeretettel köszönti országunk dolgozó asszonyait a Nemzetközi Nőnap alkalmával. Mi, a Simon­tornyai Bőrgyár dolgozói is szeretettel üdvözöljük üzemünk női dolgozóit, akik a felszabadulás óta már számtalanszor bebizonyították jó munkájuk­kal ragaszkodásukat pártunkhoz, s következetes harcukat a béke iránt. Meg kell állapítanunk, hogy mióta pártunk javaslatára kormányunk meghozta azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják dolgozó asszonya­ink egyenjogúságát, a nők fokozottabb védelmét, a mi női dolgozóink munkájukkal is bebizonyították, hogy megérdemlik ezen gondoskodást De nemcsak a termelésben állják meg helyüket, de következetesen tud­nak harcolni bárkivel szemben azoké­rt a jogokért, amelyeket népi demo­kráciánk biztosított számukra. Csak egy példát említsek a sok közül. — Vízvári Rudolfné és Teleki Józsefné elvtársnők napjainkban is 128—130 százalékot teljesítenek és minőségi munkájukkal is kiemelkedtek a töb­bi dolgozók közül. Ezek az elvtársnők azonban sok esetben segítségére voltak az üzemi pártszervezetnek és a szakszervezetnek, s nem utolsó sorban az igazgatóságnak akkor, amikor a több és a jobb termelés érde­­kéről volt szó. Ezenfelül még családjuk életét is irányítják, mert mind­ketten özvegyek. A legkiválóbb anyák ezek az elvtársnők, akik a napi 8 órai tér­­zs mjelési munka elvégzése mellett jó nevelésű embereket is adnak a társadalomnak. Botos Józsefné elv­társnő is az üzem egyik legharco­sabb női dolgozója. Betegsége ellené­re H0 százalékra teljesíti tervét. — Meg kell még említenem Fehér Józsefné elvtársnőt is, aki üzemünk MNDSZ-titkára, s becsülettel tesz eleget a reábízott feladatoknak. Em­lítésre méltó továbbá fiatal női dolgozóink munkája is: Boldog Teréz és Matter Teréz elvtársnők jó minőségi munkával, a terv túlteljesítésével harcoltak eddig is, de ezután is a rohambrigád cím elnyeréséért. De ezenkívül még számos fiatal női dolgozónk van, akik az idősebb női dol­gozók példáját követve következetes harcot vívnak a feladatok sikeres végrehajtásáért, pártunk politikájának mielőbbi megvalósításáért. A Nemzetközi Nőnap alkalmából elmondhatjuk, hogy üzemünk női dolgozói mindig ott voltak, ahol a béke megőrzéséről volt szó. Jóleső érzés beszélgetni a becsületes asszo­nyokkal annál is inkább a mert leg­,­nagyobb részük már odáig jutott, hogy megfelelő tárgyilagossággal tud beszélni a hibákról és tanácsot adni a nehézségek leküzdésére, fi­zetnünk női dolgozóink jó munkáját bizonyítja az is, hogy ma Li már tizenhatan sztahanovisták, s mind a tizenhatan ma is élenjár­nak a termelésben. De emellett példát mutatnak asszonyaink az egymás iránt való szeretésből és megbecsülésből is. Em­e legjobb példa a boxkiké­­szítő üzemrész női dolgozóinak elszántsága, ugyanis az egyik özvegyas­­­szony jó munkájáért beutalást kapott nyárra a Balatonra. De nem tudott elmenni, mert nem tudja, hogy kére hagyja, gyermekét. A boxkikészítő üzem asszonyai egyöntetűen elhatáro­zták, hogy a két hét alatt gondozzák gyermekét. A szeretet és az egymás iránti megbecsülés nemes példája ez. A nők munkájára, szeretetére és ma utolsó sorban javaslatára to­­vábbra is szüksége van üzemünknek.. A továbbiakban is számíthatunk a dolgozó nők áldozatos tevékenységér­e. Legyenek ezután is a nők élen­járók a termelésben, a munkaf­egye­lem terén. Tanítsák és segítsék tudá­sukkal, jótanácsaikkal az elmaradókat és a fiatalokat. Fiatalabb női­ dol­­gozóink pedig kövessék a tapasztaltabb, idősebb női dolgozó társaik pél­dáját a részükre biztosított törvények és rendeletek betartásáért. Harcol­janak az ellen, ami rossz, de zászló­vivői legyenek annak, ami elősegíti üzemünk fejlődését. Soha ne feledjék, hogy jó munkájukkal arculcsapják a háborús uszítókat, és mindazokat, akik országunk, üzemünk fejlődését meg akarják gátolni. ■tpaek után leszögezhetjük, hogy nem egyszerű, feladatot kell végre­ £ j hajtani üzemünk női­ dolgozói­nak„ S ez szép feladat, különösen azok számára, akiket a múlt bűnös rendszere elnyomott, kizsákmányolt, és meggátolt abban, hogy beleszólhassa­nak saját maguk és családjuk megyei­nek intézésébe. VERGER IMRE a Simontornyai Bőrgyár igazgatója A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése Páris (MTI) Arcueilben, Páris kül­városában március 5-én megkezdő­dött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. A teljes ülésen Jacques Duclos beszédet mondott a Francia Kommu­nista Párt feladatairól a német mili­­tarizmus újjáélesztésének megaka­dályozásáért és Franciaország füg­getlenségének és biztonságának biz­tosításáért folyó harcban. Duclos beszédében felhívással for­dult az összes franciákhoz, hogy „harcoljanak a parlamentben és az országban a bonni és párisi egyez­mények ellen." Jacques Duclos hangsúlyozta, hogy azonnal fegyverszünetet kell kötni Indokínában, mert ez nagymértékben hozzájárulna a genfi értekezlet sike­réhez. — Nemrégen, egyszer kérdést in­téztem az egyik nagy mezőgazdasági­­ tapasztalattal rendelkező szakember­hez, hogy tulajdonképpen hány fajta kukorica termelése is folyik hazánk­ban. — Ahány tábla, annyi fajta — ad­ta habozás nélkül­­ a felvilágosítást­ S ha alaposan meggondoljuk a meg­jegyzést, igen találó és helyes, mert a kukoricatermelés terén ugyancsak elég nagy a zűrzavar. A céltudatos­­nemesítés és fajta­kiválasztás csak elvétve egy-egy állami, vagy kísér­leti gazdaságban vol­t meg eddig. Az egyéniek a saját maguk által leg­jobbnak tartott fajtákból válogatják ki évről-évre a legszebb egyedek­et úgy a korai, mint a késői vonalon egyaránt. Így van aztán, hogy a ké­sei Fleischmanni, Pigooletto, a Pet­­tendi mellett­i re­gi, vagy Florentin, stb. tarkállik és a kukorica nagy por­zás­i készsége következtében ös­­­sze-vissza kereszteződik és legtöbb­ször nem kívánatos hibrid, vagy korcs jön létre, ami nem ad meg­felelő terméseredményt. E lehetetlen helyzet megjavítása érdekében a földművelésügyi kor­mányzat most a­­ kukoricanemesítés érdekében nagyszabású tervet dol­gozott ki és ebbe a munkába me­gyénket is beiktatva jelentős felada­tot adott számunkra, amikor a me­­zye részére 1000 kataszteri hold he­terázás kukorica szerződéses terme­lést tervezett be. A heterózis kuko­­ricatermelés szélesebbkörű megindu­lása egyelőre nehezen megy az egyes rövidlátó csoporttagok akadékosko­dása miatt. Remény van azonban arra, hogy az a nagy kedvezmény, ami a heterózis termeléssel jár, még­is jobb belátásra bírja a ma még hú­zódozó csoportokat s a szükséges te­rület biztosítható lesz. A heterózis kukorica minden beadott 100 kilo­grammja után ugyanis 150 kiló szok­vány kukoricát adnak­ vissza a gaz­dának. E kedvezmény mellé még csak azt kell tisztáznunk, hogy tulajdonkép­pen mi is a heterózis kukoricaterme­lés. Röviden szólva nem más, mint­ két rokonságban lévő és egymást leg­jobban keresztező fajta céltudatos párosításával egy jobb termő egyed, szaknyelven szólva hibrid létrehozá­sa. E célnak megfelelően két fajta kukoricamagot kell vetni és az anya­­sárnak alkalmazni kivárni fajtát idő­ben lecímerezni. A közönséges kuko­rica termeléstől alig jelent több munkát, mint ahogy fentebb leír­tam. A vetéshez a vállalat külön cím­kékkel ellátott zsákokban küldi az apasornak és az anyasornak szánt vetőmagot. Az apasornak küldött ve­tőmag közé a könnyű megkülönböz­tetés céljából napraforgó magot ke­vésnek, ezt a megkülönböztető nö­vényt a kultúrában is meg kell tar­tani, hogy minden tévedést elkerül­hessünk. A két fajta vetőmag elve­tése természetesen egyszerre történik A vetőgépet ezért deszkalappal el­választjuk egymástól, hogy a vetés ideje alatt össze ne folyjanak. A ve­tőmagvak beosztása úgy történik, hogy középre tesszük az apasort és a két szélére a­z anyasorokat. Tehát a kis gépet 3 részre osztjuk fel. Ez­által elérjük, hogy a fordulásnál mindig két sor anya és egy sor apa váltakozik egymással. Ha nagy, gép­­vontatású vetőgépet használunk, ak­kor is úgy vigyázzunk, hogy a for­dulók pontosan kiadják az előírt sor­­váltakozást. A vetéssel egyébként semmi külön munka nincsen. Az izoláció biztosítá­sát mindenkor ellenőrizzük, mert 200 méteres körzetben nem lehet más kukoricatábla. Kisebb távolság is megfelel, ha közben erdő, vagy leg­alább két lombos fasor fekszik. Ha erős uralkodó széljárás van, ajánla­tos a szél iránya felöl szegélynek több ecset, vetni aljósorból egymás mellé, esetleg több gép alját. Ha vala­hol egy nagyobb , tábla elkülönítése nem oldható meg, mivel a közel­ben kis tábla egyéni terület fekszik, a szerződtető vállalatnál a szomszé­dos területek részére is lehet az apa, vagy porozó fajtának megfelelő ve­tőmagot rendelni, s így az idegen beporzást sikerrel kiküszöbölhetjük. A művelés teljesen azonos a ren­des kukorica művelésével, csak ar­ra kell vigyáznunk, hogy a jelző napraforgókat ki n­e vágjuk, mert nem tudjuk megkülönböztetni a so­rokat egymástól, márpedig ez rend­kívül fontos, mivel a címerbújás ide­jén a két-két anyasor címerét tőből el kell távolítani. Ehhez a művelet­hez semmi külön szerszám nem kell, csak egy kézzel a kibújt címert meg­fogjuk és kirántjuk. A rendkívül gyenge szártorzsa könnyen pattan. A címerezés ideje mindig akkor van, amikor a címer már megfog­ható nagyságában kibújt, de még a porzók nem értek be és így a pora nem hullik. Tekintve, hogy nem egyszerre jön minden szál címere, egymásutáni napokon át kell járni a táblát és az elmaradt szálak címe­reit is kitépni. Az arányosan vetett és kezelt tábla címerezése körülbe­lül egy hét alatt befejeződik. A nagyobb termés biztosítása ér­dekében alkalmazzuk a bevált szov­jet pótbeporzás módszerét is. Ez a virágpor összegyűjtéséből és a ter­mőszárak mesterséges beporzásából áll. Ha erre nincsen megfelelő mun­kaerőnk, lóhátról kötél kifeszítésével a gabonatábláik pót­porzásának meg­felelő módot is alkalmazhatjuk,­­ esetleg a gyerekeket beküldjük a táblába és a petrzós szárakat kissé szeles időben megütögettetjük, vagy rázatjuk. Lényeg, hogy minél több por jusson az anyasorok csőképződ­ményeinek a végén lógó termékre. A szedésnél mindig úgy járunk el, hogy előbb leszedjük­ a címeres anya­­sorokat, a területről elhordjuk és csak azután szedjük le az anya, — vagyis lecímerezett sorok termését. A termeltető vállalat csupán az anyasorok termésére tart számot, mert ez adja a több termést hozó jövő évi termés vetőmagját. A fajtaheterózu­s k­uko­ri­c­a terme­sz­­­­tés tehát nem más, mint a két ro­­konfajú kukorica tudományos ala­possággal elvégzett keresztezése. S a termés szemmel láthatóan jobb a már alaposan e­lkorcsult kukoricák terméseredményeiné­l. Külön munkát pedig alig ad és azt is bőségesen megfizeti az 50 százalékos termés visszatérítés. • . • «• !:v Javítsuk meg a kukoricatermelést

Next