Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

1954 MÁRCIUS 14 NSPCÖ A termelési értekezlet tapasztalataiból sokat tanulhattak a mázai téglagyár párt és üzemi bizottság veze­tő A megbeszélt időben helyet foglal­­tak a Mázai Téglagyár vezetői a kultúrhelyiségben, köztük Várai Gyula műszaki vezető elvtárs is, az Egyesülés kiküldöttje. A fizikai dolgozók közül azonban csak keve­sen jöttek el. S ez a szám később sem szaporodott. Így a termelési ér­tekezlet már a legelején igen szomo­rú képet mutatott. Faragó József elvtárs, a gyár ve­zetője, mint mindig, most is beszá­molóban kezdte ismertetni a gyár február havi munkájának nem vala­mi nagy eredményét.­De mielőtt még rátért volna az­ eredmények felsoro­lására, sajnálkozóan említette meg, hogy igen kevesen jelentek meg az értekezleten, amiért elsősorban az üzemi bizottságot terheli a felelősség. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy ugyanúgy felelősség terheli az üzemi pártszervezetet is, mert gyenge politikai felvilágosí­tó munkát fejt ki a dolgozók köré­ben. S így a dolgozók még ma sem látják tisztán a termelési értekezle­tek jelentőségét. Helyes volt Várai elvtárs ezenirányú hozzászólása: „meg kell magyarázni minden dol­gozónak, hogy a termelési értekezlet ünnep egy üzem életében.“ Február hónapban az üzem égeté­si tervét 54 százalékra teljesítette, f­aragó elvtárs megemlítette, hogy a közel 220.000 darab téglalemaradás azért volt, mert elfogyott a száraz­tégla. A téli zord időjárás akadá­lyozta a regálozási terv teljesítését is, 56 százalékos lemaradás volt e téren. A szállításnál 26 százalékot értek el, mert nem kapták meg az igényelt kocsikat. Csak a tervszerű megelőző karbantartási munkálato­kat végezték el határidőre, így gé­peik készen állnak a termelés meg­kezdésére. Valóban voltak nehézségek a Má­zai Téglagyárban. Azonban ilyen gyenge ered­ményeket csak olyan gyárak­ban lehet elérni, ahol az üze­mi pártszervezet és az üzemi bizottság alszik, nem mozgó­sít semmilyen formában sem a feladatok elvégzésére, de a meglévő nehézségek leküzdésé­re sem. A Mázai Téglagyárban az eredmények éppen ezt bizonyítják. Belenyugodtak abba, hogy a dolgo­zók egyszerűen elmaradtak munka­helyükről igazolatlanul. Horváth János, Horváth István, Köő Géza, Nagy­gyöngy János, Schulcz Sándor, Verese István, Kovács József és Pásztor András összesen 50 napot mulasztottak igazolatlanul az elmúlt hónapban. Helyes volt ezen a téren Faragó elvtárs megállapítása, hogy ezek a dolgozók nemcsak az üzem­terv tel­jesítését, hanem a becsületes­­ dolgozókat is nagyban gátolták a feladatok elvégzésében, a III. párt­kongresszus tiszteletére tett vállalá­sok teljesítésében. Nem is nyerték meg a párosversenyt a paksiakkal szemben, — bár azok is lemaradtak — pedig ők voltak az idén a verseny­kezdeményezők. De megnyerhették volna könnyen, ha a már említett hanyag dolgozók követték volna Nagygyörgy Imre kihordó, Illés József kihordó, Tizber­­ger Henrik rakó, Ledneczki István behordó, Simon And­rés, Balogh Jenő, Juhász An­tal és Varró István földbá­nyász elvtársak példáját, akik a zord időjárás ellenére is teljesítették április 18 ra tett ígéretüket. Nagy feladatok előtt állnak a Mázai Téglagyár dolgozói és vezetői. Csak­­ ebben a hónapban 440.000 darab téglát kell gyártaniuk. Regálázási tervük közel 1500 köbmé­­ter és ezenkívül napi 7 vagon tégla elszállítása. A feladatok megkövete­lik tehát, hogy az üzemi pártszer­vezet és az üzemi bizottság javítson eddigi munkáján, s a dolgozók is jobban kapcsolódjanak be a kon­gresszusi versenybe, ami bizony ma még eléggé hadilábon áll az üzem­ben. S hogy ez így van, az az üze­mi bizottság gyenge szervező munká­ját tükrözi vissza. De hiszen még ar­ra sem képes az üzemi bizottság, hogy szakszervezeti gyűlést tartson Paks Dezső ÜB elnököt terheli első­sorban a felelősség azért, hogy há­rom hónapja nem volt az üzemben szakszervezeti gyűlés. Már csak pár hét kell, s akkor ismét megkezdődik az üzemben nyers téglagyártás. A még hátralévő egy-két hét alatt kell tehát jól meg­szervezni a kongresszusi versenyt, s megtenni az előkészületeket a felada­­tok sikeres elvégzése érdekében. De mindezeknek a megtételéhez az üze­mi pártszervezetnek és az üzemi bi­zottságnak kell a legnagyobb segít­séget adni, hogy azután a fizikai dolgozók jól el tudják végezni fel­adataikat, ezen belül pedig sikeresen tudják teljesíteni kongresszusi válla­lásaikat Stétz János A bátaszéki vasutasok a mezőgazdaság megsegítéséért Az idei zord tél gátolta vasutasaink munkáját, s emiatt szállítási tervüket nem tudták teljesíteni. Most, a jó idő beálltával nekünk, bátaszéki vasutasoknak is fokozottabb erővel kell harcolnunk, a tél folyamán el nem szállított áruk rendeltetési helyükre történő to­vábbításáért. Mi, bátaszéki vasutas dolgozók megfogadjuk, hogy mezőgazdasági szektorainknak mindenkor biztosítjuk a kocsikat, s a mezőgazdaság részére feladott külde­ményeket a legrövidebb időn belül rendeltetési helyére szállítjuk. Az állomásra beérkezett szállítmányokról is értesítést adunk az illetékeseknek, hogy a szállító felek időben tudjanak gondoskodni megfelelő munkaerőről és fogatokról. Mindezeket a feladatokat egyedül megoldani nem tudjuk. Ehhez kérjük a társszolgálati ágak, valamint a szállítófelek segítségét is. Szeretnénk, s ez munkán­kat is meggyorsítaná, hogy kocsiigénylésüket időben adják meg, hogy a kért kocsikat kellő időben rendel­kezésükre tudjuk bocsátani. A leadási kocsikat pedig a rakodási időn belül rakják ki, hogy azokat ismét szállítófeleink rendelkezésére tudjuk bocsátani. Bá­nyász elvtársaink segítségére is nagy szükségünk van. Mert csak akkor tudjuk sikeresen megoldani felada­tainkat, ha jó minőségű szenet termelnek nekünk. Dolgozóink már ezideig is becsülettel teljesítették kongresszusi vállalásaikat. Felföldi Bálint forgalmi szolgálattevő és brigádja a menetrendszerinti, indítási tervet 134 százalékra, míg vonatforgalmi tervüket 114 százalékra teljesítették az elmúlt hónapban. Szabó Miklós sztahanovista vonatvezető és brigádja az uta­zási sebességet 105 százalékra javította meg. Paál Emil mozdonyvezető 375-ös sorozatú gépével 102 százalékos terhelést továbbított. De a többiek is nagy harcot vív­nak ezekben a napokban a tervek teljesítéséért, a kormányprogramol megvalósításáért. Pásti József. Bonyhádi Cipőgyár: Versenyben a lemaradás pótlásáért Még február hónapban indult meg a verseny üze­münkben, azonban még­sem tudjuk teljesíteni tervün­ket mennyiségileg, de minőségileg sem. Ennek leg­nagyobb oka a még fennálló áramkorlátozások. De jobb eredményeket érhettünk volna el februárban is, ha sztahanovista kollektívánk jobban foglalkozott volna az új dolgozókkal és ha a szakszervezeti aktívák nem késedelmesen végezték volna el a reájuk háruló feladatokat. De üzemen belül ezeket a hibákat meg lehet és meg is kell javítani sürgősen, mert csak így tudunk az eddiginél sokkal szebb eredményeket el­érni. S minden reményünk az, hogy az új energia­gazdálkodási programm megszületésével hamarosan kevesebb áramszünetünk lesz, s akkor folyamatosan termelhetünk szép és ízléses cipőket. Bátran meg lehet említeni, hogy a mi üzemünk dolgozói a nehézségek ellenére is igyekeztek becsület­tel teljesíteni adott szavukat. Apaczeller István mű­szaki dolgozó jelenleg a III. kör mestere. Régebben a csákozó üzemrész irányítója volt, ahol igen rövid idő alatt rendet teremtett és értek el szép eredményeket. Apaczeller elvtárs a III. körben is jó irányító munkát fejt ki a tanulók között. S az eredmény meg is lát­szik, mert február hónapban a hibamentes cipő 64,6 százalékos volt, ami már jó eredménynek mondható. De sztahanovistáink is becsülettel állnak helyt a ter­melés frontján, minden igyekezetük a terv, a vállalás túlteljesítéséért történik. Horváth Miklós sztahano­vista kiváló, minőségi munka mellett 152 százalékos vállalását 180 százalékra teljesítette. Landher Mária kétszeres sztahanovista tűzőnő, a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója1" 150 százalékos vállalását 24 százalékkal teljesítette túl februárban. Strumberger István csá­kozó, a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója“ 162 százalékos teljesítményt ért el, s emellett 4.510 forintot takarí­tott meg anyagból. Üzemünk többi dolgozói is nagy harcot vívnak a jövőben a lemaradás pótlásáért, jó minőségi cipő gyártásáért. Horváth József. A Munka törvénykönyve módosításával kapcsolatos társadalombiztosítást érintő védjog változás Az 1951. évben megjelent a Munka Törvénykönyve. A szocializmus épí­tését szolgáló munkajogi vonatkozá­sú szabályokat egységes rendszerben foglalta össze. Ilyen törvénykönyv­vel a felszabadulás után találkoz­tunk először.­­ A kapitalista rendszerben semmi­féle törvény nem volt — és ma sincs — amelyik a munkások jogát véde­né. Nálunk viszont szigorú törvények védik a dolgozók jogait, s e törvé­nyek betartását a dolgozók érdekvé­delmi szervei, a szakszervezetek el­lenőrzik és biztosítják. Az 1951-ben megjelent Munka tör­vénykönyvét 1955. év novemberében módosította kormányunk, a fejlődés követelményeinek megfelelően. Melyek ezek a változások? Az 1950. évi 56. számú törvény­­erejű rendelet az állami társadalom­­biztosítás igazgatását a dolgozókra bízta, a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányításával. A szak­­szervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogairól szóló fejezetek­ben ez a feladat erősen kidomboro­dik és a Törvénykönyv a szakszer­vezetek feladatául tűzi ki a társa­dalombiztosítási szolgáltatások to­vábbfejlesztését is. A Törvénykönyv komoly változá­sokat hozott a legfontosabb szolgál­tatás, a táppénzsegélyezés terén. Is­meretes az a szabály, hogy a dolgo­zó annyi időn át kaphat táppénzt, amennyi ideig a keresőképtelenséget okozó megbetegedés napját megelő­zően folyamatosan munkaviszony­ban volt, de legfeljebb egy, a gümő­­kóros beteg pedig 2 évig. Ez nagyon igazságos rendelkezés, nagymérték­ben megakadályozta a táppénzzel való visszaélés lehetőségeit, de fi­gyelemmel volt arra, hogy az állan­dóan munkabérből élő dolgozók jo­gait semmiben sem korlátozza. Hiba volt azonban, hogy a folya­matos munkaviszony feltételei kissé szigorúan voltak megállapítva. Ezt sérelmezték a dolgozók, mert kül­­nösen az egyes speciális iparágak­ban, például a nyomdaiparban dol­gozó munkásokat sújtotta, mivel szakmájukban 7 napon belül nem volt könnyű elhelyezkedni. A Törvényikönyv szerint ma már folyamatosnak minősül a mun­ka­vi­szony akkor is, ha a munkaviszony megszűnésének napjától a dolgozó 50 napon belül ismét munkát vállal. Sérelmes volt a dolgozókra az a korábbi rendelkezés, amelynek ér­telmében v­asárnapra nem kaphattak táppénzt. Különösen érintett ez a panasz a vendégül lóipari dolgozók részéről Ezek a dolgozóik rövid meg­betegedések esetén — na abba va­sárnap is beleesett — arra a napra nem kaptak táppénzt, pedig ez a nap számukra közönséges munkanap volt és keresőképtelenséget okozó betegsé­gük miatt keresetveszteség is érte őket. Az új rendelkezések ezen is változ­tattak és m­a már a vasárnap­ dolgo­zó üzemek munkásai vasárnapra is kapnak táppénzt, ha ezen a­­ napon betegségük miatt nem dolgozhattak. A korábbi rendelkezések szerint munkahelyről igazolatlanul távolma­radó dolgozó fizetése felét kapta meg táppénzsegélyként. A munka­helyét önkényesen elhagyó, vagy fe­­gyelmileg elbocsátott dolgozó pedig nem kaphatott táppénzt, de ha elhe­­lyezkedett és beteg lett, akkor pe­dig az önkényes elhagyás vagy fe­gyelmi elbocsátás napjától 18 hóna­pon belül csak csökkentett mértékű táppénzt kaphatott. Ez az intézkedés a dolgozók egyéni szempontjából sokszor méltánytalan volt, a szocia­lista munkafegyelem kialakítása szempontjából pedig nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. A Törvénykönyv megszünteti a csökkentett mértékű táppénzt. En­nek megfelelőm a társadalombiztosítás 50 százalékos mértékű táppénzt 1953. december 1-től már nem folyósít. Ez az engedmény azonban nem je­lenti azt, hogy lazulhat a munkafe­gyelem és a tervteljesítésben zava­rok álljanak elő. Éberen kell a jövő­ben eljárni, — de más eszközökkel — a munkafegyelem lazítói és az építőmunkát zavaró elemekkel szem­ben. Érvényben maradt rendelkezés to­vábbra is megvonja a munkahelyét önkényesen elhagyó, vagy fegyelmi úton elbocsátott dolgozó táppénzjo­gosultságát. Tehát az, aki fegyelme­zetlenség következtében elhagyta munkahelyét, vagy el kellett onnan távolítani és ezután jelent beteget, nem kaphat táppénzt. De ha újból munkába áll és beteg lesz, akkor már 65 százalékos táppénzt kap. A régi rendelkezés szerint csak 50 szá­zalékos mértékű táppénzt kaphatott. Ugyancsak megmaradt az a korláto­zás, hogy az önkényesen vagy fe­gyelmi elbocsátás miatt megszakított munkaviszonyokat nem lehet figye­­lembe venni, akkor, amikor a táp­pénzjogosultság időtartamát állapít­ják meg. SZÉP MAGYAR KÖNYV A SZÉP MAGYAR KÖNYVNEK hagyomá­nya van. Ez a hagyomány több évszázados: Má­tyás király nemcsak hódításaira lehetett büszke, hanem messze földön híres könyvtárára is. „Ked­vesen és szívbeli örömmel fogadtuk az általad Rómában annyi gonddal és ékesen kinyomtatott Silius Italicust s már többször átforgattuk. Sze­rencsések vagytok ti, akik, nem vérontás és or­szágok után áhítoztok, hanem a tudományoknak éltek s munkáitok révén a gondok közt élő ki­rályokkal is feledtetik a hadi lármát." 1471 őszén írta ezeket a sorokat Mátyás király Pomponius Laetushoz, válaszként a küldött Silius Italicusra, s a következő év tavaszán már megkezdi mun­káját Budán az első magyar nyomda, Hess And­rásé. 1473-ban pedig megjelenik az első Magyar­­országon készült könyv, a Chronika Hungarorum, melyet nyomtatómestere, Hess András, ezekkel a szavakkal bocsát útjára: „Azt hittem, ez min­den magyar embernek kedves örömet fog okozni: szülőföldjét uganis mindenki más országoknál jobban szereti és többre becsüli; mindenki ég a vágytól, hogy elődei életét ismerje, azok jeles és emlékezetre méltó cselekedeteit utánozhassa, a szerencsétlenségeket pedig, melyek őket érték, elkerülhesse.“ Az út Hess Andrástól napjainkig hosszú, de régi jeles nyomdáink, mint a kolozsvári Heltar­­t nyomda, vagy Misztótfalusi Kis Miklós Európa­szerte ismert és becsült nyomdája, csak segítet­ték a szép magyar könyv hírnevét. A XVII. szá­zad végén, az általános gazdasági romlás a Hel­­tai-nyomdát sem kímélte, ekkor írta a tudós Pá­pai Páriz Ferenc megható sorait: A Tipográfia szintén meghanyatla, Mint árva csak fogyék, kópék, nem újula, Kitől az nemzetnek érkezzék nagy kára. MINDEZT EL KELLETT MONDANI, mert a kormányprogramm megjelenése óta néhány olyan könyvvel kedveskedtek kiadóink az olva­sóknak, melyek méltán kapcsolódnak a szép ma­gyar könyv legnemesebb hagyományaihoz. A ki­állításban, ízlésben megfinomodott kiadványok sorából most kettőt szeretnénk kiemelni: Bar­­csay Jenő „Művészeti anatómiáját" és az új „Anyegin"-kiadást. Barcsay a közelmúltban a Szabad Népnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a könyv készültekor szinte a nyomdában élt, személyesen ügyelt minden egyes lap levonására. Az ember­nek önkénytelenül is Erasmus jut eszébe: „Együtt dolgoztunk, — írja velencei Aldus nyomdászról — én írtam, míg Aldus kéziratomat gép alá ad­ta." A könyvnyomtatás első századában így forrt egybe író és könyvnyomtató munkája. BARCSAY KÖNYVE az év legszebb kiad­ványa címet kapta meg, de méltán álítjuk mel­léje könyvespolcunkon az új Puskin-kiadást is, Áprily Lajos nagyon szép Anyegin-fordítását. A könyv külön jelentősége, hogy a magyar-csehszlo­vák közös könyvkiadás keretében jelent meg s egyike a legszebb magyar könyveknek. Puskin­nak egyébként is mély gyökerei vannak irodal­munkban: már 1866-ban megjelent Bérczy Ká­roly híres fordítása, melyen nemzedékek nevel­kedtek. Bérczy műve a gazdag magyar műfordí­tás-irodalom egyik legszebb darabja s a közel 100 éves mű nem avult; ódonsága nemes patina. Voltaképp ez nehezítette meg Áprily munkáját; Bérczy neve épp úgy egybeforrt Puskinnal, mint Arany Jánosé Aristophanes-el. Áprily gazdag in­vencióját és ízlését dicséri, hogy a mű tiszta za­matét megőrizve, eleven, mai nyelven tolmácsol­ta Puskin remekét. Van valami szimbolikus abban, hogy a szép magyar könyv nemes hagyományai a magyar­­csehszlovák közös könyvkiadás keretében a klas­­szikus orosz irodalom egyik legnagyobb alkotá­sában találkoztak. Három nép művészeti hagyo­mányai kelnek életre ebben a könyvben, hogy tovább erősítsék népeink barátságát. Cs, S A február 284 rejtvénymegfejtők névsora A február 28-ig beérkezett rejt­vények megfej­tőinek összetett pont­számai a következők: Kovács Antal Szekszárd 64, Szabó Lászlóné Bony­­hád 64, Kelessy Tibor Gyönk 57 Novák Istvánná Bátaszék 56, Szabó Ilonka és Ágika Paks 56, Schallai Sándor Decs 56, Lantos Miklós Kis­­mányok 56, Naszvetter Lajos Kis­tormás 51, Bakó Márta Szekszárd 48, Sashegyi Mária Budapest 47, Bakó György Tolna 47, Helyes Julianna Bonyhád 45, Eckert László Dombó­vár 45, Ákos Margit Zomba 42, Vida László Tolna 40, ifj. Fűzi István Iregszemcse 40, Hegyi Andrásné Dombóvár 37, Kukiki jeligére Szek­szárd 36, Kommandinger Márta Decs 35, Csurgai Józsefné Nagymá­­nyok 33, ifj. Törkő József Tolna 30, Popovits Teréz Tolna 28, Hüllen­der Judit Bonyhád 28, Váradi Ist­ván Szekszárd 28, Szabó József Gyáruk 28, Szászi Jenő Mözs 28, Ba­lázs Lajos Bonyhád 28, Ham Gyulá­­né Varsád 28, Ettig Károlyné Nagy­­mányok 28, Simon János Bátaszék 20, Doszpod András Mözs 20, Kardos Attila Szekszárd 18, ifj. Molnár Gyu­­láné Simontornya 18, Méha Márton Tolna 18, Baté Anna Fadd 18, Szu­­hai Györgyné Fadd 18, Kákonyi Ist­vánná Szekszárd ,18,­­ Vadász József Szekszárd 18, ifj. Máté István Dom­bóvár 18, Szili Péter Sárpilis 10, Bencze Istvánná Máza 10, ifj. To­­mecskó Frigyes Tolna 10, ifj. Baditz Pál Miskolc 10, Schütt Henrik Öcsény 10, ifj. Szakály Ferencné Szekszárd 10, Szév Erzsébet Báta­szék 10, Nagy Gyula Dombóvár 10, Alexits Tamás Dombóvár 10, Juhász György Szekszárd 10, Papp Benő Belecska 8, Standt Gyula Simon­­tor­nya 8, Markó Jánosné Puszta­­hencse 8, Gémesi Józsefné Simon­tornya 8, Bőcz Sándor Fadd 8, ifj. Takács Gyula Szakály 8, Keszthelyi Tamás Szekszárd 8, Tóth Györgyné Dunaföldvár 8, Szabó István Ta­mási 6, Szabó István Öcsény 6, Sza­bados Rózsa Szekszárd 6, Gráf Fe­­rencné Bonyhád 6. A megfejtések során legtöbb pont­számot értek el és a következő rejt­vénymegfejtésnél 0 ponttal indul­nak: Steiner Vilmos Mözs, Kiss La­­jos Dombóvár és Kurucz Antalné Kölesd-Borjád. A február 28-i rejtvényünk he­lyes megfejtése. Vízszintes 1: Markó Károly. 32: Ybl. Függőleges 1: Mun­kácsy Mihály, 3: Rudnay. 28: Fe­­renczy«

Next